|
2012-12-03 01:32:08, hétfő
|
| |
| |
Szürke Virág
Kettesben
Ketten maradtunk. Én írok, Te olvasod.
Kopott billentyűk kihányta mondatok
sorjáznak, s nem érdekel a világ zaja,
- csak Mi ketten - nem a gondok apraja,
s nem a problémák nagyja.
Ketten maradtunk, így lehetek vagány,
s leírhatom bátran: beszippant a magány,
de ez jó... végtelen nyugodt és békés,
nincs ma már metsző szavak vágta sértés,
vagy könyörületes megértés.
Ketten maradtunk. Ne menj még, maradj!
Nem félek egyedül, de forog még az agy,
ömlik a szó, a sok furcsa gondolat teste
nyomot hagy a lapon. Mélysötét az este;
eljött engem keresve.
Ketten maradtunk. Ránk borult az éjjel,
ha nem is oly áhított szenvedéllyel
teli kéjgőzös, pompás, fülledt álom,
ám ez itt az én kis titkos világom;
leírva magamat látom.
Ketten maradtunk... vagy csak elképzelem?
Csak egyedül írok, s Te nem vagy itt velem...
Az nem lehet! Hisz' érezlek magamban, belül,
ha úgy dobban a szív, a véred is hevül,
érzésed az enyémmel vegyül.
Ketten maradtunk, csak Mi... csak Te, meg Én.
Lehetünk a világ két távoli szegletén,
akkor is együtt. Itt vagyunk egymásnak, csendben,
ártatlan mosollyal simítja lelked a lelkem.
Itt maradtunk... Te, meg Én... ketten. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szürke Virág |
|
|
|
|
|
Offline
