|
2012-12-13 00:46:39, csütörtök
|
| |
| |
Szecsődy Kristóf
Aranyitató
Felgyújtasz, elaltatsz, aztán elölről kezded;
felszínünk nagy sebességgel összeütközött,
azóta buzgón áldok minden egyes percet,
egy szem homok sincs a fogaskerekek között.
Tekinteted szivárványát felkapta a szél,
pupillád vetítővászon-szélesre tártad,
ahogy kimondtad azt a szót. Mondd csak, nem féltél?
Kimondod és észreveszed, máris megbántad.
E pillanat lett a kincsem, így számolgatom,
alkalomról alkalomra egyre többet ér,
és benne vagyok, mint gyémántban a szénatom,
vagy búbos kemencében a forró, friss kenyér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szecsődy Kristóf |
|
|
|
|
|
Offline
