2013-02-26 02:25:04, kedd
|
|
|
Balázs Béla
A mi éjszakáink
Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk s a holnaputánt is.
Hanem mi ketten, mi mégis várunk,
Jelentett nekünk a találkozásunk
Jövendő csodákat.
Nappali utunknak mentén az éjek:
Óriás, csillagos barlangok állnak.
Mélyükbe nem látunk. Csodaígéret
Dalol a sötétben engem és téged.
És mi betérünk.
Kalandor kincs-ásók, indulunk ketten
Beljebb meg beljebb a barlangos éjbe.
Dobogó szívünkben lobog a lámpa,
Lelkünket legyinti denevér szárnya.
Csoda fog jönni.
Szemünk már tükrös, az ajakunk száraz,
Szomjunk is, szavunk is elfogyott régen.
Halkuló kocsmában fárad a vágyunk.
Beljebb még, beljebb. Még virrasztunk, várunk,
Valami lesz még.
Elhajtott álmunknak kísért a lelke.
Valahol elmentünk valami mellett.
Túlnan már piroslik barlangunk szája.
Csendesen, dacosan, köszöntünk rája:
Üdvözlégy, hajnal.
/Forrás: Balázs Béla : A vándor énekel/
Link In the Air Tonight
Balázs Béla
Az asszony és a kert
Hatalmas ősz van. Behódolt a kert.
A fák mezítlen, néma foglyok állnak.
Elébeszórván kincseit a nyárnak
Most ítéletre várnak. Vár a kert.
Az erdőn fennt még zajlik a csata
Lélegzetfojtva hallgat lennt a kert
S íme a nyárnak futó csapata
Véres zászlót az alkonyégre vert.
Egy asszony áll a kopasz fák között,
Dacosan mint egy elárult vezér
Nézi a pírt a barna hegy fölött.
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte s egy levél
Félve, puhán könnyes szemére hull. |
|
|
0 komment
, kategória: Balázs Béla |
|
|
|