|
2012-11-21 23:33:11, szerda
|
| |
| |
Maretics Erika
Vonat
Csak suhan, robog
sebesen ez a vonat,
a lét pályaudvaráról
zakatolva indul
mint kósza gondolat,
az idő fogságába tolató,
talpam alatt roppanó
pillanat,
gomolygó ködbe vesző
fém, csillanó
sínpáron futó jövendő,
melyen életem halad.
Eltéríteni nem lehet,
az irány elrendeltetett.
Talán egyszer akad
olyan elfeledett állomás,
mely mint az alkonyat
fáradt csillagokat,
engem magába fogad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Maretics Erika |
|
|
|
|
|
Offline
