|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 94
|
|
|
|
|
|
2024-12-14 22:35:57, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Advent könnyei
Advent fénye ragyogja át azon lelkeket,
melyek fenn az égi kékben némán könnyeznek.
Könnyeznek, mert hátrahagyott szeretteiknek,
már nem nyújthatnak vigaszt, sem vigyázó kezet.
Ott a fehér felhőtetőn, hol tündöklik a fény,
ma milliónyi lélek sír fel szeretteiért.
Sírnak és zokognak, mert a nagy egyedüliség,
Advent napján félbetöri szívük egészét.
Hisz Advent a szeretet áldott ünnepe,
csak annak keserű, kinek nincs már senkije,
hisz az Advent is akkor teljes, és akkor igazi,
ha van, kinek még átölelhet óvó karjai.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-12-07 21:33:31, szombat
|
| |
| |
Elnémult egy hegedű
Elnémult végleg a hegedűnek hangja.
Nincs már többé, aki nótát játszik rajta.
Nincs, ki szíve legmélyéből muzsikálná el,
milyen, ha az emberre senki sem figyel.
Eltörött a hegedű, már nem javítható,
végleg-végleg elhallgatott a hegedűvonó.
Elhalkult minden hang, mi elmesélte azt,
milyen, mikor felsírnak a hangtalan szavak.
Volt egy hegedű és sok száz régi nóta,
ami az élet fájdalmát olykor eldalolta,
és megértette vélünk, ami az embereknek fáj,
azt sírta el szívéből a hegedűkirály.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-25 19:15:19, hétfő
|
| |
| |
Elcsendesülve
Egy idő után már elcsendesülünk,
s minden megélt fájdalmat mélyre temetünk,
hogy lelkünk felszínét ne sebezze az,
ami tövisekkel szegélyezte élet-utunkat.
Egy idő után már, mind elfásulunk,
vágyainkról is csak néha álmodunk,
s csak néha sírjuk vissza azon éveket,
amik valamikor régen örömmel teltek.
Az elszáguldó napok alatt jól megtanultuk,
vesztesnek babér csak szánalomból jut,
mert a vesztes sorsát mindig vértintával írják,
hogy messziről fájja mások boldogságát.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-10 18:11:22, vasárnap
|
| |
| |
Csak a mának élj
Ne tervezd a jövőt, sem a holnapot,
ma élj meg minden szép pillanatot,
ma legyél vidám, ma legyél boldog,
ma vess le válladról minden földi gondot.
Mert a holnapban nem bízhatunk meg,
hisz elég egy perc, és befejezett lesz
mindaz mit álmodtunk, mit tervbe vétettünk,
mert hittük, elég idővel rendelkezhetünk.
Életünk hosszát nem mi szabjuk meg,
s nem mi állítjuk meg az időkereket,
mert az időkerék forgását ott állítják meg,
ahol ajándékba kaptuk ezt a földi életet.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-02 20:19:50, péntek
|
| |
| |
Egymásra vigyázva
Már nem a vágy a fontos, nem a szenvedély,
ha nem az, hogy társként mellettem legyél,
és tartsd bennem a lelket, ha néha-néha nap,
arcomon pár könnycsepp futva átszalad.
Fáradt szívünk ma már csak nyugalmat keres,
nem lobbant lángcsóvát nem gyújt tüzeket,
s nem vágyik egyébre csak annyira talán,
hogy kerüljön el minket a fájdalmas magány.
Amíg itt vagy nekem, s én itt vagyok tenéked,
addig ártó tűz ereje pernyévé nem éget,
mert minden egyes napban lesz olyan boldog óra,
amiben ajkad az életet ajkamra csókolja.
Kun Magdolna
Forr.: facebook |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-04 22:29:39, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna -
Anyámról álmodtam
Anyámról álmodtam, arcom simogatta.
Lágy kezével most is könnyem szárította,
miközben halk szavakkal azt súgta nekem,
én mindig veled leszek édes gyermekem
Soha ne az égben keress a csillagok között,
hanem lelked mélyén, mert ott rejtőzködök.
Hiába hullattak rám sárga porszemet,
attól én még hidd el, hogy élek, s lélegzek.
Én Anyámra néztem, ő meg vissza rám,
s mindketten tudtuk, hogy az-az összetartozás,
amire az Isteni kéz ma is angyalként vigyáz,
mindig nyitottá tesz két vérző szívhatárt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-08 22:34:07, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Elmennek a barátok
Elmennek a barátok egymás után sorba,
mint elrozsdállt falevél a fáról lepotyogva.
Mennek-mendegélnek, hangtalanul, némán,
egy ismeretlen világ csillagközi útján.
Egyre többen vannak, egyre sokasodnak,
egyre nagyobb erejű porvihart kavarnak,
és egyre messzebbről jön, azon sóhajtásuk,
amibe végleg belevérzett röpke földi álmuk.
Mi még maradtunk, mi még itt vagyunk,
mi még terveket szövünk, mi még álmodunk
egy olyan világról, ahol nem kell attól félni,
hogy léptünk az égi tetőt túl hamar eléri.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-19 19:17:12, hétfő
|
| |
| |
Volt régen egy szebbik világ
Volt régen egy szebbik világ,
ahol értették az ember szavát,
értették,mert meghallgatták,
a siránkozó szív panaszát.
A becsületet jól ismerték,
így tovább adni nem volt nehéz,
nem volt nehéz, mert mind akarták,
hogy a család hírét ne sározzák.
Érték volt a szeretet, és érték volt a szó,
a szó, amely reményt, életet adó,
és vigaszt, mikor néha úgy érzi az ember,
önnön magányával küzdeni már nem mer.
Volt régen egy szebbik világ,
ahol megértették egymás baját,
és könnyítették terheiket.
ha azok túl súlyossá nehezültek.
Volt régen egy szebbik világ,
ahol dolgozhattak anyák, apák,
mert volt munka és volt emberség,
ami egy jobb élethez, éppen elég.
Volt régen egy szebbik világ,
ahol elhitték az ember szavát,
elhitték, ha nincsen becsület,
tisztes kort sem érdemelhetsz.
Ma már eltűnt szép világunk.
Így ködbe veszett minden álmunk,
álmunk, hogy az új nemzedék,
megtartja a becsületét.
Kun Magdolna
Kép: Jurij Szergejev)
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-05 15:22:01, hétfő
|
| |
| |
Elnémult egy hegedű
Elnémult végleg a hegedűnek hangja.
Nincs már többé, aki nótát játszik rajta.
Nincs ki szíve legmélyéből muzsikálná el,
milyen ha az emberre, senki sem figyel.
Eltörött a hegedű, már nem javítható.
Végleg-végleg elhallgatott a hegedűvonó.
Elhalkult minden hang, mi elmesélte azt,
milyen mikor felsírnak a hangtalan szavak.
Volt egy hegedű, és sok száz régi nóta,
ami az élet fájdalmát olykor eldalolta,
és megértette vélünk, ami az embereknek fáj,
azt sírja el szívéből a hegedű király.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-03 19:20:55, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Az utolsó keringő
Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.
Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.
Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat.
Mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz abban teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 94
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
64 db bejegyzés |
| e év: |
564 db bejegyzés |
| Összes: |
10688 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 52
- e Hét: 434
- e Hónap: 23429
- e Év: 102705
|
|
|
Offline
