2012-11-12 23:54:50, hétfő
|
|
|
Csizmadia Éva
A szerelem Természete
Vakon tapogatva, ki hozzád ér azt érzékeled,
S kihez érnél, soha nincs sehol.
Kit szeretnél magadnak, messze van,
S mikor keringőre hív,
Már el is suhan, nehogy utolérd.
De a szerelem türelmes.
Vár.
S mikor szájon csókolod a vágyaiddal
Eléd repül.
Füledbe súgja itt vagyok,
Karja nem délibáb, és nem malaszt,
És nem papírra vésett szánalmas
Vigasza a keresőnek.
Nem ígér, és nem hiteget,
És nem próbálja megjósolni a fellegeket,
És nem tartja magát szentnek,
Nem hazudja el az égieknek hogy
Ő az akit keresnek...... .....
És nem küld maga helyett Földi papot,
És nem kísért és nem próbálja tagadni
Akit kapott, még szavakkal sem hogy kicsoda.
Egyszerűen, puritánul csak elfogadja
Hogy miattad "éhezik."
S ha eheti mit az ég adott.
Akkor áldja meg azt a napot,
Amiért megszületett.
Csizmadia Éva
Ki siratja el a tavaszt ?
Ki siratja el a tavaszt?
Csak az ki azt hiszi elveszthető.
De ki szívén tavaszt ébreszt
Az a múltjába sose réved.
Előre nézve keresi a szépet....
Mit a szerelme neki érlelt.
S akkor mindig ott lesz az a szempár,
aki vágyaidba új érzést plántál.
s ha nem lehet még sem tiéd,
Kiért a szíved hazatért,
Akkor indulj útnak
s keresd azt
ki hűséges írja lesz a vágyaidnak.
S felejtsd el azt aki csak ígért.
S ha egyszer mégis számon kérné
mit oda adni sose kért tőled.
Akkor kacagj!
Csizmadia Éva
Vers a láthatatlan kedveshez.
Töprengek...
Mikor szelíd szavát olvasom
Szivárvány gyűlik
Forgó gondolataim köré,
Olyan lesz tőle
mi abból megterem,
mint a tűzijáték.
Szétpermetezi zsigereimbe
a vágyat utána.
S szikrázó sokszínű csillag
mámorába temeti reményeim.
Kell e ennél éltetőbb?
|
|
|
0 komment
, kategória: Csizmadia Éva |
|
|
|