|
2013-02-06 22:20:54, szerda
|
| |
| |
György Emőke
Imádott feketém!
Minden érzékszervemet hatalmadba veszed,
Nem nehéz szeretni, te csábító fekete,
Könnyen leszel az ember végzete.
Zene füleimnek a reggeli fortyogásod hallgatni,
Mikor látlak közeledni felém kínálkozva,
Bőröm is megbizsereg borzongva.
Nyelvem, hogyha hozzád ér feldúlt szenvedéllyel,
Gyönyörrel mondom: - imádott feketém,
Mindig csak, nedűdet élvezném!
Őrült, vad szenvedélyemmé lettél mostanra már,
Izgat a közelséged, ízed, illatod, mindened,
Lehangolt és bús a napom nélküled.
Fekete bódulat, károsan ható keserű bűbáj - szeretlek!
Belőled is megárt a sok, nem tudom megállni,
Hogy az életemből ki tudjalak örökre zárni...!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Emőke |
|
|
|
|
|
Offline
