|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
|
|
2024-11-28 17:08:11, csütörtök
|
| |
| |
Millei Lajos
Az elmúlás kezdete
Szemem tiszta tükrén a homályos foltok,
fülemben a csend, mit már alig hallok,
arcom fáradt ránca, mely mélyülni látszik,
ritmust verő szívem, ha fáradtan játszik,
mind- mind egy intő jel: öregszik a készlet.
Lehull a falevél, elmúlik az élet.
Már csak múló emlék karom erős vágya,
elviselt ellenség hajszálam hiánya,
kezem közül kifolyt az élet ereje,
ostromolja már rég az elmúlás szele,
és hiába küzdök: legyőz a természet.
Lehull a falevél, elmúlik az élet.
Reszkető lábam már nem járja a táncot,
nem bírja vállam sem a nehéz világot,
ifjonti hévem már megpihen csendesen,
borzongva elmereng a tűnő életen,
néha már elhiszi: rám köszön a végzet.
Lehull a falevél, elmúlik az élet.
Búcsút intő napom lebukó sugara
még ád némi fényt, éltet még mosolya,
a tél még messze van, lelkem csak zúzmarás,
nem kezdődik még az utolsó felvonás,
s lesz még ráadás is, ha erősen kéred.
De a levél lehull, s elmúlik az élet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-13 18:56:02, szerda
|
| |
| |
Millei Lajos
Elhalt napok hiányában
A fellélegző napok hiányoznak,
mint régen, ahogy nagyanyáink imádkoznak,
ha elkészül az aratás,
s a dolgos kezű nagyapák
szögre akasztják a vén élű kaszát.
Az összefogó napok hiányoznak,
mint régen, ha a szomszédjaink kiáltoznak,
mert róka jár a kert alatt,
s útra kél a jó akarat ,
hogy megvédjék a kiterelt ludakat.
Az egymást őrző napok hiányoznak,
mint régen, ahogy a fonóban siránkoznak
a gyásztól búsult asszonyok,
mert egy, ki köztük alkotott,
itt hagyott családot, reményt, holnapot.
A békés mindennapok hiányoznak,
mint mindig, hogyha hiába is virágoznak
szereteten nőtt szándékok,
az életnek hitt játékot
megfojtják az érdek-hizlalt árnyékok.
Az emberséges napok hiányoznak,
ha megérnénk, hogy a vágyak nem hiányt hoznak,
a megértés kézen fogna,
s hozzánk bújva andalogna
a reményeket váró holnapokba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-06-04 20:26:55, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Mindhalálig játék
Folyton-folyvást játszani kell,
a dolgos élet ekképp ünnepel.
Ezt hozta magával a gyermek,
ez volt, amit először elfogadott tervnek.
Aztán jöttek még hozzá más, fontos dolgok.
A gyorsan gyarapodó értelem ott tolongott,
betörni készült a tudat óriás csarnokába,
és mind-mind azt remélte, hogy nem hiába.
Teltek az évek, nőtt, terebélyesedet a tudás fája,
melynek a tapasztalat lett a legdélcegebb ága.
Öregségére az áhított kincset megszerezte,
némi bölcsességgel meg is fűszerezte,
ám a halálos ágyán megértette,
hogy mindvégig a játékot kereste.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 21:17:07, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
ELRENDELTETETT
Reszket a sorsunk a rászáradt gyásztól,
csak tétován gubbaszt, lehajtja fejét,
harmincat vitt el a kijelölt százból,
s a megmaradt hetven sem leli helyét.
Még terveit szőtte több mint egy éve,
csúcsokat döntött a ,,Természet feje",
ám a királyok fejékét feltéve,
már faképnél hagyta az ősereje.
Most gondterhelt arccal féli a jelent,
s míg herdáló génjéből süt a halál,
a mindenható múltján el-elmereng:
,,a Megváltó talán még idetalál"
Kék-felhők ölében meglátja az Úr,
az Embernek megint pusztít a sorsa,
kár is az édenkert, a kéklő Azúr,
a bősz tékozlóknak elég a morzsa.
Kép: Millei Lajos portréfotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-11 20:11:48, szerda
|
| |
| |
MILLEI LAJOS (2021.04.25.)
,,Barátaink első közlésű alkotásai a Gondolán"
*
ELRENDELTETETT
Reszket a sorsunk a rászáradt gyásztól,
csak tétován gubbaszt, lehajtja fejét,
harmincat vitt el a kijelölt százból,
s a megmaradt hetven sem leli helyét.
Még terveit szőtte több mint egy éve,
csúcsokat döntött a ,,Természet feje",
ám a királyok fejékét feltéve,
már faképnél hagyta az ősereje.
Most gondterhelt arccal féli a jelent,
s míg herdáló génjéből süt a halál,
a mindenható múltján el-elmereng:
,,a Megváltó talán még idetalál"
Kék-felhők ölében meglátja az Úr,
az Embernek megint pusztít a sorsa,
kár is az édenkert, a kéklő Azúr,
a bősz tékozlóknak elég a morzsa.
*
Kép: Millei Lajos portréfotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-25 21:57:28, kedd
|
| |
| |
MILLEI LAJOS
Háromszor...
Háromszor láttam én anyámat meghalni,
hogy osztódjon bennem a maró fájdalom:
először, mikor tudta, győz a gyilkos kór,
és visszavágni már nem lesz több alkalom.
Másodszor, amikor az étel visszajött,
a rákkal megtelt gyomor nem kér vacsorát,
és ő széttárt kézzel és könnyező szemmel
Szenvedte az életet, s várta a halált.
Harmadszor pedig csak tágra nyíló vággyal
nézte szerényen az utolsó villanást.
Szelíd szeretettel a tekintetében
feltérképezte éppen a végállomást.
Háromszor kellene nekem megszületni,
hogy tudjak annyit adni, mennyit Ő adott,
három élet talán elég lenne arra,
hogy kibeszéljem azt, mit Ő elhallgatott.
Háromszor kellene a világra jönnöm,
hogy eljussak oda, ahová Ő jutott,
háromszor kellene a halált ölelnem,
hogy megtudjam, Ő mennyi szenvedést kapott.
Három élet terhét magamban hordozva
tán lehetne a hitem hasonló kemény.
Három világ terhét magamra felvéve
tán lenne szívemben fele annyi remény.
Szeppent fiúkra hagyva pillangó-időt,
így múlik a világ: anyáink meghalnak.
Megváltó szándékkal majd új anyák jönnek,
és új világoknak, új fiúkat adnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 19:47:53, vasárnap
|
| |
| |
Millei Lajos
Magamban - magammal
Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Nézném a habfelhők táncát,
s dallamot írnék egy belső hangnak.
Hallgatnám a teraszra tévedt,
széltől tépett,
őszi levelek halálhörgését,
s mint aki vétlenül vétett,
egy tömegsírba hordanám
az összes máglyára szánt elítéltet.
-Gyilkos az ősz!- intenék mérgesen,
de a másik énem megfogná kezem.
Csitítana, hogy múljon a harag,
az Élet elhal, ez örökkön így marad.
A levél lehull, a fészek is üres ma már,
az elmúlás mindenre rátalál.
Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Az igaztalan léten zsörtölődnék,
ha nem hinnék egy bölcs, belső hangnak,
mely arra int, hogy csak emelt fővel lehet
elviselni a körforgást
és átmenteni az élő lelkeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 21:09:41, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Örökkön félúton
Messziről jöttünk, s már haza sem térünk,
népünk csak félúton andalog,
nyakunkat marja sok sorsdenevérünk,
s állítják, hogy ők az angyalok.
Csak szárnyalnak folyvást prédát keresve,
mindenki "vérére" szomjasan,
a létünket lopják nappal és este,
s a megélhetésük gondtalan.
Mosolygó fogsorral hirdetik bátran,
hogy ők a humánus béradók,
ám pénzed ha fogy, mert drágul az áram,
még ők vetnek ki rád fényadót.
Eljöttem onnan, hogy ne szívják "vérem",
nekem is jár egy-két jó falat,
de akárhol éltem, meglopták bérem,
s a gondtalan élet elmaradt.
Bármerre megyünk, csak félúton járunk,
mi már meg sohasem érkezünk,
övék a telek, ahol áll a várunk,
így nem élünk mi, csak létezünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 21:01:26, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
~ A nagy út előtt
Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.
A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.
Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti Óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.
Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.
Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-14 15:06:48, vasárnap
|
| |
| |
Millei Lajos
Isteni körforgás
Mégiscsak teremtő lesz a megteremtett,
nem törli el semmi ezt az isteni rendet.
Kisarjad a fű, a virág szirmot bont,
új hajnalt szül vajúdva a horizont.
A fény minduntalan elvégzi terpeszét,
az anya világra hozza gyermekét,
termő a kapaszkodó Élet talaja,
hiába fertőzi vírus, járvány és nyavalya,
hiába háború, éhínség, elhullás,
csak eltűrt veszteség az elmúlás.
Isten ránk hagyta megújító erejét,
az Élet mindenkor felüti a fejét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
2025. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
92 db bejegyzés |
| e év: |
92 db bejegyzés |
| Összes: |
10216 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 49
- e Hét: 1597
- e Hónap: 6657
- e Év: 6657
|
|
|
Offline
