|
 1/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2024-12-13 13:13:15, péntek
|
| |
| |
Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez
való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz,
mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és
unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár.
S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit
csinál is. Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először
szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az
ember, részletekben.
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és
romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik
az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az
emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és
véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért
ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet,
az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé
semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep
meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem
vársz többé, sem rosszat, sem jót s ez az öregség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-28 11:10:23, kedd
|
| |
| |
Az a lány, akit egykor megszerettél, nem egészen ugyanaz az ember,
mint az az asszony, aki sok évtized elmúltával melletted él, s ha belenézel
a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: arcodra írt ráncok évgyűrűi mögül
egy másik ember néz vissza rád.
Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy
kapcsolatot ne romboljon szét az idő, hogy a mulandóságnak ebben a
körtáncában, új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd,
hogy ő azért mégis ugyanaz - az öregedés nem fogott ki rajtatok.
Az érzelmek is megváltoztak: a lázas szerelemből parázsló, szelíd
szetetet lett, a megkívánásból lelki vonzalom, a vonzalomból mély sors
közösség és megszokás. S ha ez így történik, nem bántanak a műfogak,
az őszülő hajszálak, az elfonnyadt arc és a táskás szemek; nem zavar
az sem, hogy az öregedés a lélekben is jelentkezik: rosszkedv, elfáradás,
közöny, az illúziók elvesztése és a kudarcok sorozatos élménye kíséri
végig földi sorsunkat.
Ezért szűnnek meg barátságok, hamvadnak el szerelmek, bomlanak
szét házasságok, ezért törnek szét eszmei és érdekközösségek: nem
bírják ki az idő múlását.
Minden olyan kapcsolat, amely nem a szeretetre épül: halálra van ítélve.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-26 09:16:09, vasárnap
|
| |
| |
Sírj amikor a sírás fojtogat,
nevess ha ettől vagy boldogabb,
lehetsz szomorú, ha bánat ér,
ne add oda a mát a holnapért.
Örülj amikor csak teheted,
mikor átjár belül a szeretet.
Élj meg mindent amit érzel,
ember vagy akkor is ha vérzel.
Minden nap a te saját jelened,
nem tér vissza ugyanaz a jelenet.
Nem kell mást tenni, csak élni,
bízni, szeretni, hinni és remélni.
Dóró Sándor- Ma
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 11:07:25, szombat
|
| |
| |
Sokan az élet utolsó szemeszterében vagyunk, és én politika, vallási, faji előítéletek nélkül próbálok már élni..
Csak szelíd gondolatok:
Tudod az idő múlása mindig váratlanul ér.
Körülnézel és elámulsz azon, hogy milyen gyorsan elrepült..
Mintha csak tegnap lett volna, hogy fiatal voltam és úgy èreztem készen állok a felnőtt élet megkezdésére. Ez bizonyos értelemben olyan, mintha évezredekkel ezelőtt lett volna, és azon tűnődöm, hova tűntek az évek.
Tudom, hogy mennyi mindet átéltem.
Emlékszem minden reményemre és álmomra.
Emlékszem a terveimre.
És hirtelen itt vagyok az utolsó negyedben.
Hogy kerültem ide ilyen gyorsan?
Hova tűntek az évek és hova tűnt a fiatalságom?
Emlékszem, hogy néztem fiatalon az idősebb embereket, és azon gondolkodtam, mennyi időbe telik míg eljutok oda ahol vannak.
Úgy tűnt rengeteg időm van. Hogy még fiatal vagyok, hogy még sok év áll előttem.
Akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy ott legyek, ahol most vagyok.
És mégis itt vagyok.
Màra a barátaim is mind nyugdíjasok, mind ősz hajúak, sokkal lassabban mozognak, mint pàr ève, és ha rájuk nézek csupa idősebb embert látok. Van aki jobb és van aki rosszabb állapotban van mint én.
De látom a nagy különbséget. Ők már nem a fiatalos, gondtalan, élettel teli barátok.
Akárcsak én, most már azok az idős emberek vagyunk, akikre régen néztünk, és azt hittük, még messze van az út vége.
Rájöttem, hogy manapság a zuhanyzás is megviseli a lélegzetemet és az energiaszintemet. A délutáni szundikálás nem csak élvezet, hanem szükségletté vált.
És ha nem szunyókálok, akkor azon kapom magam, hogy a székben alszom amiben olvasni kezdtem, vagy tévézni.
Beléptem életem új évszakába, teljesen felkészületlenül a kényelmetlenségre, fájdalmakra, energiavesztésre és erővesztésre, a képességre, hogy megtegyem azt amit eddig tudtam.
Legalább tudom, hogy bár az utolsó negyedévben járok, és fogalmam sincs meddig lesz ez a negyedév, ha lejár a földi időm egy új kaland is vár.
Igen vannak dolgok, amiket bár ne tettem volna meg. Mégis hálás vagyok azokért amiket tettem. Ez mind ebben az egy életben törtènt.
És ha még nem vagy az utolsó negyedévben, szeretnélek emlékeztetni, hogy gyorsabban jön, mint ahogy azt várnád.
Tedd meg azokat a dolgokat, minél hamarabb amiket még szeretnél. Ne halogasd.
Az élet gyors lábakon fut.
Tedd meg ma, amit tudsz.
Nincs ígéret, hogy mindannyian látni fogjuk az élet évszakait.
Élj a mának. Egyelőre.
Mondd ki gyakran a szavakat azoknak akiket szeretsz.
Remélhetőleg néhányan értékelni fogják azokat a dolgokat, amiket értük tettél. És ha nem az sem baj.
Az élet valóban egy ajándék. Csak légy boldog. Végül is ez a te döntésed.
És ne feledjétek, hogy az egészség kincs, nem a vagyon, arany és ezüst, a tulajdon vagy a bankegyenlegetek.
Lehet, hogy azt hiszed, hogy a legjobb kimozdulni, de hidd el, hazajönni jobb.
Lehet, hogy elfelejted a neveket, és ez így van rendben, mert van aki már elfelejtette, hogy ismert.
Azok iránt a dolgok iránt is, amikkel korábban törődtél, hirtelen elveszítheted az érdeklődésedet.
Ha elalszol a kedvenc székedben, maradj ott.
Öregedni csodálatos dolog. Tele van olyan emlékekkel, amikbe sosem lehet beleunni.
Ez egy igazi kincs. Vigyázz magadra.
Emma Izabella
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 11:03:39, szombat
|
| |
| |
Megérkezett az életembe az a korszak, amikor már nem a tárgyak,
hanem a mozdulatok, az érzelmek, a pillanatok, a csendek, a meghittség,
az összhang, a szenvedély jelenti a boldogságot. Amikor mindenné válik
ülni egy kicsiny teraszon, kortyolni a reggeli kávét, nézni, ahogyan egy
madár felszáll, rácsodálkozni a szemben növő fa sziluettjére.
Annyi szépség van az életben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 10:57:28, szombat
|
| |
| |
Neked, ki olvasod e sorokat, pont neked írtam,
Bármi történt az életben, mondd, hogy kibírtam.
Légy vidám, mert nem jobb bánatosan élni,
ha a bánatban elmerülsz, nem tudsz remélni.
A bánatod helyetted nem győzi le senki,
sajnos ezt egyedül neked kell megtenni.
Hidd el, hogy az életnek mennie kell tovább,
aki miatt aggódsz, mindig gondol rád.
Ő szeretné legjobban, hogy boldogan élj,
hogy higgy, hogy szeress, és örökké remélj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 10:20:34, szombat
|
| |
| |
El akarom mondani a tagadóknak és
kételkedőknek, hogy a csoda létezik.
Csak ők mindig máshol keresik.
Nem ott van az, a nagy dolgok mélyén.
Ott van a fáradt reggeli elindulásban.
Elcsendesedő zokogás utáni első nevetésben.
Ott van, hol beszűrődik a fény.
A délutáni zavartalan pihenésben.
Egy beszélgetésben valakivel, aki megért.
Az újrakezdésben.
Amikor azt hiszed megőrülsz,
aztán mégis megnyugszol.
A magad hitében való megkapaszkodásban.
Utazás közben a tájban.
Ott van az orra nem esésben, mikor
kioldódott cipőfűzővel mentél hazáig.
A kávéban.
Egy jó könyvben.
Hosszú tél után az első tavaszi napon.
A békével lezárt vitákban.
Minden belátásban.
Amikor összefutsz magaddal egy hétköznap délután.
Minden micsoda véletlenben.
A végre kimondott egyetlen szóban, mit kerestél.
A hál'Istennek-et követő sóhajban.
Eltemetett álmok sírján növő egyetlen
szál virág illatában.
Szögre akasztott önáltatásban.
Megkönnyebbülésben maró fájdalmak után.
Évek hallgatását megtörő első szóban.
Találkozásokban, miután nem vagy
többé ugyanaz az ember.
A nyitott ablakok előtt. Csukott ajtók mögött.
Nem akarok meggyőzni senkit semmiről.
De esküszöm róla, hogy a csoda: van.
Leginkább és cáfolhatatlanul mindig ott,
hol utoljára keresnéd: magadban.
~Lőrinczi Emese~
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 10:16:49, szombat
|
| |
| |
Hajnali 6.30. ülök kint a ház mögött ,egy kávéval a kezemben és azon merengek,
hogy milyen jó az én életem. Nem azért mert nincs nehézség benne, nem azért mert
nincs hitelem,nem azért mert minden tökéletes...de mégis,ha belegondolok, minden
a maga tökéletetlenségében tökéletes. Szeretem az életemet. Nem volt mindig így.
Viszont megtanultam megtalálni a jót, mindenben a jót..mert benne van, mindig,
mindenhol. Ahogy nézem a kertet, az ébredő természetet, ahogy hallgatom a
madarak csiripelését, a lelkem felfrissül. Ehhez nagy utat kellett bejárnom, magam
mögött hagyva embereket, olyan embereket akik lehúztak, akik kihasználtak.
Azt gondolom, hogy egy idő után az ember megtanul szelektálni, megtanul kizárni
és megtanulja mi a fontos.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-25 09:36:36, szombat
|
| |
| |
Minek örüljek? - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy.
Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és
a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős
vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor
is képes vagy összeszedni magad.
Ha kell, a semmiből.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-18 10:30:40, szombat
|
| |
| |
Minek örüljek - teszed fel a kérdést oly sokszor. Önmagadnak! Az életnek!
Annak, hogy van vized, van kenyered, van tető a fejed felett. Sőt! Van szíved,
mely dobban és vannak szívek, melyek érted dobbannak. Van erőd és van
padlód, melyről mindig felállsz, és van ég, mely felé mindig vágysz! Van álmod,
van vágyad, van terved, van hited. Van könnyed, melyen keresztül látod mindazt,
amellyé váltunk és amellyé válhatunk. Mindig örülj, mert mindig van miért, mindig
van kiért!
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2025. Május
| | |
|
|
| ma: |
4 db bejegyzés |
| e hónap: |
60 db bejegyzés |
| e év: |
716 db bejegyzés |
| Összes: |
36239 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1464
- e Hét: 6807
- e Hónap: 27994
- e Év: 319408
|
|
|
Offline
