|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2024-07-27 06:19:04, szombat
|
|
|
Néha mikor betelik a pohár a mai világgal,
A régmúlt néhány emléke ragad magával,
Mikor nagyanyám pendelyébe kapaszkodva,
Szaladgáltam a nagyvilágnak nekirugaszkodva.
.
Emlékszem a szoba recsegő padlójára,
A sarokba meghúzódó selyem finom pókhálóra.
Kopott, kézzel festett bútorok a házban,
Rongyos szőnyeget tapos egy cica magányában.
.
De a konyhába lépve mindig pezsgett az élet,
Nagyanyám sürgés forgás közben is engem féltett.
Azok az illatok máig megmaradtak bennem,
És ahogy nagyanyám folyton ölelgetett engem.
.
Milyen egyszerű is volt akkoriban az élet,
Nem fenyegették a mai veszélyek a létet,
A szegénység nem volt kellemetlen érzés,
Csak boldogság volt, összetartás és megértés.
.
Ha most egy varázsütésre lehetséges lenne,
Felcserélném a mát az akkorra, mindennel benne,
Hagynám a csábító csillogást azokra kik vágyják,
Nagyanyám kezét fognám, hogy az angyalok is lássák.
.
Így találok menedéket magamnak a sok szenny elől,
Emlékezvén mikor a Nap is másként kelt kelet felől,
Mikor az ebéd előtt áldást adtunk, mindenért mit kaptunk,
A fehér abrosszal terített asztalnál, együtt falatoztunk.
Chiricuta József

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2024-03-17 06:53:01, vasárnap
|
|
|
Várnai Zseni
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet,
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt,
mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem,
Anyám Anyám.

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2024-02-24 05:35:08, szombat
|
|
|
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt.
Tóth Árpád

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2024-01-20 07:32:17, szombat
|
|
|
Papp Ádám
A Nő szemében meglátod
a saját lelkedet,
amely benned szépen lassan
otthont teremt.
A Nő szemében meglátod
igazán mennyit ér,
ha ő ott van veled mindig,
és csak csendesen remél.
A Nő szemében meglátod
milyen valós az élet,
éppen ezért nem kell mutass
álarcot a Nő szemének.
A Nő szemében meglátod
mennyire védtelen vagy.
A Nő szemében mindig
több van, amit elsőre ad.
A Nő szemében meglátod,
hogy milyen érezni,
milyen az, amikor nem tudsz
levegőt venni.
A nő szemében ott van,
minden, ami lényeg.
A Nő szemétől előbb-utóbb
megtisztul a Férfi lélek.

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2024-01-01 17:12:06, hétfő
|
|
|
Kányádi Sándor
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe, hitbe, kedvbe,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk.
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe!

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2023-12-29 10:08:13, péntek
|
|
|
Aranyosi Ervin
Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb
és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!
Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!
Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!
Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!
Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!
Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2023-12-24 04:40:22, vasárnap
|
|
|
Bencze Marianna
Az én ünnepem nem kérkedő,
Jöttét világgá nem kiáltja,
Lelke tiszta, őszinte, meztelen
Születik erre a világra.
Az én ünnepem nem hivalkodó,
Giccses-pompát nem ölt magára,
Csendben bújik meg szívemben,
Boldog-ölelő némaságban.
Az én ünnepem nem múlik el,
Mikor a gyertyák csonkig égnek,
Szelíd fényét magamban őrzöm,
S mindennap újra lángjába nézek.

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
2023-12-19 05:40:16, kedd
|
|
|
Papp Ádám
Szívemben hagytad magadat
és ha múlnának a vágyak
takard el két szemem
ne hagyd, hogy bármit is lássak.
A testem fázik a padlón
legyek csak én a Föld java.
Annyian elléptek már tőlem
csak te ne menj el innen soha.
A szavak már mit sem érnek
elég, ha csókolsz, hozzám érsz
Elég, ha a kezemet fogod,
elég, ha a sírig elkisérsz.
Ki tudja meddig vagyunk ébren,
ki tudja mikor búcsúzunk?!
De amíg van egy dobbanás,
addig még mi is itt vagyunk.
Ki tudja meddig vagyok itt?!
Érted bírom ki erővel.
Bármi legyen is a vége:
csak te támaszthatsz fel.

|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2025. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
54 db bejegyzés |
e év: |
228 db bejegyzés |
Összes: |
35751 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1056
- e Hét: 10336
- e Hónap: 97555
- e Év: 125926
|
|
|