|
2025-01-16 06:47:19, csütörtök
|
| |
| |
Egy váratlan és őrült szeretkezésben több öröm lehet, mint egy szorongva várt
nászéjszakában
Minél jobban készülsz az örömre, és figyeled magad, és minél jobban akarod az
örömöt, annál kevésbé sikerül örülnöd.
Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni.
Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt.
Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva.
Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él,
ahol szabadság van. Nem függsz senkitől. Magadtól sem.
Az örömtől megrészegedsz, és ha részeg vagy, lehet, hogy örülni fogsz. Minek?
Erre nincs válasz. Annak, amit kinevezel örömöd tárgyának. Gyerekkoromban
egy ceruzának örültem, annyira, hogy éjjel a párnám alá rejtettem.
Az öröm úgy kezdődik, hogy az ember ledobja a kötelékeit. Felszabadul.
Nagy művészek tudják, hogy örömöt úgy adnak, hogy megszabadítják nézőiket
a hétköznapjaiktól, és a magasba repítik őket. Ha valaki tánc közben megnézi,
hány óra van - lőttek az örömének. És akkor is, ha úgy megy táncolni, hogy
én most akkor is örülni fogok, ha a fene fenét eszik is.
Ott marad az arcán a görcsös akarás.
(Müller Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hangulat 2. |
|
|
|
|
|
Offline
