Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Milyen az igazi barátság?
  2013-01-17 12:16:25, csütörtök
 
  Én mindig nagyon tapintatos voltam másokkal és az ember általában magából indul ki az embereskkel való érintkezésben, ezért folyamatosan csalódásnak van kitéve.
Ha néha pár hónapja megemlítem, hogy kevés a pénzem, s egymás után robbannak le a háztartási gépek is, jönnek a betegségek, pesszimistának neveznek azok, akiket barátnak gondoltam. Lassan mindegyiktől elhidegülök. Jólétben élnek, gondtalanul, sok pénzzel, szerető, nagy családdal körülvéve. Beszélnek a szeretetről, egyetlen témájuk ez, valamint az Istenre való hivatkozás,akinek köszönhetik szép életüket. Engem lekicsinyelnek, azt írják, hogy nekem előző életem miatt járt ilyen sors, viseljem türelemmel, mert nekik ez sok, ami velem történik.

Egész életemben magamban hordtam a bánatomat, a sérelmeimet. Nincs senki, nincs igaz barát, akitől azt ember csak annyit vár, hogy megértően hallgasson, mert az olyan, mint egy ölelés, s nem szemrehányásokkal illetve még jobban belém rúgjon, adja a tanácsokat az, akinek soha nem volt baja az életben.

Érdekes módon én régebben mindenkivel együtt tudtam érezni, bár a betegség taszított engem is, gondolom, minden egészséges ember így van ezzel. A betegségek karmikus eredetűek, ezért tiltakozom én ellenük, mióta megtudtam, hogy a börtön karmájában vagyok, olyan sorsot élve, amihez semmi közöm nem volt.

Éveken keresztül segítettem - illetve egész életemben - másoknak, irodalmi megjelenésben is. Páran megőriztek szeretettel emlékezetükben, bennük soha nem fogok csalódni. A helyesírás nélküli általános műveltséggel nem rendelkezők fejébe szállt a dicsőség, ők dicsekszenek mindenkinek írásaikkal, megjelent könyveikkel, vagyis olyan sikerélményben részesítettem őket, részesítette őket az élet, amit nem érdemeltek volna meg. Írnak a szeretetről, melyről halvány fogalmuk sincs, milyen az igazi szeretet és barátság. A barát meghallgat, legfeljebb tapintatosan visszakérdez, vagy rámutat a megoldásra.
 
 
0 komment , kategória:  Haverok  
Hollókő
  2011-10-01 20:03:53, szombat
 
  Hollókővet látogattuk meg egy projekt-pályázat nyerteseként. A több, mint kétórás utat busszal elég kényelmesen tettük meg. Salgótarjánnál kanyarodtunk fel a hollókői útszakaszra. Csodás látvány tárult a szemeink elé, egyik ámulatból a másikba estünk a Cserhát gyönyörűségeit szemlélve.

Egy hatalmas, nagyon tiszta parkolóba érkeztünk. Már messziről látni lehetett a vásáros bódékat, a kifüggesztett különféle kosarakat, kalapokat. Egy tábla jelezte, hogy Hollókő az UNESCO világörökség része. A parkolóból indult a hollókői várhoz egy kis kocsi ötszáz forintért, de ha tíz fő utazik egyszerre, fejenként százasért a várhoz viszi az odalátogatókat.
Mi gyalog indultunk neki, hogy semmit se hagyjunk ki a tájból. Hosszú kavicsos úton mentünk fel egy zöldrétes dombra, melyről végignéztük a pompázatos hegyeket, völgyeket. A legmagasabb részén jártunk a hegynek. Onnan ereszkedtünk alá a vár aljába egy nagyon meredek ösvényen némi diák segítséggel.
A várba belépve elolvastuk a történetét: A Kaskics család egyik leszármazottja, András, aki az ördöggel cimborált, szerelmes lett a szomszéd falu előljárójának szép feleségébe. Elrabolta, s a várba zárta. A hollók elhordták a vár hatalmas köveit, s abból emelték a hollókői várat - ami hihetetlen masszív építési titkait szemlélve -. Hollókő nem véletlenül kapta a hollókról a nevét. A várkapuban kétszázöt forintért lehet automatán készíteni hollókői váremblémát, vagy pénzérméket. Én is megkaptam a sajátomat, kissé hajlítottan, mert a mechanikája szerint az öt forintos azért szükséges, mert az hajlítja az érmét. Egy kis bódé áll a kapuval szemben, hollókői képeslapokat, emléktárgyakat lehet ott vásárolni.

A hirtelen emelkedő lépcsősoron felmenve jutunk a vár termeihez. Egyikben viaszbábu-féleségekből élethű nagyságú szobrokat emeltek, s öltöztettek be korhű ruhákba. A várkiállítás másik teremben került berendezésre, itt megtalálhatóak a várral összefüggő történelmi személyiségek történeti leírása mellett a róluk készült festmények is néhány harci eszközzel együtt.
Az imateremben letérdepeltünk a fazsámolyra, kezeinket a fakönyöklőre helyeztük és elmondtunk egy gyors imát.
Az ország zászlajából kettő került kifeszítésre, minden arra járó ráírja a nevét.

A visszaút a meredek lépcsősorokon nem volt könnyű, télen nem is javasolt a kirándulás. Kifelé a várból szembetűntek a bodzabokrok, s a falu tagjai, akik éppen szüretelték a virágokat. Én is szedtem 30 hatalmas bodzavirág-fejet. Ott annyira tiszta a levegő, hogy minden növény tökéletes, egyetlen beteg fa sem látható.

A faluba hosszú lépcsősor után jutottunk. Macskakövezett nagyon hosszú utcája van Hollókőnek, s minden házban egy-egy árus portékáját kínálják. Meg lehet vásárolni mindent, amire szüksége lehet otthon az embernek, kerámiákat ugyanúgy, mint kézimunkákat, csipkéket. A falubeliek a kapuk előtt ülnek, s ott készítik a turisták előtt a tárgyaikat, előttük horgolnak.

Több múzeum található a hosszú utcában és két híres nagyon régi templom.
A falumúzeumot együtt tekintettük meg, mely régi parasztház jelleggel volt berendezve. Egy tiszta szoba dunyhákkal, párnákkal, cifra ládával, szekrénnyel, asztallal, székekkel, korabeli bölcsővel, s a konyha jelentette a ház előkelő helyiségeit, mely kemencés tűzhellyel volt ellátva természetesen a régi konyhai eszközökkel.

Éppen a Katalin csárdába tartottunk, azt kerestük. Több csárda mellett is elhaladtunk, már-már azt hittük, hogy célhoz értünk. A Katalin csárdában hűtött ásványvízzel és üdítővel fogadtak minket, majd tálalták a két nagy szelet rántott szeletet kétféle körettel. Nagyon fáradtak voltunk a hosszú úttól, egy darabig ott időztünk a csárdában.

Ebéd után bejártuk a falu boltjait, múzeumait. Megláttam az egyik múzeum előtt egy palóc népviseletbe öltözött falubeli asszonyt.
Majdnem negyven fok volt, ránk tapadt ruhában értünk vissza a falu egyetlen utcáját elhagyva a parkolóba, majd beszálltunk a forróságig hevült buszba.

Nagyon nagy hatással volt rám a letűnt idő maradványa, a vár és környéke és felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás, bátran tudom ajánlani minden iskolának és szervezetnek Hollókőt, de érdemes több pénzzel elindulni, hogy minden múzeumba be tudjanak menni, s több emléktárggyal gazdagodjanak.

2011. szeptember 30.


 
 
0 komment , kategória:  Haverok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 32 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 26
  • e Hét: 297
  • e Hónap: 3139
  • e Év: 42140
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.