Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
Ma Medárd napja van ... Esik az eső...
  2023-06-08 09:06:31, csütörtök
 
 





 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
A jóslás szerint
  2023-06-08 09:03:21, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Medárd
  2023-06-08 09:02:01, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Medárd napja Június 8
  2023-06-08 09:00:31, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Ma Medárd napja van
  2023-06-08 07:57:24, csütörtök
 
 





 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Medárdkor A szoba sötét, az ablak nyitva, hallgatózom.
  2023-06-08 07:50:36, csütörtök
 
  Medárdkor

A szoba sötét, az ablak nyitva, hallgatózom. A kertek hűvössége úgy befolyta az éjszakát, hogy illatát már nem is érzem. Csend. A kutyák elhallgattak mindenütt, tehát éjfél elmúlt. De mire ébredtem fel? Hallgatózom. Susog valaki vagy a sötétség selymét simogatják odakint?
- Esik - szól be az öreg hárs minden levelével. - Esik.
És suttog tovább, de már nem hallgatok oda, mert nyirkos ijedtség kúszott a nyakamba.
- Medárd! - ültem fel ijedtemben, és eszembe se jutott, hogy több tisztelettel címe és rangja összes felsorolásával szóljak a jeles szentről, Picardia apostoláról, aki mellesleg püspök is volt. Másutt a kertek és a vetett mezők védőszentjének tisztelik, ám nálunk rossz helyre került a naptárban, és a földművelő társadalom balsejtelemmel igazít egyet a nadrágszíjon, ha a szent férfiú neve napján megered az eső. Éspedig joggal. Mert ha Medárd napján esik, nem áll el egyhamar.
- Egyszóval, negyven napig esik egyfolytában - mondta a barátom, Puska Péter, aki papnak készült, s nem beszélt csak úgy a levegőbe.
- Ez igaz? - kérdeztem, és szétnéztem a tájon, mert aznap éppen Medárd napja volt.
- Öreganyám mondta, hogy a Vízözön emlékére van... Nem babona - tette még hozzá, nehogy feltételezzem róla, a jövendő papról a babonaságot.
Péter papsága azonban akkor még beláthatatlan messze volt, és nem is lett belőle semmi, de azt akkor még nem tudhattuk.
Jobb is, hogy nem tudtuk..., és a pillanat reggeli örömében vígan poroszkáltunk a szőlőhegy felé, hol érett már a szentiváni alma, ennek a hónapnak egyetlen almája.
Csendes, hallgatózó reggel volt, csak mezítlábunk puffant a sárga porban és egy ölyv keringett a hegy fölött olyan súlytalan lengéssel, mintha szárnyas gondolat lett volna csak. A szőlő is csendes, szinte ernyedt, és csak a vadméhek meg a pincék darazsai dongtak meleg dongással, ami olyan volt, mint valami régi orgonaszó emléke.
A füves úton csak mi jártunk szótlanul és a meggyfák, meg a törköly meleg, fanyar illata. A bögölyök csíptek kegyetlenül, és Péter nagyokat csapott a lába szárára.
- Csípnek a büdösök, eső lesz.
De az esőt nem mutatta semmi. Az ég fátyolosan derült, és szél se mozdult, ami hozhatott volna valamit.
- Hát itt a fánk...
És leültünk a nevezetes almafa alá, amely igazán tele volt gyümölccsel. Az apró, zöld levelek között álmosan nézték a földet a fehér húsú almák, amelyek nem voltak sem édesek, sem savanyúak, de még csak borízűek sem. Egyszerűen szentiváni almák voltak, melyekbe nem rakott cukrot a június, mert neki sem volt.
- És ez mind a mienk - mondta Péter a földjükre mutatva, amely van talán negyed hold, ámbár széles mozdulatában benne volt az egész világ.
- - Szedj, amennyit akarsz... Én is viszek öreganyámnak.
Megszedtük a tarisznyánkat, aztán csak ültünk, és én arra gondoltam, hogy mért nincs Péternek se apja, se anyja? Meg bátyja se. Igaz, hogy Péter pap lesz, de ez mégiscsak szomorú. És Péter is köhög néha, igaz, hogy csak aprókat. Ültünk a fa alatt, valami megfoghatatlan szótlanságban, ami még nem volt bánat, de a vadméhek zsongása mintha a föld alól jött volna és kakukkfű száraz illata olyan volt, mint az elsárgult koszorúké. A levegő nehéz lett, mint az ólom, aztán valahol messze felhördült az ég alja.
- Mondtam, ugye? Csak jég ne legyen.
A falu messze, az almás tarisznya kalimpált a hátunkon, folyt rólunk a verejték, és hátunk mögött a kénsárga felhők heggyé nőttek már, és mintha rá akartak volna dőlni a világra. A sárga felhők mögül aztán zöldek jöttek, aztán kékek, aztán feketék.
- Csak a temetőig elérjünk, ott beállhatunk a kápolnába.
De nem értünk el. Péter nem bírta a futást, meg-megállt, és kezét a mellére szorította. Kapkodott a levegőért, és úgy éreztem: én fulladok meg.
Aztán elsötétedett a világ, s az iszonyú robogás felettünk, mintha az ítéletet hozta volna. Esett, de ez nem volt baj. Hanem a villámlás, azok a kiteremtettézett vakító dördülések és porszemnyi kis létünk egetverő félelme!
Aztán beestünk a kápolnába, mintha az árokból húztak volna ki bennünket. A temető szinte füstölgött a záporban, és a kápolna lépcsőjén felugrott egy-egy jég is, mint a pattogatott kukorica.
Péter sápadtan ült a kőpadon.
- Jég! - suttogta. - Úristen!
Az idő haragja ekkor volt felettünk a legnagyobb. Kékfehér villanások vagdalkoztak a kápolna homályában, és a lépcsőkön mind sűrűbben ugrált a jég.
Péter felugrott.
- Harangozok elibe!
- Péter, nem szabad!
- De szabad, a templomban is szoktak..., és mink csak ketten vagyunk öreganyámmal, meg fél hold búza...
Megrándult a kötél, és szinte felsikoltott a lélekharang. Zengett az ég, csattogott és hörgött, de ezt ekkor már nem hallottuk, mert a fejfák és halottak világában sírva jajongott Péter gyermekhangú kis harangja.
Nem lett jég, és nem lett Péterből pap.
Sok eső esett abban az évben, sok köd, és Péter még abban az évben kiköltözött a temetőbe.
(1951)

Megjelent az Új Ember 1951. június 24-i számában.
 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Csoóri Sándor: Medárdi eső Medárd nekünk megártott, alaposan
  2023-06-08 07:21:10, csütörtök
 
 

Csoóri Sándor: Medárdi eső

Medárd nekünk megártott,
alaposan bemártott,
három hete csak zuhog,
ázik a bab s a murok,
petrezselyem zöldje is
és a holtak földje is.
Ázik, ázik a búza,
fejét a víz lehúzza,
beillene zsenge nádnak:
bokán fölül vízben állhat...
Medárd, Medárd, habókos,
hol a selyemlepke most?
Hol a futó gyíkocskák,
kik a kertem csíkozták?
És a fácánkakas hol
prüszköl, krákol, gyalogol?
Esik, esik, csak esik
kisestétől reggelig,
mintha csőrepedés volna
fönt az űrben, s reánk folyna:
vagy mintha egy szálló tenger
vándorolna fölöttünk el,
s hullatná a fölösleget,
eláztatva földet, eget.
 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Tócsa loccsan
  2023-05-15 09:00:49, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
Talán az eső volt csak
  2022-11-15 08:52:35, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
De ... Lelketekben süssön a nap!
  2022-08-21 08:48:01, vasárnap
 
 



 
 
0 komment , kategória:  ESŐ  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 119 
2024.09 2024. Október 2024.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 300
  • e Hét: 4521
  • e Hónap: 10853
  • e Év: 528834
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.