|
2022-12-06 19:48:29, kedd
|
| |
| |
Miért csak decemberben jut eszünkbe, hogy tele a világ nehéz sorsú emberekkel?
Karácsony környékén, sőt, egész decemberben égünk a vágytól, hogy adhassunk. Egyszeriben mindenkire rá tör a jótékonykodhatnék. Keresi a lehetőséget, hol mesét olvasson gyerekeknek, elvigye a ruháit, gyerekének játékait, amire nincs szükségük. Pénzt akar adni, valahol mindenáron önkénteskedni akar. De vajon a sok emberből hányan cselekednek szívből, felebaráti szeretetből és hányan azért, hogy elmondhassák magukról - vagy egyenesen kiposztolják - hogy valami jót cselekedtek?
Már eleve az egésszel kicsit az a bajom, hogy miért nem lehet egész évben jótékonykodni? Miért csak decemberbe jut eszünkbe, hogy a szerencsétlen hajléktalanok éhesek? Hogy a menhelyen a kutyák a fáznak? Hogy a gyerekek betegek meg árvák? Miért van, hogy decemberben fel van bolydulva a világ és ég a segíteni vágyás lázától, utána amint a naptárat átfordítjuk januárra az egészet elvágták, mindenki megy ismét a maga dolgára, a többi meg le van szarva.
Illetve bocsánat, nem ,,mindenki". Mert tudom, hogy vannak olyanok, akiknek a naptár nem a decemberből áll és egész évben segítenek maguk módján. Léteznek emberek, akiknek nem csak decemberben esik le, hogy ó basszus, mindjárt itt a szeretet ünnepe, kellene valami jót tenni. Ilyen téren kivételesen még jól is jön a média, hogy van, ami a képünkbe tolja a sok lehetőséget, hogy milyen módokon jótékonykodhatunk és hogy ,,egyre többen segítenek". Legalább van, ami beharangozza, hogy ideje lenne nem csak magunkra gondolni.
De jó, oké, ne legyünk telhetetlenek az is igaz, hogy ne nézzük ajándék lónak a fogát. Örülhetünk, ha egyeseknek egyáltalán decemberben eszébe jut segíteni embertársain- illetve négylábú barátainkon - hiszen másoknak még az év utolsó hónapja, a közelgő karácsony sem elég ok arra, hogy megdobbanjon a szőrös szívük. Úgyhogy, ha innen nézem, akkor még a szelektívsegítőknek is jár a tisztelet, mindenkinek, aki képes nemcsak magára gondolni.
Viszont attól még adott a kérdés: vajon hány embert vonz annak a lehetősége, hogy csak úgy adhat másoknak és a segítségükre lehet? Mennyi emberben mozoghat az őszinte vágy, hogy tegyenek valamit másokért, méghozzá úgy, hogy nem verik nagydobra? Hiszen számukra nem az a lényeg, hogy besöpörjék a lájkokat, meg elkopjon a válluk a sok veregetésben, hanem mert attól érzik jobban magukat, ha adhatnak, ha boldoggá tehetnek másokat vagy egyszerűen a tény az, hogy a létezésük többről szól, minthogy a saját életüket egyengessék. Szeretném hinni, hogy sok ilyen őszinte ember van, akik nem mások dicséretére, elismerésére ácsingóznak, hanem arra, hogy mosolyt csaljanak a gyerek vagy a hajléktalan arcára, netán előcsaljanak egy dorombolást az elárvult cicából. Merthogy az ilyen emberek még egy köszönömöt sem várnak cserébe. Nem az lesz a legnagyobb bajuk egy átdolgozott, fázós nap után vagy miután elvittek két zsák ajándékot, hogy egy árva köszönömöt sem kaptak. Hála az égnek, vannak még ilyen angyalok, de hányan lehetnek?
Na és a jótékonykodók táborából mennyien gyarapítják azok számát, akik úgy segítenek másoknak, hogy közben magukon is segítenek? Igen, akiket önös érdekek hajtanak, mert tök komoly, hogy a segítségnyújtást is lehet erre használni. Arra, hogy szeretet, megbecsülést, elismerést sajtoljunk ki másokból. Hogy a kollégák, a barátok úgy tekintsenek, ránk mintha szentek lennénk. Hogy elmondhassuk nekik ,,Nem volt időm pihenni a hétvégén, mert mindkét nap önkénteskedtem." Vagy ,,Elvittem egy zsák játékot a gyerekeknek, jaj, ha láttátok volna, hogy örültek nekik, úgy néztek rám, mintha én lennék Jézus." Nem vicc, hallottam már ilyen ,,szerény" hasonlatot. Ugyanakkor ezt a ,,láttátok volnát" sem bízta a véletlenre a hölgy, mert telepakolta vele a közösségi oldalakat, hogy tutira tudomásunk legyen arról, hogy irgalmas szamaritánust játszott a hétvégén. Lájkzápor? Pipa!
Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkire másra hajaz. Egyeseknek a csodálat kell, míg más valamiféleképp a lelküket akarja így megváltani, mert úgy hiszik, hogy akkor a Mennybe jutnak vagy kiegyenlítődik számlájuk. Ismertem olyat is, aki azért akart annyira jót cselekedni, mert korábban egy mocsok volt így akarta jóvá tenni. Ez még a jobbik verzió. Sőt, olyanról is tudok, aki azért igyekszik betáblázni magát az ünnepekre, mert egyedül van, és nem akar otthon morfondírozni, hát inkább elmegy másoknak segíteni, és így legalább hasznosnak érzi magát. Ez is szép valahol, ugyanakkor persze szomorú is.
Igazából tényleg mindegy az ok, hogy miért jótékonykodik valaki, ameddig tényleg segít. Még akkor is, ha a segítségnyújtással magát akarja fényezni. Bocsánatos ,,bűn" az ego. Ha azt nézzük, hogy a gazdag ember azért ad, hogy másnap hírbe hozzák, hogy Ő, a gazdag mennyi pénzt adott és ezzel több követője, ügyfele legyen, attól még nem firtathatjuk azt, hogy az ő pénze nem kevésbé pénz ahhoz képest, amit a nagyi küldött a rászoruló gyerekeknek. Pénz-pénz. Ámde amíg nagyi boldog attól, hogy tett valamit önzetlenül, a gazdag talán az üzletet látta benne. A lényeg az, hogy mindkettejüknek köszönhetően, holnap lesz mit enniük a srácoknak vagy megkaphatják azt a gépet, ami életben tartja őket. Ennyi.
Úgyhogy tulajdonképpen majdnem mindegy miért segítesz. Csak segíts, ha tudsz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: December |
|
|
|
|
|
Offline
