|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2006-11-01 00:18:03, szerda
|
| |
| |
A Mindenszentek újrapogányosítása
Forrás: preshaz.eu
A hazánk elleni szellemi terror módszere: bornírt ünnepek társadalmunkra
erőltetése.
A november elsejei Mindenszentek ünnepét egy amerikai eredetű kereskedelmi
akcióval akarják fiataljaink
agymosására felhasználni.
A Magyar Katolikus Egyház röviden így írja le az igazi ünnep: a
Mindenszentek eredetét, tartalmát:
Az ünnep célja, hogy az összes szentet - nemcsak azokat, akiket az Egyház
külön szentnek nyilvánított -
egy közös napon ünnepeljük.
Az ünnepi mise könyörgése ki is nyilvánítja:
"Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük
minden szented
dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk
irgalmasságodat".
Az ünnepet Keleten már 380-ban megtartották, és az összes vértanúra
emlékeztek ezen a napon.
A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa vezette be, aki 609-ben
megkapta a pogány istenek tiszteletére
épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az Összes
Vértanúk tiszteletére.
III. Gergely pápa (731-741) a -Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak,
hitvallónak és a földkerekségen
elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette.
IX. Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet.
Mindenszentek napja hazánkban 2001. óta újra munkaszüneti nap.
Fontos, hogy a szellemi terror ellen is védekezzünk.
A Mária kultusz ápolása mellett az elfelejtett magyar szentek fölidézésével
is valódi
ünneppé emelhetjük ezt a napot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-01 00:16:37, szerda
|
| |
| |
18 évesen is lehetne sterilizációt kérni
[origo]2006. október 30., hétfő, 13:44
Bővül azoknak a személyeknek a köre, akik műtéti úton sterilizáltathatják
magukat, ha az Országgyűlés elfogadja az egészségügyi minisztérium - az
Alkotmánybíróság döntése nyomán előterjesztett - törvényjavaslatát.
E szerint ugyanis minden nagykorú, vagyis 18 életévét betöltött állampolgár
végleg lemondhat a későbbi gyerekvállalásról.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-01 00:14:34, szerda
|
| |
| |
ÚJKORI GENOCÍDIUM FOLYIK ELLENÜNK
Hogyan válik fokozatosan, a Kárpát-medence a magyarság rezervátumává?
Trianonnal kezdődött... majd a 2. világháború borzalmaival folytatódott, de a végső tőrdöfés a nemzet porba hullását okozta. Ez az utolsó tőrdöfés 2004. december 5-én következett be. "Méltó" befejezése volt ez annak a több évtizedes politikai terrornak, amivel 1945, majd 1956 után néppé degradálta a magyar nemzetet.
A módszer lényege: lepusztítani, hogy aztán kipusztuljon önmagától... Ez a modern genocídium lényege! Ehhez nincs szükség harci fegyverekre, következésképpen, nemzetközi bíróságokon sem kell elszámolni a népirtás bűntettével senkinek!!!
Hogyan lehetett elérni, hogy Európa legnagyszerűbb nemzete kipusztulóban legyen?
Például úgy, hogy évtizedek óta megnehezítik az otthonhoz jutás, a családalapítás feltételeit.
Ezzel el lehetett érni, hogy ne tudja sem minőségileg, sem mennyiségileg reprodukálni önmagát.
Néhány információ a "minőségi" reprodukció esetleges körülményeiről
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy
orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: "...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavarok kialakulásának is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy a "technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Lázár Imre japán példát említve beszámolt arról, hogy ott elterjedt az a szokás, hogy az újszülöttet a szülés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között. (Valamint, annak a gazdasági fejlődésnek is, ami a riksakulik országából, a legfejlettebb technikai fejlettségűvé váló ország lett 60 év alatt.)
De, nemcsak Japánban, hanem általában a polgári társadalmakban azt sem tartják luxusnak, hogy diplomás nő, ha anya lesz, akkor "csak" gyermekei nevelésének éljen. Legalább is, míg a gyermekek kicsik és igénylik a jelenlétet. Mert a neveléshez elsősorban testi-lelki JELENLÉT szükségeltetik.
Ezekben az országokban, főleg Japánban - azt is megfigyelték, hogy a pedagógus a társadalmi hierarchia csúcsán található, anyagi- és erkölcsi megbecsülésben; megelőzve az összes értelmiségit. Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott: "Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert."
Persze, nem kell időben és térben ennyire visszalépni, legfeljebb "csak" 281 évet, ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni. Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív levelinek egyikében (LXII) írta, hogy: "...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni".
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problemáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Pillanatnyilag abban látom a magyarországi problémát, hogy ennek - társadalmi berendezkedésünket tekintve - sem mennyiségi, sem minőségi feltételei nincsenek megteremtve. (Kivéve, az 1998-tól kezdődő négy évet, amikor is a polgári kormányzásnak köszönhetően a család "intézményét" célzó rendelkezések kerültek előtérbe.)
Mi a helyzet napjainkban?
Példaképpen kövessük nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova "haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a "fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. "vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben "kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak BÉRLAKÁSOK, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, "öröklakás"-vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba "vették" (ellenérték nélkül kisajátították) és kiutalták... Elfogyva a kiutalandó lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél.
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol "otthon lehetünk benne..."!
Folytatva az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével. Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta "Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az EGYHÁZ is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
A másik genocídiális módszer a gyermeknevelés kultuszának elsorvasztása azzal, hogy a pártállam "átvállalta" 1945 után a gyermeknevelést.
Csakhogy az a szocialista iparvárosokban és a fővárosban működő 3 műszakban üzemelő gyári bölcsődékben és óvodákban a spártai katonaállam mintájára valósult meg. Az állam, mint jövendő termelőeszközt, tulajdonának tekintette a gyermeket!
Miközben, nagyszerű pedagógiai kísérletek folytak a család- nevelésben betöltött szerepének hangsúlyozásával! Miközben a gyermekintézményekben hangoztatott jelszó volt a jó szülő-iskola kapcsolat kialakítása! Ezek, azonban csak szólamok maradtak ezeken a helyeken!
Majd a rendszerváltozáskor ismét napirendre került a kérdés:ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást,
az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Ha, pedig a szoc.-liberális HATALOM képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint a sterilizálás "lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól - bizonyítva, azon törekvését, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát - akkor ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN!
Ami ellen - már-csak önvédelemből is - minden létező eszközzel fel kell lépni!!!
Bp.2006.május 30. (Bóna Mária Ilona)
Ui: Tegnap, 2006-10-10-én megjelent hír szerint: a "költségvetés hatalmas hiánya miatt a Gyurcsány-kormány tovább szorítana az adóprésen". Méghozzá, meg akarja azok tömegét adóztatni, akik kínkeservesen elérték, hogy lakjanak valahol. Vagyis, INGATLANADÓval is akarja a keservesen elért LAKHATÁSUNKAT SUJTANI!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-01 00:12:27, szerda
|
| |
| |
Gondolatok az elhúzódó krízishelyzetben élőkről
Mi is történt, vagy inkább nem történt velünk az első "szabad" választás óta? Mi valósult meg a választási kampányban ígértekből?
A választási kampányok a világon mindenhol arról szólnak, hogy a pártok és képviselő jelöltjeik ígérnek mindent a vágyott szebb, boldogabb életfeltételek megvalósulása érdekében.
A szükségszerű mérlegkészítés során számba kellett venni a polgári erőknek is minden ígéretét és azt is, ami megvalósult ezekből. Az így kapott "egyenleg" világosan mutatja majd, hogy miben maradt adósa választópolgárainak. Ezt a célt szolgálhatja a Nemzeti Konzultációs Központ által kiadott kérdőívekre beérkező válaszok. Valamint, az a konzultáció, amit a Központ munkatársai- a testület tagjai folytatnak(?)* az információs csatornákon és személyesen Magyarország é r d e k l ő d ő polgáraival.
Itt, a főváros XX. kerületében, ahol élek, a polgárosodni szándékozók ugyanazt élik meg munka- és lakóhelyükön, mint hazánk minden polgára. Vagyis, az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek vagyunk, mert a mi életünk mindenfajta tevékenységét is három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő, vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémai; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának (születés, serdülőkor, változókor és a halál előtti életszakasz) problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, a pihenésre- megújulásra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésén, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás- terrorizmus, modern betegségek) túlélése.
Visszatekintve a rendszerváltozás időszakára, elmondhatjuk-e, hogy a rendszerváltoztató pártok - minden tevékenységükkel azon munkálkodtak-e, hogy az ország polgárai sikeresen helytálljanak gazdasági teljesítményükben, miközben megőrizték és továbbadták kulturális értékeiket?
Itt kell elmondani, hogy a polgári politikai erő - feltételezhetően szándékában soha nem akart mást, mint sikerre vinni országos politikáját, hibákat (mulasztást) is elkövetett.
Három alapvető mulasztást kellene azonnal orvosolni!
1.) Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az, amelyik már képes saját, jól felfogott érdekét belátni és ennek képviseletére tud válasz-tani(!) a képviselő jelöltek közül! Az lenne az ideális, ha már jelöltet is tudna állítani saját, szociokulturális környezetéből, akinek nem kellene feltétlenül ,,pártkatonának" lenni!
Lehetséges szempontok egyike:
Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország, - gr. Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját! (Ezt megtette a Lakiteleki Népfőiskola, létrehozva és működtetve a Klebersberg Kollégiumát.)
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mer akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk, amit megpróbált kezelni. (Bizonyítékul felhívom a figyelmet a néprajzi dolgozatra, amit saját szüleimről, nagyszüleim életéről készítettem.) És azért is, mert az akkori ,,kedvezményezett" - polgárosodását segítendő - népréteg maradékai még itt élnek közöttünk.
Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos (kulák) szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború előtt, az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban: Pesterzsébeten, Bp. XX. kerületében. Lásd: Kossuth Lajos utca mester- és kereskedő embereinek kétszintes polgárházait! Ezeket a polgárházakat bontották le elsőként (a nyomornegyedet meghagyva), hogy a helyükre fölhúzzák a családi életre és otthoni munkavégzésre (bedolgozásra) teljességgel alkalmatlan panelmonstrumaikat, benne az alig 50 négyzetméteres, lakás nevezetű betonkalodáikkal!)
Ők azok, akiket elsőként ,,betereltek" a gyárakba 1945 után.
Ők azok, akik nagyon gyanúsak lettek a ,,magántulajdon" miatt. (Köztudottak a módszerek, melyekkel ,,megdolgozták" az ilyen ,,gyanús, osztályidegen elemeket".)
Ők azok, akik kénytelenek voltak megtagadni mindent; egész ifjúságukat, kuláknak kikiáltott anyjukat-apjukat, az egész családjukat, hogy ne racizzák őket a gyárban, hogy ne hurcolják el őket különböző átnevelő (megsemmisítő) táborokba!
Ők azok, akik inkább lúgkövet ittak, minthogy - az akkori ,,kultúrpolitikai koncepciónak" megfelelően - ,,szoc.proletár - modern rabszolga - legyen belőlük"! (Akit megmentettek, már testben is megtörve, megnyomorodva, még azt is megígérte a ,,P"ártnak, - akkor már az egyetlennek - hogy gyermekeiből is ,,rendes munkásembert" nevel majd... Így lett utódaiknak is osztályrészük a ,,T"űröm és ,,T"iltom.)
Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól! ,,Hála" annak a bizonyos ,,paktumnak", amelynek az volt az üzenete: számukra még a ,,rendszerváltozás"-sal sem jött el az igazmondás-, sem az ő erkölcsi rehabilitációjuk ideje! A kárpótlásra gondolni sem mertek!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket, mert MINDENT elhallgattak utódaik elől. Ez az ELHALLGATÁS a leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására. A valóság ELHALLGATÁSA, pedig a HAZUGSÁG legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok, akik ,,kettős tudattal" élték le az életüket, ,,neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a ,,látens közvélemény".
Ők azok, akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak 1990-ben. Azután: kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a ,,kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak!
Pedig, erről szó nem volt soha, mert ez a MUNKÁSSÁG nem azonos azzal, amelyik megvalósította a proletárdiktatúrát, hanem: sokkal inkább azonos azzal amelyiken, vagyis akiken megvalósult az!!!
Az ,,új" rendszer is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el.
A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, ,,újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni1994-ben
(Vagy, ha el is mentek, azokra szavaztak, akik előtt nem kellett szégyellniük, hogy járomba hajtott fejjel élték le fél életüket! Ugyanis, nem ők tehettek arról, hogy csak úgy lehetett túlélni a háború utáni ötven évet! Nem ők tehetnek arról, hogy olyan sokáig tartott a járom viselése, hogy időközben belenőtt a húsukba, testükbe- lelkükbe! Az ember is ,,csak" egy élőlény, mint a fa. Köss egy fára hurkot, majd feledkezz meg róla! Évekkel később már hiába akarod fellazítva levenni a hurkot, nem lehet, mert közben belenő a fa testébe! De ne a fát hibáztasd, hanem magadat, mert megfeledkeztél időben levenni a hurkot, vagy a ,,jármot"!)
Ők azok, akik már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették vágott-virág-rövid-életű- az állam által alkoholdús ,,tápoldaton" tartott, 1945 után született gyermekeiket is...
Ők azok, akik számára a valódi rendszeraváltozás még elhozhatja az öregkor méltóságát!
Hogyan? Ennek megválaszolása már a második pont témája.
2.) Tudomásul kell vennünk, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ISMERIK CSALÁDI ŐSEIK TÖRTÉNETÉT, TÖRTÉNELMÉT!
(Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért a háborúkban! Tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba, vagy hazai málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit! - Az elmaradt kárpótlásról és rehabilitációról nem is beszélve! -
Tőlük senkinek nem kellett a ,,láthatatlan" ,,skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonai miatt! Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, ,,idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 84 év óta!)
El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok - a család, a munka, a jövő szempontjából - megismerhetők legyenek a családokban!
2.1. Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
2.2. Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: ,,lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódaikat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ SEMMI KÖZÖM!"
2.3. Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocialistának nevezett társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön a kompetenciájukat megőrző (,,köszönhetően" annak a bizonyos paktumnak!) vezetőik előtt, hogy annak idején, az 1950-es években kényszerből vállalta - a túlélés reményében - a kommunista párthoz való tartozását! Ha minden érintett tudná az IGAZAT, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek 1990-től, akik már egyszer - 1945 után - elvették, ellenszolgáltatás nélkül kisajátították, elrabolták a családjától! (Pl.: Apró-familía és a többi kommunista tőkefelhalmozása.)
Meg kellene tudni, hogyan volt lehetőségük a kommunista vezéreknek a tőkefelhalmozásra, a kapitalizálódásra, miközben diktatórikus módszerekkel büntették a tulajdonnal rendelkezőket???!!!
2.4. Az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánuk születettekben is felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
2.5. Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűen fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia-borja is az ember valójában!
2.6. A ,,TUDÁS" birtokában aztán nem élhetnénk ,,csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ŐSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉGIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSSEN ELŐDEINEK!
2.7. Ezek: maguktól értetődő dolgok az Európai Unió országaiban élők, v. a tőlünk nyugatabbra élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhat, hogy - a ,,tudás" birtokában felelősséggel tudnánk válasz-tani!
3.) Visszatérve a Budapest XX. kerületében élőkre, pontosabban, a kertvárosiasodó külvárosi ,,őslakosokra", akik többsége egy elhúzódó KRÍZISHELYZETBEN ÉLI ÁT A RENDSZERVÁLTOZÁST.
3.1. Öket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülőket) már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű az egyleti élet és a történelmi egyházakhoz tartozó hívek templomépítő- és gyülekezetépítő törekvése! Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki - a proletárdiktatúrát megvalósító, ,,gondoskodó" államhatalom belőlük és utódaikból!
3.2. Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
Miért olyan fontos ez a bizonyos szocializáltság?
Talán, ,,csak" azért, mert meggyőződésem, hogy:
a SZOCIALIZÁCIÓ az EGYÉN - szociokulturális környezetben elsajátított - mindennapi ÉLETKÉPESSÉGE!
Ettől az életképességtől fosztotta meg, és fosztja meg a mai napig, a magát baloldalinak hazudó politikai erő Pesterzsébet kertvárosiasodni, polgárosodni akaró lakosságát! Ezért sem képviselheti az ő érdekeiket - a magyar parlamentben - baloldalinak hazudott párt!
Budapest, Pesterzsébet 2004. március 9.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2006. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
76 db bejegyzés |
| e év: |
270 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1589
- e Hét: 2969
- e Hónap: 3916
- e Év: 39857
|
|
|
Offline
