|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2006-11-11 16:46:30, szombat
|
| |
| |
Arpádsáv és Turul
Ősi nemzeti jelképeinknek bármilyen gonosz és alávaló törekvés miatti gyalázása és annak riogatásra, félelemkeltésre való felhasználása olyan alávaló bűn, amelyre csak olyan áldott jó lelkű nép képes megbocsátást adni, mint a magyar.
Megbocsájtunk.
De ne tovább!
Megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek, de nem tűrjük a további gyalázkodást.
Követeljük nemzeti hagyományaink, ősi, szent jelképeink törvényes védelmét!
Követeljük, hogy senki semmilyen önös céllal semmit azokba ne magyarázhasson bele!
Követeljük, hogy tisztelje mindenki a magyar érzelmű és érzelmeiket vállaló embereket és adja meg nekik a kellő tiszteletet, legyen az az ember bármilyen származú, bármilyen hitvallású és bármilyen pártállású!
Követeljük, hogy nemzeti jelképeink gyalázását törvény büntesse!
Több, mint felháborító, hogy 2006-ban még szabadon létezhetnek és garázdálkodhatnak olyan érdekek mellett, a nemzet ellenében cselekvő erők, melyek semmilyen eszköztől sem riadnak vissza a bomlasztás, a a nemzeti öntudat szétverése, legszentebb érzéseink tudatos lábbal tiprása érdekében, s azért senki sem emeli fel a hangját!
Hivatásos rettegők igyekeznek félelemmel, szoronással és bűntudattal telíteni mindenkit, akiben a nemzettudat, a hazafiság, a történelmünk iránti hűség, a nemzetben gondolkás megjelenik.
Az utolsó órában vagyunk. Ma már ott tart az ország, hogy ha valakinek a Turul, vagy az Árpád-sávos zászló jut eszébe, azonnal eszébe jut némely hivatásos rettegő félelemről szóló riogatása és önként elszégyenli magát, hogy egyáltalán gondolni mert rá!
Az fájdalom, mely nemzeti jelképeink gyalázása, lábbal tiprása, rossz eszme céljaira való aljas felhasználása nyomán ébred, dacra, ellenállásra serkent minden jóérzésű embert.
Ne hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy elvegyék tőlünk szent jelképeinket, s vele együtt nemzeti öntudatunkat!
Követeljük értékeink törvényi védelmét!
Dacoljunk, ragaszkodjunk hozzá!
Ennek jegyében született a két ősi jelképet ötvöző Turulos Árpád-sávos zászló, hogy együttes megjelenése legyen ereklyéink, hagyományaink, magyarságunk, nemzeti önérzetünk melletti törhetetlen kiállásunk szimbóluma.
Ismételten, ezredszer és ezredszer tudatjuk mindenkivel, sem tőlünk, sem jelképeinktől sohan senkinek nem kell félnie!
De az viszont már önmagában is gyalázatos dolog, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ezt lépten-nyomon bizonygatni kell!
Szégyellje magát mindenki, aki ezt helyzetet előidézte!
http://www.borlasoft.hu/ein/img/arpadsavos_turullal.jpg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-11 00:08:41, szombat
|
| |
| |
A legnagyobb hazugságok: Nem csináltunk semmit,a gazdaság dübörög.
Túlköltekeztetek, ezért megszorítunk. Amikor májusban mélyponton,
avagy a rendszerváltás filozófiai híg mosléka címen egy dolgozatban
próbáltam összefoglalni azt a csôdtömeget, amely a magyar nemzetre
nehezedik, igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy mindez csupán
lokális mélypont. Vagyis a lényeg a lejtô, tehát az, hogy napról
napra, sôt most már óráról órára süllyed folyamatosan a magyar
társadalom mentális, morális, spirituális állapotának szintje, és
egyre gyorsuló ütemben száguldunk lefelé az önmegsemmisítésbe vezetô
meredélyen, a teljes társadalmi reprodukciós katasztrófa, valamiféle
végítélet felé. Az elmúlt napok fejleményeiben az igazi döbbenetet
számomra, éppen a fentiekbôl kiindulva, nem Gyurcsány Ferenc májusi
beszédének tartalma, hanem az a képmutató, hamis, sôt hazug
magatartás, amivel az elitcsoportok ezt fogadták. Nincs, nem lehet
ebben az országban épelméjű ember, aki komolyan állíthatná, hogy
ennek a beszédnek van bármilyen eleme, amely ne lett volna eddig is
abszolút ismert és kézenfekvô mindenki számára. Vagy még nyersebben
fogalmazva, aki nem teljesen hülye és/vagy gazember, az, pontosan
tudta, hogy az ország miniszterelnöke mindig is ilyen volt és ilyen
is marad. Most képmutató módon mégis szinte minden megszólaló (az ún.
jobb és bal oldalon egyaránt) szemforgató módon és (ál)drámai
teátralitással megdöbbenésének ad hangot. Miben áll a színlelt
megdöbbenés hamis lényege? Legelôször is abban a nyilvánvaló
törekvésben, ahogyan megpróbálják a kérdést Gyurcsány Ferenc
személyére korlátozni, illetve újra és újra rögzíteni azt a
legsötétebb hazugságot, hogy Magyarországon demokrácia van és
jogállam, és ebben nincs helye olyan közszereplôknek, akik
nyilvánvalóan hazudnak. Mondandóm kifejtésének lényegi elemként
szeretném tehát újra megismételni azt, amit Magyarországon mindenki
tud, csak mindenki azt hazudja, hogy nem tudja. Magyarországon 1990
óta nem demokrácia és jogállam van, hanem az elôzônél sokkal
hatékonyabb és kegyetlenebb diktatúra. Ez nem más, mint a globális
birodalom hatalomgazdaságának terrorja, amelyet a mindenkori
kollaboráns kormányokon keresztül gyakorol. A rendszerváltást
összebarkácsoló elitek 1988 óta pontosan tudják, hogy ez így van, de
megélhetési bűnözôként, a nekik hullajtott globalo-morzsákért
cserébe, úgy tesznek, mintha nem így lenne, és/vagy ôk nem tudnának
róla. A mindenkori magyar kormányoknak tehát semmi egyéb feladatuk
nem volt, mint, hogy elôzékenyen kiszolgálják a birodalom diktátumait
Egyetlen kivétel van, az SZDSZ. Ez a politikai erô nem kollaboráns,
mert ő maga közvetlenül a birodalom megszálló hadereje. Egyébiránt
ezt is tudja mindenki, mint ahogy azt is, hogy ez az erô minden
politikai alakzatban (tehát a mindenkori kormányokban is!)
meghatározó szerepet tölt be, ugyanúgy, mint ahogyan a szovjet
szakértôk jelen voltak Magyarországon minden stratégiai intézményben
egészen a 70-es évekig. Diktatúrájuk alapvetô intézményei a
kényszerítô hatalomként működô multinacionális vállalatok, a
fegyelmezô hatalomként működô globális intézmények rezidensei
(Valutaalap, Világbank, auditáló és konzultáns cégek, hitelminôsítôk
stb.), és az értelmezô és tematizációs hatalomként működô média. Ők a
felelôsek azért, hogy a globális hatalom-gazdaság lokális kifosztó
elitje a magyar társadalom erôforrásait kiszivattyúzó hidraulikát
rendeltetésszerűen működtesse. És, hogy adott esetben féken tartsa a
lázadni merészelô bennszülöttek pária-társadalmát. Eddig erre nem
nagyon volt szükség, mert a magyar lakosságon belül az önmagát még
közösségként felfogni képes nemzet aránya a kritikus szint alá
csökkent. Az öncélú és provokatív erôszak jelentkezése a Szabadság
téren tragikusan jelzi, hogy a polgárháború verbális szakasza
kontrollálhatatlanul csúszhat beláthatatlan következményekkel járó
véres polgárháborúba. Veszedelmes, hamis és a pusztítást gyorsító
minden olyan állítás, amely szerint a demokráciában és jogállamban
nem lehet hazudni, ezért GY F-nek mennie kell. Csakhogy az az
aprócska tény, hogy GY F nemcsak, hogy nem megy, hanem büszke
kollaboráns öntudattal fejti ki, hogy a birodalom gátlástalan
kiszolgálását mindennél elôbbre valónak tartja, mintha arra látszana
utalni, hogy az egész általa megrendezett kiszivárogtatás csak azt a
célt szolgálta, hogy most már nyíltan és cinikusan röhögve lehessen
kimondani, hogy itt diktatúra van. De nem Gy F személyes diktatúrája,
ahogyan ezt a hírmagyarázók beállítani törekszenek! Aki tehát beéri
azzal, hogy Gy. F-nek mennie kell, vagy akár azzal, hogy új
választást kell kiírni, az a globális birodalmi diktatúra
fenntartása, és még leleményesebb üzemeltetése, tehát a nemzet
hatékonyabb kifosztása mellett foglal állást. Az egyetlen esély a
túlélésre a rendszerváltás egész rendszerének illegitim diktatúrává
nyilvánítása, és annak kimondása, hogy minden eszköz megengedett a
rendszer megdöntésére. A magyar nemzet magányos lázadása azonban
ugyanúgy bukásra van ítélve, mint ahogy 1956-ban. Arra van tehát
szükség, hogy legalább a négy visegrádi ország vezetô elitjeinek
nemzeti és a globális birodalommal szembeszegülni hajlandó csoportjai
Lengyelország vezetésével a francia-német tengely számára kellô
drámai erôvel tegyék nyilvánvalóvá, hogy az egész rendszerváltó
térségre a lassú elrohadás, vagy a mindent elpusztító robbanás vár,
ha Európa józanabb fele nem képes a terrorizmus elleni háború
fedônevű globális birodalmi diktatúra urainak ámokfutását
megállítani. A szovjet és a nyugati globalitás 1990-es impériuma után
ez a harmadik birodalom most már az egész emberiséget fenyegeti. Gy
F, mint jelentéktelen epizód figura, kollaboráns-ripacsként csak
elfuserált eszköze ennek az ámokfutásnak, azonnali távozása tehát
szükséges, de nem elégséges feltétele a térségben és így
Magyarországon is végbe menô nemzeti forradalmak sikeres
megvívásának. Az globális hatalomnak az ô természetjérôl avagy a
demokrácia, mint olyan. Az elmúlt hét hazai történései egyre
komolyabb aggodalmakat váltanak ki a nemzetközi pénzügyi körök
összefoglaló néven említhetô struktúra uraiból, így talán nem látszik
érdektelennek kicsit elgondolkodni a folyamatoknak errôl a
dimenziójáról sem. Annak a sajátos térnek, amelyrôl itt szót ejtünk,
három fôszereplôje van: a magyar társadalom, a magyar állam (és az
azt üzemeltetô kormány), és a fent említett nemzetközi pénzügyi
körök. A köztük zajló interakció valóságos természetének megértése
nélkül nemcsak a válságból való kiutat véthetjük el, de akár mi
magunk is hozzájárulhatunk a válság elmélyüléséhez. Minden létezô
csatornán elég egyértelmű üzenet érkezik folyamatosan e bizonyos
körök felôl, amelynek lényege, hogy a magyar társadalom rendkívüli
veszélyeknek teszi ki magát, ha nem fogadja el engedelmesen a
megszorítások, majd az ezt követô reformok minden következményét.
Ne szépítsük, a Pál utcai fiúk óta ezt einstand Néven ismerjük,
tehát, vagy odaadjuk szép szerényen maradék értékeinket, vagy
elveszik erôszakkal, és még büntetés is jár az engedetleneknek. Igen
neves folyóiratok, pénzügyi szakértôk, és üzletemberek egész kórusa
zengi az egyértelmű figyelmeztetést Meg ne próbáld az ellenállást,
hisz világossá tettük: ragaszkodunk a csomaghoz és a feladóhoz is!
Ilyenkor az embernek különös gondolatai támadnak, hiszen 16 éve
minden politikus arról beszél, hogy Magyarország szabad és független
állam, ahol demokrácia és jogállam van, és mindez felemelkedést
hozott az ország számára, már pedig a politikusok, mint tudjuk,
sohasem hazudnak. (A felemelkedés legkézenfekvôbb bizonyítéka az a
tény, hogy az egy keresôre esô reálbér 2008-ra újra az 1978-as
szintre süllyedt, mert ugyebár mégsem tűrhetô az a pazarló, hedonista
ingyenélô tempó, hogy a bérek reálértéke mostanában már kezdte volna
meghaladni a Kádár kor utolsó harmadának szintjét.) A legfôbb
hazugság tehát éppen az a hazugság, amellyel magunknak hazudtuk azt,
hogy elhisszük, hogy ami itt épül 16 éve az egy szuverén ország
demokráciája és jogállama. A nemzetközi pénzügyi körök önleleplezô
brutalitása most segít megérteni az eddig önmagunk elôl is elhazudott
lényeget, csak annyi változott, hogy a szovjet Politbüró és
Goszplan diktatúráját e hálózatok kétségtelenül rejtettebb, de
társadalmunkat ugyanolyan hatékonyan kifosztani képes diktatúrája
váltotta fel. Gyurcsány tehát éppen akkor hazudott igazán, amikor
leleplezett beszédében bevallja, hogy az ország katasztrofálisan
túlfogyasztott, és évek óta gátlástalanul és büntetlenül dúskál a
javakban, ez így tovább nem mehet. Négy évig nem csináltunk semmit,
mondja. Miért hazudja az egész magyar értelmiség még most is azt,
hogy hallatlan, ezek nem csináltak semmit, ez borzalom, mikor
pontosan tudjuk, hogy mi lett volna, ha csinálnak valamit. Miért
hazudjuk azt, hogy nem tudjuk, hogy a liberális szótárban a csinálni
valamit, az egyet jelent azokkal a reformokkal, amelyeknek lényege
az eddig is vesztes többség teljes kifosztása, és az így nyert javak
birodalmi sarcként való kiszivattyúzása. Mint ahogy azt is pontosan
tudjuk, csak elhazudjuk, hogy azért nem csináltak semmit, mert a
globális gazdáik professzionális média-ügynökei segítségével a nép
elhülyítésének olyan szintjére kívántak eljutni, ahonnan már nincs
visszatérés. Kizárólag ezért kellett, de minden áron (és ezt szó
szerint kell érteni), az elsô alkalommal a térségben mi tudtunk a
következô választáson is kormányon maradni nevű effektus mindent
elsöprô lélektani hatása. Gyurcsány ezt pontosan tudta és tudja, és
most röhög igazán azon, hogy az általa tudatosan kiszivárogtatott
beszéd gumicsontján rágódva éppen a legmélyebb és legcinikusabb
hazugságát hiszi (vagyis hazudja) igazságnak a magyar társadalom, és
ebben írástudói is készségesen segédkeznek. De térjünk vissza a
nemzetközi pénzügyi körök, mint új szuverenitás-gazdánk
fenyegetéseihez. (Nehéz ma még belátni, hogy valójában új
birodalomról van szó, mert az ehhez a fogalomhoz fűzôdô képzeteink
még a régiek. A globalitás birodalma ugyanis, mint bizonyítani
igyekszem, nem földrajzi térben, hanem szimbolikus terekben épülnek
fel rejtett uralmi intézmények segítségével.) Ehhez azonban nem árt
nemzet-felemelô tevékenységük néhány adatokkal is alátámasztható
elemét felidézni. 2005-ben a multinacionális vállalatok adózás utáni
nyeresége az elôzô évhez képest 32%-kal nôtt Magyarországon, az
általuk fizetendô adók és járulékok mértéke azonban csupán 4%-kal.
Még megdöbbentôbb, hogy az 1990 és 2005 közötti idôszakban évente
átlagosan 20%-kal növelték profitjukat, miközben a nemzeti
összjövedelem csak kb. 3%-kal nôtt, az általuk fizetendô adók
mindössze 2%-kal, a reálbérek pedig csupán 1,5%-kal. Egy jövedelem
tulajdonos ilyen kiugróan magas részesedése az összjövedelem
dinamikájából csak akkor képzelhetô el ha egészen brutális
erôfölénnyel rendelkezik, és mindent ô diktál. Vagyis, ha egyetlen
szereplô így tarol, azt csak azért teheti, mert övé a fôhatalom,
sôt e befolyása és gátlástalansága rohamosan növekszik is. Ezért
diktálhatott minden kormánynak, és büntethetett mindenkit, aki a
legcsekélyebb ellenállást mutatta, vagy inkább mutatná, ha volna
mersze. És aki diktál, az diktátor, és amit tesz, az, diktatúra. A
magyar értelmiségnek tehát nem gúnyosan röhörészni kellene azon, hogy
a miniszter azt találta mondani, hogy dübörög a gazdaság, hanem
elgondolkozni, megdöbbenni és leleplezni. Ez a mondat ugyanis egy
drámai önleleplezô igazság. Kimondja, hogy amirôl azt hisszük, hogy
az a (magyar) gazdaság, az csupán két tucat globális vállalat lokális
hatalom-gazdasága, és valóban dübörög, ha a profit-növekedésének csak
a tizedével növeli a hozzájárulását az éppen általa letermelt érték-
mezôk újratermeléséhez. De e dübörgés negatív lenyomata az állam és
polgárainak növekvô eladósodása, majd mikor ez már tovább nem
engedélyezett (mint most), akkor fokozódó lepusztítása. Ez a valódi
oka a Gyurcsány csomag kívülrôl diktált bevezetésének, akár csak
annak idején a Rákosi és Bokros csomagoké is volt. És végül nézzük,
inkább csak az egzotikum kedvéért, mert tenni egyelôre aligha tudunk
ellene, hogy valójában hogyan is épül fel, és hogyan működik a
globalitás hatalom-gazdasága, a hálózatok világa, a láthatatlan
birodalom. A hatalmi intézményrendszere három fô elembôl áll, ezek
1. a kényszerítô hatalom,
2. a fegyelmezô hatalom
3. és az értelmezô hatalom.
A kényszerítô hatalom maga a globális óriás vállalat
lokális telephelye, amely a helyi érték-mezôk csúcsragadozójaként
kényszeríti alkalmazkodásra a zsákmányállatok csordáit (munka- és
fogyasztóerô állatként egyaránt) Ez, ha úgy tetszik a testi
kényszer. A fegyelmezô hatalom feladata, hogy intézményein keresztül
a helyi munka- és fogyasztóerô állatok kifosztás elleni lázadását
megakadályozza, hogy figyelmeztesse, fenyegesse, tehát fegyelmezze
ôket a globálisan korrekt viselkedés betartatása érdekében.
Idetartozik az IMF, a Világbank, a WTO, az OECD, a hitelminôsítôk, a
nagy consulting cégek összefüggô hálózata. Ez tehát a mentális
kényszerek világa. Az értelmezô hatalom feladata, hogy állandó
intellektuális-morális nyomás alatt tartva a bennszülötteket, azok
egész gondolkodási mechanizmusait hamis irányba terelje, annak
érdekében, hogy lázító ellenségnek lássák azt, aki segíteni szeretne
nekik, és jótevôjeként hódoljanak kifosztóiknak. Ez lényegében az
egész globális média, a kereskedelmi tévék, a reklámok a valóság-
show világa, és a végzetes csapást fôként éppen ez a hatalmi
intézmény jelenti a lokalitások számára, mert ez a lélek legmélyebb
szerkezeteit roncsolja szét. Hogy milyen függetlenek és ártatlanok is
ezek a vélemény-hatalmak, annak szemléltetésére talán elég is az
alábbi példa. Amikor két évvel ezelôtt Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter
versengett az MSZP kongresszusán a miniszterelnökségért, a rendkívül
tekintélyes és elfogulatlan Financial Times a következôket írta:
holnap a magyar szocialisták Tony Blair és Leonyid Brezsnyev között
választhatnak. Egyébként végül is valóban a magyar Tony Blairt
üdvözölhetjük Gyurcsány személyében, hisz az USA és Nagy Britannia
Irak elleni terrorja ugyanilyen cinikus és gátlástalan hazugságokra
épül. A jelenlegi válságból való kiút megtalálásához tehát elôször is
mindezzel szembesülni kellene. Aztán számba venni maradék erôinket,
hogy megtudjuk van-e még esély e hatalom szerkezet korrekciójának
kikényszerítésére, vagyis a birodalommal való új alku elérésére. Az
azonban már most nyilvánvaló, hogy az eddig mindezt kiszolgáló
kollaboráns elitek eltávolítása nélkül minden kísérlet eleve kudarcra
ítéltetett. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2006. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1479
- e Hét: 7231
- e Hónap: 10976
- e Év: 164472
|
|
|
Offline
