|
2006-11-13 16:55:38, hétfő
|
| |
| |
GONDOLATOK A BÜSZKESÉGRŐL
Az előző vers, a VAN NEKEM EGY KÖNYVEM... című, ezzel a gondolattal végződik: "S áldott az Isten, hogy "Magyarnak születtem..."
Ezzel kérkedni, manapság azt hiszem - vannak akik számára egyenesen abnormitás, vagy "provokáció"! Itt azokra a rendőrökre gondolok, akik kicsavarták október 23-án a nemzeti színű lobogót az egyik békés tüntető kezéből, majd eldobván azon tiportak, miközben a földre terített "zászlóst" agyba-főbe rugdosták és mocskos jelzők kíséretében - ordítozva -lefasisztázták!
Szeretném, ha tudná a kedves olvasó, hogy úgy írtam ide ezeket a sorokat, ahogy a koronás címeres nemzeti színű zászlót kitűzöm nemzeti ünnepeinken, vagy ahogy a nemzeti trikorollos gumikarkötőt hordom...
Igen, büszke vagyok, de nemcsak az "Ezerév csodája!" miatt, hanem az ezerév előttiek miatt is! Mert az valóságos csoda: a szépség-szeretet-szimbólumok tárháza, ami a többezeréves MAGYAR KULTÚRÁBÓL a szájhagyomány útján fennmaradt.
Büszke vagyok népdalainkra, népmeséinkre, eredetmondáinkra... mindenre, ami magyar!!! Szeretném ezt az érzést minél több emberrel megosztani, sőt együtt átélni!
Azért is írom ezt a blogot, mert szeretném, ha együtt írnánk, olvasnánk és legfőképpen: BÜSZKÉLKEDNÉNK! De ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, ki kell, hogy tárja az olvasó a szívét, hogy átélje a szeretetteljes összetartozás érzését!
Úgy, ahogy azt többezerévvel ezelőtti szeretők tették. Mint, ahogy az ebben a népdalban is fennmaradt:
TÚL A VIZEN...
Túl a vizen egy kosár,
abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
aki engem réghogy vár.
Várj madárka várj-várj-várj,
este hozzád megyek már.
Megvizsgálom szívedet,
véle a szeretetedet.
Túl a vizen görgős malom,
ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
csak búbánatot eleget.
Nékem is van egy bánatom,
oda viszem lejáratom.
Egy szem búza, kettő rozs
felöntöttem járja most.
Én Istenem, halálom,
nem ér engem az álom.
Mer az álom nyugodalom,
a szerelem szívfájdalom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
