|
2006-11-07 08:33:57, kedd
|
| |
| |
EGÉSZSÉGÜGYI REFORM, VAGY NÉPIRTÁS?
Ellenőriztem a megadott módon, TAJ-kártyám érvényességét. Megtudtam, amt eddig is tudtam: nem vagyok jogosult semmilyen orvosi ellátásra!
Hogy létezik ez? Hogy juthattam idáig? Mit követtem el hazám ellen, ami miatt ilyen mostoha bánásmód jut osztályrészül?
Végiggondolva életemen, egyre csak próbálom mentegetni magamat.
Hiszen én is csak ugyanúgy jöttem a világra, mint bárki más Magyarországon 1946-ban. A budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Női Klinikáján... Lehet, hogy ez a baj? Meg sem kellett volna születnem? Legalább is nem egy "Királyi Magyar" tudományegyetem klinikáján.
Mert már ez is mekkora gondot okozott szüleinknek 1952-ben, amikor beírattak az iskolába! Ugyanis, a születést igazoló keresztlevél és a kórházi királyi koronás címeres "Igazolás" felért addigra egy "reakciós burzsúj bűnjel"-lel. Szüleink ezért, kénytelenek voltak hosszas tortúrával beszerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot, már az ötágú (vörös)csillagos- címeres pecséttel. Az új okmányokhoz új történetek is tartoztak, amelyekről senki sem szeretett otthon beszélni. A VALÓDI TÖRTÉNETEK, pedig a feledés homályába vesztek...
Szüleink nemzedékének, akik még a HIT (hit Istenben, egy Hazában és a Családban) SZELLEMÉBEN NEVELKEDTEK, még futotta erejükből az 1956-os forradalomra. Azután, ha még ebbe sem haltak bele, bizonygathatták újabb hazugságokkal
"ártatlanságukat"! Észre sem vették, hogy az évek múlásával - a sok elhallgatásos hazugsággal - elvágták családjuk, utódaik élet-gyökereit. Olyanok lettek, lettünk ezáltal, mint a vágottvirág.
Kaptunk is a "szociálista"-alkoholdús "tápoldatból", amitől úgy el lehetett zsibbadni, hogy az embernek eszébe sem jutott érdeklődni a rokonok, szülők, nagyszülők, dédszülők... élettörténete: a CSALÁD MAGÁNTÖRTÉNELME iránt. Pedig, a tőlünk nyugatabbra élő kortársak úgy élhették meg a hazájukhoz, családjukhoz való tartozásukat, hogy megismerhették a család magántörténelmét, mellyel részesei lehettek hazájuk történelmének.
A "Vágott-virág Nemzedék"-re, főleg a férfiakra jellemző az alkoholdús tápoldaton nevelkedés. Hiszen minden gyárkapuban ott volt az italmérő bódé. Eleinte még ételt, sültkolbászt, virslit is lehetett kapni ezekben a bódékban. Majd rátértek a kizárólagos italkimérésre, ahol csak a poharak mosogatásához használták a vizet.
Amiért abban az időben a munkások között kivonták a divatból a magánéleti szabadságot, a férfiak bizony csak a kocsmában meg az italboltokban jöhettek össze egy kis kvaterkázásra. Ott, ahol kilakult az a szokás, hogy mindneki fizetett mindekinek egy "kört" és - az italboltos legnagyobb örömére - hamarosan az is holtrészeg lett, aki nem akart berúgni. Csakhogy egy idő után az alkoholdús "tápoldat" halálos méreggé vált/válik az emberi szervezetben. Meg is látszott ennek a korosztálynak a halandósági rátáján. Bizony, tömegjelenséggé vált mára, hogy nyolcvan- kilencven év körüli szülők temetik gyermekeiket!
Nekem sikerült kimaradni ebből az életmódból és csak tanultam, meg dolgoztam, meg megint tanultam meg megint dolgoztam. Gyerekeket szültem és neveltem a legjobb tudásom szerint és nagyon igyekeztem, hogy a legkevesebbet kelljen költeni kórházra, orvosságra...
Azonban, fáj a szívem, mert hiányoznak a kortársak!!! Bárhova megyek, mindenhol csak idősebbek, vagy egészen fiatalok vannak. Az is fáj, hogy nem tudtam összehívni egy osztálytalálkozót 2000-ben, mert a fiúk már mind meghaltak a lányok meg asszonynevük miatt elérhetetlenekké váltak.
A rendszerváltozás nevezetű felfordulás elején pont az én nemzedékemet érte övön aluli ütésként a sok VÁLTOZÁS, amelynek követéséhez semmilyen segítséget nem kaptunk.
Nekünk már nem jutott a tanácsi bérlakásokból a cuclizmusban. Nekünk már komoly felvételi követelménynek kellett megfelelni ahhoz, hogy továbbtanulhassunk!
Mindent pénzért adtak már. Ezért aztán fusiztunk meg másod- harmadállásoztunk szabadidőnkben, mert a gyári nyooocórában végzett munkával keresett bérből nem futotta öröklakásra, meg a gyereknevelésre, meg az asszony fizetéskiesésének pótlását is a férjnek kellett előteremteni, mert kismama nem dolgozhatott! Ha mégis, akkor bizony előfordult, hogy följelentették!!!
Ilyen körülmének között az én nemzedékemnek lehetetlenség volt a tőkefölhalmozás bármilyen formája!!! És, akkor akik túlélték, mint én is mindezt, pénzlért kínálják a nyelvtanulást, a tanfolyamokat, pénzért az orvosi vizsgálatot, a kórházi ápolást, mindent, mindent...
Ezzel megadja nekünk az én nemzedékemnek ez a szoc.liberálisnak nevezett hatalom a kegyelemdöfést!
Csakhogy a halálunkkal sem oldódik meg a probléma, mert olyan költségekre, kiadásokra kényszerítjük gyermekeinket, unokáinkat, hogy belegebednek az eltemettetésünkbe! Mert bizony, a temetésemre sem tudtam a pénzt idejekorán félretenni.... Apám-anyám sem tudta.
Lehet, hogy ez a cél? Hogy tehernek érezzék a fiatalabbak az idősebbekről és az utódokról való gondoskodást? Hiszen, mi másért szállították le 18 évre a meddővé tétel kérésének korhatárát, ha nem azért, hogy erre se legyen fiainknak, lányainknak gondja???
Aki 1972-ben befizethetett egy panel-öröklakásra, annak 2002-ben járt le a törlesztőrészlete és most ha még él, fizetheti az ingatlanadót!
Bizony, szeretném megélni azt, hogy legalább a kisunokáim szabad, független országban nőjenek föl! Olyan országot szeretnék szeretteimre hagyományozni, amelyikben a hatalom nem tör az életére reformnak nevezett egészségügyi programjával.
Olyan országban szeretném megélni idős koromat, ahol nem fosztanak meg lépten-nyomon az emberhez méltó élettől! Ahol, ha megöregszik az ember, nem várják a halálát, hogy ne kelljen neki nyugdíjat fizetni!!!
Olyan országot szeretnék magamnak és szeretteimnek, ahol bűn hazudni és az embertársaink életére törő "reformnak" hazudott egészségügyi törvényt hozni!!!
BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
