|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 21:14:14, csütörtök
|
| |
| |
TÖMEGPSZICHÓZIS ÉS TÖRVÉNYEK
Az Egészségügyi Bizottság tegnap (2006-11-08) utolsó napirendi pontként ,,tárgyalta" a gyógyszer-gazdaságossági törvényhez benyújtott módosító indítványokat.
A képviselők az elnök által elrendelt egyórás szünetben kapták kézhez a
módosító javaslatokat. "Döbbenten állok az eset előtt" - fogalmazott Mikola István, és azt kérte Kökény Mihálytól (MSZP), a bizottság elnökétől, hogy halasszák el a szavazást.
Miután a bizottság nem szavazta meg a kérést, a Fidesz és a KDNP képviselői elhagyták a termet.
,,Csáky András (MDF) is tiltakozását fejezte ki, és azt indítványozta, hogy tartsák meg egy másik napon a szavazást, hiszen "nem várhatja el senki" egy képviselőtől, hogy 20 perc alatt áttanulmányozza az anyagot. A képviselő azonban bent maradt a
teremben.
Kökény Mihályt ezek után, nem akadályozta meg erkölcsi érzéke(?) abban, hogy azt nyilatkozza: ,,a két ellenzéki párt kivonja magát a konstruktív munka alól" és, hogy a ,,napirenden lévő törvényhez sem tettek érdemi módosító javaslatot, valamint nem kínáltak alternatívát annak érdekében, hogy kiszámítható és biztonságos legyen a gyógyszerpiac és -ellátás".
Tetszik érteni? Olyan helyzetet teremtenek, amelyikben az ellenzéknek még csak lehetőséget sem adnak arra, hogy beleszóljon bármibe is!
Amiért ez ellen hiába emelik fel szavukat az ellenzékiek, nem marad más, minthogy kivonulnak - így tiltakozva az ellen, hogy statisztának nézze őket a kormányzó párt.
Ezek után az ellenzékre hárítani minden felelősséget, a diktatúrákra jellemző fondorlat! Ezzel a módszerrel lehetett képlékennyé tenni a népet az 1956 utáni évtizedekben is.
Mert azzal a kijelentésével, hogy, ha az ily módon egyoldalúan meghozott törvény alapján, esetleg mégsem lenne ,,kiszámítható és biztonságos a gyógyszerpiac és ellátás", azt sugalmazza, hogy azért az ellenzék lesz a felelős.
És ebben az a másik elkeserítő, hogy a kormányzó-pártokat kritika nélkül kiszolgáló média ezt egy-az egyben - így terjeszti.
Az, pedig egyenesen tragikus az egész országra és a benne élőkre nézve, hogy a többséghez csak ezek a hazugságok jutnak el.
Az így elért képlékenységével, vagyis tudatmódosult állapotában a tömegek előre kiszámítható módon döntenek és cselekszenek.
(Történelmi tény, hogy a tömegpszichózis módszerével minden pszichopata diktátor sikerrel élt.)
Ebben a helyzetben az nyújthat reménysugarat, hogy az emberiség történelmében a diktátorok mind egytől-egyik megbuktak!!! Egyet éppen napjainkban ért utol végzete... miután milliók haltak bele a diktátorkodásába.
(Bóna Mária Ilona) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 17:46:30, csütörtök
|
| |
| |
Gérecz Attila: SZÉTHULLT FÉNYEKEN
Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölém
borul hajadból mind a hófehér,
és úgy dajkálsz szemed sötét ölén,
hogy megszeret az ég és fölcserél;
s így szinte jó, ha széthullok én,
mindt fény a felkavart patak vizén.
Szeretlek így, ha látlak könnyesen,
hogy összesimult sok emlék-parány:
tisztaszavú a csöppnyi ágy, s kezem
imára kulcsolja az est, Anyám.
Ne sírj! Talán nem is költői kép,
hogy megálmodtam Istent, aki szép.
Egy perc múlva talán már más leszek;
új sebbel gyógyít minden pillanat.
S te látod, hogy mi furcsán szétesett:
szemedben minden arcom új maradt.
Így kitakarod, lásd, az életem,
hogy szertehulljon könnyes fényeken.
Szétszórt szemed, s így egyszerűbb vagyok.
A lámpafény most egybehull veled,
hajadban is békéltebben ragyog.
A fájdalom csak bársonyos keret:
puhán elém ölel egy kis darab
sötéttel, mely még hajadban maradt.
Magamból adsz a legtöbbet nekem.
Szemedben dajkált arcom tiszta már;
mosolyt cserélt a széthullt fényeken,
s e szelíd, gyermeki önzés kitár:
ujjongok hulló könnyed harmatán
- szeretni így tanít a kín, Anyám! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 17:31:18, csütörtök
|
| |
| |
Komment A család c. íráshoz:
Ravasz László, az 1935-ben, a családdal kapcsolatosan megfogalmazott gondolatait örökérvényűnek tartom. Azért is írtam ide a beszéd rövidített változatát.
Nagyon szépen ír a SZERELEMRŐL. Arról az érzelemről, amelyre való képességünket a TEREMTŐ ,,kódolt" belénk.
Milyen nagyon is jó lenne, ha ,,csak" rajtunk múlna, hogy úgy élhetnénk meg ezt, mint ,,csodálatos ajándékot"!
Úgy, ahogy Ravasz László írta:
,,A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni."
Sajnos, a katonai és politikai diktatúrák nincsenek tekintettel ,,holmi" szerelmekre, emberi érzelmekre!!! Mert a háborúnak kitett embereket elválaszthatja egymástól a HALÁL.
Igen, a politikai diktatúrák lényege is az emberek szelektív módon való közvetlen elpusztítása, illetve: különböző módszerekkel- közvetett módon. Itt, most ezekről a módszerekről nem szeretnék írni, mert megtettem már máshelyütt és itt is közölt írásaimban.
A KÜLÖNBSÉG a végeredményben van. Mert, míg a háborúban elesett szeretteinket JOGUNK VAN/VOLT GYÁSZOLNI, addig a politikai diktatúra áldozataira MÉG EMLÉKEZNI SEM SZABAD!!! Lásd, 2006. október 23-ai rendőrterrort!
Még 50 év elteltével sem lehet GYÁSZOLNI elesett fiainkat, lányainkat, szüleinket, SZERELMÜNKET!!! Ez a nagy különbség! És, nemcsak különbség, hanem annak bizonyítéka, hogy NAPJAINKBAN IS DIKTATÚRA VAN!
Politikai diktatúra szabja meg, illetve belénk veri, hogy kit szabad szeretni, kivel lehet szerelmeskedni, kitől ajánlott, vagy ajánlott-e gyereket szülni, ill. kinek ajánlott gyereket nemzeni. Pontosabban, olyan élethelyzetbe kényszerítenek bennünket, amelyben annak belátására kényszerülünk, hogy üzletté silányuljanak kapcsolataink, kirekesztve belőlük az érzelmeket. Olyan kapcsolatok létesítésére dresszíroznak bennünket, amelyekben egymás használatbavétele a cél. És, hogy még véletlenül se legyen ,,következménye" utód formájában, azt a ,,lehetőséget" is felkínálja, hogy kérjük meddővé tételünket már 18 éves kortól...
Ezért éreztem igazságtalannak, hogy Ravasz László csodálatos gondolataival provokáltam olvasóimat. Mert, a mai körülmények között, amikor fegyveres erőszakkal végrehajtott, demokráciának hazudott POLITIKAI DIKTATÚRA van Magyarországon, lehetetlenség úgy ÉLNI, ahogy azt Ravasz László leírja 1935-ben!
Pedig, de csodálatos volna MEGÉLNI a ,,...szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek..." a diktatúra ellen folytatott harc helyett!!!
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 17:25:52, csütörtök
|
| |
| |
TISZTELT DR. PAPP LAJOS ÚR!
A MAGYAROKHOZ! című kiáltványával teljes mértékben azonosulok, s csatlakozom.
Engedjen meg egyetlenegy észrevételt.
Írja a kiáltványában: "Ezer éves történelmünk bizonyította, hogy a külhonból ígért önzetlen segítségek soha nem valósultak meg sem katonai, sem anyagi-gazdasági, sem erkölcsi vonatkozásban." Ez így igaz, de e mondatból azt is kihallik, hogy ezer éves a történelmünk. Tudnia kell, az "ezeréves Magyarország" a legveszélyesebb gyilok, melyet ellenünkre valaha is létre hoztak. Az alapvető cél: a Kárpát-medencei jogfolytonosságunk megszakítása, s népünknek az emberiség partvonalára való kiszorítása, mielőbbi teljes felszámolása és egyben a távoli kőkor óta felgyülemlett szellemi kincseink teljes körű kisajátítása (lásd oly sok mellett csak apróságként pl. a szlovákok címerét). Kérdezem: ha 670-ben itt volt a magyar szó (lásd: kettős honfoglalás), vajon mit ér a 895-ös Honfoglalás? Semmit. (A Honfoglalás ünnepeltetése épp olyan aljas szándékú, mint a "finnugorizmus" fogalmának megalkotása: egyik a másik támogatója, egyazon kor szüleményei. Ám ha ez honfoglalás, akkor az utóbbi háromezer évben 29 volt belőle, Erdélyt is bele számítva 60. (Mesterházy Zsolt). Melyiket ünnepeljük? Miért a legutolsót? Pontosabb a kérdés: előzőeket miért nem? Mint ahogy nem állhatunk meg az avar kornál sem. Már elegendő anyag, bizonyíték jelent meg ahhoz (s további, még be nem jelentett, több kötetnyi (!) hun irodalmi anyag vár kiadásra, pl. Krisztus születése előtti időkből is), hogy teljes határozottsággal kijelenthessük: a hunok is azt a nyelvet beszélték, amelyet mi még mindig beszélünk: az ősnyelvet (de vigyázat, nem mi lettünk a hunokból, mert senki sem származhat az unokájától). S ez az ősnyelv a Kárpát-medence ősnyelve, mely tízezer éve biztosan itt van (Gower S. Krantz), de húszezer (László Gyula), mi több, negyvenezer év folytonosság is igazolható (Szabó István Mihály). Az etruszk is közeli leány-nyelvünk (Mario Alinei), a japán is (Kazár Lajos), az ógörög is (Czuczor Gergely, Aczél József, Varga Csaba), a szanszkrít is (Kőrösi Csoma Sándor), a tamil is (Szentkatolnai Bálint Gábor) és még sorolhatnám vég nélkül Indiától a Folyamvölgyön át Észak- és Dél-Amerikáig. Nem jöttünk mi sehonnan sem. Mentünk. S vittük műveltségünket, nyelvünket. (Magyar Adorján, Cser Ferenc-Darai Lajos, Pap Gábor, Szántai Lajos.) Itt már a feltételes fogalmazásnak sincs helye.
Hogy minderre, s kimondóira átkot szór egy nagy politikai hatalmú tudósi siserehad (oly erővel, hogy rágalomhadjárataiktól, rendszeresen megszervezett lejárató kampányaiktól mindenki tart)? Hát éppen ez az! Hadd idézzem Bakay Kornélt:
"A tudományos hatalom általában magyarellenes, általában arra törekszik, hogy a nemzetet összetartó közösség többé már ne jöhessen létre, kerítse hatalmába a fogyó magyarságot a közöny, az önfeladás, a tehetetlenséget garantáló butaság." (Bakay Kornél: "Népünk eredete és Kárpát-medencei állama".)
Ezt látni kell. S ebből következően azt is, hogy az igazságot követelendő sokkal fontosabb lenne a Magyar Tudományos Akadémia előtt tüntetni, mint bárhol máshol: a magyarellenesség legnagyobb hatású tűzfészke ott honol, ott a góc. A Magyar Tudományos Akadémia feladata a tudományosság álcáját felvéve a magyarság összes szellemi támaszának felszámolása.
Önnek szakmájából is tudnia kell: "Ha nincsen gyökér, nincsen fa" (székely közmondás).
Összegezve: ha Ön is "ezer éves Magyarország"-ban gondolkodik, ha ezt írja Ön is a zászlajára, bocsásson meg, ellenségeink legpusztítóbb fegyverét fordítja a magyarsággal szembe Ön is. S ettől pedig az Isten óvjon meg bennünket - miközben az Isten adta Önt. Az "ezer éves Magyarország" vállalása olyan, mint amikor a koncepciós perekben a vádlott a koholt vádakat elismerve igyekszik kikeveredni a bajból. Akaratlanul is a hazugok szolgájává válik, amivel - ha oly helyzetbe került -, csak gyorsítja szeretteinek, népének halálba való menetelését.
Ha tájékozódni óhajtana, netán tanácsadókra lenne szüksége, szeretettel állunk rendelkezésére.
Tisztelettel: Varga Csaba |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 17:19:19, csütörtök
|
| |
| |
Zlinszky János
Van-e kiút az erkölcsi válságból?
Meg kell valósítani a jogállamot!
Hazánk közélete súlyos erkölcsi válságban van. Legf"obb közjogi méltóságunk, a köztársasági elnök állapította ezt meg néhány héttel ezel"ott. Azóta annyit ismételjük, hogy szinte közhellyé vált.
Az egyik oldal a vállát rántja: na és? Hiszen közerkölcs mint ilyen, általánosan kötelez"o, nincs is - vallják, hirdetik. Erkölcsi pluralizmus van, kinek-kinek a saját világnézete írja el"o a számára érvényes, kötelez"o erkölcsöt. Hogy értsék hát ezt az "erkölcsi válságot", amit az "o lelkiismeretük nem mond annak, így, szerintük, számukra, nem létezik. Az állam pedig - mivel világnézetileg semleges - tartozik álláspontjukat tudomásul venni. A köztársaság elnöke ennek az államnak jelképe, legf"obb méltósága, hogy jön egyáltalán ahhoz, hogy ilyen, "nem értéksemleges" kifejezésekkel zavart keltsen?
A másik oldal háborog! Rendben, jó, hogy ez illetékes helyr"ol elhangzott, eddig jószerivel nem is vettük észre, csak éreztük, hogy valami nincs rendben. De ha már megállapította, miért áll meg itt? Miért nem tesz róla, hogy ne legyen? Ha észlelte, hogy hazugság és megtévesztés meghamisíthatta a választások eredményét, ha tudja, hogy az állam polgárait az "oáltaluk bizalomra méltatott vezet"ok nem esküjük szerint, a köz érdekében képviselik, ha megállapíthatja, hisz maga mondta, hogy a Parlament nem él a neki adott hatalommal, a válság leküzdésére, akkor miért nem veszi kézbe a dolgokat? Az államf"o miért váltja le a kormányt, miért nem oszlatja fel az országgy"ulést, miért nem ír ki új választást? Miért nem él tekintélyével, miért nem ragadja meg a hatalmat? Mit érünk az erkölcsi válság tényének puszta rögzítésével?
És hamar kész az ítélet: érdemben az elnök is a válság fennmaradását segíti!
Pedig nagy kár ilyen elhamarkodva ítélni. A mindkét oldalról támadók mindegyike téved.
El"oször is: a lelkiismeret ugyan szabad, de az Alkotmánynak van - jogi formát öltött - erkölcsi tartalma, és arra a közélet szerepl"oi kötelezték magukat, hogy alkotmányosan járnak el. Az Alkotmány értékrendje szerint: senki nem szerezhet meg neki nem törvény alapján járó hatalmat, hanem csak a rá ruházott hatalmat, és csak alkotmányos korlátai között, hatáskörében eljárva gyakorolhatja (2. § 3.). Az államhatalom alkotmányos gyakorlóit párt nem irányíthatja, nem utasíthatja, hatalmat rajtuk keresztül sem, közvetlenül sem gyakorolhat (3. § 3.). Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelme az állam (és az állam szervei) els"orend"u kötelessége (8. § 1.). M"uködéséért a kormány az Országgy"ulésnek felel"os (39. § 1.). S mindenekel"ott: A Magyar Köztársaság demokratikus jogállam (2. § 1.).
Ebben a jogállamiságban pedig benne rejlik, hogy az Alkotmányban alapvet"o jogok és kötelességek címen rögzített állampolgári szabadságok és jogok ellen nem cselekedhet állami szerv, velük szemben nem gyakorolható állami hatalom!
Ezek között az alapvet"o szabadságok és jogok között pedig egész sor erkölcsi töltet"u található! Ezek nélkül jogállam elképzelhetetlen, nem m"uködik. Ilyenek a vélemény- és lelkiismereti szabadság, a szólás- és gyülekezési szabadság, az egyenl"oként kezelés, és a hibájukon kívül hátrányos helyzetbe jutottak kötelez"o támogatása, az egészséghez, környezethez, otthonhoz, munkához való jog és ezek alakításának szabadsága, a fair eljáráshoz való jog, a fegyveres testületek pártatlansága, a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága, a közterhek jövedelem- és vagyonarányai szerint megosztott viselése! A társadalmi szolidaritás a rászorulók iránt és a szociális biztonsághoz való jog! Ezek közt az értékek közt senki sem válogathat tetszése szerint. Ezek mindenkire kötelez"ok, és megvalósításuk a közjavakból minden más célt megel"oz.
Az Alkotmány rendje el"oször a legf"obb méltóságot kötelezi. A köztársaság elnöke nem teheti azon túl magát. Csak törvényes keretek közt mozoghat maga is, ha és miközben ezt mindenkit"ol megkívánhatja. Éppen azért van erkölcsi válság, mert ezen kötelez"o erkölcsi tételeken anyagi és hatalmi szempontok alapján azok tették túl magukat, akiknek els"odleges kötelessége lenne az erkölcs betartása és betartatása!
Van hát kiút? Hol a kiút?
A kiút a jogállam megvalósításában, megvalósulásában rejlik. Az "oszi választások után erre váratlan esély kínálkozik. Hazánk települési, városi és megyei önkormányzatainak dönt"o többsége polgári, ellenzéki vezetés alá került.
Az önkormányzatoknak is van, elvonhatatlan, alkotmányos hatalmi köre! Rajtuk a sor, megmutatni, hogy nemcsak csoportérdek van, szabad érvényesülés a barátoknak és semmi az ellenoldalnak, hanem lehet - a magunk érdekét visszafogva - a köz javán munkálkodni: hatalmi helyzetben, akár a másik oldallal együtt is!
Lehet a pénzekkel takarékoskodni, okosan és közmegegyezéssel gazdálkodni, hosszú jöv"ore tervezni és dolgozni. És lehet megfelel"o érvekkel, a különbeni együttm"uködés megtagadásával, a központi szerveket is ugyanerre szorítani! Nemcsak a forma szerint törvényesen, nem kerülgetve az alkotmányos értékeket, hanem tudatosan betartva, kibontva, megvalósítva és kiteljesítve azokat!
Akkor talán az Országgy"ulés is ráébred arra, honnét a meghatalmazása, mire kapta azt, és hogyan éljen vele.
Hogy ezen az úton éppen a képvisel"oi juttatások felemelésének és a f"opolgármester illetményei ismert emelésének kellene az els"o lépésnek lennie - amit koalíció és ellenzék teljes egyetértésben tudott elhatározni -, abban kétségeim vannak.
Az önkormányzatoknak ennél céltudatosabban is lehet törekedniük arra, hogy kiutat találjanak az államf"o jelezte erkölcsi válságból.
(A szerz"o jogászprofesszor, volt alkotmánybíró)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 09:00:23, csütörtök
|
| |
| |
ÉLETMEGHATÁROZÁSOK
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg: a család, a szakmai munka és az életidő. Ezeket, pedig mind-mind befolyásolja az, hogy milyen társadalmi formációban élünk. Ezért, egy polgári értékrendet valló teológus gondolatait másolom ide a CSALÁDról. Majd, szerény véleményemmel kiegészítve szólok a mai körülményekről, melyek befolyásolják a családi élet minőségét. Vagyis, azt az "életminőséget", amelyiket felkínál nekünk alternatívaként a politikai hatalom.
A CSALÁD
(Ravasz László: Az igazi családvédelem c. írása nyomán)
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.
Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya. A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot. Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő. Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának. Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2006. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
76 db bejegyzés |
| e év: |
270 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 1620
- e Hónap: 10224
- e Év: 46165
|
|
|
Offline
