|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 22:27:04, csütörtök
|
| |
| |
1956 - Diktatúra, tejszínhabbal
1956. november 23-án a Magyar Szocialista Munkáspárt ( további harminchárom évig : MSZMP, a következő tizenöt évben, napjainkig : MSZP ) központi lapjában, a Népszabadságban jelent meg a Magyar Írók Szövetsége elnökségének 1956. november 21-én megfogalmazott nyilatkozata a közbiztonságról, a termelőmunka felvételéről, az igazmondásról. November 20-án találkozott a magyar írók küldöttsége a szovjet katonai parancsnokság képviselőivel. A találkozón részt vettek a magyar rendőrség vezetői is. A szovjet és magyar katonai vezetők, válaszolva az írók őszintén és egyértelműen megfogalmazott kérdéseire - biztosítékként Sepilov szovjet külügyminiszter szavaira hivatkozva - "ígéretet tettek, hogy a magyar lakosság köréből történt letartóztatások ügyében a legmeszszebbmenő törvényességet fogják érvényre juttatni. Senkit az ország területéről el nem visznek, senkit a felkelésben való részvételért nem üldöznek."
1956. november 23-án összetört lelkű kamasz voltam. Utáltam, megvetettem, gyűlöltem a szovjet megszállókat, a feltámadás reményét meggyilkoló pufajkásokat, a kommunista apámat meggyilkoló kommunista gyilkosokat, és nem értettem, sehogyan sem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy az akkor már kilenc éve halott, istenhívő, művelt, okos, nyelveket beszélő édesapám hogy volt képes hinni a kommunistáknak, hogyan tudott - igaz, csak nagyon rövid ideig, és az életével fizetett ezért a tévedéséért ! - szót érteni ezzel a gátlástalanul hazudozó, erkölcstelen, hataloméhes bolsevik bagázzsal.
De 1956. november 23-án azt is tudtam - már évek óta egy fedél alatt, kettesben éltem sok mindent megélt, sok mindent túlélt, bölcs nagyanyámmal -, hogy ha Kádárnak és elvtársainak ( Kádár Apró Dögei - magunk között így tiszteltük a forradalmi munkás-paraszt kormányt ) volt erkölcstelen bátorsága a Budapestet rommá lövő szovjet megszállók tankjaiban visszasunnyogni Budapestre, akkor Moszkvának - nem tudtuk, meddig, de évtizedekben, talán évszázadokban gondolkoztunk, hisz a törökök országpusztító ittléte is eltartott százötven évig - lesz ereje erőszakkal hatalmon tartani a kommunisták diktatórikus uralkodását a Kárpát-medencében.
Nem tudom, kik képviselték a magyar írókat 1956. november 20-án a szovjet megszállókkal történt tárgyaláson. Nem tudom, mit gondoltak a szovjet megszállókról, a kommunistákról, a proletárdiktatúráról.
Nem tudom, hitték, vagy csak remélték, hogy a kommunisták szava, ígérete, becsülete ér valamit.
Vagy már 1956. november 20-án is tudták : egy elvhű kommunista bármikor bármit gátlástalanul megígér, mert felsőbbrendűségének öntelt hitére alapozott, saját önző érdekén kívül semmilyen erkölcsi értékrend nem kötelezi őt arra, hogy akár egyetlenegy ígéretét is betartsa, megtartsa, teljesítse.
1956. november 20-án Sepilov szovjet külügyminiszter megígérte, a szovjet megszállók parancsnokai megígérték, a magyar kommunista hatalombitorlók megígérték, hogy senkit az ország területéről nem visznek el, senkit a felkelésben való részvételért nem üldöznek.
Egy kommunista politikusnak semmibe nem kerül bármit megígérni.
Az ígérgetés hasznos, eredményes politikai eszköz, a pillanatnyi érdekérvényesítés szempontjából elfogadott taktikai fegyver. Kádár Apró Dögei és Sepilov elvtárs 1956. november 20-án úgy ítélték meg, legokosabb, ha felkelésről beszélnek, és megígérik a magyaroknak, hogy senkit nem fognak üldözni a felkelésben való részvételért.
Aztán Nagy Imrét és társait ( valamennyien kommunisták voltak ! ) internálták, hazahozták, fölakasztották. Több száz embert letartóztattak, börtönbe zártak, kivégeztek.
És mellékesen 1957 januárjában felfüggesztették a Magyar Írók Szövetsége működését, mert az igaz, hogy a kommunisták megígérték : senkit nem fognak üldözni, de azt soha nem mondták, hogy eltűrik, ha nekik valaki nem fogad szót. Aki feleslegesen pofázik ( az írók, a magyar írók különösen, mindig hajlamosak lángoló pallosként szerepet vállalni a politikában ), annak be kell fogni a pofáját, hogy ne izgassa, ingerelje, lázítsa azokat, akiket a szovjet tankoknak és a magyar pufajkásoknak már sikerült megpuhítaniuk, páriává silányítaniuk, gerincetört együttműködővé aljasítaniuk.
Aki nincs ellenünk, az velünk van - hirdette Kádár János.
Korlátolt ember volt, lehet, hogy valóban hitte : akinek már összetörték a gerincét, akit már megaláztak, akiből már sikerült besúgó ügynököt faragni, aki rémülten hallgat, mert a habos tortának álcázott diktatúrában életben akar maradni - az már a kommunisták szövetségese.
De azért Kádár János sem volt annyira ostoba, hogy megbízott volna a magyar írókban. Azt is tudta, mit ígértek a magyar kommunisták a magyar népnek : "Senkit az ország területéről el nem visznek, senkit a felkelésben való részvételért nem üldöznek." És miután ezt az ígéretet sem tartották be, nehogy bárkinek is eszébe jusson számon kérni rajtuk bármit, célszerűnek látszott szájkosarat kötni az írókra.
Nehogy beleköpjenek a kommunisták levesébe.
( Háy Gyula, Déry Tibor, Zelk Zoltán mégis beleköpött: néhány évig börtöncellájukban gondolkodhattak arról, miért is lettek kommunista írók. )
1956. november 4-én szovjet repülőgépekről szórták a városra a forradalmi munkás-paraszt kormány röpiratát. "A hazánkban október 23-án megindult tömegmozgalom, amelynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt és népellenes bűnök kijavítása, a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt, a Nagy Imre-kormány gyöngesége és a mozgalomba befurakodott ellenforradalmi elemek növekvő befolyása révén veszélybe hozta ..."
Első olvasásra is azonnal kitetszik : a röplap megfogalmazója kommunista volt. Becsületes ember legfeljebb nép és pártellenes bűnökről beszél; párt- és népellenes bűnökről csak párthűségükbe gárgyult kommunisták. Számukra mindig pártjuk a legfontosabb, önhitt élcsapatuk vezető szerepe, hatalma, érdeke.
A becsületes emberek népben, nemzetben, országban gondolkodnak.
Fél évszázad tapasztalataival a hátunk mögött sem könnyű eldönteni : hogyan lesz számukra a nemes célú tömegmozgalom ( 1956. november 4. ) néhány nap alatt felkelés ( 1956. november 23. ), néhány hét alatt ellenforradalom. ( Vezércikk kezdőmondata : "A fegyveres ellenforradalom meghátrálása után a reakciós erők támadásának egyik fő iránya most a pártszervezés elleni harc. Úton-útfélen hangoztatott jelszó : >Az üzemben termeljünk, ne politizáljunk.<" - Népszabadság, 1956. december 18. )
Kádárék novemberben még ( látszólag ! ) tárgyalni akarnak gyengének ítélt elvtársukkal, Nagy Imrével, aztán - szovjet parancsra - Romániába internálják, ott már fenyegetik, később Budapesten börtönbe zárják, ellenforradalmi összeesküvéssel vádolják, 1958. június 16-án kivégzik. Pedig 1956 novemberében azt ígérték neki, ha lemond miniszterelnöki posztjáról, békében hagyják, sőt esetleg még politizálhat is.
Élete alkonyán Nagy Imrének tudomásul kellett vennie : bármit állít, bármit ígér egy kommunista, annak még az ellenkezője sem igaz. Talán ezért vállalta inkább a bitófát; egyszer már begyűjtési miniszterré alázta magát Rákosi utasítására - öregemberként nem akarta lakájként vagy udvari bohócként szolgálni Kádárt és elvtársait.
Magyarország, 1956. november 23. Pufajkás rémuralom, szovjet megszállás, vérbe fagyott ország. Kádár Apró Dögei tudják : valamit mondani kell az istenadta népnek. Például azt, hogy senkit nem üldöznek a felkelésben való részvételért. Hátha sokan elhiszik. Aki időt nyer, életet nyer.
Aztán az elvtársak majd internálnak néhány ezer, fölakasztanak néhány száz embert, hogy az életben és otthon maradottak rémülten kussoljanak.
Gerinctelen, erkölcstelen, karrieréhes jogászt mindig találni, aki aláírja és kihirdeti a halálos ítéleteket. A törvénytelen jogi csűrcsavarás során csupán arra kell vigyázni, hogy senkit ne ítéljenek el a felkelésben való részvételért. Akit a bíróság akasztófára küld, az legyen mind köztörvényes bűnöző és fegyveres ellenforradalmár. Az pedig a kommunista rendőrségtől elvárható pártszerű minimum, hogy bárkiről, bármikor képes legyen bebizonyítani : a letartóztatott személy ellenforradalmár, tehát köztörvényes bűnöző.
Bebizonyította. És a bírók naponta ítélkeztek, a hóhérok naponta akasztottak.
Ezt nevezték szocialista rendteremtésnek Kádár Apró Dögei.
( 1988. decemberében a budapesti Eötvös-szobor előtt tüntettek a pedagógusok - szemerkélt az eső, rögtönzött beszédem első mondata így hangzott : Ha Magyarországon esik az eső, és sok elégedetlen ember gyülekezik egy szobor vagy egy múzeum előtt, mindig nagy dolgok történnek . - és amikor a Parlament felé induló tömeg a Belügyminisztérium elé kanyarodott, valaki elkiáltotta magát : Kommunista gyilkosok ! Többen lepiszszegték, csitították a hangoskodókat : Jaj, ne, ez provokáció ! Őrizzük meg a higgadtságunkat ! A mellettem baktatónak halkan azt találtam mondani : Miért ? Nem gyilkosok ? Leszegett fejű, komor válasz : De. Azok. De ők tudnak gyilkolni, mi nem.)
1956 tavaszán egy ország bizakodott : lesz feltámadás.
1956. október 23-án azt reméltük : feltámadunk.
1956. november 4-én magyarok milliói hitték : lesz feltámadás - de nem most.
És 1956. november 23-án megint szemrebbenés nélkül az ország, a nemzet képébe hazudtak a kommunisták. Keretezett vezércikk a Népszabadság címoldalán :
OKTÓBER 23-RA EMLÉKEZÜNK
Emlékezzünk a mai napon rájuk - a hősökre -, akik egy hónapja minden becsületes magyar akaratát együvé fogva életüket tették rá, hogy meghallja végre a világ : a magyar népnek elege volt a Rákosi-Gerő-féle uralomból. Nagy ár volt érte fiatal életük, de hősi haláluk egy egész nemzet szabadságának záloga lett. A magyar nép ezért híven őrzi, szívébe zárja emléküket, és nem feledi a bűnös múltat, amelyből minden békés erőfeszítés ellenére végül is csak egy nagy nemzeti mozgalom ezrek és ezrek halála árán válthatta meg a magyar népet.
A mai nap a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe mindazért, amit egy hónappal ezelőtt a tiszta ügyért, a magyar nép felemelkedéséért indult mozgalom ifjú harcosai zászlójukra tűztek. Erősítsen meg bennünket ez az ünnep abban, hogy a Rákosi-Gerő-féle önkény ellen, az ország függetlenségéért, a párt és a szocializmus ügyének tisztaságáért, az igazi munkáshatalomért, a paraszti biztonságért, az értelmiség, az írók jó ügyéért harcoló ifjak célkitűzéseit ebben az országban minden becsületes embernek támogatnia kell.
Legyen ennek az elhatározásnak, az október 23-i mozgalom tiszta céljaiért való tettrekészségünknek méltó kifejezése, hogy ma, november 23-án délután 2 és 3 óra között néma tisztelettel adózzunk a nemzeti mozgalom hőseinek.
Jó lenne tudni, vajon ezt a cikket egy ostoba pártkatona írta, akit aztán néhány hónappal később ellenforradalmi lázításért elvtársai börtönbe zártak, netán fölakasztottak, vagy egy erkölcstelen pártkatona, aki pontosan tudta, miért hazudik, miért ír le képmutató mondatokat, miért beszél nemzeti mozgalomról, miért kelti azt a látszatot, hogy minden kommunista ártatlan az elkövetett ocsmány bűnökben, csupán két politikai gonosztevő - Rákosi és Gerő - felelős mindazokért a szörnyűségekért, amelyek a szerencsére már hátunk mögött tudott néhány évben történtek hazánkban ?
A mai nap a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe - írta a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja 1956. október 23-ról 1956. november 23-án. Aztán három évtizedig tilos volt ünnepként emlékezni a nemzeti forradalom napjára. Egészen 1989-ig, amikor a kommunisták által uralt-irányított magyar országgyűlés vezérkara kitalálta : legyen ez a nap a kommunisták által kikiáltott demokratikus Magyar Köztársaság születésnapja. Egy okos kommunista, ha a helyzet úgy kívánja, megtagadja saját szocialista népköztársaságát is, mert tudja, hogy a proletárdiktatúra és a parlamentáris demokrácia között nincs nagy különbség, ha kommunisták ülnek a bársonyszékekben.
Számukra a címer, a zászló, az államforma, az ünnep csak a hatalom kelléke.
1956. október 23. emléke 1956. november 23-án a Népszabadságban a nemzet megemlékezésének és tiszteletének ünnepe; 1957. október 23-án : fasiszta ellenforradalom; 1989. október 23-án : a magyar demokrácia születésnapja.
Nem tudom, mit gondoltam, mit éreztem, nagyanyámnak mit mondtam 1956. november 23-án, amikor megvásároltam a Népszabadságot, és elolvastam a vastag betűvel kiemelt, keretezett vezércikket. Utáltam, megvetettem, gyűlöltem a szovjet megszállókat, a pufajkás rendcsinálókat, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, Kádár Apró Dögeit .
A kockafejű Apró Antal elvtársat különösen, aki 1956. október 6-án a Kerepesi úti temetőben, meggyilkolt elvtársaik újratemetésekor így fogadkozott: "A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amilyeneknek drága elvtársaink áldozatul estek ..."
Felfogtam én akkor ott, a Kerepesi temetőben, tizennégy évesen, hogy egy olyan ember hullatja halott elvtársai koporsójára krokodilkönnyeit, aki az általuk, az általa elkövetett szörnyűségeket, gyilkosságokat a múlt hibái-nak nevezi ?
Apró Antal évtizedeken keresztül volt nagyon fontos elvtárs a kommunista pártban. Az első titkárok, főtitkárok jöttek, mentek, ő maradt. Volt Rákosi Mátyás embere, volt Nagy Imre embere, volt Gerő Ernő embere, volt Kádár János embere : negyven évig megbízható, Moszkva-barát kommunista betonoszlop. A Munkásmozgalomtörténeti Lexikon 1972-ben 39 sort szánt rá, és kommunista államférfinak nevezte. A Ki Kicsoda 1990-es kötetében már csak politikus, 16 sorban; 1994-ben : politikus, 14 sorban. Volt miniszter, miniszterelnök-helyettes, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára, a Hazafias Népfront elnöke, az Országgyűlés elnöke, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának tagja ...
Kommunista államférfi : ahová a párt állította, ott állt helyt.
És mindig a párt helyes álláspontját képviselte.
A párt helyes álláspontja 1949-ben : az áruló Rajk Lászlót föl kell akasztani.
A párt helyes álláspontja 1956-ban : tanulni kell, tanultunk a múlt hibáiból, ártatlan elvtársainkat többé nem fogjuk fölakasztani.
A párt helyes álláspontja 1958-ban : Nagy Imre ellenforradalmi összeesküvést szervezett, ezért halálra ítéljük, fölakasztjuk.
( Apró Antal elvtárs változatlanul a párt élvonalában képviseli a párt helyes álláspontját. Az Országgyűlésben 1958. június 17-én öntudatosan ő jelenti be : Tegnap Nagy Imrét, az ellenforradalom vezetőjét kivégezték )
A párt helyes álláspontja 1989-ben : Nagy Imre nem volt ellenforradalmár, ellenforradalom sem volt, ezért megkövetjük azokat az ártatlan elvtársainkat, akiket a népfelkelésben való részvételükért kivégeztünk.
Nem tudom, mit gondolt, mit érzett, lányának, Apró Piroskának mit mondott Apró Antal 1989. június 16-án, amikor látta a televízióban Nagy Imre és társai koporsója mellett díszőrséget állni elvtársait. Azt sem tudom, mire gondolt Apró Antal, amikor 1994-ben egy hajdani pufajkás lett Magyarország miniszterelnöke, aki a kommunista betonoszlop lányát, Apró Piroskát tette meg kabinetfőnökének. Atyai szíve örvendezett leánykája szép karrierjét ünnepelve ?
Vagy a kommunista betonoszlop ujjongott : semmi nincs veszve, hisz miénk a hatalom ?
Vajon Apró Piroska 1994. október 23-án elárulta édesapjának, hogy hajdani elvtársa, Horn Gyula úr éppen most koszorúzza meg az általuk kivégzett hajdani elvtársuk, Nagy Imre sírját ?
És Apró Piroska veje, Gyurcsány Ferenc ( KISZ-titkár, milliárdos, miniszterelnök, családapa és hazafi ) otthon, családi körben hogy emlegeti anyósa édesapját ? Mi a véleménye - nem mint magánembernek, hanem mint a demokratikus Magyar Köztársaság miniszterelnökének - Apró Piroskáról, a munkásmozgalom régi harcosáról, a proletárdiktatúra alázatos szolgálólányáról ? És mi a véleménye anyósa édesapjáról, Apró Antalról, a munkásmozgalom még régebbi harcosáról, Rajk László elvtárs, Rákosi Mátyás elvtárs, Gerő Ernő elvtárs, Nagy Imre elvtárs, Kádár János elvtárs hű harcostársáról ?
Egy biztos : anyósa édesapjától sokat tanult. A gátlástalan köpönyegforgatást, például. Bár az öreg bolsevik 1989 után valószínűleg szűkülő szemmel figyelte, ahogy kommunista elvtársai pillanatok alatt burzsoá pénzemberekké vedlenek, és kommunista múltjukat leköpve, megtagadva a proletárdiktatúra tegnapi hívei a demokratikus szabadgondolkodás és vagyonharácsolás lelkes bajnokai lesznek néhány év alatt. De Gyurcsány Ferenc is éppoly gátlástalanul tud ígérni, mint Rákosi elvtárs ( "Lendületben az ország !" ); éppoly gátlástalanul szegi meg adott szavát, mint Kádár elvtárs ( miniszterelnöki tanácsadóként vajon milyen tanácsokat adott főnökének, Medgyessy Péternek, akit aztán rövid időn belül páros lábbal rúgott ki a hatalomból ? ); éppoly gátlástalanul magabiztosan erőszakos, mint Apró elvtárs ( "Addig kell a választásokon legyőzni a Fideszt - még legalább kétszer-háromszor -, amíg a megosztó, gyűlöletet keltő jobboldali kultúra és annak képviselői ki nem szorulnak a hazai politika élvonalából ..." )
Tegeződni is Piroska anyus apukájától tanult. Apró Antal 1956. október 6-án így tisztelgett halott elvtársa sírjánál : "Drága Rajk elvtársunk! Emlékszünk Rád, sohasem felejtjük el áldozatos és eredményes munkádat." Szóval Gyurcsány úr Apró elvtárstól tanulta, hogy a kommunisták által meggyilkolt kommunistákat - újratemetésük után ! - illik ( lehet ) tegezni: "Imre, te mit gondolsz, hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban ?"
Az már csak a miniszterelnök úr kulturálatlanságára ( vagy önteltségére ? ) jellemző, hogy nem ismeri a tegeződés és a letegezés közötti különbséget.
Sok mindenre gondoltam, amikor 1956. november 23-án a Népszabadság október 23-a hőseire emlékező vezércikkét olvastam, de arra biztos nem, hogy 2004. november 4-én egy alig másfél évtizede még kommunista KISZ-funkcionárius demokratikus pózban tetszelegve, önelégülten mosolyogva simogatja majd Nagy Imre szobrát, letegezi az anyósa apja és elvtársai által halálba küldött hajdani miniszterelnököt, és éppúgy, mint Kádár Apró Dögei, a történelmi igazságosztás egyetlen letéteményesének tekinti önmagát és a nevét minden tömeggyilkosság és újratemetés után újra és újra korszínűre mázoló pártját.
Lendületben a kommunisták ?
( Szigethy Gábor ) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 22:21:04, csütörtök
|
| |
| |
Kommunista mocsok - Tényszerűen
2006. December 13. 8:00:13
Forrás : Puskás Attila, Kolozsvári napilapban, 2000.10.25
(Ajánlom az Apró-pereputty szíves figyelmébe )
Forradalomellenes sortüzek 1956 őszén-telén.
Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc elbukott.
A forradalmat szabotáló, majd eláruló és fegyveresen is ellene forduló
kommunisták, az Államvédelem és az MSZMP "hűnek" bizonyuló tagjai
elsősorban, az intervenciós szovjet csapatok végső fokon gyorsan megtörték
az elbizonytalanodott, gyengén szervezett forradalmi erőket.
A kegyetlen leszámolásról már könyvtárnyi anyag gyűlt össze.
Nem szándékom ezeket még csak vázlatosan sem felemlíteni.
Csupán a legvéresebb, a művelt Európában legszörnyűbb módját a november 4-e
előtti, majd az azutáni megmozdulások felszámolásának, a sortüzeket.
A Magyar Köztársaság Kormánya 1993. január 21-én létrehozta azt a
bizottságot, amely az elmúlt rendszer bűncselekményeit hivatott feltárni.
A létrejött Tényfeltáró Bizottság tudományos, adatszerű történészi munkával
adott pontos képet arról, hogy milyen megtorló akciók zajlottak le október
23-november 4. között egyrészt, majd a szovjet invázió utáni utóvéd harcok
és tüntetések, sztrájkok idején, 1956 végéig.
Birtokomban van a három vaskos kötet, amely csak a sortüzekkel foglalkozik,
s amely egyértelmű dokumentumokkal bizonyítja a Kádár-rezsim gaztetteit, de
az úgynevezett 'partizánok' lesipuskás akcióit is.
Meghatározás :
'Sortűznek tekintjük azt az eseményt, amikor felfegyverzett egyenruhás,
reguláris alakulat vagy félreguláris csoportosulás tüzet ad le a határozott
céllal csoportosuló fegyvertelen civil tömegre,
illetve fegyvertelen civil csoportokkal együttlévő fegyvertelen
egyenruhásokra .'
Ezek után lássuk, csupán 'távirati stílusban', melyek voltak a
forradalomellenes sortüzek.
1. Debrecen, 1956. október 23.
A MAFESZ diákgyűlés, majd a hozzájuk csatlakozó, összesen mintegy 30 000
főnyi tömeg.
A sortűzre Komócsin Zoltán adott parancsot (megyei párttitkár volt).
Három halott (lövés hátulról, menekültek) és 25 sebesült. Ez volt az első
sortűz.
2. A Magyar Rádió épülete előtt, 1956. október 23. Lőtt az AVH-s őrség.
Két halott, 43 sebesült. Három AVH-s katona is megsebesült.
3. Cegléd, 1956. október 26.
A tömeget levegőbe lőtt sortűzzel oszlatták szét.
Nem volt halott vagy sebesült.
Emberséges parancsnokoknak köszönhetően hasonló módon oszlatták szét a
tömeget október 25-én Monoron, Tápiósűlyön, Maglódon, Tápiószecsőn, Kókán,
Gyöngyösön, Ráckevén 25-26-án.
4. Budapest, 1956. október 25.
A Parlament előtti sortűz a magyar forradalom legpusztítóbb galádsága volt a
magyar és szovjet ellenforradalmi erők együttműködése eredményeképp.
Ekkor, és az előző nap halálos lövést szenvedtek pontos száma mindmáig nem
ismert.
Beszélnek több száz halottról is, ennél sokkal több sebesültről.
Az anyakönyvi bejegyzések 54 halottról tudnak.
5. Mosonmagyaróvár, 1956. október 26.
A határőr laktanya előtt tüntető tömegre Dudás százados parancsára két ízben
nyitottak pusztító erejű sortüzet az épületből.
A halálos áldozatok száma ezúttal is bizonytalan.
A köztudat 105-ről tud, anyakönyvi bejegyzés szerint 55 személy elhalálozása
igazolható.
6. Berzence, 1956. október 27.
A somogyudvarhelyi határőr zászlóalj a tüntető falusiakra Béres
törzsőrmester vezénylésével nyitott tüzet.
Négy halott.
7. Mórahalom, 1956. október 27.
Az ásotthalmi határőregység Borókai őrnagy parancsára lövetett a tüntető
falusiakra.
Két halott, több sebesült.
8. Miskolc, 1956. október 26.
A letartóztatott egyetemisták szabadonbocsátását kérő tömeg a belügy
székháza előtt tüntetett.
A pártbizottság fegyveresei sortüzében 9 személy meghalt, 58 megsebesült ( a
katonaság nem lőtt ! ).
A felháborodott tömeg nem oszlott szét, ostrom alá vette az épületet.
A jelentések szerint 4 személyen 'népítéletet' hajtottak végre (
meglincselték ), egy AVO-s főhadnagyot
( aki öngyilkos lett ), felakasztották az épületet elfoglaló forradalmárok.
9. Budapest, 1956. október 24.
A Honvédelmi Minisztérium előtt szovjet és magyar katonai erők sortüze : 8
halott, több mint 25 sebesült.
10. Győr, 1956. október 25.
A BM megyei főosztálya épülete előtt tüntető tömegre a szomszédos börtönből
lőttek.
Három halott, számos sebesült.
11. Kecskemét ( majd : Tiszakécske, Csongrád, Kiskőrös ) a forradalom utáni
napokban a terület 'diktátora' Gyurkó Lajos vezérőrnagy még a légierők
felhasználásával is gyilkoltatott.
A tiszakécskei repülőtámadásnak 17 halottja és 110 sebesültje volt.
November 4 után a Kádár-kormány valamennyi tagja, mindenekelőtt Marosán
György, a megalakult karhatalmi ezredek, a patkánylyukból előbújt vérszomjas
AVH-sok kedvükre szedhették áldozataikat azok közül, akik elhitték Kádár
Jánosnak, hogy nem lesz megtorlás.
Münnich Ferenc belügy és honvédelmi miniszter, helyettesei Uszta György,
Czinege Lajos azzal az elvvel szervezték a karhatalmistákat
( 'pufajkások' - ahogy a szovjetektől kapott téli öltözékük miatt nevezték
őket ),
hogy 'gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük' ( a még tevékeny
forradalmárokkal ).
A sortüzekre viszont csak szóbeli parancsokat adtak.
1. Budapest, 1956. december 6. Az ún. 'vörös zászlós' tüntetetés.
Provokatív céllal szervezett tüntetésen öt személyt elfogtak, s hamis váddal
a helyszínen tarkón lőtték őket a Nyugati Pályaudvar közelében.
(Horn elvtárs vajon merrefelé glasszált akkoriban?)
2. Tatabánya, 1956. december 7.
A kegyetlenkedések ellen tüntetők közé lövettek ismételten. Hat halott,
számos sebesült.
3. Salgótarján, 1956. december 8.
A munkástanács-vezetőket letartóztatták, s ezzel a mintegy 2000 főnyi
tüntetőt mintegy 'odacsalták'.
Szovjet katonai és magyar karhatalmi erők hosszasan lőtték a körülzárt
tüntetőket.
131 halottról, 150 sebesültről tudnak.
A munkástanács vezetőinek tetemét két nap múlva fogták ki az Ipoly vizéből.
4. Miskolc, 1956. december 9-10.
A tömeg a nyomdánál tüntet.
Ekkor 8 halott és 40 sebesült van, de az úgynevezett munkásrendőrök a nép
mellé állva viszonozzák a karhatalmisták tüzét.
Egy karhatalmista őrnagyot lelőnek.
5. Eger, 1956. december 12.
A karhatalmisták a sztrájkoló, összegyűlt tömeget - a hírhedt Gyurkó Lajos
emberei - lövik.
Nyolc halott, 24 sebesült.
Számos más helységben ( Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely, Csepel ) volt
karhatalmista fegyveres tömegoszlatás, azonban áldozatok nélkül.
Jellemző, hogy ezekben az akciókban a megszálló szovjet erők már nem vettek
részt, sőt - lehetőleg - nyilván politikai megfontolásból - tiltották.
Még 1957. téli hónapjaiban ( január-február ) is számos helyen gyúlt ki a
forradalom népi fellángolása, de hiába hirdették meg a MUK jelszót (
Márciusban újra kezdjük ), az egyre erősödő Kádár-hatalom a szaporodó
halálos ítéleteivel, megfélemlítő akcióival menekülésre vagy hallgatásra
kényszerítette a forradalmárokat.
Lassan kihunyt a már csak pislákoló láng, s következett a véres
Kádár-megtorlás,
majd a 'gulyáskommunizmus' hazug, látszat jóléte ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 21:51:55, csütörtök
|
| |
| |
A "nyögdíjtól" a nyugi-díjig
- szil - 2006. december 13. 00:00
A nyolcvanas években a csirkefej még macskaeledel.
Írott bizonyíték rá Spíró György hasonló című drámája 1987-ből.
Azóta karriert futott be, lévén a csirkenyak és a csirkeláb után mára már
nyugdíjas-élelem.
De legalább ezt nem hamisítják!
Bár fagyasztott állapotában, mélyhűtötten, a szavatosságát átcímkézve
romlásnak is indulhat nem egy kiszerelése. Jól ismerjük a mondást: fejétől
bűzlik a.
Igen, nem csak a hal, de a csirkefej, meg minden olyasvalami is, amit sunyi
ügyeskedők átcímkéznek.
Ilyen átcímkézett a kormányprogram is.
A dübörgő gazdaságú, a jólétre címkézett.
Még pontosabban szólva: ez év áprilisában még a valóságot címkézték át
jólétre.
Ám ez hamarosan jobb létre szenderült - de eb, aki bánja, hiszen a címkézők
elnyerték méltó jutalmukat, a hatalmat.
Befészkelve magukat most már a nyertes programjuk átcímkézéséhez láttak, s
míg 2006 áprilisában országszerte ezer szám szorítottak kezet a
választópolgárral, mostanra egyebüket is meg kívánják szorítani.
A hatalom a létüket veszi kezébe, s akkorát facsar rajta, hogy csak na.
Na, na! - egyelőre csak a pedagógusok sóhajtanak nagyot, már amennyire a
szuflájuk engedi.
De már azt is kiszorították belőlük, és - miként ezt Antall József
elemzéséből is tudjuk - ennek a társadalomnak nincsenek tartalékai.
Nem véletlen, hogy az eleddig így-úgy prosperáló gyógyszerészek mertek csak
valamilyen sztrájk-félével
előállni a kormánytöbbség döntése ellen.
Ők - jövedelem nélkül - néhány hónapig is kihúznák, de a pedagógusok még
néhány hétig sem.
A nyugdíjasokról nem is szólva.!
Azért a magyar társadalom nagyobbik része még emlékezik a nyolcvanas évek
megszorító intézkedéseire.
Jöttek csőstül, alig győzte a szegény nyugdíjas a fejét kapkodni.
Soraikban akkortájt terjedt igazán el a "nyögdíjas" kifejezés.
Kesernyés mosollyal mondták, ha éppen foglalkozásukat kérdezték tőlük:
"Nyögdíjas vagyok", értve ezalatt, hogy nem kiemelt, "szochazás", vagy éppen
partizánszövetséges
nyugdíjas az illető, hanem egyszerűen, mindközönségesen kisnyugdíjas.
Már akkor, jó húsz, huszonöt évvel ezelőtt is szép számmal akadtak soraikban
pedagógusok.
Náluk csak egy nyomorultabb nyugdíjjal küszködő réteg vegetált a "létező
szocializmusban", a mindenükből kiforgatott öreg és többnyire beteg falusi
téesznyugdíjasok csapata.
Róluk tudva, őket látva talán még a kisnyugdíjas pedagógus is kihúzta magát
, s nem minden öntudat nélkül emelte fel a fejét a "létezőben", mondván
magában: "Na, azért ott még nem tartunk!"
És nem csak rátarti lehetett, de kitartása is volt a háztartásban, hiszen a
3,60-as kenyér akkor még nem került többe 5,60-nál!
És hát jól tudta - mert voltak, akik tudatták vele - Kádár János otthon
szívesebben választja a grízes tésztát,
mint a beef-steaket.
Így szinte semmi különbség közte és a pártfőtitkár között - a választás
lehetőségén túl. Vagy innen.?!
Azóta az összetételében igen, egészségi állapotában és
kiszolgáltatottságában nemigen változó nyugdíjas társadalom szavazott már
ide és oda.
Pontosabban mindig oda adta a szavazatát, legalább is a többségük, ahol több
garanciát érzett a minimális létbiztonsága szavatolására.
Így most is hitt a címkézésnek, ugyanúgy, ahogyan a mélyhűtő pult felé
hajolva teszi.
Meghajolt a nagydumájú címkéző előtt - és mára már készpénzben fizetheti a
vizitdíjat is.
Sőt, ahogy az Állami Számvevőszék vezetőjétől értesülhettünk, még a jövő év
márciusáig kifizetendő 13. havi nyugdíja is veszélybe került.
Kérdéses, hogy lesz e rá fedezet, lévén egyelőre csak a jövő évi nyugdíjak
első kilenc hónapjára van meg a pénzösszeg.
A kormánynak ezt előbb-utóbb ki kell egészítenie, mert itt már az átcímkézés
sem segít.
Különösen a nyugdíjasokon nem.
Vannak azért e vonatkozásban biztató jelek, és ezt éppen a fő átcímkéző
intézte el: félhavi-egyhavi fizetésüknek megfelelő jutalomban részesülnek
a . miniszterek.
A jól dolgozók, jól teljesítők, mint például a pénzügyek - és így a
nyugdíjak - fő gazdája, Veres János pénzügyminiszter, vagy a "nyögdíjasok"
egészségé-őre: Molnár Lajos miniszter úr.
Tehát van itt (ott) pénz, telik a magyar államnak még a jövő évi nyugdíjra
is.
Nem csak az eredeti összeget, de még annak 4 százalékos emelését is
garantálja a kormány.
Habár.
Az energiaárak, amelyek bizony "begyűrűznek" a közlekedés költségeibe, be az
élelmiszerekébe meg a gyógyszerekébe, mértékadó vélemények szerint
csökkentik a nyugdíjak reálértékét.
De hát mért kevélykedjen az a nyugdíjas, mikor a bérből és fizetésből élő
millióknak szorulásuk van, megszorulásuk a holnapi, az aranytojást tojó
tyúkért.
És nem csupán a fejéért!
A főcímkéző is így figyelmezteti őket:
"Nyugi, nyugi, ezt az áldozatot meg kell hoznunk a holnap oltárán!"
Bár félő, hogy azon az oltáron már csak a képe lesz ott ilyen aláírással:
"Nyugi-díjas: élt ... évet". |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 21:47:05, csütörtök
|
| |
| |
Újabb bejelentés, avagy a békák számára nem kell népszavazást kiírni a
mocsár lecsapolásáról!
gondola 2006. december 12. 18:11
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete értetlenül áll a közlekedést érintő
újabb bejelentések előtt.
A több gyermeket nevelők már az eddig bevezetett megszorító intézkedések
következményeit is nehezen tudják elviselni.
A most bejelentett módosításokról szóló tájékoztató nem tartalmaz pontos
részleteket, de a korlátozottan hozzáférhető információból is érzékelhető,
hogy rontja a tanuláshoz és az egészségügyi ellátáshoz, a kultúrához való
hozzáférés, a családi kapcsolattartás esélyeit, igazságtalan és sok család
számára kétségbeejtő.
Mi lesz a diákok utazási kedvezményeivel?
Az oktatás és a szakképzés sok esetben eltérő helyszíneken történik,
összefüggő szakmai gyakorlatra ismét máshová kell járni, és a vizsgák sem
feltétlenül az intézmény székhelyén történnek.
Az esti és levelező tagozaton tanulók között aránytalanul sok az anyagilag,
családi helyzetét és lakóhelyét tekintve hátrányos helyzetű diák.
Őket ezentúl az is nagy arányban elzárja majd a tanulástól, hogy a
kormányzat e tagozatokon megszüntetni tervezi az államilag támogatott
képzést, az utazási kedvezmények megvonása tehát éppen a legszegényebbek
számára teszi elérhetetlenné a továbbtanulást.
Úgy véljük, ez a megszorítás - különösen az eddigi adókedvezmény
megszüntetése mellett - semmiképpen nem szolgálná az élethossziglani
tanulást sem.
Álláspontunk szerint a tudás alapú társadalomról nem elég nyilatkozatokat
tenni, miközben homlokegyenest ellenkező hatású intézkedések születnek.
A bejelentéssel újabb példát kapunk az előzetes egyeztetés hiányának immár
általánossá váló gyakorlatáról, a változásokkal kapcsolatos hatástanulmányok
előírását tartalmazó törvények semmibe vételéről.
Ezennel felszólítjuk a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetőjét, hogy
haladéktalanul tegyen eleget törvényes kötelességének és a társadalom
érintett csoportjait képviselő országos hatáskörű civil szervezetekkel
kezdeményezzen érdemi egyeztetést!
(a békák a mocsárból) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 21:43:24, csütörtök
|
| |
| |
Egy kézben a hatalom
Lukács Csaba
2006. december 13. 0:02 Magyar Nemzet
Nagyon úgy néz ki, hogy tavasztól egy szűk gazdasági csoport - azon belül
pedig egyetlen milliárdos - kezében lesz a magyar kormány és a parlamenti
többséget adó két párt vezetése.
Februártól nagy valószínűséggel a kormányfő lesz a szocialista párt első
embere, és az általa kitalált figura,
Kóka János fogja vezetni márciustól az SZDSZ-t.
Először nézzünk szét a liberálisok háza táján.
Aki azt mondja, hogy erős túlzás a gazdasági minisztert a miniszterelnök
emberének nevezni, az lapozza fel Debreczeni József Gyurcsány-könyvét.
A kormányfő így meséli el az új miniszter "megtalálásának" történetét:
"Kuncze akkor, az expozé napján, szerdán odajött hozzám a Parlamentben, hogy
hát akkor a Pistának
(Csillag István miniszter - a szerk.) maradni kell, mert nincsen más
jelöltje.
Mondtam: nem fog maradni.
Egy dolgot tudok neked segíteni.
Nagyon őszintén.
Ismered te Kóka Jánost?
Mondta, hogy ismeri, és nagyon jó véleménnyel van róla.
Kérd fel miniszternek, mondom.
De nem fog egy ilyen tehetséges üzletember bejönni a politikába, válaszolta
Kuncze.
Erre én: ezt a munkát már elvégeztem helyetted, már beszéltem vele.
Szóval ne lepődj meg, ha azt fogja mondani, hogy más már felkérte.
El fogja vállalni.
Kérd fel miniszternek.
Így lett az ő minisztere Kóka János.
Hogy az SZDSZ-nek mit mondott?
Nem tudom, ez az ő dolga."
Kuncze valószínűleg jókat mondott a párttársaknak, mert Kóka belépett az
SZDSZ-be,
és - miután egyéniben vesztett az első kerületben - listán a párt parlamenti
képviselője is lett.
Egy évre rá pártelnök is lehet, és ehhez hasonló villámkarrierre eleddig nem
volt példa a rendszerváltozás
utáni magyar politikai közéletben.
A békát azonban nem mindegyik SZDSZ-es képviselő nyelné le szó nélkül, ezért
Gyurcsány újra taktikázásra kényszerül.
Minden bizonnyal ennek része az álbotrány, amely során a miniszterelnök
felháborodott a korkedvezményes nyugdíj ügyében Fidesszel szavazó
beosztottján (Kóka jutalmat sem kapott), aki a voksolásnál a "szabad
demokrata lelkiismeretére" hallgatott.
Most a kemény, még a szocikkal-kormánnyal is szembemenő Kóka felépítése a
cél, hogy meggyőzzék a Gyurcsánnyal nem túlzottan szimpatizáló liberálisokat
is arról, jó elnökük lenne az egykori üzletember.
A liberális hetilap egyelőre nem állt be a sorba, a legfrissebb számban
címlapra tették a legesélyesebb ellenjelöltet, és kétoldalas interjút
közöltek Fodor Gáborral, aki a párt vezetésétől markánsan elütő véleményt
fogalmazott meg például a Gergényi-ügyben vagy a nyugdíjszavazás ügyében.
Kérdés, hogy mennyire tudja megszervezni magát az SZDSZ belső ellenzéke a
tavaszi választásokig
- és ugyanez a kérdés a szocialistáknál is:
lesz-e bátorság valakiben reális alternatívát kínálni a Gyurcsány-féle
gőzhengerrel szemben?
Ha nem akadnak ilyen emberek, érdekes idők jönnek ránk.
Az Orbán-kormány idején diktatúrát vizionáló és túlzott
hatalomkoncentrációról sikoltozó liberális elit
egyelőre szó nélkül tűri, hogy a miniszterelnök és szűk baráti-üzleti köre
maga alá gyűrje a kormányt és a parlamenti többséget adó pártokat.
Egy zártkörű részvénytársaság kezében lesz Magyarország, mindennapi
osztalékkal és mindenen átgázoló profitérdekkel.
Kedves rendszerváltó liberálisok, önök is ezt akarták? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-14 11:18:58, csütörtök
|
| |
| |
A becsületet választom
Surján László 2006. december 13. szerda 00:00
Gondolatok a politikai párbeszédről
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák - tanították a latinok, s mai viszonyaink
ismeretében fel kell vetni a kérdést, vajon a párbeszédhez is múzsai csókok
kellenek-e?
Sokat lehet hallani a kijelentést: a magyarok többsége békére vágyik.
Mások úgy vélik: rohanunk a forradalomba.
Ez utóbbi csoport kicsi, és téved.
A többség valóban békére vágyik, de tévednek azok is, akik ezt túlértékelve
visszaélnek a békevággyal.
Normális körülmények között elképzelhetetlen, hogy egy parlamenti - akár
európai parlamenti - képviselő ne fogadja örömmel, ha az ország
miniszterelnöke tárgyalni akar vele.
Az elmúlt hetek fejleményeit figyelve úgy látom, mintha a tárgyalni vagy nem
tárgyalni kérdés lenne a mai magyar Hamlet számára a legfontosabb.
A kérdés azonban álkérdés: persze, hogy tárgyalni.
Szó sincs róla, hogy a kormányoldal és az ellenzék között megszakadt volna
minden párbeszéd.
Ott van a házbizottság, a magyar parlamenti bizottságok terepe, - a plenáris
ülést nem említem, mert ott mindkét fél saját választóinak üzen.
Az európai képviselők rendszeres pártközi kapcsolatot tartanak egymással és
a Köztársaság uniós képviseletével, valamint a témájukban illetékes
kormányzati szakemberekkel, miniszterekkel.
Teszik ezt annak ellenére, hogy az ellenzék szerint a kormánynak nincs
erkölcsi legitimitása: csalárdul szerezte hatalmát, s ezt belső körben
Gyurcsány Ferenc is elismerte, sőt, mintha egy kicsit még büszke is lenne a
párját ritkító böszméteségére.
Mindenki arra számított, hogy az elhíresült őszödi beszéd napvilágra
kerülése után Gyurcsány távozik.
Példák sora mutatja, hogy ennél sokkal kisebb hiba után a lemondás az
európai politika gyakorlata, s egyben a politikai túlélés eszköze is.
Gyurcsány azonban úgy rázta le magáról az efféle felvetéseket, mint Horn
híres "Na, és?" reakciója a pufajkás múltról.
Mit tehet, mit kell tennie ilyenkor az ellenzéknek?
Ha napirendre tér a dolog felett, amit talán a reálpolitika diktálna (amíg a
kormánypárti többség kitart a miniszterelnök mögött, nincs mód a
leváltására), akkor maga is jogosnak ismeri el a Gyurcsány-féle
hatalomgyakorlási és megszerzési technikákat.
Ha azt teszi, amit több lelkes rendszerváltó érzületű ember tanácsolt, hogy
az őszödi beszéd megismerése után az ellenzék semmi módon ne vegyen részt a
parlamenti munkában, akkor bizony kinevetteti magát, s csak a távolból
figyelheti, hogy milyen simán, olajozottan működik az országgyűlés nélküle
is.
Sokan még azt is kárhoztatják, hogy a miniszterelnök előre bejelentett
beszédei alatt a Fidesz-KDNP frakciószövetségnek csak a két vezetője marad
bent az ülésteremben, a többiek távoznak.
Ezen a véleményen van több jó szándékú és a kibontakozást kereső ember, de
ugyanezt hatogatják a baloldali véleményformálók is.
Tegyük világossá: ez az akció nem tekinthető kivonulásnak.
Hiszen a szövetség mindkét frakcióvezetője ott marad az ülésteremben.
A többieknek nincs is szerepe, hiszen ők nem reagálhatnak napirend előtt: a
hozzászólás jogát a Horn időszak kétharmados többsége megvonta a
képviselőktől, s csak frakcióvezetőknek adta oda.
A távozó képviselőknek tehát semmiféle hivatalos feladata a miniszterelnöki
beszéd alatt nincs.
Magam most arra szeretnék reagálni, hogy az ellenzék és a kormányoldal
közötti párbeszéd miért lett furcsa mód most szeptember közepe óta fontos.
Addig ugyanis nem láttuk sok jelét az efféle igyekezetnek.
A miniszterelnök jövőre a pártelnöki posztot is magának akarja.
Nem vet rá jó fényt, ha a pártok egy része számára nem elfogadható
tárgyalópartner.
Magam pártelnökként még az SZDSZ vezetőivel is leültem egy asztalhoz, pedig
már akkor sem voltunk azonos véleményen semmiben.
Azt azonban nem volt okom feltételezni, hogy az akkori SZDSZ a demokrácia
alapértékeit nem vállaló, a rendőrállam kiépítésén munkálkodó szervezet
volna.
Ha Gyurcsánnyal az ellenzék nem áll szóba, akkor folyamatosan figyelmezteti
az országot: ez az ember letért a demokrácia útjáról.
A demokráciában a választók döntenek az ország sorsáról, ők jelölik ki a
politikai irányt, amely felé kormányozni kell.
Ehhez a döntéshez viszont ismeretek kellenek, s ezektől az ismeretektől
fosztotta meg őket a törvénysértő gyurcsányi önkény.
Ráadásul Gyurcsány nem is arrafelé halad, amit a választások előtt kijelölt.
Volt már arra példa 1990 óta, hogy a kormányzó többség törvényt hozzon
valamiről, most jelesül az adócsökkentésekről, majd megnyervén a
választásokat, hatályon kívül helyezze saját törvényét?
Ehhez társul szegődni, úgy viselkedni, mintha csak a politikai irányok
között lenne nézeteltérés, a választók becsapása.
Hogy az elvi magatartás nem növeli, hanem esetleg csökkenti a Fidesz-KDNP
szavazótáborát?
Barankovicsot kell idéznem: tudom, hogy csak a lét és a becsület között
választhatok, s a becsületet választom.
Surján László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2006. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
71 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 801
- e Hét: 6553
- e Hónap: 10298
- e Év: 163794
|
|
|
Offline
