|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2006-12-19 23:51:48, kedd
|
| |
| |
Karácsony üzenete
2005. december 22. csütörtök 22:00 Duray.sk
Volt egyszer egy karácsony, amiről akkor még nem tudták, hogy az, de mi már csaknem két évezrede ünnepeljük. Megszületett Jézus a megváltó, akinek a földi megjelenését akkor még nagyon kevesen tudatosították, de voltak, akik mégis izgalomba jöttek emiatt, és félelmükben ölettek. Sejtjük, hogy miért gyilkoltatták le a csecsemőket. A világrajövetele utáni harmincharmadik évben - amit most krisztusi kornak nevezünk - pedig őt, a megváltót feszítették keresztre. Ezzel a politikai gyilkossággal teljesedett be a messiási küldetés.
Elgondolkoztató, hogy a názáreti Jézus fölött, akit görögül chrisztosznak, azaz felkentnek neveznek, és akiről hisszük, hogy ő az Isten egyszülött fia, a zsidók az atya nevében mondatták ki a világi hatalommal a halálos ítéletet. Ez ugyan nem karácsonykor történt, de a megszületés emléknapján törvényszerűen jut eszünkbe a halála is, hiszen a földi pályafutás ívének ez a két legbiztosabb pontja.
Karácsonykor nem a halálra, leginkább a jóra, szépre, kellemesre, boldogítóra illik emlékezni, de a szegénység, elesettség, hajléktalanság, elhagyatottság látványa, amivel a nagyobb városokban nap mint nap, tehát karácsonykor is találkozunk, nem hagyja felhőtlenül ünnepeinket sem. Mert szegénységet okozni bűn és a bűnnel együtt élni felháborító.
Vannak bizony rossz karácsonyi emlékeink.
Heródes parancsa az első ilyen. De életünk, életeink során hány szomorú karácsonyt kellett végig szűkölnünk? Ha katonasírokat vagy az elesettekre emlékeztető szobrokat, obeliszkeket, kopjafákat, táblákat látok, amiken nevek sorjáznak, elsőként mindig az jut eszembe: ugyan milyen lehetett az utolsó karácsonyuk, ezeknek a politika által tőrbecsalt áldozatoknak?
Nekem is van egy tudatalatti háborús karácsonyi emlékem, 1944-ből, amikor még az édesanyám szíve alatt éltem gondtalan életemet, amikor családunk a feldíszített fenyőfa helyett az akasztottak gépfegyver-ugatástól hangos erdejében menetelt, mentve a vissza nem adhatót. Azóta, mind a mai napig elviselhetetlen számomra a puskaropogás, nem tudok fegyvert fogni. Még az érintésétől is a hideg lel.
A börtönkarácsonyaim viszont nem a halálra emlékeztetnek, hanem a rosszakaratra és az emberi gonoszságra, ugyanakkor arra is, hogyan lehet legalább egy rövid időre szebbé varázsolni a börtöncella zord falai között az életet. Mert lehet! Akár egy kedves emberi szóval, ami az ott szokásos durvaság hátterén sokkal elevenebben hangzik. Szokatlanul.
Az egyik börtönkarácsonyomat kettesben töltöttem cellatársammal, akit azért vágtak sittre, mert fel akarta robbantani a szovjet hadsereget dicsőítő emlékművet. Ha sikerül neki, ott pusztul, mert olyan rövid gyújtózsinórt használt. Szerencséjére az erős szél miatt még a gyufája sem gyulladt meg. A rendőr, aki letartóztatta őt, magyarázta el neki, hogy mi történhetett volna, ha sikerül a robbantási kísérlet.
A cellatársam káromkodva mesélte a történetet, mert az őt letartóztató rendőrt ugyanolyan hülyének tartotta mint a nagyanyját, aki mindig imádkozott és templomba járt. "Te is olyan vagy?" - kérdezte, mert estefelé, amikor otthon a karácsonyfát állja körül a család, Jézusról beszéltem neki, születése történetét, a három király hódolatát, a menekülést meséltem. Egyre feszültebben hallgatta. Aztán Istenről beszélgettünk, arról, hogy benne foglaltatik minden, amihez hasonlatosak szeretnénk lenni. Erről a törekvésről szól egész életünk. A fiú elnémultan hallgatott és fokozatosan áhítatszerűség jelent meg az addig kifejezéstelen arcán. Villanyoltáskor csak annyit mondott "nekem erről még soha senki nem beszélt". "Szüleid sem?" - kérdeztem. "Nem ismertem őket. Elhagytak."
Nem elhagyni! Ez volt édesapám utolsó karácsonyának üzenete. A fát díszítettük, ő pedig leülni kényszerült, mert összeszorult a szíve, ami egyre gyakrabban történt azóta, hogy egy évvel korábban az államrendőrség megszállta szüleim házát. Mikor szívének szorítása alábbhagyott, körbeálltuk a karácsonyfát, megfogtuk egymást és ennyit mondott: "ha meghalok, ne hagyjátok magára édesanyátokat, és ne hagyjátok el egymást".
Ez karácsony üzenete. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-19 08:57:57, kedd
|
| |
| |
Ugró Miklós: Titkosszolgálati reform
MNO 2006. december 18. 15:51
Ugró Miklós:
S ha az állam és az állambiztonság között ily éteri összhang születik, akkor
bizonyosak lehetünk abban,
hogy meglelik, leleplezik, szétverik a "belső ellenséget", ha másként nem,
hát kreálnak valami éppen megfelelőt.
Ennek évszázados baloldali hagyománya van, valóban nagyon értenek hozzá.
Nem kétséges - bár Standish úr nem vette észre -, hogy a honi
nemzetbiztonság is a reform útjára lépett.
A belső biztonság növelésére tett intézkedések félő, hogy nemsokára már
eredményt is hoznak.
A külföldi szolgálatok elleni védekezést sem hanyagolják el a magyarok,
hanem előkészítik a hírszerzés és az elhárítás új, modern, korszerű
szemléletű átalakítását.
Mivel a szolgálatok sokba kerülnek, s viszonylag kevés, azonnal
konvertálható hasznot hoznak, a költségvetés számára is üdvös lenne, ha a
közbeszerzés mintájára hírbeszerzési pályázatot írnának ki, s az a cég,
amelyik a legjobb ajánlatot teszi, megkapja a titkainkat.
Az így felszabaduló szellemi és anyagi erőket is a belső ellenség
legyűrésére lehetne koncentrálni.
Reszkethetnek a reakció sötét erői!
(Magyar Nemzet, 2006. december 18.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2006. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
71 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 736
- e Hét: 4500
- e Hónap: 8245
- e Év: 161741
|
|
|
Online
