|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 20:23:12, szerda
|
| |
| |
Mit hoz(ott) a Jézuska Gyurcsányéknak?
2006.12.24. 14:24
Gyurcsány Ferencnek elektronikus, hang-és LCD-kijelzős, miniatűr
(hordozható), elemmel és hálózatról működtethető, 100 gB-os, szavakat
és/vagy mondatokat értékelő hazugságvizsgáló gépet.
Kóka Jánosnak két pár bőrbarát füldugót, a "dübörgő" gazdaság zajának
elviselésére.
Lendvai Ildikónak a gázművek emblémájával díszített, "ne lassan hazudj,
hanem az igazat mondd!" feliratú, falra akasztható réztáblát.
Gergényi Péternek egy 25 centiméteres homoki viperát és két darab kínai
gyártmányú csiszolt üvegszemet
arra az esetre, ha gumilövedékkel kilövik a szemét rendőrei.
(Prof. dr. Bokor Imre)
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 19:57:54, szerda
|
| |
| |
Karácsonyi anziksz
Ludwig Emil
Magyar Nemzet 2006. december 27. 7:51
Rekordok dőltek Magyarországon az ünnep előtti utolsó napokban: soha ennyi
pénzt nem költöttek el az emberek, úgymond, ajándékokra, soha ennyi műszaki
cikket nem vettek, ennyi áruvásárlásihitel-szerződést nem kötöttek, mint
most, advent utolsó hetében.
Felmérést készítők szerint a kedves vevők 3 százaléka vásárolt hitelre
- ez mintegy 250 ezer új adóst jelent -, a legtöbbjük "érettségizett és
diplomás".
A televíziós riportok ontották a legeket: kereskedelmi szakemberek legalább
tízmilliárd forintra becsülik az áruházak forgalmát, egyes üzletek az egész
évi bevételük harmadát-felét söpörték be decemberben.
Egyes hipermarketekben órákig nem lehetett bankkártyával fizetni a rendszer
túlterheltsége miatt, a Lajtán túli Parndorf bevásárlófalujában minden száz
vásárló közül legalább harminc magyarul beszélt.
A szombat esti tévéhíradó után tehát nem ok nélkül zörrent meg a
pénzügyminiszter mobilja,
a kijelzőn a "Főnök" jelzéssel.
"Te, Jani, mi már megint elk.alkuláltuk a dolgot.
Ezek sokkal nagyobb áremelést is elbírtak volna!
Gondoltad, amikor azt mondtuk, hogy az emberek most majd előszedik a
pénzüket a matracból,
hogy ezek ennyire hallgatnak ránk?
Hát előszedték!
Csak azt nem tudom, hogy mindet elköltötték-e, vagy maradt még jövőre is."
Komolyabban: ami most történik, országunk pénzügyi és politikai vezetői
számára a legkellemesebb karácsonyi meglepetés.
Felőlük nézve.
A lakosság felől tekintve azonban a lehető legrosszabb új évi üzenet:
még mindig lötyög az a bizonyos derékszíj, lehet tovább megszorítani.
Láttunk persze mást is a híradókban.
A Blahán utcasarknyival hosszabbodott azoknak a sora tavaly karácsony óta,
akik egy tányér meleg ételért, egy bögre teáért, egy darab kenyérért,
süteményért mentek oda.
Már rég nem csak a hajléktalanok jönnek elő ilyenkor az aluljárókból és
pincezugokból, egyre több köztük a kopottas, de tiszta ruhájú nyugdíjas,
munkáját veszített munkás, tisztviselő, értelmiségi.
Először szégyenlősen állnak be a sorba, a következő évben már otthonosabban.
A legtöbbjük azt sem tudja, legfeljebb az utcai posztereken látja,
hogy mi fán terem az a pláza meg shopping center.
A fentebb említettek tudják.
Sőt divatosan szólva: hisznek benne.
Úgy is járnak oda, a fogyasztás szentélyébe, mint mások a templomba -
áhítattal és áldozni.
Főként az év végén, karácsony évadján, amikor mások a betlehemi kisgyermek
születését várják, annak örvendenek.
Valljuk be, hinni a javakban is egyfajta misztikum,
hiszen ki érti meg józan ésszel, hogy miközben esztendőről esztendőre több
autó, mobiltelefon, cédé, dévédé, empéhárom, -négy meg -öt talál gazdára,
társadalmunkban évről évre tágul a szakadék gazdagok és szegények,
dőzsölők és nyomorgók között, és tapasztalati tény az is, hogy az
úgynevezett baloldali, szocialista és hasonszőrű kormányok idején a javak
elosztása brutálisan eltorzul,
egy szűk haszonélvező réteg a tömegével elszegényedők bőrén gazdagodik.
És ki érti meg ezek után a létra alsó fokán állók szavazási ösztönének
működését a sorsukat formáló
választások idején?
Az ünnepi anziksz utolsó képecskéje a takarítást ábrázolja.
Ha a szenteste másnapján nem jönnének a kukások rendkívüli műszakban,
mindent elborítana a szemét, az ajándékok széttépett csomagolópapírjai,
műanyag szalagjai.
A karácsony göngyölege.
Pár nap múlva tízezrével repülnek az utcára a szegény, megkopaszodott
fenyőfácskák.
P. S.:
Ökookokból mi évek óta műanyag karácsonyfát díszítünk,
de az idén kaptunk egy igazi kis fenyőt a falusi erdész szomszédtól.
Vízkereszt után apró darabokban visszavisszük, és eltüzeljük a
cserépkályhában.
Aczél Endre: A többség fizetni fog szépen
2006. december 27. 14:15 MNO
Aczél Endre: "Lesznek majd, akiknél megjelenik idő múltán a végrehajtó, és esetleg elviszi a plazmatévét. De a többségről mégis úgy gondolom, hogy fizetni fog szépen, szabályosan, mert a Gyurcsányék által jövendölt négyszázalékos jövedelemromlást is bekalkulálva képesnek gondolja magát a vállalt törlesztőrészletek folyósítására.
Egy ennél is nagyobb többségről gondolom, hogy a megtakarítását, illetve a mozgatható pénzeszközeit költötte el karácsonykor - talán azt a hányadot, amely a döntően Medgyessy Péter nevével jelzett időszak harminc százalékot meghaladó nettó jövedelemgyarapodásából fönnmaradt."
(Népszabadság 2006. december 27.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 19:41:50, szerda
|
| |
| |
Kövér László: Sorvad a magyar demokrácia
"Ennek a bandának semmi sem számít"
2006. december 27. 13:30
Nagyon gyorsan beletörődött a társadalom abba, hogy a magyar demokrácia a kezdetektől fogva az elitek egyezkedésén nyugvó, szűk körű kis játszma, és még azokon a területeken sem érezték úgy a polgárok, hogy nekik dolguk lenne a demokrácia működtetése, ahol talán könnyebb lett volna - nyilatkozta az Echo Tv-nek Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. Az interjúból a Magyar Hírlap közölt részleteket.
A politikus úgy véli, hogy a Fidesz megpróbálta közel vinni az emberekhez a politikát: felkelteni bennük az az érzést, hogy sorsuk nem csak a politikusok kezében van. "Megválasztanak négy évre 386 parlamenti képviselőt, aztán a kutya nem ugatja meg őket, azt csinálnak, amit akarnak, hanem igenis nekik van lehetőségük, joguk arra, hogy naponta számon kérjék őket. De nemhogy erősödött volna a demokrácia gyökérzete, hanem pont fordítva, sorvad. Az emberek arra rendezkedtek be, hogy igen, rossz, hazudnak, meglopnak bennünket, a prést a fejünkre teszik, de csak rosszabb ne legyen. Majd túléljük valahogy. És szerintem most tavasszal el fogunk jutni oda, hogy nagyon sok embernek szembe kell néznie azzal, hogy egzisztenciálisan nincs hova hátrálnia. El fogják veszíteni a munkahelyüket, megélhetésüket, ha a munkahelyük megmarad, a jövedelmük drasztikusan csökkenni fog" - mondta el az interjúban a politikus.
Mint mondta, a hatalmon lévő garnitúra "látómezejének középpontjában a haszonszerzés áll". "De mondhattam volna úgy is: a lopás" - tette hozzá a politikus, aki szerint a Financial Times cikke téved, mert semmilyen reformról nincs szó. "Egyrészt az általuk földuzzasztott költségvetési hiány kezelésére szolgáló primitív pénzbehajtás, amit reformnak álcáznak, másrészről pedig a haszonszerzés. Ingatlanbiznisz, legyen szó egészségügyről vagy kormányzati negyedről" - mondta Kövér László, leszögezve, hogy "ennek a bandának semmi sem számít".
"Szó sincs itt az egészségügy hatékonyabbá tételéről, le kell rabolni azokat a milliárdokat érő ingatlanokat, amelyek még elérhetők" - fogalmazott a Fidesz országos választmányának elnöke, aki annyi engedményt tett, hogy az ország érdekét szolgáló ügyekben hajlandóak az "MSZP-s garnitúrával egyezkedni", de a kormányfőt továbbra is nemkívánatos személynek tekintik.
VG/Magyar Hírlap - fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 19:29:42, szerda
|
| |
| |
Magas honorárium a vasúti szakszervezetnél
Magyar Nemzet nyomán 2006. december 27. 09:47
gondola
Határozatlan időre szól, így jelenleg is érvényes az a 2002-ben kötött megállapodás, amely a vasúti vezetőkével egyező bért biztosít a reprezentatív vasutas-szakszervezetek vezetőinek - tudta meg a Magyar Nemzet. A társaság pontos számot nem közölt a mostani összegről, az viszont biztos, az egyezség már évekkel ezelőtt havi hét-nyolcszázezer forintot hozott az érdekvédők konyhájára.
Az említett, bérezésre vonatkozó megállapodás határozatlan időtartamú, így ma is hatályos, meghosszabbítására nincs szükség - közölték a Magyar Nemzet érdeklődésére a MÁV-nál arra válaszolva, meghosszabbították-e a reprezentatív vasutas-szakszervezetek vezetőinek bérezéséről 2002 végén kötött megállapodást. A 2003. január 1-jétől hatályos egyezség eredetileg azt mondta ki, hogy az a reprezentatív szakszervezetek, valamint a MÁV között létrejött együttműködési megállapodás hatálya alatt nem mondható fel, amely három évre szól.
Emlékezetes, a vasutasok körében óriási felháborodást váltott ki, illetve a vasúti érdekvédelem hitelességét alapjában vonta kétségbe az a titkos megállapodás, ami teljes munkaidőre való kikéréssel a humánpolitikai vezérigazgató-helyettes szervezeti egységébe helyezte a vasutas érdekvédőket. Ennek megfelelően alakultak a bérek is, így az első számú vasutas érdekvédők - a Vasutasok Szakszervezete, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, a Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete elnökei, valamint a Mozdonyvezetők Szakszervezetének két ügyvezető alelnöke - már 2003-tól havi hét-nyolcszázezer forintot kaptak a MÁV-tól. A megállapodás még ötvenhét szakszervezeti tisztségviselőt érintett több százezer forintos fizetéssel.
A szakszervezeti vezetők bérezését - ugyanúgy, mint a MÁV-dolgozókét - a munkaköri értékelések alapján alakították ki - közölték a MÁV-nál. Konkrét összegre vonatkozó kérdésre nem válaszoltak, mindössze arra utaltak, hogy "a szakszervezeti tisztségviselők alapbére jellemzően a vasúti vezetőkre vonatkozó bérkategóriák szerint alakul".
Korábban egyébként "a vasút történelmi átalakításának szakmai munkájával" magyarázta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, hogy a 2005-ben 175 milliárd forintos veszteséggel záró MÁV kilencvennégy felső vezetőjének évi jövedelme meghaladta a kétmilliárd forintot. A három vezérigazgató-helyettes, az öt üzletágvezető, a projektigazgató és a szolgáltatási igazgató havi minimális személyi alapbére 1,2 millió forint volt, amihez százszázalékos prémium járult. Ehhez jött még egy szolgálati gépkocsi, a korlátlan mobiltelefon-használat és éves ötmillió forintos életbiztosítás, amire évente százmillió forintot költöttek. A szakszervezeti vezetők bérét felsőfokú végzettségükkel és azzal indokolták, hogy a MÁV történelmi átalakításához nekik "ugyanúgy asszisztálni kell".
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 19:20:45, szerda
|
| |
| |
Gyurcsány sajnos még nem nőtt fel Ceausescuhoz
Jegyzet
Gyurcsány Ferenc néha elemében érzi magát külföldön is. Na, nem olyankor, amikor Nick Robertson kellemetlen kérdésekkel piszkálja és olyan tények bevallására kényszeríti, melyeket ő pillanatnyilag nem akar "kibontani", hanem például az Európai Szocialisták Porto-i konferenciáján.
Ahol adva van egy hallgatag tömeg, amely szépen, kulturáltan végighallgatja őt s még akkor sem szakítja meg, ha éppen a legnagyobb baromságot süti el.
" Az okozza a legnagyobb gondot, hogy a polgárok, a választók, az emberek nem adnak felhatalmazást a reformok megtételére, hogy a ma és tegnap helyett a jövőre koncentráló és orientálódó politika nyerjen prioritást". Pont.
Így siránkozott Gyurcsány, az ő elképzelése szerint, hasonló gondokkal küszködő külföldi szocialisták előtt, célozva ezzel arra az áldatlan helyzetre, amellyel neki kell küszködnie nap mint nap egy olyan háládatlan országban, mint Magyarország.
Sajnos, Gyurcsánynak nincs nagy sikere az ilyen summás kijelentésekkel, mert a népnek az a része, melynek az emlékezetében még nem szépítette meg az idő a szocializmus hazug és képmutató időszakát, pontosan tudja, hogy miről beszél.
Ugyanis ő szocializmus építéséről szónokol a gyanútlan külföldiek előtt s talán titokban reménykedik, hogy szavai nem jutnak el hozzánk, akik nem is olyan régen, nap mint nap hallottuk a szép szavakat arról, hogy most éppen be kell húznunk a nadrágszíjat, mert bajban van az ország, de a jövő, az csodálatos. Hogy a gyerekeink valamikor jóllakhassanak és hogy esetleg még mi is elérhessük a vágyálmat, a kommunizmust, nem kell sajnálnunk a békekölcsönök és más ilyen "önkéntes" célokra begyűjtött pénzt, mert ezzel a szabad és független Magyarország jövőjét építjük, boldogan és dalolva. Hogy lám-lám, már látszik a fény az alagút végén, csak még éppen pár évig kell dolgoznunk érte. Ha pedig bővebben akarjuk tudni a valóságot, olvassuk el az éppen aktuális ötéves tervet, a mai konvergencia-program dicső elődjét.
Kádár János, dicséretére legyen mondva, idejében ráeszmélt arra, hogy a nép gyanút fogott a jövőt illetően és átvezette a népét a vidám barakkba, ahol a hallgatás árán a magyarok nagy része megengedhette magának a kétszobás panellakást, esetleg hétvégi telekkel megtoldva, sőt elkezdhette a gyűjtést Trabantra is, mellyel az ünnepek táján átkarikázhatott Burgenlandba kenyérpirítóért.
Az eredmény ismeretes, most is azt nyögjük.
Nem így Ceausescu. Ő cipészinas lévén hozzászokott, hogy ha cipő, az legyen rendesen megtalpalva. Nem rendelkezett túlságosan nagy zsenialitással sem, így egyetlen ötlete az volt, hogy az ő általa felhalmozott adósságot meg kell adni, ha fene fenét eszik is. Még azon az áron is, ha az ország fele beledöglik. Nem engedett ebből egy jottányit sem, mert a kommunisták más nép, újfajta raj, ők nem hagynak a kétszer kettőből.
Az adósságot végül, halála előtt két perccel, valóban letudta.
Vannak tehát különböző útjai a szocializmus építésének, sajnos mindig a végén derül ki, hogy mire megy ki a játék.
Gyurcsány Ferenc sajnos még nem nőtt fel a nagy elődökhöz, ő még tapogatózik. Kijelent és visszavon, kidolgoz egy tervet a haverokkal, majd kiderül, hogy az a valóságban semmit sem ér. Hol vannak ezek a konvergencia programok még a sziklaszilárd ötéves tervektől? Így tehát még kétséges, hogy a nagy elődök közül kit tart példaképnek, de kiderül ez előbb-utóbb. Ehhez viszont szükség lenne arra a bizonyos felhatalmazásra, mert egy demokratikus ország vezetőjének nincs olyan könnyű dolga, mint elődeinek.
Közben mi csak reménykedünk, hogy addig is, legalább négyévenként, megtölthetjük a hasunkat, s a szervezetünk is hozzászokik a szűk és bő esztendőkhöz. Az egyiptomiaknak ez sikerült még hét évenként is. Igaz, őket a természet kényszerítette erre s nem ők választották.
Ditrói Csiby Éva
Nappal |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-12-27 18:40:12, szerda
|
| |
| |
Egy béka a mocsárból
Rácz Jenő szerint túl sok frontot nyitott az egészségügyi tárca
Népszabadság - Cseri Péter � 2006. december 27.
Egyelőre nincs itt az ideje annak, hogy döntést hozzunk a több-biztosítós modell esetleges bevezetéséről, mivel már így is túl gyors az a tempó, amit egészségügyi reform címén diktál a szaktárca - nyilatkozta lapunknak Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója, korábbi szakminiszter.
- Hol tartana ma az egészségügy reformja, ha 2006 nyarán ön marad a miniszter? Egyáltalán, ugyanabba az irányba haladnánk, mint most?
- A miniszterségem alatt abban teljes konszenzus alakult ki a szakmában, hogy az egészségügyi ellátórendszer a régi formájában nem működtethető, nem finanszírozható és nem fejleszthető tovább. Világos volt, hogy markáns változtatásokra van szükség. A reform fő irányairól már az előző kormányzati ciklusban döntés született, így meghatároztuk például, hogy egy tisztán biztosítási elvű egészségügyi ellátórendszert kell kiépíteni a korábbi állami és biztosítási alapú öszvér modell helyett. Elkészültek azok a nemzeti szakmai programok is, amelyek lefedik a betegellátás kilencven százalékát, egyben kijelölik az intézményrendszer átalakításának fő irányait. Ezek az irányok nem módosultak az elmúlt fél évben, ám a változtatások menedzselésének vannak alapszabályai, amelyeket hiba volt megszegni.
- Mire gondol?
- Egy reformfolyamatban egyszerre csak meghatározott számú elemet szabad megváltoztatni. Pont annyit, hogy az egyenkénti módosításoknak, valamint az összes megváltoztatott elemnek az együttes hatása is jól monitorozható legyen. Ha túl sok elemet variálunk egyszerre, akkor utólag nem deríthető ki, hogy a végeredményt mely tényezők befolyásolták leginkább.
- Magyarul: túl gyors a reform?
- Gyors, kapkodó, átgondolatlan. Egy reformfolyamatban az időfaktort nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha valaki házat épít, akkor az alapozás után másnap nem kezdheti meg azonnal a falak felhúzását a friss betonra, mert az egész építmény megroggyan. Ráadásul a mostani változások egyes elemei nem állnak össze egységes egésszé. Mondok egy példát: az egészségügyi kormányzat a fekvőbeteg-ellátás rovására igyekszik erősíteni a járóbeteg-ellátást, ezért változtat a struktúrán, mégpedig úgy, hogy csökkenti az aktív ágyak számát és növeli a járóbeteg-szakrendelések óraszámát. A cél világos és támogatandó. Csakhogy a változtatás nem jár együtt a finanszírozás módosításával, azaz az intézményeket továbbra sem teszik érdekeltté abban, hogy ne fektessék be a beteget a kórházba. Ma egy csuklótörés ellátásáért ötször annyi pénzt kap egy kórház, ha felveszi az osztályra a beteget, mint akkor, ha szakrendelésen látja el. Anyagilag is érdekeltté kellene tenni az egészségügyi szolgáltatót abban, hogy váltson. Másik példa: alapvetően helyes lépés volt az úgynevezett ötperces szabály bevezetése, vagyis hogy az orvosnak legalább öt percet kell foglalkoznia egy-egy pácienssel. Csakhogy nem rendeltek mellé pluszkapacitást, nem emelték az óraszámot, így számos területen hosszú várólisták alakultak ki.
- A reform gyorsaságát a legtöbben azzal indokolják, hogy az egész rendszer csődközeli állapotban van.
- Úgy ítélem meg, hogy a sokkterápián már az előző kormány idején túljutottunk. Semmi nem indokolja az őrült rohanást. Egy betegen egyszerre nem lehet koponyaműtétet, szívkatéterezést meg csípőprotézis-beültetést végezni. Csak egymás után, a fontosság sorrendjében. Egy ekkora reformhullámban például érthetetlen volt a kötelező kamarai tagság eltörlésének gyors kierőszakolása. Az alapelvvel magam is egyetértek, de bőven ráértünk volna ezt két-három év múlva meglépni. A reform szempontjából ez a voltaképp indifferens ügy a szakkormányzat ellen hangolta az orvosokat.
- Úgy gondolja, hogy komoly érdeksérelmek nélkül végigvihető egy átfogó reform?
- Szó sincs róla. Csakhogy a számos valós érdeksérelem miatt nagyon fontos a kommunikáció. Ha egy egész szakma érzi úgy, hogy kirekesztették a változtatásokból, és mindent fentről akarnak ráerőszakolni, akkor még nagyobb lesz az ellenállás. Jelenleg nincs valódi párbeszéd, csak felülről érkező propaganda. Az sem tesz jót, ha egy hivatalban lévő miniszter kijelenti, hogy a békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat. Igaz, ez a kijelentés az egész reformfolyamatra vonatkozott, hiszen nem az egészségügyi miniszter mondta, ám az egészben benne van a rész is. Engem személy szerint nem zavar, ha békának titulálnak, de az orvosok jó része sértőnek érzi a hasonlatot.
- Molnár Lajos néhány héten belül nekilátna a több-biztosítós modell előkészítésének. Milyen támogatásra számíthat a szakmán belül?
- Nem lesz könnyű híveket találnia. Hova rohanunk? Először is egy jól működő egybiztosítós modellt kell felépíteni, aminek a biztonságos bejáratása két-három évig is eltarthat. Utána szabadna felvetni, hogy van-e értelme áttérni a több-biztosítós rendszerre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2006. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
71 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1700
- e Hét: 3622
- e Hónap: 7367
- e Év: 160863
|
|
|
Offline
