|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2007-01-25 18:47:11, csütörtök
|
| |
| |
a Civilek a Mecsekért Mozgalom tagjai
2007. január 27-én, szombaton a szokottnál gazdagabb programú
kirándulást szervez a Tubesre.
Március 4-én népszavazáson dönthetünk Pécs város építési szabályzatának
módosításáról. Kirándulásunk egyik eseménye a népszavazásra való felkészülésnek, melyen
Dr.Illés Zoltán és Dr. Majer József, Dr. Borhidi Attila professzorok mondanak beszédet.
Gyülekezőhelyek:
11 óra Főpályaudvar, 35/a busz
12:00 Misina, TV torony
13-14 óra között
Játszóház a gyermekeknek, kötetlen beszélgetés a felnőtteknek
CMM embléma szitanyomatának készítése hozott pólóra, sapkára
14 óra
Szakavatott személyiségek a Tubes jelentőségéről városunk életében
Sajtótájékoztató a népszavazásra való felkészülés tervezett további
eseményeiről
Szeretettel várunk minden magánszemélyt, családot, baráti társaságot, és a
sajtó tisztelt képviselőit.
CMM
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-25 14:22:05, csütörtök
|
| |
| |
Kettészelt égbolt - filmpremier
Kedves Barátaink!
Szeretettel hívunk Benneteket a mellékletben olvasható filmbemutatóra.
Egyúttal azt kérem, továbbítsátok e-mail-en a meghívót ismerőseiteknek,
akinek módja van rá, tegye levelezőlistára, vagy tegye közzé az interneten.
Éppen csak megtűrve, pénz, média és reklám nélkül ez az egy, ami segíthet -
és segít is! - rajtunk:
a létező magyar szolidaritás!
MEGHÍVÓ
A 38. MAGYAR FILMSZEMLE
2007. január 30.-án délelőtt 10 órakor
nyitó programként bemutatja a
KETTÉSZELT ÉGBOLT
című dokumentumfilmet TÓBIÁS ÁRON életútjáról
,,Láttam megszületni a kommunizmust; '56-ban a Szabad Kossuth Rádióban megteremtettük az Igazság Hangját -
leverték a forradalmat, de megnyertük vele a Világot."
A film helyszínei: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége,
a Magyar Rádió,
a Parlament.
Rendező: SIPOS ISTVÁN
DUNATÁJ FILM
MAMMUT FILMSZÍNHÁZ 6-os terem
Budapest, II. ker. Lövőház u. 2-6. (A Széna térnél)
Jegyek a filmszínház pénztáránál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-25 00:33:17, csütörtök
|
| |
| |
Bogár László: Hazugságok örvényeiben vergődve.
Dátum: 2006. november 12. vasárnap, 20:31 Szerző: akac
Publicisztika
Amikor májusban „Mélyponton, avagy a rendszerváltás filozófiai híg
mosléka" címen egy dolgozatban próbáltam összefoglalni azt a csődtömeget,
amely a magyar nemzetre nehezedik, igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy
mindez csupán „lokális mélypont". Vagyis a lényeg a „lejtő", tehát az,
hogy napról napra, sőt most már óráról órára süllyed folyamatosan a
magyar társadalom mentális, morális, spirituális állapotának szintje, és
egyre gyorsuló ütemben száguldunk lefelé az önmegsemmisítésbe vezető
meredélyen, a teljes társadalmi reprodukciós katasztrófa, valamiféle
„végítélet" felé.
Az elmúlt napok fejleményeiben az igazi döbbenetet számomra, éppen a
fentiekből kiindulva, nem Gyurcsány Ferenc májusi beszédének tartalma,
hanem az a képmutató, hamis, sőt hazug magatartás, amivel az
elitcsoportok ezt fogadták. Nincs, nem lehet ebben az országban épelméjű
ember, aki komolyan állíthatná, hogy ennek a beszédnek van bármilyen
eleme, amely ne lett volna eddig is abszolút ismert és kézenfekvő
mindenki számára. Vagy még nyersebben fogalmazva, aki nem teljesen hülye
és/vagy gazember, az, pontosan tudta, hogy az ország miniszterelnöke
mindig is ilyen volt és ilyen is marad. Most képmutató módon mégis szinte
minden megszólaló (az ún. jobb és bal" oldalon egyaránt) szemforgató
módon és (ál)drámai teátralitással megdöbbenésének ad hangot.
Miben áll a színlelt megdöbbenés hamis lényege?
Legelőször is abban a nyilvánvaló törekvésben, ahogyan megpróbálják a
kérdést Gyurcsány Ferenc személyére korlátozni, illetve újra és újra
rögzíteni azt a legsötétebb hazugságot, hogy Magyarországon demokrácia
van és jogállam, és ebben nincs helye olyan közszereplőknek, akik
nyilvánvalóan hazudnak.
Mondandóm kifejtésének lényegi elemként szeretném tehát újra megismételni
azt, amit Magyarországon mindenki tud, csak mindenki azt hazudja, hogy
nem tudja. Magyarországon 1990 óta nem demokrácia és jogállam van, hanem
az előzőnél sokkal hatékonyabb és kegyetlenebb diktatúra. Ez nem más,
mint a globális birodalom hatalomgazdaságának terrorja, amelyet a
mindenkori kollaboráns kormányokon keresztül gyakorol. A
„rendszerváltást" összebarkácsoló elitek 1988 óta pontosan tudják, hogy
ez így van, de „megélhetési bűnözőként", a nekik hullajtott
„globalo-morzsákért" cserébe, úgy tesznek, mintha nem így lenne, és/vagy
ők nem tudnának róla. A mindenkori magyar kormányoknak tehát semmi egyéb
feladatuk nem volt, mint, hogy előzékenyen kiszolgálják a birodalom
diktátumait
Egyetlen kivétel van, az SZDSZ. Ez a „politikai erő" nem kollaboráns,
mert Ő maga közvetlenül a birodalom „megszálló hadereje". Egyébiránt ezt
is tudja mindenki, mint ahogy azt is, hogy ez az „erő" minden politikai
alakzatban (tehát a mindenkori kormányokban is!) meghatározó szerepet
tölt be, ugyanúgy, mint ahogyan a szovjet szakértők jelen voltak
Magyarországon minden stratégiai intézményben egészen a 70-es évekig.
Diktatúrájuk alapvető intézményei a kényszerítő hatalomként működő
multinacionális vállalatok, a fegyelmező hatalomként működő globális
intézmények rezidensei (Valutaalap, Világbank, auditáló és konzultáns
cégek, hitelminősítők stb.), és az értelmező és tematizációs hatalomként
működő média. Ők a felelősek azért, hogy a globális hatalom-gazdaság
lokális kifosztó elitje a magyar társadalom erőforrásait „kiszivattyúzó
hidraulikát" rendeltetésszerűen működtesse. És, hogy adott esetben féken
tartsa a lázadni merészelő bennszülöttek pária-társadalmát. Eddig erre
nem nagyon volt szükség, mert a magyar lakosságon belül az önmagát még
közösségként felfogni képes nemzet aránya a kritikus szint alá csökkent.
Az öncélú és provokatív erőszak jelentkezése a Szabadság téren tragikusan
jelzi, hogy a polgárháború verbális szakasza kontrollálhatatlanul
csúszhat beláthatatlan következményekkel járó véres polgárháborúba.
Veszedelmes, hamis és a pusztítást gyorsító minden olyan állítás, amely
szerint a „demokráciában és jogállamban" nem lehet hazudni, ezért GY
F-nek mennie kell. Csakhogy az az aprócska tény, hogy GY F nemcsak, hogy
nem megy, hanem büszke kollaboráns öntudattal fejti ki, hogy a birodalom
gátlástalan kiszolgálását mindennél előbbre valónak tartja, mintha arra
látszana utalni, hogy az egész általa megrendezett kiszivárogtatás csak
azt a célt szolgálta, hogy most már nyíltan és cinikusan röhögve lehessen
kimondani, hogy itt diktatúra van. De nem Gy F személyes diktatúrája,
ahogyan ezt a hírmagyarázók beállítani törekszenek! Aki tehát beéri
azzal, hogy Gy. F-nek mennie kell, vagy akár azzal, hogy új választást
kell kiírni, az a globális birodalmi diktatúra fenntartása, és még
leleményesebb üzemeltetése, tehát a nemzet hatékonyabb kifosztása mellett
foglal állást.
Az egyetlen esély a túlélésre a rendszerváltás egész rendszerének
illegitim diktatúrává nyilvánítása, és annak kimondása, hogy minden
eszköz megengedett a rendszer megdöntésére. A magyar nemzet magányos
lázadása azonban ugyanúgy bukásra van ítélve, mint ahogy 1956-ban. Arra
van tehát szükség, hogy legalább a négy visegrádi ország vezető
elitjeinek nemzeti és a globális birodalommal szembeszegülni hajlandó
csoportjai Lengyelország vezetésével a francia-német tengely számára
kellő drámai erővel tegyék nyilvánvalóvá, hogy az egész rendszerváltó
térségre a lassú elrohadás, vagy a mindent elpusztító robbanás vár, ha
Európa józanabb fele nem képes a terrorizmus elleni háború fedőnevű
globális birodalmi diktatúra urainak ámokfutását megállítani. A szovjet
és a nyugati globalitás 1990-es impériuma után ez a harmadik birodalom
most már az egész emberiséget fenyegeti. Gy F, mint jelentéktelen epizód
figura, kollaboráns-ripacsként csak elfuserált eszköze ennek az
ámokfutásnak, azonnali távozása tehát szükséges, de nem elégséges
feltétele a térségben és így Magyarországon is végbe menő nemzeti
forradalmak sikeres megvívásának.
Az globális hatalomnak az ő „természetjéről" avagy a „demokrácia", mint
olyan.
Az elmúlt hét hazai történései egyre komolyabb aggodalmakat váltanak ki a
„nemzetközi pénzügyi körök" összefoglaló néven említhető struktúra
uraiból, így talán nem látszik érdektelennek kicsit elgondolkodni a
folyamatoknak erről a dimenziójáról sem. Annak a sajátos térnek, amelyről
itt szót ejtünk, három főszereplője van: a magyar társadalom, a magyar
állam (és az azt „üzemeltető" kormány), és a fent említett nemzetközi
pénzügyi körök". A köztük zajló interakció valóságos természetének
megértése nélkül nemcsak a válságból való kiutat véthetjük el, de akár mi
magunk is hozzájárulhatunk a válság elmélyüléséhez.
Minden létező csatornán elég egyértelmű üzenet érkezik folyamatosan e
bizonyos körök felől, amelynek lényege, hogy a magyar társadalom
rendkívüli veszélyeknek teszi ki magát, ha nem fogadja el engedelmesen a
megszorítások, majd az ezt követő „reformok" minden következményét. Ne
szépítsük, a Pál utcai fiúk óta ezt „einstand" Néven ismerjük, tehát,
vagy odaadjuk szép szerényen maradék értékeinket, vagy elveszik
erőszakkal, és még büntetés is jár az engedetleneknek. Igen neves
folyóiratok, pénzügyi szakértők, és üzletemberek egész kórusa zengi az
egyértelmű figyelmeztetést Meg ne próbáld az ellenállást, hisz világossá
tettük: ragaszkodunk a „csomaghoz" és a feladóhoz" is!
Ilyenkor az embernek különös gondolatai támadnak, hiszen 16 éve minden
politikus arról beszél, hogy Magyarország szabad és független állam, ahol
demokrácia és jogállam van, és mindez felemelkedést hozott az ország
számára, már pedig a politikusok, mint tudjuk, sohasem hazudnak. (A
felemelkedés" legkézenfekvőbb bizonyítéka az a tény, hogy az egy keresőre
eső reálbér 2008-ra újra az 1978-as szintre süllyedt, mert ugyebár mégsem
tűrhető az a pazarló, hedonista ingyenélő tempó, hogy a bérek reálértéke
mostanában már kezdte volna meghaladni a Kádár kor utolsó harmadának
szintjét.)
A legfőbb hazugság tehát éppen az a hazugság, amellyel magunknak hazudtuk
azt, hogy elhisszük, hogy ami itt épül 16 éve az egy szuverén ország
demokráciája és jogállama. A nemzetközi pénzügyi körök önleleplező
brutalitása most segít megérteni az eddig önmagunk elől is elhazudott
lényeget, csak annyi változott, hogy a szovjet „Politbüró és Goszplan"
diktatúráját e hálózatok kétségtelenül rejtettebb, de társadalmunkat
ugyanolyan hatékonyan kifosztani képes diktatúrája váltotta fel.
Gyurcsány tehát éppen akkor hazudott igazán, amikor leleplezett
beszédében „bevallja", hogy az ország katasztrofálisan túlfogyasztott, és
évek óta gátlástalanul és büntetlenül dúskál a javakban, ez így tovább
nem mehet. Négy évig nem csináltunk semmit, mondja. Miért hazudja az
egész magyar értelmiség még most is azt, hogy hallatlan, ezek nem
csináltak semmit, ez borzalom, mikor pontosan tudjuk, hogy mi lett volna,
ha csinálnak valamit. Miért hazudjuk azt, hogy nem tudjuk, hogy a
liberális szótárban a „csinálni valamit", az egyet jelent azokkal a
„reformokkal", amelyeknek lényege az eddig is vesztes többség teljes
kifosztása, és az így nyert javak „birodalmi sarcként" való
kiszivattyúzása. Mint ahogy azt is pontosan tudjuk, csak elhazudjuk, hogy
azért nem csináltak semmit, mert a globális gazdáik professzionális
média-ügynökei segítségével a nép elhülyítésének olyan szintjére kívántak
eljutni, ahonnan már nincs visszatérés. Kizárólag ezért kellett, de
minden áron (és ezt szó szerint kell érteni), „az első alkalommal a
térségben mi tudtunk a következő választáson is kormányon maradni" nevű
effektus mindent elsöprő lélektani hatása. Gyurcsány ezt pontosan tudta
és tudja, és most röhög igazán azon, hogy az általa tudatosan
kiszivárogtatott beszéd gumicsontján rágódva éppen a legmélyebb és
legcinikusabb hazugságát hiszi (vagyis hazudja) igazságnak a magyar
társadalom, és ebben írástudói is készségesen segédkeznek.
De térjünk vissza a nemzetközi pénzügyi körök, mint új
szuverenitás-gazdánk fenyegetéseihez. (Nehéz ma még belátni, hogy
valójában új birodalomról van szó, mert az ehhez a fogalomhoz főződő
képzeteink még a régiek. A globalitás birodalma ugyanis, mint bizonyítani
igyekszem, nem földrajzi térben, hanem szimbolikus terekben épülnek fel
rejtett uralmi intézmények segítségével.) Ehhez azonban nem árt
nemzet-felemelő" tevékenységük néhány adatokkal is alátámasztható elemét
felidézni. 2005-ben a multinacionális vállalatok adózás utáni nyeresége
az előző évhez képest 32%-kal nőtt Magyarországon, az általuk fizetendő
adók és járulékok mértéke azonban csupán 4%-kal. Még megdöbbentőbb,
hogy
az 1990 és 2005 közötti időszakban évente átlagosan 20%-kal növelték
profitjukat, miközben a nemzeti összjövedelem csak kb. 3%-kal nőtt, az
általuk fizetendő adók mindössze 2%-kal, a reálbérek pedig csupán
1,5%-kal. Egy jövedelem tulajdonos ilyen kiugróan magas részesedése az
összjövedelem dinamikájából csak akkor képzelhető el ha egészen brutális
erőfölénnyel rendelkezik, és mindent ő diktál. Vagyis, ha egyetlen
szereplő így „tarol", azt csak azért teheti, mert övé a főhatalom, sőt e
befolyása és gátlástalansága rohamosan növekszik is.
Ezért diktálhatott minden kormánynak, és büntethetett mindenkit, aki a
legcsekélyebb ellenállást mutatta, vagy inkább mutatná, ha volna mersze.
És aki diktál, az „diktátor", és amit tesz, az, diktatúra. A magyar
értelmiségnek tehát nem gúnyosan röhörészni kellene azon, hogy a
miniszter azt találta mondani, hogy „dübörög a gazdaság", hanem
elgondolkozni, megdöbbenni és leleplezni. Ez a mondat ugyanis egy drámai
önleleplező igazság. Kimondja, hogy amiről azt hisszük, hogy az a
(magyar) gazdaság, az csupán két tucat globális vállalat lokális
hatalom-gazdasága, és valóban dübörög, ha a profit-növekedésének csak a
tizedével növeli a hozzájárulását az éppen általa letermelt" érték-mezők
újratermeléséhez. De e dübörgés" negatív lenyomata az állam és
polgárainak növekvő eladósodása, majd mikor ez már tovább nem
engedélyezett (mint most), akkor fokozódó lepusztítása. Ez a valódi oka a
Gyurcsány csomag kívülről diktált bevezetésének, akár csak annak idején a
Rákosi és Bokros csomagoké is volt. És végül nézzük, inkább csak az
egzotikum kedvéért, mert tenni egyelőre aligha tudunk ellene, hogy
valójában hogyan is épül fel, és hogyan működik a globalitás
hatalom-gazdasága, a „hálózatok" világa, a láthatatlan birodalom.
A hatalmi intézményrendszere három fő elemből áll, ezek
1. a kényszerítő hatalom,
2. a fegyelmező hatalom
3. és az értelmező hatalom.
A kényszerítő hatalom maga a globális óriás vállalat „lokális
telephelye", amely a helyi érték-mezők „csúcsragadozójaként" kényszeríti
alkalmazkodásra a „zsákmányállatok" csordáit (munka- és fogyasztóerő
állatként egyaránt) Ez, ha úgy tetszik a „testi kényszer".
A fegyelmező hatalom feladata, hogy intézményein keresztül a helyi munka-
és fogyasztóerő állatok kifosztás elleni lázadását megakadályozza, hogy
figyelmeztesse, fenyegesse, tehát fegyelmezze őket a „globálisan korrekt"
viselkedés betartatása érdekében. Idetartozik az IMF, a Világbank, a WTO,
az OECD, a hitelminősítők, a nagy consulting cégek összefüggő hálózata.
Ez tehát a mentális kényszerek világa.
Az értelmező hatalom feladata, hogy állandó intellektuális-morális nyomás
alatt tartva a „bennszülötteket", azok egész gondolkodási mechanizmusait
hamis irányba terelje, annak érdekében, hogy lázító ellenségnek lássák
azt, aki segíteni szeretne nekik, és jótevőjeként hódoljanak
kifosztóiknak. Ez lényegében az egész globális média, a kereskedelmi
tévék, a reklámok a valóság-show" világa, és a végzetes csapást főként
éppen ez a hatalmi intézmény jelenti a „lokalitások" számára, mert ez a
lélek legmélyebb szerkezeteit roncsolja szét. Hogy milyen függetlenek és
ártatlanok is ezek a vélemény-hatalmak, annak szemléltetésére talán elég
is az alábbi példa.
Amikor két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter versengett az
MSZP kongresszusán a miniszterelnökségért, a rendkívül tekintélyes és
„elfogulatlan" Financial Times a következőket írta: „holnap a magyar
szocialisták Tony Blair és Leonyid Brezsnyev között választhatnak".
Egyébként végül is valóban a magyar Tony Blairt üdvözölhetjük Gyurcsány
személyében, hisz az USA és Nagy Britannia Irak elleni terrorja
ugyanilyen cinikus és gátlástalan hazugságokra épül.
A jelenlegi válságból való kiút megtalálásához tehát először is mindezzel
szembesülni kellene. Aztán számba venni maradék erőinket, hogy megtudjuk
van-e még esély e hatalom szerkezet korrekciójának kikényszerítésére,
vagyis a birodalommal való új alku elérésére. Az azonban már most
nyilvánvaló, hogy az eddig mindezt kiszolgáló kollaboráns elitek
eltávolítása nélkül minden kísérlet eleve kudarcra ítéltetett.
--
GYORGY Lajos
„Állítsátok meg Arturo Uit" (Brecht)
„...s már körbe lángol/ erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,/el nem tiportad;..." (Illyés)
(Már 20 évvel ezelőtt kellett volna eltipornunk...)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2007. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
88 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 910
- e Hét: 2620
- e Hónap: 11224
- e Év: 47165
|
|
|
Offline
