|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2007-01-28 20:51:29, vasárnap
|
| |
| |
Zászló a magasban
Tisztelt magyar zászlólengetők a zimankós utakon!
Szeretnék egy kevéske vigaszt nyújtani annak az embernek, akit a rendőrök előállítottak a zászlórúd helytelen hosszúsága miatt. Ennek az embernek személye ellen, vagy akárki más ellen, aki a közelükbe került akkor, elegendő bizonyíték lett volna, ha nincs rajta sapka, vagy ha van rajtra sapka. Ezeknek teljesen mindegy. Ezeknek csak a fenyegetés példájának felmutatása fontos, majd intézkedésük szétkürtölése.
Az üzenet ezektől úgy szól, hogy (már engedelmet kérek!): "Kussolj magyar!".
Az a fajta önmegvalósítási kényszerképzetük, hogy minél több tüntető ellen intézkednek, ők annál jobb színben fognak feltűnni morzsaadóik előtt. Azt azért jó ha tudják ezek az intézkedők, hogy szerencséjükre nincs még elég éhes száj. Ez a gondolat nem új, ám annál igazabb, izgalmasabb.
Majd amikor tömegek lesznek éhesek, végletekig nélkülözők, akkor elszakad az a bizonyos cérna. Hatalmas lendületet fog adni az éhes talpasoknak az élet kegyetlensége, s maguk legalább olyan kegyetlenekké válnak, mint velük szemben ezek tették.
Az a különbség, hogy amikor az éhség vezeti utcára az országban mindenhol az embereket, ezek, hála az égnek nagyon kevesen lesznek a tiltakozók megfékezésére. S van-e értelme bármit is megfékezni, amikor az éhező tüntetőknek nem lesz mit veszteni? Mostanság csupán a legelszántabb tüntetők jelennek meg az utcákon. Hideg van. Hideg van a lelkekben is. Azonban az első számla, ami felkorbácsolja majd az indulatokat, hamarosan a vacsoraasztalra kerül. Sunyin, szótlanul ott fekszenek majd a kíméletlen számok a tányér mellett. Az emberek majd nézik, és nem merik elhinni. Az emberek emlékezni fognak arra, amikor tüntetők igyekeztek felhívni figyelmüket a veszélyre. Ez a közvetlen veszély a pénztelenítés agresszióval hágatva. Az eredmény a közvetlen és tömeges életveszély, és az adóságtenger, akár a ragály.
Az eredmény a pőre polgár, akiről ezek azt hiszik, így már majd bármit tehetnek véle. Helytelen elgondolás ez, mert aki ilyen mértékben megalázza és meggyalázza szülő nemzetét, az nem lehet magyar ember. Annak nem engedheti meg a Haza ezt az állampolgárságot birtokolni.
Lelke, tudata semmilyen formában, semmilyen szinten véletlenül sem kapcsolódik a magyar szóhoz. S mert lelkük, szellemük idegenné vált e Hazában, hamarosan kitelik a becsületük rendre. A helyük is ki fog hűlni, mire ráébrednek, ők már nem vezetik az országot . A kezelő elmeorvos, vagy a foglár lesz a mindennapi társaságuk.
Fegyveres kiszolgálóik hajlongva könyörögnek majd abban a reményben, hogy őket, mint állítólagos szakembereket megtartja helyükön az éhezők hada. Ezt a hibát ebben az országban már egyszer elkövették. A visító patkányokat, akik állítólag szakértők voltak, a helyükön hagyták. Hiszen akkor úgymond működésképtelenné válhat az ország közigazgatása. Ez a szerencsétlen magyar pedig elhitte ezt a végtelenül aljas megtévesztést. Ezt a hibát többször nem szabad elkövetni!
Tovább megyek. Amikor az úgynevezett rendszerváltás zajlott, hiába kértük, hogy borogassák ki minden potentát összes fiókját, az utolsó kicsike sajtcédulákból is kirakva a teljes csőd rémképét. Azt a teljes képet kellett volna darabokból összeilleszteni, hogy ki kinek mennyivel tartozik, milyen érdektől vezetve.
Mindez a múlté. A hiba emléke él. Az a hiba vezetett oda, amiben most dőzsölnek a kevesek, meg amitől éheznek egyre többen és többen és többen....
Ezek a kevesek által végletekig diktatúrizált vörös hordaivadékok a végidők kaszásaiként tűnnek fel. Lépteik nyomán sírgödrök nyílnak. Vigyorogva visszanéznek, forintkaszájukkal belerántanak, akit csak tudnak. Még el sem temetik áldozataikat. Az országot teletapossák lúdtalpaikkal sírgödörré. Aki nem hajlandó önkezével földet húzni saját fejére, azt gumibottal, viperával, könnygázzal, és mindenféle elmés trükkel kényszerítik rá.
Kompországból hantország. Ezeknek és verőlegényeiknek, meg a gyorsított eljárásokat színpadra állítóknak ez kell. A hantokkal nincs gond. A hantok alatt csend honol. Keveseknek marad majd elegendő privatizálható préda a köz, s immár magánvagyonból. Ezeknek van benne gyakorlatuk. Nekik ne volna gyakorlatuk?
Gyakorlottak abban, hóhérfajzatokat miként lehet és kell mások ősi jussába tuszkolni. Gyakorlatuk van abban is, hogy aki az országos prédajárásuknak megpróbál ellenállni, azt bármilyen indokkal képesek törvény elé botozni. Nem baj, ha ezután a bíró elé pofozott ember ártatlannak bizonyul. Eztán mindig igazolnia kell majd, hogy ártatlan, főleg, ha munkát akar vállalni. Persze a multik meg a szálláscsinálóik az ilyen szerencsétlent azonnal páros lábbal kilökik az utcára. Van valami a füle mögött, suttogják, előtte pedig nyálasan sajnálkoznak.
Így működnek a dolgok, ha ezek vannak hatalmon. Ez tény! De még akkor is nagy a szájuk, ha leginkább hallgatniuk kellene. Mintha akkor volna a legerősebb a hangjuk mindig, amikor nem kéne.
Nem nyugszanak ezek? Még mindig nem nyugszanak? Meddig még? Valahol mindig kötekedni kell? Van rajta sapka vagy nincs. Most éppen hosszúnak ítélték a zászlórúd méretét, de lehet, hogy a következő alkalommal rövidnek látják majd. Mindegy. Nem nyugszanak. Elszabadították Magyarországon a féktelen gyűlöletet. Ezt önként és élvezetből tették. Ez a gyűlölet halmozódik és raktározódik a szívekben, végül túlcsordul.
Csúnya dolgokat álmodom mostanában. Engem vertek októberben, pedig csupán könnygázt kaptunk. Vakon botorkálok kolduló tálkámban csörrentve néha a filléreket, amit a fejemben maradt falövedék eltávolítására gyűjtögetek. Sortűz után bomlásnak indult elesetteket kerülgetek szerte a városban füstös falak tövén.
Reggel vacogva, verejtékesen ébredve megnyugszom, hogy mindez csak egy álom volt. Megnyugszom, hogy a szemem a helyén van. Még tudok tükörbe nézni - ezekkel ellentétben. Nincs véraláfutás az arcomon, nem verték feketére a hátam és a talpam, nem vonszoltak lefelé a pincébe lábamnál fogva. Egyszóval egyben vagyok.
Ezek azt hiszik, ennyi elég a tömegnek?
Megnyugszik a sokaság, mint egy őrjöngő elmebeteg? Nem. Nem fog megnyugodni a tömeg! Senki nem fog megnyugodni, amikor éhes. Ezek bármit szajkózhatnak, azzal nem lakatják jól az embereket. Azért nem, mert szétlopták, szétverették a pribékjeikkel az egész keservesen megszenvedett jelent. Nem kicsit, nagyon. A ma már általuk szinte mosolyogva emlegetett szinte szállóigévé vált mocskos szájú részt szándékosan kerülöm. Már most méltatlanok említésre is. Csak azért. Csak azért, mert nem maradt semmink, amit elrendszerreformálhatnak rendszeresen.
Olyan ezeknek a zsebe mind, mint egy hatalmas kvazár. Hiába mutogatják jópofizva, nini ez üres. Ami a közelükbe kerül, azt magukhoz vonják és többé nem eresztik, míg be nem kebelezik. A nyomukban csak a sötétség marad, a véghetetlen sötétség.
Ezek maguk a sötétség! Mindenestől.
A zászlórúddal kapcsolatban egy kopott öt plusz egyes vicc jutott eszembe.
"Sztalin elvtárs nyitott ablaka alatt nyüzsgő, kiabáló óvodás csoport haladt el. A Generalisszimuszt ez nagyon zavarta. Felállt íróasztalától, az ablakhoz lépett és becsukta az ablakot. Elvtársak ebből az esetből is messzire kivilágít Sztalin elvtárs nagylelkű, humánus szelídsége. Gondolják meg az elvtársak, le is lőhette volna őket!"
A zászló az út mentén tiszta maradt, csupán csak a rúdjából szerettek volna egy keveset metélni.
Jóéjszakát gyerekek, álmodjatok rémeket! Holnapra kelve meg fogtok nyugodni, milyen humánus rácsok között telik manapság a képi demokrácia hétköznapja.
Könnygázpest, 2007. január 27-én
Lengyel Károly
http://www.fusz.hu/node/2958
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-28 19:37:08, vasárnap
|
| |
| |
Összeomlás előtt a hazai szakképzés
A fővárosi önkormányzat drasztikus mértékben kívánja csökkenteni a
fenntartása alá tartózó budapesti szakközépiskolák számát,
veszélyeztetve ezzel a hazai szakember-utánpótlást. Az oktatásból kivont
pénzből Demszkyék a milliárdos hiánnyal küszködő büdzsét próbálják
foltozgatni, miközben az utcára kerülő diákokat - a felsőoktatási
"reformhoz" hasonlóan - a fizetős iskolák felé terelik.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzetstratégiai célnak tekinti a
szakképzés fejlesztését, ezért felszólítja az illetékes
minisztériumokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a fővárosi oktatási
ügyosztály ámokfutásának, és kezdeményezzenek tárgyalásokat az
érintett intézmények, szakmai és érdekképviseleti szervek bevonásával. A
fővárosi iskolák ilyen mértékű megszüntetése ugyanis - a budapesti minta
alapján - országos iskolabezárási hullámot fog elindítani. 16 év hibás
oktatáspolitikájának köszönhetően ma a települési önkormányzatok
dönthetnek egy-egy szakképzőintézmény működtetéséről. A nehéz
helyzetbe került vidéki önkormányzatok sorra fogják megszüntetni a szakmai
képzést folytató intézményeiket. (Így fordulhat elő, hogy a főváros
bezárhatja az ország egyetlen borászati szakközépiskoláját.)
Egyben várjuk a politikai felelősök megnevezését. Kik felelősek az
ötletelés szinjén, diktatórikus módon, szakmai szempontok és
hatástanulmányok figyelembe vétele nélkül megvalósuló
átalakításokért? Milyen jövőképet adnak a diákoknak? Hogyan kívánják
orvosolni a tanuló közösségek szétrombolásával járó lelki
megrázkódtatásokat? Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy egy kétmilliós
városnak a mai napig nincs az oktatásért felelős alpolgármestere? Csak nem
szándékosan akarnak kibújni a politikai felelősség alól?
a Jobbik Magyarországért Mozgalom oktatáspolitikai kabinetjének
állásfoglalása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-28 13:04:52, vasárnap
|
| |
| |
Dobai Miklós
George Orwell álma, avagy képzeletbeli álomfejtés - nem minden alap nélkül
Ugyanabban az évbe, amikor az Andrássy út 60. alatti, ma Terror Házának nevezett objektumban az AVH verőlegényei halálra verték 42 éves édesanyámat, George Orwell angol újságíró, halálos kórral küszködve, pontot tett utolsó regénye végére. Amikor címadásra került sor, Orwell megfordította a befejezés dátumának két utolsó számjegyét, így lett a regény címe 1984.
Az 1903-ban az indiai gyarmatokon született Orwell, akinek eredeti neve Eric Blair, baloldali újságíróként kezdte pályafutását, s ilyen minőségben ment ki a spanyol polgárháborúba, harcolni a köztársaságiak oldalán, s tudósítani a harc eseményeiről az angol társadalmat. Itt tanúja lett, hogy a nemzetközi brigádok kommunista tagjai, hogyan teszik el harc közben hátulról érkező golyóval a nekik nem tetsző küzdőtársakat, s számolnak le mindenkivel, aki a baloldali politikát nem pont úgy képzeli el, ahogyan ők (lásd: Orwell: Hódolat Katalóniának). E keserű tapasztalatok ábrándították ki Orwellt, s fordították el a baloldaltól. Ezek után írja meg a sokak által ismert társadalmi paródiáját, az Állatfarmot, melynek kulcsmondata, a "Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek", majd Verne Gyulát is megszégyenítő, jövőbe látó regényét, az 1984-et.
Akik olvasták, vagy 1990 táján látták a filmet, tudják, hogy Orwell egy olyan társadalom vízióját vetíti elénk, mely társadalom, ha kell, naponta írja át, értékeli újra a múltat, a történelmet, csak azért, hogy a hatalmon lévő elit fenntarthassa uralmát. S ennek érdekében nem retten vissza a mindent - magánéletet is - ellenőrző gondolatrendőrség működtetésétől, illetve kihasználva a technika (igaz akkor még csak Orwell elméjében létező) lehetőségeit, mindenkit és mindenhol figyel, ahogy a regény megfogalmazza: A Nagy Testvér figyel téged!
Pedig a halállal küszködő George Orwell 1948-ban nem is sejtette, hogy tíz évvel korábban, azaz 1938. október 3-án, Alec Harley Reeves Franciaországban szabadalmat (852.183 sz.) nyújtott be arra a digitális átviteltecnikai rendszerre, melyet ma PCM néven ismerünk, s mely nagyban hozzásegített minket a mai hírközlési rendszerek megvalósításához, illetve ahhoz, hogy Orwell megálmodott világa (A Nagy Testvér figyel téged) ne maradjon álom.
Miről is van szó?
Röviden arról, hogy minden információ, legyen az vezetékes, vagy mobil telefonról származó beszéd, fax, SMS, e-mail, adatátvitel, vagy egyéb az átviteltecnikai útvonalakon bizonyos műszaki szabványoknak eleget tevő módon továbbítódik, s így lehetőség van arra, hogy a nemzet biztonságára felügyelni hivatott szervek, s azokon keresztül mindazok, akik jó kapcsolatokat ápolnak velük, vagy azok, akik ugyanazon technikai lehetőségekkel rendelkeznek, minden feltűnés (régen: beszélgetés közben hallható gyanús koppanás, recsegés) nélkül, Nagy Testvér módjára figyeljenek minket. Szörnyű!
Közkeletű példa erre, a nagyobb internet-forgalmat bonyolítók által tapasztalt, nem kívánatos, általában reklámokat (olykor mást is!) továbbító e-mailek érkezése a valahol, valakik által "látott" és megjegyzett e-mail cím alapján. S vigyázat: aki "lát" címet, az lát tartalmat is!
És most engedjük el fantáziánkat, ahogy Verne Gyula tette a "80 ezer mérföld a tenger alatt (Nautilus)", vagy az "Utazás a holdra" - végül is megvalósult - regényeinek írásakor tette, vagy Orwell, amikor az 1984-et megírta. Következzen a SCIFI, mely lehet hogy nem is scifi.
Az előbb láttuk, hogy a technika gyakorlatilag mindenre képes, s innentől felhasználásának csak a leírt és betartott (!) törvény, meg a ma egyre kevésbé létező erkölcs szab határt. Vajon mi gátolja meg az ezzel foglalkozó felhasználót abban, hogy a gyártó által felkínált törvényes lehetőségeket alkalmanként túllépve, számítógépe billentyűzetén kalandozva olyan telefonszámokra tévedjen, melyek nem a körözött betörő, hanem az éppen hűtlenségben gyanús barátnőjének lebuktatását segítik elő. És hűtlen nem csak barátnő lehet! Lehet üzleti partner, vagy éppen konkurens, esetleg konkurens politikus. A tudás, hatalom - mondta Lenin!
De menjünk tovább, hiszen az álomfejtésnek nincs vége!
Akik memóriája még nem felejt, azok emlékeznek arra az ünnepélyes pillanatra, amikor TV-kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében az éppen illetékes (Jean Racine drámája után nevezzük Bajazidnak) elvtárs (bocsánat, miniszter) megnyomva egy (lehet, hogy sehova be nem kötött) klaviatúra DEL (törlő) billentyűjét, kitörölte (kinek, mijét?) az előzőleg illetéktelenül lemásolt APEH adatbázist. Minden bizonnyal, csak a fantázia szüleménye az a feltételezés, hogy a nemrég kötelezővé tett "Ügyfélkapu", azaz az adóhatóság felé történő internetes adatközlések pont ezt a fáradtságos adatbázis másolást, majd látványos törlést teszik feleslegessé. Ki tudja? S ki tudja, hogy mindez csak az adózási morál javítását, vagy mást is szolgál?
De menjünk tovább! Itt van például a sokak által kedvelt "SuperShop" kártya, melynek birtokosa, egyre több üzletben, vásárlása után 1%-ot kap vissza pont formájában. De arra nem gondol, hogy ezen csekély összeg fejében, miután a kártya igénylésekor részletes személyi adatait közölte, s a kártyát lakására postázták (postaköltség: a lakcímellenőrzés költsége!) minden vásárláskor lehetőséget ad arra, hogy valakik, persze, ha akarják, pontosan tudják mely üzletben, mit és mennyiért vásárolt. Az már abszolút rosszmájúság feltételezni, hogy a havi egyenleget szembesítik a folyószámla bevételi oldalával, s jaj annak, akinek tartósan több a kiadása, mint a bevétele. Persze a szkeptikusok mondanák: ezt bankkártyával történő vásárlás esetén is meg lehet tenni. Persze, de hát lehetnek külföldi bankok, külföldi vevők (turisták), akik kényesek a banktitokra. És van még valami: nem mindenkinek van bankkártyája, viszont a pénzét beosztani kénytelen kisnyugdíjas, a 100 forintból visszakapott egy forint fejében, melyet amúgyis felszámítanak neki az árban, kiváltja a "SuperShop" kártyát.
Vagy vegyük a most kötelezővé tett vizitdíjat. Nem tudom, hogy a kispénzűeknek nagy összeg mennyiben segíti az államháztartási hiány eltüntetését, de arra alkalmas, persze ez műszaki feltételezés, műszaki lehetőség, hogy ezt követően bizonyos, ebben érdekelt körök (pl.: biztosítótársaságok, stb.) pontosan tudják ki, mikor és hányszor járt orvosnál, mikor váltott orvost, stb. Hol van már a híres, áthághatatlan orvosi titoktartás, mely egykor a gyónási titokkal állt egy szinten?!
Vagy itt vannak a kábeltelevíziózás örömei, mely hálózatok hazai és külföldi üzemeltetői telefonálási és internet lehetőséget is kínálnak. Ez utóbbi két lehetőségből következik, hogy a kábelen kétirányú adatforgalom van, s innentől, megint egy agyrém adta ötlet, csak megállapodás kérdése a TV-készülékgyártókkal, hogy azokba olcsó Web-kamera és mikrofon kerüljön, s máris előáll az Orwell által leírt, fantáziált helyzet, hogy az ott "Telekép"-nek nevezett készülék nem csak képet sugároz, de lát, s hall is. S jaj, most jut eszembe, hogy a digitális TV-adások miatt rövidesen amúgy is tömeges TV-készülék cserékre kerül majd sor!
S mint egy ma oly divatos interaktív műsorban szokás, innentől szabadjára engedem mindenki fantáziáját, hiszen nincs nagyobb öröm a saját fantázia, saját ötlet kiteljesítésénél.
Jómagam, pedig bocsánatot kérve mindenkitől, akinek készülő vagy megvalósított ötletét itt kipellengéreztem, nem rejtem véka alá sem nevemet, sem címemet, hiszen számítógépem IP (internetes azonosító) címe alapján az erre felkészültek, úgyis tudhatják, s ha kell mobil telefonom hívószáma alapján, pedig mindenkori tartózkodási helyemet is.
Dobai Miklós, 1041 Bp. Dessewffy u. 25. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-28 12:36:30, vasárnap
|
| |
| |
olvasói levél az ingatlanadóról
Tisztelt Szerkesztőség!
Meghallgattuk tegnap Orbán Viktor Elnök úr beszédét.
Nagyon jól elmagyarázta, hol is állunk most.
Mindenképpen úgy véljük, hogy az igazságosság fogalmához tartozik, jobban
mondva az igazságtalansághoz, a bevezetésre kerülő ingatlanadó.
Csak néhány gondolat jutott eszünkbe ezzel kapcsolatban, amelyeket
szeretnénk megosztani Önökkel, bár bizonyára Önök is tudatában vannak
ezeknek.
Az ingatlanadó alapja - ahogy látjuk - az ingatlan értéke.
Nos, ugye azt is tudjuk, hogy nálunk az ingatlanok értéke az elmúlt 5 év
előtti időszakban óriási
mértékben nőttek az infláció és egyéb hatásra.
Tehát mint pl. a mi lakásunk, melyet kb. 10 millió forintért vásároltunk
ezelőtt 13 évvel,
most 50 milliót ér, tehát nekünk évi 500.000,- ft ingatlanadót kell majd
fizetnünk.
Gondoljunk csak ebbe bele továbbgondolkodva:
ha van egy házaspár, aki 50 éve él egy adott ingatlanban, felnevelt 2-3
gyermeket,
majd ismét magára maradtak, a nyugdíjuk mint tudjuk, abszolút nem nőttek
húszszorosára az elmúlt időszakban, viszont a lakásuk értéke igen, s most
ennek a megnövekedett értéknek kell az ilyen-olyan százalékát befizetniük.
Be tudják majd fizetni???
Egyetlen bűnük, hogy megvették adott esetben az önkormányzatoktól a tanácsi
lakásokat,
s ott élnek immáron 50 éve.
És most?
Irány az utca???
Én úgy vélem, kevés igazságtalanabb döntés születik, mint ez!
Ezt hogy lehet eltűrni???
S ha jól gondolom, akkor 2009-re az ország tele lesz üres lakásokkal,
(mert ugye a bérlőkkel is ez lesz a helyzet, mivel a tulajdonosnak irreális
adót kell fizetnie,
megemeli a bérleti díjat, ergo, senki nem tudja kivenni a lakásokat.),
és ugyanakkor tele lesz hajléktalanokkal.
Ez lesz csak a szép világ!!!!
Ezt azért ha lehet, próbáljuk megakadályozni, mert ez aztán minden,
csak nem demokratikus,
nem igazságos,
nem tisztességes és még sorolhatnám.
Itt is meg kellene keresni azokat a demokratikus eszközöket, amelyekkel ez
megakadályozható.
Kérem Önöket, dolgozzanak ezen, mert hogy az emberek elveszítik az
állásaikat, családjaikat, már szinte elfogadható ez itt Magyarországban, de
hogy földönfutókká váljanak egész élet munkája után.....az talán nem.
Éppen elég csapás ez a nyugdíjnak nevezett jelképes összeg, melyet megkapnak
úgy, hogy egész életükben fizették a TB-t, a nyugdíjjárlékot, s Molnár
miniszter úr
(nehezemre esik így nevezni, hiszen egy országban egy miniszter maga a
megtestesült tisztesség és a nép érdekeiben fáradozik!) az arcunkba vágja,
"ne képzeljük már, hogy bármi is ingyen van!"
Kérem szépen mi nem képzeljük, bár nem vagyok nyugdíjas, de eddig is mindig
fizettem TB-t, tehát nem ingyen várom el az orvosi ellátást sem.
Egyébként pl. mi van akkor, mint pl. a mi esetünkben, amikor egész
életünkben fizettük ezt a járulékot a férjemmel, felneveltünk két gyermeket,
hála Istennek sem ők, sem mi szinte soha nem szorultunk
orvosi ellátásra, tehát a mi pénzünket elkölthették a betegebb, szegényebb
réteg gondozására,
s most már lefelé haladva életünk alkonya felé az arcunkba vágja
ez a
jóízléshatárainbelülnemtudokrólanyilatkozni ember,
hogy ne képzeljem, hogy majd ingyen ellátnak?!
Gondolom ehhez már nem is kell magyarázatot fűznöm...
Köszönöm, hogy meghallgattak, s reménykedve várom a javaslataikat
nyilvánosan az ingatlanadó
tisztességessé tétele ügyében, hiszen mindenhol fizetnek ilyen adót,
nincs ezzel baj, csak hogy nem irreálisat, azonkívül pedig van hozzá
megfelelő keresetük!
Még régen, a rendszerváltás környékén kelt szárnyra ez a mondás:
Svéd adórendszer, albán bérekkel!
Nos, ez még mindig időszerű, talán annyi változtatással, hogy az albán bérek
már lehagynak minket!
Tisztelettel üdvözlöm Önöket:
Á. B.
Tisztelt Szerkesztőség!
Néhány információval szeretném kiegészíteni kedves levélírójuk gondolatait.
Középkorúak szemszögéből írom soraimat.
Szerintem a megadóztatott jövedelmünkből igen nehezen tudtunk idáig is egy
lakás beugróját családi összefogással befizetni. A felvett hitel további
részleteit nyögni 20éven át, úgy hogy közben családalapításra is gondoljunk,
jövedelmünktől tettük függővé, hogy hány gyermeket szüljünk.
Majd sajnos úgy hozta az élet, hogy egyedül kell felnevelni őket. Ezzel a
feladattal gondolom, hogy rajtam kívül még nagyon sokan vannak így. A
gyermekek nevelése számomra nagyon kedves feladat, az élet legszebb értelme.
Ingatlan adót idáig is fizettünk, csak eddig kommunális- ill. építményadónak
hívták. Igen megterhelő az a 2 hónap is, március és szeptember, amikor ezt a
külön adónemet is fizetnünk kell a rezsiköltségen és megélhetésen túl. Még
bónusz szépséghibája ennek az adónak, hogy nem lehetett soha levonni a SZJA.
adóalap összegéből !!!
Ha ezt az irreális és igazságtalan adónemet bevezetik, -HA HAGYJUK !!! - hol
foknak lakni gyermekeink? Már le kell arról is mondanunk, hogy a mi
gyermekeink családot alapítsanak? - arról is hogy saját otthonuk legyen? Ha
hagyjuk - a kör bezárul és az alábbi levél írójának lesz igaza, mehetünk
az utcára, a híd alá, a nyomorba.
Kis városból írom soraim, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, nagy az
összefonódás, és csak kevesen vagyunk, akik rendszeresen az utcára merünk
vonulni. Budapesti megmozdulásokon találkozom olyan ismerősökkel, akik
itthon még azt is titkolják, hogy milyen újságot olvasnak, vagy melyik
televíziós csatornát nézik. Olyan mintha csak mi vidékiek mindig egy hívó
szóra várnánk Budapestről, hogy együtt változtassuk meg a magyar valóságot.
Meddig tűr még a mifajtánk? Vajon melyik lesz a helyes kiút?
(Türelmetlenül, tehetetlen felindultsággal írtam Önöknek soraim.)
Köszönöm a Polgári Hírszemle valamennyi munkatársának a mindig gyors és
pontos tájékoztatót! Munkájukhoz további jó erőt, egészséget kívánok és
kitartást! Valószínű, hogy nem lesznek unalmasak az elkövetkezendő hónapok
hétköznapjai az Önök számára sem.
Üdvözlettel:
F. M.
E-ből
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-28 11:16:39, vasárnap
|
| |
| |
Mi változott 1988. júniusa óta?
2006.11.05. 17:57
Ha rövidek és tömörek akarunk lenni, akkor: az ég világon semmi. A FIDESZ 1988. június 17-én, a budapesti tüntetések szétverésének másnapján volt kénytelen az alábbi táviratot küldeni Grósz Károly miniszterelnöknek és Horváth István belügyminiszternek (a mai állapotokkal való bárminemű hasonlóság pusztán a véletlen műve):
"Tisztelt Miniszterelnök Úr, illetve Tisztelt Belügyminiszter Úr!
Ma délután a rohamrendőrség brutálisan rátámadt békés tüntetőkre. Nőket és kiskorúakat ütlegeltek, többeket elhurcoltak, így Orbán Viktort, a FIDESZ egyik szóvivőjét. Tiltakozunk az erőszak ellen és követeljük a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását!"
Budapest 1988. június 16-án...
De mi is történt 1988. június 16-án? Az 1988. június 16-i rendőrterror során nagy számú tüntetőt vettek őrizetbe és még nagyobb volt azoknak a száma, akiket a rohamrendőrök súlyosan bántalmaztak. Már a nap kezdetén őrizetbe vették Nagy Jenőt, a Demokrata című független lap szerkesztőjét és Philipp Tibort, az Inconnu csoport tagját (őket kora délután szabadon engedték). A rákoskeresztúri temetőben még nem történt atrocitás, de délután háromkor a Hősök terén már sokakat fizikailag bántalmaztak. Elsőnek Pákh Tibort vitték el, majd őrizetbe vették Rácz Sándort, a Nagybudapesti Központi Munkástanács '56-os elnökét. Igazoltatták és rövid időre előállították Dénes János '56-os kőbányai munkástanács-elnököt és Csoóri Sándor költőt is, akik a forradalom után kivégzettekre emlékeztető beszédet kívántak mondani.
Délután az Örökmécsesnél gyülekeztek 250-300-an, de a környező utcákat óriási rendőri erők zárták le, így mintegy 300-an a kordonon kívül rekedtek. Ennek ellenére pontban fél ötkor egy idős néni, Tamás Gáspár Miklós, Orbán Viktor, Fodor Gábor és mások koszorúkkal megindultak az emlékmű felé-akár a rendőrök. Egy férfit, aki "Batthyány-Nagy Imre örökmécses" feliratú táblát helyezett a földre, a rendőrök azonnal elhurcoltak, ugyanez történt Tamás Gáspár Miklóssal is, aki beszédéből két szót tudott elmondani. Orbán Viktort, aki TGM-et akarta kimenteni a rendőrök kezei közül, hasonló sors érte. Demszky Gábort (ó igen, azt a Demszky Gábort, aki ma egy fős többségével rendelkezik a budapesti politikai rendezvények sorsáról, és aki nem enged traktorokat a 'szabadság fővárosába') a rendőrök elgáncsolták, gumibottal fejbeverték (gondolom akkoriban még ő is egy kiterjedt szélsőjobboldali hálózat tagja volt), és könnygázt fröcsköltek a szemébe (gumilövedéket talán nem kapott fejmaga! sságban...) Demszky feleségének a nyakát szorongatták, majd egy autó oldalához csapták őt. A téren lévő őrszobára vitték őket, szorosan megbilincselve. Az Örökmécsesnél 15 tüntetőt vettek őrizetbe, őket bilincsbe verve szálíltották el az V. kerületi rendőrkapitányságra, ahonnét este tízkor engedték őket szabadon-Demszky és felesége kivételével.
Még több személyt bántalmaztak a rendőrök az Örökmécsesnél tüntetők közül, akik "Nagy Imre" és "Demokráciát!" jelszavakat kiáltva és a Himnuszt énekelve elvonultak a térről, és csatlakoztak a rendőrkordonon kívülre rekedtekhez. Az öt-hatszáz fős tömeg "Szabad televíziót!" kiáltásokkal a Televízió épületéhez vonult, ahol Kis János, a Beszélő szerkesztője és Mécs Imre emlékezett meg a forradalom áldozatairól (Mécs Imre ma MSZP-s parlamenti képviselő...) Közben motoros rendőrök és gyalogos rohamosztagok támadták meg a tömeget, és többeket bántalmaztak, de a tüntetőknek sikerült kimenteniük kezükből az elfogottakat.
Az ezer fősre duzzadt tömeg a Vörösmarty térre vonult, ÁVH" (!), "Fasiszták", "Rendőrállam" és "Igazságot 56-nak" kiáltásokkal. A motoros és gyalogos rendőrök többeket ismét őrizetbe vettek. Sok tüntetőt ütlegeltek, így Solt Ottília szociológust, egy terhes nőt és fiatalkorúakat. A filmezni/fényképezni vágyó próbálók kamerájából a rendőrök elkobozták a filmet és videókazettát. A nap folyamán tettlegesen bántalmazták Értvai József amerikai állampolgárt (2006-ban egy útlevelét "passport" kiáltással felmutató férfit vertek meg a rendőrök) és az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének egyik titkárját is.
Este a templomból kijövő megemlékezők hosszú ideig néztek farkasszemet a legmodernebb nyugati felszereléssel ellátott rohamrendőrséggel.
Forrás: Magyar Október Tájékoztatószolgálat. A dokumentum Bayer Zsolt "Nagy Fideszkönyv" című könyvéből való. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2007. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
198 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2789
- e Hét: 8521
- e Hónap: 19632
- e Év: 173128
|
|
|
Offline
