|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 20:18:30, szerda
|
| |
| |
A spengleri jóslat
Demény Pál, magyar származású amerikai demográfus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 2002. november 20.-án megtartott akadémiai székfoglaló előadását Oswald Spengler - a Nyugat alkonyában megfogalmazott - döbbenetes előrelátásról bizonyságot tevő jóslatának felelevenítésével kezdte: "A német történész, Oswald Spengler 1922-ben megjelent művében, A nyugat alkonyában megkockáztatott egy olyan hosszútávú demográfiai jóslatot, melyre még hasonlóan ambíciózis kollégái is igen ritkán vállalkoznak." Olvassuk el a kétkötetes mű, második kötetének, 139-151. oldaláig terjedő részét. Az állakat előtte kérem felkötni!
Oswald Spengler A Nyugat alkonya II: kötet, 139-151. o.
"A világváros kőkolosszusa áll minden nagy kultúra életfolyamatának a végén. A lelkileg a vidék által megformálódott kultúrembert saját teremtménye, a város először birtokába veszi, aztán birtokolja, majd a maga teremtményévé, végrehajtó szervévé és végül áldozatává teszi. Ez a kőből álló massza az abszolút város. Képe, ahogy félelmetes szépségével az emberi szem fényvilágában megjelenik, a végérvényessé "vált"-nak egész fennkölt halálszimbolikáját magában foglalja. A gótikus épületek lélekkel átitatott köve az évezredes stílustörténelem során végül ennek a démoni kősivatagnak a lélek nélküli matériájává süllyedt.
Ezek az utolsó városok teljes mértékben szellemek. Házaik (szemben az ióniai vagy a barokk városok házaival) már nem az ősi parasztházak leszármazottai, amelyekből egykoron a kultúra is kiindult. Már egyáltalában nem is házak, amelyekben Vestának vagy Janusnak, a pentáoknak vagy a lároknak bármilyen helye is maradt volna, hanem puszta szálláshelyek, melyeket nem a vér, hanem a cél, nem az érzület, hanem a gazdasági vállalkozószellem teremtett. Amíg a vallási értelemben vett tűzhely a család igazi és jenetőségteljes központja, addig a tájhoz való végső kapcsolódási szál még nem szakadt el. Csak amikor már ez is elvész, és a bérlők és ágyrajárók tömege kezd ebben a háztengerben szállásról szállásra kóborolni (ahogy az előidők vadászai és pásztorai), akkor alakul ki teljesen az intellektuális nomádság. Ez a város egy sajátos világ - maga a világ. Csak mint egésznek van emberilakóhely-jelentése. Maguk a házak atomok, melyeket ez az egész tart össze.
A régi építésű városok - a maguk dómból, városházából és csúcsos oromzatú sikátorokból álló gótikus magjával, melynek tornyai és kapui köré a barokk kor szellemibb, világosabb, patríciusházakból, palotákból és csarnoktemplomokból álló kört emelt - kezdenek minden irányban formátlan tömeggé burjánzani, a bérkaszárnyák és célépítmények tömegével a sivataggá váló vidéki tájba rágódni, kezdik a régi kor tiszteletre méltó arculatát a körülépítésekkel és átvágásokkal szétrombolni. Aki egy toronyból néz le erre a háztengerre, az emberiségnek ebben a megkövült történelmében pontosan felismeri azt a korszakot, ahol az organikus növekedés véget ér, és az anorganikus és ezért mértéktelen, minden határon túllépő burjánzás elkezdődik. És megjelennek a célszerűségben való tisztán szellemi tobzódás művi, matematikai, teljesen tájidegen képződményei is: a városépítész városai, amelyek minden civilizációban ugyanarra a sakktáblaszerű formára, a léleknélküliség szimbólumára törekszenek. Ezeket a szabályos háznégyzeteket "csodálta meg" Hérodotosz Babilonban, a spanyolok Tenochtitlanban. Az antik világban az "absztrakt" városok sora Thurioival kezdődik, melyet milétoszi Hippodamosz "tervezett" 441-ben. Thurioit Priné (ahol a sakktáblaminta az alapfelületek mozgékonyságát teljesen eltüntette), Rodosz, Alexandria követik, mint a számtalan császárkori provinciaváros mintaképei. Az iszlám építészek 762 után tervek alapján építették Bagdadot, és egy évszázaddal később a Tigris mellett az óriásvárost, Szamarrát. A nyugat-európai-amerikai világban az első nagy példa Washington alaprajza (1791). Nem lehet kétséges, hogy a Han-kor világvárosai Kínában és a Maurja-dinasztia világvárosai Indiában ugyanilyen geometriai formákkal rendelkeztek. A nyugat-európai-amerikai civilizáció világvárosai még korántsem érték el fejlődésük csúcsát. Látni vélek - valamivel 2000 után - városelképzeléseket tíz-húszmillió emberre, akik tágas területet laknak be; építményeket, amelyekhez képest a jelen óriásai törpéknek hatnak, és közlekedési elképzeléseket, melyek ma még tébolyultnak tűnnének.
Az antik ember formaeszménye - létezésének még ebben a végső alakjában is - a testi pont: ehhez képest a jelen óriásvárosai a végtelenhez való vonzalmukról árulkodnak: a nagy kiterjedésű területnek külvárosokkal és villanegyedekkel teletűzdelése, a sokféle közlekedési eszköznek a szélrózsa minden irányába szétfutó óriási hálója, a zsúfolt belterületen az utcákon, utcák alatt és felett vezetett gyorsközlekedés, nos mindez az eredeti antik világváros formát nem szélesíteni, hanem tömöríteni akarja: az utcák szűkek és keskenyek, a gyors közlekedést kizárók, ami a római hadi utakon már egyértelműen megvalósult; semmi hajlandóság arra, hogy az emberek a városon kívül lakjanak, hogy ennek akárcsak a feltételeit is megteremtsék. A város még most is test kell, hogy legyen: tömör és kerek, a legszorosabb értelemben vett szóma. A szünoikia - amely az antik koraidőkben a vidéki lakosságot mindenütt a városba húzta, és ezzel a polisz típusának létrejöttét lehetővé tette - ismétlődik meg még egyszer abszurd formában: mindenki a város közepén akar lakni, annak legszűkebb magjában, különben nem érzi magát a város lakójának. Az ilyen város már csak city, belváros. Az új szünoikia elővárosi zóna helyett a felső emeletek világát alakítja ki. Róma 74-ben, a roppant császári építkezések ellenére, az egyenesen nevetséges tizenkilenc és fél kilométeres kerületet érte csak el. Ez oda vezet, hogy ez a test nem szélességben, hanem szakadatlanul a magasba növekszik. Róma bérkaszárnyái (amilyen a rossz hírű Insula Feliculae is volt) mindössze három-öt méteres utcaszélességnél olyan magasságokat értek el, amilyeneket Nyugaton sehol, de Amerikában is csak néhány városban találhatunk. A Capitoliumnál a tetők már Vespasianus alatt hegycsúcsnyi magasságba szöktek. Iszonyatos nyomor, az életszokások elvadulása, melyek már most új ősembereket nevelnek az oromzatok és a manzárdok világában, a pincékben és a hátsó udvarokban - nos ezt jelenti ezekben a pompás tömegvárosokban élni. Mindez ugyanúgy nézett ki Bagdadban és Babilonban, mint Tenochtitlanban vagy manapság Londonban és Berlinben. Diodórosznál olvashatni egy detronizált egyiptomi királyról, akinek Rómában egy siralmas bérlakásban, a felső emeleten kellett laknia.
De sem a nyomor, sem a kényszerűség, sem e fejlődés tébolyodottságának tiszta felismerése nem csökkenti ennek a démoni képződménynek a vonzerejét. A sors kereke a vég felé forog; a város születése maga után vonja a halálát. Kezdet és vég, parasztház és háztömb úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a lélek és az intelligencia, a vér és a kő. De az "idő" nem alaptalanul a visszafordíthatatlanság ténye. Csak "előre" létezik itt is, "hátra" nem. A parasztság egykor világra hozta a mezővárost, és táplálta nemes vérével. Az óriásváros mármost kiszipolyozza a vidéket - telhetetlenül, az emberek mindig új tömegeit követelve és felemésztve, egészen addig, amíg egy már alig lakható sivatag közepén ki nem tikkad és meg nem hal. Aki minden történelem emez utolsó csodája bűnös szépségének egyszer áldozatul esik, az nem szabadul soha többé. Az ősi népek képesek eloldódni a földtől, és a távolba vándorolni. A szellemi nomád erre már nem képes. A nagyváros utáni honvágy talán minden más honvágynál erősebb. E városok bármelyike hazájának számít, de a legközelebbi falu is már idegen vidék. Szívesebben hal meg az utcakövön, mintsem visszatérjen a vidékre. Még e nagyszerűségtől való csömör, az ezernyi színben játszó fényekbe való belefásulás, a taedium vitae, ami végül oly sok embert elfog, sem szabadítják meg tőle. Cipeli a várost magával a hegyekbe, a tengerhez. Elvesztette a magánvaló vidéket és nem talál vissza hozzá.
Ami a világvárosi embert képtelenné teszi arra, hogy másfajta földön és ne ezen a mesterséges vidéken éljen, az saját létezésében a kozmikus taktus visszaszorulása, miközben az éberlét feszültségei egyre veszélyesebbekké válnak. Ne felejtsük el, hogy egy mikrokozmoszban az állatszerű aspektus, az éberlét lép a növényszerű létezés mellé, és nem fordítva. A taktus és a feszültség, a vér és a szellem, a sors és a kauzalitás úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a virágzó vidék a megkövült városhoz; mint valami, ami magáért valóan létezik, egy olyasvalamihez, ami tőle függ. Feszültség kozmikus taktus nélkül, amely lélekkel tölti el azt - a semmihez való átmenet. De a civilizáció éppen hogy semmi más, csak feszültség. A kiemelkedő civilizáltságú emberek feje egyértelműen az igen éles feszültség kifejeződése. Az intelligencia voltaképpen nem más, mint a legmegfeszítettebb megértés képessége. Az ilyen koponyák szolgáltatják kultúrában a kultúrák "utolsó embereinek" típusát. Hasonlítsuk össze ezekkel a parasztfőket, amint egy nagyváros utcai forgatagában felbukkannak. Az út a paraszti eszességtől (a ravaszságtól, a természetes észtől, az ösztöntől, amelyek [mint minden értelmes állatnál] a megérzett taktuson alapulnak) a városi szellemen át a világvárosi intelligenciáig (a szó már éles hangzása folytán is kitűnően visszaadja a kozmikus alap elerőtlenedését) úgy is jellemezhető, mint a sorsérzület állandó gyengülése és a kauzalitásszükségletek gátlástalan gyarapodása. Az intelligencia a tudattalan élettapasztalat pótlása a gondolkodás területén végzett mesterséges gyakorlással; valami hústalan, valami ösztövér. A különböző rasszok intelligens arcai erősen hasonlítanak egymáshoz. Maga a rassz az, ami bennük visszaszorul. Minél kevésbé van meg bennük a létezés szükségszerűségének és magától értetődésének érzése, és minél elterjedtebb az a szokás, hogy mindent "világossá tegyenek", annál inkább kauzálisan csillapítják az éberlét félelmét. Ezért azonosítják a tudást és a bizonyíthatóságot, és ezért pótolják a vallási mítoszt a kauzalitás mítoszával: a tudományos elmélettel. Ezért emelkedik ki az absztrakt pénz (mint a gazdasági élet tiszta kauzalitása) a vidék használatiérték-fogalmával szemben, amely taktus, nem pedig feszültségek egyfajta rendszere.
Az intellektuális feszültség a pihenésnek már csak egyetlen, sajátosan világvárosi formáját ismeri: a feloldódást, a "szórakozást". Az igazi játék, az életörömök, az élvezet, a mámor a kozmikus taktusból születtek, de igazi lényegükben itt már nem ragadhatók meg. Ami helyette van: a legintenzívebb gyakorlati gondolkodási tevékenység felváltása a tudatos hülyüléssel, a szellemi feszültség feloldása a sport testi feszültségével, a testi feszültség feloldása a "gyönyör" érzéki feszültsége révén, a szellemi "izgalmak" helyett a játék és a fogadás izgalma, a napi munka tiszta logikájának pótlása tudatosan élvezett misztikával - ez tér vissza minden civilizáció minden világvárosában. Mozi, expresszionizmus, teozófia, bokszmérkőzések, néger tánc, póker és a lóverseny - mindezt viszontlátjuk Rómában, és egy szakembernek egyszer ki kellene terjesztenie a vizsgálatot az indiai, a kínai és az arab világvárosokra is. Hogy csak egyet említsünk: ha a " Kámaszútrá"-t olvassuk, megértjük, hogy miféle emberek lelték többek között a buddhizmusban; és a bikaviadal-jeleneteket is egészen más szemmel fogjuk nézni a krétai palotákban. Kultusz szolgál alapjául, ez kétségtelen, de valami olyasféle illat lengi körül, mint a felkapott Róma városi Ízisz-kultuszt a Circus Maximus szomszédságában.
Mármost abból a tényből, hogy a létezés egyre gyökértelenebb, az éberlét egyre feszítettebb lesz, fakad végül az a jelenség, amely a háttérben már régóta készülődött, és most hitelen a történelem előterébe lép, hogy az egész színjátéknak véget vessen: a civilizált ember terméketlensége. Nem olyasmiről van szó, amit a mindennapi kauzalitás alapján, pl. fiziológiailag meg lehetne magyarázni, ahogy azt a modern tudomány teljes magától értetődéssel próbálja is. Ebben a jelenségben egyértelműen metafizikai haláligenlés figyelhető meg. A világvárosok utolsó lakói már nem akarnak élni - talán egyénenként még igen, de típuskén, tömegként már nem; ebben az összlényben kialudt a haláltól való félelem. Az, ami az igazi parasztot mély és megmagyarázhatatlan rettegésben tatja, annak gondolata, hogy kihal a családja és neve, itt teljesen értelmét vesztette. A rokon vér fenntartása a látható világon belül már nem ennek a vérnek a kötelessége; a sorsot, hogy utolsók lesznek, már senki nem érzi végzetnek. Nemcsak azért maradnak el a gyerekek, mert nem születhetnek meg, hanem mindenekelőtt azért, mert a végsőkig feszített intelligencia már semmi okot nem lát létezésükre. Mélyedjünk csak bele egy paraszt lelkébe, aki időtlen időktől ül ősi rögjein, aki azért vette azt birtokába, hogy vérével szavatoljon érte. Mint ősök unokája, mint jövőbeli unokák ősapja ereszt gyökeret. Az ő háza, az ő tulajdona: nem a testnek és a javaknak néhány évre szóló illékony együttléte ez, hanem az örök föld és az örök vér tartós és bensőséges egymáshozkötöttsége: csak ezáltal, csak ennek a misztikus értelemben vett megtelepedettségnek az alapján alakulnak ki a nemzés, születés és halál körfolyamatának nagy korszakai, az a metafizikai varázslat, mely lecsapódását a kontinens minden népének erkölcsében és vallásában megtalálja. Mindez az "utolsó emberek" számára már nem létezik. Az intelligencia és a terméketlenség nem csak azért jár együtt az ősi családokban, népeknél, kultúrákban, mert az egyéni mikrokozmoszokban a végletekig feszített állatszerű életoldal a növényszerűséget felemészti, hanem mert az éberlét felveszi a létezés kauzális szabályozásának gyakorlatát. Amit az értelem irányította ember rendkívül jellemző kifejezéssel természeti ösztönnek nevez, azt nemcsak kauzálisan ismeri meg, hanem kauzálisan értékeli is, és helyét egyre inkább egyéb szükségletei körében jelöli ki. A nagy fordulat akkor következik be, amikor egy nagy műveltségű nép mindennapi gondolkodásában a gyermekek létezésére indokokat kezdenek keresni. A természet nem ismer indokokat. Ahol valódi életet élnek, ott belső, organikus logika uralkodik: "kozmikus személytelenség", ösztön, amelyek az éberléttől és annak kauzális láncolataitól teljesen függetlenek, és annak révén egyáltalán fel sem ismerhetők. Ősi népek bő gyermekáldása természeti jelenség, melynek meglétén senki nem morfondírozik, még kevésbé hasznán vagy kárán. Ahol születési indokok egyáltalán tudatosulnak, ott maga az élet vált már kérdésessé. Ott elkezdődik a születésszám "ésszerű" korlátozása - amit már Polübiosz Görögország végzeteként sirat, de ami persze már előtte is régóta szokásos volt a nagyvárosokban, és a római korban szörnyű méreteket öltött - , amit kezdetben az anyagi kényszerűséggel magyaráznak, de aztán nagyon hamar már semmivel sem fognak indokolni. Ott kezd (mégpedig a buddhista Indiában ugyanúgy, mint Babilonban és Rómában ugyanúgy, mint a jelenkor városaiban) a női "élettárs" - választás is szellemi problémává válni - a paraszt és minden természeti ember anyát választ gyermekeinek. Megjeleni az "ibseni házasság": a "magasrendű szellemi közösség", amelyben mindkét fél "szabad", szabad mint intelligencia, "szabad" a vér növényszerű unszolásától, mely szaporodni akar; Shaw mondja ki végül is a lényeget: "...az asszony nem emancipálhatja magát, ha nem dobja el magától nőiességét, kötelességét férjével, gyermekeivel, a társadalommal szemben, mindennel szemben, ami nem ő maga." Az ősasszony, a parasztasszony, anya; gyermekkorától kezdve vágyott minden női sajátossága ebbe a fogalomba fut össze. Most azonban megjelenik az ibseni nő, a barátnő - az egész világvárosi irodalom legfőbb hősnője a skandináv drámától a párizsi regényig. Gyermekek helyett lelki konfliktusai vannak, a házasság iparművészeti feladat, és az lesz a legfőbb probléma, hogy a felek "kölcsönösen megértsék egymást". Teljesen mindegy, hogy egy amerikai dáma azért nem talál elég okot a szülésre, mert nem akar kihagyni egyetlen szezont sem; hogy egy párizsi nő azért, mert attól retteg, hogy szeretője kereket old; vagy egy Ibsen-hősnő, mert "önmagának akar élni". Mindannyian önmaguknak akarnak élni és mindannyian terméketlenek. Ugyanezek a tények ugyanezekkel az "indokokkal" megtalálhatók az alexandriai, a római és magától értetődően az összes többi civilizált társadalomban, természetesen abban is, amelyben Buddha felnőtt - és mindenütt létezik (a hellenizmusban és a XIX. Században csakúgy, ahogy Lao-ce és a csarvakatanítás korában) a gyermekszegény intelligencia számára valamilyen etika, mint ahogy létezik irodalma a Nórák és a Nanák konfliktusainak.
A gyermekbőség, melynek tiszteletre méltó képét Goethe a "Werther" megrajzolhatta, provinciálissá válik. A sokgyermekes apa a nagyvárosokban karikatúra. - Ibsen róla sem feledkezett meg; ilyen karikatúrát rajzol "A szerelem komédiájá"-ban.
Ezen a lépcsőfokon veszi kezdetét minden civilizációban az iszonyú elnéptelenedés több száz éves stádiuma. A kultúrák emberiségének teljes piramisa tűnik el. A csúcstól lefelé haladva bontódik le; először a világvárosok, aztán a provinciavárosok, végül a vidék, amely a városok elnéptelenedését egy ideig még késlelteti azzal, hogy lakosságának színe-java tömegesen a városba özönlik. Végül csak a primitív vér marad, de erős, ígéretes elemeitől megfosztva. Megszületik a fellahok típusa.
Ha valami, akkor az antikvitás közismert "alkonya" (amely már a germán vándortörzsek betörése előtt kiteljesedett) bizonyítja, mennyire nincs köze a kauzalitásnak a történelemhez. Az Imperium a legteljesebb békét élvezte; gazdag volt, magas műveltségű, jól szervezett; Nervától Marcus Aureliusig olyan uralkodók sora irányította, amilyeneket a császárság semmilyen más civilizációban nem tudott felmutatni. Mindennek ellenére gyorsan és tömegesen fogy a népesség - Augustus kétségbeesett család- és gyermekjogi intézkedései ellenére, akinek lex de maritandis ordinibusa a római társadalomban nagyobb megütközést keltett, mint Varus veresége; a tömeges adoptációk, a barbár származású katonák szakadatlan letelepítése ellenére, hogy az elnéptelenedett vidékekre embereket hozzanak; Nerva és Traianus nagy értékű eltartási alapítványai ellenére, hogy a vagyontalan szülők gyermekeit felneveljék. Először Itália, aztán Észak-Afrika és Gallia, végül Spanyolország (mely az első császárok idején még a birodalom legnépesebb vidéke volt) néptelenedett el és vált kihalttá. Plinius ismert - és a modern népgazdaságban jellemző módon állandóan emlegetett - kijelentése: latifundia predidere Italiam, jam vero et provincias, felcseréli a folyamat kezdetét és végét: a nagybirtok soha nem érte volna el ezt a kiterjedést, ha a parasztságot előzőleg nem szívták volna el a városok, és a vidék nem lett volna már bensőleg tökéletesen magára hagyva. Pertinax 193-as edictuma fedi fel végül a dolgok ijesztő állapotát: Itáliában és a provinciákon mindenkinek megengedték, hogy az elhagyott földet birtokba vegye. Ha betelepíti, tulajdonjogot kap rá. A történészeknek csak komolyabban kellene a többi civilizációt is vizsgálniuk, és mindenütt hasonló jelenséget rögzíthetnének. Az Újbirodalom eseményeinek a hátterében is - különösen a XIX. Dinasztiától kezdve - világosan érezhető a népesség komoly megfogyatkozása. A városépítésnek az a jellege, amit IV. Amenóphisz tell-el-amarnai építkezése mutat, ahol is negyvenöt méter szélesek voltak az utcák, a korábbi népsűrűség mellett elképzelhetetlen lett volna, és éppígy a nem túl sikeres védekezés a "tengeri népekkel" szemben, akiknek kilátásaik a Birodalom megszerzésére akkoriban biztosan nem voltak rosszabbak, mint a germánokéi a IV. századtól kezdve, és végül a líbiaiak szakadatlan bevándorlása a Deltához, ahol 945 körül épp egyik vezetőjük (pontosan, ahogy Kr. U. 476-ban Odoaker) szerezte meg a hatalmat a Birodalom felett. De ugyanez világlik ki a politikai buddhizmus történetéből is Asóka császár után. Hogy a maja népesség egész rövid idővel a spanyol hódítás után hirtelen eltűnt, és hogy a nagy, elnéptelenedett városok az őserdő áldozatául estek, ez nem csak a hódítók brutalitását bizonyítja, ami ezzel a fiatal és sokat ígérő kultúrnéppel szemben alkalmasint hatástalan is lett volna, hanem a belülről enyészés tényét is, mely kétségtelenül már régebben kezdődött. És ha a saját civilizációnkhoz fordulunk: a francia nemesség ősi családjait túlnyomórészt nem a forradalomban irtották ki, hanem 1815 után haltak ki; a terméketlenség átterjedt a polgárságra és 1870 után az éppen a forradalom által majdnem újjátermelődött parasztságra is. Angliában, de még inkább az USA-ban, éspedig annak éppen legértékesebb és legrégebben bevándorolt keleti népessége körében, már régóta meghatározó jellegű a "rassz-öngyilkosság" - amely ellen Roosevelt ismert könyvét írta.
Ezért bukkanunk ezekben a civilizációkban mindenütt már igen korán elnéptelenedett provinciavárosokra és a fejlődés végén kiürült óriásvárosokra, melyek kőrengetegeiben a kisszámú fellah népesség ugyanolyan körülmények között él, mint a kőkorszak emberei: barlangokban és cölöpházakban. Szamarrát már a X. században elhagyták; Asóka rezidenciája, Pataliputra, amikor a kínai utazó, Hszien Csiang 635 körül felkereste, kísérteties, teljesen kihalt épülettörmelék volt, és a nagy maja városok közül is sokaknak már Cortez idejében üresen kellett állnia. Polübiosztól kezdve antik leírások hosszú sora áll rendelkezésünkre: régi híres városok, melyeknek üresen álló házsorai lassan összeomlanak, miközben a fórumon és a gümnaszionban marhacsordák legelnek, és az amphiteátrumban, ahol még szobrok és hermák állnak, gabonát termesztenek. Rómának az V. században már csak egy falunyi lakosa volt, mindazonáltal a császári paloták még lakhatók voltak.
Ezzel ér véget a városok történelme. Az ősi mezővárosból nő ki, válik kultúrvárossá és végül világvárossá feláldozza teremtőjének vérét és lelkét e nagyszerű fejlődés és annak végső virága, a civilizáció szellemének oltárán, és ezáltal megsemmisíti önmagát is."
Nepesedes.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 19:39:44, szerda
|
| |
| |
Lovas István - Sajtófigyelő
2007-01-03. 15:49:49
GUARDIAN guardian.co.uk
Szerkesztőségi állásfoglalásában a baloldali brit lap élesen elítéli Szaddam Husszein kivégzését és kivégzésének körülményeit, valamint bírálja a brit külügyminiszter asszony, Margaret Beckett első nyilatkozatát, amely szerint Szaddam Husszeint ,,felelősségre vonták". Az ,,igazságszolgáltatás" legnyersebb formájáról van szó: álarcosok gúnyolták Szaddamot shiíta szlogenekkel, ami egy darabokra tört és törvénytelen ország lényegét fejezte ki. A volt iraki vezetőt a nyugati megszállók által létrehozott különtörvényszék ítélte el és az amerikaiak tartották fogva kivégzése előtti órákig. Holttestét Tikritbe amerikai helikopteren szállították. A kivégzésről illegálisan felvett képek határozzák majd meg az országban a konfliktust és ezek bizonyítják, hogy milyen katasztrofális volt az egész vállalkozás.
INFORMATION CLEARING HOUSE informationclearinghouse.info
A világhírű kanadai újságíró, Eric Margolisnak a népszerű amerikai honlapon megjelent írásában az olvasható, hogy Szomáliának etiópiai lerohanása nyers agresszió, amely minden bizonnyal élesebbé teszi az amúgy is veszélyesen feszült helyzetet Afrika szarván. Washington újabb frontot nyitott az iszlám militánsok és reformerek elleni háborújában. Az amerikaiak által támogatott és finanszírozott etiópiai invázió egyértelmű célja az, hogy széttapossák a 15 éve tartó szomáliai polgárháború óta az első stabil kormányt. Az Iszlám Bíróságok Uniója megteremtette a rend és törvények uralmát Szomália déli és középső részének legnagyobb részében úgy, hogy a CIA által felfegyverzett és finanszírozott helyi hadurakat térdre kényszerítette. A Bush/Cheney kormánynak minden ellenségévé válik, amely merészeli magát ,,iszlamistának" nevezni. Az Egyesült Államok az etiópiai zsarnokot, Melesz Zenavit támogatja, ami mindannak ellene mond, amit Bush elnök demokráciának nevez.
****új
Evo Morales bolíviai elnök bejelentette, hogy ezentúl az amerikai állampolgárok vízummal léphetnek csak be Bolívia területére. Morales kijelentette: országának éppen olyan méltósága van, mint más országoknak és így a kölcsönösség elvét alkalmazza..
ASSOCIATED PRESS AP.com
Ajman al-Zavahri, az al-Kaida második embere palesztin és arab vezetőket támadott azzal vádolva őket, hogy elárulják az iszlámot és együttműködnek az Egyesült Államokkal és Izraellel, jelenti az amerikai hírügynökség. Mahmud Abbasz palesztin vezetőről kijelentette, hogy ,,a zsidók baksisán és az amerikaiak ajándékain hízott meg". A vezető azzal vádolja az egyiptomi, szaudi és jemeni kormányt, hogy az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. Thomas Friedmant, a New York Times publicistáját pedig ,,fanatikus cionistának" nevezi.
[Forrás: Magyar Nemzet] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 19:15:41, szerda
|
| |
| |
Gyurcsány új Központi Bizottságot álmodik magának
MNO 2007. január 3. 15:56
A Magyar Szocialista Párton belül újraéled a központi bizottság intézménye -
legalábbis ez derül ki a Stop internetes lap birtokába került dokumentum
szerint, amely a bírálói szerint csökkentené a párton belül az alulról jövő
kezdeményezések mozgásterét is.
A Magyar Szocialista Párt a februári kongresszusán a tisztújítás mellett az
alapszabály módosítását is
célként tűzte ki.
A tervezet elkészítésével - egyebek mellett - Steiner Pált, fővárosi
frakcióvezetőt, az országos elnökség tagját bízták meg.
A Stop birtokába került tervezet szerint létrejönne egy 5-9 főből álló
testület, melynek tagjaira az elnök tenne javaslatot, s melynek feladata
lenne a társadalompolitikai és pártpolitikai folyamatok elemzése, s
javaslattétel a teendőkre.
Eddig ezt a feladatot az országos elnökség látta el, melyet viszont a
pártkongresszus választott meg.
A dokumentum alapján az új "Központi Bizottság" a keresztségben a
Szociáldemokrata Alapértékek Bizottsága nevet kapná.
A tervezet bevezetné az érvénytelenítés és semmiség intézményét is, mely
gyakorlatilag lehetetlenné tenné az alulról jövő kezdeményezéseket - írta a
stop.hu.
Az új elképzelések alapján beszűkül a platformok és tagozatok létrehozásának
lehetősége is.
A STOP birtokába került alapszabály-tervezet szerint ugyanis a platformok és
tagozatok megalakulását az országos elnökség, illetve a választmány együttes
engedélyéhez kötné - ezzel az ellenzők szerint sérülne a párton belüli
szabad véleménynyilvánítás lehetősége.
A jelenlegi szabályozás szerint bárki, bárhol, bármilyen helyi szervezet
létrehozhat.
A Stop szerint a javaslat azt is tartalmazza, hogy a jövőben nem csak az
előírt taglétszámot kell majd igazolnia a szerveződéseknek, hanem legalább
11 területi, megyei szervezet működését is.
A lap birtokában lévő dokumentum szerint megszűnik a pártigazgatói poszt.
Ezt korábban Tóbiás József töltötte be, ám az utóbbi időben kiüresedett a
tisztség.
Korábban Juhász Ferenc még arról szólt, hogy a sarzsi megmarad, s az nem
politikai,
hanem adminisztratív jellegű lesz.
A politikus egyébként már akkor is cáfolta azt, hogy ezen operatív poszt
betöltése generálná a legnagyobb vitát.
A kérdés mostanra eldőlt, hiszen e helyett országos irodavezetői státuszt
vezetne be a nagyobbik kormánypárt.
Egyes politikusok nehezményezték, hogy a végleges, szövegszerű
előterjesztést csak tíz nappal a kongresszus összehívása előtt kapja meg a
tagság.
Ennek követkzetében nagyon kevés idő lesz majd ellenvélemények
megfogalmazására.
Legutóbb 2004-ben egyébként már hónapokkal a kongresszus előtt közkézen
forgott az alapszabály módosításának tervezet, igaz az el is vérzett, mivel
nem tudtak megfelelő többséget állítani a tervezet mögé.
(stop.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 12:25:48, szerda
|
| |
| |
A hazugság-sztori mindenkit meglepett
2007. január 3. 10:49
Meglepődve fogadta a magyarországi zavargásokat az Európai Parlament képviselőinek zöme - mondta el az InfoRádióban a Fidesz európai parlamenti képviselője.
Szájer József az InfoRádió Aréna című műsorában azt mondta, hogy az európai politikában a legnagyobb visszhangot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszéde váltotta ki.
A hazugság-sztori mindenkit meglepett - tette hozzá.
"Az Európai Parlamentben ugyanis politikusok ülnek", akik végiggondolták: ha velük történt volna ugyanez, állam- vagy kormányfőként, akkor le kellett volna mondaniuk, különben a sajtó és a közvélemény az országukban szétszedte volna őket - jelentette ki a politikus.
Szájer József hozzátette: egy brit képviselőtől azt hallottak, hogy ha Nagy-Britanniában egy országgyűlési képviselőt megvertek volna a rendőrök, akkor az alkotmányos válságot okozott volna.
Az Európai Parlament képviselői meglepődtek azon, hogy zavargások törtek ki Magyarországon, hiszen erre a rendszerváltozás óta még nem volt példa, azt azonban természetesnek vették, hogy egy ilyen nyilatkozat után, mint az őszödi beszéd, az emberek kifejezik nemtetszésüket - mondta.
"Nem volt egyeztetés"
Az európai parlamenti politikus kifogásolta azt is, hogy nem folyt Magyarországon érdemi vita a felhasználható uniós források elosztásáról.
Szájer József úgy fogalmazott: bukott polgármestereket jelölnek olyan pozíciókba, amelyek a megválasztott polgármesterek felett őrködve döntenek a felhasználható források sorsáról.
inforadio.hu - fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 12:18:31, szerda
|
| |
| |
Forgácsok
Összeszedte: Surján László
Beteljesül a jóslat, mondja az egyik falusi plébános. Amikor fiatal voltam, azt mondta a járási párttitkár: Ha kommunizmus lesz, maguk papok is úgy fognak dolgozni, mint más. Nem egy misét fognak mondani, hanem nyolcat. Igaza lett, vasárnaponta éppen nyolc misém van, de a kommunizmus az szerencsére nincs itt. Nincs-e? - kérdezi a polgármester. Egyrészt visszajöttek a kommunisták, másrészt ahogy ígérték, nincs már pénz sem.
Pénz persze azért van, s olykor számolatlan. Idén például a Magyar Tudományos Akadémia előtti csöppnyi teret varázsolták ideiglenes jégpályává. Potom 55 millió forintért. Telik, hiszen a gyógyszeráremelés vagy 40 milliárd többletbevételt biztosít - de ne keverjük a dolgokat, az egy elvileg más pénztár. Nem is ez a baj az 55 millióval, hanem az, hogy az origo internetes újság számításai szerint ebből az összegből két hétig ingyenessé lehetett volna tenni a városligeti műjeget. Érdekes lenne ismerni a Kossuth műveleti térről kiszorult jeges vállalkozás tulajdonosi hátterét is. A nyertest meghívásos, hirdetmény nélküli közröhejbeszerzésen választották ki. (Forrás: index.hu, origo.hu)
Januártól nem fizeti ki a háziorvosok eszköz és ingatlan támogatását a biztosító. Ez több mint hatezer háziorvosnak legalább havi 20-25 ezer forint kiesést jelent. OEP haszon minimum 120 millió. Tudom, nem helyes egybevetni, mégis arra gondolok, hogy ebből három karácsonyi jégpályát is lehet majd finanszírozni. Fordítva: ha idén nem rendezik meg, akkor a háziorvosoknak megmaradhatott volna az eddigi támogatás fele. Továbbgondolva: ha a háziorvos nem fejlesztheti az eszközállományát, több beteget kell szakorvoshoz vagy kórházba utalnia: egészében drágább, s nem olcsóbb lesz az ellátás. A reform-helyettesítő pénzbehajtás eredménye kiadásnövelés lesz
A Kossuth Rádió Reggeli Krónika című műsorában, 2006. december 30-án elhangzott egy beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel. A riporter - Kondor Katalin - egyik, a vallás és a marxizmus kapcsolatára utaló kérdésére válaszolva Vizi E. Szilveszter lényegében párhuzamot vont a marxizmus és a nácizmus között. A Munkáspárt 2006 hivatalos úton is panaszt tett a Kossuth Rádió felelős vezetőinél az ügyben.
Pedig az MTA elnöke igazat mondott: fasizmus, kommunizmus egyre megy, de az utóbbi több embert ölt. A csömöri emlékmű 100 millió áldozatról emlékezik meg.
Mi a különbség Gyurcsány és egy Habsburg között? Óriási. IV. Károly esete példázza. Ő lemondott, s az Egyház boldoggá avatta. Gyurcsány, ha lemondana, egy nemzetet tenne boldoggá.
.
Derűlátó elemzést közölt a 2007-ben várható magyarországi folyamatokról a JP Morgan.
Ez a cím könnyen felkelti az ember érdeklődését. De nézzük a részleteket:
A nemzetközi pénzügyi szolgáltató szerint az idén nagyszabású lesz a magyar költségvetési szigorítás, és ezért nagy vonalakban reális a 2007. végére kitűzött hivatalos hiánycél. A cég a GDP-arányos magyar államháztartási hiány 3 százalékpontos csökkenésére számít ebben az évben.
A JP Morgan szerint legkorábban áprilisra lehet felmérni az első reformcsomag eredményit.
Nem sikerült felfedeznem a derűlátás okát. Valaha azt tanultuk, hogy tartalomnak és formának összhangban kell lennie. Vajon a cím és a szöveg között nem lenne szükség valami hasonlóra? Ha ez sikerülne, akkor már a választási és kormányprogram között is elérhetnénk legalább némi hasonlóságot.
Két orvos beszélget
- Emlékszel, hogy Kuncze 1994-ben azt mondta, hogy a magyar egészségügy nem halott, hogy kórboncnokra volna szüksége?
- Igen, csak azt nem értem, hogy ha akkor a kórboncnok ellen tiltakozott, akkor most miért szabadított ránk hóhért?
Párbeszéd:
- Mondd, ki a posztkommunista?
- Mindenki, aki posztot kapott Gyurcsánytól.
Kitörés helyett betörés
"Mindez azzal jár, hogy 2007-ben - az elmúlt négy év dinamikus életszínvonal-növekedése után - enyhe korrekció következik" - hangoztatta, majd megjegyezte, "jövőre nem élünk majd rosszabbul, mint ahogyan tavaly éltünk". - mondta 2006 decemberében a kormányszóvivő.
Próbáljuk meg értelmezni: 2007-ben nem fogunk rosszabbul élni, mint 2005-ben. Más szavakkal: 2007-ben a két évvel korábbi szintre csúszunk vissza.
Sajnos nem hiszek a kedves szóvivő asszonynak. Ha a tehernövekedést nézem, sokan sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek. Ha segítenek magukon, az alighanem a fekete piacon lesz, ami viszont az államot hozza rosszabb helyzetbe, mint eddig. A kormány nem segíti az országot, hogy kitörjön a mostani rossz helyzetből, hanem betöri az országot, hogy elfogadja a megszorításokat. Még ez is elmenne, ha a ,,reformnak" lenne értelme.
Húsz százalékkal hosszabb lett az autópálya, a matrica viszont alig drágult - büszkélkedik a reklám, s meg is magyarázza, hogy ekként fajlagosan olcsóbb lett a közlekedés. - Van azonban egy másik megközelítés is, amit furcsa mód soha nem hangoztatnak az illetékesek. Ha az autópálya hosszabb, kétségtelenül több lesz a vele kapcsolatos kiadás is. Ez látszólag indokolttá teszi a díjemelést. Ám, ha az autópálya hosszabb, több lesz az igénybevevő, azaz a matricavevő is. Ez a többlet vajon nem fedezi a többletköltségeket? Netán nem ad-e extra hasznot az üzemeltetőnek? Nem lehet, hogy a hosszabb pálya díjcsökkentést indokol? Tudjuk-e, hogy a magas matrica díj miatt hányan használják az autópálya mentes utakat? A kérdésekre bizonytalan a válasz, ami biztos, hogy az éves matrica ára 2007-ben 37200 forint. Érdekes lenne tudni, hogy milyen árkalkuláció hozta ezt ki.
Drágám, mondja az ember a párjának, de most januártól városának, távfűtésének is.
A Magyar Hírlap információi szerint összesítve Budapest a legdrágább, majd Debrecen, Pécs és Győr következik a közműszolgáltatások árainak rangsorában. A szemétszállítás, a vonaljegy és a havi bérlet ára a fővárosban a legmagasabb, de a baranyai megyeszékhelyen a legdrágább a vízdíj és a távfűtés. Az előbbi 30, utóbbi 49 százalékkal drágult ebben az évben Pécsett. Szegeden átlagban 55 százalékkal kell többet fizetni a távfűtésért, a víz- és csatornadíjat 10, a szemétszállítást 18 százalékkel emelték. A távfűtés drágulása Győrben volt a legnagyobb, átlagosan 64 százalékkal kell többet fizetni ezért azoknak, akik nem kapnak támogatást. Veszprémben ugyanez az emelés 60 százalékos volt január elsején. De nyugalom. Nem kell félni, nem fog fájni. Neki.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 10:49:50, szerda
|
| |
| |
Hírértékválság
Ugró Miklós
Magyar Nemzet 2007. január 3. 0:01
Még olcsón (?) utazhattam a munkahelyemre, hiszen 5-ig érvényes a tavaly
decemberi BKV-bérlet, így a megszorítások ellenére azonnal jelentős
megtakarítással kezdtem az évet.
(Hozzáértő statisztikusok az így adódó különbségekkel is csökkenteni fogják
a jövő évi infláció mértékét.)
Útközben elég volt futó pillantást vetnem az újságosstandokra, és azonnal
meggyőződhettem arról, hogy a magyar lakosság érdeklődését Bulgária és
Románia unióhoz való csatlakozása kelthette fel leginkább
- legalábbis ez a hír harsogott a politikai napilapok címoldalán.
Csak a mi lapunk, a Magyar Nemzet lógott ki a sorból, mert nálunk a
drasztikus drágulások híre került a főhelyre.
Mintha a magyar emberek kizárólag a bukszájuk tartalmán át lennének képesek
szemlélni a világot, és nem örülnének önzetlenül annak, hogy tizenhét évnyi
szünet után újra eltéphetetlen és megbonthatatlan testvéri közösségbe
kerültünk Bulgáriával és Romániával.
Tárgyilagosan mérlegelve az eseményeket, nyilvánvaló, hogy az EU-bővítés a
legfontosabb, legizgalmasabb, minket, magyarokat a legmélyebben érintő
történés az elmúlt napokban, messze megelőzve a Pest környéki földrengést,
de még az államfő újévi köszöntőjét is.
Az pedig, hogy január 1-jétől lényegesen drágább lett az élet hazánkban, az
elvakult,
destruktív jobboldaliakon kívül senkit sem érdekel.
Különben is, az nem áremelkedés, hanem reform!
A lakosság érdekében történik minden.
Vegyük csak a közüzemi díjak emelését!
Egyértelműen a kisfogyasztók járnak jól, hiszen nem kell többé
röstellkedniük az állam gyámkodása miatt, végre felnőtt, önálló, felelős
állampolgárként kezelik őket, amitől úgy megizmosodik az öntudatuk, hogy az
újabb terhet is mosolyogva viselik.
Az állam is jól jár, mert a szocialisták vezette állam mindig, minden
helyzetben nyerő.
Egyedül a külföldi tulajdonosok fáznak rá, hiszen megnövekedett nyereségüket
sokkal nehezebb lesz kicipelni az országból.
Nyögjenek csak, úgy kell nekik!
Nem fogjuk sajnálni őket!
Utalnunk kell a miniszterelnök úr sokak szerint önkritikus évértékelő
(mellé)beszédére is.
Azt állítja a lánglelkű, hogy 2007-ben stagnál majd az életszínvonal,
viszont 2008-ban már stabilizálódik a helyzet, míg a következő év
érzékelhető eredményeket hoz.
Illendő lenne leborulnunk Gyurcsány zsenialitása előtt!
Az ő irányításával az elszabaduló infláció és a jelentősen megnövekedő
közterhek ellenére az életszínvonal nem csökken majd, hanem minimum stagnál.
S ezt a stagnálást 2008-ban stabilizálni sikerül, hogy 2009-ben már élvezzük
is a reformok áldásait.
Magyarán: egy röpke pillanatra sem romlik a helyzetünk, épp ellenkezőleg, a
változatlanságában is tulajdonképpen javul, mert erőt meríthetünk belőle.
Így lesz-e, vagy sem?
Nem számít!
A fontos az, hogy a látnoki adományokkal megáldott Gyurcsány évekre előre
elárulta, miről szól majd a kormányzati propaganda, mit sulykolnak majd az
objektív, független médiumok.
Természetesen véletlenül sem arról van szó, hogy a kormány megdolgozta,
felkészítette
a legbefolyásosabb lapok vezetőit, vezető publicistáit, és azok
gátlástalanul kiszolgálnák a kormány pitiáner érdekeit.
Aki ismeri a ballib médiumok potentátjait, az tudja, abszurd, sőt beteges
feltételezés az ilyesmi.
Azok a derék emberek oly jellemesek és gerincesek, hogy csak a belső
meggyőződésükre hallgatnak, a hatalom szirénhangjai soha nem befolyásolják
őket.
Egyszerűen szakmailag nem indokolta semmi, hogy a ballib politikai napilapok
2007. január 2-án
nem pusztán a címlapon, hanem egyáltalán sehol sem foglalkoztak az újévi
áremelésekkel.
Az ilyen olcsó populizmus távol áll tőlük.
Idén a hazudozás, az átverés, a félrevezetés, a manipuláció, a populizmus
ára is emelkedik.
Ám a tömegek folyamatos szoclib típusú felvilágosítása minden pénzt megér. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 10:14:09, szerda
|
| |
| |
Drasztikusan növekednek a lakhatás és a tömegközlekedés költségei
2007. január 2. 11:30
A korábbi évekhez képest az idén lényegesen nagyobb mértékben emelkednek a közszolgáltatási díjak a fővárosban és vidéken egyaránt. Tegnaptól többet kell fizetnünk a vízért, a csatornázásért, a szemétszállításért, a tömegközlekedésért, a kéményseprésért, sőt a temetkezésért is. A több mint négy százalékkal visszaeső reálbérek mellett a hat százalékot túllépő infláció mértékét jelentősen meghaladó költségnövekedés hárul így a lakosságra.
Élni és halni is drágább lesz idén. A drasztikusan emelkedő gáz- és távhőárak mellett az összes lakhatással kapcsolatos költség január elsején a hat és fél százalékos inflációnál nagyobb mértékben emelkedett, míg a temetkezésért nyolc százalékkal kell többet fizetni.
A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott fogyasztói kosár adatai szerint a háztartások legnagyobb volumenű kiadása a rezsiköltség, amely tavaly az összkiadások majdnem egynegyedét tette ki, ezért a mostani áremelkedések hatása lényegesen nagyobb terhet ró a családokra.
A kormányzati megszorításoknak és a dráguló közszolgáltatásoknak köszönhetően a helyi önkormányzatok gyakorlatilag kényszerpályán próbálják finanszírozni városuk működését. Az önkormányzatok egyéb források híján részben a lakosságra terhelik a többletkiadásaikat.
Budapesten a tömegközlekedési díjak (BKV-tarifák) átlagosan több mint 13 százalékkal emelkednek. A dolgozói bérletek ára ugyan csak hat és fél százalékkal, de a tanuló- és nyugdíjasbérletek 13,5, míg a vonaljegyek 24 százalékkal kerülnek többe, mint tavaly. Így a dolgozói bérletekért 7350, a tanuló- és nyugdíjasbérletekért 2950 forintot, a vonaljegyekért 230-at kell utazásonként fizetnünk. A fővárosi lakosságot érintő drasztikus emelkedések között szerepel a víz és a szennyvízdíjak változása is: a víz 9,8 százalékkal, a csatornahasználat 9,4 százalékkal drágul. A szennyvízszippantás 9,6, a szemétszállítás 8,4, a kéményseprés 5,4 százalékkal kerül többe. A következő években további lényeges áremelkedések várhatók. Az ország több mint egymillió lakosa számára az ivóvízdíjak átlagosan 7,6 százalékkal, a csatornatarifák pedig 12,5 százalékkal nőnek.
A legnagyobb vidéki városok közül Debrecenben az EU-normatívákhoz igazodva a víz-, csatorna- és szennyvízdíjak átlagosan kilenc százalék fölé emelkednek. Még nagyobb a drágulás Nyíregyházán, ahol a csatornadíj 23, s 2008-tól várhatóan további tíz százalékkal növekedhet, a víztarifa ugyanakkor mindössze két százalékkal drágul.
Győrött is drasztikus mértékű drágulás hárul a lakosságra: tegnaptól ötven százalékkal kerülnek többe a tanuló- és nyugdíjasbérletek, míg a többi bérlet ára tíz százalékkal emelkedik. A kéményseprési díjak hat százalékkal, a hulladékszállítási díjak nyolc százalékkal kerülnek többe, a vízdíjért négy, a csatornadíjért hét százalékkal kell többet fizetni.
Miskolcon az autóbusz-, villamos-, a csatorna- és vízdíjak szintén növekednek. A Miskolci Városi Közlekedési Zrt. állítása szerint a drágítás azért szükséges, hogy a társaság csökkentse a veszteségeit.
Szegeden amellett, hogy a lakbérek 2010-ig több lépcsőben háromszorosára növekednek, már idén február és július között 69 százalékkal kell többet fizetni a bérleményekért. A helyi önkormányzat döntése szerint nemcsak az eddigi parkolási rendszer lesz érvényben, hanem azt kiterjesztik a város olyan részeire is, ahol eddig az autósoknak nem kellett fizetni a parkolásért. Tehát a parkolók számának növekedése mellett a díjak emelkedése is mértékadó, mely 12,9 és 50 százalék közötti növekedést mutat. A tömegközlekedésért átlagosan 40 százalékkal kell többet fizetni, ami elsősorban a tanuló- és nyugdíjasbérleteket érinti. A bliccelőkkel is számol az önkormányzat: ők ezentúl 20 százalékkal fizetnek majd többet a kihágásukért. A szemétszállítás 18, a csatornadíj 10 százalékkal emelkedik Szegeden.
Pécsett a tömegközlekedés két ütemben drágulhat: első körben januárban, majd júliusban az átlagos tarifák 35 százalékkal emelkednek amellett, hogy tavaly novemberben hét százalékkal növekedett ennek a szolgáltatásnak a díja. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-01-03 10:06:51, szerda
|
| |
| |
Orbán Viktor: Együtt fogunk maradni!
2007.01.03. 00:22
Nem a pártpolitika beszélt belőlem, amikor azt mondtam, hogy a másik oldallal nincs alku. Arról van szó, hogy semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó közreműködni egy olyan világ kiépítésében, ahol a cinizmus az úr, ahol hiányoznak az erkölcsi alapok - mondta a Demokratának Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke.
Exkluzív újévi beszélgetés Orbán Viktorral
- Jones gazda...
- Hm...
- Schmidt Mária egy, a Népszabadságban közölt cikkében önt hasonlította hozzá. Azzal biztatta a baloldaliakat, hogy ne féljenek, Jones gazda nem jön vissza, de Gyurcsánynak is mennie kell...
- Engem Orbán Viktornak hívnak, és ezen egyelőre nem is akarok változtatni.
- Ennyi?
- Talán még annyi, hogy a szóban forgó úr elment. Én nem mentem el, ezért nem is jöhetek vissza. Egyszerűen csak itt vagyok. Teszem a dolgomat. Kitanultam már az ellenfél hadviselésének módszereit. Amikor valamire készülnek, akkor az ellenfelet vádolják meg azzal, amit ők maguk tenni akarnak. Amikor választási csalásra készülnek, megvádolnak bennünket, hogy törvénytelenül akarjuk befolyásolni az eredményeket. Amikor pedig a mi belső viszonyainkat elemezgetik, az azt jelenti, hogy baj van odaát.
- Ezek szerint az MSZP Gyurcsány Ferenc eltávolítására készül?
- Kívülről nem láthatunk bele a lapjaikba, de nem is szükséges. Nekünk nem rájuk, hanem az emberekre kell figyelnünk. Annyit biztosan mondhatok, hogy a magyarok nincsenek és nem is lesznek annyira megbillent morális állapotban, hogy huzamosabb ideig elviseljék, amit a jelenlegi kormány a kormányfő vezénylésével művel. Amikor azt mondom, hogy a kormányfőnek távoznia kell, és ez csak idő kérdése, akkor több száz éves szabályok alapján értékelem a helyzetet. Vele már nem számolunk, vele nincs több dolgunk, legfeljebb a magyar baloldallal.
- Mit ért magyar baloldal alatt?
- A meghatározás történeti és filozófiai értelemben pontatlan, ugyanúgy, mint jobboldalnak nevezni a jelenlegi ellenzéket. Ezek inkább nyelvi jelzőrakéták, hogy értsük egymás gondolatait, hogy tudjuk, éppen kiről beszélünk. Magyarországon sajátságos helyzetbe kerültünk. A szocialisták a Szocialista Internacionálé tagjai, a Fidesz pedig az európai néppártok uniójának tagja. Ezért itt, Magyarországon is jobb-, illetve baloldaliaknak nevezzük ezeket a pártokat, de ez gyakran megtévesztő. Mondok egy jellemző példát. Itt van a kisgazdapárt hagyománya, amit ma egyértelműen a jobboldalra sorolnak be. Ám annak idején plebejus érzelmű párt volt, társadalompolitikai programjuk szemben állt a két világháború közötti jobboldali kormányokéval. Ám ha azt mondanám, hogy a kisgazdák hagyománya baloldali, akkor megköveznének, mert a baloldallal sokan a kommunizmust, tehát az internacionalizmust és az ateizmust azonosítják, márpedig a kisgazdák az Isten és a haza nevében álltak szemben a kommunistákkal. Visszatérve a mai baloldalra, van egy dokumentum, amelyről már hosszú évek óta nem hallottam. Ha jól emlékszem, 1999-ben készült, Szociáldemokrata Charta volt a címe. Ezt a dokumentumot a posztkommunisták idősebb nemzedéke fogalmazta, azzal az igénnyel, hogy a rendszerváltoztatás után végre világosan megmondják, a múlt mellett - jogfolytonosság az MSZMP-vel - milyen jövőt szeretnének építeni Magyarországon. Az MSZP-nek ez a programja alapvetően baloldali volt.
2004-től, amikor a fiatal szocialista milliárdosok elfoglalták az MSZP-t - anélkül, hogy bejelentették volna -, a Szociáldemokrata Chartát kidobták az ablakon. Ma lényegében egy neoliberális forgatókönyv alapján cselekednek. Hasonló jelenség játszódik le magyar változatban, mint amit Tony Blair hajtott végre Angliában, vagy Schröder Németországban. Az ilyen - neoliberális - változást a nagytőke mindig üdvözli, úgy mondják, modernizálódik a baloldal, a baloldali érzelmű emberek pedig mindenhol úgy tekintettek erre a változásra, hogy elárulták őket. Hiszen a német szociáldemokraták például a hagyományos munkásvilágot hagyták magára, négymillió fölé is szökött a munkanélküliség. Blairék Munkáspártja is a hagyományos munkás támogatóit hagyta maga mögött, és globalista párttá vált. Legfeljebb választások idején kalózkodnak a baloldali értékekkel, remélve, hogy megtarthatják régi híveiket. Ám a nyilvánvaló ellentmondás egyre kényelmetlenebbé vált, innen ered az új baloldal és a harmadik utas politika elnevezés, amelynek világkampányához a még hatalomban lévő Bill Clinton is csatlakozott.
- Ha politikai tevékenységük alapján kellene jellemeznie a balliberális pártokat, akkor hogyan hívná ezeket?
- Magyarország esetében posztkommunistának nevezhetjük őket. Tudomásul veszem ugyanakkor, hogy ez az elnevezés értelmezésre szorul, márpedig, mint tudjuk, a találó elnevezések nem szorulnak értelmezésre. Az én megoldásom tehát nem tökéletes, de legalább pontos. A magyarországi kommunistáknak 1956 után egy sajátságos fejlődéstörténet jutott osztályrészül, és ez megkülönböztette őket a többi közép-európai kommunista párttól is. A forradalom az ő szempontjukból azt jelentette, hogy a nép felelősségre vonta őket mindazért, amit elkövettek az emberek ellen. Ilyen addig nem történt. Sőt sehol máshol sem volt arra példa a szovjet birodalomban, hogy a nép mondjon ítéletet a kommunistákról. Az idő rövidsége miatt az elszámoltatás nem öltött jogi formát, a választásokat sem tarthatták meg, de az ítéletet október 23-án kimondták. Ez a felelősségre vonás máig ható tapasztalata a magyar kommunistáknak. Ha egy ideológia fölött a nép olyan nyílt ítéletet mond, mint 1956-ban, akkor megcsappan azok száma, akik továbbra is őszintén hinni tudnak.
Következésképpen '56 után már nem a kommunizmus nevében gyakorolták a hatalmat, hanem a hatalom nevében. ,,Nincs más, nem lehet más alternatíva, ezért az lesz veletek, amit mi akarunk." Ezért a rendszerváltás nem a többi közép-európai kommunista párthoz hasonló MSZMP-t talált itt, hanem egy túlélésre berendezkedő, ideológiamentes, hatalmi konglomerátumot. Ez magyarázza, hogy míg a többi kommunista párt szétesett, átalakult, a helyére került, a magyar egyben maradt, és sikeresen mentette át hatalmi gépezetét. Hatalmat mentettek át, nem eszmét, ideát, értékeket. Hatalom, pénz, cinizmus: ez az ő realitásuk, erre épülnek az átmentett hálózataik is.
- A besúgókra gondol?
- Jóval többre, a rendszerváltoztatás előtti időből áthozott, s ma is működő gazdasági, politikai, kulturális, média és titkosszolgálati érdekszövetségekre.
- Október 23-án azonban kiderült, hogy a polgári elégedetlenség egyelőre nem túl hatékony a hálózattal szemben. Bár a baloldal morális értelemben vesztett, a polgári ellenzék nem győzött. Lehet demokratikus eszközökkel nyerni egy ilyen hálózat ellenében?
- Ma az a helyzet, hogy van egy csalással, az emberek megtévesztésével hatalomra jutott, illegitim kormány. A csalás a valóság megismeréséhez fűződő jog megtagadását, ezáltal a szabad döntés jogának elvételét jelenti. A kormánypártok maguk is beismerik, hogy csak egy hazugságkampánnyal sikerült hatalmon maradniuk. Olyan helyzetbe hozták az embereket, mintha bekötött szemmel kellett volna voksolniuk. Ennek súlyos következményei lettek. Kiderült, hogy miután évekig nem kormányoztak, gazdasági válság alakult ki, és ennek súlyos árát az emberekkel akarják megfizettetni. Ez az ár borsos lesz, számos családot sodor majd megélhetési válságba.
Érdemes szétválasztanunk, hogy mit válaszolhat erre a helyzetre a nép, és mit válaszolhatnak az alkotmányos jogrendre felesküdött népképviselők. A népnek, ha csak nem akarja, hogy újra és újra kiforgassák a zsebeit, az lehet a válasza, hogy elkergeti azokat, akik ezt a helyzetet előidézték. Azoknak a felháborodása tehát, akik őszszel ezt követelték, érthető és jogos. Az elégedetlenség azonban ma még nem tisztázott okokból szinte azonnal erőszakba fordult át. Márpedig a hazugságra az erőszak rossz válasz. Hogy kinek állt érdekében a jogos elégedetlenséget erőszakba fordítani, arra előbb-utóbb megkapjuk a választ.
- És addig?
- Az erő és az erőszak nem keverendő öszsze. Az erős ember nem erőszakos. Az erőszakosság gyakran a gyengeség leplezését szolgálja. A Fidesznek az a feladata, hogy megteremtsük azt a lehetőséget, aminek segítségével erőszak nélkül fejezhetjük ki azt a népi erőt, amellyel elmozdítható a csalással hatalomra jutott koalíció. Ismétlem, a kormányt csak a nép távolíthatja el.
A teljes beszélgetés a Demokrata január 4-én megjelenő számában olvasható |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2007. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
198 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 664
- e Hét: 6416
- e Hónap: 10161
- e Év: 163657
|
|
|
Offline
