|
2007-01-04 10:16:17, csütörtök
|
| |
| |
Felforgatók
Torkos Matild
Magyar Nemzet 2007. január 4. 0:02
Úgy látszik, Gyurcsány Ferencnek és társainak nem sikerül botrány nélkül
beindítani a reformnak nevezett folyamatot.
Egyelőre csupán a reform szó jelentését forgatták ki, reform alatt eddig
ugyanis a haladást segítő, nem gyökeres átalakítást, változtatást értettük.
Mostanra azonban a káosz lett a reform szó szinonimája, mintha ennek a
"reformnak"
a kimunkálói előtt célként az lebegett volna, hogy "holnapra felforgatjuk az
egész világot".
Bár a reformnak nevezett valaminek a várható jótékony hatását még nyomokban
sem látjuk, az internacionalistákból globalistákká átvedlett elvtársak
minden igyekezetükkel azon vannak,
hogy megőrizzék megbízóik bizalmát.
Sajátságos módon nem a magyar választók bizalmáról van szó, hanem azokéról,
akiknek az érdekében nadrágszíjjal, időnként gumilövedékkel és könnygázzal
"reformálnak".
Még az óévben kiderült: Molnár Lajossal nem lesz gördülékeny az egészségügy
átalakítása.
A nagy "reformer" ugyanis a kórházak átalakítása előtt megfeledkezett egy
aprócska körülményről, arról tudniillik, hogy a kórházi ágyak kidobálása
után a vezető szakorvosok nemcsak a kalapjukat veszik,
hanem hónuk alá kapják a lélegeztető gépeket is, amiket az áfatrükkös
gazdálkodást igénylő nehéz időkben alapítványaik nevére gyűjtöttek be
adományokból.
Január első napjaiban pedig azzal szembesültünk a gyógyszertárakban, hogy a
november elején beharangozott és törvényerőre emelt háromszáz forintos
dobozdíjat mégsem kérik a patikusok, mert a beszedését nem sikerült a
hatálybalépés idejére szabályozni.
A benzinkutasok most még sebbenzinnel moshatják kezeiket, a káosz őket
egyelőre nem érte el.
Ha összehasonlítjuk a BKV-vonaljegy, a fővárosi vécéhasználati díj, a 300
forintos orvosi vizitdíj és a dobozdíj költségének nagyságrendjét, illetve
utóbbiak adminisztrációs költségeit, még örülhetünk is, hogy csupán
elszenvedői vagyunk az ostobaságnak, és nem az elkövetői.
Az egészségügyi miniszternek valószínűleg már se megbízható kezelőorvosa, se
gyógyszerésze nincsen,
így aztán nincs kitől megkérdeznie utólag se, hogy vajon nem járt volna-e
kevesebb
mellékhatással egyszázaléknyi tb-járulék-emelés, mint ennyi erőltetett
- és csekély társadalmi megbecsülést és gazdasági hasznosságot eredményező -
sületlenség.
Ráadásul itt van a nyakunkon a gázártámogatás átalakítása a megszokott
gyurcsányi bonyodalmakkal és a bojkottszámba menő zárt ajtókkal a
gázszolgáltatóknál.
Arról most ne is essék több szó az indokoltnál, hogy a Horn-kormány idején
ugyanez a koalícióba tömörült társaság adta el potom áron (47 milliárd
forintért), alkotmánysértő módon az önkormányzatok gázszolgáltató cégeinek
többségi tulajdonjogát azoknak a külföldi befektetőknek
- szerződésben rögzített mértékű, garantált és kivonható nyereséggel -, akik
most zárt ajtókkal kedveskednek szegény ügyfeleiknek.
Ezek a gázszolgáltatók amúgy húsz százalékkal drágábban kapják az orosz
gázt,
mint a többi uniós országbeli társaik, miközben a mi miniszterelnökünk van
olyan jó barátságban
Putyin elnökkel, hogy kemény üzleti tárgyalás helyett puha narancsfelfújt
falatozásával töltheti
el az időt egy történelmi villában.
Pedig ha nem terhelné az embereket az elfuserált gázközmű-privatizációval
garantált eszközarányos nyereség,
és az egykori Nagy Testvérrel a szirupos barátság helyett a korrekt üzleti
viszonyt ápolnák a szocialisták,
most nem lett volna szükség ilyen brutális gázáremelésre.
És nem kellene a megszorítócsomag által kizsigerelt embereket még arra is
rákényszeríteni,
hogy a fűtés költségének enyhítése érdekében napokig a hivatalt járják:
gázóraátírással, a nagymama lakcímének megváltoztatásával töltsék az időt.
Persze lehet, a gyurcsányi reform lényege csupán annyi, hogy érezzük
magunkat megalázva a saját hazánkban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
