|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 17:10:51, vasárnap
|
| |
| |
A kommunizmus áldozataira emlékezve...
Ratkó József: TÁNC (Fábry Zoltánnak)
Magyarország temetőföld, posztumusz humusz.
Történelme soha el nem évülő priusz.
Bűnjel itt a csillag is, mert megragyog s lehull.
Kard lángol az éjszakában attilátlanul.
Bűnjel itt minden - halotti anyakönyv a rög.
Írva benne jó magyar, vad tatár és török,
írva benne arcról arcra minden holtjai;
följegyezve ázsiai, európai.
Magyarország temetőföld, toroz és vigad.
Holtjaiból kóstolót küld szomszédainak.
Duna-környék szétszóratott, éhes népei,
vagyunk ma is ama székely György vendégei.
Magyar, oláh, szláv - mindigre ebhitű pogány,
csűrdöngölőt járunk ma is Ady homlokán.
Hát mulassunk! - egyiket se gyűlölöm, hiszen
énérettem él az is, ki engemet eszen.
Magyarország temetőföld, posztumusz humusz.
Történelme soha el nem évülő priusz.
Életet aki ha itt vet, húsba vet magot.
Holtból bú elő a kisded, jövendő halott.
Mégis: hogyha szülni már egy ringyó sem akad,
hónom alatt költöm ki a fiacskáimat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 17:05:09, vasárnap
|
| |
| |
A kommunizmus áldozatainak emléknapjára
Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
- Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
- Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
- Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
- Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
- Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
- Hallod, Názáreti?
"Apámat ne engedd!"
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
- Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... - Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
- Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
(Márianosztra, 1955. dec.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 16:48:28, vasárnap
|
| |
| |
Ratkó József: EGY ÁGYON, EGY KENYÉREN
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 16:43:36, vasárnap
|
| |
| |
A kommunizmus áldozataira emlékezve
Ratkó József: Chanson a hatalomról
A hatalomnak keze van,
és oszt vele és üt vele
fiatal titkárnője van
és helytelenkedik vele
A hatalomnak szeme van
mindent szemügyre vesz vele
a hatalomnak füle van
fülel és lefülel vele
A hatalomnak szíve van,
bárkibe átültethető
a hatalomnak arca van
amin a bőr cserélhető
A hatalomnak fegyvere van,
mi mást tehetne, lő vele
A hatalomnak hatalma van
és él, ha visszaél vele.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 08:46:35, vasárnap
|
| |
| |
"Lózungok": a munka becsülete
ÉLETMEGHATÁROZÁSOK A POLGÁRI ÉRTÉKREND MENTÉN
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg: a család, a szakmai MUNKA és az életidő.
A szakmai munkát a társadalomba szerveződő emberek, az élet két alapvető helyszínén, családi- és társadalmi munkamegosztásban végzik.
A családi munkamegosztás a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók, feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése.
Például: a háztartás- és a gyermeknevelés, az idős- beteg szülők otthoni gondozásának feladatai, melyek elvégzéséhez ma már egyre több szakértelemre van szükség.
A magyar családok többségében a "családfenntartó" még nem tudhat a társadalmi munkamegosztásban végzett munkájával annyi jövedelmet magáénak, melyből ezen szakemberek (házvezető, gyermeknevelő, betegápoló) munkáját meg tudná vásárolni. Ezért, ezek a családok egy újfajta, az ősi mintára emlékeztető, önellátó háztartásra kénytelenek berendezkedni. Ez a nagy családokra, - ahol egy háztartásban több nemzedék él együtt, vagy gyermek felnevelésére, iskoláztatására vállalkoznak - fokozottan érvényes.
Ott, a család működőképességéért a családtagoknak meg kell tanulni a szakszerű ellátáshoz szükséges szakmai (betegápoló, gyermeknevelő) ismereteket!
Attól függetlenül, hogy a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtése (pl.: Széchenyi Terv fejlesztési programja) a végső cél, szükség lenne olyan helyekre, intézményekre, ahol ezeknek az ISMERETEK elsajátítására lehetőség nyílna.
A társadalmi munkamegosztás a termelő- és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglakozási ágakká való szétválása, elkülönülése.
A társadalmi munkamegosztásban szakmai munkát végző Egyénnek gondot okozhat a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának (a pihenés) természetes igénye és a rekreációra (megújulásra) való törekvése.
A jövőben olyan felnőttképzési- és művelődési intézményekre lesz szükség, ahol az Egyén - úgy is, mint magánember és úgy is, mint társadalmi lény - megismerheti saját, egyéni értékeit, ami alapja lehet minden további elsajátításnak és amellyel megvalósítható lehet az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett ÉLETPROGRAM.
Pesterzsébet, 2003. március 4. (Bóna Mária Ilona) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 08:40:38, vasárnap
|
| |
| |
"Lózungok" a családi élet "szentsége"
ÉLETMEGHATÁROZÁSOK A POLGÁRI ÉRTÉKREND MENTÉN
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg: a CSALÁD, a szakmai munka és az életidő.
A CSALÁD
(Ravasz László: Az igazi családvédelem c. írása nyomán)
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.
Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya. A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot. Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő. Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának. Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László)
Comment:
Ravasz László, az 1935-ben, a családdal kapcsolatosan megfogalmazott gondolatait örökérvényűnek tartom. Azért is írtam ide a beszéd rövidített változatát.
Nagyon szépen ír a SZERELEMRŐL. Arról az érzelemről, amelyre való képességünket a TEREMTŐ ,,kódolt" belénk.
Milyen nagyon is jó lenne, ha ,,csak" rajtunk múlna, hogy úgy élhetnénk meg ezt, mint ,,csodálatos ajándékot"!
Úgy, ahogy Ravasz László írta:
,,A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni."
Sajnos, a katonai és politikai diktatúrák nincsenek tekintettel ,,holmi" szerelmekre, emberi érzelmekre!!! Mert a háborúnak kitett embereket elválaszthatja egymástól a HALÁL.
Igen, a politikai diktatúrák lényege is az emberek szelektív módon való közvetlen elpusztítása, illetve: különböző módszerekkel- közvetett módon. Itt, most ezekről a módszerekről nem szeretnék írni, mert megtettem már máshelyütt és itt is közölt írásaimban.
A KÜLÖNBSÉG a végeredményben van. Mert, míg a háborúban elesett szeretteinket JOGUNK VAN/VOLT GYÁSZOLNI, addig a politikai diktatúra áldozataira MÉG EMLÉKEZNI SEM SZABAD!!! Lásd, 2006. október 23-ai rendőrterrort!
Még 50 év elteltével sem lehet GYÁSZOLNI elesett fiainkat, lányainkat, szüleinket, SZERELMÜNKET!!! Ez a nagy különbség! És, nemcsak különbség, hanem annak bizonyítéka, hogy NAPJAINKBAN IS DIKTATÚRA VAN!
Politikai diktatúra szabja meg, illetve belénk veri, hogy kit szabad szeretni, kivel lehet szerelmeskedni, kitől ajánlott, vagy ajánlott-e gyereket szülni, ill. kinek ajánlott gyereket nemzeni. Pontosabban, olyan élethelyzetbe kényszerítenek bennünket, amelyben annak belátására kényszerülünk, hogy üzletté silányuljanak kapcsolataink, kirekesztve belőlük az érzelmeket. Olyan kapcsolatok létesítésére dresszíroznak bennünket, amelyekben egymás használatbavétele a cél. És, hogy még véletlenül se legyen ,,következménye" utód formájában, azt a ,,lehetőséget" is felkínálja, hogy kérjük meddővé tételünket már 18 éves kortól...
Ezért éreztem igazságtalannak, hogy Ravasz László csodálatos gondolataival provokáltam olvasóimat. Mert, a mai körülmények között, amikor fegyveres erőszakkal végrehajtott, demokráciának hazudott POLITIKAI DIKTATÚRA van Magyarországon, lehetetlenség úgy ÉLNI, ahogy azt Ravasz László leírja 1935-ben!
Pedig, de csodálatos volna MEGÉLNI a ,,...szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni" a diktatúra ellen folytatott harc helyett!!!
Pesterzsébet, 2003. március 4. (Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 08:38:03, vasárnap
|
| |
| |
REMÉNY A JÖVŐBEN
ÉLETMEGHATÁROZÁSOK A POLGÁRI ÉRTÉKREND MENTÉN
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg: a család, a szakmai munka és az ÉLETIDŐ.
Minden ember az életidejét időben és térben éli le.
Az időre vonatkozóan három dimenziót ismerünk: jelen-, múlt- és jövőidő.
A jelen embere magában hordozza múltját és jövőjét, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges. Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy. Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat. A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük. Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába.
A múlt, tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.
Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását, mellyel már egyenrangú tagjai lehetünk a nemzettudattal rendelkező Európa országai uniójának.
Ezzel el is érkeztünk az ember térbeli életéhez, mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területén születik és többnyire ott is éli le az életidejét. Azon nyomban megörökli, megörököljük a jövő milyenségének és minőségének felelősségét. Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.
A jelen embere, az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek. Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását.
Olyan jövőért érdemes élni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen. ® Ez a jövő!
Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki az otthonteremtés, a gyermeknevelés- és oktatás, a betegellátás, az időskorúak gondozása költségeinek - legalább részleges átvállalásából!
A Széchenyi- Nemzeti Fejlesztési Terv ehhez ad segítséget, mert úgy ad támogatást, hogy az egyén kreativitásával, vagyis alkotói szakértelmével - pályázati úton nyert pénzekkel - megvalósíthatja álmait. Így teremtve önmaga, és mint jövendő munkaadó: embertársai számára is jövedelmi forrást, munkahelyet.
A jelen emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.
Az ember, minden idők embere nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem lelki alkatával is. Az emberi léleknek szüksége van a hitre. Szükségünk van hitre jelenben, múltban és jövőben; hitre önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában.
A hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban.
A hit erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!
Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet saját hazájának. (És, minden további, nemzetek közösségének. Pl.: EU.)
Pesterzsébet, 2003. március 4. (Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 08:27:48, vasárnap
|
| |
| |
"Lózungok": a HÓSIESSÉG
Idézet ismeretlen szerzőtől:
"A hősiesség nem a saját életének a kioltásában kezdődik, ott végződik.
A kezdet a gazember ellenség legyőzésével kezdődik.
S ha abban összefognak, akkor sok lúd disznót győz!
Kicsit esetlen összehasonlítás, de még mindig a magyar állampolgárok nem éreztek rá arra,
mi a legfontosabb.
Összefogás nélkül semmire sem megy senki, még akkor sem ha élve elégeti magát.
Halottnak halott a szava.
Hogy éljen, ahhoz a nép szükségeltetik, amely szentté avat egy-egy érdekében cselekvőt.
De akad-e ilyen cselekvő egyén?"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 08:18:32, vasárnap
|
| |
| |
HÁRMAS NYOMÁS ALATT...
(Nyílt levél)
Mottó:
Királyok I. Könyve 3. rész, 24-25-26. vers
Azt hiszem, hogy mindenki ismeri Salamon király történetét a két asszonnyal? Amikor is meghal a gazdag kereskedő és a fiára hagyományozza vagyonát. Csakhogy a második asszonynak meghal a gyermeke. A két asszony nem tudott megegyezni, mert mindkettő az állította, hogy ő az élő gyermek édesanyja, vagyis őt illeti az örökség is. A bölcs király gondolkodott, majd azat mondta: ,,Monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor odahozzák a kardot a király elé," ,,Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak." ,,Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala: Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté."
http://video.hirado.hu/videok/szolas_szabadsaga/20060924/szolas_felelosseg_060924 .wmv
Ezen a linken található nyilatkozatoknak akkor lesz létjogosultságuk, ha megtörténik a valódi és teljes-körű rendszerváltozás Magyarországon.
Az 1990-ben, az első "szabadon választott" párt vezetője szerint, az elmúlt 16 évben "kiépültek a demokrácia intézményei".
Igaza lenne, csakhogy ezekben az intézményekben régi-új kompetensék gyakorolják a szocializmusban megszokott, demokráciának hazudott - valójában kontraszelektív - bürokráciát!
Ezzel a fajta hatalom-gyakorlással kettős uralom alakult ki Magyarországon.
Ezt a kettős nyomást már nem sokáig bírja a magyarság elviselni.
Mi célt szolgál az egyik ill. a másik nyomásgyakorlás.
Mindkét irányultságú hatalomnak addig van "létjogosultsága", legitimitása, míg vannak, akik rájuk szavaznak. Ezért követnek el mindent a parlamenti pártok, hogy meggyőzzék választópolgáraikat arról, hogy egyedül ők érdemlegesek erre.
Csakhogy, egyik sem tud mást nyújtani, csak, mi lényege.
1.) A baloldalnak nevezett, de már réges-régen nem az, hanem a volt bolsevik, új burzsuj hatalom a régi módszereivel másodszor is teljes gazdasági csődbe vitte az országot. (Lásd: az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek szövegeit!)
http://furaila.blog.xfree.hu
2006-10-23, 04:12:21, 4. oldal
2.) A jobboldalnak mondott, de néppárti szövetséggé bővült politikai oldalon is vannak öncélú politikusok, de a fő irányvonal a polgári középosztályon nyugvó "jóléti" polgári demokrácia megvalósítása, ami abban a bizonyos, csontig lejáratott Horthy -korszakban már egyszer megvalósult.
Ezért aztán nagyon nehéz modellizálni az akkor kiépült oktatási, egészségügyi, kulturális intézményrendszerét! Nem azt mondom, hogy át kell venni az összes negatívumával, kritika nélkül mindent, hanem meg kell nézni mi az, ami "eurokonform" módon működhet a mai viszonyok között is?
3.) A harmadik probléma az, amit külső nyomásnak nevezünk és az első hatalmi elitet segíti a nyomásgyakorlásban. Mert úgy tűnik, hogy sem Kelet Európának, sem a nyugatinak egyáltalán nem érdeke egy, a saját lábán is megállni tudó, vagyis, gazdaságilag és politikailag önálló magyar nemzetállam létrejötte! Ezért aztán, mi: akik ezt szeretnénk, szemben találjuk magunkat a külső érdekcsoportokat kiszolgáló politikusokkal és az őket támogató média-birodalommal, valamint az általuk, együttes erővel megdolgozott szavazókkal, szimpatizánsaikkal.
A modern, lélektani hadviselés módszerével - ennek a külső érdekcsoportnak/oknak nagyon kényelmes megoldás lenne, ha sikerülne bennünket olymértékben egymás ellen hangolni, uszítani, hogy szépen, de biztosan kinyírjuk egymást.
Az effajta népirtó technikák ellen nem lehet semmilyen nemzetközi bírósághoz fordulni...még fegyverre is csak minimálisra van szükség...a gumilövedék is megteszi?!
"Hol az igazság mostanában?" olvastam egyhelyütt, amire rögtön az ugrik be, hogy a "jó meleg szobában".
De, hol lesz itt az elkövetkezendő hónapokban, években jó meleg szobájuk azoknak a kispénzű szoc. szavazóknak, akiket még ideig-óráig meg lehet győzni arról, hogy mi vagyunk az ellenségeik, meg a "fidesz", meg "azorbán"????????
Nem tudom, hogy él-e még a családokban olyan idős ember, aki emlékezhetne arra a közigazgatási "reformra", amit Apró Antal épített ki 1951-től, bolsevik mintára. Nahát, ezt vette elő a veje-miniszterelnök és egy- az egyben ezt kényszeríti rá az országra. Csakhogy, az is megbukott 1956-ban...
Ennek sem jósolok sok sikert. Mert pont azok lesznek ennek a "reformnak" hazudott átalakításnak a legnagyobb vesztesei, akik szavazatát most még meg tudják szerezni.
Akkor, ha ők hamarosan kihalnak, mit fognak gyurcsányék csinálni?
Azt hiszem, hogy boldogan élnek, majd a külföldi érdekcsoportokkal teljes összhangban, mint modern ,,gyarmattartók".
Csakhogy, nekem ez egyáltalán nem tetszik, mert én szabadságpárti ember vagyok!!!! Mert 60 évesen is teljes szívemből hiszem és vallom, amit már 1956-ban, tíz évesen megfogadtam:
Petőfi Sándor: Első esküm
(részlet)
'...A kényszerítés égett lelkemen,
Mint a görögtűz, olthatatlanúl,
Itt tettem első esküvésemet,
Nagy és szent esküt mondék börtönömben,
Hogy életemnek egy főcélja lesz,
S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.
S ez eskü most is olyan szent előttem,
Amilyen volt az első pillanatban,..."
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-02-25 07:58:52, vasárnap
|
| |
| |
Még egy "lózung": az EMBERI MÉLTÓSÁG hiánya
Az alábbi írás arról szól, amikor a rendőr, az embertelen módszerek alkalmazójává válva "szolgál" és "véd" politikai maffiózókat és az Alkotmányban meghatározott alapjogával a "szólás szabadságának" jogával élő, békés EMBER-re, emberekre brutálisan rátámad.
"Állítsátok meg a símaszkos gengsztereket!
(Munkába indultam...)
Munkába indultam, fogdába kerültem
A rendőrség szerint nem követtem el semmit. ( ! )
2006.11.13 [22:49]
10:40 körül indultam Erzsébeti otthonomból, a 23-as buszjárattal mentem (volna) a Boráros térig, de a Soroksári úton a Közvágóhíd elött leszálltam a buszról, mert gyalog gyorsabban tudtam haladni, akkora volt a forgalom.
Gyalogoltam tovább a 2-es villamos felé a soroksári mentén.
A Közvágóhídnál épülő Tesco árúháznál egy járőrautó állt, benne 2 kényelmesen üldögélő rendőr.
Megkérdeztem tőlük, észrevették-e, hogy a busz a buszsávban nem tud közlekedni, mert azt az autósok használják. A válasz kemény volt és határozott.
"Húzz el innen a gecibe!"
Ez volt a válasz az egyik rendőr részéről.
Ezután kérdeztem, hogy miért beszélnek így velem, amire a válasz az volt, hogy adjam át a papírjaimat, igazoljam magam. Elővettem a papírjaimat és át akartam adni a rendőrnek, erre ő:
"Megtagadja az igazoltatást? Szálljon be a kocsiba!"
Beszálltam a kocsiba, be is zárták rögtön a kocsit.
Hátulra beüllt mellém egyik rendőr, és köszönésképpen a gumibottal a térdemre ütött néhányszor.
Nem egy kellemes érzés.
Erre én megkérdeztem, hogy "így kezdődik egy igazoltatás?"
(Hozzáteszem, a papírjaim még mindíg nálam voltak, nem is kérték azokat többé,
csak verni akartak.)
Ezt válaszolta a rendőr: "ez csak a kezdet. a többit majd a fogdán kapod."
Gondoltam, ha a papírjaim ellenőrzése helyett ütnek egy kocsiban, akkor az nem jó, és húztam kettőt a nyitókaron, az ajtó kinyílt, én meg futottam.
A rendőr (a fiatal) pedig futott utánam, és olyanokat kiabált, hogy fogják meg, gyilkos, fogják meg rabló!
Nem fogott meg senki, csak szaladtam.
Elértem a 2-es villamosig, amikor egy fiatal srác mindenképpen azt szerette volna elérni, hogy álljak meg, én meg nagyon nem akartam megállni, de futni sem bírtam tovább, kidöglöttem.
A lábam nem engedelmeskedett, csak sétéltam, a rendőr lemaradt valahol, már nem követett senki.
Elértem a Lágymányosi híd lábához és megjelent sok rendőrautó, körbevettek, és mint egy gyilkost, bevágtak
a kocsiba és irány a IX. kerületi kapitányság.
Hozzáteszem, többször megfenyegetett a rendőr az úton, amit csak nyomatékosított, hogy amikor
megérkeztünk a kapitányságra, egy Suzuki rendőrautóból símaszkos rendőr szállt ki, és indultunk le a pincébe, ott a fogda.
Ez a maszkos kétszer rúgott hátba 40 lépcsőfok megtétele közben.
Még be sem léptünk a fogdára, ami ugye egy zárt ajtó mögött van, már eltörte az orrcsontomat az a rendőr, aki futott utánam.
A többi, amit ezután bent kaptam már csak a ráadás volt.
12 óra után pár perccel fogtak el, és 17:50-kor engedtek szabadon, természetesen alá akarták íratni velem, hogy
nem bántott senki, sérülésem nem történt, de én megkérdeztem tőlük, hogy ez szerintük így igaz-e?
Válasz nem volt.
Nem volt kihallgatás, nem volt semmi, csak majdnem 6 óra fogvatartás és egy kiadós verés.
Természetesen érdeklődtem afelől is, hogy mivel vádolnak, miért voltam bezárva egy húgyszagú koszos
lyukba.
A válaszukban tudatták velem, hogy nem vádolnak semmivel, nem követtem el semmit és hogy szabadon távozhatom.
Kértem igazolást, nem kaptam.
A rendőrségi váróban felismertem a símaszkos férfit is, egy szemüveges, kopasz rendőr személyében.
Ő csak vigyorgott. én nem, mert nagyon fáj a jobb oldalam.
Nem engedték, hogy hozzátartozómat, esetleg ügyvédemet értesítsem.
Beérkezésemkor (12:10 körül) le KELLETT mondanom az esti vacsoráról is, mivel egy papírt írattak alá vele, hogy nem kérek vacsorát.
Kiengednek, nem hiszem el.
Van igazság?
Dehogy!!
Visszakaptam mindenemet, kivéve a cigarettát, mert az széttört a zsebemben, miközben ez a két akak agyba-főbe vert.
Kabátom tiszta vér, még a fogdán a papír is véres, amire a nálam található tárgyakat jegyezték.
Kiléptem a vasajtón, felmegyek a kapushoz, persze nem is ismer, azt sem tudja ki vagyok, honnan jöttem.
Bezzeg a símaszkos tagtól nem kérdezte meg, hogy ki ő és miért rugdos a folyosón!!
Ezután még az ügyeletes tiszt fontosnak tartotta, hogy behívjon az irodájába és beszélgessünk kicsit, de ez nem tartott tovább 3 percnél, és semmivel sem lettem okosabb attól, amit mondott.
Nagyjából azt kívánta ecsetelni, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet, meg hogy ne általánosítsak
az eset miatt.
Nem minden rendőr ilyen.
Milyen?
Milyen ügyet is?
Mert ha ők nem vádoltak semmivel, akkor milyen ügyről beszélt nekem, nem is vágom.
Én csak holnap lépek ez ügyben.
Összességében a rendőrök lekezelően, flegmán, brutálisan, igazságtalanul bántak velem.
A fogdaőr nem vert, de szemrebbenés
nélkül nézte végig, ahogyan a két rendőr többször hasba, hátba rúg és őt is felelősségre kell vonni, mert "vétkesek közt cinkos, aki néma".
Ennyi történt a rendőrségen.
Első utam az Országos Baleseti Intézet ügyeletére vezetett, onnan a Péterfy Sándor utcai korházba küldtek ultrahangra, röntgenre.
Az ambuláns esetszám: 2111467, de holnap reggel scannelem be a lapot és publikálom.
Az esettel kapcsolatban a következő sérüléseket szenvedtem:
"Diagnózis magyarul" (nem is tudtam, hogy ezt már így külön ráírják)
Orrcsont törése, a jobb mellkasfal zúzódása, hasfali zúzódás.
"Ez az ambulánslap a beteg kérésére, látlelet céljából készült.
Sérüléseinek jogi gyógytartama 8-napon túlinak minősül."
Ők meg szolgálnak és védenek!
Pécsi Zoltán
pecsi.zoltan@gmail.com
forrás:
http://demokracia.extra.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=68
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
193 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 120
- e Hét: 957
- e Hónap: 9561
- e Év: 45502
|
|
|
Offline
