|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 22:28:29, csütörtök
|
| |
| |
A ,,vágott-virág" nemzedék szeretetképtelensége
Áron és a "szerelem"
Áron: közös barátunk, kérésemre elmesélte történetét, ami vele esett meg és ami annyira elkeserítette, hogy fel akarta vágni az ereit.
A munkahelyén, egy helyre- hölgyemény felkeltette figyelmét. Amikor bement abba az irodába, ahol a lány dolgozott, le sem tudta venni róla a tekintetét. Annyira ölelnivaló harmóniában váltakoztak az eleven mozgású női testen a hajlatok és a domborulatok, hogy másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy karjaiba zárja; és amikor találkozott a tekintetük, úgy érezte: be kell hunyni a szemét, mert az a női szempár parázs-forrósággal égette őt.
Egy idő után rájött arra, hogy újra és újra át akarja élni azt az élményt, amit a nő közelében érzett és minden ukra-fukra odavitte a lába.
Annyira el volt foglalva saját gerjedelmével, hogy észre sem vette, hogy a parázsló szempár gyakran könnytől fényes. Pont egy ilyen alkalommal durálta neki magát Áron, és megfeledkezve feleségének tett örök-hűség-esküjéről, légyottra hívta. És ekkor olyasmi történt, amire Áron nem számított, ami annyira kibillentette lelki egyensúlyából, hogy eljutott a végső elkeseredésig. - "Mert mit ér a férfiember élete, ha férfiasságára már nincs szükség ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni szíve(?) választottját!?"
Az történt ugyanis, hogy a hölgyike ott, azon nyomban, a nyitott iroda ajtóban a nyakába borult és ölelte, csókolta, miközben zokogva kérlelte, hogy szeresse nagyon, mert neki nincs senkije, aki szeretné...
Áron csak hebegett és úgy megijedt, hogy hónapokig elkerülte azt a bizonyos irodát. Még a folyosón is lopakodó sietséggel haladt el előtte, majd hamarosan kilépett a cégtől. Azóta képtelen a férfi gerjedelemre... Hát ezért akarta felvágni az ereit.
Bp. 2002. július 6.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 22:23:03, csütörtök
|
| |
| |
A ,,vágott-virág" nemzedék anyátlan anyasága
A lakótelepi nagy idegenben,
a harmadik emeleti betondobozban szakadt
rám igazán az ,,anyátlan-apátlan-árva" érzése!
És, mert olyan nagyon vágytam rá:
álmodtam magamnak egy ANYÁT.
Széltében-hosszában nagyobb volt nálam,
haja őszes, fényes-dús, laza kontyba összefogva;
arca szív alakú; bőre ráncossága ellenére is bársonyos;
sötétbarna szeme borostyán sugarakkal- szeretettől sugárzó
(pont olyan, amilyen nagymamámnak volt).
Karja, egész teste nem azért volt kövérkésen
vastag, hogy hamarabb meghaljon, hanem azért,
hogy a szeretet pozitív kisugárzása minél
nagyobb felületen áramolhasson belőle!
Olyan volt, mint egy nagy puha-meleg fészek,
ahova oltalmat találva el lehetett bújni.
Őt kérdezgettem álmomban, amint álltam
egy hatalmas, fekete-fehér kockaköves várószobában,
alig domborodó hassal, esetlenül, kétségektől gyötrődve:
- "Ki szeret- és ki tanít meg engem anyául?"
Akkor megjelent ez a jóságos anya, kitárta két vastag karját
- "Én." mondta, miközben átölelt pihe-puha könnyedséggel..
- "Jaj de jó!" Sírtam el magam megkönnyebbülve.
- "Ne félj kicsim! Ne félj, meg fogsz tanulni
anyául! A képesség megvan benned, csak elő kell hívni!"
- "Hogyan?" Kérdeztem, de a választ már nem hallhattam
tisztán, mert felébredtem. - "A szeretet..." Rémlett,
mintha ezt mondta volna.
De ekkorra mindig ébren voltam
és az volt az érzésem, hogy már csak én
gondoltam tovább az álmom,
mert a s z e r e t e t tőlem még
álmomban is megvonattatott!
(Bóna Mária Ilona)
Bp. 1997. dec. 16.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 22:18:53, csütörtök
|
| |
| |
A vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve
"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
1998-ban, a Magyar Írószövetség szociográfiai pályázatot hirdetett. Az egyik, díjnyertes pályamunkában a szerző, egy 1946-ban született gyermek: Bízó Katalin felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon, miközben megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen elvárásoknak, követelményeknek- (mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) kellett megfelelni. Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek áldozatai és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményével - gyökértelen, vágott-virág nemzedéket "neveltek". Katalin, nagyszülei által megalapozott neveltetése révén, egész lényével, minden gondolatával tiltakozott e törekvések ellen. Tiltakozásával volt mit féltenie, mert: "...nagyszülei tanyáján olyan idilli volt az élet, hogy az ma már szinte giccsesnek számít. Boldogsággal töltötte el ... az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg az élővilág közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el benne." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában pesten élő szüleihez, 1952-ben." (Részlet a szociográfiából.)
Melyek voltak azok az anyanyelvet, azt a nyelvet veszélyeztető törekvések, melyen megtanult gondolkodni, élni, szeretni és félni? Példának folytatnám a megkezdett idézetet: ..."Mit kellett megtanulnia Pesten legelőször? Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől. Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!" ... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne. Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni. Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játékbabára vágyott, de nagyon!..."
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az anyanyelve... Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..." Így lett Katalin "...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban, amikor az volt a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)! Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt modern rabszolgára. ... Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi nyolc órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! ... A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről." Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahelyi javaslattal." A "Tudósítás" főszereplője "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), mert munkahelyi vezetője azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy: "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyik, 1973-as, szemináriumi- propaganda-tankönyvnek nevezett kiadványban, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője így kesereg: "...F.L.-néval beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal, aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. (Akárcsak az előbb említett Cs. L.-né)"
A falvakban, kistelepüléseken toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük. A fokozás szándéka nélkül beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosi munkásszállókon elhelyezett 1200-1500 építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után több, mint két évre bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz! Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság is, tarthatatlanná válásával, elérkezetté tette a rendszerváltoztatás szükségességét.
Mit hozott a történelmi váltás a vágott-virág nemzedéknek?
Az 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajjon mire jutottak a felnőttképzési konferencia előadói? Például Lada László megállapítja, hogy: "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához." (Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)
A következő gondolattal fejezi be a szerző tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program."
Azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél." Befejezésül ehhez még hozzátenném, hogy minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használóknak (művészeknek) úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (Makkai Sándor: Szolgálatom c. önéletírása. Megjelent: Bp/1990)
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 22:03:22, csütörtök
|
| |
| |
A vágott-virág nemzedék otthontalan hontalansága
(A nyomor szabadsága, vagy a szabadság nyomora?)
Nemrég, egy téli nap reggelén az egyik budapesti pályaudvaron, vonatra várva fül- és szemtanúja voltam egy jelenetnek.
Egy olyan szociális munkás-féle beszédbe elegyedett a hajléktalanok egy csoportjával.
Szociális munkás: "Srácok! Mi a f...t kínlódtok itt? Üljetek föl az első vonatra, szálljatok ki az első faluban és kocogjatok be egy portára! Garantáltan találtok legalább egy olyan özvegyasszonyt, aki szállást, tiszta ruhát, meleg ételt, még "piát" is ad, ha cserébe fát vágtok, behordjátok a téli tüzelőt, rendbe teszitek a portát!"
Hajléktalan: "Menj a p...ba! Mit képzelsz rólunk? Mi világ életünkben pesti vagányok voltunk! Nem fogunk egy asszony szoknyája mellett cikiskedni!"
Hogyan lehet eljutni az ilyen "életfelfogáshoz"?
Feltételezés l./:
Az italbolt volt, szinte az egyetlen hely évtizedekig, ahol munka után együtt lehettek a férfiak, ha úgy "barátin" el akartak egymással beszélgetni. Sajnos ott, viszont az volt a "jó vendég", aki fizetett, mint a "Jani"! Ki nem akart "Jani" lenni, legalább a kocsmában?
Volt, aki két helyen is dolgozott /a kötelező munkahelyen, meg a fusiban) és most pedig az utcán él!
Ma már köztudott, hogy a teljesítménnyel együtt járó feszültséget oldani kell valahogy. A kicsi, lakótelepi lakásokban nem lehetett kulturáltan kvaterkázni. Maradt a késő éjszakáig nyitva tartó kocsma, ahol illett fogyasztani (legalább egy kört a társaság minden tagjának). Így azután az is hamarosan holtrészeg lett, aki egyébként nem akart berúgni. Az ilyen állapotban hazatámolygó férj- apa bizony a vétleneken demonstrálta férfiúi "erejét", meg azt is "illett" megmutatni, hogy ki az úr a háznál!
Az ilyen családokban az anya, feleség nyakába szakadt minden, előbb-utóbb a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése is. Ekkor már nemigen maradt más megoldás, mint a részeges, garázda férj, apa kirekesztése. Mivel a magyar lakásviszonyok évtizedek óta olyanok - a lakások olyan kicsik, hogy a válás után nem lehet azokat megosztani - a lakás odaítélése a gyermekekről gondoskodó félnek, többnyire az anyának történt...
Feltételezés 2./:
Ma sokan emlegetik nosztalgiával azokat az évtizedeket, amikor futószalagon épültek a házgyári panelekből a lakások. Szinte gombamód emelkedtek a magasba az átlag 50 négyzetméteres összkomfortos betonkalodákkal a toronyházak. Miért nem válhattak igazi otthonná ezek a lakások? Azért, mert az igazi család hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet"...
Miért nem alakulhatott ki egy újfajta családkultusz?
Feltételezés 3./:
Akkoriban - a második világháborút követő második demográfiai csúcs idején, az 1970-es években - az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében. Nem csoda hát, ha a gyermeket vállaló nők valóságos száműzöttek, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettek lettek a ",,gyes"-re menéssel. (A közgondolkodás szerint: aki segélyen él, az "ingyenélő".)
Tehát: a kismamák le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek. Ugyanakkor, a segélyből nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel. Így válhattak kiszolgáltatottakká férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz: családjuk van, akiről képesek gondoskodni. Miért?
Feltételezés 4./:
Azért nem voltak büszkék a férfiak családjukra, mert nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, melyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő-részletének fizetése... A vállalati GMK-k (gazdasági munkaközösségek, valójában: vállalat a vállalatban...) létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, vagy a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
("Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Ez a gondolat egy általam elfelejtett nevű görög filozófus(?)tól való.)
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...
Feltételezés 5./:
Miért nem alakulhatott ki végre egy újfajta családkultusz?
Nemcsak az anyagiak hiánya, a lelkiélet, a lelkierő hiánya, hanem egy több évszázados előítélet is fellelhető a kutakodó számára.
Hiszen voltak kismamák, akik úgy számoltak be ezekről az évekről (GYES), mint életük legcsodálatosabb időszakáról:
"Kénytelen voltam - anyagi okokból - visszatérni az ősi, önellátó háztartás-vezetéshez. Szinte mindent magam csináltam. Szabtam, varrtam, cipőt suszteroltam, az elromlott dolgokat, játékokat megjavítottam, felújítottam, fodrászkodtam. Akkor nagyon sajnáltam magam, mert közben évek teltek úgy el, hogy úgy éreztem: elmegy mellettem az élet, mert szinte semmi másra nem maradt időm!
Ma már úgy gondolok vissza a fodrászolásra is, mint életem legboldogabb időszakára.
Ilyenkor ugyanis kettesben lehettem gyermekemmel, a kicsi lakás kicsi fürdőszobájában, majdnem olyan meghitten, mint amikor még én fürdettem őt. Azok voltak csak igazán a csodálatos idők!
Napról-napra látni a szépen fejlődő, egészséges testüket: ahogy örülni tudtak a finom, meleg fürdőnek, a simogató anyai kéznek, a gyengéd becézgetésnek; maga volt a boldogság!
Ó, hogy mennyire tudom sajnálni nemzedékem apáit, mert kimaradtak mindebből! Részben azért, mert úgy gondolták, hogy az ilyen "gyerek-pátyolgatás az anyjuk dolga", másrészt hangoztatott volt az a felfogás, hogy a gyesen lévő anya "nem dolgozik", "a legkevesebb, ha ezektől az asszony-dolgoktól megkímélik férjuraikat"!
A társadalmi közgondolkodás is ezt sugallta, így azután valósággal kirekesztették a férfiakat a családi életből.
Mi maradt a férfiaknak azokra az évekre, míg az asszony a "kölkökkel vacakolt"? Maradt: az italbolt, ahol - miután mindenki fizetett egy-egy kört, nagyon jól meg lehetett a "világ folyását tárgyalni", miközben el lehetett jutni a külvilágot (ilyen-olyan diktatúrát, munkahelyi kitolásokat, asszonyi praktikákat, kölyöknyávogást) kirekesztő részegségig..."
Az "eredmény": szó szerint az utcán hever.
Van-e megoldás? Azt is nemrég hallottam, hogy: "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált". Azt meg én teszem hozzá, hogy: ...csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani.
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban, addig, amíg példát találhatunk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást!
Budapest, 1997. április 28. (Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 18:24:45, csütörtök
|
| |
| |
Az EU jövője: elöregedés, gazdasági, közfinanszírozási terhek
szo, 2007-03-24 08:57 - Ferenczi Márton
Bizonytalanság, irányvesztés jellemezte időszak, és - ahogy Magyarország decemberi
leminősítése is mutatja - számos, adóskockázati kihatású kihívás előtt áll az
alapítása 50. évfordulóját ünneplő Európai Unió, áll a Moody's Investors Service
pénteken Londonban kiadott átfogó elemzésében, amely szerint az euróövezet
felbomlása sem teljesen elképzelhetetlen, bár nem is valószínű. A nemzetközti
hitelminősítő átfogó évfordulós helyzetértékelése és előrejelzése szerint az uniót
fenyegető legfőbb gazdasági kockázat a tagországok lakosságának elöregedése és az
ezzel járó gazdasági, közfinanszírozási terhek.
A Moody's szerint a rászorultsági ráta - a 14 év alatti és a 65 év feletti
eltartandó népesség aránya a két korosztályi határ közötti, potenciálisan
gazdaságilag aktív lakossághoz mérve - 1950-ben 52 volt, 40 százaléknyi
gyermekkorúval és 12 százaléknyi időskorúval. A ráta most 46, viszont ezen belül
már egyenlő - 23-23 százalék - a gyerekek és az idősek aránya Európában, 2050-re
pedig 73 lesz a rászorultsági ráta, amelyen belül 27 százaléknyi potenciálisan
aktív gazdasági szereplőnek kell eltartania 25 százaléknyi gyermekkorút és 48
százaléknyi időst.
Ahogy az idős korosztály aránya növekszik, úgy válik ez a generáció sokkal
befolyásosabbá politikailag is, ami nehezebbé teszi a reformokat. Ebből egyik
lehetséges megoldásként az is következhet, hogy a kormányok még további eladósodás
formájában áthárítják a terhet a jövő nemzedékekre, amelyek politikai súlya
csökken. Ráadásul az alacsony termékenység miatt Európa már veszít is népességéből,
ami "történelmileg ritka jelenség békeidőben", áll a Moody's jelentésében.
Az elemzés szerint ebben a tekintetben a 2004-ben csatlakozott új tagállamok "sem
hoztak sok friss vért", sőt ebben az országcsoportban még inkább heveny probléma az
elöregedés, mint a "régi" EU-ban. A Moody's által idézett ENSZ-adatok szerint
2050-re Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Észtország
lakossága várhatóan 15-18 százalék közötti mértékben csökken, de Bulgáriában
például 34, Lettországban 27, Romániában 23 százalékos népességfogyás várható
ugyanezen időszakban.
Forrás: MTI/barikad.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 18:03:36, csütörtök
|
| |
| |
Gyurcsány szerint Orbán Viktor megsértette az orosz népet
Gyurcsány Ferenc szerint Orbán Viktor megsértette az orosz népet és annak
önérzetét, amikor tegnap arról beszélt, hogy míg Európára a piaci észjárás
jellemző addig Oroszországban állami alapú politika működik.
A kormányfő szerint egy politikusnak nem szabad minősíteni egy népet. Azt
mondta: neki pedig az a dolga, hogy elhárítsa az okozott károkat és
világossá tegye, hogy Magyarország soha nem fog egyetérteni azzal, hogy
megkérdőjelezzük egy másik népnek vagy nemzetnek saját önhitét, büszkeségét
vagy identitását.
Orbán Viktor a Fidesz által szervezett konferencián azt mondta, hogy az
orosz és az európai gondolkodásban sok különbség van: Európában a piac
szereplői elfogadják a verseny szabályait, és átláthatók az üzleti
tranzakciók, Oroszországban viszont inkább a monopóliumra törekednek. Az
orosz nagykövet válaszában a piacról történő kivonulással fenyegetőzött.
Ezúttal a Turul Társaságnak is egyet értenie Orbán Viktorral, hiszen
köztudott tény, hogy az orosz gazdaságot mindig is az államszervezet
felügyelte, irányította. Jól tudjuk, hogy Putyin elnöknek is jelentős
befolyása van a szektorban. A történelem során soha nem volt még olyan
primitivizmus, mint a kommunista idők alatt illetve napjainkban, hogy a
fejlett nyugati élet helyett a fejletlen keleti blokkot tekintsük
példaképnek.
A Turul Társaság úgy véli, ha az kell a magyar gazdaság fejlődéséhez, hogy
megsértsem egy - a szívehez amúgy sem közel álló - népet, akkor bátran
tesszük a fejlődés érdekében. Ez nem a 100 (hátra)lépés programja, hanem a
valódi gazdasági előremutatás lépése, amely a Gyurcsány által előidézett
gazdasági válság idején egyébként is nélkülözhetetlen.
Forrás: http://www.gportal.hu/portal/limit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 12:19:41, csütörtök
|
| |
| |
Ezt olvasd "Bankszámla" szerzője! Ehhez akarjátok, hogy "pozitív életérzésünk" legyen? Ilyen öreg-sorshoz vágjunk jópofát????
NA NEM!!! TUDJÁTOK MIT? MENJETEK TI ILYEN OTTHONBA ÉS AZUTÁN NYOMASSÁTOK A POZITÍV TUTIT!!!!!!
BMI
Ebédmegtagadók
"Hetek óta őrzök egy cikket, az van benne, hogy Török Béla hetvennyolc
éves magyar állampolgár és felesége, Török Béláné, szintén hetvennyolc
éves magyar állampolgár a bíróságon felelnek azért, mert nem ették meg
rendesen az ebédet a menzán" - olvastuk a legutóbbi Élet és Irodalom
címlapján Megyesi Gusztáv publicisztikájában.
Nos, itt van az a cikk:
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=872081
Részletek:
"Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!
Arra kérem a bíróságot, kötelezze Török Bélát és Török Bélánét egyenként
egy, azaz 1 millió 12 ezer 260 forint megfizetésére, valamint kötelezzék
őket arra is, hogy a jövőben vegyék igénybe az intézményben biztosított
diabetikus étkezést, és fizessenek teljes térítési díjat... (dr.
Csüllög István, a Napfény Otthon Kiemelten Közhasznú Alapítvány jogi
képviselője)."
"- Kirakják őket az utcára?
- Nem, de a pénzt, azt a majdnem 3 milliót letilthatjuk a
nyugdíjukból. Mi, ahogy másnak, nekik is fölajánlottuk az egyezséget.
Hagyják abba a makacskodást, egyenek másutt, de a távolléti díjat
ezentúl fizessék, és ez esetben a tartozásukat elengedjük. [...]
Beilleszkedési és személyiségzavart ember minden otthonban van -
mondja dr. Komlósy
Hajnalka. - Egy-egy otthonban az összpopulációnak mintegy öt
százaléka ilyen. Abszurdum, hogy egy intézmény mi mindennek van kitéve.
Mi lenne, ha mindenki ilyen magatartást tanúsítana, mint Törökék! Akkor
abba egy otthon akár tönkre is mehet."
Tanulság: a kapitalizmus és a fasizmus között folytonos átmenet van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 12:09:29, csütörtök
|
| |
| |
. Bankszámla (zsevi blogjából)
2007-03-23 09:58:11, Péntek
Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.
Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.
-Nagyon tetszik-, s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.
-Az nem baj-, közli.
A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól - az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól - az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél.
Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára.
Köszönöm, hogy hozzájárultál a bankszámlámhoz, ahová még tovább gyűjtögetek.
Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél :
1.Szabadulj meg a gyűlölettől
2. Szabadulj meg az aggodalmaktól
3. Élj egyszerűen
4. Adjál többet 5. Várj kevesebbet
Ezt a kis történetet én is kaptam most ide azért írtam le mert megszívlelendőnek érzem gondolatait.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-03-29 11:51:39, csütörtök
|
| |
| |
Nyomorteremtés? avagy a Kóka-reform Cáfolata!
hétfő, 2007. március 26. DLL
Nyílt levél Kóka, a Gazdasági Miniszter Úrhoz
Egyetértek Önnel a mélyreható reform szükségességében, de az Ön által
javasolt módszerrel nincs szerencsém egyetérteni. A rendszerváltás tizenhat
éve óta ui. a magyar nép többségének életszínvonala látványosan csökkent. A
muszáj kiadások az égig nőttek, a jövedelmek alig. Minden további elvonás
széles néptömegek hajléktalanná válását, éhhalálát vagy fagyhalálát
okozhatják. Néhány számmal szeretném bizonyítani.
Dr. Freud Gézáné
Az egykori Magyar Szabványügyi Hivatal mérnök főelőadója,
Aranydiplomás fizikus és elektromérnök
Nyílt levél Kóka, a Gazdasági Miniszter Úrhoz
Egyetértek Önnel a mélyreható reform szükségességében, de az Ön által
javasolt módszerrel nincs szerencsém egyetérteni.
A rendszerváltás tizenhat éve óta ui. a magyar nép többségének
életszínvonala látványosan csökkent. A muszáj kiadások az égig nőttek, a
jövedelmek alig. Minden további elvonás széles néptömegek hajléktalanná
válását, éhhalálát vagy fagyhalálát okozhatják.
Néhány számmal szeretném bizonyítani. 1986 januárjában mentem nyugdíjba.
Összehasonlítom 49 m2 alapterületű lakásommal kapcsolatos akkori
kiadásokat és a nyugdíjamat, a jelenlegi kiadásokkal és nyugdíjammal.
Meg kell jegyeznem, hogy az én nyugdíjam átlagon felüli, mert két műszaki
diplomám és három nyelvvizsgám van. Más családokban az arány még
rosszabb, mint nálam, mert az árak abszolút mértékben azonosan változtak, de
azokat viszonylag kisebb nyugdíjakból-fizetésekből kell kifizetni.
A táblázat fejléce:
Évek adatai január 1986. 2007.
A két érték aránya
Közös költség (Ft) 80- 7 448 -93
Energia költség(Ft) 120 -24 124 -207
BKV bérlet (Ft) 120 -6 900 -57,1
Nyugdíj (Ft) 6 330 -141 000- 22,3
A közös költség 1986-ban tartalmazta a víz-, és csatornadíjat, ezért ezt
hozzáadtam a jelenlegi közös költségéhez., az energiaszámla a fűtés, főzés
energiát és a villanyszámlát is tartalmazta, ezért 2007-es számlák ilyen adatait
is összeadva tüntettem fel.
A kormány túlköltekezését tehát nem a lakossági fogyasztás növekedése
okozta, hanem három más folyamat, nevezetesen:
a)
Hiányzik legalább egymillió munkahely az EU átlagához képest is.
Kiegészítés a nyílt levelet internetre feltevő Dorogi Lászlótól: (adat munkaügyi
minisztertől: nálunk az EU számítása szerint 55%, az EU átlag 65%-os
foglalkoztatottságú), A Kádári idők 6 millió munkavégzője és 1 millió
vattaemberéhez képest Gyurcsány szerint (GyF-OV vitában 2006 választás
elött) 10-12 éve állandóan 3,9 millió a foglalkoztatottak száma, azaz a valóság
az, hogy 2,1 millió munkaképes ember nem kap lehetőséget élete és az ország
eredményessége javítására.
Ha tehát 3,9 milliót elosztjuk 55%-EU adattal, akkor az = 7 millió munkaképes
emberrel, mint elvi maximummal, de érdekes egyezés a Kádári idők adatával!
És még Kádárt szidták az 1 millió vattaember miatt a rendszert váltók!
Eddig tehát egyetlen kormányunk sem tett semmit sem a foglalkoztatottság
növelésére, annál többet tettek a fizetések elértéktelenítése érdekében!
Lásd táblázat fentebb... Márpedig, ha az új munkahelyek csak átlagbér felével
arányosan növelnék az adó-TB befizetéseket, akkor 3,9-ről 6 millóra növelt
foglalkoztatottságnál is 3,9-ről 5 millió munkavégző adó-TB befizetése már
28,2 %-os bevétel növekedést okozna.
A mostani elvonások ehhez képest 5%-ot sem hoznak, mégis megnyomorítják
a lakosságot! (További megjegyzés a nyílt levelet internetre feltevő Dorogi
Lászlótól: Azaz aki nem ezt tartja a bajok okának az vagy hazudik, vagy hülye
a szakmájához, vagy gazember! Bárki, egyenként Kiki vagy Kóka, de minden
más "szagértő"szabadon választhat a 3 lehetőség közül hová sorolja be
önmagát!
Mert ezt nem észrevenni orbitális aljasság!)
b)
A munkabér éppúgy, mint a nyugdíj a fenti táblázat miatt nem tartalmazza a
lakásépítési, fenntartási költségeit, valamint a gyermeknevelési és az öreg- és
beteggondozási költségeket, ami még a Kádári időkben is benne volt
valamennyire, és ezért lehetetlen nálunk az öngondoskodás, ami joggal
elvárható lenne minden rendes embertől! A másik indokuk és fő csúsztatásuk
ide sorolhatóan, hogy ezeket a költségeket, mint szociális kiadásokat
névlegesen az állam fizeti, és sajnálkoznak azon, hogy az államnak nincs elég
pénze rá!
c)
Az úgynevezett őstermelők akikre újabban minimál-adó félét vetnek ki, azok
valaha TSZ-tagok voltak, az ő járulékaikat az akkor "gazdaságtalannak"
kikiáltott TSZ-ek fizették, továbbá a TSZ tisztította az árkokat, irtotta a
parlagfüvet, stb. Most ezeket a feladatokat a társadalom a kormányra hárítja.
És akkor nem beszéltem az 1945 előtti büntetésekről azok esetében, akik a
portájuknál ugyanezt a rendfenntartó tevékenységet nem tették meg!
A probléma megoldása a TSZ-ek EU kompatibilis újraszervezése pl. az Európai
Unió által előírt biodiesel-, bioetanol üzemanyag mezőgazdasági
alapanyagainak előállítására, továbbá a hagyományos termékek Hangya-
szövetkezetihez hasonló módszerrel történő értékesítésére országon belül.
Továbbá olyan üzemeket is létre kell hozni, amelyek az alapanyagból
üzemanyagot állítanak elő.
E program előmozdítására javasolom, hogy az állam mondjon le az ilyen
célokra létrehozott vállalkozások társasági adójáról, sőt támogassa e
vállalkozásokat avval is, hogy a muszáj-kiadásoknál szükségtelenné váló,
amúgy destruktív alamizsna jellegű szegénységi támogatások megszűnése
által keletkezett megtakarítást is munkahely teremtő támogatás formájában
visszaadja e vállalkozásoknak.
Az állami bevételek a munkahelyek számának gyors növekedésével is
jelentősen nőni fognak, mert a dolgozók jövedelmeinek adói és járulékai,
valamint vásárlásaiknak ÁFÁ-ja jelentősen nagyobbak, mint az így visszaadott
összeg!
(Kiegészítés Dorogi Lászlótól: adó+TB+ÁFA=90%-a a teljes országos
adóbefizetéseknek, miközben a társasági és nyereségadó pl. Szja-ból
kiemelve is kisebb 5%-nál, azaz ennek többszörösét, akár 50%-ot az összes
többlet bevételből is vissza érdemes osztani, erre tettem javaslatot 1996 Horn
mikulása óta minden kormánynak, de 2002 óta rendszeresen Pre Income with
Post Cost Budget névvel és tartalommal!
2006-ban 2 év során csak ebből 650
milliárdos többlet bevétel lenne lehetséges előzetes állami kiadás nélkül is,
azaz értelmetlen a megszorító intézkedések teljessége.
Teljesen hiábavalóan
jutottam el egy pénzügyminisztériumi kabinetirodai szakértőhöz is sajnos!)
Viszont a támogatásoknak ez a módszere arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy
gondolkodjanak minél több ilyen típusú és jövedelmező üzlet kitalálásán. Ez a
megoldás kulcsa, nem az elvonás.
A TSZ-ek megszervezésére javasolok
három, államtól független, nonprofit szervezetet, nevezetesen az
Önkormányzatokat, a Földtulajdonosok Országos Érdekvédelmi Egyesületét
(Tel.:06-30-9861-527, elnök Sátrai István, címe: 7400 Kaposvár, Szent Imre út
24 II. 22.), Falufejlesztő Társaságot (a meghalt elnök, Kemény Bertalan helyett
Miklóssy Endre 202-3698, 06-30-215-0522). Ők kaphatnak ui. európai
támogatást, profit termelő vállalatok és az állami intézményrendszer nem.
Budapest 2007. Február 20.
Dr. Freud Gézáné
Az egykori Magyar Szabványügyi Hivatal mérnök főelőadója, Aranydiplomás
fizikus és elektromérnök
Kiegészítések Dorogi Lászlótól közgazdasági szakokleveles villamosmérnök |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2007. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
339 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 169
- e Hét: 446
- e Hónap: 9050
- e Év: 44991
|
|
|
Offline
