|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2007-04-29 22:23:29, vasárnap
|
| |
| |
Verik a pedagógusokat - 221. rész
Gondola 2007. április 29. 12:34
Lassan harminc éve zajlik (és mond csődöt az) a "Maratoni reform", amely az
oktatás problémáira
próbál gyógyírt keresni.
A március végén megalakult oktatási kerekasztal vitaanyagának társszerzője,
Csapó Benő szerint az eddigi változások egy lépést jelentettek előre, de
kettőt hátra. Balla István írja.
A Gyurcsány Ferenc által összehívott Magyarország Holnap Oktatási
Kerekasztal célja,
hogy széles körű konszenzust teremtsen az oktatást érintő kérdésekben, és
ezzel segítse a mindenkori kormányt a jogalkotásban és a döntéshozásban.
A Balla-Csapó dialógusokból kapunk eligazítást a reformfolyamatról.
- Létezhet-e hatékony oktatási reform szakmai és politikai konszenzus
nélkül?
- Ha reformon azt érjük, amit most nagyjából mindenki ért, akkor arról csak
annyit mondanék,
hogy rajtunk az már nem segít.
Az oktatási rendszert alapvetően új fejlődési pályára kell állítani.
Nem kapkodva meghozott, mindent felforgató, látványos intézkedésre van
szükség, hanem a problémák mély megértésére és néhány kritikus ponton
valóban hatékony - meg nem kerülhető, át nem léphető - beavatkozásra.
Százszázalékos konszenzust nem lehet elérni, hiszen ha megértjük, hogyan
jutottunk idáig, miért itt tartunk,
világossá válik az is, milyen érdekek állnak a helyzet fenntartása mellett.
Mindenkit tehát nem lehet megnyerni, de egy széles körű támogatást el lehet
érni.
OKA
Van-e esély arra, hogy olyan javaslatot dolgozzon ki az OKA, amit bármely
jövőbeli (oktatási)
kormányzat végrehajt?
- Igen, én erre jó esélyt látok, és csak ilyen javaslatokkal érdemes
előállni.
Ha sikerül egyértelműen megmutatni az okok és az okozatok közötti
összefüggést, akkor nehezebben
lehet kitérni a tennivalók elől.
Például az egyik legnagyobb gond ma az, hogy minden negyedik-ötödik gyerek
használhatatlan
tudással hagyja el az iskolapadot.
Ezek a gyerekek felnőtt korukban többet fognak kivenni a közös kasszából
különböző támogatások formájában,
mint amennyit adók, járulékok formájában befizetnek.
Egy tucatnyi intézkedés kell ennek a megfordítására, és belátható időn belül
nem lesz olyan kormányzat,
amely ne szembesülne ezekkel a feladatokkal.
- Az oktatási kerekasztal második ülésén a koragyerekkori nevelés volt
napirenden.
Elhangzott, hogy a korosztályt érintő infrastrukturális hálózat - védőnők,
bölcsőde, óvoda - nemzetközileg is jó állapotban van Magyarországon, de
mégis rengeteg gyerek görgeti egész életében maga előtt az iskolás kor előtt
felhalmozott problémákat, hiszen a gyerekek ebből a rendszerből kiszoruló 15
százaléka pont a leginkább hátrányos helyzetű családokból kerül ki.
Hogy lehetne "behozni" ezeket a gyerekeket a rendszerbe?
Van erre esély?
- A születéstől az iskolába lépésig valóban sok minden eldől.
Ez a témakör is jó példa arra, hogy milyen sokrétű tudásra van szükség a
problémák megértéséhez és megoldásához.
A kerekasztal munkájában résztvevő agykutatók, pszichológusok, pedagógiai
kutatók, szociológusok,
közgazdászok a saját szakterületükön felhalmozott tudás alapján mind-mind
arra a következtetésre
jutottak, hogy itt lehet a legtöbbet javítani a helyzeten.
A sikeres iskolakezdés, a jó indulás az egyik kulcskérdés.
Tudósok és írástudatlanok
Az OKA nyitóülésén az oktatás legfontosabb problémái között a szegregációt
és az alapkészségek
(olvasás, írás, számolás) aggasztó hiányát emelték ki.
Ezek szakmai körökben, például a Szegedi Egyetem kutatásai alapján, már több
évtizede ismertek voltak,
de 2001 óta a szélesebb nyilvánosság is tudhat róla.
Rengetegszer hangoztatták a kutatók ezeket, de semmi nem történt.
Pontosabban a nagy energiákat megmozgató, néha szenvedélyeket szító reformok
semmi eredményt nem hoztak.
Mi ennek az oka?
- Az okok sokaságát kellene itt felsorolni.
Talán kezdhetnénk a rendszerváltás kedvezőtlen mellékhatásaival, amelyekből
ma már nagyon sokat látunk.
Az értelmiségi pályák dinamizálódása, a fizetések differenciálódása a
kreatív, ambiciózus tanárok sokaságát szippantotta ki az iskolarendszerből.
A felsőoktatás expanziója, a pedagóguspályákon tapasztalható mennyiségi
túlképzés
nagyon gyenge minőséggel jár együtt.
Ennek összhatásaként ma már egészen más a tanári szakma összetétele. /1/
Egyre kisebb létszámú korosztályok
Idén csaknem 25 ezerrel kevesebben jelentkeztek az egyetemekre és a
főiskolákra, az idén végzős
középiskolások körében valamivel több, mint négyezer fővel csökkent a
továbbtanulni vágyók száma.
A jelentkezők között az utóbbi években egyre kisebb a korábban érettségit
szerzettek aránya:
2002-ben még 44 százalékuk, az idén már csak 34,5 százalékuk szerezte meg
matúráját még a felvételi évét megelőzően.
A számok tehát arra engednek következtetni, hogy a jelentkezők száma
elsősorban azért csökken,
mert kezdenek "elfogyni" azok, akik korábban nem jutottak be egyik
felsőoktatási intézménybe sem,
és most újra próbálkoznak.
Ami egyébként nem is csoda, tekintve, hogy évente 75-80 ezer diák
érettségizik nappali tagozaton, és az összes érettségiző száma is alig
haladja meg a 95 ezret (ennél persze pár tízezerrel többen tesznek
érettségit, de ők épp az újra-próbálkozók, vagy az előrehozott vizsgázók),
az egyetemekre és a főiskolákra viszont az elmúlt években rendre százezer
fölötti létszámban vettek föl új hallgatókat.
Nagy változás, hogy 62 ezerről 56 ezerre csökkent az államilag támogatott
férőhelyek száma,
amelyekben már nem is teljesen ingyenes a képzés.
A HÖOK már tavaly jelezte, hogy a "fejlesztési részhozzájárulás"
bevezetése miatt csökkeni fog a jelentkezők száma.
De a csökkenésnek további okai is lehetnek. /2/
Funkcionális analfabéták képzése
A tanulók körében végezett országos kompetenciamérés szerint minden negyedik
magyar kisdiák
képtelen megérteni az olvasott szöveget, képtelen a továbbtanulásra.
A tesztet tavaly május végén csaknem négyezer iskola 452 ezer diákja végezte
el.
A felméréssel az vizsgálták, hogy a tanulók képesek-e tudásukat alkalmazni
és további ismeretszerzéshez felhasználni. Évek óta semmilyen javulást nem
mértek - mondta Balázsi Ildikó, a SuliNova Kht. értékelési központjának
vezetője. Két éve a hatodikos tanulók hasonló arányban - 21 százalékuk
nagyon gyengén, vagy egyáltalán nem
- értették a szöveget.
A teszt azt mutatja, hogy a tényanyagok átadására összpontosító oktatás nem
fejleszti a kulcsképességeket.
A diákoknak szokatlanok az "életszagú" feladatok, mert az iskolában nem
találkoznak ilyenekkel.
A hat illetve három éve elvégzett nemzetközi vizsgálatok szerint is a magyar
diákok szövegértése az alsó egyharmadban található. /3/
Miért csökken
Miközben tavalyhoz képest csaknem 25 ezerrel kevesebben jelentkeztek az
egyetemekre és a főiskolákra,
az idén végzős középiskolások körében csak alig valamivel több, mint
négyezer fővel csökkent
a továbbtanulni vágyók száma.
A jelentkezők között az utóbbi években egyre kisebb a korábban érettségit
szerzettek aránya.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) egyik illetékese
szerint a jelentősen csökkenő létszám mögött a fenti okon túl a tandíj
bevezetése is meghúzódik.
Ezzel szemben a Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint nem valószínű,
hogy ez a magyarázat, inkább a demográfiai ok (kevesebb hallgató) a
lényeges.
Az okok között a kínálati oldal szűkülése (kevesebb államilag támogatott
hely) is meghúzódhat:
az idén 62 ezres államilag támogatott felsőoktatási hely jövőre 56 ezerre
csökken,
ráadásul ebből 12 ezer felsőfokú szakképzési helyet jelent.
Míg korábban érdeklődés hiányában sosem sikerült feltölteni a felsőfokú
szakképzés keretszámait,
így lehetőség volt a helyeket alapképzésre átcsoportosítani, ezt most nem
engedi a szaktárca.
Azaz ha nem töltik föl a felsőfokú szakképzés keretszámait az intézmények,
akkor nem lesz 56 ezer államilag támogatott hallgató. /4/
Verik a pedagógust
Nő az agresszív megnyilvánulások száma az iskolákban.
Szülő ver tanárt, pedagógus üt gyereket, diák vesz elégtételt a társán,
harmadikos tanuló bokán rúgja a tanítónőjét. Legutóbb egy bujáki szülőt
ítéltek felfüggesztett börtönre, mert bántalmazta gyermeke iskolájának
igazgatóját. Világjelenségnek tartják a szakemberek, hogy egyre több
agresszív megnyilvánulás színtere lesz az iskola.
Néhány országban erre a renitens diákokkal szembeni szigorúbb fellépéssel
reagálnak.
Szociológusok, pszichológusok és jogászok szerint a fő gond az, hogy az
agresszió kifinomult formái polgárjogot nyertek a mindennapokban, a
gazdaságban, a közéletben, ráadásul a különböző nemzedékek közötti mind
élesebb ellentét, az érdemi párbeszéd hiánya is motiválja az erőszakos
válaszokat a kihívásokra.
Magyarországon gazdag példatára van az iskolai agressziónak, s egyre több a
közfeladatot ellátó - ennek a büntethetőség szempontjából jogi jelentősége
van - pedagógus bántalmazása. /5/
Tanárképzés
Taxner-Tóth Ernő irodalomtörténész rámutat arra az ellentmondásra, hogy amit
eddig az egyetemeken
öt év alatt nem sikerült megtanítani a leendő tanároknak, azt most három
alatt kellene.
Oktatási rendszerünk világrekorder lehetett pl. az orosztanítás négy
évtizedes eredménytelenségével.
Az EU-ban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelveket, fölmérések
szerint bajok vannak a magyar szövegértéssel is.
A közvélemény öncsalásai, álmai, téves helyzetfölmérései, tájékozatlanságai
jórészt iskolai eredetűek.
A felsőoktatásban dolgozók évtizedek óta tapasztalják az érettségizettek
szakmai alapismereteinek rohamos csökkenését.
A gondos szülők már a hetvenes években különórákra járatták gyerekeiket,
hogy tudjanak idegen nyelvet, és elsajátítsák a "jobb" egyetemi szakok
elvégzéséhez szükséges tudást. TTE írja.
"Hosszabb távú cél az volt, hogy a "felső tagozaton" főiskolai, a
középiskolákban egyetemi végzettségű tanárok tanítsanak.
A tanárképző főiskolákról számos kiváló tanár került ki, akik részben
tehetségükkel, részben önképzéssel,
részben lelkes elkötelezettségükkel eredményesen dolgoznak.
(Van közöttük Herder-díjas professzor is.) Ám a főiskolai oktatás nem
képzett jobb nevelőket,
s szakmai színvonala nem lehetett azonos az egyetemivel: az itt tanulók az
egy évvel rövidebb
tanulmányi idő miatt nem kaphattak hasonló mélységű szakmai ismereteket.
Az egyetemi tanulmányaik során kiemelkedők viszont jórészt a
felsőoktatásban, a tudományos kutatásban és nem tanári pályákon helyezkedtek
el.
Az iskolákból nem csupán a kutatás igényét száműzték, de az újabb tudományos
szemléletek ismeretét
sem tartják kellően fontosnak.
Mivel a Rákosi-Kádár-rendszer a tanárokat a másodrendű "nem termelő
szférába" sorolta,
az iskolafenntartók az állásokat nem mindig az alkalmasság és kiválóság elve
alapján töltik be.
(A középiskolákban máig sokan tanítanak főiskolai végzettséggel, s 1993-ig
különböző tanfolyamokat is "diplomaként" ismertek el.) /6/
Marihuána az általános iskolákban
Nem csupán a közép-, hanem már az általános iskolákban is terjed a
marihuána - mondta el a BRFK
kábítószer elleni osztályának vezetője.
A fiatalok 60-70 százaléka kapcsolatba került már valamilyen formában
vele,vagy van olyan ismerőse, aki tud szerezni.
A terjesztők is ebből a körből nőnek ki.
Leginkább a könnyű drogok jelentenek veszélyt a fiatalokra - mondta a
Budapesti Rendőr-főkapitányság
Kábítószer-bűnözés Elleni Osztályának vezetője.
A marihuána fogyasztása már a magyar gimnáziumokban megjelent, de
találkoztak már általános iskolás fogyasztókkal is.
Magyarországon a kábítószerezők a leggyakrabban marihuánát fogyasztanak.
Ez nem is csoda, nagyon könnyen hozzá lehet jutni, ráadásul számos szervezet
küzd a legalizálásáért.
Ugyanakkor körülbelül egy hónapja kért bocsánatot olvasóitól a The Guardian
című brit lap,
mert eddig ők is a könnyű drogok legalizálásáért küzdöttek, ugyanakkor a
legfrissebb kutatások kimutatták:
ezek sem ártalmatlanok, sőt fogyasztásuk igen súlyos személyiségzavarok
kialakulásához vezethet. /7/
Kiküldendő tanárok?
A középiskolai pedagógusoknak csupán 1 százaléka vállalna egy-két évnél
hosszabb ideig
tartó tanári munkát külföldön.
A 2004-es uniós csatlakozás óta három év telt el, és a Felvételi Információs
Szolgálat (FISZ)
országos középiskolai kutatásában több mint kétezer tanár nyilatkozott
unióhoz fűződő viszonyáról.
A felmérésből kiderül, hogy a pedagógusok öt százaléka 1-2 hónapig szívesen
vállalna munkát idegen nyelvterületen, de nem mennének túl messzire, a
többségük (36%) legfeljebb Németországig utazna.
Annak ellenére van ez így, hogy a nyelvi akadály már egyre kevésbé
befolyásoló tényező,
hiszen a tanárok 58 százaléka beszél már valamilyen szinten angolul, 46
százalékuk pedig németül.
A röghöz kötöttség oka azonban úgy tűnik, nem a tanárok elégedettségének
következménye.
Sőt, saját helyzetükkel kapcsolatban kifejezetten pesszimistán nyilatkoznak.
Lényegesen rosszabbnak látják helyzetüket a korábban csatlakozott tagállamok
pedagógusaihoz képest,
és egyetlen egy válaszadó sem nyilatkozott úgy, hogy helyzete jobb lenne az
uniós kollégákénál.
Árnyaltabb a kép, ha a 2004 óta csatlakozott országokban dolgozók
helyzetéhez mérte saját magát a megkérdezett, ebben az esetben a tanárok 5
százaléka jobbnak ítéli saját helyzetét.
A diákok helyzetét is sötéten látják ugyan a pedagógusok, saját helyzetüket
nehezebbnek ítélik. /8/
1. A reform már nem segít rajtunk. 2007. április 12. Balla István, fn.hu
nyomán
2. Elrettentő tandíj? - Huszonötezerrel kevesebb jelentkező a fősikolákra.
De lehet, hogy csak kisebb létszámú az érintett korosztály.
Népszabadság . Varga Dóra . 2007. április 12. nyomán
3. 2007-04-13 07:37 Minden negyedik magyar kisdiák funkcionális analfabéta
FH, hirtv.hu nyomán
4. Miért csökkent nagyot idén a felsőoktatásba jelentkezők létszáma?
[AD] 2007.04.13 09:29 portfolio.hu nyomán
5. Szülők vernek tanárt, egymást bántalmazzák a diákok.
Agresszió az iskolában.
Népszabadság . Hajba Ferenc . 2007. április 18. Hajba Ferenc, Győr, NOL
nyomán
6. Tanárképzés: lefelé a lejtőn. Taxner-Tóth Ernő irodalomtörténész, mho.hu
nyomán
7. Már az általános iskolákban is ott van a marihuána.
2007. április 17. 16:00. MNO (inforadio.hu) mno.hu nyomán
8. Nincs az a tanár, aki itthagyná az országot
2007-04-18 07:24:00 pb.hu nyomán
gondola, cgp
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-29 13:48:12, vasárnap
|
| |
| |
CS. S.:
A túlhatalomra jutott rendőrállam haldoklása megkezdődött
Rövid bevezetés
A II. Világháborút befejező és lezáró un. békeszerződések - és ezek közül esősorban a Prága Környéki Békének nevezett szovjet-orosz diktátum - eredményeként a választási csalással hatalomra juttatott kommunista párt Magyarországon azonnal elkezdte a magyarság kiirtását. Ezt a gyalázatos tényt elsődlegesen az a vak gyűlölet alapozta meg a kommunisták részéről, amelyet a szövetséges- és társult hatalmak Nürnbergben lefolytatott pere a német Nemzeti Szocialista Párt vezetői ellen irányult.
Ez a Náci rövidítésű párt volt az, amelyik a Molotov-Ribbentropp Paktum alapján magától Sztálin elvtárstól kapta meg a szovjet-orosz típusú haláltáborok teljes tervanyagát és a felépítésükhöz szükséges műszaki gyakorlatot. Végeredményben valamennyi haláltábor a Német Birodalomban a Szovjetuniótól kapott tervek és szervezési tudnivalók alapján épült fel, így mód volt arra, hogy a Szovjet Birodalomból származó emberirtások konkrét bizonyítást nyerjenek a világ előtt - elsősorban - a német területen felépített koncentrációs táborok megépülésével.
Érdemes néhány tábor nevét abc sorrendben megemlíteni, így Auschwitz, Bergenbelsen, Bor, Dachhau, Maydanek, stb. a megépítésüktől kezdve folyamatosan az emberirtás szolgálatában működtek.
Teljesen érthetetlen a szovjet-orosz kommunisták szörnyülködése a II. Világháború utáni évtizedekben, akik álszent módon elsőként alapozták meg az emberiség kiirtásának a tömeges gyakorlatát, aminek az eredményeként a sztálini időkben több mint 6000, gulágnak nevezett tábort építettek, ahol az emberi élet, illetve az emberi létezés olyan alacsony szintre lett tervszerűen leépítve, leszorítva, ami az emberi létet alapjaiban ingatta meg, és hihetetlen mélységű erkölcsi rombolást és gonoszságot hozott létre a kommunizmus megvalósítása ürügyén.
Gyakorlatilag ezek azok a "rendezőelvek", amelyekre, mint baloldali értékekre a kommunistából hirtelen szocialistává átkeresztelkedettek a mai napig olyan büszkén hivatkoznak. A haláltáborok szorgos munkálkodása "eredményeként" több mint 130 millió ember pusztult el csupán Európából.
A magukat szocialistának nevezők, az átkereszteltek, mindezt folyamatosan tagadják.
A Szovjet Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon ez a gyakorlat került bevezetésre szovjet-orosz példák alapján, így mesterségesen is kitenyésztődött egy olyan rétege a társadalom maradékaként Magyarországnak, ahol a fő rendezőelvek kizárólag a munkakerülő, dologtalan, de ugyanakkor primitív ösztönöknek engedelmeskedő hatalmaskodók kerültek be hű kiszolgálóiként a szovjet megszállóerőknek a hatalomba.
Ez a képtelen helyzet a közel ezer esztendős Magyar Királyság területén azt a képtelen helyzetet teremtette, hogy a Moszkvából érkezettek, mint a fő munkakerülők, akik egész életükben soha semmilyen értéket nem teremtettek, de nem is tudtak volna, hiszen cselekvésük fő mozgatórugóját a hazugságok, a dolgozó munkás ember gyűlölete és a vagyon teljeskörű szabad rablása-ellopása jelentette.
Az elmúlt 62 esztendő szovjet-orosz típusú és alapú kommunista rémuralma itt Magyarországon kizárólag ezeket a rendezőelveket hozta magával, kényszerítette rá a magyar lakosságra, és igyekezett folyamatosan kitölteni a kommunista életcélokat, és azok beteljesítését.
Az 1990-es névváltoztatás (nem rendszerváltozás és nem is módszerváltás!) azt jelentette, hogy az államberendezkedés ázsiai típusú despotizmusa felőrölte azt a maradék - már-már ösztönéletre visszaszorított - moralitást és emberi értékrendet is, amelyet a kommunista ördög Marx és tettestársainak a munkálkodásaként az emberiségre rázúdított.
Az a helyezet, ami ma jelenleg Magyarországon létezik az államrezon vonatkozásában, egyenes folytatása annak az elembertelenedett, minden értéket semmibe vevő, az erkölcsi korlátokat azonnal felrúgó, a tisztességet és a becsületet gúny tárgyává tevő rettenetes állapotnak, amelyben a hóhérok, a szadisták, a félőrültek és a teljes elmebetegek egymással szövetkezve és szövetséget kötve összeesküdtek az alapvető emberi jogok ellen, a normális emberi élet szabályai ellen, csupán az általuk kitalált új vallás a kommunista államvallás téves eszméit, mint egy rendőrpajzsot tolva maguk előtt, rabolják ki a maradék Magyarországot.
A kommunista rémuralom megszemélyesítői elvetemültségükben odáig merészkedtek, hogy felrúgva az emberi ész, a társadalmi tradíciók és az emberi jogok, a létezéshez kötött emberi jogok állapotát is, a világ legnagyobb szélhámosságát elkövetve az általuk legyilkoltak sírhantja felett népi ünnepet szervezve még a magyar nép 50 évvel ezelőtti heroikus küzdelmét is a néptől ellopva és kisajátítva a féleszűek, a gyilkosok, a pederaszták közösen ünnepelnek annak a forradalomnak az évfordulóján, amely egymagában képes volt 50 évvel ezelőtt elsüllyeszteni a kommunisták óriási csatahajóját, azaz a II. Világháborúban győztes Szovjet Vörös Hadsereg hős harcosainak és kollaboránsainak együttes elnyomó uralmát Magyarországon, hacsak 13 napra is felszámolni.
Ez a forradalom volt az, amelyik elsőként a világon bizonyította be azt, hogy a világ legnagyobb tömegszámú hadserege a Vörös Hadsereg is megverhető, és legyőzhető, bármilyen kicsiny nép által, még annak ellenére is, ha a Szovjetunió látszatellenségei, végeredményben a teljes nyugati világ ölbe tett kézzel nézi csupán egy maroknyi nép szabadságküzdelmét a Mammon ellen.
A nagyszakállú hadtörténészeik azóta is egymás szakállát tépve próbálnak magyarázatot keresni arra, hogy ez a számszerűen is összehasonlíthatatlan helyzet, azaz a katonai vereség legsúlyosabb esete a Világháború győztesének kikiáltott Szovjet Vörös Hadsereg részéről, hogyan és milyen módon következhetett be.
A dolgot tovább bonyolítja az a különös tény, amikor kiderült az, hogy a Magyarországot megszálló Szovjet Vörös Hadsereg 5700000 katonája állomásozott a magyarok földjén, amikor 1991-ben kitakarodtak látszólag az országból, a hátrahagyott katonai laktanyáikban és objektumaikban öt emelet magas vaságyakat építettek be a hálótermekbe, amelyeket az ide látogató nyugati turistáknak a magyarok maguk is elképedve, mint turisztikai látványosságot mutogattak.
Az orosz megszállás mellett, ezzel párhuzamosan a magyar lakosságot a kommunista párt tagjai jól szervezett bandákba tömörülve, megszállva az államapparátust, a börtönöket és fegyintézeteket, a teljes közigazgatást, az oktatásügyet, valamint az egészségügyi ellátó szolgálatokat jól szervezett munkával évtizedeken át megakadályozták azt, hogy a magyar ember "a széles dolgozó tömegek" ténylegesen megkapják az általuk elvégzett teljesítés után az európai kultúrkörben megszokott munkabért.
Ez a munkabér egész Európában a II. Világháború után az un. szabadvilág országaiban teljesen kiegyenlítődött, néhány százaléknyi eltérés mutatkozott a polgár jövedelme között a különböző országokban. Ennek az egységesülési folyamatnak a hivatkozási alapja mindig az 1930-as években bekövetkező New York-i tőzsdekrach volt, az ebből a helyzetből következett, esetenként mesterségesen szított pénzértékromlás és értékvesztés.
A már megemlítet Prága Környéki Béke nevezetű förmedvény, részletesen intézkedik Magyarország bér és jövedelmi viszonyairól is, így többek között előírja azt is, hogy egy magyar állampolgár teljes évi keresete az európai foglalkozási kategória beosztások szerinti azonos munkakörre vetítve 80 éven át nem haladhatja meg a szabad világ európai polgári jövedelmének az 5%-át.
Tulajdonképpen ez a végtelenül alacsony értékhatár az, amit szervezett módon a kommunisták a mai napig fenntartanak önmaguk despotizmusának a hasznaként, és így még 2025-ben sem lesz megvalósítva a posztkommunista államnak kikiáltott és a kommunista párhagyományoknak megfelelően átkeresztelt Magyar Köztársaságban a "széles dolgozó tömegek" jövedelme nem éri majd el az Európai Unió szakma szerinti átlagjövedelmek 5%-át.
Tulajdonképpen ez a képtelen jogi helyzet az, amelyik tálcán kínálja a posztkommunista államrezon tagjai és haszonélvezői számára a folyamatos és kényszerű hazudozást, amelyet megtetéznek azok az óriási összegű gazdasági bűncselekmények, amelyek időnként a kommunista titkosrendőrség legnagyobb gondossága ellenére előbukkannak a semmiből, és így jogcímet teremtenek a Magyarországon folyamatosan újratermelődő nemzeti jövedelem és vagyon szétlopására, eltulajdonítására, elherdálására.
Az általam csupán névváltoztatásnak nevezett (tudniillik, még csak módszerváltoztatás sem volt csupán a népköztársaság műszóból a nép szót törölték el) tovább tetéződött az a versenyfutás az idővel, amelynek a titkosszolgálatok folyamatos megszervezői és haszonélvezői már ebben az időben megragadták a közhatalmat.
Az általuk Magyarországra javasolt pénzügyi és gazdasági ismeretekkel még minimális szinttel sem rendelkező dr. Antall József orvostörténészre esett a választásuk, hiszen azt a túlhatalmat, amelyet az MDF-nek nevezett, az ávósok által személyesen alapított és az ide menekülő ávh-s tisztek által működtetett kormányzás tovább folytatta a nevet cserélt államrezon eredeti foglalkozását, azaz a folyamatos hazugságokat, a jellemtelen és az emberi szó, mint megnevezés alsó határát még megközelíteni sem tudó, embernek álcázott személyek folyamatos hatalomba juttatását, ezek jól megszervezett cirkulációját, kvázi váltógazdálkodását, amelynek az eredményeként valamennyi közjogi méltóságban kizárólag a régi ÁVH nómenklatúra gyermekei, unokái, stb. kerültek minimális emberismerettel, erkölcsi tudással, minimális emberiességgel és segítőkészséggel, de ezt ellensúlyozandó hihetetlen mértékű hatalmi mámorral, már-már a tébolyultság határáig eljutott pénzéhségükkel, és teljeskörű erkölcsi nihilizmussal fölszerelve.
Már az ókor évezredekkel ezelőtt bebizonyította, hogy az ilyen típusú embernek látszó lények egész életükben csupán önmaguk hatalmi tébolyát ismerik, az egész létezésüket és annak körülményeit ennek rendezik alá, a tisztesség, a becsület, a hűség, az adott szó kötelez, stb. alapvető emberi formákat még hírből sem ismerik, és már az érzékszerveik sem képesek ezeket a fogalmakat felismerni, megtanulni, netán alkalmazni is.
Ez az a szörnyű csapás, amely halmozottan a kommunistának született, de csupán emberszabású formával rendelkező élőlényeket jellemzi, a nagyfokú csordaszellemük csupán a félelemre került kialakításra, hiszen a magyar lakosságból a jelenben közel egymillió különböző iskolákban kiképzett besúgó létezik, akiket 106 ezer rendőrnek álcázott, a morális rendezőelveket hírből sem ismerő rendőr legalább 30 ezer tűzoltó és börtönőr egészít ki, a két titkosszolgálatnak álcázott bűnszövetségből kb. 1500 embernek látszó lény mutatható ki, valamennyi kulcsfontosságú helyen csak és kizárólag szovjet származású vagy szovjet kommunista párt titkos tagja ücsörög, a többszörösen hangoztatott un. függetlenített hatalmi ágak elképzelhetetlen hazugságot takarnak, hiszen a kommunista titkosszolgálatok még a börtönökbe is utána nyúlnak az elítéltnek, végeredményben az Illyés Gyula, költő által megfogalmazott "Egy mondat a zsarnokságról" c. vers megcsontosodva, azaz életre kelve a mai Magyarország teljeskörű meghatározója.
A közel ezer főből álló, 1990-ben a névváltoztatást végrehajtó apparatcsikok mára már csupán 428-an vannak, és ezek mind élet-halál urai, valamennyinek személyenként legalább egy tucat identitása van, személyi okmányokkal és külföldi hihetetlen összegű bankszámlákkal felszerelve. Ez a 428 fő, ők a kommunista államrezon tényleges megtestesítői, már 1956 előtt teljeskörűen magukhoz ragadták a közhatalmat és a közjog intézményeit, figyelmen kívül hagyva valamennyi emberi jog, erkölcsi, pénzügyi, gazdasági, jogi, emberjogi szerződésbeli kötelezettséget. Ezek a hatalombitorlók mára, a Gorbacsov-féle peresztrojka összeomlása után a Moszkvától már a 30-as években elszakadni akaró bolgár kommunista gyilkosok köréből kerültek ki, akik közül végül is az eredeti Dimitrov vonal Doncsev, majd Dobrev elvtársaira esett a választás.
Ennek a keretében került sor egy féleszű szélhámos kinevezésére a legerősebb közjogi hatalom számára, ahol ezt megelőzően az 1948-ban Moszkvából ide küldött szovjet-típusú sztálini alkotmánynak nevezett torz törvénykönyvre alapozva, amely a magyar fényes ívű több ezer éves múlttal rendelkező jogtörténelem megcsúfolása, a Magyarországon berendezkedett ávh-s tisztikar elvtársainak a munkálkodása eredményeként sikerült egy olyan törvénykönyvnek nevezett jogi torzszüleményt kreálni, amelyet hol alaptörvénynek, hol alkotmánynak neveznek, mintha a magyaroknak sokezer éven át nem létezett volna alkotmányuk.
Ennek a kommunista jogi torzszüleménynek a manipulálásával sikerült egy teljesen jogfosztott, ad abszurdum díszpolgárt kreálni - persze csak papíron - aki hol féleszűnek, hol gyermekdednek, hol magatehetetlen, kizárólag gyámkodás alá vont személyként van feltüntetve. Ennek a jogi képtelenségnek az eredményeként egyetlen egy közhatalomba csellel-furfanggal, vagy egyéb aljas módon bekerült kommunistát soha nem lehet se leváltani, se visszahívni a méltóságából.
A kommunista siserahad ezt a születése napjától kezdve folyamatosan alaptörvénynek titulálja, amely egyúttal teljeskörben felmenti valamennyi országkirablót, sikkasztót, tolvajt és közbűntényes gazembert a teljes felelősségre vonás alól.
Álszent módon a kommunista álpártok jókat röhögnek azokon a jámbor kísérleteken, ahol néhány elszánt ember megpróbál a jog eszközeivel megálljt parancsolni az ország kirablóinak. A dolgot tovább tetézi az a képtelen helyezet, hogy a magyarországi közhatalomba egyszer bejuttatott kommunista hitvallású gyökértelen senkiházi, megnyerve a választási színjátékokat azt terjeszti magáról, hogy ő maga egyszemélyben megkapta a néptől az ország feje felett történő valamennyi intézkedés jogát.
Ennek a folyományaként Magyarország az egyetlen országa Európának, ahol az un. miniszterelnök a választások győzteseként azt képzeli magáról, hogy ő minden jogot átvett a néptől, így a nép továbbra is kiskorú, eltartott, gyámolított vagy cselekvésképtelen elmeápolt.
Ennek a furcsa ex lex, azaz törvénytelen állapotnak megfelelően soha nem tartanak népszavazást olyan egyszerű ügyben sem, mint pl. minisztérium megszűnése, minisztérium alapítása, vagy a hadsereg felszámolása (nem honvédség!!!), az állampolgárok fegyvertartási joga és fegyverviselése, az oktatási rendszer, amely sok száz éven át mintája volt az egész művelt világnak, abban való kurkászkodás, vagy kapitális bűnügy 100 évre történő titkosítása, a részvénytársasági jogok teljeskörű semmibe vétele, a földtulajdonról szóló törvény korlátlanul történő össze-vissza szabdalása, az államnak a saját polgárainak a zsebében történő folyamatos kutakodása, új adók bevezetése, stb. ügyekben.
Még az sem érdekli a kommunista gyarmatosítókat, hogy az általuk kreált és nyilvánvalóan féleszű miniszterelnök megfelelő orvosi ellenőrzés és kezelés alá kerüljön, annyira nem számít számukra az itt élő nép létezése, netán gondolatai.
(folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-29 13:39:14, vasárnap
|
| |
| |
ÉBRESZTŐ MAGYAROK!
ÓÉVI MAGYAR PARADOXOK
A rendszerváltozást követő évek kiemelkedően tragikus évének számít 2006. A 2002-től kormányzó MSZP-SZDSZ duó ebben az évben tette meg a leghatározottabb lépéseket a diktatúrára való áttérés irányába. Ehhez kapcsolódott a példátlan méretű eladósodás, a kormányszintre emelt durva hazugsághalmaz, valamint a nyomorba taszított ország állampolgárainak további anyagi, fizikai és lelki sanyargatása. Tekintsük át az óév fontosabb történéseinek sajátos mérlegét, a tanulságok levonása és a miheztartás érdekében.
I. Az elmúlt évben (is) az a Gyurcsány Ferenc irányította az ország (szakadék felé rohanó) szekerét, aki az alkalmatlanná vált Medgyessy tanácsadója és minisztere volt, majd 2004 augusztusában, a tanácsaira szomjúhozó főnökét, páros lábbal rúgta "utazó nagyköveti" pozícióba.
II. A "dübörgő" hazugságokkal (valamint elhallgatásokkal, Góliát-plakátokkal, csasztuskákkal, médiatámogatásokkal) 2006-ban választási győzelmet arató MSZP (ismét) Gyurcsányban látta ragyogó jövőnk formálójának vezéralakját, és betuszkolta a paranoiás szimptómákkal rendelkező (szólótáncot lejtő) leaderét a miniszterelnöki bársonyszékbe.
III. A választásokat követően,- Gyurcsányék "felpörgették" az addig is esztelen, átláthatatlan és mértéktelen költekezést, melynek következtében, Kádárt, Hornt és Medgyessyt is "lepipálva", megtriplázták az ország adóssághalmazát.
IV. Az EU illetékeseinek, valamint számos - mértékadó - külföldi gazdasági (pénzügyi) szervezet vezetőinek "fejcsóválásait" követően - a táncos lábú nagy hazug - Balatonöszödön kiborította az éjjeliedényt, bejelentette, hogy miközben ő vért izzadt, éveken át nem "csináltak" (Sic!) semmit, semmit (Sic!), illetve szorgalmasan hazudtak "reggel, este és éjszaka" (Sic!). Itt "kurvázta" le az országot Magyarország miniszterelnöke (bocsánat a parlagi kifejezésért, de ezt a szavacskát nem lehetett kihagyni és mással helyettesíteni), és a mintegy kétszáz főnyi "párttag" közül "egy se bírta mondani", hogy: elég volt "Gyurcsány" elvtárs! Egy sem volt, aki elhagyta volna a termet, vagy hozzáérintette volna a tenyerét, a nagy lapaj "lepcses" szájához! Talán azért nem, mert igazat adtak Gyurcsánynak abban, hogy: közösen (partiban) "kurták el" az ország gazdaságát, az Euró bevezetését, és a reájuk szavazó választópolgárok bizalmát.
V. Bizonyos (átvitt) értelemben Demszky Gábor is,- Gyurcsányhoz hasonlóan, folyamatosan hazudott, ígérgetett, menedzselte önmagát, és egyetlenegy érdemleges (említésre méltó) eredményt nem mutatott fel (5 ciklus alatt, 6 helyettesével!), viszont 150 milliárd forint fölé "tornázta" a főváros adósságállományát, ami rekordként is felfogható a város történelmében! A félrevezetett, balek és elfogult budapesti választópolgárok többsége mégis benne látta a gazdátlan Budapest megváltóját, a kátyúk, kutyaürülékek, falfirkák, közlekedési dugók, a hajléktalanok, az utcai árusok és kéregetők, valamint a közterületet rongálók "eltüntetőjét", illetve a főváros felvirágoztatóját.
Hatodszorra is tévedtek!
VI. A váratlanul kipattant, majd országos és nemzetközi botránnyá fejlődött balatonöszödi Gyurcsány-féle produkciót mesteri ügyeskedéssel próbálták "elmaszatolni" a kormánypártok főgurui, és Karinthy Bauerjához hasonlóan magyarázgatták Gyurcsány "bizonyítványát", már-már "bátor" és "időszerű" lépésként feltűntetve botrányhősük ocsmány böszmeségét. Nem számoltak viszont a közvéleménnyel, az állampolgárok önérzetével és a felháborodott tüntetők reakciójával.
VII. Gergényi Péter "főrendőr" viszont résen volt, viperákkal, gumibotokkal, könnygázfelhővel, vízágyúkkal és kardlapozó lovas rendőrökkel verette szét a tüntető tömeget, válogatás nélkül ütötték a gyerekeket, felnőtteket, nőket, férfiakat, magyarokat és külföldieket. A magukból "kivetkezett" rohamrendőrök különös ellenszenvvel viseltettek a nemzeti színű zászlót lobogtató tüntetőkkel szemben.
Kádár rendőrségén is túltéve, rúgták és taposták a földre esetteket, diszkréten körbe állva áldozataikat, hogy a körön kívüliek ne lássák azt a mocskos eljárásukat, amelyet Gergényi főkapitányuk úgy jellemzett, hogy: "rendőrei bátrak voltak, határozottan és szakszerűen léptek fel a rendbontókkal szemben".
Tagadta, hogy vipera lett volna náluk, az azonosítók hiányát pedig azzal magyarázta, hogy dulakodás közben leesett a rendőrök ruhájáról. Hazudott!
Vagyis: Gergényi semmiben sem maradt el miniszterelnökétől! Önmaga is elhitte a hazugságait, és amikor a kamerák előtt megkérdezték tőle, hogy a példátlanul brutális rendőri fellépés miatt nem készül-e beadni a lemondását, akkor olyan (hosszan elnyújtott) "é" és "n" hangokkal képezett kérdőszóval (é-é-é-é-é-n???) válaszolt az érdeklődőknek, amelyből kitűnt, hogy a kérdésből is pontosan annyit értett meg, amennyit rendőrei tevékenységéből...
VIII. A hazug és polgárverető Gergényi elnyerte Gyurcsány főhazug bizalmát, majd - sebtében - két kitüntetést is kapott, a "SÁNTAKUTYA"-díjas (hazug) Demszkytől, Budapest tönkretevőjétől, a budapesti tüntetőket kihívó módon "szembeköpő" kátyúkirálytól! Ez volt a hazug triumvirátus óévi összefogása!
IX. A rendőrség - törvénytelen módon - kisajátította ("műveleti" területté nyilvánította) a Kossuth teret, állam lett, az államban (!), fittyet hányva a demokrácia írott és íratlan törvényeire!
X. Gyurcsány főhazug, az év vége közeledtével, az adófizetők pénzéből tekintélyes jutalmakat osztogatott szét (hallgatag) cinkostársai között, eredményes munkájuk elismerésekét, holott visszamenőleges hatállyal le kellett volna vonni, az általa is semmittevésnek titulált időszakra felvett járandóságukat!
XI. Az MSZP, az SZDSZ, a kormányfő és kormánya ígérete ellenére, az óév megszokott jelenségévé vált: a különféle adóterhek folyamatos növelése, valamint az adónemek "ötletes" bővítése. Rendszeres lett egyes szolgáltatások, élelmiszerek, iparcikkek, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök árainak "felsrófolása", valamint postai-közlekedési-fűtési-oktatási-temetkezési díjak, továbbá egyes illetékek növelése.
XII. Külön kell megemlíteni a gázárak drasztikus emelését, mivel ezzel a kérdéssel Lendvai Ildikó is részletesen foglalkozott, és akkorát hazudott, hogy a Parlament mennyezete is megsínylette, de mégis a második helyre szorult, Gyurcsány "öszödi" - ominózus - beszédét követően.
Ettől függetlenül, stabil helyet vívott ki magának, az MSZP-s hazugok klubjában.
XIII. Hazánk szuverenitását fenyegető veszély csökkenésével magyarázható, hogy az óévben is tovább folyt, a rendszerváltozás óta (töretlen ütemű haderőreform végrehajtásával) megtizedelt honvédségünk leépítése (16-17 ezer főre), tüzérségünk megszüntetése, T-72-es harckocsijaink elajándékozása. Mindezek ellensúlyozását jelenti, hogy 35 dandártábornokunkkal, még mindig vezetjük a NATO-n belül, az egy dandárra eső dandártábornokok mennyiségi mutatóját.
Állampolgáraink számára megnyugtató, hogy a belső ellenség és gonosztevők ellen, a rendőrség létszámát feltornázták 40 ezer fölé! Most döntöttek arról, hogy sürgősséggel 3 milliárd forintot ad a kormány 120 gránátvető, 1500 darab könnygázgránát, 5000 darab paprikaspray, 11 új rabomobil és 4 darab kamerával ellátott parancsnoki jármű beszerzésére.
Egy rohamrendőr felszerelésére 386 ezer forintba kerül, a védősisak 140 ezerbe, a tömegoszlató gránát darabja 15 ezer forint, a parancsnoki jármű darabját pedig, potom 33 millióért adják.
Ne sajnáljuk a rendőrjeinktől a technikai eszközöket, szükség esetén nekünk is juttatnak belőle...
XIV. Dinamikusan hozzáláttak a MÁV vonalak "kiradírozásához", iskolák, kórházak, kórházi ágyak, postahivatalok tömeges megszüntetéséhez, az ingyenesnek ígért oktatás fizetésessé tételéhez, orvosi vizitdíjak és kórházi napidíjak, valamint várólisták bevezetéséhez, különféle szociális juttatások megnyirbálásához.
XVI. Az óév egyik emlékezetes mozzanatát képezte az '56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünnepség-sorozata.
Gyurcsányék létrehoztak több száz milliós költséggel egy ormótlan, semmitmondó vascölöp-halmazt, majd vaskerítésekkel és rendőrségi biztosítással megszervezett rendezvény keretében, az állampolgárok és az '56-os forradalmárok kizárásával, ünnepelték azt, amelyet elődpártjuk (MSZMP) és az utódpárt (MSZP) tagságának többsége - szovjet szuronyok segítségével levert, és a megtorlásában évtizedeken át jeleskedett.
Az ünnepségek záróakkordjaként pedig: szétverték, megkergették, megrugdosták, könnygáz- felhőbe burkolták azt a "fasiszta, rasszista, nacionalista, antiszemita, huligán, randalírozó, barikádépítő, gyújtogató, zászlót lobogtató" több száz ezres "csőcseléket", akik képesek voltak felháborodni, mert a hazug, csaló és miniszterelnök nem akar sem lemondani, sem bocsánatot kérni.
EPILÓGUS
A tragikus eseményekkel tarkított óév átadta helyét az újévnek! Ébresztő magyarok, ébresztő Magyarország! Tanuljunk az óév hibáiból! Ne csüggedjünk el, bízzunk magunkban!
Petőfi Sándor: Újév napján, 1949. c. költeményéből idézve:
Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza;
A vészes égen beborult
De nem esett le csillaga.
BOLDOG ÚJ ÉVET MAGYARORSZÁG! BOLDOG ÚJ ÉVET TISZTELT OLVASÓK!
(Prof. Dr. Bokor Imre)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-29 13:36:11, vasárnap
|
| |
| |
Hazafias magyarázat
2006. augusztus 18. 07:42
Nagy megtiszteltetés érte a magyar sajtót, hiszen maga a miniszterelnök kérlelte az újságírókat, segítsenek az országnak elmagyarázni, hogy nem hiábavaló a sok áldozat, azokat meg kellett hozni. A fennkölt mellébeszélés valódi célja, hogy a médiumok nagyobb lendülettel hirdessék az egyre fáradó és mind unalmasabbá váló kormánypropagandát a kiigazításról, reformról, konvergenciaprogramról, új egyensúlyról, új Magyarországról és egyéb koalíciós agymenésekről.
A miniszterelnök a zsurnaliszták hazafiságára apellál, amikor eme felvilágosítómunkára kéri őket, nem véletlen, hogy óhajának képtelenek vagyunk ellentmondani. Mi, akiket igazán nem lehet kormány közeli elfogultsággal vagy lekötelezettséggel vádolni - tekintettel arra, hogy ezt a rémítő zagyvalékot, amit a kormány gazdasági, pénzügyi programjának titulálnak, az egyszerű polgárok, de még a felülmúlhatatlan szocialista szakemberek sem értik, ezért örömmel teszünk eleget a kormányfő felkérésének és legjobb tudásunk szerint igyekszünk megvilágítani, mi is történik ebben az országban. Igazság szerint mi jó hazafiként eddig is gőzerővel magyaráztuk a gyurcsányi gazdaság- és pénzügypolitika lényegét és részleteit, így a mi olvasóinkat már nem nagyon kell kiokosítani. Ők meglehetősen tájékozottak a hiábavalóságok és az áldozatok témájában, bár tagadhatatlan, hogy Gyurcsány gyökeresen másfajta magyarázatokra gondolt. A miniszterelnök szereti ott kezdeni, hogy a Fidesz miatt van szükség áldozatokra, a gazdasági ügyekben dilettáns polgári párt hajszolta bele a szociálisan érzékeny szociáldemokrata kormányzást a túlköltekezésbe. A továbbiakban a miniszterelnök szereti a Fidesz felelőtlen választási ígéreteit, a lakosságot megtévesztő riogatásait emlegetni, valamint a vállalkozók és a középosztálybeliek döntő többségét holmi ügyeskedő, adókerülő, pitiáner csalóként beállítani, akikre ráfér egy kis "rend, fegyelem, pénzügyi szigor", vagy ha úgy tetszik: "reform". Természetesen mi, akik nem a "szocialista", de még csak nem is a Gyurcsány-féle "felelős" hazafiság talaján állunk, a szükséges áldozatok témakörében is egészen más véleményen vagyunk.
Az áldozatok valójában hiábavalók, azokra nem lett volna semmi szükség. 2002 tavaszán még a legelvakultabban liberális és a legfelvilágosultabban szocialista közgazdászoknak sem jutott eszükbe, hogy a magyar gazdaság adó- és járulékemelésekre, bérbefagyasztásra vagy más radikális kormányzati beavatkozásra szorulna. A magyar gazdaság egészségesen gyarapodott, a térségben élenjáró volt, felkészülten várta az uniós csatlakozást, s jó kilátásai voltak az euró bevezetésére. 2002 nyarán a magyar demokrácia nagyobb dicsőségére alkalmatlan, felelőtlen, lelkiismeretlen, kupec mentalitású haszonlesők (és még finom vagyok és visszafogott, hogy nem rablókat és fosztogatókat írtam) ragadták magukhoz a hatalmat, akik rövid időn belül elherdáltak mindent, tönkretették az országot és a gazdaságot. Négy esztendei pocsékolásuk és pazarlásuk nyomán tényleg szükség van a gazdasági egyensúly visszaállítására, de annak sem a lakosság újabb kizsigerelése lenne az egyetlen lehetséges útja. Ám ha már a sarcoláson kívül egyéb módszert nem ismernek, legalább valami halovány jelét látnánk annak, hogy a kizsarolt közpénzeket a köz javára fordítják majd. De az igazságosság és hatékonyság nevében létrehozott intézmények leginkább arra jelentenek garanciát, hogy a közpénzek ezután is eltűnnek majd kézen-közön, ami kétségkívül biztosítja a "létező" szocializmus jogfolytonosságát, de azért igazán nem érdemes az állampolgároknak áldozatokat hozni. Hazafiként most hirtelenjében ennyit tudunk segíteni az országnak. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány kéri-e vagy sem, igényt tart-e rá a továbbiakban, mi folytatjuk.
Ugró Miklós, Magyar Nemzet
fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-29 13:34:47, vasárnap
|
| |
| |
Hazánk válságának okairól
2006-12-14. 17:17:49 Kuruc.info
Magyarország súlyos, és egyelőre egyre mélyülő válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos "narratíva" igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetőségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos "mainstream" megközelítési módok értelmezési keretétől és fogalom-készletétől.
Elsőként azokat a "rétegeket" kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a főbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhető felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelső elitje előtt elhangzott beszéde.
Ebben a kormányfő brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások előtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegető következményeiről. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan "tektonikus hasadék", amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elő, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni.
A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat.
- 2008-ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelőtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed.
- A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelőtti szinten állnak, amelynek a fő oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentős romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek.
- És végül az egy aktív keresőre eső reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelőtti 1978-as szinttel.
A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási "lejtőn" mozog, a népesség két harmadának életminősége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntően az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítő válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a "rendszerváltás rendszere" megbukott, újabb "rendszerváltás" nélkül nincs kiút a válságból.
Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fő rétegből áll:
1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már "verbális polgárháborúvá" kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a főbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvő frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelőre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erő a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával.
2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát "automatikusan" megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a "Nyugat", mind a kelet európai térség elitjei részéről! Kiderült ugyanis, hogy az "adekvát sorrend" éppen fordított lett volna. Először nemzeti megegyezés kellett volna az alapvető kérdésekről (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követően, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát.
3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, "lejtője". Ráadásul ennek a lejtőnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy ő maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bűnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió "legbetegebb" nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledő összeomlása.
A fő kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni.
A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végső, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következő egyszerű szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresőre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nőtt, vagyis átlagosan ennyivel nőtt a tőke-tulajdonnal nem rendelkező döntő többség részesedése az általa megtermelt összjövedelemből. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedő szereplők között van egy olyan, amely abszolút erőfölényre tett szert, és mindent ő "diktál". Márpedig aki "diktál", az "diktátor", és a rendszer, amelyben mindez végbemegy "diktatúra". Ráadásul e "diktátor" által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára "munkaerő és fogyasztóerőként" tételeződő magyar lakossággal szemben az alábbi főbb hatalom-technikákkal érte el.
Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerőnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói "piramis" csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítő hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntően ők szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az őket terhelő adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak.
Hasonló nagyságrendű összegekhez jutottak a számukra előnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csődbe juttatta az egyébként jól működő magyar vállalatok tömegeit. A különböző állami juttatások és kedvezmények fő haszonélvezői szintén ők voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent.
Mindezt a multinacionális vállalatok erőfölényükkel visszaélve "szivattyúzták" ki a magyar társadalomból. A magyar "köz"-t megtestesítő állam tehát teljes csődben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végső oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához.
Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan "de jure" létrejött a "demokrácia, jogállam és piacgazdaság", "de facto" viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erőfölényre épülő "hatalom-gazdasága" a "lokális" kollaboráns elitek által működtetve.
A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban "zsákmányolja ki" a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintű reprodukciójára sem képes. Sőt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú "munkaerő-áruval" lássa el az itt tevékenykedő multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások előtti tudatosan megtévesztő letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka.
Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság "strukturálisan kódolt", hiszen minden politikai erő csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha "kollaborál" a "diktáló" globális erőkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erők ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg.
Minden politikai erő tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergődik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is "hazudott" már többször is!)
A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külső és belső elitek (magyar politikai és gazdasági vezetők, az EU vezetői, IMF, Világbank, hitelminősítők, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttműködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévő rendszerét korrigálni.
E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplőket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve "jobb belátásra" bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végső soron az ő túldimenzionált profit-éhségük váltott ki.
E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a "mainstream" recept szerint neoliberális "strukturális reformokkal" próbálja a helyzetet megoldani.
Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna.
Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi faktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani.
Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján ő maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára.
Bogár László, közgazdász
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
225 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5231
- e Hét: 6611
- e Hónap: 7558
- e Év: 43499
|
|
|
Offline
