|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 14:34:32, csütörtök
|
| |
| |
A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA
ELMÉLKEDÉS.
Nagycsütörtök az "elfogadásról" szól
Ahogy a kenyér eggyé válik azzal, aki megeszi, és a bor teljesen átjárja az ivót, úgy lesz Krisztus egy velünk az eukarisztiában. Nincs már semmi amit ne fogadott volna el bennünk. A lábmosás szemléletes módon tárja elénk azt, ami minden eukarisztiában megtörténik, hogy Krisztus bűneinkkel együtt fogad el bennünket, lemossa bűneinket, és egészen egyek leszünk Vele. Jézusnak az Olajfák-hegyén az elfogadás annyit tesz, mint igent mondani Isten akaratára és mindarra, amit Isten elvár az emberektől, megbékülni a saját sorsával. Életünk során valamennyien belekerülünk ebbe a szorosba, amely elől nem tudunk kitérni. Nagycsütörtökön az Egyház arra hív bennünket, hogy töltsük Jézussal virrasztva az éjszakát, hogy hozzá hasonlóan mi is keresztülverekedjük magunkat félelmünkön az Atya akaratának elfogadására.
KÖNYÖRGÉS.
Istenünk, téged szerető szívek élete és üdvössége, sokasítsd meg csodálatos kegyelmi ajándékodat bennünk. Szent Fiad halálában biztos reményt adtál Hitünk beteljesedéséhez, segíts, hogy feltámadásának erejéből eljussunk örök célunkhoz. Aki veled és uralkodik, mindörökké . Ámen
A Nagyböjt azért adatott nekünk, hogy megtisztítson minket az önzés, a javakhoz túlzott ragaszkodás maradványaitól, anyagi és szellemi értelemben egyaránt.
Bűnbánat, megtérés : ez az út nem szomorú, hanem felszabadító út, a mi Nagyböjtünk útja. Tehát engedjétek , hogy átjárjon benneteket a bűnbánat és megtérés szelleme, mely a szeretet és együttérzés szelleme is.
II. János Pál pápa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 13:00:12, csütörtök
|
| |
| |
A nagyhét kiemelkedő időszaka a "három szent nap", a nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat.
(Részlet A KERESZTÉNY ÜNNEPEINK A NÉPI HAGYOMÁNYOK TÜKRÉBEN c. írásból)
A nagycsütörtököt a IV-V. századtól kezdve ülik meg az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének az emlékére.
Ezen a napon van a püspöki székesegyházakban az olajszentelés, a VI. századtól a lábmosás, annak emlékére, hogy az evangéliumok szerint Krisztus megmosta e napon apostolainak a lábát. A pápa 13 fehérbe öltözött papnak a lábát mossa meg ezen a napon.
Ekkor van még az oltárfosztás: mindent leszednek az oltárról - Krisztus ruháitól való megfosztásának emlékére - csak a gyertyatartókat és a keresztet hagyják ott.
Nagycsütörtök németül Gründonnerstag=zöldcsütörtök arra utal, hogy ezen a napon csak zöldségből készült főzeléket volt szabad enni.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 11:00:38, csütörtök
|
| |
| |
Szellemi szegénységi bizonyítvány
Molnár Géza Pál 2007. április 5. 00:00
"A munkanélküliek száma 13 ezerrel, 320 ezer főre emelkedett,
a munkanélküliségi ráta pedig 7,5 százalékon áll."
Vajon komoly agytrösztnek nevezhető-e a politikai elit abban a közép-európai
államban, amelyikben öt éve kormányoz egy koalíció, és a statisztikai
központ ilyen adatokat kénytelen közzétenni?
Büszke lehet-e teljesítményére a politikuscsoport?
"A bejelentett kormányzati intézkedések miatt a szakértők arra számítanak,
hogy az idén várhatóan 4-4,5 százalékos reálbércsökkenés következik be.
Ha teljesülnek a kormányzati tervek, akkor 2008-ban sem várható
reálbér-növekedés" - írja a sajtó.
Bizony akárhonnan nézzük, ez nem egyéb, mint egyfajta szellemi szegénységi
bizonyítvány.
Európa közepén, bő öt évtizedes békeidőszak után ilyen helyzetbe
süllyeszteni egy társadalmat:
ez a XXI. században a vezetésre való teljes alkalmatlanság jelének látszik.
"Tavaly naponta 5,31 milliárddal nőtt az állam tartozása" - jön a következő
adat.
Letaglózó, elszomorító, ijesztő, és eléggé szégyenletes is egyben.
Semmilyen okot nem ad melldöngetésre, nagyképűsködésre.
És íme a folytatás: "Majdnem kétezer-milliárddal nőtt tavaly az
államadósság, ez mintegy tízszerese az idei adóemelésekből befolyó
összegnek.
Minden állampolgárra immár másfél-milliós adósság jut.
Az eladósodás az idén és jövőre tovább nő."
Ütemes tapsot várnak mindezért a nagy ígérgetők?
Vagy ha nem, akkor vajon kit hibáztatnak azok, akik öt éve - "kézben a kéz
és vállhoz a vállt" alapon
- bőszen kormányoznak?
"A költségvetés adóssága 2006 végére 14 706 milliárdra emelkedett, ami több
mint 15 százalékos növekedést jelent.
A tavalyi adósságnövekmény rekordnagyságú, az idei adóemelésekből befolyó
összeg mintegy tízszeresét teszi ki, a Pénzügyi Népbiztosság legfrissebb
előrejelzése szerint ugyanis a bevételnövelő intézkedések ez évben a GDP 0,8
százalékát jelentik.
Ütemesen növekvő államadósságról számolt be a Nemzeti Monetáris Központ is.
Az adatok szerint tavaly a GDP-hez mért államadósság 65,7 százalékra nőtt."
Hol bújkál ebben az államvezetőségben az a szakértelem, amelyet egykor oly
hivalkodóan ígért?
- gondolkodik el a kívülálló.
"Az idén a GDP-arányos adósságmutató 70,1 százalékra, jövőre pedig 71,3
százalékra kúszik fel.
A növekvő államadósságot tükrözik a minden korábbinál magasabb kamatterhek.
A Pénzügyi Népbiztosság az idei évre 1100 milliárd forintos kamatkiadással
számol, ami 117 milliárddal haladja meg a tavalyi kifizetést.
Az adósságot az állam hitelfelvételből s állampapírokból fedezi.
Az Adósságkezelő Bizottság szerint tavaly az ország finanszírozása tovább
drágult:
a befektetők csak magasabb kamatok mellett voltak hajlandók finanszírozni a
kontinensen legmagasabbnak számító államháztartási hiányt."
Elégtelen - írná rá a jelképes tanár erre a közhatalmi bizonyítványra.
Vajon megfelelő válasz-e erre a helyzetre, ha egy országboldogító nagyripacs
- aki e helyzet előállításában éveken át vastag arcbőrrel közreműködött
- önmagát ünnepeltetve távozik a főhatalomból
(de azért a közkasszát a saját zsebébe tovább csörgedezteti)?
Ha egy közepes ripacs fél lépéssel hátrább lép a főhatalomból?
Ha egy korábbi nagyripacs közpénzekből utazgat a nagyvilágban, és tovább
fontoskodik?
Ha a főripacs tovább szerepel, és reklámszakembereket vesz föl nagy pénzért,
hogy önmagát tovább ünnepeltethesse?
Afrikában - talán - ez a megoldás.
Európa közepén azonban az "elitnek" érdemes volna belenéznie a fönt citált
közérdekű adatokba, és elgondolkoznia azon, hogy vajon szellemileg
megfelelő-e az a "teljesítmény".
Tényleg komolynak tekinthető-e az a híres "szürkeállomány", amelyik ilyen
produkcióval rukkol ki?
És el kellene dönteni: ebben a tragikus állapotban éppen a vitatható nemzeti
jelképekkel kell ingerelni a társadalmat?
Vagy dolgozni kellene.
Tényleg címkézni kell-e a szembenállókat hamis szégyenbélyegekkel?
Gyűlöletet kell felkorbácsolni a társadalom egyes részei között?
Amikor ennek a gyűlöletnek központi erőlködés nélkül nem lenne semmi alapja.
Bizony, mindezek helyett az államvezetőknek a saját nagyképűségükkel kellene
rátekinteni
- önmaguk siralmasan gyenge, európai értelmiségiekhez nem illő,
még egy banánköztársaságban is szánalmas teljesítményére.
És legalább elpirulni.
Mert ezt még alighanem a nagy elődök is szégyenletesnek ítélnék;
talán még Sztálin, és annak legjobb tanítványa is - belevörösödne.
http://www.gondola.hu/cikkek/53738
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 04:17:36, csütörtök
|
| |
| |
Az orvosok háromnegyede tagja maradt a kamarának
(2007.04.04. 17:13) MOK
Csattanós választ adtak az orvosok a kormányzat egészségügyi szakmai kamarákat szétverő törekvésére: közel 34 ezren tagjai maradtak a MOK-nak, március 31-éig ugyanis ennyien írták alá fenntartó nyilatkozatukat. Mostantól nem lehet sem politizálással vádolni, sem anyagilag zsarolni a megújult kamarát.
Mindezt Éger István kamara elnök mondta el mai sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy a MOK folytatni fogja a szakmai alapon történő, s minden lehetséges törvényes eszközt megragadó kritikájának nyilvánosság elé tárását.
Ez a taglétszám magáért beszél, egyben jól hallható üzenet a döntéshozók számára. Ezzel együtt is, továbbra sem lehet kérdés, hogy egy hivatásrendi kamarának kötelező tagságon kellene alapulnia - ezügyben várjuk az Alkotmánybíróság állásfoglalását - mondta az elnök.
A megújult kamara egyáltalán nem új, hiszen a régi tagságának döntő többsége alkotja ma is. Amiben mégis új lesz, az a kamara szolgáltatói oldalának megerősítése tagjai körében és gazdálkodásának hatékonyságnövelése lesz. Ez teszi lehetővé, hogy belátható időn belül ne kelljen tagdíjat emelni.
Hogyan valósul meg az egészségügyi tárca kommunikációja?
- tért át Éger István a sajtótájékoztató második témájára.
Az ellátórendszer átalakításával kapcsolatos információáramlás katasztrofális. Mai napig nincs beutalási rend. Ami a minisztérium honlapján található, az hemzseg a hibáktól, így használhatatlan. Nem tisztázott, mi történik abban az esetben, ha a területileg illetékes intézmény köteles felvenni a beteget, de az ellátására már nincsen pénz és a sürgősségi eseteket leszámítva csak a várólisták hosszú sorát gyarapíták? Ahogy az sem, köteles-e és ha igen, kivel, egyeztetni a háziorvos, ha nem a területileg illetékes kórházba utalja a betegét?
A potyautasok kiszűrésének jogos követelménye nem lehet a háziorvos feladata. Az orvos dolga a gyógyítás, az orvos nem revizor, ez a biztosító dolga - jelentette ki Éger István. Mellesleg a TAJ kártyák validálásához szükséges adatbázist sem kapták meg. Külön megvitatást érdemel, vajon miért csak nyolc hónap elteltével szankcionálnák a potyautasokat? Milyen kezelése ez a közpénzek? Egy APEH bírságolás nem ennyire elnéző. A kamara nem büntetésért kiált, hanem a jogkövetkezetességet kéri számon.
Mobilitás program?
Ilyen nincsen - szögezte le az elnök. Immáron hat éve, egyedül a MOK-nak van programja, életpályamodellje az orvosok megfelelő bérezéséről, megfelelő hitelkonstrukciókról, szak- és átképzési rendszerről. A minisztérium korábban is csak gyártotta a különböző zöld, meg fehér könyveket, és most is csak jelszavak szintjén operál.
Szemen szedett hazugság az a többször is megismételt állítás a tárca részéről, hogy a kamara nem lett volna hajlandó részt venni ennek a programnak a kialakításában. Ezt írásos dokumentumok támasztják alá.
A mobilitási programnak már réges-régen meg kellett volna születnie. Nincsen semmilyen program, a kollégák pedig szinte le vannak dermedve, talán nem is hiszik, hogy ezek az egész további életükre kiható változások egy-két héten, hónapon belül megtörténnek.
A MOK, mint köztestület bírósághoz fordult az ellátást nagymértékben ellehetetlenítő intézkedésekkel szemben és - kész beadvánnyal - ugyanerre biztatja mindazon tagját, akinek a miniszter közigazgatási határozata jogait, jogos érdekeit súlyosan sérti.
Kamara ezen túlmenően az orvosok álláskeresésében is próbál segítséget nyújtani, részben regisztrációval, részben a kereslet-kínálat "összehozásával".
Meg kell jegyezni azonban - tette hozzá az elnök, hogy az orvoslást nemcsak önmagában, hanem szakágazatain belül is hivatásnak kell tekinteni. Egy évtizedek óta sebészként dolgozó orvosból nem lehet egyik pillanatról a másikra mondjuk bőrgyógyászt "csinálni", és fordítva sem, mint ahogy a sajtóból hírlően a minisztériumi íróasztaloknál azt elképzelik. Ezek választott hivatások, elkötelezettségek és személyes affinitás kérdései.
A döntéshozóknak tudomásul kell vennie, ország lakosságának pedig tudnia kell, attól, hogy az ellátó kapacitást csökkentik, a betegek száma még nem lesz kevesebb. Sőt az elöregedéssel, az egyre növekvő társadalmi-lelki feszültségek, szenvedélybetegségek szaporodásával csak nőni fog az ellátás iránti igény, miközben a hozzáférést gazdasági okokra hivatkozva minden lehető és lehetetlen módon igyekszik korlátozni a kormányzat. A megelőzésről ma már szavak szintjén sem lehet hallani. Mindezek hatása sajnos nem azonnal lesz láthatóvá, hanem jó esetben is csak néhány éven belül, leszámítva azokat a nem kívánatos, de nem is kizárható eseteket, amiket a kapacitáscsökkentés direkt módon idézhet elő a jövőben.
(mok)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 04:14:40, csütörtök
|
| |
| |
A társadalmi egészségbiztosítás fejlesztése
Politikai csalás vagy tévedés a "több-biztosítós egészségbiztosítás"
bevezetésének egyre agresszívabb szándéka?
Budapest, 2007. január 23.
Jankó András (MOK honlapja)
E kérdés megválaszolása érdekében elsőként az utóbbi évek
fejlődését, változásait kell áttekintenünk.
A társadalombiztosítás önálló alapként való működtetésének tervezése
1985-ben kezdődött.
A munka megkezdése után már 1986-ban jelentkeztek azok a külföldi üzleti
csoportok, amelyek a társadalmi egészségbiztosítás és az üzleti
egészségbiztosítás összekeverésében rejlő folyamatos, kockázatmentes
haszonszerzés lehetőségét felismerték, sőt azt már eredményesen ki is
próbálták (pl. 1981-től Chilében).
1988. III.22-én a Minisztertanács 2005.(1988/III.22.) számon határozatot
hozott az önálló alapként
gazdálkodó társadalombiztosítási intézményrendszer kialakításáról, ami ennek
megfelelően
1990. január 1-jétől működését megkezdte.
E döntést és a működtetést, a fejlesztést álreform ötletekkel
folyamatosan zavarják, gátolják.
A főbb kísérletek a következők voltak:
a társadalmi egészségbiztosítást részben privatizáló Dunamenti Biztosító Rt.
1989. decemberi alapításának ötlete, 1992-ben a PM javaslata az
Egészségbiztosítás Alap "hiányának" bankok és üzleti biztosítók számára
történő állampapír kibocsátás útján való finanszírozása, 1992-ben a
Világbank által javasolt chilei-modell hazai bevezetése, a
társadalombiztosítás privatizációja,
1998. január 18-án a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárának
előkészítése alapján a pénzügyminiszter javaslata kormányhatározat
elkészítésére a társadalom egészségbiztosítás privatizációjára vonatkozóan,
1998. decemberében az irányított betegellátási modell kísérlet
megjelentetése a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéségben.
2004-2005. évi OEP Egészségügyi Minisztérium, Állami Számvevőszék,
Közpénzügyi Államtitkárság részéről, egyöntetűen elmarasztaló,
törvényszegéseket, eredménytelenséget feltáró vizsgálatok ellenére e program
a mai napig folyik, 1999. március a társadalombiztosítási alapokat felügyelő
politikai államtitkár asszony előterjesztése a társadalmi egészségbiztosítás
privatizálásáról, 2003. február az egészségügyi reform titkárság
előterjesztésében kormányhatározat tervezet a több biztosítós rendszer
Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság bevonásával történő modellezésére
vonatkozóan, 2004. április 14-én elkészült az egészségügyi
ellátásszervezőkről szóló törvényjavaslat.
2005. november az SZDSZ közzé tette az OEP privatizációját jelentő több
biztosítós rendszerre vonatkozó törvény dolgozatát, 2006. folyamán elkészült
a "zöld könyv", ami látszólagos objektivitással mérlegelni kívánja az
"egymással versengő egészségbiztosítók" bevezetésének lehetőségét, de azt
egyéb programjaiban előkészíti, 2006. folyamán az országgyűléssel
elfogadtatják az egészségbiztosítás felügyeletéről szóló törvényt.
A fentiekben közölt felsorolás csak a főbb, viszonylag nagyobb
nyilvánosságot kapott, nagyrészt sikertelen kísérleteket tartalmazza.
Külön terjedelmes felsorolásban lehetne a 20 éve tartó médián keresztüli
félrevezető manipulációs akciókat ismertetni.
Azonban ennél fontosabb azt megvizsgálnunk, hogy ilyen szervezett,
folyamatos ellehetetlenülést jelentő aktivitás mellett, az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár hogyan képes ellátni feladatát?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a menet közbeni fejlesztési
ígéretével az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság keretében kezdte
meg 1990. január 1-jén a működését.
1993-ban intézményesen, szervezetileg önállósult.
A menet közbeni fejlesztés 1995-től takarékosságra hivatkozva fokozatosan
megszűnt, 1998-tól tervezett, céltudatos működési-szervezeti fejlesztés
nincs.
Ennek következtében az óriási emberi áldozatok ellenére egyre gyakoribb
működési zavarokat tapasztalhatunk.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működési nehézségeinek
másik fő oka az, hogy a feladat, hatáskör, felelősségi viszonyok,
erőforrások, államigazgatási szervezeti, hierarchikus összefüggésének
összhangját - mint a szabályozott működés alapfeltételét - nem teremtették
meg, sőt azt rendszeresen megváltoztatják.
E helyzetnek következménye a szervezet működésének egyre nagyobb mértékű
ellehetetlenülése.
Különösen az emberi károk jelentősek.
A társadalombiztosítás kultúráját ismerő, azzal azonosuló, a napi működést
fenntartó emberek az intézményt elhagyják, a szervezet lassan összeomlik.
Így az álreformerek számára a működőképesség visszaállításának indokával
megnyílik bármilyen további változtatás, a privatizáció azonnali lehetősége.
Tehát politikai csalás, vagy tévedés a "több biztosítós
egészségbiztosítás" bevezetésének egyre agresszívabb szándéka?
Politikai csalás, mivel az ezt erőltető üzleti köröknek, és a
politikusaiknak, szakértőiknek két évtized alatt meg kellett ismerniük a
több biztosítós egészségbiztosításra vonatkozó, már tudományos-módszertani
tapasztalati evidenciát jelentő tényeket.
E tények a következők: ahol történelmileg (pl. USA, Hollandia), vagy ahol
tudatos döntésként
(pl. Chile, Szlovákia, Németország 1996-tól engedélyezett verseny miatt)
több biztosítós egymással
versengő egészségbiztosítók vannak, ott mindenféle jogi szabályozás, ígéret,
szándék ellenére a mindenkori krónikus betegek, idősek, szegények különböző
mértékben kiszorulnak az ellátásból.
Ahol a társadalmi szolidaritás érdekében, kockázat kiegyenlítő alapok
létrehozásával
csökkenteni próbálják e súlyos hatásokat
(pl. Hollandia 1964-től) az állam garanciális szerepvállalása miatt a
kiegyenlítő alapokat finanszírozza.
Ez a kiadásokat 2,5 - 3 szorosára növeli, ennek ellenére az ellátáshoz való
egyenlő hozzáférés nem valósul meg.
Azért is politikai csalás, mert e közismert tényeket elhallgatják,
sőt valótlanságokat állítanak, a médián keresztül súlyosan manipulálnak
mindenkit.
Azonban egyben tévedés is, mert a mindenkori politikai, szakmai
vezetés nem tartotta fontos területnek a társadalombiztosítást, két évtizede
hagyja, hogy ezeket a kérdéseket egyáltalán feltegyék, és azt,
hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat tudatosan tönkretegyék,
valamint azt is hagyják, hogy a médián keresztül az egész társadalmat
manipulálják.
A tényleges egészségügyi-egészségbiztosítási reform legfontosabb
eleme az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azonnali tervszerű tudatos
megerősítése és fejlesztése.
Mit kell Önnek tudnia az egészségbiztosítás tervezett reformjáról?
(Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal-MOK honlapjáról)
Az egészségbiztosítás sorsa az egyik legjelentősebb társadalmi, közpolitikai
kérdés, amelynek jelentősége messzire túlmutat az egészségügyi ellátás
keretein.
Jó döntések esetén az emberek közötti különbségek - legalább az egészségügyi
ellátásokban
- csökkennek, javul és bővül az ellátás.
Ellenkező esetben újabb jogszabályok és intézmények tükrözik majd vissza
számunkra:
a döntéshozók nem a társadalom valamennyi tagjának, hanem csak a
legbefolyásosabbaknak az érdekeit veszik figyelembe reformintézkedéseik
során.
A társadalmi szintű gondoskodásra rendelt intézményekkel szemben nem szabad
mindenütt
előnyben részesíteni a piaci alapon működő szervezeteket.
Különösen igaz ez a szükségletből fakadó egészségügyi ellátások
finanszírozására.
Ráadásul a társadalombiztosítás fenntartása és megerősítése az egyedüli
biztosítéka annak,
hogy az egészségügyi szolgáltatási piac rendeltetésszerűen működjön.
A rendszerváltozás után újjáalakított társadalombiztosítás
egészségbiztosítása rendeltetés szerint
szolidaritás alapú, nemzeti szinten egységes társadalmi kockázatközösséget
fenntartó,
egészségi kockázatokat értékelő és kezelő intézmény.
Az elmúlt években tapasztalt gondok, problémák okot adnak a kritikára, de
semmiképpen
sem indokolják az egész elvetését és gyökeresen új rendszer bevezetését.
1891-től hosszú ideig volt hazánkban szolidaritáselvű, társadalombiztosítási
logika alapján szerveződő egészségbiztosítás. Már akkor megértették, hogy a
magyar népesség számára a társadalombiztosítás
szolidaritási elvén működő, egységes kockázatközösségre épülő, egyfizetős
rendszer volna a legjobb.
Az egységes központosított társadalombiztosítás megteremtésére törekedtek a
nemzeti szolidaritás,
a teljes körű lefedettség és azonos elérés biztosítása céljából.
Ezt megtörte a kommunista hatalom, a torz örökség azonban paradox módon
lehetővé tette, hogy demokratikus viszonyok között a legracionálisabb
megoldást válasszuk.
Nagy hiba (bűn) volna ezt eljátszani.
Bevált-e bárhol a világon az üzleti biztosítók megjelenése az alapvető
egészségügyi ellátások finanszírozásában?
Az egészségügy "reformja" kapcsán sokat hangoztatott nézet, hogy a versengő
magánbiztosítók jelentik az igazi megoldást. Bővülő választási
lehetőségeket, jobb ellátást és hatékonyabb működést ígérnek.
Azonban ahol külföldön ezt bevezették, ott éppen az ellenkezője történt.
Még a legfejlettebb országok szervezete, az OECD is azt találta, hogy sehol
sem jött el a várt minőségi és hatékonysági javulás.
A több biztosító társadalmi szinten rosszabb helyzetre vezetett, mint a
változás előtt volt.
Tovább nő az egyenlőtlenség és a nagy többség számára nehezül, drágul a
szükséges ellátásokhoz, gyógyszerekhez, gyógyászati segédeszközökhöz jutás.
A tartósan betegek járnak a legrosszabbul.
A változások a fiatalabb, tanultabb, módosabb, egészségesebb emberek számára
kedvezőbbek, és az idősek, vidékiek, gyermeket vállalók, különösen a nők
számára a leghátrányosabb.
Miért a valódi társadalombiztosítás a megoldás?
A társadalombiztosítás az egyetlen esélyünk arra, hogy a hazai egészségügyi
ellátásban egyszerre javuljon az ellátás minősége, hatékonysága és
igazságossága, azaz szükség esetén elérhető legyen minden jogosult számára.
Az összes többi megoldási javaslat csak az elérhetőség rovására képes a
minőségen és a hatékonyságon javítani.
A kötelező társadalombiztosítás esetén valósulhat meg leginkább a
biztosítottak közötti szolidaritás.
Ez újraelosztást jelent.
A nagyjövedelmű, egészséges emberek befizetéseiből jut a szegényebb
betegeknek az ellátására,
miután a befizetés jövedelemarányos, a szolgáltatásokból való részesedés
pedig az orvos által megállapított szükséglettel arányos.
A társadalombiztosítás nincs kitéve a piaci működés zavarainak (csődök,
fizetésképtelenség, tulajdonosváltás). Felelős politikát folytató
demokratikus jogállamban a biztosítottnak joga megfelelő intézményeken
keresztül ellenőrizni, hogy társadalombiztosítója közbizalmat kiérdemlően
működik-e.
A több-biztosítói rendszer hívei az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat
(OEP) javíthatatlan
szörnynek festik le.
Van ennek alapja?
Amikor az atléta ólommellényben nem nyeri meg a futóversenyt nem az a
megoldás,
hogy elcsapjuk, hanem hogy levesszük róla.
A piac feltétlen hívei számára az OEP főellenség.
Ezért feketítik be minden eszközzel.
A tájékozatlanok számára ezzel is vonzóbbá akarják tenni az üzleti
biztosítókat.
Arról nem beszélnek, hogy amit az emberek többsége elvár az OEP-től, azért
nem tudja jól elvégezni, mert az Országgyűlés és a kormány nem teszi számára
lehetővé.
A megoldás nem egy gyökeresen új, valójában piaci alapon működő rendszer
bevezetése.
Az OEP problémái a működés és a működtetés zavarára vezethetők vissza, és
átgondolt reformokkal belátható időn belül alkalmassá lehet és kell tenni a
hatékony vásárlói szerep betöltésére.
A magánbiztosítás nem nyerhet teret a társadalombiztosítás rovására, hanem
annak kiegészítéseként,
a differenciált igények kielégítésében lehet szerepe (elsősorban a közhasznú
pénztáraknak),
s alapvetően az ellátás körülményeire és az igénybevétel módjára
vonatkozóan.
Mi a fő gond a versengő üzleti biztosítással az egészségügyben?
Akárhogy nézzük is, egy biztosítónak az a legjobb üzlet, ha a megbízható
befizető, ugyanakkor várhatóan kevesebb kiadást jelentő tehetős, egészséges
ügyfelei vannak.
Így mindenféle módon arra törekszik, hogy ezek legyenek többségben
biztosítottai körében.
Nem is tehet mást, hiszen befektetői, részvényesei elvárják tőle, hogy
jövedelmezőségre törekedjen.
Az állami szabályozás feladata volna, hogy ezt a "lefölözést"
megakadályozza, de ezt sehol sem sikerült megoldani.
A biztosítók meglepően találékony trükkökkel képesek a kisebb kockázatú
biztosítottakat begyűjteni
(például: fiókjuk a 4. emeleten működik, lift nincs).
Mi a legveszélyesebb az egészségbiztosítás üzleti biztosítók előtti
megnyitása kapcsán?
Más országok példái alapján viszont egyértelmű, hogy ha egyszer "kiengedjük
a szellemet a palackból", vagyis bevezetjük a több-biztosítós rendszert,
akkor a folyamat már nem visszafordítható.
A több-biztosítós rendszer fő veszélye, hogy az üzleti szféra foglyul ejti
az államot.
Miután velük állnak szerződésben az állampolgárok, zsarolási pozícióba
kerülnek, s ha érdekeik úgy kívánják, ki tudják kényszeríteni a nekik
kedvező szabályozást, akár a járulékemelést is.
Jól látható mindez az üzleti biztosítások egyéb területein.
Mit fizet egy elemi csapás kára után a biztosító?
A gépkocsi-biztosítás példája is riasztó.
Mi igaz abból, hogy több biztosító esetén az egyén többféle kínálatból
választhatja ki a számára legvonzóbbat?
A külföldi tapasztalatok szerint a biztosítók egyáltalán nem úgy működnek,
ahogy a több biztosítói rendszer mellett érvelők mondják.
Az üzleti logika nem arra ösztönzi őket, hogy a betegek számára minél
kedvezőbb kínálatot, választást lehetővé tevő szerződéseket kössenek a
szolgáltatókkal.
Ezt meg sem tehetik, mert a sok kedvezőtlen tapasztalat miatt Európában mind
szigorúbban szabályozzák, egységesítik a biztosítók és a szolgáltatók
közötti szerződéseket.
Hollandiában például egyfajta rabló-pandúr játék folyik, amelynek az árát a
társadalom fizeti.
Végső soron az ellátás minőségére és választékára kedvezően ható, valódi
biztosítói versenyre nincs példa Európában.
Van egyáltalán olyan ország, ahol a biztosítók között verseny van?
A "tiszta" verseny viszonyaihoz legközelebb álló Egyesült Államokban mára 45
millió embernek
egyáltalán nincs egészségbiztosítása, 54 millióan pedig a legszegényebbeknek
járó állami biztosítással rendelkeznek, és ezek a számok rohamosan
növekednek.
Ha hozzávesszük, hogy a 65 év felettieknek szintén állami biztosítás jár,
akkor láthatjuk,
hogy Amerikában a szegényeknek, időseknek és a betegek egy részének vagy
egyáltalán nincs biztosítása,
vagy arról az állam az adókból kénytelen gondoskodni.
Miért törekszenek mégis jelentős politikai és gazdasági erők az
egészségbiztosítás piacosítására?
Részben ideológiai-, részben érdek-alapon.
Számos példa van arra, hogy érdekeik nyomására politikai, gazdasági körök,
de tudományos műhelyek is hajlamosak a tényekről elfelejtkezni.
Vannak, akik jóhiszeműen tévedésből, mások személyes rossz tapasztalataikból
kiindulva, elkeseredésből keresnek valamilyen új megoldást.
Az érdekek abból táplálkoznak, hogy a világ pénzpiacain nagy a túlkínálat,
ugyanakkor a hagyományos piacok "foglaltak", mindenütt jelentős gondok
vannak a versennyel.
Akik növekedni akarnak, vagy kiszorultak más piacokról a közszolgáltatások
területét is igénybe akarják venni. Ennek elérésére politikai erőkkel
szövetkeznek.
Mi a teendő?
Az egészségbiztosítási rendszernek olyan formáját kell megvalósítani, ami a
szűk pénzügyi lehetőségekre tekintettel a rendelkezésre álló összegből a
lehető legkisebb működési költség mellett a lehető legnagyobb
egészségnyereség elérését teszi lehetővé az egész társadalom tagjai számára.
Az egészségügy sajátossága, hogy a szolgáltató (orvos) szabja meg az
igénybevevő (beteg) szükségletét.
Ezért itt csak a közfinanszírozás meghatározó súlyának megtartásával lehet
leszorítani a költségeket (árakat).
A magánfinanszírozás arányának növekedése a magasabb árú szolgáltatások
arányának,
s ennek következtében az összköltségnek a növekedésére vezet.
Mindebből az következik, hogy az egységes társadalombiztosítás
megtartásával, intézményeinek fejlesztésével és szolgáltatást vásárló
szerepének megteremtésével lehet minden rászoruló számára a lehető |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 04:09:29, csütörtök
|
| |
| |
A több-biztosítós modell miatt mondott le Molnár Lajos
Gyurcsány Ferenc többször is bírálta saját miniszterét
Hírszerző információ 2007. április 4. 15:57
Mindkét kormányzó pártot váratlanul érte Molnár Lajos lemondása - értesült a Hírszerző kormányzati forrásokból. Úgy tudjuk, Gyurcsány Ferenc az utóbbi időben többször is bírálta egészségügyi miniszterét, a távozás oka azonban az, hogy Molnár ma egy szakmai fórumon spontán vitába keveredett a több-biztosítós egészségügyi modellről a kormányfővel.
A több-biztosítós egészségügyi modell miatt mondott le Molnár Lajos egészségügyi miniszter - értesült a Hírszerző. Kormányzati körökből származó információnk szerint Molnár Lajos - az eredeti terveknek megfelelően - tegnap ült le először tárgyalni Gyurcsány Ferenc kormányfővel az egészségügyi reform következő átfogó lépéséről.
A megbeszélésre Molnár Lajos egészen konkrét elképzelésekkel érkezett, melyek alapvetően a szlovák egészségügyi finanszírozási modellt követték volna. Ezzel kapcsolatban azonban Gyurcsány Ferenc azt mondta: ilyen gyorsan nem lehet eldönteni a kérdést, "a válaszokat is ismernünk kell, mielőtt bevezetünk valamit", felmérésekre, hatástanulmányokra van szükség. A konzultációkat egyébként több hétre tervezték.
A szakmai vitában Molnár állítólag ma először mondta ki, hogy ha kell, lemond, amit - "ne szórakozzatok velem" alapon - a miniszterelnök azonnal elfogadott. Úgy tudjuk, a döntést nem előzte meg sem az MSZP, sem az SZDSZ vezérkarával történő hosszabb egyeztetés.
Mindenkit meglepett
"Molnár Lajos hatalmas munkát végzett, de a politikai egyeztetés nem volt az erőssége" - mondta forrásunk. A lemondás híre egyébként mindenkit meglepett. Az MSZP egészségpolitikusai (Schwarz Tibor, Wojnik Mária) szintén meglepetésüket hangoztatták lapunknak.
Szolnoki Andrea, a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának SZDSZ-es elnöke a Hírszerzőnek azt mondta: meglepte a miniszter lemondása, ő is a sajtóból értesült róla. "Konzekvens, a reformok iránt elkötelezett embernek ismerem, nem olyan, aki félbehagy bármit is" - mondta lapunknak a szabaddemokrata szakpolitikus. Szolnoki tegnap még beszélt telefonon Molnár Lajossal, elmondása szerint semmi nem utalt arra, hogy a tárcavezető távozni készül. Hozzátette: azt sem érti, hogy Gyurcsány miért fogadta el Molnár lemondását.
Az MSZP-ben régóta a legnépszerűtlenebb politikusnak számító Molnár Lajos nem annyira az egészségügyi reform koncepciója, inkább a részletkérdések kidolgozatlansága és rossz kivitelezése miatt nem volt kedvenc. Reggeli cikkünkben is beszámoltunk róla, hogy a szocialisták szerint Molnár rossz kommunikációjával és minisztériuma bosszantó hibáival feleslegesen bosszantotta, és - ahogy fogalmaztak - "hergelte a népet".
Információink szerint a miniszterelnök belső fórumokon már rendre bírálta miniszterét, sőt, az is előfordult, hogy nyilvánosan kritizálta a Parlamentben. Bár érezhető volt, hogy "fogy a levegő" a fő egészségügyér körül, ettől függetlenül az MSZP elitjét váratlanul érte Molnár lemondása. Hétfőn a miniszterelnök még "édes kettesben" látogatott Molnárral Vácra, hogy az egészségügyi reform életbelépését és hatását személyesen is megvizsgálják, persze tudatosan szervezett nagy médiaérdeklődés közepette.
Nagy munkát végzett
Szabaddemokrata forrásokból úgy tudjuk: a lépésnek semmi köze a Kóka János és Fodor Gábor között az elmúlt napokban tárgyalt tárca-újraelosztási tervekhez. Informátorunk szerint sem a Kóka-, sem a Fodor-csapat nem tudott előre az egészségügyi miniszter lépéséről. Kérdés, hogy az SZDSZ-ben mennyi idő alatt találják meg Molnár utódját, de ehhez a nagyobbik koalíciós partner "kellő türelemmel" áll majd hozzá. Azt ugyanakkor Kóka János közvetlen környezetéből tudjuk, hogy a több biztosítós modell bevezetését ő is alapkérdésnek tekinti.
Bár az ellenzék, a betegszervezetek és a szakmai érdekképviseletek részéről folyamatos támadások kereszttüzében dolgozott, Molnár Lajos lemondásának nem voltak előjelei.
A tavaly nyáron megalakult kormányban az egyik legnagyobb munkát a Molnár Lajos vezette Egészségügyi Minisztérium végezte. Ehhez mérhető teljesítményt talán csak a pénzügyi tárca vezetése tud felmutatni a költségvetési kiigazítások végrehajtásával.
Az egészségügyi reform épp csak megkezdődött, hiszen február közepétől szednek vizitdíjat a kórházakban, rendelőintézetekben, az új kórházi struktúra pedig a hétvégén lépett életbe. A szaktárca hetek alatt "ad hoc" módon hozott meg olyan döntéseket, amelyek előkészítésére hónapokra lett volna szükség, ezért a kórházi struktúra átalakítását a mai napig jogos kritikával illetik.
A most meghozott reformintézkedések évtizedek óta a legkomolyabb intézkedések az egészségügyben: számottevően csökkentették a kórházi ágyszámokat, három kórházat bezártak, és egy korszerűbb kórházi struktúra felé kívántak elmozdulni. Már az úgynevezett súlyponti kórházak száma és köre komoly vitát és súrlódásokat okozott a szocialista párt és az SZDSZ irányítása alatt álló egészségügyi kormányzat között, végül a vitás kérdéseket Gyurcsány Ferenc segítségével simították el.
Molnár nem politikus alkat, bár már a választásokat megelőzően is hallatta szavát egészségpolitikai kérdésekben. A második Gyurcsány-kormányba Molnár a MÁV kórház éléről érkezett, miután a koalíciós tárgyalások során a liberális párt az egészségügyi tárcához ragaszkodott.
Az MSZP egészségügyi szakpolitikusa szerint komoly érdemei vannak az egészségügyi reform felgyorsításában Molnár Lajos leköszönt miniszternek.
Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának szocialista elnöke erről az MTI-nek nyilatkozott.
"Gyáva lépés"
Molnár Lajos jelentős időszakban nehéz feladatot vállalt - közölte Kökény Mihály, hozzátéve: a miniszter távozásának hátterében nyilván személyes okok állnak. Véleménye szerint a leköszönt egészségügyi miniszternek komoly érdemei vannak az egészségügyi reform felgyorsításában. Kökény elmondta: az egészségügyi reformot folytatják, abból "nem táncolnak vissza".
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerdán fogadta el Molnár Lajos, az SZDSZ által a kormányba delegált egészségügyi miniszter lemondását. A kormányfő elismerését fejezte ki azért a munkáért, amelyet Molnár Lajos a magyar egészségügy megújítása érdekében végzett.
Ha Molnár Lajos egészségügyi miniszter hamarabb lemondott volna, akkor többet segített volna az egészségügyön - jelentette ki Hock Zoltán, az MDF alelnöke szerdán az MTI-nek. Az MDF az egészségügyi tárca vezetőjét "egy olyan gyáva hajóskapitánynak" tekinti, "aki először bekormányozza a hajót a viharba, majd az óceán közepén mentőcsónakba ugrik, és hátrahagyja a süllyedő hajót a legénységével" - mondta Hock Zoltán.
Mint fogalmazott, "ezzel a gyáva lépéssel az SZDSZ és a kormány is bebizonyította, hogy nem képes levezényelni a több sebből vérző egészségügy átalakítását".
(Forrás: Hírszerző, MTI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 03:59:12, csütörtök
|
| |
| |
Hírforrást ki nem adunk!
szil - 2007. április 4. 00:00
"Én ma nyerni jöttem ide, és remélem, hogy nyerni is fogok" - mondta volt
Fodor Gábor
ama végzetes(?) márciusi nap reggelén.
Majd még hozzátette:
"Nekem ez a tőkém: a becsületem, a tudásom, a tapasztalatom."
Kóka János elnöki megbízatását az SZDSZ küldöttek csak a második fordulóban
szavazták meg.
Ám Kóka Úr arcára még a 377-377 szavazategyenlőségnél sem ült ki az izgalom.
Ő tutira ment.
Kóka János azon a március 31-i reggelen a következő gondolatokkal érkezett
az SZDSZ küldöttgyűlésének helyszínére:
"Én ma venni jöttem ide, és remélem, hogy venni is fogok!"
Majd körülnézett:
"Nekem ez a tőkém: a hatalmam, a pénzem, a kapcsolatom."
Az ominózus második fordulót a helyszíni tudósítók szerint 13 vidéki küldött
nem várta meg.
Ez szöget üthetett és ütött is a megfigyelők fejébe, mert többen élénk
oknyomozásba kezdtek.
Közülük valaki - szintén vidéki az illető, mi forrást ki nem adunk -
bejutott az idő előtt hazatérő egyik SZDSZ-es küldött kocsijába, s
tréfálkozó provokativitással kérdezte:
- Csak nem Kóka fizette ki a visszautad?
- Te azt prejudikálod, hogy én Fodor-párti vagyok.
- De hisz' délelőtt fel is szólaltál mellette?!
- Elmondtam, hogy a programját támogatom.
- Tehát rászavaztál, amíg ott voltál.
- Következtetésed fabatkát sem ér.
Nyilvánosan letettem a voksom az erkölcsi megújulás programja mellett.
De szóltam egyetlen egy rossz szót a másik programról, horribile dictu
magáról Kóka Jánosról?!
Tudósítónknak leesett az álla.
Ezzel a lehetőséggel nem is számolt.
- Magyarán nyilvánosan behomorítottál Fodor mellett, és stikában Kókára
szavaztál?
Mi értelme volt?
Szerezhettél egy nyertes ellenséget és egy vesztes barátot!
A hazafelé száguldó SZDSZ-s küldött belekapaszkodott a kormányba, mert erős
fékezésre
kényszerítette egy szabálytalanul előző sportkocsi.
Amikor túl voltak a nehezén, a mellette ülő tudósítóhoz fordult:
- Felületes vagy és elhamarkodott.
A felszólalásomat követő szünetben, még az első forduló előtt, beszédbe
elegyedtem Kóka Jánossal. Négyszemközt arról biztosítottam, hogy bár a szép
elméleteket szeretem,
de a gyakorlat emberének őt tartom, és rá adom a voksom.
- Elhitte?
- Kit érdekel? De az ellenkezőjében se lehetett biztos.
A tudósító, bár útitársánál valamivel magasabb volt, kezdett fölnézni rá, de
azért tovább akadékoskodott:
- Akkor most, hogy megléptél a második forduló elől, Fodor dühös lehet rád,
hisz programja mellett szóltál, s Kóka is láthat benned egy árulót.
- Fodort meggyőztem, hogy az ő programjával értek egyet, és nem is hazudtam.
Kókát meg elköteleztem, mert jeleztem neki, hogy bár maradni nem tudok,
de hozok neki magam helyett három olyan embert, aki az első fordulóban
Fodorra szavazott.
Elmondtam, milyen problémáik vannak, s hogy meggyőztem őket, ezeket nem a
szép eszmék,
csakis Kóka János befolyása, kapcsolata s "érdekérvényesítő képessége"
orvosolhatja.
- No hozza őket - válaszolt a miniszter Úr, hiszen mindent értett.
- És oda vitted.
- Naná, embere vagyok én a szavamnak, vagy nem?!
- De Fodornál mégis lebuktál.
És ha Ő lesz az elnök?
A pártküldött fejcsóválva társára nézett, mint aki kételkedik annak józan
eszében.
- Egy döntetlent hozott első forduló után.?!
Észnél légy, még ha oly kevés van is belőle!
Mikor állnak olyan szavazatvásárló gazdasági, hatalmi és kapcsolati tőkék
Fodor rendelkezésére,
mint Kókának?
Mivel, milyen eszközzel tudja a mai világban a maga oldalára billenteni a
mérleg nyelvét a gyöngyösi szőke? Bármibe fogadok veled, akár még ebbe az
autóban is, hogy a második forduló tuti Kóka siker.
Válasz helyett a tudósító megnyomta az autórádió gombját.
A Roxy, a Danubius és a Sláger Rádió állomásai után végre beugrott a Kossuth
is, ahol az Esti Krónika bemondója éppen arról szólt, hogy a megismételt
szavazáson, amely 17 óra után került sor,
Fodor Gábor 367, Kóka János 380 szavazatot kapott.
"Ezzel az SZDSZ új elnöke Kóka János lett!" - jelentette be a
szavazatszámláló bizottság elnöke."
- Látnok! - kiáltott fel a tudósító. - Én ezt azonnal megírom.
- Tedd azt, de ha létezni akarsz ezen a világon, akkor a hírforrást soha ki
ne add!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
225 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 3528
- e Hónap: 12132
- e Év: 48073
|
|
|
Offline
