|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 22:09:42, csütörtök
|
| |
| |
Április 4.: "ezeréves államiságunk összeomlása"
2007. április 4. 16:07
MNO-összefoglaló - Udvardy Zoltán
"Számunkra a legdrámaibb mozzanat az ezeréves magyar állam összeomlása
volt."
"Ezerkilencszáznegyvenöt a magyar történelem cezúrája.
Magyarország mintha visszaesett volna a hódoltsági korba."
Kovács Imre már sejtette, mennyire nehezen heverhető ki történelmünk talán
legsötétebb,
kerek 44 esztendeig tartó korszaka. 1945 tavaszán egymillió magyar lakost
tartottak fogolytáborokban
a szovjet megszállók.
"Ne számold a napokat, ne számold a mérföldköveket!
Ne habozz!
Ne csendesedjen dühöd!
Gyilkolj" - e szavakkal fanatizálta a Vörös Hadsereg soraiban nagy
példányszámban osztogatott írásában
Ilja Ehrenburg a szovjet katonákat.
Kellett-e a biztatás nekik, vagy sem, de Magyarország kegyetlenül
megszenvedte a rövid időn belül
bekövetkezett második megszállást, amely - a trianoni határok között fekvő
területeket tekintve - április első napjaiban, általános felfogás szerint
4-re (egyes források szerint még ezután is folytak harcok német csapatokkal
az ország területen - a szerk.) az ország utolsó falvaiban is megtörtént.
"A kísértetvárosban, Hevesen őreink nyolcóránként váltották egymást. (.)
A Kossuth Szálloda nagytermében lehettem, középen villanylámpa égett, s
mintegy száz ember feküdt a csupasz padlón.
Valóságos utcák képződtek foglyokból, ahogy két sorban lapultak egymás
mellett, és a fejük összeért.
Piszkosak, szakállasak, rongyosak és ápolatlanok voltak; amikor beléptem,
felemelték a fejüket, tekintetükben az őrültek kétségbeesése és elborult
értelme remegett. (.)
Ez a Magyarországon harcoló II. ukrán hadsereg börtöne, vegyesen vannak itt
mindenféle nemzetiségűek,
katonák és civilek."
Kalandfilmbe illő körülmények között került Kovács Imre, a fenti sorok
szerzője a szovjetek által megszállt magyar területeken bejárt, hosszas
kálváriájának első állomására. Magyarország megszállása című könyvében a
népi írók táborának közismert tagja, (a koalíciós időszakban a Nemzeti
Parasztpárt elnökhelyettese) tanulságos élménybeszámolót ad mindkét
okkupációról: szenvedő alanya volt ugyanis mind a német, mind a szovjet
inváziónak.
Kovácsnak közismert németellenessége miatt szó szerint a német megszállás
első órájától kezdve bujdosnia kellett; lélegzetelállítóan izgalmas
emlékirataiban megírja, hogy a városból hazatérve azt észlelte: házuk előtt
1944. március 19-én géppisztolyos SS-katonákkal megpakolt autó várta őt.
Kovács, aki Bajcsy-Zsilinszky Endrével részt vett a német megszállókkal
szemben megszervezett ellenállásban, s hajszál híján úszta meg a kivégzést,
társaival 1945 elején szökött át az oroszok által már ellenőrzött
területekre, hogy a németek által megszállt országrészben működő
Felszabadítási Bizottság nevében összeköttetést keressen a magyar
hatóságokkal.
A szovjet hatóságok automatikusan kémként, "partizánként" kezelték, így
Kovács különféle, az ország területén létrehozott rabtáborokban, illetve a
táboroktól táborokba hajtott fogolymenetekben sínylődött.
Időnként kihallgatásra vitték, megpróbálták rákényszeríteni, hogy vallja be:
angol kém.
Azt, hogy egyáltalán túlélte kálváriáját, bátorságának köszönhette:
Gödöllőn megszökött, mielőtt a hatalmas, főleg a Pesten elfogottakat
összezsúfoló fogolytáborba értek volna vele.
Kovács írja le: "Ezerkilencszáznegyvenöt a magyar történelem cezúrája.
Döbbenetesen befejeződött valami, amit visszahozni, visszacsinálni nem
lehet. (.)
Nemzeti fejlődésünket gyakran megszakították drámai események (1241, 1514,
1526, 1848-49, 1918-19), anélkül azonban, hogy menetét és jellegét
megváltoztatták volna."
Most viszont megváltoztatták.
Az iszonyatos trauma mellett, ami nemcsak az jelentette, hogy a fegyveres
megszállók minden járókelőt kiraboltak, minden háztartásba betörtek,
kislányoktól az öregasszonyokig nők tömegeit erőszakolták meg, agyonlőve a
tiltakozó hozzátartozókat, hanem a magyar történelemben eddig példátlan
módon az országot kiszakították az európai vérkeringésből.
A szovjet történetírás később Budapest és Magyarország elfoglalásáról írt;
szó sem esett arról,
hogy bárki "szabadítani" akarna.
A beözönlő, hordaszerű hadsereg ugyan kiszabadított fogságából olyanokat,
akiket származásuk vagy nézeteik miatt az előző, zavaros időszak
keretlegényei vetettek oda; ám e pozitív szerepet azonnal "árnyalja", hogy a
lakosság szinte teljes egészét ellenségként kezelték;
Kovács becslése szerint egymillió embert tartottak fogva Magyarországon a
minden általuk
megszállt területen azonnal felállított rabtáborokban az új hódítók.
Az április 4-i megszállás jellemző mozzanata volt báró Apor Vilmos győri
püspök vértanúhalála:
a keresztény magyar állam elestét is jelzi, hogy a főpap nem sokkal
korábban, április 2-án halt
bele lőtt sebeibe egy szovjet katona "jóvoltából".
A győri Püspökvárban, a Káptalandomb alatti pincerendszerben mintegy 400
menekült zsúfolódott össze a szovjet invázió napjaiban.
A korábban németek és a szálasista keretlegények elől bujdosó zsidókat
bújtató Apor most megszervezte,
hogy a nélkülözők számára gulyáságyúk biztosítsák a pincékben a túlélést,
dinamók pedig a világítást arra az esetre, ha a város áramszolgáltatása
szünetelne.
Amikor részeg orosz és ukrán katonák nőket követeltek fegyvereikkel
hadonászva, a püspök személyesen utasította ki őket a pincéből.
A martalócok távoztak ugyan, ám egyikük visszafordult, és géppisztolyával
végigkaszálta a helyiséget.
Ekkor szenvedett halálos sérülést Apor, aki néhány nap múlva
hashártyagyulladásban vesztette életét.
Április 4.: egy megszállás kezdete, amely egy másik megszállást váltott fel;
egy korszak kezdete,
amikor -mint azt Faludy György is megírta Kádár Jánoshoz címzett versében
- egy országot toltak vissza Ázsiába.
Források: Kovács Imre: Magyarország megszállása
Antony Beevor: Berlin, 1945 - Az összeomlás
MNO |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 21:40:11, csütörtök
|
| |
| |
Újabb kínos pillanatok a Nemzeti Múzeum számára
2007.04.04 18:20
Nem az ötvenezredik látogatót köszöntötte ötvenezredikként a Magyar Nemzeti
Múzeum a közelmúltban - ismerte el az intézmény főigazgató-helyettese.
A jubileumi látogató egy babakocsis kismama volt, aki az akkor érvényes
szabályok
szerint be sem mehetett volna az intézménybe.
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese az InfoRádiónak elismerte,
hogy ő választotta ki, hogy ki legyen a Múzeumkörút - 150 év festészete című
kiállítás
ötvenezredik látogatója, akit március közepén virágcsokorral,
belépőjegyekkel, albumokkal és DVD-vel köszöntött az intézmény vezetése és a
kulturális tárca szakállamtitkára.
Nehéz számolni
A hölgy egy babakocsis kismama volt.
Szikossy Ferenc azt mondta: nehéz számolni, hogy ki, hányadik.
A főigazgató-helyettes ugyanakkor korábban határozottan cáfolta,
hogy direkt választottak volna egy babakocsis hölgyet,
akkor azt mondta: véletlen volt, hogy éppen ő érkezett ötvenezredikként.
Csaknem egy hét elteltével azonban már másként nyilatkozott az esetről.
Most pontosan emlékezett arra, hogy a hölgy a 49.997. volt.
Az ügy azért vert fel nagy port, mert március 22. előtt nem mehettek be a
múzeumba
sem a babakocsis kismamák, sem a kerekes székesek.
Bár az állítólagos ötvenezredik látogatóval kivételeztek, az InfoRádió több
hallgatója jelezte,
hogy őket visszafordították a bejáratnál, azt, hogy miért, a múzeum dolgozói
nem tudták megindokolni,
csak annyit mondtak, hogy ez a főigazgatói utasítás.
Probléma a lifttel
Az InfoRádió utánajárt az esetnek, és kiderült: puszta technikai hiba miatt
volt a kényszerű diszkrimináció, elromlott ugyanis az a lift, amellyel az
érintettek könnyen a kiállítótérbe juthattak volna.
Egy - a neve elhallgatását kérő - hallgatónk viszont azt mondta, ez nem
igaz.
Neki azt mondták, hogy a kerekes székesek nyugodtan bemehetnek az
intézménybe,
a babakocsisok azonban nem.
A panaszkönyvbe írt reklamációjára azt a választ kapta, hogy a főigazgatói
rendelkezésnek
biztonsági okai voltak, de igyekeznek azon változtatni.
A lifttel kapcsolatos problémáról a kismama nem is hallott.
A múzeum főigazgató-helyettese erre azt mondta, hogy a kerekes székesek sem
mehettek be a másfél hónapos átmeneti időszakban.
Szikossy Ferenc hozzátette, március 22. óta mindenki bemehet a múzeumba.
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-113973 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 21:30:37, csütörtök
|
| |
| |
Szellemi szegénységi bizonyítvány
Molnár Géza Pál 2007. április 5. 00:00
"A munkanélküliek száma 13 ezerrel, 320 ezer főre emelkedett,
a munkanélküliségi ráta pedig 7,5 százalékon áll."
Vajon komoly agytrösztnek nevezhető-e a politikai elit abban a közép-európai
államban, amelyikben öt éve kormányoz egy koalíció, és a statisztikai
központ ilyen adatokat kénytelen közzétenni?
Büszke lehet-e teljesítményére a politikuscsoport?
"A bejelentett kormányzati intézkedések miatt a szakértők arra számítanak,
hogy az idén várhatóan 4-4,5 százalékos reálbércsökkenés következik be.
Ha teljesülnek a kormányzati tervek, akkor 2008-ban sem várható
reálbér-növekedés" - írja a sajtó.
Bizony akárhonnan nézzük, ez nem egyéb, mint egyfajta szellemi szegénységi
bizonyítvány.
Európa közepén, bő öt évtizedes békeidőszak után ilyen helyzetbe
süllyeszteni egy társadalmat:
ez a XXI. században a vezetésre való teljes alkalmatlanság jelének látszik.
"Tavaly naponta 5,31 milliárddal nőtt az állam tartozása" - jön a következő
adat.
Letaglózó, elszomorító, ijesztő, és eléggé szégyenletes is egyben.
Semmilyen okot nem ad melldöngetésre, nagyképűsködésre.
És íme a folytatás: "Majdnem kétezer-milliárddal nőtt tavaly az
államadósság, ez mintegy tízszerese az idei adóemelésekből befolyó
összegnek.
Minden állampolgárra immár másfél-milliós adósság jut.
Az eladósodás az idén és jövőre tovább nő."
Ütemes tapsot várnak mindezért a nagy ígérgetők?
Vagy ha nem, akkor vajon kit hibáztatnak azok, akik öt éve - "kézben a kéz
és vállhoz a vállt" alapon
- bőszen kormányoznak?
"A költségvetés adóssága 2006 végére 14 706 milliárdra emelkedett, ami több
mint 15 százalékos növekedést jelent.
A tavalyi adósságnövekmény rekordnagyságú, az idei adóemelésekből befolyó
összeg mintegy tízszeresét teszi ki, a Pénzügyi Népbiztosság legfrissebb
előrejelzése szerint ugyanis a bevételnövelő intézkedések ez évben a GDP 0,8
százalékát jelentik.
Ütemesen növekvő államadósságról számolt be a Nemzeti Monetáris Központ is.
Az adatok szerint tavaly a GDP-hez mért államadósság 65,7 százalékra nőtt."
Hol bújkál ebben az államvezetőségben az a szakértelem, amelyet egykor oly
hivalkodóan ígért?
- gondolkodik el a kívülálló.
"Az idén a GDP-arányos adósságmutató 70,1 százalékra, jövőre pedig 71,3
százalékra kúszik fel.
A növekvő államadósságot tükrözik a minden korábbinál magasabb kamatterhek.
A Pénzügyi Népbiztosság az idei évre 1100 milliárd forintos kamatkiadással
számol, ami 117 milliárddal haladja meg a tavalyi kifizetést.
Az adósságot az állam hitelfelvételből s állampapírokból fedezi.
Az Adósságkezelő Bizottság szerint tavaly az ország finanszírozása tovább
drágult:
a befektetők csak magasabb kamatok mellett voltak hajlandók finanszírozni a
kontinensen legmagasabbnak számító államháztartási hiányt."
Elégtelen - írná rá a jelképes tanár erre a közhatalmi bizonyítványra.
Vajon megfelelő válasz-e erre a helyzetre, ha egy országboldogító nagyripacs
- aki e helyzet előállításában éveken át vastag arcbőrrel közreműködött
- önmagát ünnepeltetve távozik a főhatalomból
(de azért a közkasszát a saját zsebébe tovább csörgedezteti)?
Ha egy közepes ripacs fél lépéssel hátrább lép a főhatalomból?
Ha egy korábbi nagyripacs közpénzekből utazgat a nagyvilágban, és tovább
fontoskodik?
Ha a főripacs tovább szerepel, és reklámszakembereket vesz föl nagy pénzért,
hogy önmagát tovább ünnepeltethesse?
Afrikában - talán - ez a megoldás.
Európa közepén azonban az "elitnek" érdemes volna belenéznie a fönt citált
közérdekű adatokba, és elgondolkoznia azon, hogy vajon szellemileg
megfelelő-e az a "teljesítmény".
Tényleg komolynak tekinthető-e az a híres "szürkeállomány", amelyik ilyen
produkcióval rukkol ki?
És el kellene dönteni: ebben a tragikus állapotban éppen a vitatható nemzeti
jelképekkel kell ingerelni a társadalmat?
Vagy dolgozni kellene.
Tényleg címkézni kell-e a szembenállókat hamis szégyenbélyegekkel?
Gyűlöletet kell felkorbácsolni a társadalom egyes részei között?
Amikor ennek a gyűlöletnek központi erőlködés nélkül nem lenne semmi alapja.
Bizony, mindezek helyett az államvezetőknek a saját nagyképűségükkel kellene
rátekinteni
- önmaguk siralmasan gyenge, európai értelmiségiekhez nem illő,
még egy banánköztársaságban is szánalmas teljesítményére.
És legalább elpirulni.
Mert ezt még alighanem a nagy elődök is szégyenletesnek ítélnék;
talán még Sztálin, és annak legjobb tanítványa is - belevörösödne.
http://www.gondola.hu/cikkek/53738 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 21:12:58, csütörtök
|
| |
| |
A KORNAI-MOLNÁR JELENSÉG
Leplezetlenül zajlik a magyar egészségügy piacosítása, ami az érezhető ellenállás ellenére meghatározott irányba halad. Bár folyamatos az orvosok és a társadalom véleménynyilvánítása, a kritikában sokan mutatkoznak naprakésznek, de az átalakítás gyökereiről kevés szó esik. Ezért kell visszanyúlni Kornai Jánosnak az Egészségügy reformjáról írott 1998-as könyvéhez, és szerzőjének az 1950-es években kezdődő karrierjéhez.
Kornai közgazdász, aki 1956-ban védte meg disszertációját �A túlzott centralizáció és az anyagi érdekeltség egyes problémái a könnyűiparban szerzett tapasztalatok alapján� címmel. A szerző még az `56-os őszi események előtt bírálója lehetett a megelőző évek gyakorlatának. Az MDP III. kongresszusának anyagát is felhasználva elemezte: �1953-54 óta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tervezésünk, gazdasági vezetésünk módszereiben komoly hibák vannak; mindinkább fékezte a vállalatok, a helyi szervek vezetőinek és dolgozóinak önálló kezdeményezését az irányítás túlzott centralizációja s az ezzel együttjáró bürokrácia.� Kornai munkája pontos tükre a kornak, megállapításai azonban sokkal inkább a politikán alapulnak, mintsem valóban tudományosak lennének. Ezt tükrözi írásának utószava: �Az SZKP XX. kongresszusán számos utalás történt a centralizáció kérdéseire. Mikoján elvtárs pl. ezeket mondotta: Központi Bizottságunk tevékenységének fontos területe volt továbbá a kérlelhetetlen harc a bürokratikus centralizálás ellen, és a lenini demokratikus centralizmus teljes visszaállítására, � a helyi szovjetek és a vállalatok jogkörének növelése, a munkástömegek bevonása a gazdasági tervek kidolgozásában és megvizsgálásában való részvételre, s a termelés irányításával összefüggő kérdések megoldásában való hatékonyabb részvételbe; az államapparátus csökkentése és egyszerűsítése � Hruscsov elvtárs pedig hangsúlyozta: Nincs szükségünk a központban olyan apparátusra, amely kisajátítja a helyi szervek munkakörét.� Kornai saját szavaival is visszhangozta az elvárásokat: �meg fogjuk oldani ezt a feladatot, mert a bürokráciát nagyon megelégelte, a gazdasági vezetés megjavítását határozottan kívánja a munkásosztály, a dolgozó nép�.
Magyarország sorsa, bel- és külpolitikája pontosan követte a szovjet eseményeket 1956 előtt és után is, ebben a tudomány is hűséges szolgálónak bizonyult. A Kádár-korszakban Kornai a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaságtudományi és számítástechnikai intézményeiben munkálkodott, 1976-ban az Akadémia levelező, majd 1982-től rendes tagja lett. Ha az 1989-es évet fordulónak tekintjük, akkor megállapítható, hogy Kornai az ezt megelőző és az utána következő rendszernek is sikerlovagja volt (Magyar Állami Díj 1983-ban, Széchenyi-díj 1994-ben). A számos nemzetközi tagság mellett kitüntetést kapott még a Magyarság Hírnevéért, a Francia Becsületrend Tisztje 1997-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 2002-ben.
Kornai 1998-as, az egészségügyi reformról írott könyvében vázlatnak 9 alapelvet fogalmaz meg, amit azért érdemes idézni, mert már 2007-ben is mást mutat az elmélet és a valóság. 1.(Az egyén szuverenitása) Olyan átalakítást kell előmozdítani, amely megnöveli az egyén és szűkebbre szorítja az állam döntési jogkörét a jóléti szolgáltatások szférájában. 2. (Szolidaritás) Segíteni kell a szenvedőket, a bajban lévőket, a hátrányos helyzetűeket. 3. (Verseny) Az állami tulajdonnak és szabályozásnak ne legyen monopóliuma. Legyen verseny különböző tulajdonformák és koordinációs mechanizmusok között. 4. (Ösztönzés) Olyan tulajdon- és szabályozási formák jöjjenek létre, melyek hatékonyságra ösztönöznek. 5. (Az állam új szerepköre) Az állam fő funkciói a jóléti szektorban legyenek a következők: törvényes keretek előírása, a nem állami intézmények felügyelete, valamint �végső� biztosítás és segítségnyújtás. Az állam felelősséget vállal azért, hogy minden állampolgár hozzájusson az alapvető oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. 6. (Átláthatóság) Váljék világossá az állampolgár szemében a kapcsolat az állami jóléti szolgáltatás és annak adóterhe között. A reform gyakorlati intézkedéseit előzze meg nyílt és jól informált vita. 7. (A program időigénye) Időt kell engedni a jóléti szektor új intézményeinek evolúciójára és az állampolgárok adaptációjára. 8. (Harmonikus növekedés) Legyenek harmonikus arányok a gyors növekedést közvetlenül szolgáló beruházásokra és a jóléti szektor működtetésére és fejlesztésére felhasznált erőforrások között. 9. (Fenntartható finanszírozás) Az állami költségvetés legyen képes folyamatosan finanszírozni az állami kötelezettségvállalások teljesítését. (megjegyzés: vizitdíjról szó sem esett 1998-ban. Kornai könyvének előszavában ír arról, hogy beruházásokkal kell korszerűsíteni a felszerelést, javítani kell az egészségügyben dolgozók képzését, széles körű felvilágosítással kell hozzájárulni a lakosság egészségi önvédelméhez, stb.. Napjaink kórházbezárásai, rohamtempóban végzett átalakításai, leépítések, orvosok elbocsátása, a vizitdíj egészségellenessége ellentmondanak a fenti elveknek.)
Elgondolkoztató, hogy a legmagasabb szintű humánumot igénylő egészségügyi szolgáltatás helyezhető-e üzleti alapra, és hogyan bízható olyan közgazdászra, aki korábbi elméleteit éppenséggel a könnyűipar elemzésére építette. A négy iparág, cipő-, bőr-, gyapjú- és pamutipar adatai köszönőviszonyban sincsenek a betegellátás bármilyen mutatójával. Mégis érdemes néhány gondolatot idézni az 1956-os, a túlzott központosítással foglalkozó disszertációjából: �a túlóraterv jellegzetes példája az olyan tervnek, amelyhez semmiféle konzekvencia nem fűződik. A 100 % fetisizálása, mintha ez ugyanolyan objektív csomópont lenne, mint a 100 fok Celsius. Aki nem tartja be 100 % pontosságra őket, magukat a gazdasági törvényeket sérti meg.� Kornai nem tudná, hogy napjaink egészségügyi TVK-ja (teljesítmény volumen korlát) ugyanolyan misztikus határ, mint az 50-es évek tervteljesítése? �A szocialista rendnek a dolgozók aktivitásán , kezdeményezőkészségén kell alapulnia. Az üzemek kollektívája sok tekintetben formálisnak látta saját szerepét a termelés ellenőrzésében.� Ha Kornai meglátta a bürokrácia túltengését és a terv-utasítási rendszer dogmáit, éppen ő ne venné észre, hogy a ma dicsőített reformok rendszere egy minden korábbit felülmúló bürokrácia irányába halad, és az ötvenes évek tervutasításainak módszere azonos a mai eurodiktátumokkal?
Kornai János 1928-ban született, tanult a Horthy-korban, kiszolgálta a Rákosi- és Kádár-rendszert, túlélte ezek sorsfordulóit, hogy napjainkban elméleti közgazdasági tanácsokkal szolgáljon a magyar egészségügy idegen érdekeknek megfelelő átalakításában. 2007. márciusában a kormánykoalíció kisebbik pártja által erőltetett (minden korábbit leromboló) biztosítási reformhoz éppenséggel 27 megválaszolandó kérdést intéz. A bőség itt a tudományosság látszata, de a lényegi kérdés, az egy vagy több biztosítós rendszer megválasztása, a befektetők ereje által az utóbbi javára eldöntetett. Ha az idősebb Kornai minden rendszerek túlélője, akkor fia, K. Gábor (született 1952-ben) életkora alapján még csak az 1989 előtti és utáni politikai és gazdasági rendszerek sikereiben részesülhetett. Ő 1971-77 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, két évtizeden át az akkori Konjunktura és Piackutató Intézet (Kopint-Datorg) munkatársa. 1990-től pedig az Arthur Andersen Consulting Kft. különböző szintű igazgatója, az AAM Vezető Informatikai Tanácsadó Kft. majd Rt. igazgatója, elnöke. Személyes érdemének tekinti, hogy az AAM-et a legnagyobb létszámú magyarországi vezetési tanácsadó céggé tette, munkájuk eredményeképpen valósultak meg többek között Magyarországon a parlamenti-, az önkormányzati-, kisebbségi választások, illetve az EU népszavazás és az EU-Parlamenti választások. E történet másik olvasata, hogy az ország bajainak forrása az a folyamatos félretájékoztatás, melynek következtében az ország lakossága a fentieket �önként és dalolva� megszavazta. Az Arthur Andersen cég 2002-ben az Emron-botrány egyik főszereplője volt, a világméretű adathamisítás után a cég hazai bástyái máig túlélők lehetnek?
2007. áprilisában a magyar egészségügy átalakításáról nem lehet politikamentesen szólni. Rendbe tesszük az egészségügyet! � ez volt az SZDSZ álságos választási reklámja, de ez az átalakítás a padlóra küldést jelenti. Molnár Lajos személyesen is szemben állt az orvostársadalom többségével, pártja pedig testülegileg a magyar társadalom többségével. Csak a hazugságok rendszerére épülő jellegzetes bolsevik módszer ismerete segíthet a tisztánlátásban. Az orvostársadalom véleményalkotása történelmi felelősségű, pontos diagnózis nélkül pedig nincs gyógyulás.
Dr. Nagy Attila, PhD
orvos, közíró, Debrecen
e-mail: drnagyattila@yahoo.co.uk |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 21:08:28, csütörtök
|
| |
| |
Néhány gondolat
1. Még egyszer a népszavazásról
Viták, oda-vissza, belmagyarok és külmagyarok, MVSZ-elkötelezettek és kívülállók között.
Belmagyarokat írtam, szándékosan nem anyaországbelieket. Mert - ahogy azt egyik érvelő írta - legfeljebb mostohaanya-országról beszélhetnék. Ha csak önmagukban nézem a hozzászólásokat, nehéz eldönteni, kinek van igaza. De vizsgáljuk meg kissé a tényeket.
Adva van egy ország, melyre - hogy, hogy nem - évtizedekig rátelepedett egy aljas, kegyetlen diktatúra, mely mind agyagi, mind erkölcsi és nem utolsó sorban szellemi téren elképesztő pusztítást vitt végbe a lakosság körében. Tudták jól a rendszer vezetői és fenntartói, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni az ifjúság elbutítására! Azóta felnőtt egy szellemileg lenullázott, önálló cselekvésre és gondolkodásra képtelen, mai fiatal, illetve középidős nemzedék. Ezek gyermekei, unokái nagy részben már nem tudják, mik is a magyarság, haza, hazaszeretet, nemzeti érzés, emberi méltóság és érték,... Mára a lakosság jó része pénzhajhászó, megélhetéséért rettegő, műveletlen, dologkerülő, mindenáron meggazdagodni akaró semmirekellővé vált. Nem érdeklik már nemesebb dolgok, az olcsó, gagyit keresi mindenben. Legyenek azok anyagiak épp úgy, mint szellemiek. Illetve, lehet, hogy tévedek, és ez csak a felszín, de annyira harsogó, ripacskodó, hogy lenyom minden tisztességes megnyilvánulást.
Azért, hogy a mélyben megbúvó tisztesség, erkölcs, érték ne kerüljön a szemünk elé, s a felületes szemlélő véletlenül se láthassa az ellentétet a helyes és helytelen között.
"Hazudtunk reggel este,..." Ez a gyurcsányi magatartás alapeleme, lényege. Sátáni, hazug, kaotikus világ,... A nagy Diabolos (gáncsoskodó, rágalmazó ) gondoskodik róla, hogy mindent összezavarjon, elferdítsen, s minél nagyobb káoszt teremtsen.
Egy ilyen lelkiállapotú országban nem szabad ebben a témában népszavazást tartani. Mondhatja valaki, hogy nem érdemeljük meg a határainkon kívüli honfitársainkat, mondhatja, hogy ma a határokon belül élők életképtelenségét jelenti ez az ellenkezés,... lehet sok mindent mondani,... de a lényeg, most nem szabad a kettős állampolgárságról népszavazást tartani!
2. A mór megtette kötelességét,...
Lemondott az egészségügyi miniszter,.... de az egészségügy már romokban hever.
Ez volt Molnár dolga, ezt kellett elvégeznie,... Ma országunkat nem építik, hanem rombolják. Minden területen.
Megdöbbenéssel hallom, hogy egy szülő anyának, ha nem a kijelölt orvosnál, ill. kórházban szül, 100.000.- forintot kell fizetnie. Akkor, amikor drámaian csökken a magyarság lélekszáma,... amikor minden anyát ki kellene tüntetni, amikor már-már hősiesség egy gyermek vállalása,... Elképesztő!
Hallgatom egy keresztyén orvos véleményét,... igen, a Diabolos tombol hazánkban, sőt a világban. Olyan mértékben akar mindent uralma alá - a pénz hatalma alá - keríteni, hogy az már elképesztő. Ki akar irtani minden emberi érzést, minden humanitást, minden jóakaratot,...s egyetlen értékmérőt akar bevezetni: A PÉNZT. Ezt a hamis, álbiztonságot sugalló valamit,...
De gondolkozik-e az, aki mindent pénzzel akar mérni? Élelmet, vizet, életet, szeretetet, gondoskodást, szerelmet,... Nem barátaim, honfitársaim, ez egy csalóka biztonság, hazug félrevezetés, és nagy bűnt követ el, aki ezt követi,...
Talán még nem késő, s talán visszatalálunk az igazi értékekhez,... Most, Nagypéntek és Húsvét előtt el kell ezen gondolkoznunk. Eljött közénk a TÖKÉLETES, hogy az ember és az Isten közötti eredeti, tökéletes kapcsolatot helyreállítsa. Elvégezte értünk, mattunk, helyettünk az, amit a bűnben megromlott ember képtelen lett volna, s minden áldozata kevés volt,... Mi - én, te, ön, mi mindannyian - feszítettük keresztre,... De általa újra lehetséges az Istennel való tökéletes kapcsolat. S aki ezt kéri, aki felismeri önnön gyarlóságát, bűnösségét, s kéri annak bocsánatát, megtalálhatja az igazi értékeket!
Kívánom, hogy idejében ébredjen rá népünk, mit kell tennie!
3. Hazánk leigázásának fekete ünnepén...
Ma 62 éve, hogy hivatalosan ez az a nap, amikor hazánkat a szovjet hordák a birodalom uralma alá hajtották, leigázták. Kifosztották, meggyalázták,... vér, könny és bánat söpört végig országunkon.
Voltak, akik ezt felszabadulásként élték meg, mert az elkövetkező évtizedekben rájuk hivatkozva létrehoztak bűnöző lelkű és múltú emberek egy olyan diktatúrát, ami testileg, lelkileg tönkretette Magyarországot, de néhány gyarló lekű hagyta, hogy elkábítsák, s "egy tál lencséért" megvásárolják... testileg, lelkileg, jövőjével, szabadságával együtt,... s egy torz diktatúra rabszolgájává tegyék.
Kár, hogy ennyire hamar elfelejtettük ezt a napot! Jó lenne minden évben egy gyász-nagygyűlésre összejönni, s úgy adózni a kommunizmus áldozatai - szüleink, nagyszüleink, rokonaik,... önmagunk - emléke előtt.
Czakó István, Debrecen, 2007.04.04. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 21:06:44, csütörtök
|
| |
| |
Csapó Endre írása Nemzeti ünnep és a hatalom
Megjelent a Magyar Élet 2007. márc. 29-i számában.
Érdekes tanulmány lenne áttekinteni történelmünkben a mindenkori hatalom viszonyulását nemzeti ünnepeinkhez. A kérdés egyszeruen az, hogy együtt ünnepel-e a nemzet és a nemzet felett hatalmat gyakorló uralkodó réteg. Azonosak-e eszményeik, érzéseik? Azonosak-e hőseik? Forrongások, szabadságharcok, szabadságlázadások, nemzeti felkelések népe hogyan viszonyult azokhoz, akik sorsát intézték?
Mohács lehet ebben is a választóvonal, előtte királyainkat, szentjeinket nemzeti hőseinket, amennyire ma még felidézhetők ebben a témában írott emlékek, a nemzet (köznép, jobbágynép) együtt tisztelte a hatalommal (főurakkal, uralkodókkal). A török idők hősi harcaival, végvári vitézek portyázásaival bizonyára egyetértett a megszállást szenvedő nép és a birtokait védő, vesztő földesurak. Talán abban is volt egyetértés vagy csak megértés, hogy voltak, akik német szövetségben vélték, voltak akik török kapcsolatokkal vélték védelmezni a magyar érdekeket. Lehettek persze, biztosan voltak árulók is és a megszállók elvtelen kiszolgálói, de a magyar nép csak azokat tartotta meg emlékezetében, akiket a történetírás is igazolt a magyar érdekek melleti kállásukért.
A most lezajlott márciusi nemzeti ünnep körül kavargó politikai szenvedélyek fordítják figyelmünket a nemzeti közösség emlékezetének természetére, arra, hogy: miért is lett 1848. március 15-ike oly meghatározó a magyar közszellem kialakulására? A XIX. század eleje Európában a nemzeti ébredés ideje volt, vele egybeesett a társadalom megreformálásának időszerusége. Magyarországon is érlelődött a változás, a század első évtizedeit reformkorszaknak nevezzük. A változás igénye ezen a napon érett elhatározássá, a pesti ifjak megtették a történelmi lépést, a bécsi udvar gyengeségét kihasználva, a hatalom elé tették követeléseiket, egyúttal - forradalmi módon - bevonva a nyilvánosságot, maguk mögé állítva a közvéleményt. A hatalom meghátrált, a forradalmi ifjúság ezen a napon tényezővé és történelmi példaképpé vált.
Március 15-ike forradalma a magyar közvéleményben csak kis mértékben rögzült mint reformkövetelés, nagyobb mértékben az ország függetlensége volt a tét. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának letiprása óta érlelődött a Szent Korona országa függetlenségének, az alkotmányos uralkodás helyreállításának kérdése - ez kapott hangsúlyt az akkori közvéleményben. A szabadságharcot leverhették, de ez a közakarat szívósan megmaradt. Mintául szolgált 1956-ban is. Mintául szolgál ma is és a jövőben is, mert a magyar lélek többre értékeli az idealizmust, mint a realitások mérlegelését. Nem azt a tanulságot vonja le, hogy mit veszített a felkeléssel, hanem azt, hogy megmentette a haza becsületét, helytállt a szabadságeszményért. Ne várjon tapsot, aki fölveti a kérdést, nem lett volna jobb előbb mérlegelni az erőviszonyokat?
Az emigráció filozófusa, Szalay Gyula írja: "A magyar felfogás principiumokon nyugodott, mert ez könnyebb és kényelmesebb álláspont, mint a dolgok, események szüntelen elemzése és boncolgatása. Bár más alkalomból, de ilyesfajta álláspontról így vélekedett gróf Széchenyi István: ťde a nagyobb résznek ugyancsak sovány compensatio, ha veszett bútorért, hazáért, szóval mindenért csak a principium csorbátlan fenntartásával vígasztalhatja magátŤ." De gondoljuk csak meg, akitől mindent elvesznek, jó ha birtokosnak érzi magát elvekben, nemes érzésekben, bizakodásban, szolidaritásban, mert ezekből áll össze a nemzet.
Különösen nagy szüksége volt a magyar népnek a márciusi lélek felébresztésére a trianoni - szóljunk modernul - holokauszt után. Március 15-ikét a Horthy-korszakban tette nemzeti ünneppé az 1927. évi XXXI. törvénycikk. 1898-ig kellett várni, tehát 50 évig, amíg 1848 forradalma valamilyen módon nyilvános ünneplést kapott. Az 1898. évi V. törvénycikk kimondta: "A nemzet kegyelettel és hálás érzelemmel emlékezvén meg az ország történetében korszakot képező 1848. évi azon törvényhozási alkotásokról, melyekkel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztettek, a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatott, a közteherviselés általánosíttatott, a földbirtok felszabadíttatott, a sajtószabadság, a jogegyenlőség s általában a politikai és polgári szabadság magasztos elvei érvényre jutottak: ezen alapvető törvények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmából a törvényhozás ápril hava 11-ik napját, mint azt a napot, a melyen dicső emlékezetu V-ik Ferdinánd király az 1848-ik évi korszakot alkotó törvényeket szentesítette -nemzeti ünneppé nyilvánítja."
Ugye feltunő, hogy a törvénycikk felsorolja a márciusi követelések társadalmi reformra utaló részeit, ennek hősévé a királyt teszi, de arról nincs szó, hogy hamarosan meg is szegte a magyar nemzettel kötött szerződést és megtámadta országunkat, elvette függetlenségét, zsenge szabadságát. A független, nemzeti Magyarország tette helyére - 79 év után - az eredeti követelések egészét, és eredeti szellemiségét, ekkor kapta az ünnep az ország függetlenségére, a nemzet szabadságára utaló lényegének törvénybe iktatását. Sajnos ekkor már a nemzet jelentős része idegen megszállás alatt fogadta el a magyar szabadság napja ünnepét, de azt mélyebben átérezve sokal hubben megtartotta, mint a maradék ország népe.
Igazi népszeruséget nemzeti ünnep a Horthy-korszakban szerzett, és ez a nemzet lelkéből már kitörölhetetlen lett. A százéves évfordulón a Rákosi geng sem tehetett mást, munkaszüneti nappá nyilvánította, egyúttal minden propagandaeszközzel igyekeztek kisajátítani, mint a "népi demokratikus" forradalom napját. Ekkortól még erősebben a nemzeti függetlenség- és szabadságértelmezés erősödött ennek az ünnepnek a tartalmaként a lelkekben. Erre 1951-ben visszaminősítették munkanappá, és megkezdődött a félig ünnep, alig ünnep cikk-cakkos története, amit az ünneplők rendőri zaklatásának szigora vagy enyhülése jelez.
Még a rendszerváltoztatás érdekében is bevetették március 15-ét. A 80-as évek kádári rendszerének már megvolt a maga látható és megnyilatkozó ellenzéke, amelynek engedélye volt (mint Hofinak) kényes kérdésekkel foglalkozni. A közönség részére természetesen bátor ellenzék voltak, amit érzékeltetett gyakori zaklattatásuk a rendőrség részéről. A politikai manipulátorok természetesen nem hagyták kihasználatlanul a magyar közönség hazafias érzéseit sem. Így a március 15-ei ünnep fontos szerepet kapott ebben a színjátékban, amiben a bátor szamizdatos ellenzék, köztük Demszky Gábor, bravúrosan szembeszáll a rendszer erőszakszervezetével, hazafiasan megünnepelni az elhalványított nemzeti ünnepet, így szembeszegülve a hatalommal. Már akkor folyamatban volt ezeknek a "nemzeti hősöknek" nagyközönség általi elfogadtatása, akik már akkor tudhatták, milyen fontos szerepük lesz a diktatúra megszüntetése után. Demszky most is hivatkozott rá, hogy méltatlanul viselkednek vele akik most megzavarják ünneplésében, merthogy ő bizony akkor is kiállt magyarsága mellett, amikor elzavarták a Petőfi-szobor elől. Csakhogy azóta lelepleződött az ÁVH-s népámítás.
Kőszeg Ferenc (egyik egykori színejátszó) írja a Népszabadság Online-ban: "A �80-as években március 15-én általában részt vettem a Petőfi térről induló ellenzéki tüntetéseken. Legkedvesebb emlékem 1988 márciusa, amikor a demokráciamozgalom már tízezreket mozgatott meg, s a hatalom, bár látszólag még szilárd volt, félni kezdett: a sorfalat álló rendőrök a Bajcsy-Zsilinszky úton riadtan nyitottak utat a közeledő tömegnek. Aztán ahogy március 15-e egyre inkább állami és pártünnep lett, leszoktam a részvételről... Ôszintén szólva nem hittem el a nemzetbiztonságiak állítását, hogy [most] azért kell a Kossuth téri kordont fenntartani, mert szélsőséges csoportok a tér, sőt a parlament elfoglalására készülnek. 1989-ben azt terjesztették el, hogy szélsőséges csoportok a Nagy Imre-temetésen készülnek provokációra. Azóta Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyv címu munkájából tudjuk, hogy a legendát az állambiztonsági szervezet vezetése eszelte ki. A Miniszterelnöki Hivatalban ma is dolgoznak egykori III/III-asok, sőt egykori ÁVH-sok is: az eszük járása aligha változott. Az sem győzött meg, hogy a bemutatott dokumentumokat az ombudsmanok is hitelesnek találták. Az 1989-es mesét is elhitte Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet és a kivégzettek számos hozzátartozója. A rendőrségi hírek a fegyverkező szélsőségesekről inkább a kételyeimet támasztották alá: a házkutatások során talált tárgyak alapján a rendőrség nem kezdeményezte a gyanúsítottak előzetes letartóztatását. Egy illetékes rendőr azt nyilatkozta a Klubrádióban, hogy a bíróság akadékoskodását elkerülendő inkább majd csak előállítják a potenciális rendzavarókat. Ahogy 1988. március 15-én kora reggel Solt Ottiliát, Demszky Gábort, Haraszti Miklóst, Rácz Sándort, Molnár Tamást, Pálinkás Róbertet, Nagy Jenőt, Gadó Györgyöt."
Szegény Rácz Sándor, milyen társaságba sorolták be.
A mostani szabad demokrata nemzeti ünnepről a szókimondó Kőszeg Ferenc írja:
"Lemegyek a térre, hogy meghallgassam Demszky beszédét. A Március 15-e tér közepe táján ismét kordon. Az SZDSZ meghívója, amely békés és méltóságteljes ünneplésre invitál, nem elegendő ahhoz, hogy belépjek az SZDSZ rendezvényére: ehhez a fővárosi önkormányzat meghívója kell. Nem engedik be Béki Gabit, az SZDSZ országgyulési képviselőjét sem. A biztonsági őr megérti, hogy valami nem stimmel, elszalad, majd pár perc múlva visszajön a jó hírrel: - Maguk ketten bejöhetnek. - Köszönjük, most már inkább kint maradunk, mondjuk. A fekete overallos biztonságiak hátán fehér felirat: ELIT VÉDELEM. Irigylem a Fidesztől az önkénteseit. Demszky beszédéből egy szót sem hallunk, körülöttünk az árpádsávosok ordítoznak. Egy árus zászlókat kínál, a trikolór 1000, az árpádsávos 1500. Valaki megjegyzést tesz az utóbbira, az árus ingerülten rászól: "Ne rontsa itt az üzletem". A hírekből tudom meg, hogy Demszkyt és a többi VIP-vendéget tojással dobálták meg. Ez a Lelkiismeret 88-hoz közel álló LECSO kommandó régi, az interneten is meghirdetett módszere. A rendőrség azonban senkit sem emel ki, pedig a tojásdobálás nem része a gyülekezés alkotmányos jogának."
"Negyvennyolc nem az utca forradalma volt, hanem reform" - mondta Gyurcsány Ferenc ünnepi beszédében a központi ünnepségek záró rendezvényén, a budapesti Muvészetek Palotájában tartott díszelőadáson, ahova ugyancsak előzetesen átadott igazolványokkal lehetett csak belépni kivételezett elvtársaknak. 1848-at méltatva aláhúzta, hogy a kereszténység felvétele óta a legnagyobb jelentőségu változás volt Magyarországon. De rögtön kiemelte, hogy március 15 nem utcai forradalom volt, hanem előre kidolgozott reform. "Minden, ami március 15-én történt, már kész volt aznap hajnalban. Forradalmat és szabadságharcot mondunk, de ugye emlékeznek, minden, amit nagyszerunek gondolunk 48-ban, az nem az utcán történt, az március 15-ének hajnalán már készen volt. Indult a hajó a programmal Pozsonyból Bécsbe."
Mit is akart ezzel mondani? Amit már mondott - nem az utcán kell politizálni, hanem a Parlamentben. Alig hihető, hogy tudná az 1898. évi V. törvénycikk Habsburg füleknek tetsző, a lényeget meghamisító szolgalelkuségének esetét. Egy vérbeli bolsevista jól ráérez arra, hogy a mítosztól kell megfosztani a magyarokat, mert attól olyan kiszámíthatatlanok, bő másfélszázad után is kokárdát tuznek és százezrével özönlik el az utcákat, tereket.
Bizony-bizony, változnak az idők. Egykor, vörös zászlók alatt, nagy tömegeket lehetett kivinni az utcára álságos elvekkel. Ez volt a módja a kommunista forradalmaknak. A forradalom szó egykor szinte azonosult a kommunizmussal, de mint minden, ez is hazugság volt náluk. A vörös évtizedekben a hatalom birtokosai a rendőrséget hajtották a tüntetőkre. Megfordult a világ, az utca már nem a vörösöké, hanem azok áldozataié. Nekik nem kell szervezet, nem kell pártkönyv, nem kell agitáció, nem kell munkahelyi kényszer, hangulatfigyelő besúgók. A mostani tüntetők nagyon jól tudják, hogy a nemzetellenes hatalombitorlók a felelősek a nép nyomoráért.
Milyen demokrácia az, ahol elzárják az utakat, körülzárják a tereket ahol az ünnepség lazajlik? De nemcsak ott, országszerte ellenőrzik a fővárosba igyekvő utazókat, érezzék, hogy a hatalom szeme rajtuk van most is, mint az egypártrendszer idején. Nyíregy-házáról indultak ünneplők busszal Budapestre, a Fidesz megemlékezésére. Tiszavasváriban megállították őket a rendőrök. Mindenkit leszállítottak a buszról. Minden csomagot átvizsgáltak és kutyákkal kerestek bombát az utastérben. Odébb, az autópályán motoros rendőrök állították félre a buszt. Akkor már több busz várakozott a leállósávban. Négyes csoportokban szállították le az embereket a jármuről, mindenkinek felírták az adatait. Ez így már ismét rendőrállam a javából.
Már tavaly márciusban voltak jelek a kormányzati terror furcsa módszereire. Szinte jeruzsálemi jelenet volt a nemzeti ünnepen, a Nemzeti Múzeum tetőhomlokzati árkádjaiban kommandós alakokat láttak az ünneplők, amikor a miniszterelnök megjelent az épület előtt. Azóta egyre nagyobb egységek jelennek meg a megfélemlítés nyilvánvaló szándékával, szinte szoktatva az embereket a fegyveres jelenlét látványához.
"Az állam mint a saját vagy idegen állam lakossága elleni terror kezdeményezője, támogatója egyáltalán nem zárható ki a vizsgálódásból. Emlékezetes az a támogatás, amelyet egyes szocialista országok nyújtottak szélsőbaloldali és egyes polgári demokráciák szélsőjobboldali terrorszervezeteknek. A SZU az NDK közbejöttével ideológiai, erkölcsi, pénzügyi támogatást nyújtott a Vörös Hadsereg Frakciónak (RAF), a 80-as években a Carlos-csoportnak. Az USA és Nyugat-Európa abban az időszakban nyújtott támogatást Szaddám rendszerének, amikor az saját kisebbségei ellen vegyi fegyvereket vetett be. A történelemben rendszeresen találkozunk az állami terrorizmus jelenségével, amely a hatalommal rendelkezők utasítására az erőszakszervezetek által nyíltan vagy burkoltan gyakorolt fizikai erőszak vagy fenyegetés a lakossággal vagy annak bizonyos csoportjaival szemben. (Tarján, 2002) Ennek tipikus példái a francia forradalom 1792 és 1794 év Thermidor hó 9. közti időszaka vagy a Szovjetunió 1934 és 1938 közötti időszaka. (Finszter, 2002)" Forrás: Magyar Tudomány, 2005/10 1269. o. Tanulmány Póczik Szilveszter a történelemtudomány kandidátusa, főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet.
A fantázia néha elkalandozik, de a történelem arra tanít, hogy a hatalom eltorzulhat, és nem válogatós eszközeiben. Félelmetes látvány volt a különleges öltözetu kommandósok támadása Budapest utcáin tavaly októberben, és félelemkeltő azóta is a hatalom fenyegetőzése, és e cselekedetek cinikus igazolása. Még élnek az ÁVH életben hagyott áldozatai, és ha nem lenne jelen a félelem, erről az időszakról is könyvek jelennének meg, nyilvános emlékezésekben ítélnék el a bolsevista terror tombolását, mint ahogy más hasonló esetek folyamatos emlékeztetés állapotában vannak.
Magyarországon nemcsak a rendőrség félelemkeltő a magyarságukat megvallók részére. Jól meggondolja mindenki, mielőtt kituz a nemzeti ünnepen egy kis kokárdát, kis nemzeti színu szalagocskát, vagy jelvényt, mert az bajt hozhat rá. Ilyen világ van ma Magyarországon. Más orzságokban, nyugaton mindenütt, a nemzeti jelvények, zászlók a legtermészetesebb módon megjelennek nemcsak a kabáthajtókán, hanem ablakokban, házak homlokzatán vagy éppen zászlórúdján, gépjármuveken, középületeken. Magyarországon a félelem tartja vissza sokakban a nemzeti színek kituzését, főleg a munkahelyeken. A főváros főpolgármestere ebben az évben nem rendelte el a középületek fellobogózását.
A magyar érzés megvallása előnytelen, alkalmanként veszélyes, mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 20:51:36, csütörtök
|
| |
| |
Továbbképzés orbánozásból.
Avagy: hogyan zóóóóóóórbánozzunk!!!!!
Az alábbi felsorolás célja, hogy a tanulni vágyókat megismertesse a korszerű orbánozással.
Arra törekszik, hogy alapos tudást adjon, az alapfoktól kezdve egészen a szinkron-orbánozásig.
Hasznos olvasmány mind a kezdő, mind pedig a gyakorlott orbánozók számára.
I. Történeti áttekintés
Az orbánozás kialakulása, fejlődése jövője - a jövőképes orbánozás
Az eljárás felfedezői, első sikeres alkalmazói, továbbfejlesztői
II. Alapfokú orbánozás
Az alapfokú orbánozás a születési hellyel, a testmagassággal, a személy- és keresztnévvel, valamint öltözettel, továbbá ürülékkel és vizelettel "dolgozik".
a.) alcsútizás
b.) törpözés (gnómozás)
c.) törpözés és bizonyos állatnevek együttes alkalmazása (törpecerkóf, stb.)
d.) névferdítések (orbánc, vikkancs), új fejlesztés: mihályozás
e.) elvisz-ezés
f.) a "gumicsizmás" használata, bővítési lehetőségei (s z aros, stb.)
g.) a "forradalmi" spec. változatainak (s z aroos, hugyos) használata
h.) kombinált, alapfokú eljárások ("alcsúti törpevikkancs", "gumicsizmás gnóm", stb.)
III. Középfokú orbánozás
A középfok egyrészt elfogult támogatók és politikai ellenfelek mondásaival, ill. pletykákkal, másrészt a vallási érzülettel operál, de már használja a képi megjelenítést is.
a.) jel-ezés
b.) szélkakasozás
c.) lúzer-ezés
d.) a "pszicho-" alkalmazása
e.) cigányozás
f.) vallási célzatú eljárások (a Megváltó, Messiás, Krisztus, Jézus nevének beépítése)
g.) orbános képek hatásos torzítása (macerás eljárás)
h.) nem orbános képek gyors és egyszerű orbánosítása - szöveggel
i.) kombinált középfokú eljárások
IV. Felsőfokú orbánozás
A felsőfokú orbánozás már a leghatásosabb eszközökkel dolgozik.
a.) vezér-ezés,
b.) (új)nyilasozás, (új)fasisztázás, (új)nácizás
c.) antiszemitázás
d.) kombinált felsőfokú eljárások az "összekacsint" és a "nem akar elhatárolódni" helyes alkalmazásával
V. Szinkron-orbánozás
A koalíciót, annak pártjait bíráló, bármilyen hallott szöveg azonnali
(párhuzamos) orbánosítása. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 20:49:45, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Gy. László: A vég kezdete - Egy újgazdag üzletember az SZDSZ élén
2007-04-05 19:20
Elszálltak?Elszálltak?2006. március 30-án az SZDSZ elnökévé választották a Gyurcsány-kormány ,,dübörgő" gazdaságának miniszterét, Kóka Jánost. Annak ellenére, hogy a szabad demokraták meghatározó személyiségei Kókát támogatták, az első választási fordulóban mindkét elnökjelölt 377 szavazatot kapott. Fodor Gábor csak a második fordulóban bukott el, miután Kóka 380, Fodor pedig csak 367 szavazatot kapott. Ezzel lényegében megszűnt az MSZMP egyik utódpártja, a posztkommunista-szocialista MSZP állandó koalíciós partnere, az örökös politikai identitászavarban szenvedő Szabad Demokraták Szövetsége, amelynek politikáját 2002 óta Pető Iván, Magyar Bálint és Horn Gábor határozták meg.
Hogy a párt a közeljövőben milyen szükségszerű átalakuláson megy majd keresztül ez ma még nem tudható: az viszont biztosnak mondható, hogy az SZDSZ mozgástere minimális, a szervezet 1994 óta kényszerpályán van.
Sokan és sokszor kimutatták már, hogy az SZDSZ története végeredményben egy hosszúra nyúlt önfeladás: vállalt értékeik és elveik fokozatos és folyamatos relativizálása majd feladása után, elárulták a rendszerváltozás ügyét, ezt követően áttértek a pragmatikusnak mondott megélhetési politizálásra. Bill Lomax e folyamatot a leninisták liberális mezben történő újraébredéseként írta le. Persze akadtak, akik másként látták: ,,Ugyanakkor hogy is ne lennék büszke a szabad demokraták teljesítményére, amikor oly szembetűnő a mi kérdésfeltevéseink minősége és a nagy pártok által szajkózott gondolatok silánysága közötti különbség." (Horn Gábor: Több SZDSZ, Népszabadság, 2007. március 31.)
Törvényszerűnek tekinthető, hogy gondosan kerülték az értékalapú és ideologikus politizálást, értéknélküliségüket és az erkölcsi alapok feladását a pragmatista-tecnokrata-feladatmegoldó szemléletmód előtérbe állításával igyekeztek leplezni. Ezt képviselte már Kuncze Gábor is, és ezt a szellemiséget és gondolkodásmódot testesíti meg a most megválasztott utód.
Kóka János félművelt, arrogáns, újgazdag vállalkozó, aki milliárdjait állami megrendelésekből szerezte, akinek egykori barátai, üzletfelei rendszeresen feltűnnek minden jelentősebb pénzforrásnál, illetve beruházásnál. Zavaros tranzakciói követhetetlenek, a dél-koreai Hankook cég magyarországi beruházásánál is sokasodnak a kérdőjelek. Nem véletlen, hogy az SZDSZ-ben folytatott kampánya során Kóka a sikerességet, Fodor Gábor pedig a hitelességet, és a párt emberi arcát emlegette. Ezzel mindkét elnökjelölt nyilvánvalóvá tette, hogy nincs érdemleges, komolyan vehető mondanivalója, ami az SZDSZ mai helyzetének ismeretében logikusnak tekinthető.
A párt elveszítette maradék vidéki bázisát, így jövőbeli sorsa kizárólag az MSZP-től függ. Miután Kóka János a Gyurcsány-kormány egyik legfontosabb minisztere, így az SZDSZ-es küldöttek - akaratlanul is - Gyurcsány Ferenc sorsához kötötték saját szervezetük jövőjét. De Kóka elnökké választása a szocialista párt megkettőződéseként is felfogható. Ma még nem tudható, hogy 2010-ben az MSZP-nek szüksége lesz-e arra a körülbelül 150 ezer szavazóra, akik valószínűleg kitartanak a ,,magyar liberális" párt mellett.
A két elnökjelölt programbeszédében jelentős eltérés csak az Orbán Viktorhoz fűződő viszony megfogalmazásában volt tetten érhető. Míg Fodor arról beszélt, hogy ,,nem kell Orbán-fóbiásnak lennünk, nem kell Gyurcsány-fóbiában szenvednünk", addig Kóka kizárt minden együttműködést Orbánnal, ugyanakkor több liberalizmust ígért és követelt, anélkül, hogy legalább egyszer elmagyarázta volna, mire is gondol.
Kóka megválasztásával egy olyan ember lett az SZDSZ elnöke, akinek korábban semmi köze nem volt a politikához, és a pártba is csak 2006-ban lépett be. Fodor Gábor ebből sem volt képes előnyt kovácsolni, aminek egyik oka viszont az ő politikai előéletében keresendő: tanársegédként adjunktusnak adta ki magát, ami nem növelte jó hírét. Ennél is súlyosabb, hogy igazi, doktriner liberálisként még a Horn-kormány kulturális minisztereként vált bukott politikussá, ráadásul az utóbbi években szinte észrevétlenül simult bele a középszerű magyar politikai elitbe.
Kóka egyébként méltó utóda lehet a leköszönő Kuncze Gábornak, aki jó érzékkel, a huszonnegyedik órában hagyta el a reménytelenül hánykolódó, lassan süllyedő hajót. Kuncze annak idején Pető Ivánt váltotta az elnöki székben. Karrierjét elsősorban annak köszönheti, hogy nem volt zsidó származású és nem rendelkezett kommunista, illetve ávós felmenőkkel. (Kiválasztásának szempontjairól a Beszélő 1998. októberi számában olvashatunk érdekes részleteket.) De Kunczének volt még egy óriási előnye: mivel sose tűnt szuverén egyéniségnek, ezért nem kellett tartani attól, hogy önálló politizálásba kezd. Aligha véletlen, hogy Pető Iván és a pártelnök között soha semmiféle nézetkülönbség nem volt. Kapcsolatuk tartósságát jelzi, hogy most, amikor Kuncze lemondott a pártelnökségről és a parlamenti frakció vezetéséről Pető is hátrébb lépett: frakcióvezető-helyettesi tisztségéről lemondott és ügyvivőnek sem jelöltette magát. Nem lehetetlen, hogy ez a látványos visszavonulás egy későbbi sikeres visszatérés előkészítése.
Az ügyvivőválasztás érdekessége Eörsi Mátyás kiesése, és az önkormányzati politikusok előtérbe kerülése volt. A legnagyobb kockázatot Budaörs polgármestere, Wittinghof Tamás vállalta, akinek a helyzete ezzel alaposan átpolitizálódott.
Kuncze Gábor: Szürke medveKuncze Gábor: Szürke medveKuncze szürke, jellegtelen politikus volt, akit az SZSZ értelmiségi holdudvarában nem kis ellenállás fogadott. Németh Sándor, az SZDSZ-t alapító egyik szervezet (Hit Gyülekezete) vezetője magából kikelve az SZDSZ szégyenének mondta a volt piarista diák megválasztását, ráadásul ,,élő marhahúsnak" minősítette Kunczét. Az SZDSZ volt elnöke sem belügyminiszterként, sem pártelnökként nem alkotott semmi maradandót. Felkészületlenségét, felszínességét többnyire olcsó viccelődéssel próbálta elfedni. Az SZDSZ kétségbe ejtő helyzetét jelzi, hogy az SZDSZ értelmiségi klientúrája - ideértve a jól fizetett bértollnokokat és médialakájokat is - most Kuncze Gábort próbálják nagy formátumú és legendás humorú politikusként eladni. A rossz emlékű Csillag István, volt gazdasági miniszter ma is csak benne bízik, mert az ,,elnök méltó maradt bibliai nevéhez", a Gábrielhez... (Népszabadság, 2007. március 31.)
Az SZDSZ küldötteinek a leköszönő elnök búcsúzóul nagylelkűen megígérte: ,,a jövőben is mellettetek leszek." Valószínűleg Pető Ivánnal együtt, bár ez utóbbi ügyében senki nem nyilatkozott. A Kunczét búcsúztatók között találjuk az SZDSZ közeli Political Capital által menedzselt MDF elnökét, Dávid Ibolyát, aki a Népszabadság 2007. április 2-án megjelent számában tette közzé mértéktartó véleményét: ,, A leköszönő elnök személye, karizmája szinte pótolhatatlannak tűnik az SZDSZ elnöki posztján."
Voltak, aki a Kóka-Fodor rivalizálást az SZDSZ-en belül meglévő két irányzat küzdelmére vezették vissza. Álláspontjuk szerint lényegében a piacbarát liberalizmus és a rendszerváltó- emberjogi hagyomány közötti választásról volt szó. Ezt a megideologizálási kísérletet a politikai élet eseményei hatástalanították. Az SZDSZ-nek ugyanis már régen nincs köze az emberjogi liberalizmushoz. Ezt legutóbb 2006. október 23-án bizonyította, amikor a jogállammal szemben a rendőrállami módszereket preferálta. De a piaci liberalizmust sem képviseli: a valódi versenyhelyzet megteremtése helyett, haszonélvezőként készséggel asszisztál a szocialista piacgazdaság működtetéséhez, a Tocsik-ügyben megismert Virág Attilával a háttérben, aki számára nem ismeretlen a Gyurcsány tulajdonát képező Altus Rt. sem...
A politikai identitászavar és a szellemi-intellektuális kiüresedés következtében az SZDSZ ma már nem egyéb, mint néhány megélhetési politikus pragmatikus magánvállalkozása. Ebben a szociokulturális környezetben a demagóg Kóka János gyorsan otthonra talált. E csoport erejét és a társadalmi támogatottságánál jóval nagyobb befolyását egyébként az adja, hogy nyíltan felvállalják a világszerte népszerűtlen cionista ihletettségű, amerikai neokonzervativizmus, valamint a gazdasági neoliberalizmus magyarországi képviseletét. Ez magyarázza az időnként tetten érhető keresztény- és magyar ellenességüket is.
Köztudomású, hogy az SZDSZ egyik legfontosabb feladata a baloldali és a liberális értelmiségi klientúra eltartása és menedzselése. Erre a CEU önmagában képtelen, ezért az új helyzetben eltartó és eltartott valószínűleg ismét közelebb kerülnek egymáshoz, ami végeredményben az agonizáló SZDSZ átmeneti erősödéséhez vezethet majd.
Függetlenül Kóka várható ámokfutásától és annak esetleges negatív következményeitől, amikor az SZDSZ jövőbeni sorsáról gondolkozunk, idézzük mindig emlékezetünkbe Eörsi Mátyás következő mondatát: ,,A média segített, hogy megerősödjünk, erre kell építkeznünk." (Hírszerző, 2007. március 31.)
Az SZDSZ padlón van, de még nem számolta ki senki.
(Megjelent: Magyar Nemzet, 2007. április 4.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 20:25:52, csütörtök
|
| |
| |
Lovas István - Sajtófigyelő
2007-04-04. 14:59:57
DIE PRESSE diepresse.com
Lehangolónak találják Brüsszelben, hogy Európa négy legfontosabb energiavállalkozása közül a legfontosabb Budapest ,,nyet"-jén meghíusulhat. A Nabucco földgázvezetékről van szó, amely 2012-től szállítana földgázt a Kaszpi-tengeri térségből Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon át Ausztriáig és Nyugat-Európáig. Különösen Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek az a kijelentése keltett csalódást, amelyben a Nabuccót ,,álomnak", míg a Gazprom állami konszern ellenprojektjét, a Kék áramlatot ,,realitásnak" nevezte. Az unió ezzel szemben szeretne az orosz gázellátástól függetlenebbé válni és előnyben részesyíti az ÖMV által tervezett Nabucco-vezetéket, amely Iránból, a Kaszpi-tenger melletti térségből, sőt az arab régióból szállítana földgázt Európába. Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának alelnöke kedden felszólította az Európai Bizottságot és az osztrák kormányt is, hogy növelje a nyomást Magyarországra. A lap hozzá tette, hogy Magyarország hivatalosan még a Nabucco mögött áll, amint azt a budapesti osztrák nagykövetség megkeresésére két héttel ezelőtt válaszolták. A Mol magyar olajvállalat, amely a Nabucco-konzorcium egyötödének tulajdonosa, nemrég cáfolta azokat a spekulációkat, hogy Magyarország már döntött volna a Kék Áramlat mellett. Az OMV ennélfogva nem látja veszélyben a tervet.
INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE iht.com
Visszacsúszás Közép-Európában címmel (a mindenkori budapesti balliberális koalíció barátja - a szerk.) Charles Gati és Heather Conley (a Bush-kormány Közép- és Kelet-Európáért felelős volt helyettes külpolitikai államtitkára) a globális amerikai lapban megjelent cikkét azzal kezdi, hogy ,,Európa szívében Franz Kafka zavaros világa kezd teret nyerni Vacláv Havel reményteli világával szemben". A szerzők ezután a jobboldali lengyel kormányt támadják. Noha a lengyel kormány Amerikabarát, a lengyelek körében drámai módon csökken a washingtoni politika iránti szimpátia. A szerzőknek nem tetszik a lengyel lusztrációs törvény. Ezt követően azt írják, Pozsony, Budapest, Bukarest és Szófia utcáin a populista demagógia méreggel teli rikoltásai hallatszanak. Gatiék ezután rátérnek Magyarországra, ahol a Fideszt támadják, amely ,,miután egymást követően két választást vesztett, úgy tesz, mintha fel lenne háborodva azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-os kampányában hazudott a gazdaság helyzetéről, és bojkottálják a parlamenti üléseket, amikor Gyurcsány beszél". Miközben Oroszország kiterjeszti befolyását a régióra. Magyarországra is. Az, ami e régióban történik, nem válik Amerika örömére, amely egy pluralistább világot vizionált.
[Forrás: Magyar Nemzet] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-04-05 20:16:08, csütörtök
|
| |
| |
a liberális arkangyal! :-)))
http://nol.hu/cikk/441105/
Egy agymosott díszpéldány!
*Orbán meg mongyon le. Tönkretette az országot itt egy év alatt, mert
tavaly még dübörgött a gazdaság. A kórházakban káosz van, a közszolgákat
kirugdossák.
http://www.gyurcsanynak.com/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
142 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 320
- e Hét: 6072
- e Hónap: 9817
- e Év: 163313
|
|
|
Offline
