|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:43:13, szombat
|
| |
| |
Az igazi családvédelem
A Szentírásnak, az evangéliomnak, a református egyház hitvallásos teológiájának értelmében, a téma fő kérdései: - a család, - a házasság, - a gyermek értékei.
A család az emberiség életének egyik alkati tényezője, vagyis: az emberiség önmagává a család útján és a család által lesz. "Ha megszűnne a család, más embertípus és ezzel együtt más emberiség állana elő."
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja: az élet születését és az élet fenntartását, "melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az egész emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi." "A család a hitvestársaknak egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll."
A család jelentősége igazolható a házasságban. A házasság metafizikai alkata, a teológia Isten teremtő gondolata, ősmintája.
Ez az ős, emberi háromság, az élet háromsága: apa, anya és gyermek olyan viszonylatot teremt, amelyet készen kaptunk.
Ha apa nincs, nincs élet; ha anya nincs, nincs élet; ha gyermek nincs, egy generáció alatt vége van az egész emberi életnek.
Az apa, anya, gyermek metafizikai életegysége, élet háromsága akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
Sokat szeretni azt jelenti: egyet örökre szeretni.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni, meghálálni. Az a boldog, akinek megadatott az a nagy kiváltság, hogy egy életen át csak egyet szeressen, s úgy szeressen, ahogy Isten rendelte: a házassága egy egész életre szóljon. (A "feltételes időre kötött házasság nem házasság, csak viszony".)
Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. "A gyermeknek az az érdeke, hogy aki neki életet adott az nevelje, gondozza és táplálja, mert az teheti mindezt a legfelelősebben, legönfeláldozóbban és a leghívebben.
A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen", hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi anyaméh legyen, amelyben kifejlődhet a gyermek egész élete és jelleme.
Ez a nevelés nem érhet véget 24 éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya.
"A szülőknek is az az érdekük, hogy a gyermeket mindig ismerjék, szeressék, szolgálják, hogy bennük kiviruljanak... A család isteni preaformációja által fejlődik a férfi férfivá, a nő nővé és a gyermek emberré.
A férfijellemben a "hősiesség, a bátorság, a közéleti odaadás tette a férfit férfivá"; a női lélekben a "hűség, lemondás, áldozat, a titokzatos és észrevétlen szolgálat tette a nőt nővé, mert a kettőt együtt és egymás által tette emberré".
A házasság e két különböző nemű személy egész életre szóló testi és lelki szövetsége Isten dicsőségének szolgálatában.
Ebből következik, hogy a házasságnak van egy látható és egy láthatatlan oldala.
A látható oldala a testi szövetség a jogi kötés, mely a kötéskor társadalmi ténnyé válik.
A házasság alkatában világosan látszik a Teremtő Isten műve és a Megváltó Isten munkája, aki azt az új Lelket adja a kegyelem által, amelynek alapján a házasság szent szimbólum, a legemberibb, a legérzékibb dolog: a testi közösség kapcsolatában a legmagasabbrendű és legszellemibb valósággá lesz.
A házasság, még nálunk reformátusoknál sem jelentheti minden ember életfeltételét.
Miért?
Ravasz László szerint ezt Isten sem akarja, mert akkor: nem teremtene különböző számú férfit és nőt; nem lennének a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; nem lennének kivételes személyek, akik egész életüket Isten országa szolgálatára rendelik. Isten nekik nem rendel élettársat, mert tőlük azt kívánja, hogy hivatásukat a felebaráti szeretet szolgálatában találják meg.
Mindez, amit eddig Ravasz Lászlótól idéztem: a házasságról alkotott református eszmény.
Ilyen házasságok jöhettek volna létre a bűn nélküli világban.
Ebben a világban azonban, amelyben élünk, évezredek óta a bűn Isten gondolatait elfedi, megrontja és az emberiség még csak meg sem látta a házasság igazi rendeltetését!
Majd, amikor az evangéliom révén meglátta is, mennyit, de mennyit vétkezett ellene!
"A házasságból elveszett a lelki, a láthatatlan elem, megmaradt a puszta testi, látható, jogi alkat. Felmerült a kérdés: milyen okok és elvek alapján lehet felbontani ezt a külső, jogi kötést, amelyből úgyis kihalt már a láthatatlan, krisztusi tartalom?"
"Mit mondunk erre mi, református keresztyének?" Teszi föl, szinte önmagának is Ravasz László a nagy kérdést, majd válaszol rá, imígyen:
"Krisztus Urunk és hitvallásunk tanítása szerint bátran kimondjuk, hogy egészen kivételes esetekben a házasság felbontása jog és kötelesség."
Mi a helyzet a család másik részével, a gyermekek és szülők egymáshoz való viszonyával, ahol szintén pusztítást végez a bűn?
Ravasz László ezek közül elsőként említi a gyermektől való félelmet, ami bűn, mert a meg nem született gyermek "megrontja a szülők egymáshoz való viszonyát, megrontja a szülőknek a gyermekhez való viszonyát", viszonyulását.
Második helyen a nemzedékváltást, mint veszedelmet említi, mert mára a nemzedékek közötti fokozati különbség eltűnt, helyében lett a gyökeres különbség. "...mintha egy szakadék két partján vagy olyan talajon állana mindkettő, amelyik közül mindkettő egymással ellentétes irányban mozog." "A nemzedékváltás egyetemes probléma lett, melyet csak új nemzetnevelési módszerrel lehet némileg is megoldani."
"De mindennél nagyobb baj az, hogy a gazdasági élet indusztriálódása" (iparosodása) "felbomlással fenyegeti a családot. A kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát a maga munkája."
Ilyen életforma mellett le kell mondani a gyermekről, "ha mégis születik, nevelésével nem tudnak törődni. A nevelést intézmények" veszik át, s ezzel együtt "a társadalmi élet ősmintája romlik meg és bomlik szét." "...ha ez így megy tovább, tökéletesen új embertípus, merőben új emberi értékelés fog erre a szegény nyomorult földre elkövetkezni." Vonja le ezzel a kétségbeesett gondolattal Ravasz László a családok helyzetével és jövőtlenségével kapcsolatos végső következtetését.
Mit lehet ez ellen a fenyegetettség ellen tenni? Ravasz László úgy gondolta, hogy: "Meg kell látnia a tőkének, hogy legbiztosabb önfenntartási eszközt az nyújt számára, ha munkásait erőteljes családi szellemben tartja. A tőkét nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el."
Ezek után felállítja azt a "megrázó modern antinomiát", amit azzal a megállapítással indít, hogy: "ez a mi egész világunk a gyermekre nézve ellenséges világ." Pedig, "most látjuk igazán, hogy csak a gyermekben menekülhetünk meg".
"Minden krízises állapotnak, minden válságnak éppen az a jellemzője, hogy ... a jövendőt kell feláldozni a mai percek megmentéséért." A "Mit kell tenni?" kérdésre Ravasz László azzal válaszol, "hogy tisztább köztudatot kell szervezni."
Ezzel kapcsolatban a "mi sajtónkban minden el van mondva" csak el kell olvasni! "A másik fontos felelet: Jobb törvényekre volna szükség."
Ebben az egyháznak az a szerepe, hogy "ihlessék az államot". "...nagy tévedés azt hinni, hogy a házassági jog egyháziasításával magát a házasság intézményét keresztyénné és szentté lehet tenni." Nem lehet minden rosszat a polgári házasság behozatalával magyarázni. Ha pedig kiderülne az, hogy a házassági erkölcs romlása arra a kis töredékre vonatkozik, amely egyházilag nem köti meg házasságát, azzal helyileg kell foglalkozni. ("Ha egyik szobám sötét és lakatlan, megpróbálok ablakot vágni rajta, de nem rontom le az egész házat," ..."hogy újra építsem.")
"Azért, ha én arról beszélnék, hogy az egyházpolitikai törvényeken valami javítás időszerű volna, azt mondanám, hogy a reverzális méregfogának kiirtására volna szükség a megelőző törvény felelevenítésével, amely a gyermekek vallását a nemek szerint rendezi el." ... "Valljuk tehát, hogy igenis házassági jogunkat reformálni kell; az elválásokat meg kell nehezíteni, a családot hatékonyabban kell védelmezni, a szülői kötelezettséget és felelősséget ki kell terjeszteni." "...tegyen meg mindent a házasság lelki vezetésére, a házastársak kibékítésére, a tiszta házasság védelmezésére."
Ravasz László három gondolattal zárta az 1935-ben megtartott beszédét."
A család védelmére amit tennünk kell: első az Ige bizonyságtétele; másik a fegyelem intézményes megszervezése; harmadik: a példaadó családi életünkkel eszményeink mellett való bizonyságtétel." ... "Micsoda ...erkölcsi erő rejlett ... abban, hogy ... a lelkipásztorok, presbiterek a maguk tiszta családi életét élvén, tudtak olyan szemmel nézni a házasságra, amilyennel Jézus nézett."
A szemelvényt szerk.: Bóna Mária Ilona
Bp. 2001. febrauár |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:34:53, szombat
|
| |
| |
Öngyilkos községek
(Megjelent a Kalotaszegi Magyar Református Naptárban, 1936-ban.)
A történelemből tanultuk, hogy török-tatár dúláskor hányszor került halálítélet alá egy-egy magyar község. Ma már meg vagyunk győződve arról, hogy így kiirtani egy községet nem lehet. "Nincs az a hatalom, amelyik elpusztítson egy népet, ha az élni akar..." "Pedig lehet." "...ha öngyilkos lesz..." "Úgy, hogy megútálja Isten legnagyobb áldását: a gyermeket és nem engedi megszületni."
Vegyünk például "egy községet, nevezzük Boldogfalvának." "Tegyük fel, hogy ebben a községben 50 esztendeig nem születik gyermek." Ötven esztendő múlva nincs hatalom, ami gyermekkacagást varázsoljon ebbe a szomorú községbe. "Már régen nincs benne iskola. Nincs benne ifjúság. Elfelejtették az utolsó lakodalmat. Ebben a községben meghalt az öröm; itt csak temetnek. Ez már nem Boldogfalva; ez Halálfalva; Temető-földje." "...Halálfalván nemsokára elhantolják az utolsó sírt is s aztán nehány év múlva idegen emberek elfoglalhatják és belevághatják ekevasukat."
"Már most gondoljuk el, hogy az ilyen község körül idegen nemzetiségű és idegen vallású emberek nagy száma él, akik családonként 4-6-8 gyermeket számlálnak." "...a szaporább fajta elhódítja az egykés néptől a földet a nélkül, hogy egy hajszálát meggörbítené." "Az ország azé, aki teleszüli."
"Ennek az én népemnek, ..." "...legnagyobb szüksége és legnagyobb kérdése az: születik-e benne elegendő gyermek? Ha igen: nincs az a vihar, amelyik elpusztítsa; ha nem: napfényben és májusi esőben is úgy kiszárad, mint egy korhadó fejfa a temetőszélen.
Fejfa vagy élőfa vagy-e, kalotaszegi magyar népem?"
A szemelvényt szerk. Bóna Mária Ilona
Bp. 2001. március
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:33:08, szombat
|
| |
| |
A meggyógyult család
"Krisztus Urunk földön jártában éppen annyit gyógyított, amennyit tanított," "... mert minden tanítása gyógyítás volt és minden gyógyítás tanítás."
"A családi életre alkalmazva ezt az igazságot:" "...csak Jézus Krisztus erői által van boldog családi élet, mert a rajta kívül eső család ...szerencsétlen és boldogtalan." "Ha hiányzik ez az erő, elhatalmasodnak az emberi természetnek veleszületett, romlott indulatai, "...a házasságot sem a vagyon, sem a (testi)kívánság, sem a társadalmi előny, sem a kényelem nem tudja fenntartani. Ezekben a házasságokban nem tud érvényesülni az "egymás belső emberének gyöngéd, felelős és hű építése", mert nem Jézus Krisztustól, az Ő megsegítő és megszentelő kegyelméből merítenek erőt.
"Áll ez a szabály a gyermekekre vonatkozóan is." "...különösen manapság, amikor "szülők és gyermekek lelke mérhetetlenül eltávolodott egymástól."
Ezt a távolságot csak az egybefoglaló és megszentelő erő, - a közös hit révén,- a hálás és áldozatos szeretet tudja megszüntetni.
"Azért nincs fontosabb kérdése a meggyógyult családnak, mint az, hogy a gyermekek imádkozó szülők közelében nőjenek fel, s maguk is szüleikkel együtt egy kis élő gyülekezetet alkossanak..." "Az ilyen családi életnek kisugárzó ereje van." "...s hódító és átalakító erejének lassanként engedni kezdenek a szomszédok és a barátok is."
"Ez a meggyógyult család." Az ilyen családban "Nem félnek a születendő gyermektől, sőt boldog örömmel várják, mert közösségük erősödik és Isten ajándékozó kedvének új gazdagságát fogadják el benne." "Az ilyen családi élet Istennek tökéletes remeklése..."
1937.
A szemelvényt szerk.: Bóna Mária Ilona
Bp. 2001. január
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:30:37, szombat
|
| |
| |
A nagy vízválasztó
"Mi most a történelemnek egyik óriási hegygerincén haladunk által. Olyan tetőn, aminők századok vagy évezredek távolában követik egymást. Nem csoda, ha mi is érezzük ezt a kettős érzést: két különböző világkép együttesét,..." "...az egyéniség és a közösség világát."
A fenti bevezető gondolatsort Ravasz László azzal folytatta, hogy a középkor ezer esztendejének rendi államának áthághatatlan törvényei között élő embereknek - "ahol nem egyének, hanem életgondozásra kijelölt típusok születnek" - mennyire nem volt lehetőségük egyéniségük kiteljesedésére. Majd ezzel összehasonlítva leírja: a reneszánsztól a világháborúig mi mindent tett az emberiség az "egyéniség" kultuszának megteremtéséért.
Figyelmeztetőn leírja azokat a - közösségeket felőrlő és szétromboló - veszélyeket, amelyek az eredetiség és a függetlenség kísérőjelenségei. Ilyen pl: a "nihilizmus", "a hagyomány és tekintély erejének végeszakadása". Az egész újkoron át a jelenség azonos: "a közösség meg akarja tartani magát a lázadó egyéniséggel szemben, a lázadó egyéniség el akarja hárítani az útból a gátló közösséget..."
"...Nem tudjuk, melyiknek van igaza; annak-e, aki a rendet hirdeti vagy annak, aki a szabadságot: az egyéniség papjainak vagy a közösség prófétáinak."
A megoldás a keresztyén gondolatban, az "evangéliomban" található. (Pl: Jézus a Tábor hegyén egyik felől Mózes, másfelől Illés alakjában jelenik meg, majd egy hangot hallanak a tanítványok: "...ez az én Fiam, Ő reá hallgassatok.")
"Isten teremtette az egyéniséget...azért, hogy a közösségnek szolgáljon; a közösséget azért, hogy az egyéniséget hordozza, táplálja és kivirágoztassa."
Bp. 2001. január
A szemelvényt szerk. Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:27:15, szombat
|
| |
| |
Közös munka, közös Vezér alatt
Ravasz László ezen a címen, a Life and Work (Élet és Munka) világszövetsége nevében tartotta üdvözlő beszédét az Evangéliomi Keresztyén Leányegyesületek Világszövetségének budapesti nagygyűlésén.
Beszédében az Élet és Munka keresztyén világszövetségének 1925. évi megalakulásáról, annak eszmeiségéről beszélt. Elmondta, hogy a világszövetség végrehajtó bizottsága őt bízta meg a "keresztyén leányegyesületek világszövetségének budapesti nagygyűlésének" üdvözlésével. Ennek a megbízatásnak nagy örömmel tett eleget, mert a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek szervezete (ezen belül a Leányegyesületek Szövetsége), és addigi munkája volt az Élet és Munka világmozgalomnak egyik "ihletője és csattanós igazolója", "...az egész világ keresztyénségének közös és egységes munkája."
Ebben a munkában - "...meg kell állapítanunk, hogy az egész földkerekségén egyetlen óriási harc folyik kultúrában és emberi szívekben: Krisztus és Béliál harca.
A Keresztyén Leányszövetségnek feladata kettős: először az egyének Krisztus útján való, az egyházaik öntudatos tagjává nevelése; másodszor láthatóvá tenni ez öntudatos tagok lelki közösségének ma még láthatatlan egységét.
Befejezésül üdvözölte az Élet és Munka világmozgalom nevében a Keresztyén Leányegyesületek budapesti nagygyűlését és a következő szavakkal kívánt áldást munkálkodásukra: "Legyen reájuk és tagjaikra nézve Krisztus az élet és az Ő országának építése az egyetlen munka."
Bp.- 2001. február
A szemelvényt készítette: Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:24:22, szombat
|
| |
| |
Az aranykapu
"Nyitva van az aranykapu, csak bujjatok által."
Ravasz László ezt a gyermekjáték-éneket adta mottójául a Legyen világosság című kötetében, a Nevelés címszó alatt közölt: Az aranykapu című fejezetnek. Ez az írása elhangzott élőszóban a Baár-Madas Leánynevelő Intézet záróünnepélyén, 1934-ben.
A beszéd elején leírja a mindannyiunk által jól ismert népi gyermekjátékot, majd párhuzamot vonva beszél a Baár-Madas Leánynevelő Intézetről: "...van egy olyan kapu, amelyen ha átmegy az ember, egészen mássá lesz. Igaz, hogy nem lehet egy lépéssel átmenni alatta; sokáig, sokszor évekig tart az átmenetel. De csak az megy igazán át rajta, aki közben egészen átalakul."
Az átalakulás tíz éves kislánykorban vette kezdetét, és 18 éves hajadonként hagyták el az intézetet a növendékek. "Általmenve az aranykapun": az iskola falai között elsajátítva az általános emberi műveltség alapismereteit, mint "művelt magyar nők" - akik képessé váltak arra, hogy az egyetemen az emberi tudományt a tudományos megismerés eszközeivel "búvárolják" - léptek ki a "kapubolt" alól. E boltozat alatt eltöltött nyolc év alatt - ahol kezdetben minden egyes kisleány egy ígéret volt csupán, - majd találkozva Jézus Krisztussal, a "lelkek királyával", a legnagyobb életalkotóval, aki véghezvíve rajtuk a csodát: a beteljesedést adva eredményül.
Ez az átalakulás azonban folytatódik és majd csak a sírral fejeződik be, de aki jól ment az "aranykapun által", amiatt nem kell aggódni, mert arról "tudjuk, hogy kiben hisztek és ki népei vagytok"; és az akármerre jár, "tövisben is, bozót közt is, még a halál árnyékának völgyében is, atyai földön jár", vagyis rájuk az élet kertje vár.
Tanítóikra azonban - egy életen át az iskola falai között maradva - a múlandóság kertje vár. "Megállanak a kapu előtt fiatalon, ezer álommal, becsvággyal, hősies elszántsággal gazdagon s kilépnek a kapu alól fáradtan, törődötten, elfakult orcával, deres fővel és meggörnyedt derékkal."
Vannak a tanítók között olyanok is, mint a kedves igazgató: "Anna néni", aki az egész utat sem bírta végigjárni, aki a második harmadban már "csendesen félreállt...". Mert "ami életet innen magatokkal visztek, az mások önfeláldozásából táplálkozik." Ezért az áldozatért nem kell sajnálni őket, mert "önként vállalták ezt az áldozatot s egy olyan törvényt hajtanak végre, amelyet Krisztus iktatott bele a világba és hulló vérével pecsételt meg..."
Ezért, Anna néni törékeny alakja olyan, mint az asszonyi hősiesség követendő élő példaképe.
Egy gyermekverssel kezdte és annak képével is fejezte be beszédét Ravasz László. A jelképpé váló Baár-Madas leánynevelőintézet "aranykapujából" kitekintve a "magyar pusztaságra", biztatásul a fülekbe dúdolva: "Menjetek tovább bizakodva, nem csüggedve, újra meg újra megerősödve, mert nyitva van az aranykapu, a jobb magyar jövendő tündérkertje felé; hiszen ez is egyik bejárója annak s csak ilyen kapukon át érkezhettek meg oda ti, nálunk jobb nemzedék; gyermekeink és unokáink, a boldog Magyarország ígéretföldjére!"
A szemelvényt készítette: Bóna Mária Ilona
2001. február |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 13:22:17, szombat
|
| |
| |
RAVASZ LÁSZLÓ: A vallásos nevelés
A vallásos nevelésről 1936 Virágvasárnapján rendezett nagygyűlésen tartott beszédet. A rendezőség a vallásos nevelés három fő probléma-ágazatát: egyház, iskola, család akarta felsorakoztatni. Ravasz Lászlónak jutott - utolsó felszólalóként - az összefoglalás feladata.
Virágvasárnapját a gyermek és a nevelés nagy gondolatának szenteljük.." Ekkor "érezzük meg azt a nagy hitvallást, hogy a gyermek mekkora kincs és felelősség. Megvalljuk tehát azt, hogy a gyermek Istennek legnagyobb ajándéka." "...felülről jövő és ingyen kapott ajándék, minden titokzatosságával és minden értékével egyetemben."
"A legnagyobb ajándék, mert életem célja telik meg benne.
Nem apám és anyám az életem célja, hanem a gyermekem.
A hitvesem csak társam; a gyermekem: rendeltetésem."
A gyermek titokzatos lény, mindegyik más, mindegyik egy egész világ. "A gyermek a legnagyobb felelősség." "...a gyermek révén ítéltetem meg." Az Élet Fejedelme a közvádló hatalmát a gyermekre bízta, a történelem és az élet ítélőszéke előtt ő vádol minket." "...sokszor saját magának bűnével, romlásával és kárhoztatásával."
"Virágvasárnapján érezzük meg, milyen kincs bízatott ránk a gyermekben."
Mi magunk, sápadt gyermekként segítségért kiáltunk, hogy a drága kincset, a törékeny, titokzatos kristálykelyhet, amelyből a jövendő áldomását issza egy boldogabb nemzedék, ki ne ejtsük a kezünkből, mert egy egész világ omlik össze.
"És e segítő kiáltásra Jézus áll mellénk, a leghatalmasabb és a legerősebb nevelő. Ő segítheti a gyermeket, nála van jó helyen a gyermek."
Arra kérdésre, hogy: "Milyen legyen a gyermek?" csak azt mondhatjuk: "Legyen a gyermek krisztusi, legyen a gyermek Krisztusé."
Ezért van az, hogy a keresztyén anyaszentegyház kezdettől fogva gyermekpárti volt.
Mi egy 12 éves ifjúról tanítunk, akit álmélkodva hallgattak a bölcsek és gyermekként meggyógyította, ifjúvá tette a világot.
"Azért a legnagyobb nevelő, az egyetlen nevelő, Krisztus."
Az előző felszólalások tanúsága szerint a vallásos nevelés, azaz a gyermekeknek Krisztushoz vitele olyan ügy, amelyet csak mindnyájan végezhetünk el: nemzet, család, iskola, egyén és egyház együtt.
Balgatag dolog arról beszélni, hogy a vallás és a keresztyénség magánügy.
Egyéni ügy, mert a lelkiismeret szentségében dől el, de a legfontosabb közügy is az, hogy: ezen a földön minél több hívő ember, minél több krisztusi ember legyen.
Fontosabb az ipari termelésnél, a technika vívmányainál. Nagyobb dolog Széchenyi gondolata: a kiművelt emberfő csak akkor lesz az egész nemzet értékét meghatározó igazi kincs, ha azt a krisztusi lélek és a krisztusi erkölcs jellemzi.
Ezért nem lehet magánügy, nem mondhatja a család, hogy ezt végezze el helyette az iskola., mert ezt csak együtt végezheti el.
"Nemzetnek, községnek, társadalomnak minden áldozatot meg kell hoznia," "...nem nézheti tétlenül a család, hogy miként kínlódik ezzel a feladattal egyház és iskola. Tudja meg a család, tudja meg minden szülő, hogy ha maga otthon nem segíti életével, áhítatával és példájával a gyermek vallásos nevelését, legdrágább javaiban károsítja meg a gyermeket..." "...mert a gyermek lelkében erősebb lesz a rossz példa, mint a jó tanítás." Ezért, "álljon oda segítőnek a gyermek mellé és a hitoktató mellé, hogy együtt építsék fel az új világot. Sorakozzunk azok közé az emberek közé, akik küzdenek az ellen, hogy utcákon, sajtóban, nyilvánosságban, társaságokban, összejövetelekben olyan beszéd, olyan gondolkozásmód, olyan lelki megnyilatkozások folyjanak amelyek megrontják a gyermek lelkét és elnyomorítják a jövendőt."
Sugározzuk széjjel, hogy: "Jaj a megbotránkoztatónak! Jobb annak, ha egy malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák!"
Virágvasárnapján a mi egyházunk üzen a többi egyháznak is: "a vallásos nevelésnek felekezetinek kell lennie, de keresztyénnek és vallásosnak." A felekezet a forma, a keresztyénség a lényeg. A forma nélküli lényeg szétfolyik, a lényeg nélküli forma üres, "amelyből a halál halk harangozása hallatszik."
"Folyik a harc a gyermek hovatartozandóságáért, az egész társadalomban és magában az iskolában is."
"Emlékszünk-e Salamon megrázó ítéletére?" ... "Hol van az a bátor imperium, amelyik..." "...annak tudjon igazat adni, aki inkább áldoz fel jogot gyermekért, mint gyermeket jogért?"
A Virágvasárnapja azt üzeni a vallásos nevelőknek, hogy "hívővé csak hívő ember nevelhet", "mert csak belőle sugárzik ki az az erő, amely a nevelésben egyedül győzedelmeskedik.". "Hazafiságra nem taníthat olyan ember, aki lelke mélyén nemzetietlen és internacionális." "Jézus a személyiségével nevelt, ma is azért nevel, mert most is az, aki egykor volt."
"Végül, üzenünk a most szintén ülésező Soli Deo Glorianak: ...mindennél jobban szeretjük őket, és mindennél többet várunk tőlük. Nekik különbnek és hívőbbnek kell lenniök, mint amilyenek mi voltunk, hogy jobbak és boldogabbak lehessenek."
"...Üzenjük nekik azt, hogy ma, 1936-ban egy szétzülleni látszó, lázbeteg, irtózatos konvulziók között reszkető világban, amelynek egy mozdulása elsöpörheti a földről mindazt, ami nekünk drága és magyar: mi mégis bízunk, mi mégis hiszünk és üzenjük a római levéllel a magyar ifjúságnak az örök ifjúság evangéliomát: "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését."
A szemelvényt szerk. Bóna Mária Ilona, Bp,2001.márc.2.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 00:37:45, szombat
|
| |
| |
Politikai foglyok szervezeteinek vezetőivel találkozott Patrubány Miklós és Rácz Sándor
A tanácskozást, amelyre az Élő '56 Nádor u. 36. sz. alatti irodájában került sor, Patrubány Miklós kezdeményezte, miután Vanek Béla, az Élő '56 elnöke felhívta figyelmét a volt politikai foglyok szervezeteinek fenntartásaira, a második népszavazással szemben.
A tanácskozáson jelen volt Regéczy-Nagy László, a Társadalmi Igazságtétel Bizottság /TIB/ elnöke, v. Fehérváry István, a Politikai Elítéltek Közösségének /PEK/ elnöke, Menczer Gusztáv, a Szórakész elnöke, Krasznay Béla, a Recski Szövetség alelnöke, Trencsényi László, a Pesti Srác Alapítvány elnöke, Tittmann József, a TIB '56-os tagozatának elnöke, Rácz József, a POFOSZ '56-os tagozatának elnökségi tagja, valamint Vanek Béla.
A vendéglátó szervezetek, miután megtudták, hogy az MVSZ csupán akkor nyújtja be a magyar állampolgárság visszaadásáért kezdeményezett népszavazási aláírásgyűjtő íveket, ha sikerül összegyűjtenie egymillió magyar állampolgár aláírását, valamennyien támogatásukról biztosították a kezdeményezőket.
A korábbi aggódók igen hasznosnak minősítették a találkozót. Minden kérdésükre megfelelő választ kaptak.
A második népszavazás kérdéséről végső döntést várhatóan az MVSZ Küldöttgyűlése hoz majd, hétvégi, székelyföldi ülésén.
Budapest, 2007. május 23.
MVSZ Sajtószolgálat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-26 00:02:02, szombat
|
| |
| |
Tisztelt Barátaink, magyar Honfitársaink!
Együtt a Hazánkért, az Igazságért és a Demokráciáért!
Összefogásra szólítunk fel Benneteket megtépázott HAZÁNKÉRT! MAGYARORSZÁG erkölcsi, politikai és gazdasági válságban van, amit a mindmáig hatalmat gyakorló kormány idézett elő.
TILTAKOZUNK a magyarság jövőjének megrablása ellen!
Összefogással meg lehet és meg kell állítanunk ezt a Hazánkat pusztulásba vezető erkölcstelen és demokrácia-ellenes politikát!
TARTSATOK VELÜNK!!!
DEMONSTRÁCIÓNKAT BÉCSBEN,
JÚNIUS 16-án, 11 órától
a STEPHANSPLATZ-on tartjuk.
"BŰNÖSÖK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA"
ISTEN ÁLDJA MEG MAGYARORSZÁGOT!
A tüntetés pártfüggetlen, kérünk mindenkit a különböző pártokhoz kapcsolódó jelvények, zászlók és transzparensek mellőzésére.
Felszólalnak:
- Dr. Eva Mária Barki jogász (Bécs)
- Riester Árpád tanár
- Prof. Papp Lajos szívsebész
- Dr. Szöőr Anna jogász, pszichológus
- Dr. Varga Tibor jogtörténész
- Dr. Csath Magdolna közgazdász
- Kiss Dénes író,költő,nyelvészprofesszor
- Erb József FIDESZ-KDNP képviselő
- Dr. Horkovics-Kováts János az MVSZ németországi elnöke
- Orbán Eva tanárnő
- Balog Barna nemzeti újságíró
- Wittner Maria 1956-os hős
- Dr.Bakos Batu nyug.polgármester, jogász
- Jelenczki István filmrendező
- Dr. Drábik János Szabad Europa Rádió nyugdíjas vezetö programszerkesztöje
- Bánfi Ferenc előadóművész
- Waszlavik László zenész, előadóművész
- Krizbai Imre refomátus lelkész (Erdély)
- Drótos Vince református lelkész
- Eperjes Károly színművész
- Tolcsvay Béla zeneszerző
- G.Szabó Klára MVSZ Olaszország
- Rácz Szabó László VMSZ elnök (Délvidék)
További információ a http://demokraciaert.tripod.com weboldalon, illetve az alábbi e-mail címeken kapható:
Hunnia Baráti Kör, Stuttgart
hunnia.baratikor@googlemail.com
Magyar Demokráciáért Mozgalom, München
demokraciaert@googlemail.com
Sajtótájékoztató a szervezökkel 15.oo - 15.15 órakor az infopultnál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 376
- e Hét: 1119
- e Hónap: 2066
- e Év: 38007
|
|
|
Offline
