|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 16:02:26, péntek
|
| |
| |
ÉLETIDŐK
(Részlet)
"Minden ember az életidejét időben és térben éli le. Az időre vonatkozóan három dimenziót ismerünk: jelen-, múlt- és jövőidő.
A jelen embere magában hordozza múltját és jövőjét, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges.
Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ükszüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy.
Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.
A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük.
Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába.
A múlt, tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
Ábra látható itt:
http://furaila.xfree.hu/64791
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.
Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását..."
Pesterzsébet, 2003. március 4.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 15:50:46, péntek
|
| |
| |
TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL MÁSKÉPPEN...
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL majdnem mindenkinek az infrastrukturális fejlesztés jut eszébe. Villamosítás, hírközlési- és a kommunikációt szolgáló berendezések, vezetékes vízellátás, szennyvízelvezető csatornák, aszfaltozott út- és vasúthálózat; minden szükségletet kielégítő szolgáltató intézmények...
Csakhogy: ma már van a településfejlesztésnek emberi vonatkozása is. A XXI. század igazi kihívása az, hogy az emberiség összességében képes lesz-e a kisebbségben lévő tudósok által kifejlesztett és megkonstruált technikai vívmányokat, műszaki berendezéseket - a saját hasznára - alkalmazni- felhasználni-TUDNI. Mert, egyre nagyobb a szakadék ezen a téren.
(A csernobili atomreaktor sem robbant volna föl, ha nem funkcionális analfabétákra bízták volna a kezelését és működtetését. Kevesen tudnak arról, hogy a ,,nagy októberi szocialista forradalom" évfordulójára tett többlettermelési felajánlás miatt iktattak ki egy hűtőláncot, mert így remélték a termelési folyamat felgyorsulását, a túlteljesítést elérni! Csakhogy olyan mértékben hevült föl a reaktor, hogy tűz ütött ki, majd felrobbant!!!)
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS (TÉRBELI) emberi vonatkozásai:
Már korábban írtam arról, hogy minden ember az életidejét IDŐBEN és TÉRBEN éli le.
1.) Az IDŐVEL kapcsolatosan kifejtettem, hogy minden ember - az őseitől örökölt génállományával - magában hordozza a múltját és jövőjét is.
2.) Az ember TÉRBELI életét meghatározza, hogy a Föld nevű bolygó melyik féltekére születik, vagyis, életidejét hol éli le. Hol kell megkeresnie és megtalálnia a helyét az adott társadalmi- gazdasági valóságban.
Az osztálytársadalmak megszűntével, a jelen embere elsősorban MAGÁNEMBER, aki a magánéletét általában CSALÁDBAN éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
CSAK A JÓ CSALÁDI HÁTTÉR BIZTOSÍTHATJA AZ EGYÉN SZÁMÁRA A STABILITÁST, AZ ELÉRHETŐ CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT.
-*-
Visszatérve az EGYÉN-ekre, akik a civilizációs fejlődés mai fokán ilyen-olyan társadalomba születnek bele és egy társadalmi közösségnek a tagjai, róluk/rólunk szeretnék írni.
RAVASZ LÁSZLÓ gondolataival igyekeztem megfogalmazni azt ahogy ezt a bizonyos, jó családi hátteret a magánember megteremtheti magának.
A család
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tevékenység határozza meg: a család, a szakmai munka és a jövő.
A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll. Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás. A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni. Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége. A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya. A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot. Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő. Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának. Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László)
Budapest, 2001. december 5.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 14:32:11, péntek
|
| |
| |
LÉGY RÉSEN, MERT AHOVA A PUSZTÍTÁS SZELLEME NYOMAKSZIK ÉS AHOVA BETESZI A LÁBÁT PUSZTÍTVA TOMBOL!!!
"Álomsziget"-ről azt gondolom...
Olvasom a HÍREK-ben, hogy:
"A gyönyörű, de kívül-belül elhanyagolt állapotú Andrássy úti paloták, és általában a rendkívül értékes budapesti épületek és tömbházak iránt feltűnő érdeklődést mutató ... vállalkozások közé tartozó Elbit főnöke, Shimon Yizhaki elmondta, hogy cége a kapott vételárral a szintén izraeli vállalatok és bankok beruházásában megvalósuló óbudai Álomsziget nevű szórakoztató centrum építésébe kíván beszállni. A jelenlegi magyar kormány álmaiban fontos szerepet játszó Álomsziget egy másfél milliárd euró (380 milliárd ft) értékben megvalósítandó gigantikus szórakoztató negyed lesz."
Minő csodálatos "lehetőség" rejlik ebben az "álomban"! A már 18 éves korukban meddővé tett, szép magyar lányok, akik lehetőleg szinglik, a megkeresett pénzükön plasztikázott mellükkel és testékszerrel, meg tetkóval "feldíszített" nemi szerveikkel árulhatják majd a testüket, mint örömlányok az "Álomszigeten"!
Ez a jövő! Ezt szánják a magyar fiatalságnak. Egy olyan "álomszigetet", ahol lehet majd könnyű drogokkal tönkretenni magukat az áruvá és fogyasztóvá degradált magyar fiataloknak.
Miközben a lepusztulásos ökipusztulós folyamatot előidéző "Álomsziget" tulajok jól meggazdagodnak rajtuk, rjatunk magyar "bulizni" vágyó embereken!!!
LÉGY RÉSEN, MERT AHOVA A PUSZTÍTÁS SZELLEME NYOMAKSZIK ÉS AHOVA BETESZI A LÁBÁT PUSZTÍTVA TOMBOL!!!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:37:11, péntek
|
| |
| |
Ne zavarjon senkit, hogy Elias nyugat-európai, hűbéri társadalmainak kultúraértelmezését és annak közlését közlését szükségesnek, sőt aktuálisnak tartom!
Miért?
Talán, azért, mert nálunk egy ilyen neo-hűbéri társadalmat épített ki a bolsevik-liberál hatalom.
Mi most tartunk ott, ahol Németország, Franciaország és Anglia a XVIII. században!
Lehet olvasgatni, mert sok tanulságot találhatnánk az alábbi írás-részletekben!
Nekem, legalább is nagyon tanulságos volt Elias tanulmányának olvasása, mert nagyon sok HASONLATAOSSÁGOT TALÁLTAM BENNE A MAI MAGYAR "KULTURÁLIS" VISZONYOKKAL KAPCSOLATBAN...
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:30:40, péntek
|
| |
| |
Kultúraértelmezések, a kultúra szűk- és tág fogalma
Lexikális megfogalmazásban a kultúra a szellemi és az anyagi javak összesszége, (de a tudomány, függetlenül attól, hogy szellemi természetű, kultúrán kivüli(?).
A szóhasználat az újság-, a rádió-, a televízió- az irodalom- és a művészettel azonosítja.
Köznyelvben: környezetkultúra, lakáskultúra, öltözködési kultúra, viselkedéskultúra, beszédkultúra, a biológiában és a mezőgazdaságban még: kultúrtalaj és a kultúrnövény is előfordul.
A kultúra szűkebb értelmezése: - "magas"- vagy "elitkultúra" (tényleges kultúra(?),
- tömegkultúra (álkultúra(?).
A kultúra tágabb értelmezésben - a mindennapi lét kultúrája, a mód ahogy az
ember különböző korszakokban - archaikus és
történelmi - élte az életét, ahogy a közben szer-
zett ismereteit használta és továbbadta.
Tehát az életmód, mely mindenféle kulturális
igény alapja; színvonalának alakulása befolyá-
solja az életszínvonal fejlődését, a magas
kultúrában rejlő személyi fejlődés lehetőségét is.
A kultúra e három nagy területe az európai polgárosodással kezdődő időszakban vált el egymástól.
A hűbéri társadalomban még nagy szerepet betöltő népi kultúrában egységben voltak. Ez az egység bizonyos fokig jellemző volt az un főnemesi "udvari"(elit) kultúrára is.
Az elitkultúra nem egy terméke nyúlt vissza a népi kultúrához (zene, irodalom): (jellemző a megszerzés útja).
A hűbéri társadalom mindkét kultúrája beépült a későbbi idők mindennapi- (tömeg) kultúrájába.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:28:09, péntek
|
| |
| |
NORBERT ELIAS A civilizáció folyamata című "szociogenetikus és pszichogenetikus vizsgálódások"-jában a francia-, és angol, valamint a német "kultúra" és "civilizáció" szociogeneziséről ír
Norbert Elias (1897, Breslau (Wroclaw) a fin-de-siecle=(fen dö sziekl)=a múlt-századvég (asszimilált német zsidó család) gyermeke.
Orvosnak készül, de doktori disszertációját már történelemfilozófiai témából írja. Erősen szociológiai és pszichológiai érdeklődésű. 1924-ben akadémiai pályát és Heidelbergben szociológiát választ. Ott ismerkedik meg Karl Mannheimmel.
A mannheimi tudósszociológiát példaképnek, szellemi forradalomnak tekintette. Frankfurtba követi példaképét, mint asszisztense. Ekkor gyűjtötte össze későbbi társadalomtörténeti és szociálpszichológiai munkáinak alapanyagát.
Elias kései polihisztor. Ezt mutatja tanári disszertációja és az ekkor kezdett civilizációtörténeti munkássága is. 1933-ban a nácizmus elől Párizsba emigrált. Két évig az École normale supérieure tanára. Majd Angliába vonul vissza a londoni egyetem közgazdasági karán kap állást a felnőttoktatás keretében. Londonban fejezi be jelen könyvét, főművét. Mire a kiadó kiadja, kitör a II. vil. háború és főművének az eltemetés lett a sorsa. Tanárnak hívják Leicesterbe, a szociológiai tanszékre, majd 1962-ben Omahába. Onnan vonul nyugalomba 1964-ben.
Néhány tanulmányt készít a csoportdinamikáról, sportszociológiáról, s aztán a 60-as évtized végén eljön főművének és szerzőjének felfedezése. Megjelenik angolul, hollandul, franciául.
A mű klasszikus olvasmány lesz.
...
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:25:04, péntek
|
| |
| |
Fogalmak és történelmi összefüggések európai országokban
"A "kultúra" és a "civilizáció" ellentétének szociogeneziséről Németországban
(Bevezetés)"
Norbert Elias szerint a civilizáció fogalmában a Nyugat öntudata (a nemzeti tudat) fejeződik ki. Összefoglalja, mindazt amit az utóbbi két-három évszázad nyugati társadalma önmagát - korábbi önmagához képest, vagy mai "primitívebb" társadalmakhoz képest - előbbre tartónak véli.
A "civilizáció" azonban a különböző nyugati nemzeteknél nem ugyanazt jelenti.
Mindenekelőtt a különbség a szó angol és francia, illetve német használata között van.
Az angol és a francia a "civilizáció" fogalmával foglalja össze a saját (nemzeti) jelentősége, a Nyugat és az emberiség haladása felett érzett büszkeséget; vonatkozhat politikai, gazdasági, vallási vagy technikai, erkölcsi vagy társadalmi tényekre.
Vonatkozhat teljesítményekre is és az emberi tartásra "behaviourjére", függetlenül attól, hogy teljesítettek-e valamit, vagy sem.
A német nyelvterületen a "civilizáció" valami egészen hasznos dolgot jelent, az emberi létezés felületét fogja át.
Az a szó, mellyel németül az emberek magukat értelmezik és kifejezi a saját teljesítményük és lényük felett érzett büszkeséget: a "kultúra".
A német kultúra fogalom - lényegében - a szellemi, művészi és vallási tényekre vonatkozik; egyfajta szigorú válaszfalat húz a politikai-, gazdasági- és társadalmi tények közé.
Legtisztábban a "kulturális" melléknévben fejeződik ki, mely nem az ember létértékeit, hanem az emberi produktumok értékét és jellegét jelöli; a "behaviurre" az ember teljesítményétől független.
Ez a szó: a "kulturális" fogalma nem fordítható le közvetlenül franciára és angolra.
A két fogalom: a civilizáció és a kultúra értelmezésének különbsége leginkább a népek közötti nemzeti különbségek megítélésében van.
A civilizáció azt hangsúlyozza, ami az emberekben közös.
A német kultúrafogalom különös erővel emeli ki a nemzeti különbségeket: pl a néprajzi és antropológiai kutatásokban. Így keresve választ arra a kérdésre, hogy: "Voltaképpen mi is a mi sajátlagosságunk?". E kultúrafogalomban egy olyan nemzet öntudata tükröződik, mely a nyugati népekhez képest csak rendkivül későn vált szilárd politikai egységgé. Ellentétben a civilizáció-fogalom ama funkciójával, mely a gyarmatosító csoportok és nemzetek állandó terjeszkedési törekvéseit fejezi ki.
Bármilyen különböző is azonban ez az öntudat, a németek, akik büszkén beszélnek "kultúrájukról", s a franciák és angolok, akik ugyanilyen büszkén gondolnak "civilizációjukra", egyaránt magától értetődő számukra, hogy ezen a módon kell szemlélni az egész emberi világot.
(Folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:23:02, péntek
|
| |
| |
"A "civilizáció" és "kultúra" ellentétpárjának fejlődésmenetéről"
A fenti cím alatt Norbert Elias Kant 1784-ből származó, Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből című művét említi. Ebben Kant ezt mondja: "A művészet és a tudomány kultúrálttá tett minket. Civilizálódunk, szinte túlságosan is, mindenféle illemben és modorban."
"A moralitás eszméje ugyanis még a kultúrához tartozik, ennek az eszmének a becsülés keresésében és külső tisztességben való használata pedig csupán hasonlít az erkölcsösséghez, s így pusztán civilizálódást jelent."
Elias szerint ez a szembeállítás csak másodsorban vonatkozik nemzeti ellentétekre.
Az előtérben társadalmi, szociális ellentét áll, mely (a nemzeti ellentét magvát is tartalmazza) a túlnyomórészt franciául beszélő, francia mintára "civilizált" udvari nemesség és egy németül beszélő értelmiségi középréteg között, melynek tagjai elsősorban a polgári "fejedelmi szolgák" vagy hivatalnokok köréből s alkalmanként a vidéki nemességből kerültek ki.
Velük szemben áll a mindenfajta politikai tevékenységből kirekesztett réteg, akiket a szellemi, tudományos, vagy művészi teljesítményük legitimál. Vagyis a megkülönböztető viselkedésre, amit udvari körökben civilizáltnak tartanak nem lenne semmi szükségük.
Az 1736-os Zedler-féle Universal Lexikon "Udvar, udvariasság, udvari ember" címszava szemlélteti érzékletesen, hogy míg külsőleg úgy viselkedik, mintha készséggel állna az udvar szolgálatára az "udvari ember" - még akkor is, ha ez nehezére esik - ezt nevezi udvariasságnak, mellyel elismerést és érdemeket lehet szerezni.
Ezzel szemben áll a belső érték és erény, melyek puszta létével kellene kiváltaniuk a nagyrabecsülést.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:21:55, péntek
|
| |
| |
"Példák az udvari szemléletmódra Németországban"
Németországot a harmincéves háború után az iszonyú gazdasági kimerülés és az elnéptelenedés jellemzi. Franciaországhoz és Angliához képest a német polgárság a 17., sőt még a 18. században is szegény, a kereskedelem, a távolsági kereskedelem (amely a 16. sz-ban még igen fejlett volt) hanyatlásnak indult. A nagy kereskedőházak vagyonai - részben a kereskedelmi útvonalak, a tengerentúli felfedezések következtében, a hosszú háborús zűrzavar miatt - szétszóródtak. Szűk látókörű kisvárosi polgárság marad csak, mely lényegében a helyi igények kielégítéséből él.
Az udvaroknál - elégtelen eszközökkel - utánozzák XIV. Lajos udvartartását, és franciául beszélnek.
Leibnitz az egyetlen német udvari filozófus, a kor egyetlen nagy német alakja is franciául, vagy latinul beszél és ír, s csak keveset németül. Őt is foglalkoztatja a nyelv problémája. Mauvillon (1740-ben) szerint: "egy nemzetnek, melynek kebelében oly sok, egymástól független nép fér el, nehéz alávetnie magát kevés számú tudós döntéseinek".
Mégis elsősorban tudósok, a legkülönfélébb középrétegbeli "fejedelmi szolgák" próbálják egy meghatározott szellemi rétegben megteremteni a németség modelljeit, s így legalább ebben a szellemi szférában megteremteni azt a német egységet, amely a politikában még nem látszik megvalósíthatónak. Ugyanezt a funkciót tölti be a kultúra fogalma.
1780-ban (Franciaország és Anglia nyelve már régóta elnyerte szilárd, klasszikus formáját) jelenik meg Nagy Frigyes A német irodalom című írása, melyben a német írásbeliség csekély és nem kielégítő fejlődése miatt panaszkodik. "Félbarbár nyelvet látok, amely ugyanannyi nyelvjárásra bomlik, ahány tartománya van Németországnak. Minden kör azt képzeli, hogy az ő tájszólása a legjobb. ...A harmadik rend már nem tesped szégyenletes megalázottságban. Az apák biztosítják gyermekeik tanulmányait, anélkül hogy eladósodnának..."
Azt jósolja, hogy a fokozódó jóléttel a német művészet és tudomány is virágzásnak indul, civilizálódnak a németek, ami egyenértékűvé teszi őket más nemzetekkel, saját magát Mózeshoz hasonlítja, aki közeledni látja népe új virágkorát, ám azt már nem éli meg.
Közben, 1766-ban megjelentek Lessing dramaturgiai írásai (Laokoon), előadták Goethe Götz von Berlichingenjét, elkészült a Werther, már régóta kész Klopstock műve a Messiás: 1748-ban jelent meg. 1781-ben jelent meg Schiller Haramiákja és Kant A tiszta ész kritikája című műve, 1787-ben Schiller Don Carlosa és Goethe Iphigéniája.
Minderről Frigyes egy szót sem szól...Az ifjú nemzedék egyetlen művét említi, a Sturm und Drang és a Shakespeare-imádat legnagyobb alkotását a Götz von Berlichingent. Jellemző, hogy "basses classes", az alsó néprétegek nevelésével és szórakozási formáival összefüggésben, mert ízléstelennek tartotta eme művészeket és műveiket.
Miként is érthetett volna meg és értékelhetett volna egy olyan drámai és irodalmi alkotást, melynek középpontjában éppen a rendi különbségek elleni harc állt, s amely azt kívánta megmutatni, hogy a társadalmilag alacsonyabban állók fájdalmában is van nagyság és tragikum, nemcsak a fejedelmekében és királyokéban, az udvari arisztokráciáéban?
Annak ellenére, hogy az udvari arisztokrácia hagyományait követve ő is franciául beszél, sokat tett Poroszország és közvetve Németország gazdasági és politikai fejlődésért. Egész életében egyfajta diszharmónia figyelhető meg aközött, amit mint uralkodó tett, és aközött, amit, mint ember és mint filozófus leírt.
Időnként a német polgári értelmiség érzései is ennek megfelelően paradoxak voltak vele szemben: háborús és politikai sikerei megerősítették német öntudatukat, amit már régóta nélkülöztek, és Frigyes sokuk szemében nemzeti hős lett.
Ugyanakkor a nyelv és ízlés kérdésében tanúsított magatartása olyan volt amely ellen a német értelmiségnek harcolnia kellett. Lényegében ebből a rétegből származtak azok az emberek akik a "művelődés" és a "kultúra" fogalmának sajátosan német súlyát és irányát megadták. Miattuk nevezték később Nématországot a költők és gondolkodók országának.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-15 10:20:29, péntek
|
| |
| |
"A középréteg és az udvari nemesség Németországban"
A polgári körök Németországban is lassacskán jobb módúakká váltak. De ez a polgárság más nyelven beszél, mint a király.
Goethe Költészet és valóság 10. könyvében így ír erről: "...egyszercsak leráztunk magunkról mindent, ami francia". Ebben a hangulatban írta a Götzöt.
1759-ben írja Lessing Levelek a legújabb irodalomrólban (I.rész 17. levél): "A természet nem ismeri azt a gyűlöletes különbséget, melyet az emberek maguk között tesznek. A szív minőségeit úgy osztja el, hogy nem részesíti előnyben a nemeseket és gazdagokat."
A 18. század második fele egész irodalmi mozgalmának olyan társadalmi réteg a hordozója, amely az udvari társasági élet "természetellenességével" szemben a "természetes"-t hirdeti.
Ez a mozgalom azonban nem politikai, hanem szociális, a társadalomalakítás kifejeződése.
Egyfajta polgári avantgárd fejezi ki magát; elitet alkottak a néppel szemben és másodrangú emberek voltak az udvari arisztokrácia szemében.
Goethe a Wertherben különösen világosan mutatja meg a két frontot, mely között ez a réteg él:
"Legjobban - olvashatjuk 1771. dec. 24-éről - a fatális polgári viszonyok ingerelnek. Éppoly bölcsen tudom, hogy mint bárki, mennyire szükséges és mennyi előnyt jelent nekem is a rendek közötti különbség; de hát ne álljon az utamba..."
Jelentése: a kapuknak lefelé zárva kell maradniuk. Felfelé viszont ki kell nyílniuk. Nem gondolhatott arra, hogy a felfelé vezető utat lezáró falat széttörje, mert attól félt, hogy a viharban ledőlne az a fal is, amely őt magát az alatta levő néptől elválasztotta.
Hasonló mozgalom létezett Franciaországban. A középosztálybeli körökből emelkedett ki Voltaire és Diderot. De ott a tágabb, udvari társadalom, a párizsi "Society" minden nehézség nélkül befogadta és beolvasztotta ezeket a tehetségeket.
A francia Mauvillon 1740-ben ezt írja a német viszonyokról:
"A német nemes gőgös és büszke, néha egészen a gorombaságig. ... Ritkán fordul elő, hogy rangon alul kötnek házasságot. ...ritka az is, hogy ... érintkeznek polgári egyénekkel. ...akármilyen érdemeik legyenek is.".
A nemesség nagy részének erős elzárkózása a német középrétegektől akadálya egy egységes, példaképül szolgáló, központi "Society" (zárt érintkezési kör) kialakulásának; melynek más országokban döntő hatása volt mint az egyik állomásnak a nemzetté alakulás útján...
A túlnyomórészt hivatalnokokból, álló szük réteg (lelkész és tanár), akik jövedelmüket közvetlenül vagy közvetve az udvartól kapták, de nem tartoztak az udvari, a "jó társasághoz", ez a szűk értelmiségi réteg, mely szétszórva az egész német területen, individualizált formában a német hagyományokra rányomta bélyegét.
Értelmiségi réteg ez, melynek nincs széles polgári háttere. A kereskedő polgárság, mely az író értelmiség közönsége lehetett volna a 18. században a legtöbb német államban még viszonylag kialakulatlan.
Az írástudó német értelmiség lebeg a levegőben. Menedéke és birodalma a szellem és a könyv. Büszkesége a tudományos és művészi teljesítmény. Erős a tendencia arra, hogy éles választóvonalat húzzanak a tisztán szellemi teljesítmények, mint a voltaképpen értékesek és a politikai, gazdasági és társadalmi teljesítmények között; ami teljesen ellentétes a felemelkedő angol és francia polgárság jelszavaival.
A szóban forgó német és a megfelelő francia értelmiségi réteg felépítésének eltérését Goethe és Eckermann levélváltása tükrözi Ampe're Weimarba érkezésekor, akiről kiderül, hogy: "húsz-egynéhány éves, életvidám fiatalember". Ekkermann kifejezi csodálkozását, mire Goethe így válaszol: "... drága árat kellett fizetnünk itt Közép-Németországban a magunk kicsinyke bölcsességéért. Hisz alapjában véve mi mindannyian szegényes, elszigetelt életet élünk! A voltaképpeni néptől nagyon kevés kultúra jut hozzánk, és valamennyi tehetséges ember és jó koponya szanaszét van Németország-szerte. ...úgyhogy a személyes eszmecsere ritkaságszámba megy. Pedig hogy ez mit jelentene, olyankor érzem, amikor erre járnak olyan férfiak, mint Alexander von Humboldt és egyetlen nap alatt előbbre visznek abban, amit keresek és szükséges tudnom, mint amennyire évek alatt eljutok magányos utamon. ...képzelje el a 19. sz. Párizsát, ahol három emberöltő óta Molie're, Voltaire, Diderot és a többi... olyan szellemi gazdagság került forgalomba, amilyennek párját egy halomban az egész földön hiába keresné, és akkor meg fogja érteni, hogy egy olyan jó fejű ember, mint Ampe're, aki ebben a bőségben nőtt fel, huszonnégy éves korára bízvást vihette valamire."
Franciaországban az értelmiség egy helyen gyűlik össze; többé-kevésbé egységes és központi jó társaság érintkezési köre tartja össze; Németországban a sok, viszonylag kicsiny főváros miatt nincs központi és egységes jó társaság. Az értelmiség itt az egész országban szétszórtan él. Amott a társalgás az egyik legfontosabb érintkezési eszköz, ráadásul már évszázadok óta művészet is; emitt a legfontosabb érintkezési eszköz a könyv, s ez a német értelmiségi réteg nem annyira egységes beszélt nyelvet, mint inkább egységes írott nyelvet alakít ki.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
312 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1729
- e Hét: 3439
- e Hónap: 12043
- e Év: 47984
|
|
|
Offline
