|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 21:34:03, kedd
|
| |
| |
Kabai nyaralni ment börtön helyett?
2007-07-17 18:17
A nyírbogátiak úgy tudják: Veres János pénzügyminiszter volt üzlettársa, Kabai Károly vagy nyaralni ment, vagy befeküdt egy kórházba - ezért nem vonult be tegnap a börtönbe. Falujában már régóta nem látták. A vállakózó elleni elfogató parancs kiadásáról még nem döntött a bíróság.
A szocialisták volt polgármester-jelöltjének tegnap kellett volna megkezdenie három éves büntetését - amit több száz millió forintos adócsalásért kapott. Korábban már többször kérvényezte a büntetés letöltésének elhalasztását idegösszeomlására és egészségügyi állapotára hivatkozva, emiatt egy időre el tudta kerülni a börtönt.
Utolsó kérvényét július 10-én azonban elutasította a bíróság. Kabai Károly a tavaly őszi önkormányzati választásokon az MSZP nyírbogáti polgármester-jelöltje volt, a tavaszi országgyűlési választásokon pedig az ő busza szállította a szocialista szimpatizánsokat Veres János kampány-rendezvényeire.
hírTV |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 21:32:36, kedd
|
| |
| |
Újabb Hankook-botrány?
2007. július 17. 17:32
Most egy újabb, a kormány által szenzációsnak kikiáltott kirakat-beruházásról derült ki, hogy szinte semmi sem úgy van, ahogy azt korábban állították - hangsúlyozta Szijjártó Péter közleményében.
Újabb aggályok a Hankook beruházása körül -a Fidesz véleménye
Az MSZP-SZDSZ kormány gazdaságpolitikája pénzügyi-gazdasági válságba sodorta az országot. A kormány a tehetetlenségét kirakat-beruházásokkal próbálta elfedni és közpénzből több milliárd forint támogatást nyújt multinacionális vállalatoknak ahelyett, hogy a magyar kis- és középvállalkozások számára nyújtana segítséget.
Most egy újabb, a kormány által szenzációsnak kikiáltott kirakat-beruházásról derült ki, hogy szinte semmi sem úgy van, ahogy azt korábban állították. A kormány 20 milliárd forint támogatást adott a Hankooknak 1500 munkahely megteremtésére, ami 13,5 millió forint támogatást jelent munkahelyenként. Ehhez hasonló nagyságrendű támogatásról a magyar kis- és középvállalkozások még csak nem is álmodhatnak. A Hankook körüli mizéria és a legújabb hírek - a cég ellen munkaügyi vizsgálat zajlik, az érdekvédők elszámolási szabálytalanságokról és törvénytelen elbocsátásokról panaszkodnak - egyértelműen mutatják, hogy a kormány által sok milliárd forinttal támogatott kirakat-beruházások nem alkalmasak arra, hogy a magyar gazdaságot kihúzzák a válságból és növekedési pályára állítsák.
Szijjártó Péter
fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 19:33:45, kedd
|
| |
| |
Zsuppán András, reflektor@hetivalasz.hu
7. évfolyam 28. szám, 2007.07.12.
Pántlikázott pénzek
Az uniós forrásokért tülekedők listája már nyilvános: az energiamogul Kapolyi László és a beváltatlan ígéreteivel házaló Demszky Gábor egyaránt európai pénzekben utazik.
Várhatóan július 25-én jelenti be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy milyen kiemelt tervek megvalósítását támogatja a kormány a rendelkezésre álló európai uniós forrásokból. A 2007-2008-as évben összesen 2780 milliárd forint érkezik Magyarországra. Bajnai Gordon, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője úgy nyilatkozott, ennek kevesebb mint a feléről dönt saját hatáskörben, pályázat nélkül a kormány. A téma várhatóan a kormányzat augusztus közepéig tartó nyári kommunikációs offenzívájának egyik vezérmotívuma lesz - megszorítások helyett végre építkezésről lehet beszélni. Valóban soha nem látott mennyiségű fejlesztési pénz sorsáról kellene a pártpolitikai szempontokat félretéve, józanul, az ország hosszú távú érdekeit mérlegelve dönteni - az igénylista mindenesetre már részben nyilvános.
KÉTSZERES TÚLJELENTKEZÉS
A projektjavaslatoknak két feltételnek kellett megfelelniük: a bekerülési összeg nem lehet kevesebb egymilliárd forintnál, és a beruházásnak közcélúnak kell lennie. A kormány nemcsak a döntést, hanem közvetve már a válogatást az ellenőrzése alá vonta: kiemelt projektet csak a minisztériumok és a szintén kormányzati többségű regionális fejlesztési tanácsok javasolhattak (a harmadik jogosult, maga a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség lapunknak adott nyilatkozata szerint nem élt ezzel a jogával).
A minisztériumok javaslatait hiába is szerettük volna megismerni, mindenütt falakba ütköztünk. Az egyetlen kivételt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jelentette, ahonnan válaszul a 2013-ig megvalósítani tervezett közlekedési beruházások teljes listáját küldték el, minden súlyozás nélkül. A 4-es metró mindenesetre ezen a listán szerepel, vagyis nem kellett a főváros kedvéért a közép-magyarországi régión átpréselni, hogy bekerüljön a (kötelezően) választható lehetőségek közé. A regionális fejlesztési ügynökségek viszont nyilvánosságra hozták igénylistáikat. A javaslatokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a következő két hétben még alaposan megrostálja, mivel maximum feleennyi pénz áll rendelkezésre, a listák mégis tanulságosak. Nemcsak azért, mert a győztes projektek is csak ebből a körből kerülhetnek ki, hanem azért is, mert a 2008 után következő években a régiók nyilván ugyanezeket a projekteket fogják beterjeszteni a pénzosztás következő körére (további előkészítés után).
Az egyes régiók nagyon különböző taktikát követtek, s eltérő az igényelt pénz mennyisége is. Míg Észak-Alföld összesen 350 milliárd forintot próbál lehívni, és számtalan különböző profilú, kisebb-nagyobb beruházással jelentkezett, addig a Dél-Dunántúlon alig 42 milliárdot tudtak összeírni, azt is meglehetősen fantáziátlanul: a lista egyetlen komolyabb tétele a biztos befutó pécsi kulturális fővárosi pályázat (önmagában 30 milliárd fölötti igénnyel), a többi terv vidéki elkerülő utakra vonatkozik - se turizmus, se gazdaságfejlesztés, se környezetvédelem, se városrekonstrukció (Pécsen kívül). A Regionális Fejlesztési Tanácsnál érdeklődésünkre megerősítették, hogy ez még nem a végleges változat, augusztusig újabb ötleteket fognak leadni a kormány felé.
KAPOLYI ERŐMŰVE
A szorgalmasabb észak-alföldiek listáján viszont nem kevesebb mint 29 milliárd forintos támogatási igénnyel szerepel a Vásárosnaményi Agrár-Energetikai Komplexum Kht. nevű cég. Ez önmagában is szokatlan, mivel a várható bírálatokat elkerülendő, szinte csak önkormányzatok jelentkeztek projektgazdának. A magáncégek persze nem maradnak ki a buliból - valószínűleg a horribilis nagyságú egyetemi (és kórházi) támogatásokon keresztül férnek oda a kasszához. A vásárosnaményi bioetanol-üzem felépítésében érdekelt cég viszont nyílt sisakkal jelentkezett, s az sem titok, hogy az Országgyűlés leggazdagabb, szocialista képviselője, Kapolyi László áll mögötte. A 80-as évek egykori ipari minisztere, az eocénprogram egyik atyja, aki az orosz államadósság lebontásából gazdagodott meg a rendszerváltozás után, régóta aktív a beregi térségben. Kapolyi az 1990-es évek közepétől komoly gazdasági befektetésekkel rendelkezik Ukrajnában, és jelenleg egy földgázüzemű erőmű építését tervezi Vásárosnaményban. A terv nagy vitákat váltott ki a környéken, Kapolyi a Manager Magazinnak adott interjújában úgy fogalmazott: "Furcsa helyzet alakult ki, népszavazást rendeztek, mindenféle komplikáció adódott a beruházásnál. Felfokozott érzékenység alakult ki környezetvédelmi kérdésekben a Tiszával kapcsolatban." A szocialista iparmágnás egy sor oktatási és egészségügyi fejlesztést ígért kompenzációként; ilyen jellegű beruházások valóban szerepelnek a mostani listán 1,2 milliárd forint értékben.
Az erőmű várhatóan 2008-ban kezdi meg működését. Kapolyi az uniós pénzeket a közcélként jobban eladható bioenergiával szeretné megszerezni. A projekt összköltsége egyébként 58 milliárd forint, a másik felét Kapolyi saját forrásból finanszírozná. A képviselő 2006-os vagyonbevallásában már fel is tüntette azt a nem kevesebb mint 100 hektár földet, amit a múlt év során Vásárosnamény, Kisvarsány és Tiszaszalka települések határában összevásárolt. Czomba Sándor, a választókerület fideszes országgyűlési képviselője lapunknak úgy fogalmaz: nagyon meglepné, ha Kapolyi erőműve nem kapná meg az igényelt támogatást.
MINDENT A NAGYOKNAK
Más szempontból izgalmas a középmagyarországi régió igénylistája. A Pest megye és Budapest békétlen házasságából született régió most igazolta a Pest megyeiek félelmeit - a gazdag főváros, úgy látszik, meg tudja szerezni magának a fejlesztési pénzeket a szegényebb megye elől. A projektlistát áttanulmányozva kiderül, hogy a 159 milliárdos tételből 103 milliárd jutna Budapestnek. Itt van Demszky Gábor összes, 17 éve beváltatlan ígérete: a Budapest szíve program, az autómentes belváros, az óbudai Gázgyár, a Népliget, a Margit híd és a Szabadság híd felújítása, a városligeti Műjégpálya rekonstrukciója, vagyis mindaz, amire a 4-es metró miatt nem volt és soha nem is lesz pénz Budapesten. Szintén uniós pénzekből épülnének meg a "TISZK"-ek, a "térségi integrált szakképző központok", vagyis azok a mamut-szakközépiskolák, amelyek kedvéért idén bezárták a főváros tucatnyi patinás szakiskoláját. A lista másik érdekessége, hogy a gazdaságfejlesztési fejezet háromnegyedét elviszi egyetlen óriásberuházás, a budapesti Corvin Medipólus Projekt. A nagy egyetemek által koordinált, 13 milliárdos vállalkozás célja, hogy a fővárost az egészségipar és a gyógyszergyártás központjává tegye. Egyik kulcseleme a VIII. kerületi Corvin-Szigony sétány területére tervezett Bio-Info-Medicinalis Park (BIMIP), melynek a Semmelweis Egyetem partnereként meghatározó résztvevője a Richter Gedeon NyRt.
Az egyetemekre épülő nagy gazdaságfejlesztési beruházások más régiókban is jellemzők. A Miskolci Egyetem körüli Science Park és a Nanopolis Innovációs Park együtt 17 milliárdba kerül, s az egyetem saját fejlesztésekre további 8,7 milliárd értékben jelentett be igényt. Az egyetemi beruházások nagyságrendje minden mást meghalad (kivéve a még ennél is merészebb kórházfejlesztési terveket) - miközben az SZDSZ részéről egyre fokozódó nyomás érezhető, hogy az egyetemeket alakítsák önálló gazdasági szervezetekké. Ezzel gazdálkodásuk a nyilvánosság számára teljesen átláthatatlanná válna.
A kiemelt projektek kapcsán a legnyilvánvalóbb veszély, hogy néhány nagyváros minden fejlesztési lehetőséget elszív a többiek elől. Észak-Magyarországon például Miskolc összesen 40 milliárd forintra jelentett be igényt, valamint kórházi óriásberuházásokon keresztül további 42 milliárdra. A történetesen ellenzéki vezetésű hevesi megyeszékhelynek, Egernek ezzel szemben alig 5,7 milliárd jutna (kórházastul 10,5). Ezzel még a megye szocialista fellegvára, a feleakkora lakosságú Hatvan mögött is háttérbe szorul, amely 19 milliárdért valósítaná meg minden álmát. Miskolchoz hasonlóan feltűnő a saját régiójában Debrecen túlsúlya (szintén jelentős részben egyetemi beruházásokkal). Ráadásul a kisebb települések az esetek többségében szennyvízcsatornaépítési beruházásokkal indulnak, ami egyrészt uniós előírás és fontos környezetvédelmi feladat, másrészt viszont nem segíti az adott kistérség gazdasági megújulását. Valószínűleg az egyes országrészek eltérő történelmi hagyományai magyarázzák, hogy a dunántúli városok sokkal inkább képesek voltak kordában tartani egymás túlzott igényeit. A megbomlott egyensúlyt elvileg helyreállíthatná a végső döntés jogát önmagának fenntartó kormány, de a semmiből nem fognak jól előkészített, értelmes, vidékfejlesztési célú projektek előkerülni. Az egész tervlistán egyetlen olyan beruházást sem találunk, amely, mondjuk, a halmozottan hátrányos helyzetű, elcigányosodó Cserehátnak kínál munkahely-teremtési vagy turisztikai lehetőségeket. Hacsak nem tekintjük annak, hogy fogyatékosok otthona épül Boldván. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 19:31:16, kedd
|
| |
| |
A gazdasági liberalizmus és a neoliberalizmus
2007-07-17. 14:51:41
Politikai liberalizmusról, amit nálunk többek között Széchenyi mint szabadságelvűséget hirdetett, már régen nem beszélhetünk. Századunk első harmadának végére - a környező parancsuralmi rendszerek nyilvánvaló hatására - csupán a gazdasági liberalizmus élt.
Az is csak mint elv.
Liberalizmus a gazdaságban
A gazdasági liberalizmus általában véve az a politikai gazdaságtan, amely szerint a közgazdaság önmagára hagyva, tehát állami beavatkozástól mentesen működik a legtökéletesebben. Ez a felfogás arra alapul, hogy a jól felfogott önérdek és a verseny oly összhangra kényszeríti a közgazdaságot, amelyben minden egyén és a köz is a legjobban jár.
Ebben a gazdaságban az önérdek hajtóerő, míg a verseny az a szabályozó, amely a köz szolgálatába kényszeríti az önérdeket, mivel mindenki csak úgy boldogulhat a legjobban, ha azt teszi, amivel a legjobban szolgálja a köz, a nemzet gazdaságát.
E nézet eredetét a felvilágosodás korában, a természetjogban találhatjuk. Abban, hogy az a természetes, ha nem az államhatalom által előidézett folyamatok, hanem a szabad egyének önmagukat is korlátozó szerződései adják a közérdek összhangjának biztosítékát. Hogy a nemes szándék hova vezetett, magyar ember számára Madách Tragédiájának prágai, párizsi, londoni és falanszter színében kötelező olvasmány- vagy színházi élményként tisztán látható.
A gazdasági liberalizmus kezdetben még tisztességes tan volt, amely ügyelt a "gyengék" biztonságára, századunkra azonban már elsősorban és jellemzően szélsőséges változata, az úgynevezett manchesterizmus maradt fenn, ami elutasított mindenfajta szociálpolitikát, a leszakadók gondviselését. E gondviselés - mivel a szerződések mégsem szabályoztak, hiszen azokat meg lehet szegni - kényszerű és egyre fejlődő állami tevékenységgé vált. Mert az is lehet természetes, hogy az állam gondoskodik polgárairól, ha nem a polgár szolgálja a hatalmi gépezetet, hanem a hatalom szolgálja a közérdeket.
Magyarországon a manchesteri iskola egyik legismertebb képviselőjéről, Cobdenről intézetet neveztek el - az úgynevezett horthysta érában. Miféle fasisztoid parancsuralom lehetett az? Az, hogy éppen ebben az intézményben zajlott le 1934-ben Kovrig Béla szociálpolitikus professzor és a szociáldemokrata politikus Mónus Illés vitája a szociális problémák megoldásáról, inkább tragikomikus, mint bármelyiküket minősítő esemény.
Néhány szó a konjunktúrapolitikáról
Ez a gazdasági élet tervszerű befolyásolása (tervgazdaság), aminek célja a konjunktúra hullámzásának csillapítása a gazdasági élet egyenletesebbé tételére. Egyik legjellemzőbb eleme a diszkontpolitika, aminek kifejlesztésére akkor kényszerültek a jegybankok, amikor a hitelbankok kifejlődésével a bankjegy mellett a bankszerű fizetés is teret hódított, és ezzel a jegybankoknak a pénzpiacra gyakorolt hatása meggyengült. A hitelek kamatának mértéke nagy hatással van a tőkemozgásra, a befektetésekre, például azért, mert a bankkamatok kihatnak az inflációra is, a piacra került pénz értékállóságára is.
Ekként a konjunktúrapolitika az adott pénzmennyiséget olyan irányban igyekszik befolyásolni, hogy fellendülés idején mérsékeli a lendületet, pangás esetén pedig a felélénküléshez szükséges pénzeszközöket könnyen hozzáférhetővé teszi. Ezzel az árszínvonal-változásokat is mérsékeli.
Erről nincs szükség többet tudni: a konjunktúrapolitika nemzetiszocialista és nemzetközi szocialista tervgazdálkodás értéktorzító változatairól éppen elég tapasztaltunk van ebben a században. Mind a fasiszta, mind a kommunista diktatúra ezzel a módszerrel manipulált. Nem véletlen tehát, hogy a most végét járó évtizedben előkerült liberálisok kettős arcot mutattak. Hatalomra kerülésükig sajnálták a leszakadtakat, a "gyengéket", de amint hatalomhoz jutottak, a manchesteri modellt akarták megvalósítani, anélkül, hogy figyelembe vették volna a két diktatúra miatt felismerhetetlenségig eltorzult áru- érték- és pénzviszonyokat. A valódi szociálpolitikát néhány hangzatos jelszóval próbálták meg elsikkasztani, és szabadjára akarták engedni a kényszerpályán bolyongó magyar gazdaságot. Sajnos sikerrel.
A neoliberalizmus lényege
A neoliberalizmus azon kollektív struktúrák megsemmisítésének programja, amelyek képesek gátat vetni a tiszta piaci logikának - írja Pierre Bourdieu francia szociológus napjainknak politikai programmá lett gazdasági elméletéről. Ez az elmélet tiszta matematikai fikció, amely figyelmen kívül hagyja a gazdasági-társadalmi szerkezetnek valós gazdasági-társadalmi feltételeit. (Emlékeztetem, tisztelt Olvasó, hogy Amartya Sen professzor, akiről és követőiről a közelmúltban e lapban írtam, sajátságos gazdaságelméletét matematikai képletekkel igyekszik igazolni, bár ő állítólag nem neoliberális.)
A neoliberalizmus puszta matematikai zsonglőrködéssel alátámasztott elmélete egyaránt figyelmen kívül hagyja a társadalmi és a történelmi valóságokat, valamint az azokból kialakult, tényleges helyzetet. Így igazként tünteti fel magát.
Merőben új dologgal állunk szemben, amely mindegyik korábbival ellentétben egy adott világnak minden erejével rendelkezik, és mivel maga is részt vett ennek létrehozásában, befolyásolja a gazdaság urainak döntéseit, amely döntésekhez adja "elméletének" jelképes erejét. Ennek célja, hogy politikai munkájával módszeresen megsemmisítse a kollektív szerveződéseket. Vagyis mindent, amit az eredeti liberalizmus és a vele szemben ható humánus politika ütközése megteremtett, és mindazt, amit a hatalom megszerzése előtt mint alulról, a társadalmi mozgásokból szervesen kialakuló, természetes közösségként üdvözölt.
A neoliberalizmus megkérdőjelez minden kollektív szerveződést, közösséget, amely képes lehet gátat szabni a tisztán piaci logikának. Tagadja a nemzet létező közösségének létjogosultságát, kételyt támaszt vele szemben, és szűkíti mozgásterét (megyünk "Európába"!), szétrombolja a munkavállalók érdekeit védő szakszervezeteket, a különféle közösségeket, még a művészeti csoportosulásokat is. Sőt: szétzilálja a családot is, amely tagjainak korosztálya mentén, a reklámokkal manipulált fogyasztási szokásokban elkülönült egyénekre hullik, és idegen fogyasztási szokások elfogadtatásával szétdúlja a családnak mint közösen gazdálkodó egységnek szerkezetét. Ezzel már gyermekkorban kialakítja az ellenérdekű egyénekből álló, tehát értelmetlen család képzetét.
Mivel így a társadalmi valóság és a közgazdaságtan között már korábban létrejött szakadékokat tovább mélyíti, olyan gazdasági rendszer létrehozásán dolgozik, amely megfelel álságos elméletének, ami ekként igazolni látszik önmagát.
Jellemző, hogy az információs technikákból következő globalizációja a korábbinál gyorsabb mozgást ad a tőkének (akár a hitelkamatok csökkentése), és azzal, hogy a kisbefektetők a percre kész információk miatt szinte azonnal értesülnek átmeneti és viszonylagos veszteségükről, bizonytalanná teszi magának a tőkének létét. Azért, mert a kisbefektető csak rövidtávra lát, és mert aggódik pénzéért, nyomban megtorolja, amit rossz gazdálkodásnak hisz, és kiveszi a pénzét a termelő tőkéből. Így a neoliberalizmus a piaci igényekhez való egyre gyorsabb alkalmazkodás látszólagos kényszerével a piac bizalmának elvesztésével fenyegeti a középtőkét. Teheti, hiszen a kisbefektető állandóan a multikéval veti össze a maga hasznát, ami súlyos aránytévesztéssel és mértékvesztéssel jár. Ez olyan, mintha Ön, Olvasó, megsértődnék azért, mert fizetése kevesebb, mint egy olajmágnás jövedelme, jóllehet mindig is kevesebb volt.
A piaci igények naprakész követésének kényszerével a menedzsereket is képes uralma alá gyűrni, mivel a termelés változása megváltoztatja a munkaerő-felvételt (azaz a munkanélkülivé válást) és a munkabéreket.
Ez az értelmetlen, de matematikailag hasznos piaci rugalmasság uralkodóvá válik. Ennek felelnek meg a határozott időtartamú munkaszerződések, a megújított, de átmeneti alkalmazások, amivel állandó bizonytalanságban lehet tartani a munkaviszonyban állókat, akik a megfelelési kényszer miatt önkizsákmányolással teszik tönkre magukat. Például azzal, hogy maguk is beruházzanak a vállalkozásba, ha mást nem is, saját szabadidejükben végzett túlóráikat, vagy egészségüket, mivel már nemcsak az elbocsátástól félnek, hanem mert a legújabb törvény szerint betegállományuk ideje alatt is felmondhatnak nekik.
A természetes önvédelmi szerveződések és a szakszervezetek szétzúzásával totálissá lehet a mindenki mindenki ellen darwini világa, amikor a védtelenné tett ember a bizonytalanság miatt, a munkanélküliség állandó fenyegetésével engedelmességre kényszeríthető.
Ennek garanciája a szintén védtelen és engedelmes munkanélküli munkaerőtartalék-sereg léte. (Tessék csak a petrozsényi bányászokkal végrehajtott bűvészmutatványra gondolni!)
Ez az átpolitizált, magát társadalmi normáknak való megfeleléssé kendőzött erőszak példátlan demagógiával hirdeti a japánokéra emlékeztető, vállalat iránti odaadást és bizalmat, a pénzt adó munkahely iránti lojalitást, az erkölcsöt s a munkahelyi kultúrát, miközben az alkalmazottak és a munkások egyre nagyobb hányada csak határozatlan tartamú foglalkozásra szerződhet, ugyanakkor a közösség és szociálpolitikai védettség nélkül maradó, védtelenné váló egyének elbocsátását gyakorlatilag semmi sem korlátozza. Az egyénnek szóló felmondás jogszerűségének egyetlen feltétele, hogy indoklása igaz legyen. Az ok akár az is lehet, hogy a Kanári-szigeteken olcsóbb lett a whisky: ha ez igaz, az elbocsátás ennek következtében még Mátészalkán is jogszerű.
Az emberek közvetlenül tapasztalhatják a neoliberális utópia megvalósításának azonnal látható következményeit: a legfejlettebb országokban is egyre növekvő nyomort, a jövedelmek közötti különbségek józan ésszel nem indokolható, hihetetlen mértékű növekedését, az autonóm és a nemzeti kultúra irtását, amit kommersz nemzetközi álértékekkel helyettesítenek, a hirdetett erkölcs gyanánt megjelenő morális darwinizmust, a kegyetlenséget, a cinizmust - és így tovább.
A nagy, közös európai állam, amelynek parlamentje már hosszabb ideje működik, végül e mintára megint csak egy állammá lehet, amely - ha a józan, nemzetmentő közösségek le nem gyűrik a neoliberalizmus szatócslogikáját - alkalmasint más, nagyobb formációt fog keresni, míg végül létre nem jön a világállam a maga közismert vadnyugati moráljával és már ma is erőszakosan terjesztett kultúrájával.
Szitányi György
(A '90-es években írtam az Új Időknek, de egy olasz honlap - engedélyemmel - közölte 2004-ben is.)
[Forrás: Szitányi György] |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 19:29:22, kedd
|
| |
| |
Lovas István - Sajtófigyelő
2007-07-12. 14:12:31
FINANCIAL TIMES ft.com
A globális brit lap sürgeti, hogy az üzleti élethez hasonlóan a kormányokat is számoltassák el pontos mérlegükkel. Az állami vagyont nem értékelik és követik nyomon módszeresen. E helyett számos kormány igen fontos nemzeti kincset (földet, erdőt, régiséget, olajat, földgázt és ásványkincseket, valamint javak és szolgáltatások szolgáltatását korlátozó jogokat, mint a buszszolgáltatásokét) a vevőkkel összejátszva értéken alul adja el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 19:13:46, kedd
|
| |
| |
Útlezárásokra készülnek a gazdák
http://jobbinfo.tvn.hu/news.php?readmore=1193
Demonstrációra készülnek a fagykár miatt kilátástalan helyzetbe került
szabolcsi gazdák - mondta az InfoRádiónak a Magyar Gazdakörök és
Gazdaszövetkezetek Szövetségének igazgatója.
Buda Gyula közlése szerint összesen 20 ezer kelet-magyarországi
növénytermesztő birtokán pusztított a fagy.
A kárenyhítés nélkül maradt gazdák várhatóan július végén Záhonynál tartanak
félpályás útlezárást.
Ha nem kapnak kedvező választ a kormánytól, akkor újabb helyszíneken
folytatják a tiltakozást - tette hozzá az igazgató.
InfoRádió |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 19:11:13, kedd
|
| |
| |
Pálcatörés
Újabb Tőkés-Markó találkozó a láthatáron. Az előzmények tudatában kérdezzük:
minek ez az újabb felhajtás? Mi az értelme ennek az újabb gittegyleti
egyezkedésnek? Mire való ez a már számtalanszor unos-untalan eljátszott
kötélhúzó pótcselekvési procedúra? Ha jól tudjuk, annak idején az első
alsócsernátoni Székelyföldi Fórum 1998szeptember 12.-én volt megtartva.
Ekkor kellett volna egyezkedni, közös nevezőre érni. De Markó és társai
éppen ekkor adta fel először nyilvánosan, a már papíroson is lerögzített,
esküvel megpecsételt, autonómiával kapcsolatos elveiket, így szánt
szándékkal szegték meg, az 1992október 28-án a kolozsvári Szent Mihály
templomban tett esküvésüket. És ez azóta így megy sorozatban. Olykor úgy
tűnik, mintha csupa magyarul beszélő román képviselne minket a román
parlamentben. Még hogy minket képviselne ez az egynéhány lezüllött Köcsög
(utcai) legény? És itt most emlékezzünk vissza arra, Markóék hányszor
gáncsoskodtak volt, Tőkés László, Szilágyi Zsolt vagy Toró T. Tibor
ellenében, mikor azok az önrendelkezés ügyének a mihamarabbi parlamenti
tárgyalását, valamint annak a gyakorlatba való ültetését szorgalmazták. Mit
lehet még ezekkel tárgyalni? Egyáltalán van-e közöttük olyan, kivel a magyar
ügyről, magyar módra, magyarul lehetne beszélni? Kik alkotják momentán az
RMDSZ szervezetét? Van valaki közülünk, aki tudja, hogy mi is a nevük az
RMDSZ jelenlegi lakáj-statisztáinak. Hányan ügyködnek, ügyeskednek
ezzel-azzal, a helyi szervezetekben? Úgy húszan-harmincan. És ezek, a
többségükben nevüket sem tudjuk, újságot sem olvasó, teljesen tájékozatlan
alakok, döntenek a mi sorsunkról?
Van-e tudomása bárkinek is arról, hogy azon kívül, hogy mindég csúszómászó
cselédként hajbókoltak Markó előtt, ezek az utolsó senkik, szót emeltek
volna bármikor is, valamely magyarságunk további sorsát érintő fontos
kérdésben. Természetesen, ezek a magyarságunkhoz mára már semmilyen módon
nem kötődő személyek, hálából, kompenzálásként aztán önkormányzati
hivatalnokok, minisztériumi, államtitkárok, miniszterek, egyéb minisztériumi
beosztottak lettek. És ehhez csak egy dologra volt szükség a részükről, az,
hogy a csahos pulikutya hűséggel bólogassanak állandóan, a magyarul ma már
csak akadozva beszélő, minduntalan rángatózó álkapcájú, Lenin-képű gazdinak.
Tényleg, akár ki is lehet próbálni: ezt a sok árulást egyszerűen képtelenség
józan állapotban véghezvinni. És ez volna az úgynevezett értelmiségi bagázs,
akikről Tőkés László püspök úr nem szívesen mondana le. Pedig most csak egy
dologról szólnak ezek a végnapok: Markóék vezette RMDSZ teljesen a
mélyponton van. És ráadásul ebből a saját maguk ásta politikai
ördögveremből, visszaút sincsen már. Lett volna egy utolsó lehetőség, de az
utolsó órában az RMDSZ gyalogok nem léptek fel határozottan Markóval
szemben, hogy kérjék annak sürgős távozását.
Nem léptek, nem is léphettek, hiszen a Markó-féle gyurmabábuk egymagukban
képtelenek bármely legegyszerűbb emberi cselekedetre is. Mindenesetre, egy
dolog az, biztos, és pediglen az, hogy: a játéknak most már tényleg vége.
Aki pedig most nyújt segédkezet Markónak és a többi piszkos kezű, korrupt,
cinkos RMDSZ-s árulónak, az számítson arra, hogy ez által, a baráti
kézfogás által, őt is könnyen a szakadék mélyére ránthatják. Egyébként,
talán ez is lenne Markóék tulajdonképpeni végcélja, ezekkel, az újabb
egyezkedésekkel: mindenkit magukkal rántani. Elnök úr fődudási szavaival
élve: együtt menni a pokolra. Ennek az egyezkedési kezdeményezésnek, Markó
részéről, ugyanakkor van egy olyasféle, el sem leplezett üzenete is, hogy:
lám, ti ellenzék, nélkülünk képtelenek vagytok bármire is.
Vagyis, ha bejön a cselvetés, az elkerülhetetlen bukást követően, Markóék
ismét nyugodtan elővehetik, a románok által, cselédi hűségük fejében, nekik
adományozott, szabadban is használható küblis edényeiket és máris neki
kezdhetnek az új szervezet felépítéséhez. Úgynevezett érdekvédőink,
lophatnak, csalhatnak, hazudhatnak, lehetnek korruptak, tehetnek bármit, a
románok elnézőek velük. Testvérék, ahogyan azt a mondás is tartja: szeretik
az árulást, de ugyanakkor ők is mélységesen megvetik az árulókat. Nélkülük,
a Markó-félék nélkül, a mindennapjaink elárulói nélkül, mitévők is lennének.
De ne vesztegessünk több szót az árulókra, ugyanis az idő nagyon szorít, és
elképzelhető az, hogy minden egyes, Tőkés püspök által egyezkedéssel
eltöltött, azaz feleslegesen elvesztegetett napnak, az lesz a következménye,
hogy az általa eleddig összegyűjtött politikai bizalmi tőke, gyors ütemben
elkezd erodálódni. Ha püspök úr nem teszi meg időben a megfelelő lépéseket,
választók tőle is könnyen elfordulhatnak majd. És az erdélyi magyarság
számára momentán csak egyetlen jó megoldás létezik: a nagyobb bajok
elkerülése végett, végre ki kell mondani azt, hogy Markónak mihamarabb
távoznia kell az erdélyi politikai élet éléről. Más változat nem létezik.
Még egyszer többé már nem lehet, a törött nyakú gyászköcsögöt végighordozni
az országban, az emberek most már tényleg, végleg a torkig vannak Markóval
és bandájával. Foci képlettel élve: a tizedik percben járunk, és már kettő
nullára vezetünk, most kell ráhajtani, belőni azt az átkozott harmadikat is,
mert, ha most kiengedünk, akkor nemsokára ismét megnézhetjük magunkat.
Végezetül jöjjön a kolozsvári Szent Mihály templomban tett fogadalom
szövege: Hű magyarként, szolgálni fogom népemet, mely bizalmával
felhalmozott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért,
közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek
egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés.
F.Cs.
JobbINFO
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 18:44:34, kedd
|
| |
| |
MÁTYÁS KIRÁY GÖMÖRBE' BELESZART A VÖDÖRBE
"Múlt hét csütörtök délelőttjén a Semmelweis Kh. Sürgősségi Betegellátó Részlegének intenzíves nővérek által öltözőként használt helyiségéből minden előzetes figyelmeztetés nélkül uszkve tíz perc alatt ki kellett költözni az amúgy ott öltözőknek, hogy egy igen pofás, de nem működő rtg-masinát toljanak be a ruhásszekrények hűlt helyére. Így a hétfőn esetleg ide is ellátogató miniszterelnöknek és miniszterasszonynak büszkén meg lehet mutatni a reform jegyében született részleget (Potemkin-diagnosztika, hallottatok már róla, kollégák?).
A bekiabálók, tüntetők nem kórházunk dolgozói voltak amúgy. (Nekik ki lett adva, hogy csak a szépet, csak a jót duruzsolhatják miniszterelnöki és miniszterasszonyi fülekbe. Na de akkor mi a fészkes fenét keres nálunk a csődbiztos?"
Régi szép Kádár-korszak, nosztalgiázok már kicsit, ott kellett ekkorákat hazudni az elvtársi terepszemlék során.
A csúcskórházak országa leszünk.
http://giulio.freeblog.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 18:22:26, kedd
|
| |
| |
A világméretű pénzcsalás
Napjaink legnagyobb és legtávolabbra ható gazdasági botránya ez idő szerint a pénz- és devizatartalékok manipulációja révén megy végbe. A pénzcsalásnak először van globális dimenziója, mivel a világot behálózva zajlik, ezért már semmilyen nemzeti kormány által nem ellenőrizhető, nem állítható vagy gátolható meg, éspedig mivel még az elavult nemzeti törvények szerint is, formális szempontból törvényesen zajlik. Bizonyos azonban, hogy a pénzcsalás, mint minden más csalás hoszú távon nem vezethet a tettesek meggazdagodásához az áldozatok kifosztásával, mert semmilyen szabad pénzrendszerrel nem lehet tartósan visszaélni.
A pénzelmélet szerint a pénz törvényesített csereeszköz, amelynek az értékmegőrzést is szolgálnia kell. A pénzkiadás ezért korábban állami privilégium volt (pénzverési felségjog). A pénzként forgalomban lévő arany, ezüst és rézérmék állami jelvényt viseltek. Az állam tehát szavatolta a fém tisztaságát, és az érmék súlyát úgy, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is mindig tudott volt, mennyit ér egy pénzdarab. Így a fémérmék egyben állandó értékű csereeszközök voltak.
Az államnak azonban, hogy pénzt tudjon kiadni, arannyal és ezüsttel kellett rendelkeznie. Ezért fontos volt, hogy az ezüstbányák állami kézben legyenek, és így az állam az ezüstöt további vert érmék céljára tudja felhasználni. Megfordítva, a polgárok tudták, hogy az állam csak annyi pénzt tud kiadni, amennyi nemesfém felett rendelkezik. A nemesfémkészlet volt tehát a nemesfémben forgalomban lévő természetes pénz alapja (aranyforgalmú pénz).
A valós pénztől a névértékű pénzhez
A fejedelmek azonban ismétlődően próbálkoztak azzal, hogy több pénzre tegyenek szert, mint amennyi nemesfémük volt, amennyiben csökkentették a nemesfém részarányát az érmeötvözetben. Az eredmény mindenkor az volt, hogy a kereskedők és a lakosok a rossz pénzt továbbadták, a jót viszont megtartották, amíg mindenkinek tudomására jutott, és a rossz pénzt be kellett olvasztani. Forgalmazott aranypénzek egészen az első világháborúig léteztek.
Minden forgalmazott aranypénznek megvan viszont az a hátránya, hogy az arany nem szaporítható annyira, ahogyan a gazdaság növekszik, tehát, hogy az erősebb gazdasági növekedést egy bizonyos deflációs pénzszűke gátolhatja. Ezért sok állam tért át egy közvetett aranypénzre: volt egy bizonyos aranykészletük, és ezen az alapon a központi bank állami bankjegyeket adott ki, amelyeket a napi használatban könnyebb volt szállítani, számolni, és nagyobb összegekben is őrizni. Értékük azon nyugodott, hogy a pénzjegyek a központi bankban bármikor bemutathatók és megfelelő aranyra vagy ezüstre cserélhetők voltak (aranyalapú pénz). Ilyen módon az állam még több névértékű pénzt tudott kiadni, mint amennyi nemesfémmel rendelkezett, mert szokásos esetben csak kevés pénzjegytulajdonos ragaszkodott jegyeinek aranyra váltásához. Normális esetben egy 10% alatti aranymennyiség elegendő volt egy 90%-kal magasabb pénzjegymennyiséghez.
A rendszer világszerte működött, mivel olyan országok is, amelyek maguk nem rendelkeztek aranykészlettel, nemzeti pénzjegyeik tulajdonosainak szilárd átváltási arányt garantáltak olyan valutákra, amelyek a maguk részéről aranyalapúak voltak. Amíg ez az átváltási garancia fennállt, a lakosok bízhattak abban, hogy - ha kettős átváltással is -, a pénzjegyek névértékét az érmék valós értékére válthatják át (aranydevizapénz), volt tehát legalábbis egy közvetett pénzérték-garanciájuk.
Az államitól a magánpénzig
Az állami pénztől leváló, döntő lépés 1913-ban az USA-ban a Szövetségi Tartalék Rendszer (Federal Reserve System) alapítása volt. Bár az amerikai alkotmány szerint tulajdonképpen csak arany és ezüst lehet törvényes pénznem, egy magánbankok által alapított kartell, a két nagy nagytőkés csoport, a Rotschild és a Rockefeller vezetésével magántulajdonú központi bankot hozott létre azzal a jogosítvánnyal, hogy saját pénz bocsátásson ki, amely törvényes fizetőeszközzé vált, és amelyért kezdetben az amerikai kormány garanciát vállalt. Ebben a magánbankban az első világháború után összevásárolták a világ aranytartalékait, azzal a következménnyel, hogy sok más pénznem nem tudta fenntartani aranyalapját, és a deflációban összeomlott (első gazdasági világválság).
A második világháború végén ezért Bretton Woods-ban ismét elhatározták egy új aranydollár-alap bevezetését. A világháború alatt az USA a háborúzó országoktól a fegyverkezési javak fizetéseként aranyat kért. Németország aranyát is át kellett hadizsákmányként adni. Így a világ aranyából több mint harmincezer tonna egyedül az USA-ban gyűlt fel - több, mint amennyivel mindenki más összesen rendelkezett. Ez az arany a dollár fedezetére szolgált. Minthogy azonban a dollár nagyobb részét a világ központi bankjaiban tartalékvalutaként tartották, az USA több dollárt költhetett, mint amennyi aranyalapja volt. A világ országainak ugyanis dollárra volt szükségük, hogy megvegyék érte a nyersanyagokat, amelyeket csak dolláralapon forgalmaztak. Az arany mellett ezért a dollár egyre erőteljesebben vált fő valutatartalékká a többi központi banknál. A világ feletti dolláruralom megkezdődött.
1971-ben Nixon amerikai elnök felmondta a dollár aranyra való átváltásí kötelezettségét, (az aranydolláralapot), és ugyanakkor az állam szavatolását a dollárért. Azóta a dollárt sem valóságosan az arany, sem az állami szavatolás nem fedezi, tehát mintegy a Federal Reserve Board (FED) szabad magánvalutája. A dollár és a világ összes más pénzneme azóta nem értéktartalmú, hanem csak nyomtatott, törvényesített fizetőpapír.
Jóllehet egy semmi által nem fedezett pénznemet lehet törvénnyel hivatalos fizetőeszközzé kényszeríteni, de nem értékmegőrző eszközzé. Ehhez a pénztulajdonosok bizalmára van szükség, hogy a pénzt hosszú távon értékbiztosnak tekintsék. Egy szabad mennyiségi pénznem hosszú távú árfolyamértéke - a bizalom - ugyanakkor egyedül a pénz, illetve a pénzmennyiség szűkösségétől függ. A probléma: míg az elmúlt 30 évben a világon a javak mennyisége csak négyszeresére, addig a pénzmennyiség negyvenszeresére nőtt.
A pénzmennyiség szaporodása ugyanis mindig inflációt jelent. És az infláció pénzromlást jelent. E probléma felszámolására három megoldási úton indultak el:
A német pénztudomány már a jegybank (Bundesbank) alapításakor az államtól független, semleges "negyedik hatalmi ágat? követelt a jegybank számára, hogy ez ellenállhasson a pénzmennyiséggel való visszaélés vonatkozásában a politikai nyomásnak, hogy tehát az állampolgár a pénz értéktartósságára hagyatkozhasson. A jegybankot a törvény által valóban a német márka értéktartósságára volt kötelezve, és messzemenően független volt az államtól. Ez ahhoz vezetett, hogy a márka mint a világ legstabilabb pénzneme, egyre inkább devizatartalékká és kedvelt értékbefektetéssé vált.
A legtöbb más állam az "irányított mennyiségi pénznemet? részesítette előnyben. Kötelezték jegybankjukat, hogy a pénzmennyiséget bizonyos célokra irányozzák, mint például a növekedés, a teljes foglalkoztatottság vagy más egyéb. Ez a nemzeti politika számára elegendő befolyásolási lehetőséget adott a jegybankra és a pénzre, és rendszeresen ahhoz vezetett, hogy a politikai visszaélés a pénznem arányos inflálódását idézte elő. (példa: Francia-, Olasz- és Spanyolország, és mások)
Az alulfejlett országokban a legtöbb diktatúra és a magántulajdonú FED-rendszer ellenben a "szabad mennyiségi pénznemet? részesítette előnyben, vagyis egy olyan pénznemet, amellyel való visszaélést a politika vagy a privát jegybanktulajdonosok részéről törvényesen nem korlátozták. A "szabad mennyiségi pénznem? mindig a "pénznemmel való szabad visszaélést? jelentette, és sohasem működött hosszú távon.
Mindenekelőtt az olyan pénznemek egymás mellettisége vezet jelentős árfolyami feszültségekhez, amelyeket egyfelől egy független jegybank tart értéken - mint a márka -, vagy másfelől amelyeket függőségben lévő jegybankok, sőt privátbankok mindenkori céljaik szerint szabadon manipulálnak: minthogy a márkát a Bundesbank viszonylag szilárd értéken tartotta, más fontos pénznemek ezzel szemben a pénzmennyiség szaporítása és az infláció révén egyre erősebben elértéktelenedtek (leértékelődés), a pénzérték-tulajdonosok természetszerűen azzal próbálkoznak, hogy hosszú távú diszpozícióikkal kemény pénznemekbe fektessenek, és a puhákat kerüljék.
Így lett a német márka, versenyben a dollárral, egyre erősebben a világban a gazdaság és a jegybankok valutatartaléka is. Mindenkelőtt azonban a "kemény? pénznemen az vált világossá, mennyire puhává tette a pénzmennyiség állandó szaporítása az inflálódott magán- és állami pénznemeket. A pénz értékstabilitására kötelezett Bundesbank így közös rendzavaróvá vált a világ pénzrendszere pénzmennyiség-szaporítóinak és inflácionistáinak kórusában - nem csoda, ha ezt a rendzavarót a német márka felszámolásával, és az erősebben a politika által irányított, már nem szuverén Európai Központi Bankba való befogásával ki kellett kapcsolni. Kohl gondoskodott arról, hogy ezt "szűk körben? döntsék el, hogy a német lakosság értékálló péznemének elvesztéséről ne szavazhasson ("Hová jutunk, ha a lakosság ilyen fontos dolgokról maga dönt??). A lakosság önként sohasem áldozta volna fel a szilárd márkát.
Eközben tehát a világ egyetlen pénznemének sincs semmiféle valós értékalapja, a pénz elszakadt minden azt megalapozó dologi értéktől, papírként gátlástalanul újranyomják, és állandó szaporítással állandóan elértéktelenítik. Az, hogy az emberek még mindig elhiszik, hogy a pénzpapírnak, amelyet a kezükben tartanak, szilárd értéke van, abban áll, hogy a devizaárfolyamok ügyes manipulálása révén egy látszólagos értékviszonylatot vetítenek eléjük. Ezeket a devizaárfolyamokat ugyanis pontosan ugyanazok a csoportok manipulálják, amelyek a pénzmennyiség szaporítását állíják elő.
Időközben gyakorlatilag az amerikai pénzhatalom által irányított és tulajdonában lévő FED-rendszer világpénzi jelentőséget szerzett:
A dollár, a FED-magánpénz már a világban forgó pénzmennyiség okán is meghatározó. Az összes pénzmennyiség több mint 75%-a dollár.
Az amerikai pénzhatalom az általa ellenőrzött nyersanyagpiacokat is kényszerítette, hogy csak dollárban adjanak el. Aki az olaját nem értéktelen dollár, hanem euró ellenében akarja eladni, azt terroristává nyilvánítják (Szaddám).
A többi ország jegybankjait is kényszerítik, hogy a dollárt egyre nagyobb mértékben (az Eurobank 90%-ban) fogadják el devizatartalékként. A többi pénznem, mint például az euró, értékében tehát 90%-ban az értéktelen, csak az amerikai pénzhatalom erejével és akaratával tartott dollárpapírokon nyugszik.
Időközben már a nemzeti bankokat is gyengéden vagy keményen (Svájc) megszorongatják, hogy aranykészletüket dollár ellenében átadják vagy "kikölcsönözzék?. A világ aranya viszont ezáltal, mint az első világgazdasági válság előtt, a FED-rendszer tulajdonosainál összpontosult, úgy, hogy ezáltal egy új aranyalap csak emezek akaratával és diktátumával lenne ismét bevezethető, és a FED-tulajdonosok az arany árának új rögzítésével (Greenspan: "Esetleg hatezer dollárig?) egy pénzreform esetében egyedül ezáltal az évszázad üzletét csinálnák meg.
Az amerikai pénzhatalom irányítja tehát a tulajdonában lévő FED révén végső soron a pénzt és az egész világ pénznemeit. A dollár ezen amerikai pénzhatalom magánpénze, amelyet rajta kívül senki nem garantál, amelyet azonban erejükhöz mérten kihasználnak, szaporítanak és világuralmuk eszközévé tesznek, és segédeszközként a világ minden fontos nyersanyagának és anyagi értékének elrablására használnak fel.
A dollár gátlástalan szaporítása révén a kibocsátó amerikai pénzhatalom természetesen korlátlan szabad rendelkezésű eszközzel bír, amellyel az egész világot megveheti. Azonban az amerikai állam is többet költhet a dollárszaporítás révén, mint amennyit beszed (adóssággyártás). A dollárral való visszaélés a pénzmennyiség szaporítása révén tehát mind az uralkodó amerikai pénzhatalom, mind az általa uralt amerikai kormányzat számára egyoldalú előnnyel bír. Ezért növekedett meg a dollármennyiség az elmúlt tíz évben egyre gyorsabban.
Az amerikai állam külfölddel szemben fennálló adósságai ugyancsak drasztikusan megnövekedett. Az amerikai állam tehát a világgal egyre nagyobb mértékben szállíttat magának anyagi javakat értéktelen papírfecnik ellenében - a sarc modern formája.
Az, hogy ez a gátlástalan dollárszaporítás már régen nem vezetett dollárzuhanáshoz, és a dollár elutasításához az ügyfelek részéről, az okos rendezésnek és a zsarolásnak köszönhető: az amerikai pénzhatalom, és az amerikai kormányzat évek óta arra kényszeríti gazdaságilag és politikailag a világ fontos jegybankjait (Eurobank, Japán, Kína és mások), hogy tartsák meg a náluk az exportnyereségekért vagy az anyagi javak felvásárlásáért felgyülemlő, értéktelen dollárt, és mint állítólagosan értékálló devizatartalékot őrizzék. Gyakorlatilag ez azt jelenti: Kína,. Japán és Európa jegybankjai polgáraik anyagi javakban történt szállításaiért, egyre nagyobb állományban gyűjtenek be dollárt, mint állítólagosan értékálló devizatartalékot. A csatlós államok pénznemét tehát egyre értéktelenebb dollárral dúcolják vagy már dúcolták alá - tehát gyakorlatilag ugyanolyan értéktelenné vált. Ezzel valamennyien ugyanabban a pénzrontó csónakban eveznek: a pénzmennyiség szaporításának előidézői New Yorkban és Washingtonban, csakúgy, mint a pénzmennyiség szaporításának segítői a csatlós államok jegybankjaiban.
Ezzel az USA, az adós kezében van, milyen mértékben akarja hitelezőit megrövidíteni - becsapni - a dollár hivatalos leértékelésével, és magát azok költségére ismét tehermentesíteni. A dollár minden leértékelése mindenekelőtt az összes dollár 80%-át kezében tartó külföldet rövidíti meg. Az adós szabad kezet kap, milyen mértékben akarja adósságait leértékelni és ezzel hitelezőit becsapni.
A publikumnak eközben viszont manipulált árfolyamokkal és árfolyamkozmetikázással azt sugallják, hogy a kihasznált pénznemeknek és a gátlástalanul szaporított pénznek még mindig szilárd árfolyamértéke van.
Ha a pénztulajdonosok tudnák, hogy csak a papír árát tartják kezükben, minden más az amerikai pénzhatalom manipulációitól, hatalmi visszaéléseitől és céljaitól függ, akkor
a pénzforgás sebessége a pénz elutasítása miatt gyorsabban növekedne,
megindulna a dologi értékekbe való menekülés
ezzel egy az egészen a vágtáig, drámaian emelkedő infláció kezdődne,
a polgárok pénzérték-befektetéseinek (értékpapírok, nyugdíjak, befektetési alapok és mások) már régen megtörtént elértéktelenedése egy második tőzsdekrachban szétolvadna és összeomlana,
a pézügyi ipar és pénzügyi szolgáltatások egész ágazatai omlanának össze az elértéktelenedés miatti szavatossági perek miatt,
úgy, hogy egy pénzreform elkerülhetetlenné válnék.
A törvényes fizetőeszköz kényszere által, még mesterségesen fenntartják a pénzérték illúzióját. E rendszer haszonélvezői nemcsak az amerikai pénzhatalom, amely FED-rendszere révén egyre gátlástalanabbul hajt hatalmas dollármennyiséget körbe a világon, hanem az ebbe a játékba betársult jegybankok is, mint például az Eurobank, a Bank of Japan és mások. E bankok igazgatói pontosan tudják, milyen értéktelen időközben a dollár, azonban még mindig támogatják a dollár fizetőeszköz-illúzióját, sőt, politikai okokból még hallgattak is, és a saját pénznemüket a valutatartalékukban csaknem kizárólag értéktelen dollárral dúcolták alá, tehát saját pénznemüket gyakorlatilag ugyanolyan értéktelenné tették. Ha egy pénzreform jönne, az Eurobank például értékek nélkül állna. Az arany - a német arany is - vélhetőleg már csak mint puszta adósságjogi visszaszolgáltatási igény létezik, nem mint valóságos arany. Állítólag legalábbis természetben a magántulajdonú FED részére, és emez által tovább kölcsönözték, tehát egy összeomlásban már nem megragadható. A rendszer abból él, hogy egy visszaélést nem vitatnak meg és nem hoznak nyilvánosságra.
1. tény: A világ legfontosabb pénznemeit annyira gátlástalanul szaporították,és annyira agyaglábakon állnak, hogy a pénznemek (dollár, euró, jen és mások) már nem rendelkeznek valódi értékmegőrző funkcióval a polgárok számára.
2. tény: A pénznemek cserefunkcióját is csak manipuláció és az állítólagos - de nem létező - árfolyamérték színlelése révén, mesterségesen tartják fenn, és már régen nem valódi.
3. tény: Az amerikai pénzhatalom magánpénze (dollár) már rég megszabadult az összes dologi értékhez (arany) vagy a pénzmennyiséghez fuződő kötöttségtől, tehát nemcsak értékmegőrző funkcióját veszítette el, hanem a világot is csak megtéveszti a gátlástalan szaporítás révén elértéktelenített magánpénz látszólagos csereértékéről szóló, világméretu árfolyam-manipulációval. Már csak e megtévesztés és az amerikai pénzhatalom ereje révén lehet mesterségesen a világ dollár iránti "bizalmát? sugallni. Ha ellenben a piaci szereplők tudnák, hogy a pénzjegy névértékével csak magánemberek értéktelen értékígérvényét tartják a kezükben, akikben már régen nem lehet bízni, akik állandóan visszaélnek azzal a hatalmukkal, hogy a pénz értékét manipulálhatják, akkor ebbe a dollár-magánpénznembe vetett bizalom is összeomlana.
A pénzzel úgy áll a dolog, mint a részvényekkel. A legtöbb részvény sem dologi érték, hanem csak reménybeli érték. Aki a nagy részvényszárnyalásban azt hitte, hogy sokat nyert, a részvényzuhanáskor megtanulta, hogy a részvény a papír értékén kívül, csak reményt hordoz, ez azonban könnyen megcsappanhat. A tőzsdei játékban a nyereség vagy veszteség puszta reménybeli érték, nem dologi érték. Ugyanez van a pénzzel. Az egyedüli dologi érték a papír értéke. Minden más reménybeli érték, a világ korrupt, de legerősebb pénzügyi hatalmaiba vetett bizalommal.
Álpénzzel dologi értékekhez
Ha a piaci szereplők tudnák, hogy pénzrendszerünk végső soron a dollár-magánpénznemtől, és ez a minden értékvonatkozás nélküli pénz egyedül a nagy pénzügyi oligarchia maipulációs és visszélési óhajaitól függ, akkor az emberek elveszítenék a péznembe vetett bizalmat, a pénzüket nem tekintenék értékmegőrző eszköznek, hanem a folyamatos pénzromlásból a dologi értékekbe való meneküléssel kísérelnének meg megszabadulni.
Pontosan ezt teszik minden idők legnagyobb pénzszaporításának a FED mögött álló tettesei: az egyre értéktelenebbé váló pénzzel évtizedek óta minden dologi értéket felvásárolnak, amit csak megkaparinthatnak: nyersanyagkészleteket, ipari komplexumokat, ingatlanokat és minden valamennyire is intakt külföldi tőketársaságot, baráti vagy ellenséges átvételben, csaknem minden áron. És nemcsak az amerikai pénzhatalom gyűjti be a világ dologi értékeit, hanem az amerikai állam is a tulajdonképpen értéktelen pénzért évek óta több dologi javat importál a világból, mint amennyit meg tud fizetni, és ezért gátlástalanul eladósodik külföldön - amíg a külföldi hitelezők hisznek a dollár értékében, vagy amíg politikai zsarolással kényszeríthetőek arra, hogy a kétes dollárt bevegyék devizatartalékukba.
Dologi értékekkel monopóliumokhoz
A FED mögött álló pénzhatalom ilyen módon, célzott dologi értékpolitika révén, egész piaci szegmenseket vásárolt fel kétes dollárjaival, és piaci monopóliumokká, illetve oligopóliumokká fejlesztette: gyémántot, aranyat, rezet, cinket, uránt, a távközlést, szálvezetős hálózatokat, nyomtatott és képi médiát, élelmiszereket (Nestlé, Coca-Cola), a fegyverkezési ipar és a légiszállítás nagy részeit, és így tovább.
Ez idő szerint egy monopolizációs kísérlet van folyamatban a génmanipuláció segítségével. Maguk a génmanipulált állatok és növények terméketlenek. Ma tehát a génmanipulációt teljes körben keresztül lehet vinni, minden termelőnek egy szabadalmazott monopóliummal bíró cégtől kell a génkezelt vetőmagot az ez által megszabott monopoláron megvásárolnia, és nem használhatja fel saját learatott gabonáját vetőmagként.
Egy másik monopolizációs játék ez idő szerint a cukorpiacon folyik: az EU a cukorpiacát saját rendelete révén szabályozta, hogy a termelőknek megőrizze a cukorrépa-termesztést, amely közülük sokaknak életszükséglet. A cukorrépa azonban drágább, mint az amerikai kartell trópusokon termő nádcukra. Az amerikai pénzhatalomhoz tartozó cégek, a Nestlé és a Coca-Cola, a szintén ettől függőségben lévő tudósokkal és politikusokkal, most közösen kérik a "cukorpiac liberalizálását?, és ezt a nemzetközi grémiukokon (GATT, Mercosur) keresztül szorgalmazzák. Mihelyt ezt a liberalizálást keresztül vitték, a drágább répacukor nem fogja tudni tartani magát az olcsóbb nádcukorral szemben, az európai cukortermelés végleg összeomlik, és a cukorpiacot - kezdetben olcsóbban, azután azonban drágábban - elárasztja az amerikai pénzhatalom által uralt nádcukorkartell.
Azt, hogy az amerikai pénzhatalom milyen bűnös módszerekkel kaparint kezébe egész iparágakat, a Primacom esete mutatja: ez a kábelhálózati szolgáltató igen nyereségesen működik, azonban már régebben az amerikai pénzhatalom látószögében áll (távközlési monopolizáció). Emez először beszivárgott a Primacom igazgatóságába, és azután erre az igazgatóságra rátukmált egy több mint 30%-os éves kamatozású kölcsönt úgy, hogy a tulajdonképpen jól működő cég a kamatterhek miatt nehézségekbe került, és az amerikai bank nézete szerint "most a legolcsóbban átvevésre érett? lett: a játék éppen az utolsó körbe fordul.
Hasonló játékot kísérelt meg Ron Sommer, az amerikai pénzhatalom küldötte a német Matávval (Deutsche Telekom). Az amerikai pénzhatalom begyűjti az összes távközlési társaságot, hogy világszerte monopolizálja őket. Sommer küldött ehhez harmincszoros áron megvette az amerikai pénzhatalomtól a Telekom egy kis amerikai cégét, hogy ezt a Telekom saját vagyonából megvásárolhassa. A második lépés az volt, hogy a Telekom-részvényt olcsóvá tegye, hogy az amerikai befektető olcsón megkapja. Ebben a játékban viszont Ron Sommer túlépte a határait, és megbukott. Ez azonban az amerikai pénzhatalmat átvételi terveiben csak visszavetni fogja, de nem megakadályozni. A Telekom privatizációja és felvásárlása tervszerűen megy tovább.
Ugyanolyan játék megy végbe a világ energiapiacán is, Németországban nyilvánvalóan az EON-nal és az RWE-vel, ahol az amerikai pézhatalom már saját bizalmi embereit beküldte az átvevő jelölteket eldöntő bankokba és igazgatóságokba. Húsz év múlva az amerikai pénzhatalom - képviselője, Brzezinski kijelentése szerint - a világ vízkészletének monopolizálását is lezárja.
Dologi értékekkel a pénzreformhoz
Ha a világ-pénzhatalom menetrendjét helyesen értelmezzük, akkor a pénzmennyiséget mindaddig akarják szaporítani és elértékteleníteni, amíg azzal a világ valamennyi fontos dologi értékét felvásárolták és monopolizálták. A pénzhatalom elég okos ahhoz, hogy tudja, hogy pénzmennyiség-szaporítása nem marad titokban, és valamikor megcsappan az inflálódott dollárba vetett bizalom. A bizalmi válság kitörése a most még uralt, lopakodó inflációt vágtató, nyílt inflációvá teszi, amelynek kényszeruen kell pénzreformba torkollnia.
Azonban pontosan ez mind a pénzhatalom, mind az USA előnye:
A pénzhatalom a kétes dollárral előzőleg elegendő dologi értéket vásárolt, a pénzreform tehát dologi értékei birtokában már nem fogja érinteni, hiszen a kétes pénzből időben értéktartalmú vagyonra állt át. Minthogy időközben sok területen világ monopol helyzetet ért el, a világot bármikor külön járulékfizetésre tudja szorítani, akár monopolárkkal is. Akkor immár nem az adók adják a világot uralók jövedelmét, hanem a monopolhozamok. Senki sem akadályozhatja meg a pénzhatalmat abban, hogy az arany, gyémánt, réz, cink, vasérc, vetőmag vagy energia árát 10, 20 vagy 30%-kal megemelje, és ilyen módon a világ egész lakosságát külön járulékfizetésbe szorítsa. Még sohasem volt ilyen világpénzhatalom, még sohasem volt a világ teljes lakosságára ilyen veszélyes.
Az amerikai pénzhatalom a kétes dollárt csalárd módon túlnyomó részben külföldre vitte. A teljes dollárállomány több mint kétharmada immár nem az USA-ban van, hanem az USA hitelező államainál. Az USA ugyanis az elmúlt években egyre erőteljesebben eladósodott a külfölddel szemben. A külföld javakat szállított (dologi értékeket), ezért azonban értéktelen dollárt kapott. Ha ez most hirtelen értékét veszíti, a kár több mint kétharmad részben a jegybankokat, a bankokat, az államokat és USA-n kívüli piaci szereplőket éri. Akkor bosszulja meg magát, hogy az európai jegybankok aranyukat kétes dollár ellenében átadták, és azért a saját pénznem, például jen vagy euró alapjaként mindig kizárólag értéktelen pénzt (valutatartalék) használtak fel. Ha tehát a dollár, a vezető pénznem összeomlik, a csatlós pénznemek is szükségszerűen összeomlanak, amelyek egyedüli alapja a kétes dollárállomány. Más szavakkal: a dollár körvonalazódó pénzreformja szükségszerűen valamennyi pénznem világméretű pénzreformot von maga után, amelyek számára a kétes dollár most még a fő devizatartalékot adja.
Az azonban, hogy egy magánpénznek - a dollárnak - az amerikai pénzhatalomhoz tartozó FED részéről, a dollár felpuhítása céljából való mindenféle, szüntelen szaporításának egyre erőteljesebb inflációhoz és végül pénzreformhoz kell vezetnie, pénztudományi alaptudás, és még Greenspan és tettestársai számára sem lehet kétséges.
A pénzreform révén a világpénznemhez
Greenspan egy beszédben óvatlanul úgy nyilatkozott, hogy "valószínűleg 2007-ig alapvető dollár-korrektúra esedékes, és hogy akkor a dollár és az euró célszerűen "euró-dollárrá?, egy új világpénznemmé egyesülhetne?. Ennek az amerikai pénzhatalom részéről van értelme, mert legfeljebb 2007-ig tarthatóak még a dollárral való visszaélések, legkésőbb addig tartható a világ bizalma az amerikai pénzhatalom e gátlástalanul szaporított, egyre értéktelenebbé váló, már csak mesterségesen fenntartott magánpénzneme iránt. Valami tehát a közejövőben történni fog a dollárral. Ha akkor a dollár akkor az euróval világ-egységpénznem lenne, ezzel az amerikai pénzhatalom számára fontos célok elérése történne meg:
Egy új pénznem felkínálja a lehetőséget, hogy a régi pénznem adósságait leértékeljék, és ezzel a hitelezőket, akiknél még a régi pénznem van, arányosan megrövidítsék. Ha tehát egy új euró-dollár 20 régi dollárt vagy 15 eurót ér, minden régi pénznemet arányosan leértékelnek, a régi pénznemben hitelezőket megrövidítik, a játék megérte a magán pénzkiadók számára.
Ezzel mindenekelőtt az amerikai államot tehermentesítenék: mostani, 5200 milliárd dolláros külföldi adóssága 50%-os leértékelésnél már csak 2600 milliárdot tenne ki.
Kárt szenved a régi dollár minden tulajdonosa, akinek állományát 50%-kal, vagy talán 95%-kal leértékelik. Ez különösen Kína, Japán és Európa jegybankjaira áll, dollárban tartott, magas valutatartalékaikkal.
Az amerikai pénzhatalom fő célja azonban az, hogy e módon világpénzhez jusson, amely felett ismét csak ő uralkodik. Egy euró-dollár rendszerben szükségszerűen az amerikai pénzhatalomhoz tartozó FED bírna többséggel, tehát az amerikai pénzhatalom akkor többségileg is uralná az új pénzrendszert. Erre a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIZ - Bank für Internationale Zahlungsausgleich) választották ki, egy magán szervezetet, amelynek többségi részesedéseit az amerikai pénzhatalom titokban már felvásárolta. Ha tehát a BIZ lenne az új euró-dollár pénznem új jegybankja, véletlenül ismét ugyanazok a magántulajdonosok ennek az új jegybanknak a fő tulajdonosai, akik előzőleg a FED tulajdonosai is voltak. ők akkor a tetszés szerinti szabad pénzkiadásnak ugyanazt a játékát folytathatnák újból, amelyet a FED-del eddig csináltak, immár magasabb szinten - és a pénzreform révén még tehermentesen is. Az eddigi világméretű pénzmennyiség-szaporítás, a nagy pénzcsalás akkor alámerül a pénzreformban. Egy új rendszer ismét egy új pénznemet játszana a régi tettesek kezére, és ezzel 20-30 évre megengedné nekik az új játékot az euró-dollár világpénzzel.
Az amerikai pénzhatalom tehát ezen az úton, a pénzcsalás révén nemcsak a világ dologi értékeit monopolizálta volna a maga számára - köztük olyan létfontosságú területeket, mint a vetőmag, élelmiszer, víz, energia és fémek, hanem ezen túlmenően ismét csak pénzmonopóliumot teremtett volna saját használatára, saját tetszésére - egy pénzszaporító gépet, mint a mesebeli, dukátokat köpő szamár.
E pénzcsalási rendszer nyilvánosságra hozatalával sem fog a világon felháborodás végigsöpörni. Mint "összeesküvési elméletre? vagy "Amerika-ellenességre?, sőt, "antiszemitizmusra? (Rotschild) legyinteni fognak rá, és megpróbálják majd az ilyen közléseket teljesen megakadályozni, mert a nyomtatott és képi média lényegi részei is világszerte az amerikai pénzhatalom tulajdonában vannak.
A játékon átlátni azonban fontos azon emberek számára, akik e játék révén veszteségeket szenvedhetnek. Akinek tehát pénzvagyona van, annak odafigyelnie, illetve olvasnia kellene.
A pénzoligarchia nagy játékában azok a piaci szereplők a vesztesek, akik a pénzbe túl sok bizalmat helyeznek, akik még mindig elhiszik, hogy a pénz a puszta cserefunkción túlmenően, értékmegőrző eszköz is. Az elmúlt negyven év folyamatos pénzromlása a jelek szerint nem tette okosabbá az embereket. Ez a következő években vágtába kezd, a keserű végig, mivel ugyanis a tettesek egyoldalú előnyére van. Akinek tehát vagyona hosszú távú értékmegőrzése számít, nem maradhat meg a pénzértékekben, biztosítási szerződésekben, nyugdíjakban és készpénzben, hanem dologi értékekbe kell beszállnia, ahogyan ezt a pénzhatalom maga bemutatta.
A világméretű pénzcsalás stratégiai célja
Amennyire kívülről felismerhető, az amerikai pénzhatalomnak eredetileg az volt a célja, hogy az amerikai pénznemet uralja, és ezzel az amerikai piacot saját akarata szerint manipulálhassa. Erre a célra szolgált a FED jegybankrendszer. Amikor Kenedy amerikai elnök törvényjavaslatot nyújtott be e magán pénzrendszer államosítására, hirtelen halált halt. Bárki is nyúlt az amerikai pénzhatalom e magánpénzes lehetőségeihez, az vagyonát vagy életét vesztette.
Időközben azonban az amerikai pénzhatalom stratégiai céljai túlnőttek a nemzeti dimenzión. A globális magánpénzrendszer a cél, amelyet magándollárjainak uralma és fő tartalékvalutaként való keresztülvitele révén az egész világon messze menően elértek, és már csak egy világpénznemmel - az euro-dollárral - kell formába önteniük.
Ha tehát a világ pénzrendszerével a magán pénzcsoportok javára való második visszaélést, és egyáltalán a mennyiségi pénznemekkel való visszaélést meg akarjuk akadályozni, minden pénznemet biztosítani kell minden közületi és magán visszaélés, minden deflációs és inflációs manipuláció ellen.
Ez bizonyosan nem elérhető, ha a pénznemet a magánpénzhatalomra bízzuk. Ismét használni fogja visszaélési lehetőségeket, és a pénzmennyiség szaporításával a világot ismét saját előnyére fogja becsapni és kizsákmányolni.
A tapasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy a legtöbb kormány ugyanúgy visszaél a pénznemével, ha lehetősége van rá, ha tehát befolyásolási lehetőségei vannak a jegybankra és annak pénzmennyiségi politikájára.
Az tehát a feladat, hogy a pénznemek a közületek és a magán pénzhatalom visszaéléseitől annyira függetlenek legyenek, hogy a magán és közületi visszaélés kizárt legyen.
Bizonyosan nem olyan könnyen manipulálható egy aranyon alapuló pénznem, mint egy puszta mennyiségi pénznem. Minden, aranyon alapuló pénznem nehézségei azonban az arannyal való rendelkezésben rejlik, miután az amerikai pénzhatalom a világ aranykészletének legnagyobb részét a kezébe kaparintotta. ő tehát minden fajta aranyon alapuló pénznemmel nyerő és kizsákmányoló lehetne.
Marad tehát a mennyiségi pénznem megoldása. Ez a mennyiségi pénznem azonban nem maradhat szabadon, önkényesen meghatározható, hanem a semleges pénz céljára kell irányulnia. A pénzmennyiségnek tehát nem szabad gyorsabban növekednie, mint a javak mennyiségének. A monetáris szektorból nem szabad megint inflációs vagy deflációs hatásoknak kiindulniuk a pénznemekre és a világgazdaságra.
Ez csak szigorúan semleges és így független jegybankokkal elérhető, hogy ezek mintegy a "negyedik hatalmi ágat? adják, ne legyenek magánkézben, és ne legyenek befolyásolhatóak kormányok által. A Bundesbank ősmodellje, az Eurobankba való kasztrációja előtt nagyon közel állt ehhez a függetlenséghez.
Az eljövendő pénzreform egyszeri alkalmat kínál arra, hogy a tetteseket, pénzügyi manipulációikat és visszaéléseiket megbélyegezzük, és ezzel általános egyetértést teremtsünk a sem a magán pénzhatalom, sem a kormányok által nem befolyásolható jegybanki rendszer mellett. Ez egy évszázados esély lenne.
A független jegybanki rendszert mindenekelőtt a pénzhatalom akadályozhatná meg, amely a már tulajdonában lévő BIZ révén már átállította a váltókat a következő jegybanki és pénzrendszer birtokba vételére. Ezért égetően fontos a felvilágosítás, hogy a monopolkapitalizmus révén nemcsak a jelenlegi pénznemre, hanem egy új pénzrendszerre leselkedő veszélyt a lakosság, a gazdaság és a politika számára felmutassuk.
Dr. prof. Eberhard Hamer
Zeit-Fragen
Fordította: TF www.fuggetlenseg.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-17 18:21:43, kedd
|
| |
| |
Újabb kártérítés a holokausztért
Jack Corn 2007. július 17. 11:03 gondola
Újabb mérföldkőhöz érkezett a zsidó kárpótlások sorozata: most már a holokauszt túlélők gyerekei is kártérítést követelnek a német államtól a szüleiktől hallott rémtörténetek okozta lelki fájdalmakért.
A magukat "második generációs holokauszt túlélőknek" nevező felperesek a Tel Aviv-i bíróságon beadott keresetlevelükben azt állítják, hogy a náci holokauszt puszta ténye és a szülőknek a haláltáborokban átélt fizikai gyötrelmeit követő lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekből eredő maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a később született utódoknak is.
Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélőknek" is irracionális félelmük van az éhezéstől, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevő depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofőr a haláltáborba viszi őket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplő náci őrök farkaskutyáira emlékezteti őket.
Gideon Fisher izraeli ügyvéd ezért most azt követeli a német kormánytól, hogy Berlin fizesse meg a két hetente pszihológushoz járó zsidó ügyfeleinek az anyagi kiadásait a holokauszt dráma lelki feldolgozásából fakadó egyéb fizikai egészségkárosodás gyógyításával járó többi kórházi és orvosi költségekkel együtt - vagy utaljon át az ügyfelei részére 30 millió dollárt. Fisher ügyvéd véleménye szerint az egész világon 20 ezer körülire tehető a szülőktől örökölt holokauszt betegségben szenvedők száma.
Fisher még a per előtt létre hozta a Fisher Fund nevű alapítványát. Utána az ügyvéd a saját alapítványának nevében kereste fel a 62 évvel a háború után Izraelben még mindig életben lévő 400 ezer holokauszt túlélő gyerekét, és a szülők jelenlétében személyesen beszélte rá őket az újabb kártérítési perre.
Baruch Mazor, Fisher barátja, üzlettársa és az alapítvány másik vezetője újságíróknak elmondta, hogy korábban tárgyalásokat kezdeményeztek a Tel Aviv-i német nagykövetséggel, de az Angela Merkel vezette német kormány nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre és kategorikusan elzárkózott az együttműködéstől is.
A II. világháború után az agyonbombázott, romokban heverő, nincstelen menekültekkel teletömött, megerőszakolt, kettészakított és katonailag megszállt Németország nyugati felének kormánya már az 1950-es évek legelején elkezdte a fiatal Izrael Állam és a holokauszt túlélők részére a háborús kártérítési összegek folyósítását.
Az azóta eltelt több mint 50 év alatt az NSZK és az újra egyesült Németország egymást váltó kormányai bizonyíthatóan 60 milliárd dollárt - független nemzetközi pénzügyi szakértők becslései szerint ennek közel a dupláját, kb. 100-110 milliárd dollárt - fizetett ki Izraelnek és a zsidó érdekvédő szervezeteknek a zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bűnök és a tőlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén.
Ez az óriási összeget egyedül Németország fizette ki, (más államok, mint pl. Ausztria vagy Svájc külön fizettek) és ebben még nincsen benne az a 10 milliárd német márka (akkori értéken 5 milliárd 200 millió dollár) értékű kártérítés, amit a Schröder-kormány egy 1999 decemberében aláírt német-izraeli egyezmény keretében utalt át Izraelbe. Az akkori tárgyalásokon Izrael azt állította, hogy a német koncentrációs táborokat és a németországi holokausztot túlélő zsidó foglyok és kényszermunkások közül 2 millió 300 ezer ember még mindig életben van, így 2000 tavaszától kezdődően ennyi "volt náci rabszolga" után kapott Izrael újabb anyagi kárpótlást.
Kapcsolódó cikkeink
Igaz vagy hamisítvány? - eddig ismeretlen Nemzetközi Vöröskereszt dokumentum |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
574 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2948
- e Hét: 8680
- e Hónap: 19791
- e Év: 173287
|
|
|
Offline
