|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 12:39:42, péntek
|
| |
| |
Mi a csuda az az ANDRAGÓGIA?
Kérdezték már tőlem oly sokan, ahány embernek elmondtam, hogy mennyire fontos - a XXI. század, talán legfontosabb - tudományága.
Rövid válasz:
Az andragógia a felnőttkori tanulással foglalkozó tudomány
Hosszabb válasz:
Az ifjúkor befejeztével (23-25 év), amikor biológiailag érett, pszichikai szempontból autonóm, szuverén személyiség, kilépve az életbe - részt tud venni a társadalmi munkamegosztásban: ahol a munkaerejének, szakértelmének olyan ára van, hogy meg tud belőle élni, otthont tud teremteni, családot tud alapítani és minőségi módon (nem emberi torzókat nevel) reprodukálni tudja önmagát, vagyis gondoskodni tud utódai felneveléséről - felnőttnek mondhatja önmagát.
Ezen felnőtt, ha már az alapképzés során megtanult élni- és tanulni tudni, barátságban lenni mindazzal ami az életet szolgálja, vagyis felismerni, kizárni minden pusztító (önpusztító) erőt és szándékot, mert már gyermekkorában kielégíthette egyik legősibb törekvését a megismerési vágyát - természetesnek fogja tekinteni, hogy: a "permanens tanulás a művelődés egészét kifejező életformát jelent, annak az embernek az életmódját, aki folyamatos tájékozottságra, tanulásra törekszik".
Melyek lehetnek a permanens (folyamatos, élethosszig tartó) tanulás motívumai?
l./ Lehet az, amely megindítja a motívumokat.
2./ Lehet amelyek a tanulás közben alakulnak ki és működnek.
Azonban a kettő együttes hatását kettéválasztani csak addig lehet, amíg a tanulás meg nem kezdődik, mert addig csak a tanulást elindító érvényesül.
I. A tanulást megelőző indítékcsoportok:
1./ Egzisztenciális indíték csoport: - a létezés, létfeltétel megteremtésére
törekvés (azonban az anyagi léttel összefüggő egzisztencia mellett a
boldogságra, és más, pozitív életérzésre is szükség van).
Ha egzisztenciális feltételként jelentkezik - a tanulás, mint folyamat,
- a tanulás, mint végzettség és
- a tanulás, mint tudás,
akkor, e három szükségletindíték hatására megindul a tanulás.
(A munkanélküliek átképzésénél jelentkezik ez az igény.)
2./ Presztízs, vagy tekintély csoportja:
Ha a tanulás és a tudás tekintélyt ad, megindul a tanulás. A presztízsindíték
esetében, a tudás iránti társadalmi elvárásra indul meg a tanulás.
Megjelennek a közvetlen társadalmi környezetben, a család, a kortársi (baráti
kör), a munkahelyi elvárásokban, a metakommunikációban.
Elismertség, befogadottság kell e presztízshez.
Motívum-vizsgálatok: - az interjú, mélyinterjú kérdéseire adott feleletekből választ kapunk a társadalmi elvárásokra. (Pl.: a 60-as, 70-es években az érettségi megszerzése általános volt. Ezzel szemben a két világháború között
3 % volt az érettségizettek száma.)
Indítékban tehát olyan elvárások is jelentkeznek, melyeknek hangulatuk van.
3./ A "Riesz"-szindróma, mint indítékcsoport: - a tudás, az ismeretek rendszerezésének, mint belső szükségletnek a jelentkezése.
A három indíték együtt is jelentkezhet, akkor van azonban egy domináns csoport és ez az egzisztenciális csoport.
Megjelenhetne azonban külön-külön is - és itt is az egzisztenciális a leggyakoribb.
Lehetséges, hogy két motiváció jelentkezik egy időben...
- Ha az anticipáció (indíték) megvalósul, miközben tanul az illető és
- ha negatív a visszajelzés: abbahagyható a tanulás;
- ha a motívumok pozitívak, akkor folytatódik a tanulás, mert igazolódik az
anticipáció.
II. A tanulás közben jelentkező motívumok
l./ Az érdeklődés valamihez a teljes értelmi- érzelmi- figyelmi odafordulást
jelenti. Érdeklődés nélkül nincs tanulás.
l.l./ A közvetett érdeklődés: a tanulási tevékenység következményeire irányul,
nem arra mit tanul, hanem a tudás (tanulás) minősítésére: - osztályzat,
elismerés, oklevél, "papír", "jogosítvány" megszerzésére. Kinőhet belőle a
közvetlen érdeklődés.
1.2./ A közvetlen érdeklődés: arra a tudásra irányul, amelyet tanulok. Általános
alapja felnőtteknél a tapasztalat. Egybefonódhat a közvetett érdeklődéssel; a
visszajelzések befolyásolhatják a kettő közötti egybemosódást.
2./ Sikerek
A siker a tevékenység pillanatában elképzelt eredmény színvonalát, igény-
nívót jelent. Minden teljesítményre irányuló igényszínvonalban jelen van az
érzelmi teljesítménynívó mindkét formája: - az igényszint és
- a teljesítményszint.
Ha mindkettő fedi egymást, jelentkezik a sikerélmény.
Ha a teljesítménynívó alatta marad a teljesítményszintnek, kudarcélmény
keletkezik.
A sikerek ösztönöznek a teljesítménynövelésre.
A sikerek megismétlődése, a szériasiker is ösztönöz a neuralgikus pontig -
utána már nem ösztönöz.
A szériakudarc is ösztönöz egy darabig, a neuralgikus pontig, utána a nem
teljesült vágyak hajszolása következik. (Kudarc-kerülő típus.)
Az igénynívó emelésével növelni lehet a teljesítmény növekedését a
neuralgikus ponton túl is.
A szériakudarc elkerülése lehetséges a neuralgikus pontjain túl, ha a színvo-
nalat lejjebb szállítjuk.
Közvetlen siker, ha a sikerért tanulok és nem a tudásért.
Közvetett siker - kudarc.
Amiért krízishelyzettel, egzisztencia-harccal járó rendszerváltoztatást kellene elkövetnünk társadalmi szinten - a tömegesen jelentkező egzisztenciális motiváció hatására tanulók, továbbtanulók, átképzésben részt venni kívánók tömeges képzéséhez kellene megteremteni a feltételeket.
A munkaügyi hivatalokban dolgozókat és más, az alapoktatásból "felszabaduló" tanárokat, oktatókat kellene először is átképezni (a közoktatás keretében) a váltáshoz szükséges új ismeretekre, hogy legyen aki segíti, megtanítja az embereket a rendszerváltozáshoz, életforma változáshoz szükséges technikákra, életstratégiákra.
A közgondolkodásban a tanulásról kialakult kontraszelektív képzeteket csak úgy lehet megváltoztatni, ha az önképzéssel szerzett ismereteket elfogadjuk, legitimnek tekintjük, és nem úgy kezeljük, mint devianciát - merthogy "papír" nélkül joga sincs tudni az "önképzett, önművelt" személynek azt, amit a "bizonyítvánnyal" rendelkezőnek nem tudni is joga van...
A kontraszelektív képzetek kikopásával, a tudás társadalmi presztízsének megteremtésével, talán a civil kezdeményezésekre is lehetne számítani, de addig...?
Akkor talán majd az lesz a természetes, hogy ha valaki (elég nagy létszámú korcsoportot érint) a felemelt nyugdíjkorhatárig úgy szeretné végigdolgozni a hátralévő éveit, hogy munkaerejét, szaktudását, műveltségét meg akarja és meg is tudja újítani.
Ehhez a megújításhoz kell - a közoktatás keretében - az intézményes feltételeket megteremteni, hogy az egyén ezt ne a családja, gyermekei anyagi tönkretételével legyen kénytelen megtenni!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 11:04:29, péntek
|
| |
| |
A FELNŐTTKÉPZÉS JÖVŐJE BP. XX. ÉS XXIII. KERÜLETÉBEN
(Részlet az 1998. évi kutatási anyagomból, ami diplomamunkám része volt)
A rendszerváltás utáni években - az általános társadalompolitikai fordulat és átalakulás miatt - a felnőttoktatás nagy változásokon ment keresztül.
Megváltoztak célkitűzései, feladatai, fenntartó szervei és intézményei.
A 80-as évek vége óta megváltoztak a törvényi lehetőségek, pénzügyi rendelkezések és e megváltozott körülmények között a felnőttképzés, a permanens tanulás teljesen új orientációja alakult ki Magyarországon.
A magyar és a német felnőttoktatásban a kölcsönös információ- és személyi csere iránti érdeklődés volt jellemző.
A már meglévő jó intézményi- és személyes-, valamint partnerkapcsolatokra építve nyílt meg 1991-ben az IIZ/DVV Projektirodája Budapesten. 1992-ben szerződést írtak alá a felnőttoktatás területén folyó együttműködésről.
Napjainkban egyre kevésbé van szó kész modellek és máshol kifejlesztett kész koncepciók átvételéről.
Sokkal inkább fontosabbak, meghatározóak a pedagógiai, szervezeti és finanszírozási kérdések helyi szinten kialakított megoldásai.
Ilyen helyi megoldások felkutatása volt a célom e vizsgálattal, melyet a főváros XXIII. (Soroksár) kerületében végeztem a továbbképzési atlasz számára.
3.1. A vizsgálat szerkezete
- Ez a vizsgálat Budapest XXIII. kerületének felnőttképzési intézményeinek teljeskörű felmérésére irányult.
- Leírtam a felnőttképzési környezetet, miközben bemutattam a városrészben működő egyes intézmények profiljait. Sajnálatos módon egyetlen képző intézményt sem találtam, amelyik a XXIII. kerületben a felnőttek képzésére, oktatására átképzésére jött volna létre és működne.
(Még a Táncsics Művelődési Házban sem, pedig az SZMSZ-ében megfogalmazták, mint célkitűzést, a felnőttképzést.)
- Célom volt összeállítani azon intézmények listáját, amelyek Budapest XXIII. kerületében a felnőttképzés területén tevékenykednek.
3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek, módszerek, kérdőívek
A magyarországi felnőttképzés helyzetéről kevés információs bázis áll rendelkezésre. Ezek az adatok a kultúrházak, regionális továbbképző központok, TIT-szervezetek, népfőiskolák, az MNT és más civilszerveződések-ről (-nek) szólnak. Hiányzik azonban a teljes áttekintés arról, hogy milyen a felnőttképzés szerkezete, vagyis a továbbképzési piac.
A felnőttképzés továbbfejlődése szempontjából ezt a hiányt, mint akadályozó tényezőt meg kell szüntetni, ezért egy országos méretű kutatási projekt keretében vállaltuk (a pécsi JPTE FEEFI, a debreceni KLTE, a szegedi JGYTF és a jászberényi JTIF végzős hallgatói a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájával közösen), hogy elkészítjük az ország 19 megyeszékhelyén és a főváros 23 kerületének "Felnőttképzési Atlasz"-át.
A tanulmány célja, hogy javítsa ezt a képet azzal, hogy az intézményekre vonatkozóan részletes információkat tartalmazzon:
- szerkezet, - jogi forma, - finanszírozás, - kínálat, - személyzet és
- résztvevők tekintetében.
A kutatási hipotézisek között szerepelt, hogy:
- Az intézmény(ek) 1990 előtt, vagy után jöttek-e létre?
- Az állandóan változó programok miatt szabadfoglalkozásúak-e a munkatársak, vagy csökkent-e az alkalmazásban állók száma?
- Milyen a munkatársak kvalifikációja?
- Milyenek az oktatási programok minőség szempontjából? (Külső- vagy belső munkatársakkal tudják a minőséget biztosítani?)
- Milyen arányban támogatja a szakmai továbbképzést a Munkaügyi Hivatal?
- Milyen arányban folyik továbbképzés bérelt termekben?
- Az intézmények technikai felszereltsége milyen módon biztosítja azt, hogy a résztvevők lehető legjobb feltételek között tanuljanak?
- A szakmai továbbképzés területén tevékenykedő intézményekben tanulnak-e többen, vagy az általános és politikai felnőtt- ill. továbbképzésben?
- Rendeznek-e egész napos ("nappali tagozatos") kurzusokat, vagy inkább részidős, rövid ideig tartóakat?
- A nagy létszámú munkanélküliek nagy célcsoportot képeznek-e?
- Az egyes intézmények végeznek-e rendszeresen igényfelmérést és -elemzést?
- A szakmai képzés területén dolgozó képzők együttműködnek-e a munkaügyi központokkal?
- A regionális továbbképző tanács kommunális szinten koordinálja-e Bp XXIII. kerületének továbbképző intézményei közötti együttműködést?
- Az intézmények értékelik-e tanfolyamaikat, hogy rendezvényeik minőségét felülvizsgálják?
- Az intézmények folyamatosan új projekteket terveznek, hogy megfelelhessenek az igényeknek?
A tanulmány elkészítésének módszere szempontjából első lépés volt: - az intézmények meghatározása.
A következő lépésben: - az intézmények felkeresése (telefonon, levélben, személyesen) volt a feladat. Az intézmények címei a következő forrásokból származnak: Pesterzsébet-Soroksár XX.-XXIII. "Kerületi Kalauz" címen, 1996-ban a MARK KFT - MÉDIA-MIX KIADÓ BT kiadásában megjelent, közérdekű információkat tartalmazó katalógusa. Érdeklődtem továbbá a Munkaügyi Hivatalban; a Cégbíróságon; az Angol utcai Felnőttképzési Intézetnél; a XXIII. kerületi Önkormányzat oktatási- és kulturális ügyekkel foglalkozó bizottság vezetőjénél, valamint főtanácsosánál; a XX-XXIII. kerületi Ipartestületnél; a XX. kerületi Önkormányzat kulturális ügyekért felelős alpolgármesterénél...
Ezt követte: - az intézmények kikérdezése (ehhez fel lehetett volna használni az IIZ/DVV által összeállított standartizált interjú kérdéseit, ha találtam volna felnőttképzőket).
Végezetül a diplomamunkámban "csak" a leírás módszerét alkalmaztam, mert a "kiértékelés"-hez felhasználható, az IIZ/DVV Budapesti Projektiroda által megszerkesztett "ábrák a kutatási projekthez" című táblázatokat - adat hiányában - nem tudtam használni.
A szakdolgozatomban leírt különböző kamarák és szakiskolák tevékenységéről sem készítettem standartizált interjút, mert helyileg a XX. kerületben működnek.
Ezért, értelemszerűen a XX. kerületet kutató SINKÓ KRISZTINA (JPTE Tanorg) szakdolgozatában, felnőttképzési térképén fognak megjelenni(???).
3.1.2. Kiegészítések és változtatások a központi előírásokhoz
A központi előírásokhoz nincs javaslatom. A "Felnőttképzési Atlasz" elkészítésének projektjét nagyszerű munkának tartom, hogy mégis nagy gondot okozott a kutatás során az a tény, hogy Budapest XXIII. kerületében még csírái sincsenek a felnőttképzésnek, valószínű Soroksár egyedi helyzetéből adódott.
Így csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kérdőívek kérdései között kellett volna olyannak lennie, hogy: "Van-e felnőttképzéssel foglalkozó intézmény?"
Ha van, akkor az összes kérdésfelvetés indokolt, de ha nincs, akkor "Miért nincs?" kérdéssel is alkalmat kellett volna adni a válaszadásra.
Túl azon, hogy Soroksár helyzete teljesen speciális, a valóság teljes feltárásához hozzátartozik az a tény is, hogy vannak még a fővárosban, sőt Magyarországon olyan térségek, ahol a felnőttképzés piacosított változatát elutasítják és a "permanens"=FOLYAMATOS ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁSt csakis önképzés formájában tudják elképzelni. Ilyen mentalitással találkoztam Bp XX-XXIII. kerületében - a "közművelődésben" tíz évvel ezelőtt és napjainkban is.
3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtartama, problémái...
A Janus Pannonius Tudományegyetem Felnőttképzési Tanszéke és a Német Népfőiskolai Szövetség Budapesti Projektirodája - német minta alapján - országos kutatási projektet indított Magyarország felnőttoktatási térképének és a nagyvárosok továbbképzési atlaszának elkészítésére.
Az első bevezető szemináriumot 1997. november 3-án rendezték a Német Népfőiskolai Szövetség Bp-i Bródy Sándor utcai székházában.
A művelődési és szociológiai szempontból egyaránt érdekes és egyedülálló kutatás vezetői Dr. Koltai Dénes és Dr. Heribert Hinzen ismertették a kutatás részleteit, majd Doreen Zocher a Lipcsei Egyetem Felnőttképzési Tanszékének egyik hallgatója ismertette diplomamunkáját.
A tanulmány Cottbus város továbbképzési atlaszának elkészítése során felmerült érdekes kutatási kérdéseket, hipotéziseket és az interjú olyan vezérelveit tartalmazta, melyeket Szokoli Beatrix - a Német Népfőiskolai Szövetség budapesti irodájának munkatársa - magyarra fordítva tolmácsolt.
Az 1997. november 21-i, a Felnőttképzési Atlasz elkészítéséről szóló megbeszélésen Heribert Hinzen professzor kiosztotta a kutatási projektben résztvevők számára a komplett kutatási anyagot.
Ezen komplett anyag tartalmazta a projekt részletes leírását, a szakdolgozat és a kutatási rész megírásának szempontjait, az interjúknál használatos kérdőíveket,
Dr. Koltai Dénes docensnek, a pécsi JPTE FEEFI igazgatójának ajánlólevelét, valamint a kutatásban résztvevő egyetemi, főiskolai kollégák és hallgatók telefon- és címjegyzékét.
1997. december 1-én a JPTE Belvárosi Felnőttképzési Intézetében tartott konzultáción Kraiciné dr. Szokoly Mária a Konzultációs és Vizsgaközpont vezetője, valamint Bauer Béla konzulens tanár meghallgatta a kutatásban résztvevő hallgatók beszámolóit kutatásuk alakulásáról.
Az instrukciók elhangzása után újabb határidőben (címjegyzék elkészítése) állapodtunk meg.
1997. december első hetében kigyűjtöttem a "Kerületi Kalauz"-ból a XXIII. kerületi oktatási és művelődési intézmények címeit és telefonszámát, majd telefonon érdeklődtem a felnőttképzés témafelelőseiről.
Miután több nevet és címet sikerült így megtudnom, megfogalmaztam a névre szóló leveleket.
Az 1997. december 10-én kelt leveleket postára adtam a 8 oldalas kérdőívekkel és a pécsi JPTE ajánlólevelével együtt.
Miközben vártam a visszajelzéseket, bejelentkeztem adatgyűjtésre a Cégbíróságra, a Munkaügyi Központba, a XXIII. kerületi Önkormányzati Hivatalba, az Ipartestületbe. Mindenhol azt tanácsolták, hogy ne fáradjak a személyes megkeresésükkel, mert a XXIII. kerületben egyenlőre még semmilyen felnőttképzés nincs.
1997. december 12-én újabb tájékoztatót tartott prof. Dr. Heribert Hinzen a IIZ/DVV Budapesti Projektirodájának igazgatója. Téma: a számítógépes kutatási program használata, a kutatásban részt vevő hallgatók problémái, témafelvetéseik megbeszélése és az "Ösztöndíjszerződés" aláírása, valamint megbeszélés a konzulens tanárral, Kraiciné dr. Szokoly Mária okt. és vizsgaközpont vezetővel.
Az 1997. decemberi és 1998. januári sikeres félévi vizsgák után már-már azt hittem, hogy magánéleti tragédiák miatt a kutatást és tanulmányaimat abba kell hagynom. (83 éves apám - aki agyvérzés miatt bénultan ágyhoz kötött anyámat ápolta - kórházba került combnyaktöréssel. Mivel hirtelen senki nem tudta vállalni a napi 24 órás ápolást igénylő anyámat, oda költöztem hozzá. Miután apám a sikeres műtét után - idős kora ellenére - gyorsan lábra állt, hazajöhetett a kórházból. Ettől kezdve két ágyhoz kötött embert ápoltam.)
1998. február 2-án újabb szakdolgozati konzultáción vettem részt, amelyen kénytelen voltam kifejteni, hogy két okból is félbehagytam a kutatást...
(Sokat gondoltam azóta is Szakdolgozatom 17-18. oldalán, a "Gondozó Szolgálat" címszó alatt megfogalmazottakra!)
(Anyám állapota olyan rohamosan romlott, hogy 1998. március 9-én kórházba kellett szállíttatni.)
1998. március 11-től újra felkerestem azon soroksári intézményeket, amelyeket értesítettem a felnőttképzést kutató szándékomról.
Miután telefonon ismét visszautasítottak, személyesen, rajtaütésszerűen meglátogattam őket. Szívélyes fogadtatásban volt részem a Táncsics Művelődési Házban, a Helytörténeti Múzeumban, az Egészségügyi Szolgálat Tüdőgondozójában, de felnőttképzésről ők sem tudtak tájékoztatni.
Ettől kezdve gyermekkori emlékeimben kutatva, a napközis nevelői tapasztalataimat - amit Soroksár-Újtelep egyik általános iskolájában, valamint a Molnárszigeti Napközis Táborban szereztem - felelevenítve; a Pesterzsébeti Múzeumot felkeresve; a "Pestszenterzsébet"-Soroksár című helyi sajtóban tallózva próbáltam Bp XXIII. kerületének - az elmúlt tíz év - oktatási, művelődési fejlődéstörténetét megfogalmazni.
3.1.4. Az intézmények száma: megtalálták, megkérdezték, visszautasították...
Huszonegy intézményt hívtam telefonon több alkalommal, de levéllel csak nyolcat, személyesen pedig hatot kerestem fel.
Ezek közül egyetlen-egy volt, amelyik SzMSz-ében is megfogalmazta, mint kitűzött célt, a felnőttképzést. Itt szerettem volna a kérdőív segítségével az interjút elkészíteni, de közben kiderült, hogy éppenséggel még csak tanfolyami szinten sincs felnőttképzés a Táncsics Művelődési Házban.
Jelenik Magdolna, a Soroksári Önkormányzat Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottságának elnöke közölte velem márciusban, hogy az előző év decemberében, az önkormányzathoz, névre szólóan megküldött levelemet meg sem kapta.
Amikor telefonon tájékoztattam kutatási szándékomról a soroksári felnőttképzésről, elmondta, hogy a március 3-i testületi ülésen két magániskola alapítási kérelmét "leszavazta" a képviselő testület többsége.
Majd, kértem a személyes találkozás lehetőségét, megadta lakásának címét.
Erre a címre azután személyesen tehettem postaládájába a 8 oldalas kérdőívet,
Dr. Koltai Dénes ajánló levelét és az egész projektből az általam vállalt feladat ismertetését.
Az Intézményirányítási csoportnál találtam rá Bach Ferenc tanácsos úrra, a XXIII. kerület oktatási ügyeinek "mindentudójára". Érdeklődésemre elmondta, hogy: "... az alapképzés fenntartására sincs elegendő pénz, nemhogy a felnőttek okítására! Különben a soroksári iskolákban csakis diplomás tanárokat, pedagógusokat alkalmaznak, akik elég tanultak ahhoz, hogy önműveléssel fejlesszék meglévő tudásukat!"
A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (KEK) Oktatási- és Továbbképzési Osztályán érdeklődtem, hogy a XXIII. kerületi Kísérleti üzemükben és Botanikus kertjükben, a
Zöldségtermesztési tanszéken, valamint a Dísznövény- és Dendrológiai tanszék Péterimajori intézményeiben folyik-e a felnőttképzés valamilyen formája? Válaszul megkaptam, hogy érdeklődjek a Kísérleti üzem igazgatójánál (Tel.: 286-0303). Az igazgató úr érdeklődésemre elmondta, hogy: "Vidéki városokba kihelyezett tanfolyamaik működnek évek óta és szakmai át- meg továbbképző oktatással is foglalkoznak. Itt helyben, Soroksáron semmilyen felnőttképzés nincs a KEK szervezésében."
Az egészségügyi ellátás intézményének "ORIOR 96 Kft." (a Soroksári SZTK és tüdőgondozó) igazgató főorvosa levelemre nem válaszolt, telefonon elérhetetlen volt.
Egy alkalommal váratlan látogatóként kerestem fel munkahelyén. A 30-40 év közötti pulmonológus főorvos meglepetten kérdezte, hogy:
- "Mi a csuda az az andragógia?"
Amikor ezt is megbeszéltük, szerényen érdeklődtem az intézmény felnőttképzéséről.
Érdeklődésemre elmondta, hogy:
- "Soroksáron nagyon egészséges lelkületű, vállalkozó szellemű emberek élnek és nincs szükségük semmilyen felnőttképzési hókusz-pókuszra!"
3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével, különleges események
Az interjúk lefolytatásához nem tudtam felhasználni a kérdőíveket, mert
nem találtam felnőttképzéssel foglalkozó intézményt Budapest XXIII. kerületében, Soroksáron.
3.2. Statisztikai kiértékelés
Nincs adat.
3.2.1. Az intézmények története
Nincs adat.
3.2.2. Az intézmények szervezeti felépítése
Nincs adat.
3.2.2.1. Jogi forma
Nincs adat.
3.2.2.2. Központ
Nincs adat.
3.2.2.3. Munkatársak
Nincs adat.
3.2.2.4. Finanszírozás
Nincs adat.
3.2.2.5. Keretfeltételek
Nincs adat.
3.2.2.6. Tartalmi súlypontok
Nincs adat.
3.2.2.7. Végzettségek
Nincs adat.
3.2.2.8. Résztvevők
Nincs adat,
3.2.3. Igény, kínálat és a résztvevők toborzása
Nincs adat.
3.2.4. Együttműködés más intézményekkel
Nincs adat.
3.2.5. Kiértékelés és minőségellenőrzés
Nincs adat.
3.2.6. Perspektívák
Nincs adat.
3.2.7. Információs anyagok
Nincs adat.
3.2.8. Egyebek
Nincs adat.
4. Összefoglalás és értékelés
Vizsgálódásom célpontja Soroksár, Bp XXIII. kerületének általános és kulturális, a politikai és a szakmai felnőttképzés vagy továbbképzés területei, működésének feltérképezése. E munka eredménye ez a szakdolgozat. Készítése során újra és újra Soroksárra indultam és mindig Pesterzsébeten, a XX. kerületben "kötöttem ki". Hogy miért? A válasz remélem megtalálható az eddig leírtakban.
4.1. A felnőttképzés helyzete
Soroksár 1997-ben még egyenlőre igazi "fehér lap" (tabula rasa) - nagyon sok ígéretes lehetőséggel - a felnőttképzés és továbbképzés szempontjából. A jövő művelődésszervezőjének, kulturális animátorának, andragógusának: kiaknázásra váró valódi kincsesbánya!
4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák
- A Botanikuskert teljesen kihasználatlan, a soroksáriak számára ismeretlen, zárt világ. Ezen úgy változtatnék, hogy a soroksári pedagógusokat tanfolyamon felkészíteném arra, hogy a környezetismeret órák, majd a biológia órák egy részét a botanikuskertben tartanák meg. A XXI. század emberének vissza kell találnia a természethez, mert eredetileg annak része. A ma embere már csak a tv-ből, vagy könyvekből ismeri azt a természetet, amely őt körülveszi. Nem ismeri és ezért nem tudja óvni, védeni, élvezni.
- A Dísznövény- és Dendrológiai Tanszékkel a Táncsics Művelődési Háznak kellene fölvennie a kapcsolatot. Soroksárnak kertvárosi jellegét erősíthetné, ha a centrumokból kiköltöző panellakók letelepedve, megtanulhatnának - legalább hobbi szinten - kertészkedni, kertet építeni, szépíteni.
- A Zöldségtermesztési Tanszék munkatársai is indíthatnának tanfolyamokat a Táncsics Művelődési Házban: gyakorlati oktatással egybekötve a Péterimajorban.
Ismeretterjesztő előadássorozatot indítanék szintén a Táncsics Művelődési Házban a Keresztény Európa címmel.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy keresztény kultúrkörhöz tartozó Európához szeretnénk integrálódni. Minden hittérítő szándék nélkül megismertetném a bibliai történetekkel a részvevőket.
Miért?
Talán csak azért, ha eljutnak honfitársaink a világhírű párizsi, londoni, drezdai, bécsi, itáliai, esztergomi képtárakba: megértsék a bibliaábrázolások művészi üzenetét.
Arról sem kellene megfeledkezni, hogy nem árt, ha tudja egy magyar vállakozó- üzletember, hogy mikor milyen ünnepre készülnek az adott országban, városban, ahova üzleti tárgyalásra indul...
És nem utolsó sorban Istent nem lenne szabad kihagyni semmilyen fontosabb emberi cselekvésből... Ajánlom Szerntgyörgyi Albert - a magyar Nobel-díjas tudós - ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait és gyakorlatát. A laboratóriuma mellett volt egy kis házi kápolna, ahol rendszeresen imádkozott a munkatársaival.
"Egészséges lelkű, vállalkozó szellemű emberek élnek Soroksáron..." Mondta a pulmonológus főorvos.
Csak arról feledkezik meg, hogy a németországi, ausztriai "sógor" számítógépen követi üzleti, és ipari vállalkozásának minden változását. Hol vagyunk mi még ettől?
Nem felelőtlenség a rendszerváltoztatás nyolcadik (1998-ban) évében elvárni az emberektől, hogy még mindig minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül meg tudjon felelni az új viszonyoknak, követelményeknek?
Mennyi időt, pénzt, energiát takaríthatnának meg a soroksári emberek, ha nem kellene órákat tölteniük utazással ahhoz, hogy megtanulják a számítógép használatát, hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet, megtanuljanak gépjáművet vezetni, hogy korszerűsítsék meglévő szakmai ismereteiket, hogy egy keresettebb, jól fizető szakmát tanuljanak a meglévő mellé, hogy felvételi előkészítő-korrepetáló tanfolyamon megszerezhessék a biztonságos tudást, hogy középiskolába, főiskolára járhassanak, vagy a nappalival egyenértékű diplomát szerezhessen távoktatás keretében az átmenetileg otthon lévő, állás nélküli kismama (mint ahogy azt teszik, tehetik évtizedek óta az oly lebecsült, "halszagú" finn "rokonaink")!
4.3. Javaslatok a további kutatás számára
Meg kellene tudni, hogy:
1./ Milyen arányban gátolja a restriktív politika a továbbképzés, felnőttképzés kiépülését Soroksáron?
2./ Vagyis, milyen arányban van jelen az a befolyásoló tényező, hogy évtizedes lemaradást kell az embereknek behozniuk azzal, hogy még csak negyedik éve (sem) dönthetnek önállóan sorsukról? Milyen arányban függ a felnőttoktatás hiánya attól a ténytől, hogy Bp XXIII. kerületében az emberek még csak most kezdik megteremteni az anyagi, gazdasági feltételeit a szellemi "építkezésnek"? De: előbb nem tanulni kell ahhoz, hogy tanultan, képzetten hatékonyabban, eredményesebben dolgozhasson a polgár?
3./ Annál is inkább a tanulással (képzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel) kellett volna kezdeni a rendszert változtató oktatáspolitikát ebben a kerületben, mert - a 2.2-es fejezetben említett - a II. világháborút követő "diszkriminációs" politika része volt az erőszakos proletarizálás is. Az 1950-es évek tervgazdálkodását a tervek 150 %-os teljesítése és "túlteljesítése" jellemezte. (Az 1986-os csernobili katasztrófa is elsősorban ilyen "túlteljesítés" miatt következett be.) Ehhez olyan munkásokra volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a teljesítménybérben való napi 10-14 órás robotot, minden kommunikációs igény és egyéni megnyilvánulás nélkül! Ez némi magyarázatot ad arra is, hogy: a kerület 50 %-a miért él a létminimum alatt (2.1-es fejezet, 9. oldal)!
4./ Ki kellene sürgősen találni a 40 éven felüliek, a most 50-es éveikben járók számára is valamilyen intézményes, tömeges képzést, mert - az új nyugdíjtörvény alapján: 62 éves nyugdíjkorhatárig kötelezik őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre, miközben képzettebb, 20 év körüli gyermekeik un. "holtvágányon" várnak arra, hogy a helyükbe lépjenek. Ez a réteg a rendszerváltozás potenciális vesztese, jelképes likvidituma, mert őket minden eszköz (tudás, termelőeszköz, induló tőke, valódi kárpótlás) nélkül érte a rendszerváltozás. Lsd: 4.2-es fejezet, 42. oldal!
5./ A "funkcionális analfabétizmus" újratermelődése ebben a kerületben is reális veszélyt jelent. Ugyanis, az ország különböző vidékeiről, de leginkább Pest megyéből bevándorló munkanélküli réteg itt igyekszik (évtizedek óta) letelepedve álláshoz, továbbtanulási lehetőséghez jutni, - hiába. Ennek orvoslására is szükség lenne a felnőttképzésre, mint a közoktatás részére! Ezt követően lesz létjogosultsága Az Európai Bizottság Fehér Könyvében megfogalmazottaknak: "A közös cselekvés ... többletértékeket is eredményezhet ...például: a tanulók és a dolgozók mobilitásának biztosítását, az európai kvalifikációk általános szintjének nélkülözhetetlen emelését, valamint az iskola és a termelőüzem egymáshoz való közelítését, egy, a szakmunkástanulók mobilitását biztosító programnak és egy európai jogszabálynak köszönhetően; a nyelvi és kulturális sokféleség tiszteletben tartásával egy igazi európai oktatószoftver- és multimédia-iparág kifejlesztését, amelyek a holnap pedagógiai eszközei lesznek. Segíteni kíván ugyanakkor minden olyan nemzeti vagy helyi kezdeményezést amely azt tűzi ki célul, hogy azon fiatalok számára, akik a klasszikus iskolarendszerben már előzetesen kudarcot vallottak, felkínáljon egy, az új információs technológiákra támaszkodó oktatáshoz folyamodó "második" lehetőséget is." (Édith Cresson - Pádraig Flynn: Az Európai Bizottság Fehér könyve Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé. 1996.)
5. Jellemzések (abc sorrendben)
Nincs adat.
6. A táblázatok (ábrák) jegyzéke
Nincs adat.
7. A rövidítések jegyzéke
FEEFI - Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet,
JGYTF - Juhász Gyula Tanárképző Főiskola,
JTIF - Jászberényi Tanítóképző Főiskola,
JPTE - Janus Pannonius Tudományegyetem,
MNT - Magyar Népfőiskolai Társaság,
Kft. - Korlátolt felelősségű társaság,
Bt. - Betéti társaság, Kkt. - Közkereseti társaság,
GAMESZ - Gazdasági Munkát Ellátó Szervezet,
Bp - Budapest, ker.-nek - kerületnek, társ. pol. - társadalompolitikai,
szolg. - szolgáltató, sz. - szám, kb - körülbelül, SZJA - személyi jövedelemadó, un. - úgynevezett, össz. - összes, Ft - forint,
MSZP - Magyar Szicialista Párt, KDNP - Kereszténydemokrata Néppárt, MDF - Magyar Demokrata Fórum, FKgP - Független Kisgazdapárt, SZDSZ - Szabad Demokraták Szövetsége,
Fidesz - (akkor még: Fiatal Demokraták Szövetsége) ma: Fidesz Magyar Polgári Párt,
ÉGV - Építőipari Gépesítő Vállalat, OGV - Országos Gumiipari Vállalat, ORSZAK - Országos Szakipari Vállalat,
KÖZGÉP - Középület Gépesítő Vállalat,
KMP - Kommunisták Magyarországi Pártja,
MKM - Művelődési és Közoktatási Minisztérium,
HGV - Heti Világgazdaság, FM - Földművelési Minisztérium,
NB - Nemzeti Bajnokság, BLSZ - Budapesti Labdarúgó Szakosztály,
VOSE - Vasasok Országos Sport Egyesülete,
TB - társadalombiztosítás, IPOSZ - Iparosok Országos Szövetsége,
ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete,
APEH - Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hatóság.
8. Az intézmények jegyzéke
l./ Soroksár Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala
Oktatási- Kulturális és Közművelődési Bizottság
1239, Budapest, Grassalkovich út 162,
Tel.: 287-3155.
Intézményirányítási Csoport:
1239, Budapest, Hősök tere 13.,
Tel.: 287-3155,
2./ Táncsics Művelődési Ház:
1239, Budapest, Grassalkovich út 122-124,
Tel.:286-0262.
3./ Soroksári Helytörténeti- és Mezőgazdasági Múzeum
1238, Budapest, Szitás u. 105.,
Tel.: 287-0083.
4./ Könyvtár 1238, Bp, Grassalkovich út 128.
Tel.: 286-0008.
5./ Egészségügyi Ellátás
1239, Budapest, Táncsics Mihály u. 104.
Tel.: 286-0113.
6./ Soroksári Vállalkozók Szövetsége,
Soroksári Közösségház
1238, Budapest, Grassalkovich út 154.
Tel.: 286-0005.
7./ KEK Dísznövény- és Dendrológiai Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor.
Tel.: 287-0472.
KEK Zöoldségtermesztési Tanszék
1238, Budapest, Péterimajor,
Tel.: 287-1319.
KEK Kísérleti Üzem, Botanikus kert,
1238, Budapest, Péterimajor
Tel.: 286-0303.
8./ Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
XX-XXIII. kerületi Szolgáltató Irodája
1201, Budapest, Igló u. 6.
9./ Kézműves Kamara XX-XXIII. kerületi szervezete
Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.
10./ IPOSZ Budapest, XX. ker. Mártírok útja 103.
9. Irodalomjegyzék
o Heribert Hinzen: Felnőttoktatás Magyarországon és az együttműködési tervek 2000-ig, Az IIZ/DVV beszámolói, tervei és ajánlásai (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o E. Cresson-P. Flynn- Európai Bizottság "Tanítani és tanulni - A kognitív társadalom felé" c. Fehér könyve, Munkaügyi M./Bp/1996.;
o Munkanélküli fiatalok és pályakezdők képzése Szerk: Bánfalvy Csaba-Podrány Sarolta, (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o Ifjúsági- és felnőttoktatás, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stang (IIZ/DVV,Bp,1997.);
o Nyelvek, Szerk: H. Bohn-C. Schumann-R. Stan(IIZ/DVV,Bp,1996.);
o Fejlődésorientált felnőttoktatás, szerk: H. Hinzen, IIZ/DVV,Bp,'96.;
o Jörg Knoll: Tanfolyam- és Szeminárium-módszertan, (IIZ/DVV,Bp,1996,);
o Andragógiai olvasókönyv, szerk: Koltai Dénes, Pécs, 1993;
o Koltai D.: A felnőttképzés funkcióváltása történetéhez Pécs/1994;
o Maróti Andor:Módszertan a felnőttek képzéséhez és tájékoztatásához, Bp,1980.;
o Vekerdi László: A tudománynak háza vagyon, IIZ/DVV, Bp,1996.;
o Diósi Pál: Szabad csapatok? IIZ/DVV,Bp,1996.,
o Falvay Károly: "Lélektől-lélekig" (IIZ/DVV, 1997.);
o Új Pedagógiai Szemle felnőttoktatási száma, tanulmányok: Csoma Gy., Maróti A., Magyar E., Lada L. Mayer J., Várnagy M., Szigeti J., valamint az Orsz. Felnőttoktatási Konferencia állásfoglalása/1995/2.;
o Korzenszky Richárd: Ezeréves a magyar iskola - de kié a jövő?;
o Bucskó Marianna: A magyar UNESCO-iskolák EDEN-programjáról: Új Pedagógiai Szemle/1996/12.;
o A felnőttképzés tudománya: Csoma Gyula kritikája/Új Pedagógiai Szemle/1996/11.;
o Csoma Gyula: Az iskola "mint olyan" - Vázlat egy kísérlethez/Új Pedagógiai Szemle/1996/6.;
o Szegő Gábor (berlini tudósító): Mi legyek, ha nagy leszek? XXI. századi pályaválasztási prognózisok - tudományos alapon/Népszabadság/97.11.27..;
o XXIII. ker. Önkormányzatának "Táncsics Mihály" művelődési Háza: Szervezeti és Működési Szabályzat/Bp/1997.;
o XX-XXIII. Kerületi Kalauz/MARK KFT-MÉDIA-MIX BT/19996.;
o Budapest főváros PESTERZSÉBET-SOROKSÁR társadalompolitikai és szolgáltató lapjának kiadványai 1991-1997.
10. Tartalomjegyzék
1. Bevezetés (1)
1.1. A diplomamunka segítőinek bemutatása (2)
1.2. Információk a tanulmányról, ennek lefolyásáról, problm. (2)
2. Felnőttképzés (okt.), művelődés Bp XXIII. ker.-ben (3)
2.1. Keretfeltételek: népesség száma, statisztikai információk (8)
2.2. Pol., gazd., kult. helyzet: 10 évvel ezelőtt és napj. (10)
2.3. Kult. és okt. helyzetkép: isk., főisk., szính., könyvt. (15)
2.4. Az önkormányzatok felnőttképzési kezdeményezései, en-
nek szabályozása, tanácsadói irodák (28)
3. Vizsgálatok a továbbképzési atlasz számára a megyeszék-
helyen, illetve a kerületben (31)
3.1. A vizsgálat szerkezete (31)
3.1.1. Központi előírások: célok, kutatási kérdések, hipotézisek,
kérdőívek (32)
3.1.2. Kiegészítések és változtatások a kp-i előírásokhoz (34)
3.1.3. A vizsgálatok lefolyása: kezdete, időtart., probl. (35)
3.1.4. Az intézmények száma (37)
3.1.5. Az interjúk lefolytatása a kérdőívek segítségével (39)
4. Összefoglalás és értékelés (41)
4.1. A felnőttképzés helyzete (41)
4.2. A felnőttképzés jövőjére vonatkozó perspektívák (41)
4.3. Javaslatok a további kutatás számára (43)
5. Jellemzések (10-30 old.), 6. A táblázatok (nincs adat) (44)
7. A rövidítések jegyzéke (45)
8. Az intézmények jegyzéke (46)
9. Irodalomjegyzék (47)
10. Tartalomjegyzék (48)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 10:38:55, péntek
|
| |
| |
Ha ezt Angelusz Róbert előre tudta volna...!?
Hogy a közvélemény még a lappangóbbnál is lappangóbb marad, bizonyára Angelusz Róbert most nem ír, hanem lapít, mert erre ő sem számított, ami most van!
Mi a helyzet a véleményformáló média helyzetéről és a szólás szabadságáról napjainkban?
Egy "rendszerváltoztató" újságíró ismerősömnek írott levelemből idézek:
"Üdvözlöm .... abból az alkalomból, hogy ízelítőt adott a jobboldalinak nevezett média helyzetéről.
Elmondhatom, hogy én még az Önénél is rettenetesebb kálváriát jártam be 1995 óta. Akkor jelent meg ugyanis, a ,,szerkesztésemben" először egy ...(helyi) Színes Iránytű nevezetű, keresztény szellemiségű, ,,lokálpatrióta" folyóirat. Ugyan, semmilyen kompetenciát nem gyakorolhattam az újság fölött, csak egy-két írásom jelent meg benne, míg egy év után meg is szűnt. (Pont akkor, amikor népszerű kezdett lenni.)
Nálunk, itt, Bp. XX. Kerületében, nem csak az ellenféllel találja szembe magát az ember a pályán, hanem a saját ,,csapattársai" között is van legalább egy ,,fedezete", aki minden közéleti tevékenységét blokkolja!
1998-ban írtam a szakdolgozatomat felnőttképzésből és szerettem volna az MSZP-s kulturális polgármestert megkérni arra, hogy segítsen. Nem segített. Az akkor még fideszes polgármesterhez be sem jutottam. Amikor jelentkeztem az üf.szolg. irodán azt közölték velem, hogy hónapokra be van táblázva!
Majd, előszedtem az évek óta elraktározott önkormányzati újságok példányait, és annyi használható írást, adatot találtam benne, hogy meg tudtam vele tölteni legalább 32 oldalt. Igaz nem felnőttképzésből, mert olyat nem találtam, hanem a kerület oktatási- és kulturális intézményeiről. Hála Dr. Dékány Sándornak, majd O. Kovács Attilának, akik igazi krónikásai voltak az akkori PE-SO, majd Pesterzsébet nevű önkormányzati újságnak! Meg annak a ténynek, hogy ebben a kerületben lévő templomban kereszteltek meg, itt jártam általános iskolába, itt serdültem ifjúvá és itt alapítottam családot. Az itteni iskolák egyikében még tanítottam is két évig. Tehát, ismertem a kerületet az adott témakörben! 1998 után O. Kovács Attila helyett mást alkalmazott a szoc.lib. vezetés. Később O. Kovács Attila meghalt autóbalesetben...
Amiért elkezdtem írásaimat csak úgy osztogatni, megfenyegettek, hogy úgy járok majd, mint Csengey Dénes! Saját, m.demokrata ,,csapattársam" még azt is mondta, hogy a Fidesz úgy el fog rabolni, hogy a családom soha az életben nem fog megtalálni!
1996-ban a M.Írószövetség lapjában olvastam egy szociográfiai pályázati kiírást. Pályáztam és nyertem is egy középdíjat a ,,Bízom Külkertesben!" jeligéjű szociográfiámmal. Ebben a 170 oldalas írásomban az 1946- és 1996 közötti ötven évről tudósítottam az életformák és életstratégiák, a különböző szakmák és életkörülmények tükrében témakörben.
A díjkiosztó a Gellért Szálló Tea-szalonjában volt 1998. december 5-én.
A több-ezer beérkezett pályamunkákból teljes képet kaphattak Magyarország akkori szociális viszonyairól. NEM VÉLETLEN, HOGY AGYONHALLGATTÁK! Kérdezem én ki tudott róla, mert egy fia média ott nem volt!!! Amiről, viszont nem tudósítanak, az olyan, mintha nem is létezne!!! Ez az egyensúly?
De még nincs vége!
Amiért éreztem, hogy valami miatt úgy kezelnek, mint egy spiont, kértem az átvilágításomat 1998-ban a Történeti Hivatal Levéltárából. Semmit nem találtak.
Amiért továbbra is diszkrimináltak, bárhova mentem állásügyben, vagy bármit szerettem volna elintézni, kértem bírósági úton, hogy betekinthessek a rólam készült, esetleges iratokba. A bíróság több, mint egy évig húzta az időt, mindenféle pótlólagos adatok és iratok bekérésével, majd közölte velem, hogy elévülés miatt megszünteti az eljárást. A papírjaimat nem kaptam vissza és másolatot sem készíthettem!
El lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel,
,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. Bizottság" nevében, ,,Dr Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a...sz. ügyiratban ellenőrzi a tevékenységemet."
Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől...
Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő!
Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen informálódásra nem kaptam a Bíróságtól, meg az Á.SZ.T.L-től választ!
Amiért nem hagytam magamat a víz alá nyomni, folyamatosan házaltam az írásaimmal. Nem lehetett nem észrevenni, hogy azon újságok, amelyeket megkerestem, hónapokra szüneteltették - pénz hiányában - a megjelenést.
Volt, akinek nyilvánosan átadtam kéziratokat, majd egy hét múlva meghalt autóbalesetben.
Volt, akit csak terveztem, hogy megkeresem, ma már ő sem él!
Most, azért szántam rá magamat erre a nyilvánosságra, mert ismét el kezdetem osztogatni írásaimat és féltem azokat az embereket, akik megtisztelnek bizalmukkal!!!
Nemhogy nincs egyensúly, hanem egyenesen maffiózus állapotok uralkodnak!!!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 10:27:27, péntek
|
| |
| |
ANGELUSZ RÓBERT: OPTIKAI CSALÓDÁSOK
Vagyis, gondolatok a lappangó (látáns) közvéleményről
Megjelent:
a Pesti Szalon Könyvkiadóban a Soros Alapítvány támogatásával 1996-ban.
Előszó
A kötet tanulmányai a közvélemény érzékelhetőségéről, társadalmi láthatóságának akadályairól és torzító tényezőiről szólnak.
Az elmúlt öt évben készültek, de a bennük megfogalmazott problémák, különösen a látens közvélemény problemetikája, hogy a valódi vélemények kendőzése, a magán- és nyilvános vélemények szétválása Kelet-Európában a közvélemény-formálódás alapjelenségei közé tartozik.
A túlcentralizált monolitikus hatalmi struktúrák és a korlátozott nyilvánosság feltételei között a véleménynyilvánítás - különösen a politikailag fontos kérdésekben - szükségszerűen tartalmazza a kényszer, a külső alkalmazkodás és az engedelmesség, esetenként a nyilvános behódolás jegyeit.
Az ilyen feltételek között működő társadalomban a közvélemény és kommunikációs folyamatainak értelmezése, a látens közvélemény koncepciójának kidolgozása meghatározó jelentőségű.
A hetvenes évek közepétől, a "hallgatás spirálja" elméletének színre lépésétől kezdve, a végzett kutatások, pl:
- Elisabeth Noelle-Neumann elméletének érintkezési pontjai a látens közvéleményről, mely szerint a kisebbségi vélemények a hallgatás spirálja következtében rendszerint a tényleges elterjedtségüknél kisebbnek látszanak.
Ennek ellenére, a korlátozott nyilvánosság feltételei között a hallgatás spirálja nem alkalmas a közvélemény kommunikációs jelenségeinek körvonalazására.
A közvélemény formálódásának kelet-európai folyamataiban a vélemények kvázi-statisztikai érzékelése másodlagos jelentőségű a "hivatalos vélemény" észleléséhez képest.
Emellett fontos tényező az is, hogy az emberek különböző témákban hogyan fogják fel a vélemények szabadságfokát.
A kimondhatóság feltételeinek javulása számottevően megnöveli a dekralált vélemények mögött lappangó "más irányú meggyőződések" nyilvánossá válásának esélyeit és közvélemény-dinamikai hatását.
A rendszerváltás során lezajlott nagy sebességű véleményváltozások például a látens közvélemény áramlata nélkül aligha magyarázhatók.
A magán- és nyilvános vélemények szétágazása: a kettős gondolkodás, a szerepjátszás szindrómái mindenekelőtt a társadalmi láthatóság feltételeit befolyásolják.
Az álcázások és a mimikri=(színlelt alkalmazkodás) különböző megnyilatkozási formái rontják a közvélemény valódi megismerését és a társadalmi valóság áttekinthetőségét, mindennapossá teszik a hamis látszatokat, a félhomályt, az optikai csalódásokat.
A korlátozott nyilvánosság feltételei és játékszabályai, valamint a tradícionális és az újabb keletű tabuk kiterjedt övezetei következtében Kelet-Európa a legutóbbi időkig a pluralizmus=(többféle) ignoranciájának=(tudatlanságnak, műveletlenségnek) táptalaja, sajátos rezervátuma volt, ahol a kettős gondolkodás kommunikatív stratégiái évszázados történelmi hagyományokra tekintenek vissza.
Jórészt ezzel magyarázható, hogy a kötet tanulmányai kivétel nélkül érintik a pluralizmus téves észlelésének jelenségeit, sőt, a három utolsó írás kifejezetten ezeket állítja az elemzés középpontjába.
Az itt közzétett tanulmányok is tükrözik a tudás- és a kommunikáció-szocilológiai megközelítésmódok összekapcsolását, továbbá az érvényességi kérdések fokozott előtérbe állítását.
A nyilvánosság szerkezete ma is a társadalmi láthatóság legfontosabb összetevője.
Azonban a társadalmi látásviszonyok a nyilvánosságnál lényegesen átfogóbb, szövevényesebb terület, amelynek zavarai nem tekinthetők csupán a nyilvánosság strukturális következményeinek.
A "technikai látásviszonyok", a mindennapi érintkezés szükségszerűen hibás mintaválasztásai, a társadalmi hálózatok homofil=(azonos hangzású, de eltérő jelentésű) szerveződése, a lokális=(helybeli) társadalmi kontextusok=(egységek), a nyilvános szereplési hajlandóság rétegspecifikus=(rétegjellemző) és individuális elétérései önmagukban is számottevően befolyásolják a társadalmi láthatóság feltételeit.
Cél: a szélesebb terület - a társadalmi optika=(megvilágítás, látásmód) - rendszeres kutatása.
A rejtőzködéstől a megnyilatkozásig
A látens=(lappangó, rejtett) közvélemény természetrajzához
A viharos politikai változások, az előre nem látható, nagyszabású átrendeződések éve volt Magyarországon 1989.
E változások különböző mélységben és hatékonysággal a társadalomnak szinte valamennyi szféráját érintették.
A leglátványosabb fordulat a nyilvános kommunikáció, illetve a közvélemény formálódásában ment végbe.
Új, hosszú ideig mesterségesen háttérbe storított témák kerültek a nyilvánosság homlokterébe.
Korábban majdnem mindenki által tiszteletben tartott evidenciák és megkérdőjelezhetetlen tabuk váltak nyilvános politikai vita tárgyává.
Egyik napról a másikra gyökeres fordulat állt be: a többségben konform, a rendszer támogatását kifejezésre juttató vélemények helyére kritikus, elutasító, a szisztéma egészét megkérdőjelező vélemények léptek.
Az elmozdulások váratlanságának mozzanatát húzta alá az a felvétel is, amely 1986-ban 42 eseményről kérdezte meg, hogy az ezredfordulóig történő bekövetkezésüket az emberek mennyire tartják valószínűnek.
Valamennyi felsorolt esemény közül a rendszerváltozást minősítették a legkevésbé valószínűnek és egy ilyen változás lehetőségét is negatívan ítélte meg a közvélemény.
De az értelmiség még az átlagosnál is valószínűtlenebbnek tartotta a rendszerváltozást. (Lásd Dobossy I. - Nagy Lajos G.: Társadalmi problémák a közvéleményben. In: Az információ társadalmi útjai. Tanulmányok, Kossuth, Budapest, 1988/1989.)
Még a politikai élet számos hivatásos szereplője is tévesen ítélte meg a kialakuló tendenciákat, miközben az átalakulások sodró lendülete és tempója - köztük a közvéleményé is - a szakértők és a politikusok számára is a meglepetés erejével hatott.
Jelentős különbségek figyelhetők meg az akkori kormánypárti és az ellenzéki erők között.
Az uralmon lévő politikai erők általában tévesen ítélték meg az átrendeződés méreteit, határait, tempóját és szerepüket a kiépülő új politikai rendszerben.
Ezzel szemben az ellenzéki erők - bár a kibontakozó folyamatok mélysége, elemi ereje és az uralmon levő erők ellenállás nélküli összeomlása tartalmazott meglepő, váratlan mozzanatokat - egészében véve sokkal reálisabban ítélték meg a közvélemény átalakulásának várható irányait és összegződésüket a választói magatartásban.
A rendszerváltozás prognosztizálhatóságát nehezítette a rendszer több mint 40 éves fennállása, amely több generáció számára megszokottá és a szokás erejénél fogva bizonyos fokig természetessé tette a kialakult kereteket. Ilyen irányban hatott az ellentétes elképzelések nagymértékű háttérbe szorítottsága is.
A rendszer "archetípusában"=(ősképében) a "primer"=(elsődleges) tapasztalatok szerzése erősen korlátozott volt.
A hatalom monolitikus szerkezete és a rendszer zártsága kizárólagossá tette a hivatalos társadalomképet.
Alternatív elképzelések kialakításának, fordulatok jelzésének minimális volt az esélye. (Az ilyen típusú totalitárius társadalmak propagandarendszerének működéséről, a tömegkommunikáció és a személyes agitáció együttműködéséről a sikeres propaganda érdekében lásd A. Inkeles: Public Opinion in Soviet Russia. A Study in Mass Persuassion. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1967.)
A magyar társadalom ugyan már az 1970-es években messze eltávolodott egy ilyen zárt totalitárius struktúra ideáltípusától, mégis, szelidített formában számos fontos elemet őrzött meg annak alapszerkezéből.
Noha a rendszer növekvő nyitottsága, a kommunikációs technikák fejlődése, meghatározott autonómiák megtűrése korlátozta a hivatalos társadalmi kép kizárólagosságát, a hatalom kényszerítő és kommunikatív eszközeinek olyan óriási potenciáljával rendelkezett, amelyhez képest a szembeforduló erők elenyészőnek látszottak.
Az előreláthatóság korlátai közé sorolható az is, hogy Magyarország lehetőségei meglehetősen függtek a globális erőviszonyoktól. A nemzetközi feltételrendszer pedig még sok tekintetben nyitott volt.
A lehetséges alternatívák bizonytalansága korlátozta a laikus vélemények formálódásának és demonstratív megnyilatkozásának esélyeit is.
Az ellenzéki véleményeket hosszú évtizedeken át visszaszorították, ezért a nyilvános kommunikáció intézményes korlátainak megszűnése után is csak lassan oldódhattak a félelem görcsei, és az emberek számottevő csoportjai továbbra is tartózkodnak a véleménynyilvánítástól.
A hazai fejlődésben - a Kádár-rendszer, a korábbi periódushoz képest "aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszóval a politikai semlegességet - a véleménynyilvánítástól való tartózkodás szabadságát könyvelhette el.
Általánossá vált az a magatartás, hogy elhárítja magától a politikai állásfoglalások konfliktusait és politikai apátiába menekül. Tömegessé válik a kognitív disszonancia-redukciónak=(megismerési zavar-korlátozás) ez a formája.
A politikai apátiával összekapcsolódó - sajátos önvédelmi reakcióként értelmezhető - modern véleménynélküliség mellett Magyarországon elterjedtek a véleménynélküliség tradicionális formái is. (A társadalmi hierarchia alsó fokain élők.)
Ők rendszerint nem rendelkeznek az információk azzal a minimumával, amelyek lehetővé tennék a véleménynyilvánítást.
Az 1970-es évek közepén végzett kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy a "nyílt" véleménynélkülieknél lényegesen nagyobb a "rejtett" véleménynélküliek aránya. (Ezzel kapcsolatban lásd az alábbi munkákat: Angelusz R.-Csepeli GY.-Kulcsár I.-S.Molnár E.: A kommunikáció folyamata és a vélemények alakulása. TK, Budapest, 1975.; Angelusz R.-Pataki J.: Külpolitikai kérdések: Közönség és közvélemény. Rádió és Televízió Szemle, 1975. 2-3. sz.; Angelusz R. - Pataki J.: A jövedelemkülönbségek alakulása a közvéleményben. Rádió és Televízió Szemle, 1975. 4. sz.)
A rejtett véleménynélkülieknél a kinyílvánított vélemény nem rendelkezik azzal a minimális szilárdsággal, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a vélemény irányultsága megeállapítható legyen.
A "nyílt" és "rejtett" véleménynélküliek együttes aránya a felnőtt lakosság egyharmadát teszi ki.
A társadalmi hierarchia fokain felülről lefelé haladva hányaduk egyre növekedett, s az alacsonyabb létrafokokon ez megközelítette a megkérdezettek felét. (Lásd Angelusz R.: Kommunikáló társadalom. Gondolat, Budapest, 1983.)
Az 1980-as években végzett egyik "empirikus" (tapasztalati) kutatás még ennél is gyakoribbnak találta a "nyílt" és a "rejtett" véleménynélküliség előfordulását. (Lázár G.-Nagy I. G.: Politikai-ideológiai áramlatok a magyar társadalomban. In: Az információ társadalmi útja. Tanulmányok, Kossuth, Budapest 1988/1989.)
A véleménynélküliség heterogenitása és rendkivül magas aránya számottevően rontja a társadalmi látásviszonyokat, a politikai közvélemény és a választói magatartás előrejelezhetőségét.
Az erősen korlátozott előreláthatóság mellett fontos szerepet játszott a kelet-európai közvéleménynek az a nehezen megragadható rejtőzködő típusa is, amelyet látens közvéleménynek nevezünk.
A látens közvélemény jellegzetességei
A látens közvélemény rendszerint az olyan társadalmakra jellemző, amelyekben a nyilvános kommunikációnak számottevőek a korlátai.
A nyugati demokráciákban, ha elő is fordulnak a látens közvélemény fogalmához sorolható szindrómák, jelentőségük viszonylag csekélynek mondható, s így jól elhatárolandó attól a jelenség-együttestől, amely a kelet-európai társadalmak látens közvéleményét jellemzik.
A jelenség sajátos, rejtőzködő jellege miatt is nehezen kutatható, azonban, ha az ilyen közvélemény aktivizálódik, nem látens többé. (Vö. V.O.Key, Jr: Public Opinion and American Democracy. Alfred Knopf, New York, 1961. 263. o.)
A látensközvélemény tanulmányozását akadályozza az is, hogy a vélemények formálódása során különböző vonatkozásban merülhet fel a latencia problémája, s így sok esetben lényeges szempontoktól eltérő jellegű és különböző fajsúlyú jelenségek kapnak azonos megnevezést.
A látens közvéleménynek egy olyan fogalmát tanulmányoztuk, melynek bevezetése elsősorban a kelet-európai társadalmakban, mindenekelőtt a Magyarországon fellelhető közvéleménytípus jellegzetességeinek leírására alkalmas.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 10:16:42, péntek
|
| |
| |
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL majdnem mindenkinek az INFRASTRUKTURÁLIS fejlesztés jut eszébe. Villamosítás, hírközlési- és a kommunikációt szolgáló berendezések, vezetékes vízellátás, szennyvízelvezető csatornák, aszfaltozott út- és vasúthálózat; minden szükségletet kielégítő szolgáltató intézmények...
Csakhogy: ma már van a településfejlesztésnek emberi vonatkozása is. A XXI. század igazi kihívása az, hogy az emberiség összességében képes lesz-e a kisebbségben lévő tudósok által kifejlesztett és megkonstruált technikai vívmányokat, műszaki berendezéseket - a saját hasznára - alkalmazni- felhasználni-TUDNI. Mert, egyre nagyobb a szakadék ezen a téren.
(A csernobili atomreaktor sem robbant volna föl, ha nem funkcionális analfabétákra bízták volna a kezelését és működtetését. Kevesen tudnak arról, hogy a ,,nagy októberi szocialista forradalom" évfordulójára tett többlettermelési felajánlás miatt iktattak ki egy hűtőláncot, mert így remélték a termelési folyamat felgyorsulását, a túlteljesítést elérni! Csakhogy olyan mértékben hevült föl a reaktor, hogy tűz ütött ki, majd felrobbant!!!)
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS (TÉRBELI) emberi vonatkozásaival kapcsolatos a SZOCIALIZÁCIÓ
Már korábban írtam arról, hogy minden ember az életidejét IDŐBEN és TÉRBEN éli le.
1.) Az IDŐVEL kapcsolatosan kifejtettem, hogy minden ember - az őseitől örökölt génállományával - magában hordozza a múltját és jövőjét is.
2.) Az ember TÉRBELI életét meghatározza, hogy a Föld nevű bolygó melyik féltekére születik, vagyis, életidejét hol éli le. Hol kell megkeresnie és megtalálnia a helyét az adott társadalmi- gazdasági valóságban.
Az osztálytársadalmak megszűntével, a jelen embere elsősorban MAGÁNEMBER, aki a magánéletét általában CSALÁDBAN éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
CSAK A JÓ CSALÁDI HÁTTÉR BIZTOSÍTHATJA AZ EGYÉN SZÁMÁRA A STABILITÁST, AZ ELÉRHETŐ CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT, vagyis: a szocializáció!
Mindebből következik, hogy minden településen szükség van szociokulturális animátorok (népművelők) tevékenységére.
Mert, a SZOCIALIZÁCIÓ, a nevelés és a művelődés szerepe az emberformálódás folyamatában egyenértékű, mert a mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását és gazdagítását segítik.
A szocializáció az egyed "szociokulturális környezet"-ben elsajátított mindennapi életképessége.
A szocializáltság alapja minden további elsajátításnak. Ezért is tartom felelőtlenségnek, h. a rendszerváltoztató oktatás- és kultúrpolitikánk nem tudott, vagy inkább nem akart egy olyan eszmerendszert felvázolni, amely mentén lehetőség kínálkozott volna a keresztény-nemzeti-polgári értékrend melletti POLGÁROSODÁS.
A felnőttképzésben, mint a népnevelés részeként ennek nagyon nagy szerepe lett volna. Ez sajnos elsikkadt a magukat szoc.liberálisnak hazudott médiatúlsúllyal. Mert rátelepedett a közszolgálatinak hazudott tv-rádió műsoraival, reklámjaival az emberekre ömlesztve rájuk a globális kultúrszemetet!!!
Kár, hogy a polgári oldal nem ismerte föl, hogy a NEVELÉS (felnőtt-nevelés) társadalmilag szabályozott elsajátítás, a társadalom fenntartásához a szubjektum (a cselekvő egyén) értékteremtő képességeinek intenzív fejlesztését szolgálja.
A MŰVELŐDÉS az általános műveltségnek az egyéni érdeklődés által meghatározott irányba való öntevékeny továbbépítése.
Mint az elmúlt 17 éves antikultúrálódás térhódítása is bizonyítja, a képességek egy elemi fokú kíműveltsége nélkül a permanens művelődés, a "kognitív társadalom" megvalósítása is vágyálomnak bizonyul.
A szocializáció, a nevelés, a művelődés különböző emberformáló folyamatok.
Mindegyiknek van valamilyen "hozzárendelt" intézménye. A családra úgy tekintünk, mint a szocializáció, az iskolára, mint a nevelés elsődleges intézményeére. A művelődésnek az intézmények egész rendszeréről lehet beszélni. (Gáspár László: Szocializáció, nevelés, művelődés.)
A szociokulturális animátor (a közművelődésben dolgozó, aktivizáló szakember) jellemzői: segíti, ösztönzi az egyént, illetve az adott közösséget fejlődésben, kiteljesedésben, kreativitásában.
Az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek csaknem mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő vagy távlati -, a házaspár és a gyermeknevelés; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; a 4 krízisszakasz: - első dackorszak, - pubertás,
- utódgondozás, - menopauza;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat a munkahely: elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye: a rekreációra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésében, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkoztatási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek túlélése. Melyek ezek a fenyegetettségek? Például, a környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás, a közbiztonság hiánya, modern betegségek.
Miért éppen az alábbi témakörök ismeretanyagát javasolom a tanfolyam órarendjébe?
Miért tartom szükségesnek, hogy egy szociokulturális animátor ismerje: - saját genealógiai múltját;
- családi történelmét;
- lelkiéletét;
- a felnőttképzés, felnőttnevelés egyetemes és magyar
történetét, a felnőttkori tanulás hazai lehetőségeit és
problémáit;
- azt a természeti környezetet, amely körülveszi;
- azokat a törvényes, jogi kereteket, amelyben minden-
napjainkat megéljük;
- azokat a közösségfejlesztési technikákat, amellyel
lehetséges barátságban élnünk szomszédainkkal,
szűkebb-tágabb környezetünkben élő embertársainkkal?
Azért, mert csakis az tud embertársain segíteni, aki képes elfogadni azt a tényt, hogy minden ember individuális lény (de nemcsak külső-belső fizikális tulajdonságaiban, hanem pszichikus struktúrájában is). Aki tudatosan éli meg azt, hogy az individualitást össze lehet és kell egyeztetni társadalmi, közösségi keretekkel, érdekekkel. Aki mindezen ismeretek birtokában képes olyan életstratégiát kialakítani, amelynek birtokában lehetséges egyfajta harmonikus egymásmellettélés és erre meg tud tanítani másokat is. Aki az idős korúak és betegek elesettségében is meglátja és tiszteletben tartja az emberi méltóságot...
BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 10:14:00, péntek
|
| |
| |
BIBÓ ISTVÁN A DEMOKRÁCIÁRÓL ÉS A NÉP "HATALMÁRÓL"
" A megtorlás ügyében magyar demokráciának meg kell mutatnia, hogy nem fél,
se nem hisztériás, se nem gyáva és mártírlegendát sem idéz fel"
"A köztársaság, ha nem tudja a politikai tekintély kérdését megfelelően
megoldani, akkor az anarchia és az önkény alternatívái közé kerül."
"A demokrácia a nép uralma, közelebbről egy olyan poltikai rendszer,
amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van,
hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni és ha kell, el tudja
kergetni.
A népnek tudatában kell lennie annak, hogy a vezetők hatalma az ő
beleegyezésén nyugszik.
Ahhoz, hogy ezt a tudatot megszerezze, először harc kell, és csak utána
játékszabály."
"Meg kell keresnünk az állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életnek
azokat a pontjait, ahol az úgynevezett konszolidáció végzetes megmerevedést,
a régi, beteg erőviszonyok visszatérését (...) jelenti."
Bibó István |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 10:10:59, péntek
|
| |
| |
A természetgyógyászatról, és a tiltakozólevélről.
Kedves Éliás Tibor!
Ön vallásosnak, sőt, hívőnek mondja magát. Itt álljunk meg egy pillanatra. Feltennék néhány kérdést.
Hiszi-e, hogy Isten teremtette a világot?
Hiszi-e, hogy Isten mindenható, tehát olyan dolgok megcselekvésére is képes, amit ember el sem tud képzelni?
Hiszi-e, hogy a Szentírást - bár emberek jegyezték le, és "kanonizálták" - Isten ihlette, s azokat is Ő vezette, aki a mai formájában kialakították (csak megjegyzem, ez is hozzátartozik a mindenhatósághoz).
Hiszi-e, hogy Isten, éppen mindenhatósága okán, a tudományoknak is ura?
Hiszi-e, hogy minden embernek meg kell térnie, s hogy egy egyház tagsága (akár egyházi vezetősége), a vallásosság még nem jelent megtérést?
Hiszi-e, hogy igaz, amit Jézus mondott: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14:6)
Összefoglalóan: hisz-e Ön Istennek?
Ugyanis az, hogy hisz valamiféle transzcendentális lény (akár Isten is lehet) létezésében, azaz, hisz Istenben, még nem jelenti, hogy hisz Istennek, vagyis mindazt teljes mértékben elfogadja, amit önmagáról kijelentett a Szentírásban.
Tudja-e, ismeri-e azt - amiről a Bibliában is olvashat (Zsid 11:1) -, hogy mi a hit?
Ha ezeket a kérdéseket alaposan végig gondolja, s megválaszolja, akkor olvassa el újra Dr. Erélyi Judit írását, amit volt szíves kritizálni.
Amit a szerző leírt, tökéletesen igaz. Isten mindenható Úr egészségünkben, betegségünkben egyaránt! S ha a jót (egészséget) elfogadja a valóban hívő ember, akkor a rosszat (betegségeket) is el kell fogadnia, mert nem történhet Isten tudta és engedélye nélkül.
Hívő embernek pontosan fel kell ismernie (az Isten lelkének vezetése által!), hogy mik a sátáni praktikák, mik azok a démonikus erők, amivel félre akarják vezetni. Ehhez azonban törekednie kell az Istennel való teljes harmóniára. Ha ezt teszi, hamarosan fel fogja ismerni a csalásokat.
Nevetséges az, ha egy magát hívőnek nevező ember a szerző által felsorolt kuruzsló módszereknek hisz, azok jótékony hatásait elfogadja, de nem hisz a Mindenható Istenben, az Ő hatalmában, szeretetében, megváltó kegyelmében.
Uram! Anélkül, hogy bárkit is bántanék, ki kell, jelentsem, a mindenáron való gyógyulás akarása, ahelyett, hogy a beteg tudakolná Isten akaratát, igenis engedetlenség az Istennel szemben.
Én születésem óta mozgássérült vagyok. Mégis, amikor teológiai felvételemkor megkérdezték: "Hiszem-e, hogy Isten egy pillanat alatt képes lenne meggyógyítani engem?" - azt válaszoltam: "Igen, hiszem, de nem kérem, mert azt Isten-kísértésnek tartanám. Ugyanis, ha szükség lett volna rá, már megtette volna, ha ezután kell, mert olyan feladattal akar megbízni, amihez nekem ép testűnek kell lennem, akkor megtenné, de ez Őrá tartozik!"
Kedves Éliás Tibor!
Higgye el, nem jó mozgássérültként élni. Különösen elképesztő fájdalom volt, amikor egyetlen fiam a világon egyedülállóként örökölte az én betegségemet. De hiszek a mindenható bölcsességében.
Annyit már látok, hogy 17 éve használ engem igehirdetőként. Különösen hálás vagyok, mert már az "aratásnak" is részese lehettem több esetben. Mint Isten egyszerű eszköze, hálás vagyok ezért. Elárulom Önnek, nekem nem az a rövid földi élet a célom, hanem, hogy elnyerjem - s hiszem már elnyertem!!! - az örök életet.
Különösen veszélyesnek tartom azt, ha magát hívőnek mondó ember olyan módszerekhez fordul, ami mögött nem Isten áll, hanem sátáni erők, (pl. relaxáció, jóga, autogén tréning,...), mert ezzel kaput nyit a démonikus erők beáramlásának - mint azt az írásban is olvashattuk.
Tudnunk kell, hogy mi, emberek összehasonlíthatatlanul gyengébbek vagyunk a Sátánnál. A Gonosznak egyetlen ellenfele és legyőzője van, maga a mindenható Isten! Ezért nem engedhetjük be életünkbe ezeket az erőket, mert bizonyosan elbukunk.
A tudományos gyógyítás eszközeit, a természettudományok eredményeit az ember Isten tudtával, engedélyével sajátíthatta el, fedezhette fel. Nem véletlen, hogy sok nagy tudós egy-egy felfedezése után Istennek ad hálát, hogy Ő bepillantást engedett csodálatos világába! Csak ezzel az alázattal végezhet komoly tudományos munkát egy hívő tudós is!
Csodálatosan egyszerű, olvasmányos írás, amit Dr. Erdélyi Judittól olvashattunk. Világosan beszél arról a lelki immunrendszerről (ész, lelkiismeret és akarat), ami alapján lehetőségünk van döntéseket hozni, hogy mit fogadunk el a világ dolgaiból, s mit utasítunk el.
Éppen mostanában kezdek részletesen foglalkozni ezzel, s azzal a szabad akarattal, amivel Isten teremtésekor ellátta az embert, s amit Ő maga mindig tiszteletben tart, soha erőszakkal nem befolyásol, bár megenged olyan örömöket vagy nehézségeket, ami a jó döntésre vezethet
bennünket. Éppen ezért fontos ismerni a következő Biblia-részletet:
"Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is...
Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" (5 Móz. 30: 15, 19)
Köszönöm a szerzőnek csodálatos, világos útmutatásait, s azt az evangéliumi üzenetet, amivel megmutatta az egyetlen és valóságos utat, ami az örök életre vezethet, mindenféle jelenlegi betegségeink ellenére!
Végül kedves Éliás Tibor, olvassa el még egyszer Dr. Erdélyi Judit írását, s talán megérti, hogy miről is szól az!
Ugyanis olyan emberrel száll vitába, aki tisztában van a természetes gyógymódok fontosságával, és hasznosságával, ha azokat valaki megfelelően alkalmazza.
Czakó István, okleveles matematikus, igehirdető, egy születése óta mozgássérült hívő, Isten gyarló, ám alázatos szolgája.
Debrecen, 2007.03.26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 09:54:14, péntek
|
| |
| |
Asztalos Imre asztalosmester ,,üzenete" 1734-ből
A ,,Fiait vérével tápláló pelikán"
("Isten segedelmével munkálota a miskolci Asztalos Imre 1734.")
A szerzői önérzettel (név, időpont megadása) megfestett táblaképet a reformáció idején készítette alkotója.
/A noszvaji (Borsod megye) református templom mennyezetének egyik táblája, és a Dobó István Vármúzeumban, Egerben látható. Valamint a
http://furaila.xfree.hu/77344
A kettőszázhetvenegy évvel ezelőtt készült ,,népművészeti alkotás" egy mai pártelnök, (pár hónappal ezelőtt még kultuszminiszter(!)) kijelentéséről jutott eszembe. Valami olyasmit mondott, hogy: ,,...a szakképzést meg kell reformálni, mert semmi szükség nincs arra, hogy ipari tanulók műelemzést tanuljanak, miközben azt sem tudják hogyan kell a ,,lapátot" (malteroskanál!) megfogni..."
A szívem összeszorult ettől a kijelentéstől és napokig nem tudtam aludni, miközben azon törtem a fejem: hogyan mondjam el és kinek, amit erről gondolok?
Emberek! Hazám fiai, lányai!
Állítsátok meg őt, vagyis őket! Ne higgyetek nekik!
Ne engedjétek, hogy tovább rombolják mindazt, amiért ,,szakmunkás" őseink - például, mint a vérét ontó pelikánt megmunkáló asztalosmester - megküzdöttek, és amit megalkottak!
Tudjátok meg, hogy a "virágozó" asztalosok abban az időben a városi céhnek, pl.:a miskolci asztaloscéhnek voltak tagjai.
Váltakozva dolgoztak "úri" és "paraszti" megrendelésre, vagyis az "úri-városi", divatos minták és díszítőtechnikák szükségszerűen áthaladtak ugyanazoknak a kezén, akik a parasztok holmiját készítették. 1791-ben a céh kettéoszlott: az új polgári divat szerint dolgozó "német asztalosok"-ra és a régi hagyomány szerint virágozó "magyar asztalosok"-ra.
Az 1734-ben, tehát majdnem 60 évvel korábban, puhafán temperafestéssel készült kép motívumai és témája már mindkettő jegyeit magába foglalta.
A rajta lévő feliratból is arra lehet következtetni, hogy megrendelésre készült.
"Ez a ház Istennek hajléka. Mellynek hűséges Dajkája T. és N. Bossányi Kristina."
Valószínű, hogy T. és N. Bossányi Kristina "hűséges dajkasága" ihlette - a görög monda szerint, de hozzánk latin közvetítéssel került - a kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár (pelikán), mint az anyai áldozatkészség jelképének megfestésére.
Így lett, az egyébként önmagában is esztétikai minőséget hordozó pelikánból, -mint az érintetlen természet részeként "csak" egy a "melegebb tájakon honos, nagy vízimadár, hosszú csőrének alsó része zsákszerű; halakkal és rákfélékkel táplálkozik"-ból - emberi-társadalmi tartalommal bíró, egy emberi ,,kultúrkör" szemléletmódját tükröző esztétikai tárgy.
Melyik kultúrkörre gondolok?
Hála a kép készítőjének, a feliratokból egyértelmű, hogy a református kultúrkörre, mégpedig az 1734-es esztendőben.
Tudnunk kell erről az esztendőről, hogy csak három évvel korábban, "Az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél százados harc után - megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását és kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete. És továbbépülnek a református iskolaközpontok. Erősödik Sárospatak és különösen Debrecen szerepe." ,,... a 18. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit."
A képet "virágozó" alkotó érzelmi elkötelezettségét a ,,gyermekeiért" vérét ontó pelikánban jeleníti meg, úgy, mint azok, akik a reformációs harcok idején vérüket hullatták és akár az életük árán is kiálltak érzelmeik, eszméik, hitük mellett.
Hogyan teszi?
Az akkori virágozó asztalosmesterek mesterségbeli tudásával, szép simára gyalult puhafára ráfesti, a talán utánzással megkomponált pelikánt és fiókáit.
Talán felötlött benne egy korábban látott kép, témaábrázolás...
Talán éppen ez, a XV. század második feléből való, itáliai, aranyozott ezüstből készült Apostoli kereszt. A kereszt szárvégein, a fölső medaillonban látható a pelikán domborműve. (Esztergomi főszékesegyházi kincstár.) Valamint a:
http://furaila.xfree.hu/77344
Minden összehasonlítgatási szándék nélkül szembetűnő Asztalos Imre pelikánjának nehézkessége, az ősi erő, a nagyság megjelenítése.
(A kereszten ábrázolt pelikán könnyed, már-már kecses mozdulattal "ontja vérét".)
A ,,naiv művész" igyekszik a hősiességet, a tett nagyságát a madár erőteljes megjelenítésével is hangsúlyozni. A testét pikkelyre emlékeztető toll fedi és a nyakán is a toll szinte sárkányszerű pikkelyként meredezik, majd ősi- népmotívumi kunkorban végződik.
A tábla szinte kétharmad részét a pelikán fészkét tartó fa tölti be.
A fára is - főleg a törzsére - az erőteljes, megbízható nagyság jellemző, mint a madárra. Koronáját kétoldalt, síkban szimmetrikusan ábrázolt ágak (6-6) képezik.
Ezeken az ágakon a levelek a népi ornamentikában megjelenő: rozmaringágak leveleire emlékeztetnek. Olyanok a levélvégek, mint a "gyöngyös" rozmaring, azonban olyan szimmetrikusak és nagyok, mint egy fenyőkorona ágai.
A fa törzsén kúszó inda, akár a bibliai kígyót is jelképezheti.
A fa vastag, majd fokozatosan elvékonyodó törzse két, leveles-indásan ábrázolt halom találkozásából "nő ki".
A tetején - az utolsó jobbra és balra széthajló ágon - nyugszik a fészek, benne a három, már tollas fiókával.
A fészek ábrázolása igen érdekes. Keresztben, teljes szélességében kiér az ágak széléig és a két vége csiga alakban, felfelé kunkorodva elvékonyodik.
Az egész fészken - két, szinte párhuzamos vonal között - "keresztöltéses" minta fut végig.
A fa ágai alatt, jobb- és baloldalt is köralakban futó és az alsó sarkokban összetalálkozó leveles díszítés közepében egy-egy gránátalma látható.
A gránátalma, mint motívum - és mint a jelképes történet - itáliai hatásra emlékeztet. (Az indás, leveles, gránátalmás, reneszánsz hatásra elterjedt díszítés a XVIII. századi magyar népművészet fő témái voltak. Megtalálhatók cserépedényeken, hímzéseken, festett bútorokon egyaránt.)
Asztalos Imre a kép hátterének meghagyta a "nyers" fa eredeti színét, majd erre egyetlen színnel - a barnával - festette meg a jelképes történetet.
Ez a ,,színábrázolás" hordozza a legfontosabb ÜZENETET az utókor számára!
Hiszen: Jézus Krisztus kereszthalálát nem lehet másképpen, mint a gyász színeivel megfesteni!
Hiszen: Megváltó Jézusunk is ,,vérét ontotta érettünk", hogy ,,örök életünk" legyen!
Egy asztalos, mai szóhasználattal: ,,szakmunkás" 271 évvel ezelőtt mekkora kultúráltsággal rendelkezett!
Hiszen: Asztalos Imre - a ,,virágozó" asztalosmester - a Fiait vérével tápláló pelikán című táblaképének megfestésekor többszörös szimbólumot örökített meg!
Ez is bizonyítéka annak, hogy egy ,,szakmunkás" keze-munkájával képes ,,elmondani" az egész teremtett világot és azt a keresztény ,,kultúrkört", ami meghatározója az emberiség történelmének!
Ez maga a MŰVÉSZET!
Bizonyságul szolgálhat az is, hogy a többi, Asztalos Imre által festett - és ugyancsak a noszvaji templomban látható - mennyezeti kazetták már nem ennyire komorak, sokkal színesebbek, a paraszti bútorfestés motívumaira emlékeztetők.
Fiatalok! A jelen és a jövő szakmunkásai!
Vegyetek példát az évszázadokkal ezelőtt élő asztalosmestereinktől és ,,paraszti" bútorfestőinktől!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 09:43:19, péntek
|
| |
| |
Mit- miért- és- hogyan az oktatáspolitikában
Mit? Miért?
Meg kell szerezni azokat az eszközöket és meg kell teremteni azokat a körülményeket melyekkel lehetséges a magyar nemzet érdekeit szolgáló kultúr- és oktatáspolitika megvalósulása. (Minden más program, egy alaptanterv részleteinek megfogalmazása csak másodlagos feladat lehet.)
Hogyan?
1./ Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az amelyik még képes egyfajta "magyar érdek" belátására, képviseletére, akiket még senki "nem szólított meg", senkinek nem jutott eszébe még az erkölcsi rehabilitációjuk sem!
Lehetséges szempontok egyike:
- Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország,
- gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját!
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mert akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk amit megpróbált kezelni és az akkori "kedvezményezett" néprétegek gyermekei még itt élnek közöttünk...
Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború után - az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban.)
Ők azok, akiket elsőként "betereltek" a gyárakba.
Ők azok akik 1945 után nagyon gyanúsak lettek a "magántulajdon" miatt. (Köztudottak a módszerek, melyekkel "megdolgozták" az ilyen "gyanús, osztályidegen elemeket".)
Ők azok, akik kénytelenek voltak megtagadni mindent; egész ifjúságukat, kuláknak kikiáltott anyjukat-apjukat, az egész családjukat, hogy ne racizzák őket a gyárban, hogy ne hurcolják el őket különböző büntető- átnevelő táborokba.
Ők azok, akik inkább lugkövet ittak, minthogy - az akkori "kultúrpolitikai koncepciónak" megfelelően - "prolit csináljanak belőlük"! (Akit megmentettek, mostmár testben is megtörve, megnyomorodva, még azt is megígérte a "P"ártnak, - akkor már az egyetlennek -, hogy gyermekeiből is "rendes munkásembert" nevel majd... Így lett utódaiknak is osztályrészük a "T"űröm és "T"iltom.)
Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket.
A leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására ez az elhallgattatás. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok akik "kettős tudattal" élték le az életüket, "neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a "látens közvélemény", akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak.
Azután kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a "kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak! Pedig erről szó nem volt soha!
Az új "rendszer" is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el. A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, "új-proletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni 1994-ben. (Még elmehetnek...
Igaz, már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették gyerekeiket is, vagy elnyelte őket egy fogyasztói társadalom Nyugaton... (Gyerekeik a "nagy generációnak" nevezett nemzedék tagjai.)
Mi, gyerekeik, unokáik tartozunk nekik annyival, hogy megkapják a lehetőséget arra, hogy végre - legalább lélekben - kiegyenesíthessék "összeroppantott gerincüket"!
2./ A rendszerváltozáskor azonnal a közgyógyellátás részévé kellett volna tenni a pszichiátriai szakrendeléseket, lélekben megerősítendő az embereket a valódi váltáshoz. Már vannak működő, az otthoni betegápolásra kiépített gondozó hálózatok, de pszichológust ők sem alkalmaznak, mert... Miért is?
3./ Sorra meg kellett volna szervezni a lakóhelyi mentálhigiénés szolgálatokat!
4./ Az egyháznak tömegesen gyakorolnia kellett volna a keresztényi-keresztyéni megbocsájtást! Sajnos az egyház a mai napig sem találta meg az utat az emberi lelkekhez. (Pl.: még mindig több, mint 50 évvel ezelőtti teológiai joggyakorlattal dönt arról, hogy kit lehet megkeresztelni és kit nem, kik azok akik templomban is házasságot köthetnek, vagy nem!) Annál is inkább szükség lett volna az egyházi megértésre, mert a templomok előtt összefogdosott és a nagy fekete autókkal a Lenin Intézetbe hurcolt ministráns-gyerekekből nevelték ki az első párttitkárokat!
Ahhoz, hogy mekkora jelentősége volt mindig is a történelmi egyházaknak a társadalomformálásban, bizonyítja az is, hogy a magyar települések életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták.
A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig.
Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok.
Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.
Ennek ellenére, a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit.
A képzőművészetben, a népi motívumkincs a táblafestő- ,,virágozó" asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba.
Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.
A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.
Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak.
5./ Azonnal a közoktatás részévé kellett volna (a "közoktatás", felsőoktatás és szakoktatás mellett) tenni a felnőttképzést - megtéve az első lépést a permanens tanulás meghonosításához! Amerikában már a 20-as évek elején megtették az első lépéseket: Thorndike 1928-ban; Lengyelországban pedig Szewczuk 1961-ben. Nálunk az első - e témakörben írt - doktori előadás a Pázmány Péter Tudományegyetemen hangzott el 1937-ben(!). És azóta?
Elsőként a pedagógusok szakmai műveltségét kellett volna bővíteni (pszicho-pedagógiai, andragógiai, mentálhigiénés, társadalomtudományi, közgazdasági informatikai, idegennyelvi, vagyis a rendszerváltozáshoz szükséges ismeretekkel), hogy legyen, aki megtanítja a nemzetet a váltáshoz szükséges emberi-társadalmi technikákra, ismeretekre!
Másodsorban ki kellett volna építeni a távoktatás rendszerét - pl.: mint a finneknél az NKS (Duna Televízió: Kelemen Endre), hogy a kisgyermekét otthon -nevelő anyák, vagy átmenetileg munkaképtelenek és állásnélküliek is kapjanak esélyt munkaerejük megújítására, ismereteik bővítésére egy újabb szakképesítéssel; vagy a nappalival egyenértékű diploma megszerzésére.
6./ Addig, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás:
- vagyis, míg mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet nem tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák: 1./ szolgáltatásait,
2./termékeit,
3./ eszközeit,
így jutva a megélhetéshez szükséges tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy meg tud belőle élni:
6.1./ otthont tud belőle teremteni,
6.2./ családot tud alapítani
6.3./ és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermeke anyjáról is tud gondoskodni, amíg
a gyerek, gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi- lelki odafordulást, az állam nem vonulhat ki a gyermeknevelés, oktatás költségeinek átvállalásából!
(A családi adózás bevezetésével egy időben.)
Ha pedig a hatalom képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint ezt a Gyurcsány kormány-programja bizonyítja, hogy a társadalom ne tudja reprodukálni önmagát, vagy csak emberi torzók formájában, akkor ki kell jelenteni, hogy nemzetveszejtő krízishelyzet van!
7./ A rendszerváltozás nevezetű állapot önmagában is társadalmi krízissel jár együtt. "Vér nélküli forradalom" mondják egyesek arra az egzisztencia háborúra ami mindennapjainkat jellemzi.
Vannak azonban népcsoportok, rétegek, melyeket politikai bűntett szándékosan ellehetetleníteni; ilyenek a gyermeket nevelő- és az öreg- beteg szülőkről gondoskodó családok.
Az átmeneti időszakra, válságkezelő programokra (fentebb már említett pszichológiai- mentálhigiéniai- szociális gondozó- és rendelőhálózat kiépítésére), valamint un. krízis-tantervre van szükség!
Miből? - kérdezhetnénk.
Talán abból a pénzből, amelyet a drogosok, deviánsok, betegek kezelésére, gyógyítására fordítanánk!
El kell fogadtatni, hogy a MEGELŐZÉSRE épített programok nemcsak egy szűk réteg, hanem az egész nemzet érdekét szolgálnák!
8./ Örömmel hallottam egy népesedéspolitikai vitán, hogy végre nálunk is vannak orvos-pszichológusok, akik kutatják az anya-gyermek kapcsolatot.
Dr. Lázár Imre beszélt arról többek között, hogy milyen fontos az anya-gyermek kapcsolat, mert milyensége lehet a "feltétele" a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavaroknak is.
Említette, hogy a "technokrata szülés" - az, hogy elveszik az anyától gyermekét - mennyire ártalmas.
A mi szokásainkkal ellentétben, pedig Japánban elterjedt, hogy az újszülöttet a születés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz.
Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között.
Amit Lázár Imre mondott összecsengett azzal, hogy: Japán, alig 50 év alatt a "riksa kulik országa"-ból a világot elárasztó csúcstechnikájával világelső lett.
Ott ugyanis azt sem tartották luxusnak, hogy diplomás nő, ha családanya lesz, akkor "csak" a gyermekei nevelésének éljen.
A pedagógus pedig a társadalomi hiearchia csúcsán van, anyagi- és erkölcsi megbecsülésében - megelőzve az összes értelmiségit.
Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott:
- "Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!"
Persze nem kell időben és térben ennyire visszalépni, - legfeljebb "csak" 252 évet - ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni.
Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív leveleinek egyikében (LXII.) írta, hogy:
"... jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség".
Már mindent kipróbált... és mindenbe belebukott.
Miért is? Talán azért, mert az UTÓDOKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS problematikáját nem tudta megoldani.
Lehet, hogy ez lesz a veszte?
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy AZOK A FAJOK A LEGÉLETKÉPESEBBEK, amelyek a LEGPRAKTIKUSABB MÓDON OLDOTTÁK MEG AZ UTÓDOKRÓL VALÓ GONDOSKODÁST.
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-27 03:00:52, péntek
|
| |
| |
ÉLETMEGHATÁROZÁSOK, ÉLETPROGRAMOK
Az életünk mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg: a CSALÁD, a szakmai MUNKA és a JÖVŐ.
A CSALÁD, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, ,,melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi."
A család az emberpár egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll.
Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed.
Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás.
A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.
Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége.
A gyermeknek az az érdeke, hogy aki természet szerint apja és anyja, lélek szerint is az legyen, hogy az apa és anya egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi ,,anyaméh" legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.
E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya.
A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.
A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét, mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.
Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből, vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól?
Amikor a kenyérkereső munka éppúgy lefoglalja az anyát, mint az apát, felbomlással fenyegeti a családot.
Erőteljes családi szellemre neveléssel tudatosítani kell, hogy nincs az élővilágban magatehetetlenebb, mint az újszülött csecsemő és az őt világra hozó nő.
Éppen ezért, azon újszülöttnek jók az életkilátásai, ahol az apa oltalmazó szeretetével és gondoskodó jelenlétével támasza lehet gyermekének és gyermeke anyjának.
Ebből következik, hogy az állam - a mai gazdasági berendezkedésben - még nem vonulhat ki a gyermeknevelés és az oktatás költségeinek (részleges) átvállalásából. ,,...A tőkét, pedig nem a nyereség igazolja, hanem az, hogy minél több boldog családot tart el." (Ravasz László)
A szakmai MUNKA
A szakmai munkát a társadalomba szerveződő emberek, az élet két alapvető helyszínén, családi- és társadalmi munkamegosztásban végzik.
A CSALÁDI MUNKAMEGOSZTÁS a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók, feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése.
Például: a háztartás- és a gyermeknevelés, az idős- beteg szülők otthoni gondozásának feladatai, melyek elvégzéséhez ma már egyre több szakértelemre van szükség.
A magyar családok többségében a "családfenntartó" még nem tudhat a társadalmi munkamegosztásban végzett munkájával annyi jövedelmet magáénak, melyből ezen szakemberek (házvezető, gyermeknevelő, betegápoló) munkáját meg tudná vásárolni.
Ezért, ezek a családok egy újfajta, az ősi mintára emlékeztető, önellátó háztartásra kénytelenek berendezkedni.
Ez, a nagy családokra, - ahol egy háztartásban több nemzedék él együtt, vagy gyermek felnevelésére, iskoláztatására vállalkoznak - fokozottan érvényes.
Ott, a család működőképességéért a családtagoknak meg kell tanulni a szakszerű ellátáshoz szükséges szakmai ismereteket!
Attól függetlenül, hogy a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtése (pl.: Széchenyi Terv fejlesztési programja) a végső cél, szükség lenne olyan helyekre, intézményekre, ahol ezeknek az ismereteknek elsajátítására lehetőség nyílna.
A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS a termelő- és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglakozási ágakká való szétválása, elkülönülése.
A társadalmi munkamegosztásban szakmai munkát végző Egyénnek gondot okozhat a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának /a pihenés) természetes igénye és a rekreációra (megújulásra) való törekvés.
A jövőben olyan felnőttképzési- és művelődési intézményekre lesz szükség, ahol az Egyén - úgy is, mint magánember és úgy is, mint társadalmi lény - megismerheti saját, egyéni értékeit, ami alapja lehet minden további elsajátításnak és amellyel megvalósítható lehet az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram.
A JÖVŐ
Minden ember az életidejét időben és térben éli le. Az időre vonatkozóan három dimenziót ismerünk: JELEN-, MÚLT- és JÖVŐIDŐ.
A JELEN embere magában hordozza múltját és jövőjét, azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges. Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy.
Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.
A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük. Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába.
A MÚLT, tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.
Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.
Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását, mellyel már egyenrangú tagjai lehetünk a nemzettudattal rendelkező Európa országai uniójának.
Ezzel el is érkeztünk az ember térbeli életéhez, mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területén születik és többnyire ott is éli le az életidejét.
Azon nyomban megörökli, megörököljük a JÖVŐ milyenségének és minőségének felelősségét.
Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.
A JELEN embere, az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le.
A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását.
Olyan JÖVŐÉRT érdemes élni, tevékenykedni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen. ®
Ez a JÖVŐ!
Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki az otthonteremtés, a gyermeknevelés- és oktatás, a betegellátás, az időskorúak gondozása költségeinek - legalább részleges átvállalásából!
A Széchenyi- Nemzeti Fejlesztési Terv ehhez ad segítséget, mert úgy ad támogatást, hogy az egyén kreativitásával, vagyis alkotói szakértelmével - pályázati úton nyert pénzekkel - megvalósíthatja álmait. Így teremtve önmaga, és mint jövendő munkaadó: embertársai számára is jövedelmi forrást, munkahelyet.
A JELEN emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.
Az ember, MINDEN IDŐK EMBERE nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem lelki alkatával is.
Az emberi léleknek szüksége van a HITRE.
Szükségünk van hitre jelenben, múltban és jövőben; hitre önmagunkban, embertársainkban, de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában.
A hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban.
A hit erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!
Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet saját hazájának. (És, minden további, nemzetek közösségének. Pl.: EU.)
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 30
- e Hét: 773
- e Hónap: 1720
- e Év: 37661
|
|
|
Offline
