|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2007-07-06 20:25:42, péntek
|
| |
| |
Huh! Szetey Gábor: államtitkár, meleg és büszke
2007. július 5. 18:09
MNO
Szetey Gábornak, a kormányzat személyügyi államtitkárának elege van a
hazugságokból, s bevallotta: o magyar és európai, közgazdász, személyügyi
vezeto.
És meleg. Tehát homoszexuális. Mindezt az úgynevezett meleg büszkeség
napjának
megnyitóján mondta el az államtitkár.
Szetey Gábor, a kormányzat személyügyi államtitkára bevallotta, hogy
meleg, azaz
homoszexuális. Huh! tette hozzá.
Az államtitkár a meleg büszkeség napja rendezvénysorozatának
megnyitóünnepségén, a
Muvész Moziban elmondott beszédében amelyet elozoleg a médiumoknak is
elküldött a
Kormányszóvivoi Iroda nagy nyilvánosság elott vallotta meg
másságát. Az
államtitkár elismerte: együtt él valakivel, akit szeret, és aki ma is itt
van vele
és aki nélkül most nem lehetnék itt. Szetey szerint vallomásával
Magyarországon
ma eggyel többen egyenloek.
Az államtitkár hisz az igazságban, és elege van a hazugságokból. Hiszek
abban,
hogy melegnek lenni nem választás kérdése. Sokszor és sokaknak nehéz
elfogadni,
nekem is az volt 28 évbe telt. (...) A választás nem az, hogy valaki meleg
vagy
sem. Hanem az, hogy képes-e elfogadni? Én már tudom, hogy saját magunk nem
elfogadása rejtozködéshez, életünk végéig tartó hazugsághoz, beláthatatlan
következményekhez vezet. Isten teremtett minket annak, akik vagyunk
olvasható a
Kormányszóvivoi iroda által elküldött beszédleiratban.
Szetey sok minden más mellett abban is hisz, hogy véget
kell, és véget lehet
vetni a hallgatás kultúrájának. Hogy ne kelljen többet kódolt nyelven
beszélnünk
életünk legfontosabb dolgairól. (...) Hogy büszkék lehessünk arra, akik
vagyunk.
Egyszeruen, halkan, könnyedén.
Szetey tehát meleg. És boldog. És büszke.
A 12. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemu Film- és Kulturális
Fesztivál
megnyitóján az MTI szerint megjelent Dobrev Klára, a miniszterelnök
felesége,
Horváth Ágnes egészségügyi miniszter és volegénye, valamint Kóka János
gazdasági
miniszter, Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter, Daróczi Dávid
kormányszóvivo,
valamint Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetoje és Gusztos Péter
frakcióvezeto-helyettes. Az államtitkár beszédét felállva, vastapssal
fogadták a
résztvevok.
Szetey Gábor a Kormányzati Személyügyi Államtitkárság vezetoje
államtitkárként.
Hivatala a közigazgatás megújítását, európai szintu teljesítoképességének
megteremtését és fenntartását szolgálja, legalábbis a honlapjukon ez
olvasható.
Az államtitkár korábban multinacionális cégeknél dolgozott különbözo
beosztásokban,
legutóbb az egyik nagy dohánygyártó multi személyügyi igazgatójaként
Argentínában.
Államtitkárságának eddigi legnagyobb médiaérdeklodést kiváltó eseménye volt
az
úgynevezett Változás nagykövetei program, amelyen belül
többek között
egyfajta társaságkereso-t is kitaláltak. Ennek az a lényege
mint Szetey mondta
korábban, hogy a különbözo minisztériumokból találkozhassanak a hasonló
érdeklodésu emberek...
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=419262&rvt=2
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-06 16:24:07, péntek
|
| |
| |
Hazánk válságának okairól
2006-12-14. 17:17:49 Kuruc.info
Magyarország súlyos, és egyelőre egyre mélyülő válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos "narratíva" igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetőségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos "mainstream" megközelítési módok értelmezési keretétől és fogalom-készletétől.
Elsőként azokat a "rétegeket" kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a főbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhető felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelső elitje előtt elhangzott beszéde.
Ebben a kormányfő brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások előtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegető következményeiről. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan "tektonikus hasadék", amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elő, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni.
A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat.
- 2008-ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelőtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed.
- A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelőtti szinten állnak, amelynek a fő oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentős romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek.
- És végül az egy aktív keresőre eső reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelőtti 1978-as szinttel.
A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási "lejtőn" mozog, a népesség két harmadának életminősége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntően az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítő válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a "rendszerváltás rendszere" megbukott, újabb "rendszerváltás" nélkül nincs kiút a válságból.
Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fő rétegből áll:
1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már "verbális polgárháborúvá" kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a főbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvő frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelőre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erő a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával.
2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát "automatikusan" megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a "Nyugat", mind a kelet európai térség elitjei részéről! Kiderült ugyanis, hogy az "adekvát sorrend" éppen fordított lett volna. Először nemzeti megegyezés kellett volna az alapvető kérdésekről (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követően, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát.
3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, "lejtője". Ráadásul ennek a lejtőnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy ő maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bűnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió "legbetegebb" nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledő összeomlása.
A fő kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni.
A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végső, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következő egyszerű szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresőre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nőtt, vagyis átlagosan ennyivel nőtt a tőke-tulajdonnal nem rendelkező döntő többség részesedése az általa megtermelt összjövedelemből. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedő szereplők között van egy olyan, amely abszolút erőfölényre tett szert, és mindent ő "diktál". Márpedig aki "diktál", az "diktátor", és a rendszer, amelyben mindez végbemegy "diktatúra". Ráadásul e "diktátor" által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára "munkaerő és fogyasztóerőként" tételeződő magyar lakossággal szemben az alábbi főbb hatalom-technikákkal érte el.
Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerőnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói "piramis" csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítő hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntően ők szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az őket terhelő adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak.
Hasonló nagyságrendű összegekhez jutottak a számukra előnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csődbe juttatta az egyébként jól működő magyar vállalatok tömegeit. A különböző állami juttatások és kedvezmények fő haszonélvezői szintén ők voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent.
Mindezt a multinacionális vállalatok erőfölényükkel visszaélve "szivattyúzták" ki a magyar társadalomból. A magyar "köz"-t megtestesítő állam tehát teljes csődben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végső oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához.
Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan "de jure" létrejött a "demokrácia, jogállam és piacgazdaság", "de facto" viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erőfölényre épülő "hatalom-gazdasága" a "lokális" kollaboráns elitek által működtetve.
A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban "zsákmányolja ki" a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintű reprodukciójára sem képes. Sőt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú "munkaerő-áruval" lássa el az itt tevékenykedő multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások előtti tudatosan megtévesztő letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka.
Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság "strukturálisan kódolt", hiszen minden politikai erő csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha "kollaborál" a "diktáló" globális erőkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erők ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg.
Minden politikai erő tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergődik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is "hazudott" már többször is!)
A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külső és belső elitek (magyar politikai és gazdasági vezetők, az EU vezetői, IMF, Világbank, hitelminősítők, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttműködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévő rendszerét korrigálni.
E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplőket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve "jobb belátásra" bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végső soron az ő túldimenzionált profit-éhségük váltott ki.
E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a "mainstream" recept szerint neoliberális "strukturális reformokkal" próbálja a helyzetet megoldani.
Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna.
Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi faktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani.
Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján ő maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára.
Bogár László, közgazdász
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-06 05:15:10, péntek
|
| |
| |
A megritkított emléktörvények és a Szabadság téri szovjet önkényuralmi
emlékmu
A Nemzeti Jogvédo Alapítvány üdvözli, jelentos ténynek tartja, hogy a hazánk
1945-ös szovjet megszállását végrehajtó Vörös Hadsereg emlékét „dicso
felszabadítóként" méltató, 1945. évi IX. törvényt az Országgyulés most
kihirdetendo deregulációs törvénnyel hatályon kívül helyezte. Ez megfelel az
alapítvány követelésének és jogi álláspontjának, mivel ez hatályos jogunk
egyik szégyenfoltja volt.
Ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a Szabadság téri szovjet katonai
emlékmuvet el kell távolítani megfelelo országgyulési döntéssel, a Szabadság
és Függetlenség Emlékmuve felállításáról szóló törvénnyel, ami a hatályos
hadisír egyezménynek megfeleloen rendezné a katonai-önkényuralmi jelkép
sorsát, meghatározná azt a fontos állami érdeket, amire hivatkozva megnyílna
egy magyar-orosz kormányközi megállapodás lehetosége, s ha a tárgyalás
sikertelen lenne, az megadná egy egyoldalú döntés törvényes alapját.
Az elobbiek megállapítása azért szükséges, mert a kifogásolt törvény
hatályon kívül helyezése sajnálatosan nem gyakorol közvetlen hatást az
önkényuralmi emlékmure, nincs parancsoló jellege az emlékmu tekintetében,
annak eltávolítása újabb felelos, önálló döntést igényel, tekintettel arra,
hogy 1991-ben kormányközi megegyezés alapján ez volt az egyetlen meghagyott
szovjet emlékmu, amelynek sorsa álláspontunk szerint a megkerülhetetlen,
1995-ben kötött magyar-orosz hadisír egyezmény alapján jogilag jó eséllyel
rendezheto azért is, mert az egyezmény nem kíván meg az elhelyezéshez közös
megegyezést, csupán annak megkísérlését.
A kérdéses törvény egyébként helyeslendo hatályon kívül helyezése igen
nagyszámú más jogszabállyal együtt, a törvény indokolása szerint azért
történt, mert nincs idoszeru, alkalmazandó normatív tartalma, de
sajnálatosan igen valószínu, hogy tartalmának valódi, értékelvu mérlegelése
és elvi elutasítása nem történt meg, hiszen a hatályon kívül helyezés indoka
jogtechnikai jellegu. Az igényelt emlékmutörvény éppen ezért jó alkalom
lehet az Országgyulésnek az értékes törekvés támogatására, a rossz,
közszempontból értéktelen elutasítására.
Aggodalmunkat fejezzük ki azért, hogy ilyen módon számos nemzeti nagyság
emléktörvényét törölni akarták a hatályos törvények sorából, s nem
megnyugtató az sem, hogy az alkotmányügyi bizottság módosító indítványára
mégsem törlik Kossuth, Széchenyi, Deák emlékét a törvénytárból. A most
kihirdetendo törvény mellékletébol majd látható lesz: kiket érdemesített a
kormánytöbbség és az ellenzék arra, hogy emléktörvényük megmaradjon. Az
emléktörvények a magyar múlt értékeit, a törvény meghozatalakor volt
értékrendet, kultúrát, ízlést és lelkiséget fejezik ki, kultúrtörténeti
jelentoségük van. Egyetlen kor törvényhozójának sincsen arra erkölcsi
alapja, hogy elodeinek munkáját, ítéletét megváltoztassa,
eljelentéktelenítse, felülbírálja hiszen ezek a határozatok azt fejezik ki,
hogy törvényi jelentosége van olyan megbecsülendo jelenségeknek,
személyeknek, történéseknek, amelyek más életterületen léteznek, s amelyek a
legmagasabb elismerést érdemlik, egy országgyulés legmagasabb elismerése
pedig a törvény. Az "ezentúl minden másképp volt" jelen centrikus szemlélete
egyszer már mérhetetlen károkat okozott a nemzetnek. Nem felel meg semmilyen
gyakorlati vagy elvi követelménynek az a felfogás, hogy emléktörvények
nehézséget jelentenek egy jogrendszerben, s hogy eltörlésükkel nagyobb elony
érheto el, mint meghagyásukkal, kivéve természetesen az olyan
emléktörvényeket, amelyet a magyar történelem olyan idoszakában és olyan
tartalommal születtek, amely miatt nyilvánvalóan ellentétesek nemzeti
értékeinkkel, hagyományainkkal.
Már most feltesszük a kérdést: mi az oka, mivel magyarázható és mit kíván
tenni az Országgyulés annak a gyalázatos ténynek az orvoslására, hogy
egyebek mellett hatályon kívül helyezték a következo törvényeket:
- 1906. évi XX. törvénycikk II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak
hazahozataláról
- 1922. évi XXIX. törvénycikk A soproni népszavazás emlékének
törvénybeiktatásáról
- 1924. évi XIV. törvénycikk Az 1914/1918. évi világháború hosi halottai
emlékének megünneplésérol.
A népszuverenitás talaján létezo Országgyulés a folyamatos nemzeti létezés
jegyében minden idoben azonos minden ido országgyulésével, ebbol következoen
az osök jogalkotását, mint sajátját, tisztelnie kell, korábbi törvényeket
akkor változtathat meg, ha azok az új országgyulés szerint meghozatalukkor
kifejezett céljuk betöltésére alkalmatlanok, ha a jelen életviszonyaiba
ütköznek, muködési zavart okoznak az állam és társadalom szervezetében. Ez
nyilvánvaló a hatályba lépteto, más törvényt módosító és egyéb teljesedésbe
ment törvények esetében, de nem lehetséges valamely korszak ítéletét,
történelemszemléletét, lelkiségét kifejezo törvényekkel, kivéve akkor, ha
tudomásul vesszük, hogy bármely korszak törvényhozása bármikor, bármit tehet
a megelozo kor törvényeivel, ha tagadjuk a szerves folyamatosságot!
Ez az eljárás - mivel a törvényhozó sem ismeri valójában az összes 1989.
október 23. elott hatályban volt törvényt, mert a hatályon kívül helyezett
törvények listáját a törvény melléklete nem közli, mégis hatályon kívül
helyezi elmúlt korok eszmei kincseit, történelmi szövegeit - a
népszuverenitás és jogállamiság elveibe ütközik, sérti a hatályos
alaptörvény 2.§ (2) és (3) bekezdésének rendelkezését.
Mindez ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 17. §-a
rendelkezésével, amely szerint: "Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a
társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és
kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé
teszi.", mert az elobbi okok hiánya miatt indokolatlan, szükségtelen és
értékromboló jellegu törvényhozás tanúi vagyunk.
Szükséges az elkövetett jogsérelem azonnali újabb jogalkotással való
orvoslása, a kulturális, történelmi, tudománytörténeti, eszmei jellegu
törvényalkotás mentesítése a csoportos hatályon kívül helyezéstol, ezen
törvények felülvizsgálatának kizárólag az alkotmányellenesség, illetve
nemzeti értékeinkkel, hagyományainkkal való ellentétesség esetén való
megengedése.
El a kezekkel a múlt értékes bizonyítékaitól, értékhordozóitól,
tanúságtevoitol !
Budapest, 2007. július 5.
Nemzeti Jogvédo Alapítvány
www.nemzetijogvedo.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-06 05:10:23, péntek
|
| |
| |
Semjén-Balog: koalíciós ultimátum az egyházaknak?
2007.07.05
Az elmúlt napokban újra kiderült, hogy milyen következményei vannak, ha egy
ország sorsát meghatározó kormánykoalíciós megállapodást, kizárólag a
hatalom megtartása miatt, néhány nap alatt sebtében, a legnagyobb titokban
fogalmaznak meg. Meghatározó szocialista politikusok egymásnak ellentmondva
nyilatkoznak arról, mit is értenek a vasárnap módosított koalíciós
megállapodás egy-egy pontja alatt.
Azt, hogy a koalíciós megállapodásban foglaltak jó része kivitelezhetetlen,
betarthatatlan és elfogadhatatlan, mi sem bizonyítja jobban, mint annak az
egyház-finanszírozást érinto része. Ebben az MSZP-SZDSZ koalíció úgy akar
elvonni több milliárd forintot a közfeladatot átvállaló, egyházi fenntartású
óvodáktól, iskoláktól, szociális otthonoktól, hogy közben megfeledkeznek
arról, a rendszer alapjai nemzetközi szerzodésben vannak lefektetve.
Kérdezzük ezért a megállapodást aláíró MSZP-SZDSZ politikusaitól:
1. Tisztában vannak-e azzal, hogy megállapodásukkal egy hatályos nemzetközi
szerzodést akarnak felrúgni?
2. Miért nem a nemzetközi szakértokbol álló vatikáni vegyesbizottságban
kívánták napirendre venni az egyház-finanszírozás megváltoztatásának
kérdését?
3. Az egyház-finanszírozás, egyeztetéseket nélkülözo megváltoztatásával
akarnak ultimátumot adni az Apostoli Szentszéknek és az egyházaknak?
4. Nem félnek attól, hogy a drasztikusan csökkentett finanszírozás
eredményeként egyházi fenntartású óvodák, iskolák, szociális otthonok
tucatjai lesznek kénytelenek bezárni, ezáltal pedig több ezer ember maradhat
ellátás nélkül?
Semjén Zsolt
a KDNP frakcióvezetoje
Balog Zoltán
az Országgyulés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság
fideszes elnöke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 22
- e Hét: 158
- e Hónap: 1105
- e Év: 37046
|
|
|
Offline
