|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2007-08-06 23:23:02, hétfő
|
| |
| |
"A nemzetről és a nemzetjellemről
Amikor megkérdezzük, kik tartoznak a magyarok körébe, milyen alapon tartoznak össze, egy közösséget kívánunk elhatárolni, megkülönböztetni más közösségektől.
Ha meg akarjuk határozni, ki magyar, vagy arra keressük a választ, mi teszi magyarrá a magyarokat, mindig más közösségekhez képest húzunk meg egy kört. Mondhatjuk úgy is, a nem magyaroktól különbözünk, s e különbözőségünkben vagyunk magyarok.
Magyar nemzetről, magyarságról beszélünk, s bármennyire közkeletűnek látszik szóhasználatunk, szükséges néhány alapvető ismeretet elmondanunk magáról a nemzetről.
A nemzet az európai civilizáció és a modern kor egyik alapfogalma.
Ám ennek a fogalomnak a jelentése némiképp eltér egymástól az egyes európai nyelvekben.
Angolul és franciául például a nation kifejezés jelentése egybeesik az államéval. Ebben a hagyományban a nemzet fogalmába elsősorban az illető állam polgárainak az összességét értik. Közép-Európában â014 vagyis nagyjából a német és az orosz nyelvterület közötti zónában â014 a nemzetek fejlődése történetileg másképp alakult.
Hozzá kell tenni, a modern nemzet és nemzetállam gondolata Nyugat-Európából érkezett ide, egy olyan világba, ahol a 18â01419. század fordulóján a népek nagy, többnemzetiségű, dinasztikus birodalmakban éltek. A legtöbb történelmi ország és tartomány soknemzetiségű, soknyelvű és sokfelekezetű volt. Ugyanazoknak a tájaknak a lakói különböző nyelveket beszéltek, eltérő vallásfelekezetekhez tartoztak. Más nyelven beszéltek a mágnások, máson a nemesek, megint más nyelvet használtak a polgárok, illetőleg a jobbágyok.
A nemzet fogalmában Közép-Európában sokkal jelentősebb hangsúlyt kapott a nyelv. Vagyis, hogy az összetartozás fő alapja a közös nyelv. â01ENyelvében él a nemzetâ01D â014 ezt nemcsak a magyarok vallják, hanem szinte mindegyik közép-európai nép. Más megközelítésben azt mondhatjuk, a nemzetnek kettős természete van: beszélhetünk róla mint politikai közösségről (államról), és beszélhetünk róla mint az azonos anyanyelvű emberek közösségéről.
A magyarságnál sem a 19., sem a 20. században nem esett egybe az anyanyelvi és a politikai közösség. 1920 előtt a Magyar Királyságban az ország lakóinak mintegy fele nem a magyart vallotta anyanyelvének. Azután pedig a magyar anyanyelvűek jelentős része â014 mintegy harmada â014 szomszédos országok polgára lett.
A magyar nemzet ma, a 3. évezred elején mindenekelőtt nyelvi-kulturális közösség. Ebben az értelemben beszélhetünk magyarságról is. Ennek a közösségnek a legnagyobb tömbje a Kárpát-medence közepén él, a Magyar Köztársaság állampolgáraként; rajtuk kívül számottevő magyar népcsoportok élnek kisebbségi sorban a szomszédos országokban: abszolút és relatív arányukat tekintve a legtöbben Romániában (Erdélyben, a Nagy-Alföld keleti sávjában), azután a Vajdaságban, továbbá Szlovákiában, Ukrajnában, Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyvilág magyar szórványait sem, hiszen épp a 20. században jelentős számú magyar vándorolt ki szülőföldjéről â014 gazdasági vagy politikai okokból.
Hogy kit tekintünk magyarnak, e kérdésre egyszerű a felelet. Azt, aki magyarnak vallja magát. Mindenkit,
â01EKit magyarrá tett értelem,
Parancs, sors, szándék, alkalom.â01D
â014 ahogy Ady Endre írja (A tavalyi cselédekhez).
A modern nemzet kialakulása hosszan tartó folyamat. Nyilvánvalóan magyarnak érezték magukat Árpád magyarjai vagy a későbbi századokban élő őseink. Ám az ő számukra, az ő csoporttudatukban más tartalmak és jelképek voltak meghatározóak. A honfoglaló magyaroknál például a nemzetséghez vagy a törzshöz tartozás volt elsődleges. A feudális világban pedig az volt a legfontosabb, ki melyik rendhez tartozik.
Amikor a 19. században napirendre kerül az új típusú közösség megteremtése, â01Enemzetépítőkâ01D sora igyekszik megfogalmazni â014 tudatosan vagy nem tudatosan â014 , az identitásnak melyek a legfontosabb elemei. A reformkorban â01Enemzeti újjászületésrőlâ01D, â01Enemzeti ébredésrőlâ01D beszélnek, mintha aludt volna a nemzet évszázadokon keresztül, s most, a 19. század első felében kellene új életre ébreszteni. Kétségtelen, hogy a nemzettudatnak a történelmi emlékezet volt az egyik legfontosabb forrása. A nemzeti érzés felébresztéséhez a â01Erégi dicsőségâ01D képeivel kívántak biztatást adni a kortársaknak, amelyhez más és más kelléktár állt az egyes népek rendelkezésére. A magyar hagyományban a nemesi osztály eszmevilágát lehetett korszerűsíteni. S ebben igen fontos volt a történelmi ország folytonosságának gondolata, a honfoglalás (miszerint jogos örökségünket foglaltuk vissza) és az államalapítás dicső eseményétől a szabadságküzdelmeken át a jelenig. A rendi felkelések hagyományát például mintegy 400 esztendőn át tartó harcként értelmezték. Vagyis: ebben az értelmezésben a Habsburg-házzal folytatott küzdelem lényegében nemzeti szabadságharcok folyamata.
A magyarság a szabadság nemzete lett ebben a fölfogásban.
â01ESzabadság! itten hordozák
Véres zászlóidatâ01D
â014 írja a Szózatban Vörösmarty. A nemzeti közösség önmagáról alkotott képének nagyon fontos mozzanatáról van szó. A szabadságszerető magyar fogalma â014 különösen 1848 és 1956 után â014 a nagyvilágban is elterjedt, nemzetünk jellemzésének része lett. A modern nemzeti azonosságtudat megformálásban különösen nagy szerepe van az illető közösségről megfogalmazott â014 külső és belső â014 jellemzésnek. Egy nemzet saját magáról alkotott képe sohasem független attól, miképpen jellemzik más népek a szóban forgó közösséget. Ismeretes például, hogy a 18. században ausztriai és németországi fogadók falán ún. â01Enépek táblájátâ01D függesztettek ki, rajta fölsorolván az illető népre jellemző tulajdonságokat: miképpen viselkednek, milyen a természetük, öltözetük, külsejük. Gyakorlati célokat szolgált ez az útmutatás. Az volt a szerepe, mint manapság azoknak az interkulturális tanfolyamoknak, amelyeken elmagyarázzák például nyugati üzletembereknek, hogyan kell viselkedniük japán partnerekkel való tárgyalás közben, mire kell ügyelniük, miben különbözik az ő viselkedésük a miénktől, miből adódhatnak kellemetlen félreértések. Az általános vélekedés szerint egy-egy nemzeti kultúrára jellemzőek bizonyos viselkedésformák, gesztusok.
Vajon következik-e ebből, hogy az egyes nemzeteknek sajátos jellemük, karakterük van? Erre a fogas kérdésre nehéz válaszolni.
Évszázadok óta élnek bizonyos jellemzések a magyarokról, vérmérsékletünkről, viselkedési sajátosságainkról, külsőnkről. Leggyakrabban középmagas, barna bajuszos férfiakról és tűzről pattant, barna asszonyokról szólnak a leírások. â01ESe nem szőke, se nem barna â014 az igazi magyar fajtaâ01D â014 így a hazai szólás. Tulajdonságainkat tekintve szoktak beszélni a magyarok szalmalángtermészetéről, szenvedélyességéről, borúlátásáról. A 19. század végén például egy irodalomtörténészünk így írja le a magyarság jellemét: â01EAz ősidők homályából egy lovas ember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a Volga-melléki pusztán nyugodtan áll és figyel. Hegyes kucsmájában, párduckacagányban, izmos dereka mintha oda volna nőve apró lovához. [â026] Nyugodt: nem fél és nem képzelődik; csak az tartozik rá, amit lát, s a messze pusztai képeken és erős világításban edzett szeme mindent világosan lát, amit csak emberi szem egy pontról láthat.â01D Aromantikus kép a büszke keleti hódítót mutatja, a rettenthetetlen harcost, a végtelen puszták lovasát, kit nem lehet nyugalmából kizökkenteni. Aâ01Ekeleti közömbösségetâ01D sokan tartották a magyarság jellegzetes tulajdonságának. Ugyanígy a pompakedvelést, a könnyen lelkesedő szalmalángtermészetet. Arany László így írt A hunok harcában:
â01ETe pedig, oh magyar!
â026
mennyi üres látszat!
Mennyi hiú légvár és mennyi káprázat!
Délibábban úszol, csalfavizű árban,
Mely hol fényben mutat, hol csúnya hínárban.â01D
Jellemzések, melyek megragadnak egy-egy tulajdonságot, fölnagyítanak egy magatartásformát, kissé néha túlozva. Megragadnak fontos jelenségeket, de közben általánosítanak. Nyilvánvalóan, a külső és a belső tulajdonságok az egész közösségre jellemzőek, az átlagot ragadják meg, s nem minden egyes személyt jellemeznek. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a jellemzők ugyanúgy változhatnak a történelem folyamán, mint ahogy az egyes tulajdonságok más és más minősítést kaphatnak a különböző népeknél.
A tudomány világában azonban megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon vane sajátos jellemük a nemzeteknek. Ha a nemzet jelleméről alkotott vélekedések csupán a képzelet â014 persze közösségi képzelet â014 eredményei is, az kétségtelen, hogy e jellemvonások hatása viszont történeti valóság.
A különböző nyelvet beszélő kulturális közösségek egymás közötti kapcsolataiban szükség van ilyen egyszerűsítő minősítésekre. A kölcsönös megismerkedésnek, kapcsolatnak feltétele, hogy valamiképpen elképzeljék a másik közösséget. Az a kép, amelyet saját nemzeti közösségünkről alkotunk, szintén nem független attól, hogyan látnak bennünket más közösségek. Például: azok a magyar tulajdonságok, amelyek a nemesi nemzet örökségéhez tartoznak â014 lovagiasság, bátorság, szabadságszeretet, mulatni tudás stb. â014 a lengyelek szemében például rokonszenvesek, a románok és a szlovákok számára viszont ellenszenvesek, mert az ő nemzeti önképükben saját népüket mint plebejus nemzetet (pásztorokat, parasztokat) jelenítik meg, szemben a magyarokkal, akik szemükben az urak, az elnyomók. A nemzetek saját magukról és másokról alkotott képében sok az egyszerűsítés és az előítélet.
Az emberiség kultúrája egyszerre egyetemes és nemzeti kultúrák gazdag szőttese. Rossz kérdés az egyetemes vagy a nemzeti elsőbbségét firtatni. Az európai civilizáció a sokszínűség világa. A nemzeti kultúra létezésének alapfeltétele a más nemzeti kultúrákkal való kapcsolat, amelynek során állandó cserefolyamatok mennek végbe közöttük, ösztönzések és hatások szünet nélküli munkálkodásában.
Nem véletlenül beszélünk nemzeti kultúráról. A nemzet jelenségének egyik magyarázata a sajátos jelképek, magatartásformák, értékek együttese. Viszonylagos állandóságát a közös történelmi emlékezet garantálja.
A közös jelképek megteremtése, elfogadtatása és szentesítése a közvélemény által â014 a nemzet megteremtésének alapvető feltétele. Értelmiségiek, â01Enemzetépítőkâ01D áldozatos munkájára van hozzá szükség. Közép-Európában és Magyarországon e munka elvégzésére â014 a tudósok mellett â014 elsősorban írók, költők vállalkoztak. Ők formálták meg a modern nemzetet megteremtő történeteket (mítoszokat) és jelképeket. Berzsenyi Dániel , Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János â014 hogy csak néhányat említsünk a legnagyobbak közül â014 művei, költészete nélkül nem formálódott volna olyanná a magyar nemzet, mint amilyen ma.
A történelmi múlt, a nemzeti hősök, a haza tájai, a magyarság tulajdonságai magas színvonalú irodalmi művekben jelennek meg, a nemzet nagy írói formálják meg azt a képet â014 történetek és képek sorozatát â014, amelynek megismerése nagyon hatásosan segíti az azonosulást a nemzettel. Mert a nemzettel való azonosulás az egyén számára is folyamat. A szülői házban kezdődik az anyanyelv elsajátításával, a templomban és az iskolában folytatódik. A közvetítésnek a leghatásosabb eszköze pedig az irodalom. Gondoljuk el, legtöbbünknek a török korról nem történeti munkák jutnak eszünkbe; a kép, amelyet őriz róla az emlékezetünk, elsősorban Gárdonyi regényének köszönhető. Bornemissza Gergely , Dobó István, az egri hősök alakja, izgalmas kalandok, áldozatkész hősiesség történeteiben elevenedik meg előttünk az Egri csillagok lapjairól."
(Lambert blogjából) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-06 22:51:34, hétfő
|
| |
| |
Lovas: Helyén való-e a demokrácia valamennyi játékszabályának betartása a Gyurcsány-kormánnyal szemben?
2007-08-06. 05:46:29
A TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMEZŐINEK
Magyarország
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én egyáltalában nem fejezem ki véleményemet e levélben, csupán kételyeimet.
Kételyeim elsősorban arra irányulnak, hogy önök következetesek-e.
Vajon ha Magyarországon a Gyurcsány-kormány alatti berendezkedés már nem demokratikus, mint állítják, akkor az ellenzéknek kell-e ragaszkodnia a demokratikus játékszabályokhoz? A választ nem tudom, csupán felteszem a kérdést.
Az ifjabb Martin Luther King 1963-ban a birminghami börtönből kicsempészett levelében azt írta: â01ENem szabad elfelednünk azt, hogy minden, amit Adolf Hitler tett Németországban, â019törvényesâ019 volt, és minden, amit a magyar szabadságharcosok tettek Magyarországon, â019törvénytelenâ019â01D.
Vajon lett-e volna szabadságharc Magyarországon, ha a magyar felkelők, mint olyanok, akik demokratikus rendet szerettek volna, magukra nézve betartják a demokrácia játékszabályait olyanokkal szemben, akik minden eszközzel saját zsarnoki hatalmukat kívánták az örökkévalóságig meghosszabbítani?
Amikor a rendőrség, a Gyurcsány-kormány erőszakszervezete megszünteti a nyomozást a tavaly október 23-án gumilövedékkel megvakított férfi feljelentéseinek ügyében, akkor ezzel a kormánnyal szemben helyén való-e a demokrácia valamennyi játékszabályának betartása? Amikor a kormány alá gyűrt ügyészség a fél szemére megvakult férfi esetének kivizsgálása érdekében nem volt hajlandó beszerezni a térfigyelő kamerák vagy a tévétársaságok felvételeit és nem hallgatta meg azokat sem, akik az eszméletlen férfit a mentőhöz vitték, akkor e kormánnyal szemben helyén való-e a demokrácia valamennyi játékszabályának betartása? Egy olyan ügyészségről van szó, amelyről tudható, hogy nincs az a súlyos bűncselekmény, amely ügyében ne a bűnelkövetők érdekében járna el, ha azok a kormány vezető tagjai. És egy olyan igazságszolgáltatási rendszerről, amely lehetővé teszi, hogy jogerősen börtönre ítéltek szabadon sétálgathassanak, mert őket kormánybeli patrónusaik a törvények fölé emelik.
Vajon nem kellene-e teljes mértékben átgondolniuk eddigi stratégiájukat, mert ahogyan egy sötét, elhagyatott utcában hasfelmetsző Jack-kel szemben nem sok esélye van a Harvard Egyetem oktatói klubjában szokásos szabályokat betartóknak, önök végzetesen elveszíthetik azt az esélyüket, hogy helyreállítsák az ennek az országnak az üdvét szolgáló rend helyreállításának akár a látszatát is?
Lovas István - Demokrata, 2007. 08. 02.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2007. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
268 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 3528
- e Hónap: 12132
- e Év: 48073
|
|
|
Offline
