|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 23:02:37, péntek
|
| |
| |
FHB-eladás: az egyéni befektetők neveket akarnak
2007. szeptember 5. 15:04 MNO
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (Tebész) levélben kéri, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV) közölje, mely vevők mekkora tulajdonrészhez jutottak az FHB részvényértékesítés során - mondta Dióslaki Gábor, a szövetség elnöke szerdán. A Tebész szerint a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabály alapján az ÁPV nem tagadhatja meg a vevők megnevezését.
Mint arról lapunk isbeszámolt az ÁPV augusztus 29-én gyorsított könyvépítési eljárás (ABB) keretében, több mint két tucat bel- és külföldi intézményi és pénzügyi befektetőnek értékesítette az FHB Jelzálogbank Nyrt.-ben meglévő, 50 százalék + 1 szavazati hányadot megtestesítő, 33 millió 10 darab részvényét, 2.025 forintos részvényenkénti áron. A vételár így összesen 66,8 milliárd forint volt, meghaladta a szakmai befektetők előzetes ajánlatait.
Az elnök utalt arra, hogy a Tebész 2004-ben pert nyert ÁPV ellen, miután az ÁPV a Forrás Rt.-be apportált cukorgyári részvények árát firtató kérdésükre megtagadta a választ, üzleti titokra hivatkozva. A bíróság indoklása szerint az ÁPV, mint állami vagyont kezelő szervezet, üzleti titokra hivatkozással nem tagadhatja meg közérdekű adat közlését.
A Tebész elnöke szerint érvelésüket támasztja alá a Hankook és a magyar állam közötti szerződés ügyében hozott keddi ítélet is, amelyben a bíróság a szerződés nyilvánosságra hozására kötelezte a gazdasági tárcát.
Nem hozhatja nyilvánosságra
Oravecz Péter, az ÁPV kommunikációs igazgatója kedden az MTI-nek elmondta, hogy a vonatkozó jogszabály szerint nem hozhatja nyilvánosságra, kik az FHB vevői. Az öt százalék feletti tulajdoni hányad elérése esetén bejelentési kötelezettség érvényesül a Budapesti Értéktőzsdén, eddig azonban még ilyen bejelentés nem történt.
Az ÁPV kommunikációs vezetője annyit közölt ezzel kapcsolatban, hogy a mostani értékesítésben több mint két tucat hazai és nemzetközi (ausztriai, svájci, holland és angolszász) intézményi befektető szerzett egyenként legfeljebb 2-3 százalékig terjedő tulajdoni hányadot.
Fidesz: miért volt ennyire sürgős a tranzakció?
A Fidesz Veres János pénzügyminisztert kívánja meghallgatni a parlament költségvetési bizottságában az FHB-bankcsoport privatizációjának körülményeiről, mert a párt szerint sem a tranzakció módja, sem időzítése nem volt helyes. Varga Mihály keddi sajtótájékoztaján elmondta: arra várnak választ a pénzügyminisztertől, miért volt szükség a bankcsoport eladására, miért volt ennyire sürgős a tranzakció, miért csak korlátozott számú intézményi befektető vehetett részt az ügyletben, és miért a legrosszabb időben, három hónap legalacsonyabb árfolyamán adták el a részvényeket.
Az Orbán-kormány egykori pénzügyminisztere úgy vélte, kifogásolható az értékesítés módja, hiszen a gyenge hazai tőkepiacra tekintettel kérdés, hogy a magyar kisbefektetők miért nem kaptak lehetőséget a vásárlásra, miért csak limitált intézményi befektető vehetett részt az ügyletben. A Fidesz az eladás helyszínét is kifogásolja, azt, hogy miért Londonban bocsátották ki a részvényeket, miért nem Budapesten, ahol az FHB bejegyzett székhelye van.
(MTI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 23:01:14, péntek
|
| |
| |
Havas: ez egy hülye ország
Klubradió - Hallgassa meg: http://www.klubradio.hu/data/files/Havas.mp3
"Nem volt már kedvem reggel felkelni"- mondta Havas Henrik a Klubrádió reggeli műsorában a tegnapi botrány kapcsán. Az újságíró elmondta azt is, hogy korábban ígértek neki egy műsort a TV2-n, amit végül nem kapott meg, a reggeli műsort (Mokka) viszont már nem volt kedve vezetni. Mint arról korábban beszámoltunk, Havast tegnap letiltotta a TV2 a képernyőről.
Az új vezérigazgató Havas szerint mindenféle bizonyítékot gyűjtött ellene, például, hogy sértegeti a főszerkesztőjét, vagy, hogy nem ismeri a csatorna sorozatait. A tegnapi műsor után volt egy megbeszélés, ahol a vezérigazgató közölte Havassal, hogy neki ne üzengessen a képernyőn keresztül.
Az újságíró azt mondta, hogy korábban ígértek neki egy műsort, amit végül nem kapott meg. Havas hozzátette: "már egyszerűen nem volt kedvem felkelni, közöltem az igazgatóval, hogy nem csinálom tovább a reggelt."
Havas Henrik azt is kifejtette, hogy ez egyébként is egy "hülye ország" és mint mondta, lehet hogy el is megy innen, mert már unja.
(Havas Henrikkel Mélykúti Ilona beszélgetett.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 22:55:57, péntek
|
| |
| |
A Munkáspárt Elnökségének sajtóközleménye
A Magyar Kommunista Munkáspárt teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, szakmai érdekvédelmi szervezetek, szakszervezetek és más civil szervezetek szeptember 8-ai tüntetését.
A Munkáspárt megítélése szerint is elfogadhatatlan és tűrhetetlen a Gyurcsány-kormány politikája, az egészségügy szétverése, az iskoláztatás feltételeinek tragikus rontása, a pedagógusok tömeges elbocsátása, a nyugdíjrendszer megnyirbálása, a maradék állami vagyon privatizálása.
A Munkáspárt támogat minden társadalmi összefogást, amely gátat kíván vetni a kormány antiszociális politikájának, ámokfutásának, és azt a társadalom valódi érdekeit szolgáló politikával kívánja felváltani.
A Munkáspárt a tagjait és szimpatizánsait a demonstráción való részvételre szólítja fel.
Budapest, 2007. szeptember 7.
Magyar Kommunista Munkáspárt
Elnöksége
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 22:40:11, péntek
|
| |
| |
Példátlan botránysorozat vár az élelmiszergyártókra?
Webdoki 2007. szeptember 06. 05:30, csütörtök - Krasznai Éva
Az üdítőitalokban, édességekben és feldolgozott élelmiszerekben használt
egyes adalékanyagok
felelőssé tehetők a gyermekek viselkedési zavaraiért - a kiszivárgott
információk szerint
ezt a konklúziót tartalmazza a brit élelmiszerminőségi intézet jelentése.
A dokumentum megállapításainak súlyát mutatja, hogy hivatalosan még
nyilvánosságra sem hozták,
de a brit élelmiszeripar vezetői máris összeültek, hogy megtárgyalják a
következményeket.
Több saját márkás termékeket előállító szupermarket, így a Marks&Spencer, az
Asda, a Sainsbury és a Tesco
már bejelentette, hogy eltávolítja termékeiből a gyanúba került
összetevőket.
A Southamptoni Egyetem által végzett kutatások eredményeként azt sem lehet
kizárni,
hogy az élelmiszergyártóknak hasonló perekkel kell majd szembenézniük, mint
az amerikai dohányipari cégeknek.
Miért?
Az már több mint húsz éve ismert, hogy bizonyos adalékanyagok allergiás
reakciókat, egyebek mellett légzési problémákat és asztmát okoznak. Sokan
úgy vélik, hogy ezek az agy fejlődését is károsan befolyásolják,
de eddig ezt nem sikerült meggyőzően bizonyítani.
A hiperaktív gyermekeket támogató csoport vezetője a jelentés
megállapításainak kiszivárgása után azt mondta:
a mesterséges kémiai anyagok hatására dühkitörések, tanulási és alvási
nehézségek alakulhatnak ki,
valamint romolhat a koncentrálóképesség.
A fizikai reakcióik a légzési nehézségektől a kiütésekig terjedhetnek -
tette hozzá Selly Bunday.
Forrás: InfoRádió/Daily Mail
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 17:21:49, péntek
|
| |
| |
Blikk címlap >> Rövid hírek
2007. szeptember 7. Péntek
13:40
Vádat emeltek Budaházy György ellen
Vádat emelt az ügyészség B. (Budaházy) György ellen - közölte a Fővárosi Főügyészség szóvivője. A lakhelyelhagyási tilalom alatt álló vádlott 2006. szeptember 27-e és 2007 március 15-e között 13 nyilatkozatot küldött meg közzététel céljából a kuruc.info és más portálok számára - ismertette a Morvai Attila. Hozzátette: október elsején az egyik ilyen nyilatkozatban olyan erőszakos cselekményekben való részvételre hívta fel olvasóit, "amelynek közvetlen célja a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megváltoztatása volt".
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 17:08:45, péntek
|
| |
| |
Szőnyi Bartalos Mária
Író Kilencek elnöke
Magyarország
SZLOVÁKIAI TÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁG MEGSZERZÉSÉÉRT?
Kaptam nem is olyan régen egy - a nyilvánosság előtt magát felfedni nem kívánó és különböző forrásokra hivatkozó - olyan értesülést, hogy a Magyar Parlamentben levő Szent Korona hamisítvány, az eredeti ereklyét pedig már Pozsonyban őrzik. Nem hittem az információnak, mert nem feltételezem még a mai kormányról sem, hogy az eredeti Szemt Koronát, mint a magyarság szimbólumát kiadja Magyarországról. Az utóbbi napok sajtóhíreit olvasva felfigyeltem több momentumra. Félezernyi ereklyére tart igényt Magyarország részéről Szlovákia. Ennek fejében bocsánatkérés történhet Szlovákia részéről a Benes dekrétumok alkalmazása miatt, az 1945-től zajló magyarok kitelepítése miatt; de a dekrétum továbbra is hatályban marad. Ezt megelőzően Gyurcsány Ferenc, Szent Koronára tett megjegyzése Merkelnek sem lehetett véletlen, ami miatt felháborodtak a magyarországi emberek. A tegnapi MNO weblapján megjelent írás sem véletlen, ami kiemeli a Szent Korona szerepének megszűnését a hadseregben: http://www.mno.hu/index.mno?cikk=428680&rvt=2
Ján Slota és három képviselőtársa a Benes dekrétumok "sérthetetlenségét, érinthetetlenségét és megváltoztathatatlanságát" szorgalmazó törekvése is elgondolkodtatott.
Az informátor szerint: Fico bejelentésének előkészítése ez, csupán azért, hogy Szlovákia immár a nyilvánosság előtt is hatalmi jelképként kezelhesse a közeljövőben a magyar Szent Koronát, ezzel jogot formálva a magyarországi területekre.
Megnyugtató lenne, ha független szakértők vizsgálnák meg a Magyar Parlamentben lévő, Szent Koronának mondott tárgyat, meggyőződve annak eredetiségéről.
A kételyek eloszlatását szolgálná, ha a jelenlegi magyar kormány egy azonnali nemzetközi sajtótájékoztatón jelentené be, hogy nem áll szándékukban sem eladni, sem elajándékozni Magyarország legszentebb jelképét, mert az sérthetetlen, érinthetetlen és helye megváltoztathatatlan, ugyanis a Szent Korona a Magyar Országházban van jelenleg is és ott marad.
Amennyiben ez nem történik meg, a mai Magyarországon élő magyarság joggal gondolja és feltételezi: a Benes dekrétumokhoz azért ragaszkodik húsz körömmel Szlovákia, hogy amint megkaparintotta a jelenlegi Magyarország területét, ismét szándékában áll alkalmazni a Benes dekrétumok magyarokra vonatkozó cikkelyét, és megfosztva a mai Magyarország területén élőket minden vagyonuktól, elzavarja őket, kitelepíti saját hazájukból.
Kérem, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának azonnali nyilvános nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy igazak-e a fenti feltételezések.
Kérem, Gyurcsány Ferencet, a Magyar Köztársaság Miniszterelnökét - és a többi parlamenti párt elnökét -, szíveskedjenek azonnal nyilvánosan nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy igazak-e a fenti feltételezések.
Kérem, Sólyom László Köztársasági Elnök Urat, szíveskedjen arról azonnal nyilatkozni, hogy igazak-e a fenti feltételezések.
Kérek mindenkit, aki hiteles forrásokkal rendelkezik a fentiekkel kapcsolatban, szíveskedjen a sajtón keresztül is azonnal tájékoztatni hazánk népét.
Komárom-Szőny, 2007. szeptember 7.
www.irokilencek.hu
SZEDD ÖSSZE MAGAD, MAGYAR!
Mások szellemi tüze tarlóvá teszi lelked,
ha nem térsz át szellemi harcra, mert mit sem
ér a lélek bánata, mi gúzsba köt csak, s erre nem
érsz rá most, de ha eltaposni hagyod magad,
gondolkodás nélkül eltaposnak.
Hiszen ez a cél!
Hályog a szemeden nem enged meglátni
semmit abból, mit veled tesznek; hit
már kevés - elszántság kell és tett, mi
győzelemre vihet, s a régi magyari
gondolkodás tűzét benned feléleszteni!
Legyen ez a cél!
Mások az orrod elől viszik el magyarságod,
amíg a kétségbeesésed nyaldossa elvesző álmod,
s mindannyian megtöltjük az árkod,
ha nem felfelé zuhan a gondolatod...
Szárnyalj most szellemedben, Magyar!
Mert már ez a cél!
Legyél a raffináltnál sokkal okosabb!
Gondolkodj, és lásd át tetteid következményét,
hogy az ellened küzdő észjárását is birtokold:
ismerd fel annak gondolatmenetét!
Előzd meg azt, mit akarnak tenni ellened...
Mert most ez a cél!
A cél: Magyarország!
Nem az enyém, nem a tied, mert a mienk.
Aki kirekeszti a térképről országunkat,
azt megveri a Magyar és az Isten!
A Szent Korona Hatalma Él!
Tudd, hogy mi a cél!
Szedd össze magad, Magyar!
Komárom-Szőny, 2007. július 26.
Kép
http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/slovakrepublic.jpg
Olvasó: Ami eddig csak mendemonda volt, immár VALÓSÁG: Canada, USA és Mexico egyesülése várható a KÖZELJÖVŐBEN... Üssetek az aluli honlapra!
http://www.halturnershow.com/AmeroCoinArrives.html
"!!! Breaking News !!!
"THE AMERO" IS REAL;
I HAVE ONE TO PROVE IT!
UNITED STATES, CANADA AND MEXICO TO BE MERGED INTO SINGLE NEW ENTITY NAMED NORTH AMERICAN UNION!
Forrás: Nemzeti Hírháló |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 17:00:47, péntek
|
| |
| |
Titkolja a szennyezett élelmiszerek listáját Lamperth
2007. szeptember 7. 12:23
A Fidesz felszólítja Lamperth Mónikát, hogy azonnali hatállyal hozza nyilvánosságra a szennyezett guargumival kapcsolatba hozható cégek és termékek listáját - közölte Koszorús László pénteken, a Fidelitas Szociális és Munkaügyi Minisztérium előtt megtartott sajtótájékoztatóján.
A Fidesz ifjúsági társszervezetének alelnöke a tájékoztatón felelőtlen magatartásnak nevezte, hogy a szakminisztérium a szükséges információk és eszközök birtokában sem hozta nyilvánosságra a dioxinnal fertőzött élelmiszerek és az azokat forgalmazó cégek listáját.
Mint hangsúlyozta a szennyezett termékek az élelmiszer-nyomonkövető rendszer segítségével "már rég" kiszűrhetők lehettek volna, csupán a szakminisztérium "a régi időkre" emlékeztető módon titkolja ezeket az adatokat.
Az emberek egészsége nem játék, ne etessenek bennünket olyan egészségre káros élelmiszerekkel, amelyekből több ezer tonnányi lehet a boltok polcain - mondta.
A fideszes képviselő Süth Miklós főállatorvos tegnapi nyilatkozatára utalva hangsúlyozta, a botrányoknak még koránt sincs vége, hiszen újabb és újabb esetek mutatják, hogy mérgezett termékeket vásárolunk.
Nem fogyasztóvédelem az, amikor az emberek egészségére potenciálisan veszélyes termékekkel találkozhatunk az élelmiszerboltok polcain, illetve amikor a szakhatóság és a minisztérium eltitkolja ezeknek az élelmiszereknek a nevét - mondta.
Hozzátette: "Nem fogyasztóvédelem az sem, amikor nekünk vásárlóknak kell megbizonyosodnunk arról, hogy egészséges termékeket vásárolunk-e a boltok polcairól vagy sem."
Koszorús László, elmondása szerint, bízik abban, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarországi fogyasztók kiszolgáltatottsága ne növekedjen tovább.
fidesz.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 12:26:31, péntek
|
| |
| |
Van rá esély , hogy megmarad a Nyugati pu?
péntek, 2007. szeptember 7.
Az index cikkéből úgy tűnik, a Kormányzati Negyednek csak a negyede, ha megvalósul....
Kitagadták a kormányzati negyedet
Földes András - fa@mail.index..hu -- írása az indexen
http://index.hu/politika/belfold/budapest/kn0906/
(idézet:)
"A Gyurcsány-kormány presztízsberuházása, a kormányzati negyed iránt érdeklődők számára van egy jó és egy rossz hírünk. A jó az, hogy a projektbe eddig beleölt pénz és idő nem veszik el, a négyszáz méter hosszú, környezetbarát zöldház [1] megépül, sőt, rendezik annak közvetlen környezetét is.
Rossz hír viszont, hogy a jelek szerint elvész a terv valódi értelme, azaz hogy a hatalmas, de lepukkant vasúti terület integrálódjon a városba."
(idézet vége)
Ez egy jóindulatú, szurkolós cikk, de ha ha lehántjuk róla a fölösleget, kivláglik, hogy jó, ha a házra van pénz, a többire egyelőre nincs. Különösen, ha igazak a kiszivárogtatott Draskovics féle tervek, miszerint ismét a zsebekben kotorászásra készülnek csak a hiány csökkentése végett. Persze ha megfejelik még 100 milliárd elvonással, akkor összejöhet(sajnos)az Eiffel csarnok kiürítése.
( Demagóg megfogalmazásban: Legfeljebb megnő a halálozási ráta, de szétQrják a Nyugati pu-t.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 12:22:49, péntek
|
| |
| |
A médiával kapcsolatos Chomsky-interjú magyarul
péntek, 2007. szeptember 7.
A Le Monde diplomatique augusztusi magyar kiadásából kimaradt Chomsky-interjú magyar nyelvű változata.
Itt csak a bevezető részt közöljük, a teljes cikk:
http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article217
Az interjút Daniel Mermet (DM) készítette.
DM: Kezdjük a média témájával. Az európai alkotmányról tartott 2005. májusi népszavazás során, Franciaországban, a legtöbb újság az igent támogatta, a szavazók 55%-a mégis nemmel szavazott. Ez arra mutat, hogy van határa annak, mennyire képes a média manipulálni a közvéleményt. Gondolja, hogy a szavazók a médiára is nemet mondtak?
NC: Ez egy bonyolult téma, de a területen végzett, néhány mély elemzés arra utal, hogy a média a lakosság legképzettebb részére gyakorol nagyobb hatást. A tömegközvéleményre kevésbé látszik hatni a média által elfogadott vonal.
Vegyük az Irán elleni háború esélyét. Az amerikaiak háromnegyede szerint az USA-nak le kell állítania a katonai fenyegetéseket, és diplomáciai eszközökkel kell törekednie a megegyezés elérésére. A nyugati felmérések szerint a közvélemény Iránban és az USA-ban közeledik egymáshoz a nukleáris kérdés egyes aspektusaiban is. Mindkét ország lakosságának a nagy többsége úgy gondolja, hogy az Izraeltől Iránig terjedő területnek teljesen mentesnek kell lennie a nukleáris fegyverektől, beleértve azokat is, amelyeket a régióban működő USA-erők birtokolnak. De sokat és keményen kellene keresni, hogy a médiában ezt az információt megtaláljuk .
Ezt a nézetet egyik országban sem védelmezik a fő politikai pártok. Ha Irán és az USA igazi demokráciák lennének, amelyekben a többség valóban eldönti a közpolitikát, már kétségtelenül megoldották volna a jelenlegi nukleáris nézeteltérést. És vannak más hasonló példák is. Tekintsük az USA szövetségi költségvetését. A legtöbb amerikai kisebb katonai költekezést akar, és több jóléti kiadást, hiteleket az Egyesült Nemzetek számára, gazdasági és nemzetközi humanitárius segélyeket. Azoknak az adócsökkentéseknek a törlését is akarják, amelyeket George Bush elnök döntött el a legnagyobb adófizetők előnyére.
Mindezekben a témákban, a Fehér Ház politikája teljesen hadilábon áll azzal, amit a közvélemény akar. A média, azonban, ritkán tesz közzé olyan közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek rávilágítanak erre az állandó közellenzésre. Nemcsak kizárják az állampolgárokat a politikai hatalomból, hanem a tudatlanság állapotában is tartják őket a közvélemény igazi állapotáról. Növekszik a nemzetközi aggodalom a kereskedelemre és a költségvetésre ható, masszív, kettős USA-deficit miatt. De mindkettő szorosan kapcsolódik egy harmadik deficithez, a demokrácia állandóan növekvő deficitjéhez, nemcsak az USA-ban, hanem az egész nyugati világban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-07 12:18:53, péntek
|
| |
| |
Gazdag László
Van kiút megszorítások nélkül!
(Reform = megszorítás?)
Csak megszorítások nélkül van kiút!
Amint az olvasó látja, módosítottam az alcímben a főcím mondanivalóját. Tulajdonképpen Nagy Pongrácnak a Magyar Nemzet június 29-ei és 30-ai számában[2] megjelent, kétrészes ragyogó cikkét gondolom tovább. Nagy Pongrác Gyurcsány balatonőszödi ,,böszme" beszédéből idéz, amely szerint ők (a kormány) ,,csak erre képesek, nincs B változat".
Amire rámutat a szerző, hogy miközben a 2006. évi 2345 milliárd forintnyi államháztartási hiányt 2011-re 800 milliárd forintra úgy akarja leszorítani a kormány, hogy 26.000 közalkalmazottat (közte igen sok pedagógust, orvost, nővért stb.) tesz utcára, vizitdíjat szedet stb., aközben egyetlen százalékpontnyi kamatlábcsökkentés 150 milliárd forintnyi megtakarítást eredményezne. A kamatláb 8%-ról 4%-ra való csökkentése önmagában öt év alatt 1200 milliárd forinttal csökkentené a hiányt.
A forintadósság az összes adósság 74%-a. Ugyanis a bruttó adósság ma 15.000 milliárd forint, amiből a külső adósság csak 4700 milliárd forint, a többi a kormány hitelfölvétele a Nemzeti Banktól. A devizaadósság kamatlába már most is csak 4%, míg a forintban fölvett adósság kamatlába 8%. Ezt a különbséget kellene kiegyenlíteni Nagy Pongrác szerint, vagyis a forintadósság kamatlábát kellene levinni a devizaadósság kamatszintjére. A megtakarítás 5 év alatt 1200 milliárd forint lenne.
Nézzük az alábbi táblázatot, amely a kamatkiadás nagyságát mutatja forintban, és a hiány százalékában:
Év 2005 2006 2007 3 év növekménye
Kamat a hiány %-ában 51 78 71 -
Kamatfizetés milliárd Ft-ban 883 1088 1059 3029
A költségvetés legnagyobb kiadási tétele ma a kamatfizetési kötelezettség. Többet költünk kamatokra, mint egészségügyre, oktatásügyre, honvédelemre, külön-külön.
Ebből az is következik, hogy itt találjuk a legnagyobb megtakarítási, egyensúlyjavító lehetőséget! De a kamatlábak csökkentéséhez le kell törni az inflációt! A kamatláb nem mehet az infláció rátája alá ugyanis, hiszen az negatív reálkamatlábat eredményezne, vagyis a bankrendszer (monetáris rendszer) veszteségessé válna, megingana.
Vagyis mindenfajta megszorítások, életszínvonal-csökkentés nélkül is lehetséges lenne az adósságszolgálat ,,elolvasztása" helyes monetáris politika révén. De ennél is tovább megyek: a fiskális restrikció minden formája, fajtája csak károkat okoz a gazdaságnak, elodázza a valós reformokat, szűkíti a piacot, tönkreteszi ezáltal a kis- és középvállalkozásokat, az agrártermelők tömegeit, de tönkreteszi, elszegényíti a kisemberek tömegeit is. Ezért a kiút csak nadrágszíj-összehúzó csomagok nélkül létezik valójában, és minden ilyen ,,egyensúlyteremtő", életszínvonal-szűkítő csomag csupán a következő válságot kódolja a reálgazdaságban.
Miért a monetárpolitika a megoldás?
Engedtessék meg egy kis elméleti kitérőt tennem! Az 1970-es évekre a keynesi gazdaságpolitika eszköztárát jelentő költségvetési politika lehetőségei kimerültek (politikai okokból). A John Maynard Keynes (1887-1946) által kidolgozott gazdaságpolitika az állami beavatkozásra épített, célja a gazdaság kilengéseinek (amplitúdóinak) csillapítása, és említett eszköztára a költségvetési politika volt a 2. világháború után. Működött is ez 1945-től az 1973-as olajválságig, amikor megszűntek feltételei, véget ért az olcsó energia és nyersanyag korszaka.
De már az olajválság előtt látható volt, hogy a költségvetés két oldala (bevételi és kiadási oldal) merevvé vált (politikai okokból). Nem lehetett már egyikhez sem hozzányúlni súlyos társadalmi feszültségek nélkül. Ezért a monetaristák szakítottak a keynesi gazdaságpolitikával, és a költségvetési politikáról a monetáris politikára vitték át az állami szabályozás súlypontját.
Elgondolásuk szerint az állam csakis a pénz egyenletes adagolásával töltheti be szabályozó funkcióját. Itt nem is az optimális pénzmennyiségen, hanem az egyenletességen van a hangsúly. Nem szabad rángatózásokat belevinni a monetáris rendszerbe, tehát sem hirtelen, lökésszerű pénztöbbletet pumpálni a gazdaságba, sem hirtelen pénzszűkítést eszközölni, mert mindkettő olyan fluktuációkat visz a rendszerbe (és főként a reálgazdaságba), ami önmagában is súlyos válságokhoz vezet. A Nobel-díjas magyar származású Milton Friedman (1912-2006) szerint minden válságot az elmúlt 150 évben a meggondolatlan monetáris beavatkozás okozott. 1929-ben például a húszas évek monetáris expanziója (hiteltúlkínálata) vezetett a túltermelési válsághoz, de ez igazán pusztító válsággá csak azután mélyült, hogy a kormányok ekkor kétségbeesett kapkodásba kezdtek, és hirtelen beszűkítették a pénzteremtő csatornákat.
Nos, mindez kísértetiesen hasonlít a magyar gazdaságpolitika ,,húzd meg - ereszd meg!" ciklusaihoz az utóbbi három évtizedben. Mert azt hangsúlyozni szeretném, hogy itt kormányzati ciklusokon átívelő súlyos hibáról van szó. Igaz, hogy a szocialista-liberális koalíciót jellemzi inkább a direkt fékberántás, az életszínvonal-rontó csomagok kapkodásszerű (és értelmetlen) bevezetése minden ijedelemkor (ld. Bokros-csomag, vagy most a Gyurcsány-csomag), de az Orbán-kormány idején (1998-2002 között) is afféle ,,csendes" restrikció működött, hiszen a GDP 4 százalék fölötti növekedési ütemétől alaposan elmaradt a reálbérek 1 százalékot éppen csak meghaladó növekedése. Ezt nevezem én ,,relatív" megszorításnak. (Ugyanolyan káros és értelmetlen gyakorlat volt, mint a direkt nadrágszíjmeghúzás! A Fidesz választási vereséggel fizetett érte!)
A monetaristák szerint az inflációt kell letörni, mert a magas infláció a bajok oka, ugyanis elfedi a beteg gócokat, lehetővé téve, hogy az elavult, alacsony hatékonyságú szektor - inflációs árnyereséget bezsebelve - fönn tudjon maradni, és tovább tudja hárítani rossz költséggazdálkodásának hatásait a fogyasztóra. Ha az inflációt letörjük, elindul az egészséges tőkeáramlás, végbemegy a makrogazdasági szerkezetváltás. Leépül az alacsony hatékonyságú szektor (gyárkéményes ipar), és fölépül romjain a magas hatékonyságú, brainigényes, fehérköpenyes high-tech gazdaság. Ez volt a világgazdasági korszakváltás, ami az 1980-as években ment végbe a fejlett nyugati világban, viharos gyorsasággal.
Az infláció letörésével a szerkezetváltást kikényszerítő gazdaságpolitikát hívták alkalmazóikról thatcherizmusnak (Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1979-1990) és reaganomics-nak (Ronald Reagan amerikai elnök 1981-1989).
A helyes sorrend!
Mindebből következik a válságból való kilábalás helyes sorrendje:
1. Megteremteni a pénzstabilitást. Ez minden más célt meg kell hogy előzzön!
2. A pénzstabilitás révén megteremteni a gazdasági egyensúlyt (államháztartási, költségvetési, külkereskedelmi, fizetési mérleg kiegyensúlyozását).
3. Ha ez sikerült, hagyni kell végbemenni a gazdasági struktúraváltást, a makroszerkezet átalakulását. Ezt a pénzstabilitás önmagában is kikényszeríti.
4. Ha az első három pontban foglaltak nagyrészt teljesültek (egy-másfél évtized!), akkor szabad csak megkezdeni az elosztórendszerek reformját.
Láthatjuk, hogy nálunk az egész a feje tetejére állt, hiszen gőzerővel nekiálltunk az elosztórendszerek reformjának (ami politikai feszültségeket gerjeszt!) még mielőtt megteremtettük volna a pénzstabilitást, ezáltal az államháztartás egyensúlyát, és végbement volna a világgazdasági korszakváltás, tehát a gazdasági makroszerkezet átalakítása.
Abból, amit leírtam látható, hogy sehol sincs szó, egyik lépésnél sem nadrágszíj összehúzásáról, sem fiskális restrikcióról. Vajon miért? Azért, mert fölösleges, értelmetlen, sőt, káros. Ez ilyen egyszerű.
Nézzük meg például a brit reálbérek alakulását a thatcherizmus ,,tombolása" idején, a legnagyobb válság közepette!
A fogyasztói árak és a bérszínvonal változása Nagy-Britanniában, az előző év százalékában:
Év fogyasztói árak % órabér % reálbér %
1973-82 14,7 15,8 1,1
1983 4,6 9,8 4,4
1984 5,0 8,7 3,7
1985 6,1 9,1 3,0
1986 3,4 7,6 4,2
1987 4,2 8,1 3,9
(Forrás: Sindney Pollard: The development of the British Economy, 1914-1990. [Fourth edition.] Chapman and Hall. London, 1996.)
Hát ezért nincs értelme a megszorító intézkedéseknek. A kitörés útját egész más irányban kellene keresni. Nagy-Britanniában sem életszínvonal-csökkentéssel kezdődtek a reformok, ellenkezőleg, a reformok eredményeként azonnal javulni kezdett az életszínvonal.
Ehhez viszont azt kell megérteni, hogy a válság oka nálunk sem a jövedelempolitika, nem a ,,túlzott, megalapozatlan bérkiáramlás", tehát például nem a Medgyessy-kormány 2002. szeptemberi közalkalmazotti béremelése, hanem a 2003. júniusi forintleértékelés által elindított inflációs spirál. Ez vitte föl újra a kamatlábakat, ,,állította fejre" az államháztartást. Egyben ezt a lépést tartom én a rendszerváltás utáni időszak legdilettánsabb, legostobább gazdaságpolitikai lépésének. Hihetetlen károkat okozott az országnak, ma is ezt nyögjük!
Nevezzük meg ennek a felelőseit! Például Demján Sándor és köre, aki éppen Medgyessy béremelési lépéseit kárhoztatja, holott annak semmi köze sem volt a mostani krízishez. Vagy Széles Gábor. Az ipari lobbi kényszerítette ki a forintleértékelést, arra hivatkozva, hogy az erős forint gyengíti az exportőrök pozícióit. Tehát az exportra termelő nagyvállalatok nem hatékonyságot javítanak, nem a technikát fejlesztik, hanem szép, kényelmesen besöprik a forintleértékelés hasznát. Hogy ezt végső soron kik fizetik meg? Nos, részben a magyar munkavállaló, részben a magyar fogyasztó. De legfőképp mindkettő, mint adófizető állampolgár.
További felelősök a jegybanki Monetáris Tanács akkori tagjai. Megjegyzem, hogy Járai Zsigmond, akkori MNB-elnök ellenezte a leértékelést, de kisebbségben maradt a Monetáris Tanácsban.
A valutaleértékelés a monetaristák szemében főbenjáró bűn és ostobaság, mert csupán az elavult exportszerkezetet konzerválja. Ez a tétel Magyarországon is igaz!
Van kiút!
A magyar gazdaság és társadalom három évtizede tartó vergődése csak akkor érhet véget, ha gyökeresen megváltozik a gazdaságpolitikai filozófia, szakítunk ama rögeszmével, hogy a bajok oka a dorbézoló tücsöknemzet mentalitás, merthogy ,,a magyarok szeretnek jobban élni, mint a teljesítményük". Csak mellékesen megjegyzem, hogy ezt egy szakszervezeti vezető, Palkovics Miklós (a Munkástanácsok nevű szervezet vezetője) jelentette ki a Kossuth Rádióban, 2007 augusztusában. Ez nagyjából jellemzi is a magyar ,,szakszervezeteket"...
Ha szakítottunk a fönti rögeszmével, elkezdhetjük a helyes diagnózis fölállítását, és a megfelelő (hatékony) terápia alkalmazását.
A magyar gazdaság alapproblémája az elavult szerkezet továbbcipelése, a világgazdasági korszakváltás elmaradása. Túlzottan import energia- és nyersanyag-, valamint alkatrészigényes a mi szerkezetünk, alacsony fokú transzformációs képességgel. Ezt kell átalakítani. Viszont az átalakításhoz először a monetárszférát kell rendbe tenni, tehát meg kell teremteni a pénzstabilitást.
A szigorú monetáris politika a megoldás kulcsa, és nem a jövedelempolitika! A megszorítások csak fluktuációkat visznek a reálgazdaságba, és gerjesztik a válságot. A Bokros-csomag mítosza és a valóság[3] c. könyvemben kimutattam, hogy például az 1995-ben meghirdetett Bokros-csomag nem kivezette az országot a válságból, hanem maga volt az akkori válság előidézője.
Végezetül még egy probléma. A válságból, illetve az örökös egyensúlyi zavarból való kilábalásnak megvannak a szigorú személyi feltételei. Ehhez profi közgazdákra, elméletileg is magas fokon képzett szakemberekre van szükség, de olyanokra, akik már megszabadultak a ,,főkönyvelői közgazdaságtan" tartozik-követel oldalban gondolkodó, idejétmúlt paradigmarendszerétől, akik Milton Friedman, Theodore W. Schultz, vagy a magyarok közül Jánossy Ferenc, Nagy Pongrác szellemi emlőin nevelkedtek.
Ahol egy orvosi végzettségű, naiv fiatalember a gazdasági miniszter (az más kérdés, hogy magánvagyona összeharácsolásakor már nem volt ennyire naiv...) mindenfajta elméleti közgazdasági tudás nélkül, ott csakis a dilettantizmus uralkodhat-tombolhat a gazdaságban.
A bérfelzárkóztatás a modernizáció előfeltétele
Kelet-Európa társadalmi-gazdasági rákfenéje mindig is a humán tényező tragikus leértékeltsége volt. A középkorban Nyugat-Európában a paraszt lett az árutermelő, míg a földesúr áttért az ún. majorsági gazdálkodásra, vagyis közvetlen kezelésében levő földjein naturáltermelő, önellátó gazdálkodásra tért át. A jobbággyal való kapcsolata kizárólag pénzben szedett adóra korlátozódott úgy a 13. század közepétől kezdve. Így a paraszt tollasodhatott, gyarapodhatott. Sokan elfelejtik, hogy a középkori rohamos városiasodást megelőzte Nyugat-Európában a parasztpolgárosodás folyamata. Id. és ifj. Brueghel képein látjuk ezeket a jól öltözött, jól táplált, mulatozó falusi figurákat.
Ilyen festményeket Kelet-Európában nem lehetett volna akkoriban festeni, de még évszázadok múlva sem. Itt a földesúr folytatott robotra és terményadóra alapozott árutermelést, ezt bírálja Széchenyi még a 19. században is.
1848-ban és utána elmaradt hazánkban a földkérdés rendezése, egészen 1945-ig, ami a hazai agrártermelők kiszolgáltatottságát, személyi függését, alávetettségét konzerválta. 1938-ban a vidéki lakosság életszínvonala nem érte el az 1913-as év szintjét! Az éhbéren tartott zsellér, az agrárproletár, a kubikos, a mezítlábas parasztgyerek volt a rendszer jelképe akkor.
Kelet-Európában a leértékelt humán tényező sohasem tudta kibontakoztatni a benne szunnyadó képességeket, jól megfogalmazza ezt Ady a költeményeiben. Ugyanakkor a túl olcsó munkaerő lehetetlenné tette a gépesítést, a modernizációt. Olcsóbb volt a kubikosok tömegeit foglalkoztatni, mint beszerezni egy modern gépet.
Az Egyesült Államokban a bevándorlók a 19. században választhattak a farmerkedés és a városi munkáslét között, ezért aztán magas béreket kellett adni a munkásnak. Ez nemhogy versenyhátrányt jelentett volna, ellenkezőleg, a tőkét fokozott technikai megújulásra kényszerítette.
1932-ben Svédországban győztek a szociáldemokraták, akik kormányon is maradtak 44 évig, 1976-ig. Alapelvük az volt, hogy ,,kapitalista motor a termelésben, szocializmus az elosztásban". Magas bérszínvonal és magas adószint, semmi támogatás a termelőszférának, amely a világpiacon mérettetett meg mindig is. És láss csodát, a magas bérszínvonal, a világ legmagasabb adószintje nem volt soha versenyhátrány, sőt, a tőkét itt is fokozott technológiai megújulásra ösztönözte, és az ország egész ipara páratlan technikai fejlődéssel válaszolt erre a kihívásra.
Meg kell fordítanunk az ok-okozati kapcsolatot: nem a technikai fejlődés által jön létre a magas életszínvonal, hanem fordítva, tehát a magas bérszínvonal, a fejlett szociális rendszer kényszeríti ki a termelőszféra technikai fejlődését! Sub pondere crescit palma. (Teher alatt nő a pálma.) A fejlett Nyugat nem azért él jobban, mint mi, mert gyorsabb ütemű volt náluk a technikai fejlődés, mint itt, hanem fordítva: azért volt az Elbán és a Lajtán túl gyorsabb a technikai fejlődés, mert a lakosság jobban élt, a humán tényező magasabbra volt értékelve.
Marx problémájának megoldása - kissé másként
Marx teljesen logikusan gondolkodott a 19. század közepén: ha a tőkés ellenszolgáltatás nélkül sajátítja el a munkás által megtermelt javak egy részét, akkor kizsákmányolja a munkást, és ebből következően át kell alakítani a tulajdonviszonyokat. De amíg ide (az elképzelt proletárforradalomig) nem jutunk el, addig is küzdenie kell a munkásosztálynak azért, hogy a profit minél nagyobb hányada maradjon nála. Ezért tartotta jó ,,iskolának" a szakszervezeti harcot. Valamiben azonban tévedett. Ha a bérharcok eredményesek, és nő a dolgozók bére a profit rovására, akkor a tőkés nem a saját luxusfogyasztásának csökkentésével fog reagálni (ami mellesleg a társadalmi összfogyasztás ezrelékére rúg csupán), hanem a versenyből következően fokozott technikai megújulással. Vagyis gépesít, hogy élőmunkát takarítson meg, illetve a meg nem takarítható élőmunkát is hatékonyabban akarja foglalkoztatni, megint csak korszerű gépek segítségével.
Marxnak tehát igaza lett, a munkásosztály helyzete jelentősen javult Nyugaton a 19. század utolsó harmadában, majd végig a 20. században, de nem azért, mert a tőkés kevesebb kaviárt és pezsgőt fogyasztott, hanem azért, mert a növekvő bérszínvonalat kénytelen volt technikai fejlesztéssel ellensúlyozni. Ne feledjük, hogy mindezt Nyugaton a fejlett, izmos munkásmozgalom, a szakszervezetek, a szociáldemokrata pártok érték el kemény harcban!
Kelet-Európában - ahol a szovjet típusú rendszer jutott uralomra a II. világháború után - paradox módon a ,,proletárdiktatúra" állama megsemmisítette a munkásmozgalmat, kiszolgáltatottá tette a dolgozó tömegeket a szuperkapitalista államgólemnek, ezért nem volt lehetséges a bérharc, a humán tényező leértékelt maradt továbbra is, ami jelentősen gátolta önmagában is a technikai fejlődést. Persze a piac, a verseny, az egyéni érdekeltség kikapcsolása mind-mind szerepet játszott a technikai lemaradásban, de én döntően a nyomott bérszínvonalat okolom. Az olcsó munkaerő, nyersanyag és energia rendkívül felpuhította a hatékonysági korlátokat, és ez önmagában megpecsételte a ,,létezett szocializmus" sorsát. Elégtelen lett a technikai fejlődés üteme, mert semmi nem kényszerítette a gazdaság szereplőit erre, az extenzív tartalékok viszont előbb-utóbb kimerültek. Csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be a csőd.
De ne feledjük, hogy a bérek, az életszínvonal leszorítása nem öncél volt, hanem következménye a beruházási ráta erőszakos megemelésének! De mi volt a célja a felhalmozási-beruházási ráta tudatos és erőszakos megemelésének a szocializmusban? Éppen a ,,haladás", a fejlődés meggyorsítása! ,,Ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot!" - mondta egy kis köpcös kopasz ember az 50-es években...
Miről szólt a Bokros-csomag?
Láthattuk, hogy paradox módon éppen a beruházási ráta megemelése, a fogyasztási ráta erőszakos leszorítása volt a döntő oka a technikai lemaradásnak! Ezt nevezi a közgazdaságtudomány bumeránghatásnak, vagyis amikor egy intézkedés, egy gazdaságpolitika és stratégia a meghirdetett céllal ellentétes hatást generál.
A Bokros-csomag, a Gyurcsány-csomag valójában csupán idétlen ismétlése a ,,ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot" szerencsétlen logikának. Bokros Lajos maga jelentette ki, az 1995. március 12-én általa meghirdetett csomagnak éppen az a célja, hogy ,,a vállalkozói oldalra csoportosítsák át a jövedelmeket a fogyasztás oldaláról". Csakhogy pangó gazdaságban, nem növekvő GDP mellett az ilyen átcsoportosítás csakis valakik kárára, másvalakik rovására lehetséges. Egyértelmű, hogy itt miről volt szó: a bérből, fizetésből, nyugdíjból élő tömegek zsebéből kellett átcsoportosítani a jövedelmet néhány száz milliárdos család, és néhány ezer százmilliomos család bankszámlájára.
Ezért volt a Bokros-csomag közgazdaságilag káros, és társadalmi-etikai szempontból pedig kifejezetten erkölcstelen is! Természetesen ebből nem modernizáció lett, hanem megugrott a luxusutak, szafarik, a luxusautók stb. iránti kereslet, épültek a parvenű újgazdagok ízléstelen luxuspalotái. A képlet tehát így módosult: a jövedelmeket a tömegek alapfogyasztása irányából kevesek luxusfogyasztása irányába sikerült átszivattyúzni, a modernizáció legcsekélyebb jele nélkül.
Theodore W. Schultz és a humán tőke
Theodore W. Schultz, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas (1979) tudós írja le Beruházás az emberi tőkébe c. művében (KJK., 1983), hogy a végső fogyasztást nem szabad szembeállítani, amolyan ,,tartozik-követel" logika módjára a termeléssel, mert a végső fogyasztás is a termelés része, tudniillik a humán tényező újratermelése és folyamatos fejlődése is a fogyasztásban megy végbe.
Schultz szerint hibát követ el a fejlett Nyugat, amikor a fejlődő országokban beruházásokhoz nyújt támogatást, miközben a lakosság éhezik, ahelyett, hogy az éhezőknek adnák meg a regenerálódásukhoz szükséges alapvető táplálékot. A fizikailag, lelkileg feljavított embertömegek jóval hatalmasabb termelőpotenciált hoznának létre hamarosan, mint amit drága beruházásokkal megteremtünk.
Nos, ebből a megfontolásból kiindulva javaslom én is Magyarországon a bérfelzárkóztatás megkezdését és következetes végig vitelét! Gazdasági stagnálásunk alapvető oka a humán tényező alulértékeltsége, amelyet minden egyes nadrágszíjmeghúzó fiskális csomag tovább fokoz! Az alacsony bérszínvonallal, a visszaszorított fogyasztással csak saját elmaradottságunkat konzerváljuk. A külföldi tőkének is ,,rosszul vetjük meg az ágyat" azáltal, hogy olcsó bérekkel és adókedvezményekkel próbáljuk meg idecsalogatni őket.
Az már egyenesen bohózat, hogy Kóka János - az orvosból lett gazdasági miniszter - a dél-koreai autógumigyárnak a magyar adófizető pénzéből odadobott húszmilliárd forintos támogatást a ,,legjobb üzletnek" nevezi, miközben egy fényképen éppen egy gumiabroncs gurigatásával szórakozik. Ráth-Végh István ezt megírná Az emberi butaság története c. híres művében, ha ma élne. A dilettantizmus, az ostobaság és az erkölcsi süllyedés ebben az országban már olyan mélységeket ért el, hogy szinte lehetetlen alulmúlni.
1932-ben Franklin Delano Roosevelt megnyerte a választásokat. A legnagyobb válság közepette vette át a stafétabotot. Mivel kezdte? Új adókat vetett ki, ezekből a bevételekből elkezdte kiépíteni a szociális hálót, munkanélküli segélyt és társadalombiztosítást vezetett be kötelező jelleggel. Magyarán: életszínvonalat emelt a válság kellős közepén. És láss csodát: az USA példátlan gyorsasággal kilábalt a válságból. Nem volt nadrágszíjmeghúzás, ,,egyensúlyteremtő csomag" és hasonló badarságok.
Ezzel ellentétben 1932-ben az akkori brit pénzügyminiszter, Snowden (a brit Bokros Lajos) Nagy-Britanniában meghirdette a maga restrikciós csomagját, állami alkalmazottak tömegeit bocsátotta el, beleértve orvosokat, tanárokat stb., csökkentette a béreket. John Maynard Keynes, a híres közgazda gyengeelméjűnek minősítette a csomagot és meghirdetőjét is. Nagy-Britannia egyre mélyebbre süllyedt a válság mocsarában, míg az USA szépen jött ki belőle.
Az 1980-as években sok minden ismétlődött. Nagy-Britanniában Margaret Thatcher kormánya (1979-1990) életszínvonal-javítással indította el a kilábalást az egy évtizede tartó súlyos strukturális válságból. (Lehet, hogy ő már tanult 1932-ből?)
E történelmi példákból is láthatjuk, hogy a válságból való kilábalás eredményes módja éppen a humán tényező jobb megbecsülése, az életszínvonal javítása és nem a nadrágszíj összehúzása.
A magyar munkavállaló ma továbbra is alulértékelt, alulfizetett a teljesítményéhez képest. Az egy főre jutó GDP terén ma az Unió 27 országa átlagának 63-64%-át produkáljuk, míg a bérszínvonal az átlag 45%-át, a nyugdíjszínvonal pedig a 35%-át sem éri el. A Lajtán túl ugyanazért a munkáért (vagy még kevesebbért!) nyolcszoros bért kap egy orvos, egy nővér, négyszeres bért egy szakmunkás stb. Ezért például a Megdgyessy-kormány közalkalmazotti béremelése vagy az Orbán kormány minimálbér-emelése nagyon is jó irányba tett, erkölcsileg is helyes lépés volt. Ezt az irányt kellett volna folytatni, és ma nem itt tartanánk!
Ma, amikor évtizedek óta jól működő teameket vernek szét az egészségügyben, akkor hihetetlen értékű ,,kooperatív többletet" veszítünk el. A ,,kooperatív többlet" kifejezés azt jelenti, hogy az egész nem egyszerűen a résztvevő egyedek számtani összessége, hanem annál sokkal több. Hihetetlen a veszteség e téren, tíz és százmilliárdokban mérhető! Mint ahogy óriási veszteség az is, hogy képzett, gyakorlott orvosok, ápolónők tömegei hagyják el végleg a pályát vagy mennek külföldre. Egyetlen szakképzett, gyakorlott orvos elvesztése 100 millió forint nagyságrendű veszteség az országnak. Az egészségügy (de az oktatásügy is) ma már a termelőszféra része: a humán tényező, mint termelési tényező újratermelésének és fejlődésének szférája. Ha a jól működő egészségügy több mérnököt, munkást stb. ment meg, ad vissza egészségesen a termelőszférának, akkor az ország termelővagyonát gyarapította vagy regenerálta. Az oktatásügy pedig a humán tényező minőségéért felelős, tehát a legfontosabb szférája ma a tágabb értelemben vett termelésnek! Az egészségügybe, oktatásügybe való invesztálás ezért nem ,,áldozat", nem a ,,fogyasztás" rubrikában kell elkönyvelni, hanem - ahogy Theodore Schultz is fogalmaz - beruházás az emberi tőkébe! És ha piacosítani akarjuk az oktatást - mert lehet -, akkor előbb be kell építeni a gyerek tanításának költségeit apuci fizetésébe! Amíg ez nem történik meg, addig nem szabad piacosítani! Erről feledkezik meg Kóka János (orvosi végzettség, maga a két lábon járó közgazdasági dilettantizmus), Draskovics Tibor (jogász végzettség és persze a makroökönómiai összefüggések ismeretének teljes hiánya) és társai, amikor arról beszélnek, hogy a felsőoktatás szolgáltatás, amit meg kell fizetni. Draskovicsot egyszer már elzavarták a pénzügyminisztérium éléről, amikor kiderült, hogy csupán egy újabb Bokros-csomagra telik tehetségéből, eszéből, közgazdasági műveltségéből. Most megint az Államreform Bizottság (már az elnevezés is hajmeresztő) vezetője, majd újra miniszter.
Vegyük végre tudomásul: nyomorgó vagy egyszerűen csak állandó anyagi gondokkal küszködő, agyonhajszolt orvossal, nővérrel, tanárral, munkással stb. nem lehet modernizációt végrehajtani.
Egyébként a magyar nemzet fogyása 1981 óta szoros kapcsolatban áll a megszorító intézkedések kezdetével. Éppen 1979-ben volt az első megszorítócsomag, amely egy árreformmal kezdődött. Az életszínvonal javítása nálunk egészen bizonyosan javítaná a demográfiai helyzetet is.
Mindebből mi következik? Az, hogy a mai magyar gazdaságpolitikai gondolkodás és stratégia teljesen hibás, primitív, idejétmúlt - és ebből következően továbbra is eredménytelen lesz!
Az Európai Unió Pénzügyminiszteri Tanácsának legutóbbi vállveregető dicséreteire azért nem érdemes szót fecsérelni, mert a Bokros-csomag kapcsán is kaptunk hasonlókat különböző nyugati szervezetektől (IMF, Világbank stb.), aztán látjuk, mi volt az ,,eredmény". Az unió tagállamainak pénzügyminiszterei ugyanúgy nem tanulmányozták, és nem is fogják tanulmányozni a magyar gazdaság közelmúltbeli történetét, folyamatait, strukturális torzulásait, zavarait, ahogy Almunia sem tette, és nem is fogja tenni. Ők megnézik a mi sarokszámainkat, látják, hogy ,,csökken a hiány" stb., és bólintanak egyet.
Most az egészségbiztosítás gyógyszerkasszája lett állítólag nullszaldós, évtizedek óta először. Csakhogy. Kórházak sokasága nem tud már hónapok óta fizetni a gyógyszerekért. Hát ezért nullszaldós a kassza. Nem kell kifizetni a gyógyszert a szállítóknak, és máris javul az egyenleg! Zseniális!
Döbbenten hallgatom a Kossuth Rádióban Simonovics András közgazdászt a reggeli műsorban, aki kifejti, hogyha a reálbérek az idén 4%-kal fognak csökkenni, akkor a hozzájuk igazított nyugdíjak csökkenése is 2% lesz, a most bejelentett soron kívüli nyugdíjemelés ellenére. És hozzáteszi: egy így helyes!
Történetesen a következő riport - Simonovics eme megjegyzésétől függetlenül - éppen arról szól, hogy az 50.000 Ft nyugdíjat kapó százezrek számára bármiféle csökkentés katasztrofális. Nos, 900.000 ezer nyugdíjas él ma 50.000 Ft-ot nem meghaladó nyugdíjból. Nevezzük nyugodtan nyögdíjnak! De ugye, ez így helyes...
Nekem az a véleményem, hogy a szakszervezeteknek meg kellene, meg kellett volna akadályoznia bármiféle csomagot, az életszínvonal akár egy százalékpontnyi csökkentését, a reálbérek, de különösen a nyugdíjak bármiféle csökkentését. Akár egy általános országos sztrájkkal is! Jöjjenek már végre olyan gazdaságpolitikusok, akik a jelenlegi dilettáns, erkölcstelen ,,gazdaságpolitika" helyett valóban szakszerű, tudáson, felkészültségen alapuló, erkölcsi szempontból sem kifogásolható gazdaságpolitikát folytatnak. Akik pedig erre nem képesek, azok távozzanak a gazdaságpolitika és a politika közeléből is minél messzebb!
Engedtessék meg egy személyes megjegyzés a végén. E cikkemet, mint említettem, Nagy Pongrácnak, a kiváló, Párizsból hazatelepült közgazdának két korábbi cikke alapján írtam. Döbbenten olvastam e ragyogó szakember kálváriáját a június 30-i cikkben (6. o.): a hatóságok elutasították kenyai származású felesége letelepedési kérelmét. A szerző leírja, mennyire megviselte őt pszichésen is ez a megalázó bánásmód. Őt, a férjet, meg sem hallgatták! A feleség rövid, formális meghallgatása után fölállították a ,,diagnózist": érdekházasság. Ismerem személyesen Nagy Pongrácot és végtelenül bájos, intelligens (törvényes!) feleségét is. Csak nyerne vele az ország! Még ,,akkor is", ha fekete bőrű... De ugye ebben az országban nem létezik az állami szerveknél, hatóságoknál rasszizmus...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2007. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
923 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 972
- e Hét: 4074
- e Hónap: 15185
- e Év: 168681
|
|
|
Offline
