Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
490 évvel ezelőtt Luther...
  2007-10-31 16:24:16, szerda
 
  Luther Márton 1517. október 31-én, déli 12 órakor a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételt függesztett ki (nem lehet tudni, hogy kézzel írott, vagy nyomtatott volt), amelyekben tiltakozott a búcsúárusítások körüli visszaélések ellen és kétségbe vonta, hogy a pápának joga vagy hatalma volna a búcsúk engedélyezésére, a bűnök megbocsátására.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Luther Márton élete
  2007-10-31 16:20:53, szerda
 
  Luther Márton

(Richard Friedenthal és egy ismeretlen szerző írásából)

1483. november 10-én született a Dél-Németországban lévő Eislebenben. Apja vájárból küzdötte fel magát, végül egész sor bányatársulásban volt résztulajdonos. Vagyont ugyan nem szerzett, de házat vásárolt és arra is tellett, hogy Márton fiát taníttassa.
Gyermekkorában nem szegénység, hanem szigorú takarékosság és könyörtelen fegyelem uralkodott a családban. A legcsekélyebb vétségért ir irgalmatlanul elpáholták. Luther egész más elvek szerint nevelte azután gyermekeit; inkább lazaság, időnként hanyagság uralkodott a családban, amelyet Katalin asszonya kormányozott.
A makacsság, Luther jellemének alapvető vonása, mindjobban kialakult benne s kialakult lelkében egy könyörtelen bíró képe - Istent így képzelte.
Apja jogásznak szánta, 8 évig járt a mansfeldi latin iskolába. Kézírását élete végéig tisztavonalú, finom betűvetés jellemezte. Egy évig Magdeburgban, majd Eisenachban tanult. 1501 áprilisában vették fel az erfurti egyetemre. 22 éves koráig tanult itt művészetet, zenét. Saját bevallása szerint itt vett először kézbe Bibliát. Erre az időre esnek azok a motivációk is, melyek lázadóvá formálták.
Gyakorlati zenével is foglalkozott, lanton játszott, később szöveget írt zenéjéhez. Vizsgáit fényes eredménnyel végezte.
Ezután jött volna jogi tanulmányainak megkezdése. Gothában vette meg jogi könyveit, onnan gyalog tért vissza, s az úton borzalmas égi jelenség támadt - Elek barátját villám sújtotta - amelyet azzal magyarázott, hogy szerzetessé kell lennie.
Hazaért Erfurtba, titokban eladta jogi könyveit, estére lakomát készített, ahová néhány tudóst s feddhetetlen erkölcsű nőt hívott meg.

Amikor vendégei éjjel eltávoztak, Ő elment az Ágoston-rendiek Kolostorába. Apjával szemben először tagadta meg az engedelmességet. Remeteként élt annak ellenére, hogy a Rend szabályzata előírta volna. Életének erről a szakaszáról keveset lehet tudni. - A zárdában talált egy láncra fűzött Bibliát - szó szerint megtanulta; egyetlen célja: a kegyelmes Istent megtalálni.

Társai "Pálnak" titulálták és nem sejtették, hogy számára éppen Pál a vezető tekintély. A Római levél és a Zsoltárok álltak közel szívéhez.
25 évesen szentelték pappá s küldték Wittenbergbe erkölcsi filozófiát tanítani.


A wittenbergi kolostorban lakott élete végéig. Itt kezdett héberül tanulni.
Rendkívüli ügyek intézése végett, 1510-ben Rómába küldték. Ez döntő kihatású élmény volt életében. Saját szemével látta az egyház romlottságát, s fogadalmat tett, - küzdeni fog ellene. (Bűnbocsátó cédulák; a Szt. Péter Bazilikában ereklyeként egy kötelet mutogattak, mellyel Júdás felakasztotta magát; egy kövön ujjnyi széles barázda - Péter tagadásának könnyei helye. Bölcs Frigyes rokonának 5005 ereklyéje volt. Hohenzollern, prímás akart lenni, neki 8993 ereklyéje volt, pl: tál, amiben Pilátus mosta kezeit, egy darab föld, miből az Úr Ádám testét gyúrta; manna; az égő csipkebokorból rőzse, stb... Ezek kinyomata ma is megvan.)
Négy hetet töltött Rómában s véleménye: Rómát olyan sáskák hada lepte el, mint talán az ókori Babilont sem.

Visszatérte után, 30 éves korában doktorrá avatták. Bibliai olvasmányok docense lett. Akkor jutott egy külön helyiséghez, ahol zavartalanul dolgozhatott. Élete végéig ez volt dolgozó szobája.

Oktatott, misézett, vasfegyelmet tartott. Nagy rendszerező soha nem lett belőle, mint Kálvin.

Nagy problémája: "Örök kárhozatra vagyok-e ítélve, vagy elnyerhetem üdvösségemet?".

Szembefordult az egyház tanításával.
Távol állt azonban tőle, hogy a lázadás útjára lépjen. Vitára kívánta szólítani a teológusokat, tudósokat.
Olyan korban élt, melyben ezzel a kor legnagyobb "felforgatója" lett, mert eretnekségnek számított, ha valaki az Ószövetséget eredetiben olvasta és ehhez a zsidók segítségét kérte.
Nem érezte magát eretneknek, ő reformálni akart:
1. szakítani a nem biblikus hagyományokkal;
2. látta kora visszásságait, amit megszüntetni szeretett volna.

A Biblia tanulmányozása megnyitotta előtte a Paradicsom kapuját, s a legtisztább fényben mutatta neki Krisztust. "A hit nem az ember cselekedete, hanem Isten kegyelme."

1516-ban adta ki első "Nemes könyvecske"-jét.


Egy év múlva, 1517. október 31-én, déli 12 órakor a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételt függesztett ki (nem lehet tudni, hogy kézzel írott, vagy nyomtatott volt), amelyekben tiltakozott a búcsúárusítások körüli visszaélések ellen és kétségbe vonta, hogy a pápának joga vagy hatalma volna a búcsúk engedélyezésére, a bűnök megbocsátására.


Két hét alatt ismert lett egész Európában. Maga sem sejtette milyen nagy prédikátor, ő volt legjobban meglepve, hogy tételei milyen nagy hatást keltettek. Dicsőségének nem örült. Élete alkonyán elégedett lehetett volna és dicsőséggel tölthette volna el végnapjait.
Kisebb lelkészek megmozdultak, fejedelmek felfigyeltek.
A Domonkos-rendiek 106 tételt állítottak ellene, amit diákjai a piacon elégettek.
Rómában leváltották. Feletteseinek magyarázatot készített. Más rendbeliek kezdtek hozzá csatlakozni.
Ausburgba idézték. Útközben figyelmeztették: forduljon vissza.
Döntés elé állították, hogy a pápa parancsa:
1. vonja vissza téziseit;
2. ígérje meg, többet ilyet nem tanít;
3. többé nem zavarja az egyház békéjét.

Luther válasza: "Én a Bibliában leírtakat tartom többre.". Cajetán válasza: "A pápa felette áll a Szentírásnak, a pápa magyarázza a Bibliát; a Biblia sem mentes a tévedésektől."
Luther mellett álló papok gúnyosan vihogtak, mikor Ő a
Bibliából szó szerint idézett. Több napon át vitáztak.

Luther ragaszkodott téziseihez. Ez volt a szakítás pillanata.

El akarták fogni, hogy Rómába vigyék. Ausburg kapuit szigorúan őrizték, de egy pártfogó kanonok kiengedte.

1519-ben Eck Jánossal 3 heti szóvitát folytatott. Eck vitte a kiközösítő bullát, mit Luther elégetett 1520. december 10-én.
1519-ben egy pápai kamarás járt Németországban s azt írta: "...négy ember közül három Luther pártján áll, s ha a pápa kétszázezer fegyverest adna, hogy Luthert Rómába vigye, nem vállalkoznék rá...".
1521 februárjában a wormsi birodalmi gyűlés elé idézték, ahol addig kiadott iratainak, tanainak visszavonására szólították fel.

V. Károly császár 60 napra szóló biztosító levelet küldött neki. (Husz is kapott.)
Le akarták beszélni, hogy elmenjen. Luther azt mondta:

"Ha a lángok az egeket verdesnék, vagy ha annyi ördög volna Wormsban, mint ahány cserép a házak tetején mégis elmennék, hogy bizonyságot tegyek az én Uram és az Ő evangéliuma felöl.".

Könyvei elkobzására való utasítást útközben több helyen is látta kifüggesztve. Egy szerzetes, egy diák és egy tanártárs ment vele.
Több helyen kivonultak fogadására, számos helyen prédikált.
Azonban többször rosszul volt, attól való félelmében, hogy a császár előtt kell megjelennie, hisz a császár Isten kegyelméből császár.
1521. április 16-án ért Wormsba.
Másnap délután 4 órakor kellett a császár előtt megjelennie. Felszólították, vonja vissza írásait. Luther egy napos gondolkodási idő után ezt mondta:

"Nem vonom és nem is vonhatom vissza, hacsak a Szentírásból vett bizonyítékokkal, vagy más tiszta, világos okokkal meg nem győzetem. Mert az embernek nem is szabad, de nem is tanácsos lelkiismerete ellen tenni valamit. Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre! Ámen."
A következőkre kellett felelnie:
1. Elismeri-e, ő írta a kitett könyveket?
2. Kívánja-e visszavonni, ami azokban le van írva?

Ügyvédje félt, hogy van olyan is, amit nem Luther írt.
Kérte: olvassák fel a címeket. Luther elismerte azokat magáéinak.
Másnapra jegyzetet készített (ma is megvan), nyugodt ember írása:
"Isten igéjéhez vagyok kötve, nem akarok, nem tudok visszavonni semmit."

A császár kiadta a wormsi ediktumot, amelyben Luthert birodalmi átokkal sújtotta, amelynek következtében bárki elfoghatta és megölhette.
Április 26-án hagyta el Wormsot, de útközben a császári parancs ellenére prédikált. Cselesen, álarcosok megtámadták, megkötözték s vitték Wartburgba Bölcs Frigyes pfalzi választófejedelemhez. (Csak egy kísérője tudta a célt.)
Addig nem jelenhetett meg nyilvánosan, míg ... szakálla nem nőtt.
"György lovag" néven kellett szerepelnie; mint a várkapitány vendége.
A Biblia volt fogsága olvasnivalója.
A fejedelem minden óvintézkedést megtett azért, hogy meg ne tudják hol van. Végül, többször elment könyvet venni, levelet írt és kapott. Lovagolni kísérettel engedték, de megtanították előtte arra, hogyan kell viselkednie.

Wartburgban - az utolsó hetekben - 10 hét alatt fordította le az Újszövetséget.
1522. novemberében jelent meg. Egyik utánnyomás követte a másikat.A katolikus egyház megrémült a teljes Biblia kiadásától - római fordítás ma sem létezik.

Az első Biblia 1534-ben jelent meg.
A revízió 1539-ben kezdődött és 1563-ban jelent meg a javított példány. Néhány ronggyá olvasott ma is van belőle. Lelkesedtek érte.

Ő adott a németeknek nyelvet, népies tankönyvet, Bibliát és örök szépségű templomi énekeket.
Többször mondta, hogy "A zene az, mely a lelket nemes üdítő örömmel tölti el.".

Véres felkelések, zendülések közepette a szerzetesek tömegesen hagyták el a kolostorokat és házasodtak.

Luther nem értette - túlbecsülte az embereket. Azt hitte rájuk is úgy hat az Ige, mint rá. Ez volt élete tragikuma.

A harcokról nem volt politikai véleménye ("a keresztyén nem foghat kardot").

1523 Húsvétján 9 nemesi származású apáca szökött meg, köztük volt a 24 éves Bóra Katalin. A kis csapatot rábízták.
El kellett őket helyezni, mivel semmijük nem volt. Bóra Katalint kereszt komájánál helyezte el. Gőgösnek tartotta. Némelyeknek férjet szerzett.

Helytelennek tartotta a papi nőtlenséget, de nem értette az Ádám-Éváról szóló fejtegetéseket.

Az 1524-26-os parasztfelkelésekről hozzá nem sok hír jutott el.
1524-ben vette le a csuhát. 1525. június 13.-án nősült, s vette el Bóra Katalint. Katalin nagytermetű szász nő volt, aki megállta a vitát férjével is.
Uralkodott a házban, a férjén, amit Luther megadással tűrt. Vendégfogadót rendezett be a kolostorban, gazdaságot vezetett állattenyésztéssel; serfőzőt működtetett - önálló vállalkozó volt.

Luthert társaslény-természete vezette a házasságba.

Első időben idegeire ment Katalin bőbeszédűsége, aki 6 gyermeket hozott a világra, közülük két kislányuk meghalt.
Luther nőtestvérei korán elhunytak. Katalin 11 gyermek nevelését átvette. Ezenkívül ott voltak a diákkosztosok, akik a cellákban laktak. Esténként többen jöttek hozzájuk baráti beszélgetésre. Voltak, akik feljegyezték szellemi morzsáit, s ezzel kereskedtek.
Luther munkáiért honoráriumot soha nem vett fel.
Szeretett enni, inni. "Ha az Úristennek szabad jó csukákat, meg jóféle rajnai bort teremteni, úgy nekem szabad enni, inni." - mondogatta gyakran.
Végrendeletében nejére hagyott mindent, de ez jogellenes volt. Végül, Katalinra egy szék és egy rokka maradt.
Végén kapott kegydíjat, ami volt úgy, hogy elmaradt. Katalin a diák-kosztosaival tartotta el magát.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem félünk!
  2007-10-31 16:17:28, szerda
 
  ( a Dunabogdányban 2006. október 29-én 10 órai szentmisén elhangzott beszéd
szó szerinti leirata.
A "szerzo "engedélyével szabadon közölheto, terjesztheto.)

Az igazság kimondása 2006. október 23-i eseményekhez kapcsolódóan.


Jézus, amikor - a szenvedések óráján - a főpap előtt az egyik poroszló arcul
ütötte így szólt: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól,
miért ütsz engem?"
(Jn 18,23-24)

Kedves Testvérek!

Személyes hozzáállásommal mindig próbáltam érzékeltetni a közösség
számára, hogy számomra minden dunabogdányi ember fontos.
Nem különböztetek meg senkit sem bőrszíne, nemzetiségi hovatartozása vagy
politikai véleménye szerint. Számomra ugyanolyan fontos a már régóta itt élő
ember, mint a tegnap ideköltözött.
A magánéletem területét is ez a tolerancia jellemzi.
Sok olyan barátom van, akik más politikai nézeteket vallanak.
Ez a különbözőség soha nem jelentett olyan szakadékot, amely lerombolta vagy
károsította volna a jó személyes viszonyt.
Sokan bíráltak, de éppen a tolerancia jegyében nem szövök bele a beszédeimbe
közvetlen politikai agitációt.

Ezen megfontolások után szeretném kijelenteni, hogy amit most el fogok
mondani az nem politikai megnyilatkozás.

Annál sokkal nagyobb kérdésben vagyok köteles a lelkiismeretem indítása
miatt megnyilatkozni.

Személyes példaképeim illetve plébános elődeim mind lelkiismeretes
lelkipásztorok voltak, kiemelve talán a legkiválóbbakat: Kisberk püspök atya
vagy Kölley György atya.
Az ő nyomdokaikba lépve szeretném én is felemelni a szavam az erőszak és a
fennálló demokrácia-ellenes megnyilvánulások ellen. Békére törekszem, de nem
olyan békére ahol egyes embereket mind lelkükben, mind polgárjogaikban, mind
pedig megélhetésükben megnyomorítanak, megfélemlítenek és elhallgattatnak.

Ez nem béke, hanem a szellemi halál néma csendje.

Az evangélium egyik sarkalatos üzenete és a keresztény egyházak tanítása a
szabadság megélése és a brutalitás elítélése.
Néma és hazug Isten-embere lennék, ha magatokra hagynálak benneteket ezekben
a nehéz időkben, amikor a diktatúra sötét leple ráborult országunkra.
Mivel a médiák nagy része már szellemileg elvesztette politikai
függetlenségét, ezért sok hitelt érdemlő információ nem jut el az emberekhez
vagy csak alaposan torzítva és irányítva.
Olyan tényeket szeretnék a tudomásotokra hozni, amelyek alapján a ti
feladatotok lelkiismereti döntést hozni. Sokan szeretnék megmondani, hogy
mit kell gondolni.
Az én szándékom az, hogy saját tapasztalatra építve ismerjétek meg az
igazságot.
Minden előítélettől megszabadulva gondoljátok át a tényeket és engedjétek,
hogy a Szentlélek elvezessen benneteket a tisztánlátásra.

Ennek érdekében megosztom veletek néhány személyes élményemet, amely
megmutatja, hogy ebben a helyzetben már rég nem pártpolitikáról van szó az
országban.
A fő kérdés az: demokráciában és szabadságban akarok élni vagy szó nélkül
eltűröm egy elnyomó rendszer szellemi és fizikai őrjöngését.

2006. október 23-a estéjén barátaimmal együtt átéltem, hogy védtelen és
békés emberekre, minden figyelmeztetés nélkül rálőttek és rátámadtak azok a
rendőrök, akik ezzel a tettükkel beszennyezték ennek a nemes hivatásnak a
nevét.
Szeretném kiemelni, hogy sok lelkiismeretes rendőr szenved a törvénytelen
cselekedetek miatt.
Ne hagyjuk magukra a becsületes rendőröket, akiket emberségükben megaláznak
a vezetőik.

Vértesaljai László jezsuita atyát háromszor is megverték a karhatalmi erők.
Ártatlanul és békésen viselkedett mégis besodorták a pajzsok elé, majd a
következő felkiáltások hangzottak el a pajzsok mögül: Húzzátok be a papot!
Ez sajnos meg is történt és az ütlegek is célba értek.
Közben megtaposták a nemzeti zászlót.
Amely azóta ki lett helyezve a templomban, rajta a bakancsnyomokkal.
A lengyel televízió filmet akart forgatni a helyszínen a történtek kapcsán,
de jogtalanul meg akarták akadályozni őket ebben a törvényes
tevékenységükben.
A karhatalmista ráadásul nem is volt hajlandó igazolni magát a rendőrségi
törvény előírásának megfelelően.

Minderről felvétel készült.

Egy másik atyát, akkor ütöttek meg, amikor egy sebesülten segített.
Ezen kívül még sok más papot és magányszemélyt ért brutális bántalmazás.
Ártatlan és megfélemlített emberek élték át az elnyomó rendszer örült
tombolását.
Ezzel kapcsolatban sok felvétel készült és számos bizonyíték áll
rendelkezésre.
A tények és a képek önmagukért beszélnek.

Személyemet is érte zaklatás, bár engem nem vert össze senki, legalábbis
egyelőre.
Megállt mellettünk egy rendőrségi és egy kommandós autó.
Bár nem tettünk semmilyen törvényellenes cselekedetet és nem is voltunk
tiltott helyen, mégis megmotoztak, kipakoltak és személyes fellépésükkel
megpróbáltak megfélemlíteni minket.
Természetesen sikertelenül!

Ezután néhány óra múlva tudatosan kiemelték az autómat Békásmegyeren a
sorból, megállítottak, megmotoztak, szétpakoltatták az autót - mindenféle
indok nélkül.
Ráadásul nem voltak hajlandóak igazolni magukat.

Miután kiderült, hogy pap vagyok megpróbáltak provokálni.
Személyemben sértettek és hívatásomban gúnyoltak engem.

Azonban mi sem előtte, sem ott, sem utána nem tettünk semmilyen
törvénybeütköző cselekedetet.
Még sok olyan információ birtokában vagyok, amiről még nem beszélhetek, de
egyértelművé teszik a számomra, hogy visszatért a zsarnokság mételye.

Kérdezem a fennálló rendszertől:
Mindezt a jogsértést, hazugságot és brutális bántalmazást és megalázást meg
lehet tenni 2006-ban Magyarországon?

Jézussal együtt, akit szintén megbélyegeztek, és minden bántalmazottal
együtt kérdezem:
"Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?"
(Jn 18,23-24)

Ne féljünk! Velünk az Isten és bennünk a szabadság!
Ámen

Dunabogdány, 2006. október 28-29.
Neruda Károly
plébános
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2007.09 2007. Október 2007.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 276 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 192
  • e Hét: 815
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 35671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.