|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 23:32:17, csütörtök
|
| |
| |
1945-46. Nürnbergi per : 22 végrehajtott halálbüntetés.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásáért hány embert álítottak bíróság elé ?
S ne feledkezzünk el Kádár vérbíróságáról sem ! Mely nem háborús bűnösöket, hanem ártatlanokat,szabadságharcosokat állított bíróság elé ! : 300 nál több halálos ítéletet hajtottak végre . Kik hajtották végre ? A neveket ismerjük !, ill. megállapíthatók.
Mire várunk ?
Érvénytelenné akarjuk nyílvánítani a nürnbergi ítéleteket ?
...... .............. - ...... ..............
Wilhelm Röpke , de már G.K.Chesterton olyan ideális világért lelkesedett, s olyan társadalmak érdekében érvelt, ahol nagyjából egyforma méretű tulajdonnal rendekeznek az emberek.
Ez igen jól hangzik. Szerintem mégsem ilyen célt kell kitűznünk magunk elé !
Hanem igazságos, az eddiginél igazságosabb társadalmat ! Olyan igazságos társadalmat, ahol nem a tulajdon, ill.a tulajdon nagysága határozza meg a társadalom hatalmi struktúráját, a társadalmi hierarchiát. Hiszen az emberi méltóság tekintetében mindenki egyenlő. A képességeknek kell eldönteniök, ki kapjon felhatalmazást arra, hogy az emberi, társadalmi együttműködés során rangja, utasítási joga, tehát hatalma legyen.
Ilyen hatalom szükséges, elkerülhetetlen, mert a munkát ma már közösségek végzik, s azt mindig irányítani kell. A társadalmi együttműködés igénye, szükségessége pedig csak egyre növekszik a népszaporulattal.
Tehát ki rendelkezzék hatalommal ? Nyilván a legalkalmasabb !
A nehézség akkor jelentkezik, ha a képességek mérésére, megállapítására kerül sor.
Erre , sajnos, nincs tudományos eszközünk. Nyilván nem is lesz. Így tehát felvetődik a kérdés: a vagyonnal rendelkezők állapítsák-e azt meg, mint ma, vagy az érdekelt közösségek.?
Ki tudja azt jobban megállapítani ? - Szerintem azok, akik nap-mint nap ott vannak, ott dolgoznak a közösségekben, s akik a döntés kövekezményeit egzisztenciájuk kockáztatsával viselik. Tehát nyilvánvalóan a munkaközösség tagjai . Ha tévedtek, viselik hibás döntésük kövekezményeit. Viseljék is ! Hiszen akkor nem kereshetnek bűnbakot !
Az igazságosság is azt kívánja, hogy ne azok döntsék el, kit kell felruházni hatalommal, akik a termelési tényezőkhöz tőkével járulnak hozzá, hanem azok, akik munkával. S ez nemcsak igazságos, hanem ésszerű is, hiszen ők jobban is értenek hozzá.
Ha ilyen munkaközösségekből épül majd fel a társadalom, nem kell azt követelni, hogy mindenki nagyjából egyforma méretű tulajdonnal rendelkezzék, mert az másodlagos jelentőségűvé lesz , s eme igazságosabb struktúra következtében magától kialakul, megvalósul. Senkit sem rövidítenek meg, senkit sem zsákmányolnak ki, s az egész társadalom alapjában véve igazságosabb lesz !
A többség vajon akarja-e ?
Rázós kérdés ? Én csak azt tudom mondani, hogy így lenne igazságos. És ésszerű !
A hatalommal rendelkező, a jelenlegi, nyílván azt állítja majd, hogy nem. Nyílván,mert úgy érzi a csacsi,hogy ez az érdeke.
Gondos, tudományos felmérés közelebb vinne az ,,igazsághoz". Az mindenesetre kiderülne, hogy kiknek lenne érdeke az, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt.
Kiknek ? Személyekre gondolok, akik főnökeim voltak . Az egyik, a legműveltebb, ráadásul pap is volt, tévesen állapította meg kötelező heti óraszámomat.Szégyellte bevallani tévedését a minisztérium előtt. Inkább vállalta azt, hogy nekem kevesebb legyen a nyugdíjam. Becsületére válljon, hogy aztán kérésemre mégiscsak korrigálta tévedését.
Tegyük fel tehát a kérdést: kinek nyomná a lelkiismeretét beosztottjaival szemben gyakorolt magatartása ?
Ki szégyellené magát szolgákra emlékeztető megalkuvására gondolva? Amikor ki kellett volna állnia meggyőződése mellett ! Igaz, védekezhet azzal : másra nem volt lehetőségem, adjanak türelmi időt, de szakmailag tényleg én vagyok alkalmas.
- Közbevetőleg jegyzem meg : írásomnak épp ez a célja, gondolkodási időt adni. -
- S gondoljanak arra is, hány marhától szabadulna meg közösségük, ha választanának.
- Meg arra is, hogy munkájuk során nem kényszerülnének kegyetlenségekre !
- S lelkiismeretük sem háborogna.
A választás révén hatalommal felruházott személy tagja marad a közösségnek.
Jogkörébe tartozik a munkaközösség tevékenységét, tehát ott a horizontális strukturát megszervezni, kiépíteni, s ennek megfelelően határozatokat hozni, utasításokat adni. Az utasítások teljesítését megkövetelni !
De már erkölcsi ítéletet nem hozhat ! Csak azt, hogy követelése teljesült-e vagy nem, hogy teljesítették utasítását vagy sem, vagy csak részben.
Szakmai megítélés : Igen !
Erkölcsi megítélés : Nem !
Erkölcsi ítéletre csak a közösség jogosult. Az a munkaközösség, melynek a megválasztott, hatalommal felruházott vezetője csak egyik tagja.
A közösség, ebben az esetben a munkaközösség, döntsön afelől is, ki legyen tagja a közösségnek s ki nem ! Ők veszik fel a munkatársat s adott esetben ők mondanak fel neki. ( Ha közösség többsége mond fel neki, nincs az a bíróság, mely visszahelyezhetné. Lásd, ASSZOCIÁCIÓK / Megálmodtuk a Jövőt ?/című könyvem.)
Apropó :többség !
A közvéleménynek a többség fogalmáról nincs egyöntetű véleménye.S többek közt ezért is manipulálható.
Sokan például azt gondolják, hogy a többség elnyomja a kisebbséget. S ha elnyomja, következésképpen ,,harcolnia" kell jogaiért !
Szabadsága érdekében tehát szembe fordulhat a többséggel még jogi keretek áthágása révén is.?...
Igen kevesen , még filozófusok sem tudják, hogy Rousseau, hogyan magyarázta azt, hogy közösségben a többségnek van joga dönteni.
Ez valóban joga és ez ésszerű ! Aki ezzel nem ért egyet, az erkölcsi értelemben nem tagja a közösségnek !
,,Miért éppen a többség dönt ? Hiszen lehet, hogy éppen a kisebbségnek van igaza !"... - ...halljuk igen sokszor és éppen gerinces, önállóan gondolkodó emberektől.
Töprengjünk hát, ki döntsön ?
Jó megoldás lenne vajon az, hogy téves döntés esetén a kisebbség vagy egy kisebbség döntene ?
Mi az, hogy téves döntés ? - És ki állapítja azt meg ?
A döntés, a tekintetben, hogy mi igazságos, s mi nem az, amúgyis a többség kezében van.
(Az, aki most okvetetlenkedik, legalábbis szerintem, az rendszerint nem a helyeset keresi, vagy az eddiginél helyesebbet , hanem azt, hogy szerepelhessen.
Szerepelhessen, hogy az ,, illetékesek"felfigyeljenek rá ... és kinevezzék ! )
Én azt a társadalmat nevezem igazságosnak, s tartom egyben a legeredményesebbnek, amelyben minden ember szabad, méltóságban s jogokban egyenrangú.
No, de ilyen nincsen ! - mondják.
Igaz !. A mai atomizált társadalomban nincsen együttműködés, ember embernek farkasává válik, az ököljog világa alakul ki, állatok leszünk valamennyien.
Mennyire szebb, eredményesebb akkor már a méhek, a hangyák társadalma, ahol mindenki egy nagy célnak, törekvésnek van alávetve ! Persze talán a hangyáknak és méheknek nincsen szabad akaratuk.
Ezeket az állatokat vették mintának a diktátorok. De így gondolkodnak az elméleteket gyártók, a tárgyilagosságukban vakon hívő szociológusok,pszichológusok és politikusok. Vagy éppen a nagykapitalista Soros elvtárs :
Hozzunk létre világállamot, világbíróságot s akkor nem kell pepecselni soviniszta kisállamok követelődzéseivel. , Világrendőrség és világhadsereg gondoskodik a rendről és a szabadkereskedelem korlátlan biztosításáról
Elég tehát, ha a legokosabbak kezébe helyezzük el a világ sorsát! S mi, a tőkések állapítjuk meg, ki az okos és ki a legokosabb. Úgy, mint ma.
Hát ez lenne aztán a legszörnyűbb diktatúra. És ráadásul a legsikertelenebb társadalmi rend !
Úgy tűnik, a globalizált világ mégis ebben az irányban halad.
Elméletileg valóban tökéletes táradalomnak tűnik :
a legalkalmasabbak irányítanak, a szervezettség a legoptimálisabb, nincs üresjárat, nincsenek felesleges vitatkozások. Az így megtakarított emberi energiákat természettudományos kísérletekre, termelésre, kultúrális, szociális szolgáltatások fejlesztésére lehetne fordítani. Szép, képzeletbeli világ !
Középiskolás koromban, de egyetemi tanulmányaim idején is, én is ilyen társadalmi
Konstrukcióról és modern szellemi arisztokráciáról álmodoztam.
S látom, érett fejjel, hogy ma is sokan.
Amikor a magyar forradalom csodálatos korszakáról, heteiről, hónapjairól lelkendezem, azt is figyelem közben , mit gondolnak erről, az én lelkesedésemről, az emberek.
Engem is eme álmodózók közé sorolnak ?
Gondolkozzunk ! Létezik-e, hogy a közerkölcsök egy csapásra, máról holnapra, 180 százakékos szögben megváltozzanak ?
Mi történt az emberekkel 1956-ban ?
Minden magyar egyszerre nemes gondolkodású hazafi lett ? Önzetlen, áldozatkész állampolgárrá vált ?
S hová tűntek a tolvajok, a csalók, a hizelgők, a megvesztegetők ?
Egyszóval, a szemét emberek ?
Nem tűntek el. Féltek! A rendőröktől ? Nem ! A közösségektől, a hirtelen kialakult kis közösségektől.
A forradalom elemzői abban feltétlen megegyeznek, hogy nem volt központi irányítás.
Tehát spontán lett volna ? Nem. Nem volt spontán.
Nem lelkesültségünk teremtett csodát. Ez hamis, romantikus elképzelés . Ez annyi lenne, mint vakon hinni a sorsban, a csodában.
Hát akkor ? Történelmi véletlen ! --- A szükség követelt. Tudtuk, együttműködés nélkül elveszünk. De egy csapásra eltűnt a tekintély, köddé vált a hatalom. A hatalmi struktúra elpárolgott.
S a veszélyben a legtöbb ember józanabbul, ésszerűbben viselkedik, mint általában. S az embereknek a veszély és a fenyegető körülmények kövekeztében rendkivül gyorsan kellett cselekedniök.
Csak egy példát említek. Míg 1945-ben az ostrom idején,( ami Budán több,mint másfél hónapig tartott ) Budapest lakosságának a háborús évek ellenére volt annyi élelme, hogy folyamatos élelmiszerszállítás nélkül kibírta az otromot. A hatéves Rákosi -korszak alatt a lakosság nem tudott élelmiszert tárolni, s a háztartásokban egy-két napra volt csak elegendő élelem. A kommunista diktatúra jogtalanul behatolt a lakások éléskamráiba, s akinek 5 kiló lisztje volt, vagy túl nagy bödön zsírja, azt elkobozta. Élelmiszerüzletek kirakatába elrettentésképpen kitétette a megszégyenített családok nevét és címét az elkobzott zsírosbödön és kis liszteszsák elé : ,,Áruhalmozók !."
1956 októberében a lakosságot éhinség fenyegette. (Többek között ezért is küldött a magyar falu élelmiszerekkel megrakott teherautókat :,, Ajándékként a harcoló Budapestnek".) De maga a budapesti lakosság sem maradt tétlenül. Abban a házban, ahol laktam a közösséggé formálódott lakósok az utcában lévő állami élelmiszerüzletet, a KÖZÉRT-et felnyították, hogy az üzletből és a raktáron lévőből mindenki igényei szerint vehessen. A megbízott szervezők mindent gondosan könyveltek. Aláírásukkal pedig vállalta mindenki az áru majdani kifizetését. - Ez is példa a gyors szervezésre.
Hirtelen mindenütt közösségek szerveződtek.
Legfőképpen a munkahelyeken, mert tudták, hogy munkájukra, szolgáltatásaikra a lakosságnak szüksége van. Meg aztán nem akart senki tétlenül maradni. Sztrájkra akkor senki sem gondolt.
Mindenütt vezetőket választottak, s rendszerint titkosan. Lehet, hogy később kiderült, nem a legalkalmasabbat, De ez nem is fontos. Közösségek jöttek létre. Autonóm közösségek. S ez a fontos. Az a fontos, hogy szabad közösségek százai, ezrei születtek, órákon, napokon belül. Budapesten s az egész ország területén. S ezekben csoportokban, közösségekben a többség lett az úr. A kinevezett ,,elvtársak" meg sem mertek mukkanni.Sokan be sem merészkedtek. Vagy ott voltak továbbra is, de hallgattak, féltek. Egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy kisebbségben vannak. Miként általában a szemét emberek.*
S többség megkövetelte azt is, hogyan kell viselkedni. S, mivel átekinthető kis közösségek voltak, elvárhatták azt is, hiszen ellenőrizni tudták, hogy közösségük tagjai, a forradalomhoz méltó módon, becsületesen viselkedjenek. Még az utcán is kötelező lett ez a magatartás. Így született meg 1956 híres szállóigéje :
,, Őrízzük meg a forradalom tisztaságát !"
Volt középiskolai osztálytársam mesélte, hogy meggondoltlanul benyúlt egy betört kirakatú trafik ablakán s kivett onnan egy doboz cigarettát. A járókelők észrevették. Utána eredtek. .
,,Az életemért futottam" - mesélte később, még mindig riadtan, mintha akkor történt volna.
* / S a ,, szemét " mindig ,,kisebbségben" van, az emberek körében is !/
*******
SPIEGEL a német folyóirat írja , 2006.október 30-án.
162.oldal:
.Ungarn
,,A hősökre való emlékezés hete lehetett volna ez, hiszen bátor emberek és nők játszották a döntő szerepet az ötven évvel ezelőtt, október 23-án kirobbant magyar forradalomban ! /Ungarnaufstand/
Ez a nap Magyarország nagy napja lehetett volna !"
-írja Európa legnagyobb, egyik legjelentősebb heti folyóirata.
S hogy vártam én az ötvenedik évfordulót ! Erre gondoltam mindig, amikor Kastlban a 20.a 25. 30. évfordulót ünnepeltük, ünnepeltem. S nem tétlenül. Kitűntetett kiadványaink bizonyítják !
1991. már az egész ország szabadon ünnepelt. (Lásd Hitel folyóirat eme évfolyamát.) Azt reméltük, hogy az évfordulóra emlékezve talpra áll az ország !
Vásároltam magamnak olyan órát, mely az 50.évforduló napját harangzúgással jelzi majd.
Nem hallottam a harangzúgást. Nem hallotta senki , amikor megszólalt. Megszólalt-e egyáltalán?
A forradalmat elárulók és leverők utódpártja akarta az évfoduló dicsőségét a maga számára megkaparintani.
Így hát nem ünnepeltünk. A világ sem. Nem került sor arra sem, hogy a nagyvilág kérésére elengedjék annak a tetemes adósságnak visszafizetését, melyet a Kádár rezsim a forradalom leverésére, s a magyar nép fékentartására vett fel a szabad világ bankjaitól. Ma is nyögjük törlesztését.
Nem vártunk volna mást a kormánytól, hogy európai, keresztény hagyományoknak megfelelően megkövessék a magyar népet. Nem tették. Miért nem tették ? Az eddigi legnagyobbat hazudták, és így kénytelenek voltak kizárni az ünneplésből a dicsőséget megérdemlő magyar népet.
Mindenki rosszul járt ! Ők is. Mert szégyelhetik magukat az egész világ előtt.
Elrabolták világhirnevünket, melyet 1956-ban e történelmi dimenziójú eseménnyel megalapoztunk , csorbították az irántunk érzett tiszteletet és homályba borították rangunkat is, hogy mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk.
...... ...... - ...... ........
A magyar forradalom...,,....talán nem kisebb jelentőségű, mint a Nagy Francia Forradalom ! - írja Milovan Djilas 1959-ben. Valamint ezt :,, A magyar nép forradalmával új fejezet kezdődött az emberiség történelmében.."
******
Mi volt 1956-ban az új ?
Robespiere : Nem azért vettük el az arisztokratáktól a privilégiumokat, hogy azokat most másoknak adjuk, olyanoknak , akik még kevésbé érdemlik meg azokat.(A gazdagoknak)
Az újdonság az, hogy ezt mi : a privilégiumok nélküli társadalmat, a gyakorlatba is bevezettük, a gyakorlatban kipróbáltuk. És működött !!
Nem a tulajdonos joga, ( Magyarországon akkor az államé ill. a Párté,) így tehát a tőkének sem joga, hogy a munkahelyeken kinevezzen, hatalommal ruházzon fel embereket , mert ilyen privilégium nem létezhet olyan társadalomban, ahol az alapvető jog szerint :
minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.
Az alapvető emberi jogok alapján azok válasszák meg vezetőiket, akik azoknak majd engedelmeskedni kötelesek.
Ez demokratikus jogállamokban magától értetődő lehetne. Mert hatalommal felruházni valakit csak választás révén lehet.
/ Itt kell megemlítenem, hogy a közvéleményben a választás fogalma a kinevezés fogalmával gyakran összekeveredik. Nyilvánvaló, hogy a büntetőbírót,noha bizonyos értelemben hatalma van, akinek hatalma van, nem a bűnözők választják. Az állam nevezi ki őket a nép nevében. Mert a bíró mindig, az állam, a nép nevében ítél.
Hogy hogyan történik a kinevezés ? Az Bíbó István szerint ,,technikai" kérdés.A demokrácia technikáját,mindig az illetékes intézmény, a minisztérium, az országgyűlés hivatott kidolgozni.
. Ehhez hasonló ügy a tanítók, tanárok kinevezése is. Ők bizonyítványt adnak az állam nevében. S ezért őket is kinevezik.
Az iskolaigazgatók poziciója viszont már nem állami kinevezés révén kell, hogy létrejöjjön, mert az ő feladatuk személyek együttműködéséről, a tantestület munkájának irányításáról gondoskodni.S az ilyen hatalmi funkciót, azonban már az alárendelteknek joga megválasztani.
Ezekből a példákból is látszik, hogy a választás ill.kinevezés fogalmával új, az emberi jogok közzétételével már tudatosabb korszakunk kezdetén gondosan kell eljárni, mert ezek a fogalmak a múltban a fogalmak tartalmának definiciója híján manipulációra voltak alkalmasak. /
Nem árt még egyszer a szóban forgó ,, választás " fogalmát definiálni:
Emberek közösségében, csoportjaiban, akár primér vagy szekundér csoportról legyen szó, a vezető kijelölésére, egyedül azok a személyek illetékesek, akiknek majd e személynek utasításait követniök kell. S ebbe a választásba felettes szervnek nincs beleszólása, mert kívülálló !
A meghatalmazás kizárólag az együttműködésre szorítkozik, s nem erkölcsi döntéshozatalra, mert az továbbra is a közösség autonóm joga, aminek a megválaszott vezető is csak egy, persze ugyancsak egyenrangú tagja.
Embercsoportok felett működő hatalmat választani erkölcsi kötelesség !
Ezt abból vezettem le, hogy amikor az emberek feletti hatalom kijelölése felülről történik, tehát kinevezéssel, a beoszottak félelmükben, munkahelyük megóvása érdekében aljasságokra, embertelen magatartásokra, tulajdonképpen bűnökre kényszerülnek. Így tehát már a kinevezés aktusa is halálos bűn, mert bűnök sorozatának forrása lehet. Halálos bűn! A katolikus vallás definiciója szerint azért is, mert az elmondottak után már tudva és akarva követik azt el.
Tekintettel arra, hogy jogrendünk a kereszténység értékrendjéből eredeztethető , s ez aztán az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában nyert megfogalmazást és világszerte elismerést, nyilvánvaló, hogy a fent említett kinevezési gyakorlat : bűncselekmény.
Ez a következtetés és annak levezetése : Minden kinevezés bűncselekmény ! címmel meg is jelent Bulányi György piarista atya Érted Vagyok című folyóiratban. Előtte ugyan az Élet és Irodalom olvasó szerkesztője már olvasta, gratulált és közlésre szánta, de a közismert hetilap főszerkesztője még ,,idejében" megtiltotta azt.
Nyílván, hiszen ő is kinevezés révén lett főszerkesztő.
Ez a forradalmi, mondhatnám 1956-os ,,Gondolat" egy kérdő mondattal lett igazán közismert :
Ha köztársasági elnököt vagy miniszterelnököt választhatok, miért nem választhatom meg közvetlen főnökömet ?
A felvetett kérdés minden demokratikus államban annyira jogosult, hogy komoly ellenvetés soha nem is volt, nem történt, nem is érkezett.
Ehelyett elhallgatják ! Neuralgikus pont. Mintha nem is hallották volna a kérdést. Mintha nem lett volna 1956-ban magyar forradalom és szabadságharc !
1957 -ben látott napvilágot a legnagyobb méretű felmérés és leghitelesebb dokumentum az 1956-os magyar forradalomról. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé terjesztett ENSZ különbizottságának jelentéséből idézek :
IX.fejezet.
,,A.485.
A magyar felkelésnek nem volt még vetülete, mely világosabban juttatta volna kifejezésre demokratikus irányzatát, ....... ,mint a forradalmi tanácsok létesülése a falvakban,városokban és országos szinten,valamint a munkástanácsoké a gyárakban. Ezek a testületek néhány nap leforgása alatt jöttek létre mindenfelé Magyarországon...."
B.561.
,,.......ez volt a magyar nép néhány napig tartó szabadságának egyik legjelentősebb vívmánya."
/A téma higgadt, tárgyilagos megvitatása érdekében gyakran kérdő formában vetem fel gondolataimat. /
Van még egy kérdésem :
Melyik nemzetben gondolkodó politikai párt veszi fel pártrogramjába a még mindig befejezetlen magyar forradalom eme eszmei mondnivalóját, s üzenetét ?
Munkahelyeinken, munkaközösségünkben alapvető emberi jogunk, hogy mi válasszuk meg vezetőségünket !!!
Rőczey J.János
Még mindig Genf,2006.szeptember 24-én
http://www.umbruch-gondolat.de/40038.tml
Kontakt:Johannes.Roeczey@gmx.de
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 23:12:04, csütörtök
|
| |
| |
Miként tudok visszaemlékezni az 1956-os magyar forradalomra ?
A vissszaemlékezést megkönnyíti az, hogy életemben akkor először, s az eddigiek szerint, akkor utoljára, írtam nap-mint nap naplót. Úgy sejtettem akkor, hogy ezek nemcsak a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentős napjai lesznek.
Október utolsó napjaiban többször is keresett Harsányi László, volt tanítványom (Corvin Mátyás Gimnázium, l950-52)
lakásomon, de nem talált otthon, hiszen a forradalom
napjaiban az utcán illett tartózkodni.
November 3-án délelőtt üzenetet is hagyott, hogy sürgősen jöjjek a parlamentbe, s jelentkezzem az 1-es kapunál. Várnak ! Ott töltöttem az egész éjszakát, és dolgoztam reggelig.
Negyvenhat oldalas kézzel írt naplóm segítségével visszaemlékezéseim nyilván megalapozottak.
És én nem voltam párttag ! Tagjelölt sem.
A november elsején közzétett kormány-nyilatkozat Tildy Zoltán érdeme. Ekkor győzött a magyar forradalom !
Harsányi Laci (,,Laci“, így emlegetem naplómban is) mindig Tildyvel tárgyalt. Tőle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor valamilyen feladatot elkezdett, amikor olyan ügyekről volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelső engedélyre volt szüksége, tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. A magyar parlamentben a november 1-én bejelentett szabad választások után, mindenki számára nyilvánvaló lehetett, hogy a Kisgazda Párt alakít majd kormányt. S természetesen az egész országban is mindenki erre gondolt, s Kádár is azt nyilatkozta : ,, kis párt leszünk, de becsületes“.
Nagy Imre is erre gondolt, aki ugyan nem volt a többpárt rendszer híve.
( 1986.december 5-én és 6-án a Petőfi Kör volt tagjainak szervezésében Budapesten az 1956-ról tartott tanácskozáson hangzott el a következő :
Kis János hozzászólása: ,,...Gimes Miklós szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erősen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédről van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná.“ A tanácskozás jegyzőkönyvének 86.oldaláról.)
Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesült a forradalom minden alapvető követelése, már Tildy irányított a magyar parlamentben!
A Varsói-szerződésből való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, a többpárt-rendszer, Ez mind nyilván az ő gondolkodására s pártprogramjára vall.
/A rádióadásokról kiadott gyüjtemény szerint Maléter is mindig Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését kapta Nagy Imrétől./
Nagy Imre bizonytalansága feltűnhetett Andropov nagykövetnek is, mert ezt táviratozta Moszkvának adott jelentésében a Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról :
,,Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre? Mintha jóváhagyását várná tőle !“
S ez a furcsa szöveg még nem tűnt fel senkinek ?
Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak győzni, csak Andropov nem ?
S ezzel a meggondolatlan csodálkozással elárulta, hogy a szovjet már elseje előtt döntött : nem lesz szabad választás Magyarországon !
Először csak azért tartottam fontosnak Andropov táviratát, mert igazolta, hogy a november elsejei nyilatkozat érdeme valóban Tildyé. Később jöttem rá e kijelentés történelmi jelentőségére, horderejére. Ha a szovjet már döntött, akkor az Eisenhower-beszéd nem befolyásolhatta őket, akkor a Nyugat tétovázásának, az ENSz határozatlanságának nincs jelentősége többé. Akkor a forradalom eltiprásáért egyértelműen a szovjet, ill.utódállama felelős, s a jogos kártérítést akár félévszázadon keresztül is követelhetjük.
Nagy Imre a forradalom áldozata, mártírja, tragikus személyisége, de nem a forradalom vezetője, hőse, irányítója.
Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezető személyiségei között emlegetni helytelen.Ő nem volt forradalmár, pártja, elvei és életútja révén nem is lehetett. Kihirdette ugyan a semlegességet és a többpárt-rendszert, de november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok valamelyikének követségére menekült. Az egypárt-rendszerű Jugoszlávia nagykövetségétől kért menedékjogot.
Ki volt hát a magyar forradalom hőse, irányítója, szervezője ?
Nagy Imre előbb idézett álláspontjáról arra lehet következtetni, hogy szerinte Mindszenty József volt.
De Mindszenty a forradalom alatt börtönben volt. A forradalom szabadította ki onnan.
Arra a kérdésre, hogy ki volt hát a magyar forradalom vezére, irányítója, hőse, azt mondanám : azok a névtelen hazafiak, akikben a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok megbíztak s megválasztották őket vezetőiknek.
***********
Naplómat csodával határos módon sikerült még 1969-ben Svájcba juttatni. A kézzel írott szöveget később írógépemmel lemásoltam.
Egy példányát a Történeti Hivatal / Bp,Eötvös u.7./ őrzi.
Rőczey J.János
Genf, 2007.október 20.
j.j.roeczey@gmx.de
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 21:10:21, csütörtök
|
| |
| |
Összevetés, elemzés.
A fogalom nem új. Hiszen, korábbi időkre is visszatekintően, Bajcsy Zsilinszky és Féja Géza vezetésével már a múlt század húszas éveiben létezett Nemzeti Radikális Párt.
Mára ugyan változott az akkori köznemesi, magnachartás szemlélettel, valamint a délibábos parasztmitológiával is jellemezhető, de valójában alapos, korszerű nézetrendszer. De, ha ma a nemzeti radikális gondolatiságot megfogalmazni akarjuk, akkor bizony sok, változatlan azonosságot kell kimondanunk. Mind az akkori viszonyok, mind az ezekből következő korabeli nemzeti radikalizmus vonatkozásában.
Márpedig, ha mi, akik szemben állva az egész mai politikai berendezkedéssel, teljes rendszerváltást akarunk, és nemzeti radikálisoknak mondjuk magunkat, akkor tudnunk kell, hogy valójában mit jelentett, és ma, számunkra mit takar e definíció.
Bajcsy Zsilinszky Endre 1928. március 15-én indította meg Előőrs c lapját, s ennek vezércikkében a következőket írja: ,,És a magyarság? Csonka hazában, Romániához, Csehországhoz, Szerbiához, Ausztriához láncoltan, egész Európában elszórtan, az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Cuba szigetére, Brazíliába, Ausztráliába szédülten és mindenütt, mindenütt: idehaza is, idegenek uralma alá gyötörten, lelkében szétziláltan, önbizalmában megtörten dolgozik, izzad, szenved, vérzik - másért, másnak. Kifosztottságát, vergődését, reményvesztettségét idehaza konszolidációnak hívják, idegenben kisebbségi jognak csúfolják."
Úgy vélte, a korabeli Magyarországon ,,látszatkonszolidáció" volt, amely mögött a társadalom megosztottsága: az ,,idegen tőkéshűbériség" és az ,,idegen szellemű nemzetközi proletár hierarchia" feszült. A szociális kérdés megoldatlansága, a csonka nemzeti társadalom, a bankoligarchia egyeduralma, a magyar faj erőinek kisajátítása, a latifundiumok dominanciája, a magas adók - mindezen problémák a magyarság tömeges kivándorlását okozták.
Hát nem ismerünk rá mai viszonyainkra, ha olvassuk e sorokat, amelyek mintegy nyolcvan évvel ezelőtt íródtak?
Akkor konszolidációnak, ma reformoknak becézik az ország tönkretételét, s az emberek elnyomorítását.
Az akkori ,,idegen szellemű, nemzetközi proletárhierarchia" mutáns csökevényei alkotják a mai politikai felső vezetést.
Mintha visszamentünk volna az időben. A miniszterelnök most is az ország elhagyására ösztökél, s a mának is megvannak a maga politikai, és gazdasági latifundiumai, amelyek intézményesített tolvajlással, rablással egyre növekednek.
A demokrácia lényegét Ady így fejezte ki: "minden ember fenség". Hogy nem az államért élünk, hanem az állam feladata az embert tovább vinni a végső emberi értékek útján.
Ez lehet a mai nemzeti radikalizmus erkölcsi parancsa, elvi, eszmei categoricus imperativusa. Ez az alapja mai küzdelmeinknek, és minket, leginkább ez a gondolat jellemez.
Tudjuk, az emberi egyenlőtlenséget bizonyos értelemben sohasem lehet megszüntetni. Ámde az egyenlőtlenséget mérsékelni kell az igazságosság jegyében.
Valljuk, hogy a többségi elv egy szükséges rossz, mert nem tudtunk helyette jobbat és igazabbat keresztül vinni. De ami a demokráciára igazán jellemző, az nem pusztán a többségi elv, hanem a kisebbségnek a joga, hogy a maga élni akarását egy ésszerű rend keretében keresztülvigye, és a többségi társadalomba illeszkedve, a maga céljait és felfogását érvényesíthesse. Más szóval, az államalapító magyarság, és az államalkotó nemzetiségek, mint a Szent Korona tagjai, mind ugyanazon jogokat élvezik, és ugyanazok a kötelezettségek terhelik őket.
Alapelvünk, hogy a demokráciában a vallás és a szellem világa sérthetetlen. A lélek és a szellem szabad kell, hogy legyen; e nélkül az egyén rabszolga.
Állítjuk, hogy demokráciának igazi ereje csak akkor lesz, ha csakugyan telíteni tudjuk emberi méltósággal és az emberek biztonságos, jó színvonalú életkörülményeivel.
Merőben gazdasági és politikai reformok nem elegendők, ha nem térünk vissza alapvető értékeinkhez. E nélkül a demokrácia új osztályuralmat fog teremteni.
Alapvető értékeink a múltunkban gyökereznek. Ezért a már tökéletesre kristályosodott magyar értékeinket megőrizzük, s ma is hasznosítjuk.
Ezek közül legfontosabb a Szent Korona eszme, annak öt alapelve, amelyekre minden ráépíthető, ami fontos az ország jövőjét tekintve.
A Nemzetnek megvannak a természetierő-szerű követelései, s ezt az akaratot kívánjuk az új államalakításra fölhasználni, amely állam szolgál minket, polgárait. A Paraszt, a munkás, a kis és középvállalkozó, a hasznos értelmiség jogos igényeit tartozik mindenekelőtt kielégíteni.
Azt gondoljuk, hogy, ha ez az akarat érvényesül, akkor a Haza nem csak egy elvont fogalom, hanem igazi tartalommal megtöltött, tapintható, az egyén és a közösségek számára biztonságban belakható, valódi élettér lesz. Mindannyink által épített, és mindannyinkról gondoskodó Magyarország.
Együtt a Nemzettel. A Hazáért. Bátran, megalkuvás nélkül, radikálisan.
Ez a mai nemzeti radikalizmus, a magam megfogalmazásában. Ezt ajánlom hitvallásunknak, mert ez a jövő záloga.
Tudom, hogy ha összefogva, egységesen, ezen az elvi alapon, programot alkotunk, és megmutatjuk magunkat a Nemzetnek, akkor jelentős támogatottságot érhetünk el, s meghatározó részei lehetünk a politikának.
Nemzettel a Hazáért összefogás Közössége
Vass István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 14:22:48, csütörtök
|
| |
| |
Dr. Balogh Sándor:
AUTONOMIA ÉS AZ ÚJ VILÁGREND
(Elemzések és javaslatok a nemzetiségi kérdés megoldásához. Részlet)
HISTORIA EST MAGISTRA VITAE..
A felelősség kérdése
Az első fondorlatot M. Millerand fogalmazta meg a békeszerződés kísérőlevelében: ,,A szövetséges és megszálló hatalmak ... nem felejthetik el, milyen nagy Magyarország felelőssége a háború kirobbantásában, és általában véve a Monarchia imperialista politikájában."
Más szóval, Magyarországot a háború kirobbantásának felelőssége miatt kellett megbüntetni. Előszöris, még ha ez így is volna, a büntetés legalkalmasabb (és büntető jellegű) módja az anyagi jóvátétel lett volna. Bár a békeszerződés VIII. fejezetében Magyarországnak a 161. pontban mghatározott felelőssége alapján előírt jóvátétel összege indokolatlan és eltúlzott, a jóvátétel esetében csak az összeg vitatott, és nem az elv. De egy ország megcsonkítását az agresszió miatti büntetésként, és annak eldöntését, hogy Magyarország nem tudta kezelni kisebbségi problémáit, és ezért megoldásként akár csak kisebbségi területeket is elcsatoljanak, nem is beszélve a tiszta magyar többségű területekről, sehol sem engedi meg a nemzetközi jog, kivéve a ,,hatalom teszi a jogot" elvét.
De még egy felületes vizsgálattal is kiderül, hogy Magyarország volt a legkisebb mértékben felelős a háborúban részt vevő összes fél közül. A Columbia egyetemen tanító L. W. Cramer részletes tanulmányábanelég hibát talál ahhoz, hogy körben az összes résztvevőnek rovására írjon néhányat. Még az Egyesült Államok is saját szándékos cselekedetein keresztül, amelyek a Lusitania elsüllyesztéséhez vezettek, keveredett bele a konfliktusba. Cramer idézi laFollette szenátort:
Négy nappal a Lusitania indulása előtt Wilson elnököt személyesen figyelmeztette Bryan külügyminiszter, hogy a Lusitania fedélzetén hat millió lövedéknyi munició volt. Annak ellenére, hogy a hajón robbanóanyagokat szállítottak, utasoknak is felajánlották, hogy ezen a hajón utazzanak a robbanóanyagokkal együtt, amivel megsértették az ország azon szabályzatát, amely megtiltotta, hogy utasok tartózkodjanak veszélyes robbanóanyagot szállító vonaton vagy hajón. Bryan Wison elnökhöz folyamodott, hogy akadályozza meg, hogy utasok legyenek a Lusitánia fedélzetén.
Így nagy a kísértés annak feltételezésére, hogy a Lusitania civil utasait szándékosan használták csalétekként, hogy ezzel előidézzék az amerikai háborús gépezet belépését a háborúba a szövetségesek oldalán.
Lehetetlen volna részletezni a háború 1914-es kitörését megelőző három évtized titkos vagy fél-titkos szövetségeinek és manővereiek bonyolult szövedékét. Cramer először különbséget tett ,,azon legalapvetőbb mélyen fekvő [a háborút kiváltó] okok között, amelyek messzire visszanyúlnak Európa történelmébe és diplomáciájába", amelyek megelőzték a merényletet, és a közvetlen okok, a merénylet utáni események között. Az alapvető okokat négy kategóriába sorolja:
1. olyan titkos szövetségek rendszere, amelyen az állítólagos ,,hatalmi egyensúly" nyugodott
2 a nacionalizmus
3. az imperializmus
4. a militarizmus.
... ezen négy alapvető ok tekintetében felelősnek kell tekinteni az összes érintett országot.
Valójában azt látszik sejttetni, hogy a bizonyítékok alapján a szövetséges oldal legalább két okban, ha nem is mind a négyben, legalább annyira vétkes volt, ha nem még vétkesebb, mint a központi hatalmak.
Nyilvánvaló, hogy a francia-porosz háború után, amely Németország döntő győzelmével ért véget 1871-ben, vagy legalábbis 1891 óta, a két oldal, köztük Németország, Franciaország, Oroszország és Anglia felsorakozva várta azt a szikrát, amely kirobbantja a háborút, amelyre mindegyik fél azt hitte, hogy ő fogja megnyerni. 1907-ben Anglia csatlakozott Franciaországhoz és Oroszországhoz, ez lett a hármas Antant.
Úgy tűnik, hogy a globális összetűzésre való felkészülés lépéseinek utolsó sorozata éppen hónapokkal a merényletet előtt történt. Horthy tengernagy emlékiratai szerint 1913 novemberében a három Tengely-hatalom titkos megállapodást kötött flottáik összevonására az olaszországi Nápoly körzetében, ,,és néhány hónappal korábban Anglia és Franciaország is hasonló megállapodást kötött."
Cramer olyan bizonyítékokkal szolgál, amelyek láthatóan azt mutatják, hogy mind a háború kitörése előtt, mind a háború alatt a szövetséges oldal volt a kegyetlenebb, ravaszabb és alattomosabb. Idéz például egy jelentésből, amelyet a londoni orosz nagykövet küldött Sazonov orosz külügyminiszternek, egy 1914. november 20-án zajlott beszélgetést Grey brit külügyminiszterrel:
Eleget mondott nekem annak bizonyítására, hogy bizonyos speciális feltételek esetén Anglia belépne a háborúba. Ehhez, véleményem szerint, két feltétel szükséges: előszöris, Franciaország tevékeny beavatkozása a háborút általánossá kell tegye; másodszor, feltétlenül szükséges, hogy az agresszió felelőssége ellenségünkre háruljon... Az, hogy ki legyen végül az agresszor, a legnagobb jelentőséggel bír. Csak ilyen feltételek mellett szerezheti meg a brit kormány a közvélemény támogatását, amelyre szüksége van az erélyes fellépéshez...
Más szóval, mindössze annyit kell tenni, hogy Németországot és/vagy Ausztriát provokálni kell, és rávenni, hogy tegyék meg az első csapást, Franciaországot be kell vonni a konfliktusba, és az angol közvéleményt félre kell vezetni, hogy támogassa azt a háborút, amelyre már viszket a kormány tenyere. Mindkét feladat könnyű volt. Két ellenséges ország, Franciaország és Oroszország közötti központi földrajzi fekvése miatt Németország nem harcolhat egyszerre két fronton. Ezért védelme érdekében olyan tervre kell támaszkodnia, amellyel megelőző csapást mérhet először Franciaországra, mielőtt Oroszország befejezi mozgósítását, úgy, hogy akkor a keleti frontra koncentrálhatják erőiket, a titkos, de a franciák által ismert Schlieffen Terv szerint. Ez Alfred Schlieffen grófról, a német vezérkar főnökéről kapta nevét.
Ez a terv biztosította azt a kibúvót, amelyre a szövetséges hatalmaknak szüksége volt. Felbújthatták az ellenségeskedést, de a háborút kirobbantó agresszió vádjával a németeket bélyegezhették meg, mindaddig, amíg Oroszország csak felkészült, de nem támadott. De a francia kormány viselkedése is magas fokú érzéketlenséget mutatott saját népe irányában. Tudtak arról, hogy a Schlieffen Terv Franciaország azonnali lerohanására és a fancia hadsereg teljes vereségére számít, mégis készek voltak ezt a valószínűséget elfogadni a végső győzelem reményében.
Ami azt illeti, Franciaország bevonása nem volt nehéz. Franciaország valójában szinte ragaszkodott ahhoz, hogy részt vegyen bármilyen nagyobb konfliktusban, amióta az 1894-es ,,szigorúan titkos" francia-orosz megállapodás szorosan összekapcsolta a két ország katonai akcióit. Megint csak az volt a feltétel, hogy úgy tűnjék, mintha Németország lett volna az agresszor, aki szükségessé tette az egyezmény megkötését. ,,Az egyezmény feltételeit 1918-ig nem hozták nyilvánosságra. Még a francia parlament is, amikor hadat üzent Németországnak, nem volt teljes tudatában azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket Franciaország vállalt Oroszország felé."
Franciaország újabb jelentős lépést tett arra, hogy Oroszországot belecsábítsa egy lehetséges katonai akcóba, amikor 1911-ben megállapodást írt alá Oroszországgal, amely lehetővétette, hogy Oroszország
400-500 millió frank értékben kölcsönkötvényeket bocsásson ki a párizsi pénzpiacon vasútépítésének finanszírozására, azzal a feltétellel, hogy Oroszország azonnal elkezdi a vezérkarok által közösen eldöntött stratégiai vasútvonalak építését, és jelentősen növeli az orosz hadsereg békebeli hatékonyságát.
Franciaország még a merénylet után is erősen támogatta, hogy a háború annyira általános legyen, amennyire csak lehetséges. Szerbia küszöbön álló megszállásának fényében ahelyett, hogy óvatosággra és mérsékletre intett volna,
Franciaország támogatásáról biztosította Oroszországot a francia-orosz elkötelezettségeknek megfelelően... Ez felért egy ,,kitöltetlen csekkel", amellyel támogatást biztosított Oroszországnak, bármilyen lépést is tesz arra, hogy megakadályozza Ausztriát Szerbia elleni terveinek véghezvitelében.
A Schlieffen terv fényében ez azt jelentette, hogy az orosz harci készülődés Németországot is belevonja a konfliktusba, és Németországot arra szorítja, hogy megtámadja Francaiországot. Amíg a francia kormány az orosz és a szerb kormánynál továbbra is szította a háború kirobbantását, az osztrák koronatanács (amelyben Magyarországnak egyetlen szavazata volt, amellyel Tisza István miniszterelnök a keményvonalas tábor ellen szavazott, míg az összes kisebbségek képviselői a kemény vonalat támogatták) július 7-én kemény választ szavazott meg, követelve a merénylet felelőseinek kiszolgáltatását. Tisza István ellenkezése miatt a tervet ezúttal mégis elnapolták. Július 14-én azonban ,,talán felháborodva a szerb kormánytisztviselők és újságok provokatív viselkedésén, valamint a Brechtold által előadott szempontok befolyására, a Tisza család végül beadta derekát a kabinet ülésén, és beleegyezett abba, hogy a szerb ultimátum feltételeit szándékosan elfogadhatatlanná kell tenni."
De Tisza ezzel még nem végzett. Amikor július 19-én a kabinet a végleges tervezetet elfogadta, még mielőtt Tisza beleegyezését adta volna az ultimátumhoz, egy utolsó eredménytelen kísérletet tett a háború lokalizálására, arra szorítván a kabinetet, hogy egyezzen bele, hogy ,,a háború kitörése után azonnal egy nyilatkozatot kell küldeni a nagyhatalmaknak, amely szerint a Monarchia nem hódító háborút folytat, és nem szándékozza bekebelezni a Szerb Királyságot."
Az ultimátumot július 23-án adták át, 48 órás válaszadási határidővel. A szerb kormány mozgósítással válaszolt, és a szerbek megtagadták, hogy kiadják a merénylőt.
Horthy Emlékiratai szintén érdekes betekintést nyújtanak abba az osztrák gondolkodásba, amely hozzájárult Ausztria agresszív állásponthoz, és megmagyarázza Magyarország vonakodását az osztrák álláspont elutasítására. A merénylet után Horthyt magához hívatta Károly főherceg, a korona új örököse Ferdinánd meggyilkolása után, és megkérdezte Horthyt: ,,Nos, mire számíthatunk?" ,,Egy világháborúra" - válaszolta Horthy, amire Károly elmagyarázta, hogy az osztrák külügyminiszter éppen most biztosította őt arról, hogy a háború Szerbiára fog korlátozódni. Amikor Horthy elmagyarázta, hogy a háború miért fog túl terjedni Szerbián, a trónörökös felkiáltott, hogy ,,Az milyen borzalmas lenne!" Úgy tűnik, a magyarok jobban tisztában voltak a nemzetközi helyzettel, mint az osztrákok.
Ebben az összefüggésben maga az Osztrák-Magyar Monarchia is a kisebb hatalmak közé tartozott, de Magyarországnak sajnos még a monarchián belül is alig volt szerepe a külpolitikában. Ferdinánd halála után sem a Monarchiának, sem Magyarországnak nem voltak területi vagy imperialista törekvései. Akkor miért lenne Magyarország agresszor?
A Trianonban törvényt ülő szövetséges és társult hatalmak, annak ellenére, hogy ítéletüket arra alapozták, hogy elsősorban Magyarország volt felelős a háborúért, sohasem vizsgálták ezt a kérdést. Hadd végezzük el helyettük, kissé megkésve, ezt a házi feladatot. Metafizikai és szótári értelmezésben az agresszor az, aki elsőként zavarja meg a békét vagy indít ki nem provokált támadást. A 16. századi holland Hugo Grotius, akit a nemzetközi jog atyjának tekintenek, hasonló meghatározást ad: ,,a béketörők nem azok, akik erőszakkal állnak ellen az erőszaknak, hanem azok, akik elsőként alkalmazzák az erőszakot."
Ebben az értelemben az igazi agresszor Szerbia volt, a mögötte álló pánszláv orosz érdekekkel és az Oroszország mögött álló Franciaországgal együtt, akik bátorították a terrorista tevékenységet a Monarchiával szemben legalább tíz éven át a sikeres szarajevói merénylet előtt. A trónörökös és felesége ellen elkövetett merénylet csak a leglátványosabb volt abból a legalább hét terrorcselekményből, amelyekkel négy éven át próbálták kirobbantani a háborút. És mi volt Szerbia felelőssége az esetért? Megint csak Grotius szerint:
Ha egy állam alattvalói fegyveres erőszakot követnek el anélkül, hogy erre államuktól kaptak volna parancsot, fel kell deríteni, hogy a magánemberek által elkövetett cselekmény hivatalosan jóváhagyottnak tekinthető-e... Ennek megállapításához három dolog szükséges: volt-e tudomásuk a cselekményről, hatalmukban állt-e megbüntetni a tetteseket, vagy elmulasztották-e ezt megtenni... Az ilyen mulasztás egyenértékű azzal, mintha parancsot adtak volna.
Nincs sok kétség afelől, hogy a szarajevói gyilkosságok esetében mindhárom feltétel teljesült. Azon felül, hogy a szerb hadsereg biztosította a bombákat és a pisztolyokat, és segített becsempészni a merénylőket Boszniába, ,, a kabinet tagjai, Pashitch elnökkel együtt, tudtak az összeesküvésről már hónapokkal előtte, és nem tettek hatásos intézkedést sem végrehajtásának megakadályozására, sem Ausztria megfelelő értesítésére", eltekintve attól a halvány célzástól, hogy ,,Ferenc Ferdinánd jelenléte a boszniai hadgyakorlaton esetleg arra bátoríthatja az osztrák hadseregben szolgáló ellenséges érzelmű ifjakat, hogy életére törjenek". A merénylet tekintetében tehát Szerbia volt a közvetlen agresszor, háta mögött Oroszországgal és Franciaországgal.
De mit lehet mondani a háború Szerbián túli kiterjesztésének felelősségéről? Az mindenesetre igaz, hogy a Monarchia üzenete nagyon kemény volt. De tekinthető-e agressziónak? Az 1894-es francia-orosz katonai szövetség úgy fogalmazta meg, hogy ,,az az agresszor, aki először mozgósít". Ezen kritérium alapján egyszerű az ítélet: Szerbia mozgósította elsőként haderejét 1914. július 25-én, kilenc órával az osztrák ultimátum lejárta előtt. Ausztria-Magyarország csak hat órával a szerbek után mozgósított. Oroszország titokban még aznap mozgósított. Ily módon, akárhogy is csűrjük-csavarjuk, nem Magyarország volt az agresszor, és semmiképpen sem felelős az I. Világháborúért.
Nemzeti önrendelkezés
A második fondorlat, amelyet Trianonban bevetettek, a Magyarországon élő nemzetiségek önrendelekzése volt. Clyde Eagleton szerint azonban, aki 35 évvel Trianon után, 1953-ban írt a nagy tekintélyű Foreign Affairs-ben, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának kiadványában:
Az önrendelkezés fogalma nem egyszerű, és mindig nehéz volt definiálni. Kétélű fogalom, amely szétválasztani éppúgy tud, mint egyesíteni; gondoljunk csak az Osztrák-Magyar Birodalomra. Soha nem akadt még bíró, aki ítélkezett volna panaszairól; valójában soha sem volt olyan törvény, amelynek alapján ítéletet lehetne tenni. A nemzetközi jogról szóló tankönyvek nem ismernek el az önrendelkezéssel kapcsolatban egyetlen törvényes jogot sem, és nem ismernek egyetlen olyan szabályt sem, amellyel meghatározható lenne, hogy milyen csoportok jogosultak a függetlenségre; ellenkezőleg, a nemzetközi jog azt tartja, hogy az az állam, amelyik beavatkozik azért, hogy megsegítsen egy lázadó csoportot egy másik államtól való elszakadása érdekében, törvénytelenséget követ el. Sőt, mi több, ha és amikor egy csoport ténylegesen önállósítja magát, a többi államnak semmilyen kötelezettsége nincs arra, hogy önálló államként elismerje.
A hangsúly az ,,ön-" szótagon van; a csoportnak ön-magának kell kiharcolnia azt, amit akart. Elszakadás vagy forradalom nem ismerhető el törvényes jogként. Nem akadt még olyan közösségi szabály, bíró, vagy szervezet, amely elismert volna önrendelkezési keresetet.
Bár volt némi előrehaladás az ENSZ keretén belül az önrendelkezés területén azóta, hogy ezeket a sorokat 1953-ban megírták, Eagleton álláspontja 1920-ban még határozottan érvényben volt. Ez azt jelenti, hogy miután ,,a nemzetközi jog értelmében az az állam, amelyik beavatkozik azért, hogy megsegítsen egy lázadó csoportot egy másik államtól való elszakadása érdekében, törvénytelenséget követ el," azok, akik aláírták a trianoni békeszerződést, amely kettészakította Ausztria-Magyarországot és segítette a magyarországi kisebbségeket abban, hogy a nemzeti önrendelkezés nevében elszakadjanak Magyarországtól, Eagleton fenti magyarázatának értelmében megsértették a nemzetközi jogot.
Magyarország felosztásának igazi okát azok a háború közben született titkos megállapodások képezték, amelyekkel egyes országokat akartak jutalmazni vagy azért, hogy kimaradjanak a háborúból, vagy azért, hogy lépjenek be a háborúba a szövetségesek oldalán. Vannak olyan összeesküvési elméletek is, amelyek azt állítják, minden elhihető bizonyíték nélkül, de mégis meggyőzően, hogy miután Magyarországot sokkal súlyosabban büntették, mint a konfliktus bármely más fő résztvevőjét, esetleg mégiscsak működhetett valamiféle magyarellenes konspiráció.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 05:28:45, csütörtök
|
| |
| |
Székely olvasó: Magyarország megtisztul végre?
2007. október 26. 10:58HunHír.Hu
Tisztelt magyarjaim. Drága honfitársak.
Erdélyi barátaimmal a magyarországi történéseket követjük, várva azt, hogy talán Magyarország is megtisztul végre, és a politikai értelembe vett patkányok valamint azok hűbéresei illetve haszonélvezői elpucolnak a közélet vagy egyáltalán az élet színpadáról.
Latba vetve a jelenlegi anyaországi helyzetet (ahol az anyasági mivolt nem a Gyurcsány-féle emberek, hanem az igazi, nemzeti érzelemmel ellátott emberek plátói értelembe vett értelmezése), következetesen a Dávid és Góliát történetét asszociálja az ember, ahol Dávid az igazi erkölcsi értékekkel ellátott értelmiségi ember, Góliát pedig a hatalomhoz ragaszkodó, arrogáns, provokatív és kényszeruralmáért kézzel, lábbal kalimpáló ember.
A jelenségnek ebben az értelemben vett asszociálása azért következetes, mert míg Dávidnak csak a gyülekezés és a tiltakozás marad, mint átvitt értelemben vett parittya, addig Góliát mögött (vagy éppen előtte, mert a nagy népcsaló egy beszari alak, aki nem meri vállalni a szemtől szembe való kiállást) egy egész hadtest áll, vízágyúkkal, könnygázzal, viperával, felpáncélozva.
Hát ilyen erős fegyver lenne a tiltakozás átvitt értelembe vett parittyája? A mai Magyarország, úgy néz ki, mint egy igazi hollywoodi sikerfilm, aminek alaptörténete egy 2070 táján játszódó, apokalipszisről szóló, Star Trek dráma előjátéka, ahol az idegen fennhatóság beprogramozott robotjai, akiknek persze hiányoznak az érzéseik (mivel a beöltözött rendőrök, akiket feltehetően egy idegen hatalom programozott a küldetésre, tényleg ilyenek) megszállják a földet, hogy az utolsó gondolkodó lényt is kiirtsák. És folyik a harc.
Talán mint rendezőnek, Gyurcsány Ferencnek megadhatnák a rendezésért járó Oszkárt. Végül is egy kutya, hiszen ugyanaz a háttérhatalom ossza a parancsot ás a különböző elismeréseket. Netán ha úgy csattan az ostor, és ennek a hatalomnak, sikerül egy tényleges agymosást az emberekre erőszakolnia, még az is lehet, hogy úgy 20 év múlva Feri a béke Nobel-díjat is megkapja.
Amúgy a díjak odaítélésével kapcsolatosan, erdélyi példákat is tudok feszegetni.
Mint költő emberke, aki nemcsak önmagának és költőtársainak akar írni azt kellett megtapasztaljam, hogy az egyetlen erdélyi írószövetség 2003-as zetelaki táborában, azt akarták belesulykolni a fejembe, hogy a transzilvanizmust (pl. Wass Albert, Nyirő József, Tamási Áron vagy a többi késő nyugatos erdélyi nagy költők és írok) követő írási stílus, nem trendi már. Emberi kicsinyesség, amit át kell lépni. És hogy a költő ne tartozzon se ide, se oda. Legalábbis ami a lelkieket illeti, nem feltétlenül kell magyarnak lennie. Mert ugye itt van az az egységes nagy globalizált világ, amibe az egyszerű ember beleteheti a micsodáját, legalábbis ha felmenői között nem akad egy, két szabadkőműves - de akkor már nem transzilván, hanem pénz-szilván (ez egyébként találó kifejezés a mai erdélyi költészet irányvonalára, mivel a román pensi- kifejezés fizetést jelent, penszilván pedig a fizetésmotivált alkotó meghatározása lehet. - Itt egy nyelvújító kifejezést tettem közzé, saját, jelen pillanatban kitalált szótáramból).
Nos ezek után nem is reménykedhetek abban, hogy valamikor irodalmi díjat is kapok az egyetlen erdélyi magyar írószövetségtől. Mi több sokan bírálnak azért, mert elveim vannak. Szeretem Istenemet, nemzetemet, hazámat - még ha csonka is. Jött ment költők, akiknek verseit szürkeállományom egyszázad féltekéjét kihasználva is fölülmúlom, nem fognak nekem identitást, stílusirányt, és életfilozófiát adni, mert én minden áron meg akarok maradni annak, ami vagyok. Embernek és magyarnak.
A globalizálódásnak és a háttérhatalomnak ezen cselekedeteit, azért tartottam fontosnak közzé tenni, hogy az olvasókban kialakuljon egy kép arról, hogy hogyan próbálják tönkretenni a magyar közéletet, a magyar kultúrát és a magyar embert.
Ha irodalmi szemszögből figyelembe vesszük helyzetemet, akkor több érdekes emberkínzó dolgot figyelhetünk meg.
Először is tudni kell azt, hogy a kultúra megteremtői mindig is szegény emberek, akik alig élnek egyik napról a másikra, kivéve azokat az eseteket, amikor nem elhivatottságból és lélekből fűzfapoétáskodnak, hanem rendelésre. A szabadkőműves társadalom megrendelésére.
Másodszor tudni kell azt, hogy adott a két dolog közötti választás. Vagy nem vesznek költőszámba (legalábbis, ami a szakmai berkeket illeti), vagy azt írsz, amit éppen a szádba rágnak.
Visszavonatkoztatva: vagy úgy írsz, ahogy kell, vagy életed végéig hányódhatsz az társadalom viharában.
Igaz ez a mai magyar gazdasági életben próbálkozó fiatalokra is. Éppen ezért nincs okunk csodálkozni azon (mivel az emberek többségének a pénz az egyik legnagyobb motivációs eszköz), hogy rengeteg érvényesülni próbáló, és a szabadkőművesség felé tárulkozó egérutat észrevevő fiatal elítéli a jelenlegi helyzetet. De ezektől a fiataloktól, akár hottentottául is beszélhetnénk, majd 10 év múlva.
Ez a felfogásmenet, a "Big Brather", azaz a Nagy Testvér figyel (amit George Orwell is láttat az 1984 című regényében) szindróma alapeleme, amiből következik az emberek egyszínűségében rejlő gazdasági lehetőség és ellenőrizhetőség. Egy egyszerű példa.: Jani felkel. Köszön "good morning". Colgate-el és intelligens (hát ebben a helyzetben, még ez is biztosabb) fogkefével fogat mos.
Müzlit eszik. Megissza a reggeli Jakobsot. Bemegy dolgozni. Délben Mc-Donalds kaja, Coca Cola. Délután haza. TV-bekapcsol - agymosás. Este valami gyorséttermi kínai majd lefekvés. És ez így megy több éven keresztül. A családdal történő szófordulatok.: igen, nem, add ide a távirányítót.
Ez a globalizált ember meghatározása. Ennél többet már nem lehet róla írni. Talán még ez is nagyon kiszínesítette a személyiségét.
A szabadkőműves társadalom kirendelt és jól megfizetett szakembere tudja, hogy hol, mikor, mennyit és miért vásárolnak a kísérleti nyulak. Mikor kell a legtöbb reklámot benyomni a TV-be. És egyszerűen ehhez igazítja kínálatát, esetleg ez által szabja meg azt, hogy mit, hol és mikor együnk, igyunk és dolgozzunk. Jól megtervezett műsorok és elhazudott hátterek, okok és miértek.
Isten a saját képére teremtette az embert, de mégis mindenki egy külön egyéniség. Így válik elviselhetőbbé a világ. A háttérhatalom egységesítési tervei, egy teljesen leblokkolt és nem gondolkodó embertípust akar megteremteni, akik között a legfontosabb napi téma, a "Mónika és Balázs show-k" megbeszélése. Így válik az ember még annál is hülyébbé, amiről beszél vagy éppen amit elítél.
Hát így állunk Kedves barátaim, magyar honfi- és sorstársaim. Azért vagyunk elítéltetve az agymosott többségi társadalom előtt, mert nem akarjuk beadni a derekunkat. Hát erőszakkal térdepeltetnek le - ahogy Soros György mondaná.
Tisztelettel.:
Bencze Attila
(Székelyudvarhely)
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 05:25:53, csütörtök
|
| |
| |
MEDJUGORJE, 2007. OKTÓBER 25.
A SZŰZANYA HAVI ÜZENETE, ÉS AZ ERRŐL VALÓ ELMÉLKEDÉS
LEGYETEK TI A SZERETET ÉS A FÉNY OTT, AHOL SÖTÉTSÉG ÉS BŰN URALKODIK!
Medjugorje, 2007. október 25. ,,Drága Gyermekek! Isten szeretetből küldött közétek, hogy a üdvösség útjára vezesselek benneteket. Közületek sokan megnyitották szívüket és befogadták üzeneteimet, de sokan eltévedtek ezen az úton, és teljes szívből sosem ismerték meg a Szeretet Istenét. Ezért arra kérlek benneteket, hogy legyetek ti a szeretet és a fény ott, ahol sötétség és bűn uralkodik. Veletek vagyok, és mindnyájatokat megáldalak. Köszönöm, hogy követtétek hívásom." 10/2007
Mai üzenetének elején a Szűzanya ismételten felhívja figyelmünket küldetésének, közöttünk való jelenlétének céljára. Jelenléte nagyon komoly segítséget jelent az üdvösségre vezető út meglelésében és követésében. Mária egyik üzenetében sem helyezi magát az első helyre, és a galileai Kánában mondott szavai: “tegyetek meg mindent, amit csak mond!", ismétlődnek ma is hozzánk intézett üzeneteiben: tegyük meg amit Jézus kíván tőlünk és teljesítsük az Atya akaratát. Ugyanis ebben az akaratban rejlik a mi üdvösségünk. Mária, mint igazi, szerető édesanya, azt akarja, hogy minden gyermeke az üdvösségre jusson és ezért szüntelenül hív bennünket de egyben felszólít, figyelmeztet is, mint arról 1998 novemberi üzenete is tanúskodik: “Az üdvösség útjára hívlak benneteket Gyermekeim, meg szeretném mutatni nektek a mennyországba vezető utat. Ezért Gyermekeim, legyetek az enyémek és döntsetek velem az életszentség mellett."
Csak egyetlen út létezik amely az örök életre vezet, ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Maga Jézus emlékeztet bennünket arra, hogy Ő az Út, az Igazság és az élet, és hogy senki sem juthat el az Atyához, csak általa. A Szűzanya említi, hogy sokan vannak, akik megnyitották szívüket és befogadták Őt. Szívünket megnyitni annyit tesz, mint teljes lényünket átadni Istennek, aki Szeretet. Mária üzenetei erre, a bizalommal teli ráhagyatkozásra ösztönöznek. Az ember legértékesebb kincse a szív, jelképe, kifejeződése a szeretetnek és az életnek, mindannak a jónak, amivel rendelkezik. A Szűzanya már korábbi üzeneteiben is kérte, hogy szenteljük magunkat Fia szentséges Szívének és az Ő szeplőtelen Szívének. 2003. októberi üzenetében ezt mondja: “Kicsinyeim, ne halogassátok, hanem mondjátok teljes szívetekből: "Segíteni akarok Jézusnak és Máriának, hogy minél több testvérünk megismerje az életszentség útját." Ma esti üzenetében azt is megemlíti, hogy sokan vannak, akik eltévelyednek az önátadásnak ezen az útján, mert nem bízták szívüket teljesen Istenre. Az Evangélium tanúsága szerint, Jézus gyakran megfeddte hallgatóit, hogy szívük bezárult, kőszív. Akinek szíve megkeményedett, annak az értékrendje is a feje tetejére állt, melyben nem Isten foglalja el az első helyet, hanem valamely személy, a gazdagság kellékei vagy múló értékek, javak. Ezzel szemben a megtisztult, eleven szív, amely jámbor és jóságos, teljes odafordulást jelen a bennünket a csend és titok rejtekén váró Istenhez. Mária azt kéri tőlünk, hogy szeretet és fény legyünk. “Szeretetnek" lenni annyi, mint Krisztus tiszta szeretete tanúinak lenni, aki az irántunk való szeretetből feláldozta magát. Ez, a feltétel nélküli szeretet nem keresi a maga érdekét, csupán ad, adja önmagát. Ennek a szeretetnek inkább másokra van gondja, nem magára. Mi Jézustól sajátíthatjuk el az e fajta szeretetet, ha megnyitjuk előtte szívünket, ugyanis Ő arra kér bennünket, hogy ne csak a barátainkat szeressük, de az ellenségeinket is. Az emberek a barátaikat szokták szeretni az ellenfeleiket pedig gyűlölni, mert ez könnyebb. Jézus tanítványának azonban nem szabad különbséget tenni ember és ember között, hanem mindenkit szeretnie kell, jókat, rosszakat egyaránt a Mester szellemében. Ez a tartalma annak, hogy ‘szeretetnek lenni'. De vajon mit jelent az, hogy fénynek, világosságnak lenni? “Fénynek" lenni annyi, mint világot gyújtani másoknak, hogy ne botoljanak meg és ne bolyongjanak a sötétben. Nekünk kell lenni a világosságnak, melyet Jézus gyújtott bennünk a hit által, hogy az emberek lássanak és így felismerjék az igazságot. Ezen a nehéz de lelkesítő úton Édesanyánk elkísér, és mint az Egyház és az emberiség Édesanyja megáld minket.
Hírek, események: 2007 október 2-án a Szűzanya a következő üzenetet közölte Mirjana látnokkal:
“Drága Gyermekek, hívlak bennetek:társuljatok hozzám a küldetésben, mellyel Isten megbízott; nyílt szívvel és teljes bizalommal tegyétek. Az út, amelyen át Jézushoz vezetlek benneteket nehéz, mégis tartsatok ki, hogy az út végére érve mindnyájan együtt örvendezhessünk Istenben. Ezért Gyermekeim, ne hagyjatok fel a hit adományáért való imádsággal. Egyedül a hit erejével érhető el, hogy Isten Igéjének fénye legyőzze a benneteket elnyelni igyekvő sötétséget. Ne féljetek, hiszen veletek vagyok. Köszönöm nektek".
A látomás után Mirjana elmondta: “A végén erős fényt láttam, miközben az ég megnyílott és a Szűzanya e fényen keresztül belépett a Mennybe."
A Medjugorjéhoz kötődő zarándoklatok, béke-, ima- és karitász központok vezetőinek 15. nemzetközi találkozóját, 2008. március 2. és 6. között rendezzük meg. A találkozó témája: ,,Hagyatkozzatok a gondviselésre" A résztvevői létszám korlátozott, ezért arra kérünk minden érdeklődőt, hogy minél előbb jelentkezzen. Jelentkezni a seminar.marija@medjugorje.hr e-mail címen lehet, vagy a következő fax illetve telefonszámon 00387-36-651999, Marija Dugandzic-nak címezve a kérvényeket. Gondoskodni fogunk szimultán tolmácsolásról valamennyi nyelvi csoport részére.
IMÁDSÁG ÉS ÁLDÁS: Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária, ki szűz lévén templommá lettél, és választottja a szentséges mennyei Atyának, ő
szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel. Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned. Üdvözlégy te, Isten palotája! Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra! Üdvözlégy te, az ő lakóháza! Üdvözlégy te, az ő palástja! Üdvözlégy te, az ő szolgálója! Üdvözlégy te, az ő anyja!
A Boldogságos Szűz közbenjárása által, áldjon meg benneteket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Ámen. Békét és minden jót mindnyájatoknak.
Danko Perutina atya
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 05:00:17, csütörtök
|
| |
| |
A boldogság magam vagyok
Megyek az úton előre
Ragyog rám a szép nap fénye
Két szemem is a Naptól, ragyog
A boldogság magam vagyok.
Mozdulatlanság szélcsendben
A Föld mozdul, mégis érzem
Velem együtt mozdul minden
Földünkkel a végtelenben.
A gondolat, ha haszontalan
Hagyd elmenni most azonnal
Jön a másik, mely már okos
Rávilágít mi a fontos.
Szemed, ha ragyog és nevet
Magad vagy már a szeretet
Aki rád néz, boldog lehet
Érzi, hogy őt is szereted.
Ha egymást segíti minden ember
Nem kell soha többé fegyver
Ragyog a megértés fénye
Tudatunkból Égre, Földre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 04:58:37, csütörtök
|
| |
| |
Vállalja sorsát a szenvedés,
a diadalittas küszködés,
érted s veled szabad a szellem:
szárnyal a csend és az üvőltés
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 04:15:29, csütörtök
|
| |
| |
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem,
neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni.
A hulló könnyeket letörülni.
Más boldogságán is örülni.
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni szenvedőt?
Nem,
neked erre nincs időd!
S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra.
Mérlegre tenni egész élted.
Tettél-e jót, láttál-e szépet?
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni.
Szádeczky-Kardoss Gyögy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-01 04:12:54, csütörtök
|
| |
| |
Mintha rögtön
meghalnék
úgy kellene élnem
élesül nyakamra szélűeretgeti vérem
talpam alatt füvek is
tőrként meredeznek
még auz útilapuk is
bárddal élesednek
megrepedezik a föld
áhít beleesnem
e szerelmes szülőföld
elveszejt már engem
mintha rögtön meghalnék
úgy kellene élnem
születéstől halálig tartó emberségben
Kalász László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
250 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 307
- e Hét: 584
- e Hónap: 9188
- e Év: 45129
|
|
|
Offline
