|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 20:32:57, péntek
|
| |
| |
Rosszkedvünk büdzséje
A jövő évi költségvetéssel az a legnagyobb gondom, hogy konzerválja a gazdasági
leszakadást. A kabinet által betervezett, ám egyre több szakértő szerint felettébb
optimista, 2,8 százalékos bővülési ütem nem lesz sok mindenre elegendő. Arra
bizonyosan nem, hogy az átlagember valamit is érezzen "a költségvetési egyensúly
javuló állapotából". Pedig erről mindenki hallott már hazánkban a kormányzati
propaganda jóvoltából. Ózdtól Szegedig, Soprontól Záhonyig azt fújják a
választópolgárok, hogy az elképzelések szerint csökken az államháztartási hiány, s
előbb-utóbb az államadósság is mérséklődni fog. Csak bírjuk ki! Ennek hátterében
természetesen az áll, hogy a kormány jó gazda módjára megrántotta a gyeplőt: kisebb
állam, több bevétel. Még annak az ideje is eljön, hogy pestiesen szólva egálba jön
a büdzsé. Bár nyugtalanítja a társadalmat, hogy szép lassan vagy inkább túl gyorsan
leépült az egészségügy után a közigazgatás és a vasút, hiánymutatóban legalább
leküzdjük magunkat a kívánt szintre. Mindenesetre a Pénzügyminisztérium és annak
első számú vezetője úgy számol, hogy a következő évben már szerény mértékben, de
nőni fognak a jövedelmek, ezáltal pedig a háztartások-családok többet költhetnek
majd fogyasztási célokra. Ez megdobja majd a kiskereskedelmet és a szolgáltatási
szektort. Csakhogy a betervezett, felettébb szerény mértékű
jövedelemszint-növekedés erre aligha lesz elegendő. Tessék csak rápillantani az
adatra: 0,6 százalék a reálbérek gyarapodási terve 2008-ra! No comment.
Ám ennél is elkeserítőbb, hogy az oly sokat emlegetett versenyképesség terén -
amely számos tényező együttes hatásának következménye - semmi elmozdulás nincs.
Pedig ráférne a magyar gazdaságra, illetve szereplőire a könnyítés. Bár ezzel
kapcsolatosan ígért a kormány fűt-fát, jövőre sem mérséklődnek a közterhek, viszont
a bürokrácia megmarad a jelenlegi szinten. Úgy fest, egyre inkább pusztán a
vagyonosodási vizsgálattal lehet manővereznie a hatalomnak. "Ha nem hallgatsz, rád
küldjük az ellenőrt!" - szól a társadalmi megállapodás a kormány részéről. Immár
tizennégyezer eljárás indult, holott az adóhivatal "csak" tízezret tervezett.
Ám térjünk vissza a jövő évi költségvetési számokra. A fogyasztás a kormány tervei
szerint 0,4 százalékban emelkedik, s jövőre is a gazdasági növekedést az export és
az élénkülő beruházások húzzák. Megjegyzem: a vállalati fejlesztések az idén a
mélypontra zuhantak, és a következő évi szédületes tempót is az európai uniós
forrásokra alapozza a kabinet. Eközben nem a kívánalmak szerint csökken az
infláció, és a szakértők egyre inkább megkérdőjelezik a fenntartható gazdasági
növekedés pályáját. Már csak azért is, mert nem lehet mindent a multinacionális
cégek kiviteli tevékenységére felfűzni. Éppen az idei év produktuma mutatja, hogy
mit jelent ez. Hiába az elképesztő arányú exportteljesítmény, a javuló
külkereskedelmi mérleg, ha a belső gazdaság padlót fogott, ha a kis- és közepes
vállalkozásoknak nincs tér. Ráadásul a következő évben tovább apad a megrendelői
kör: az állami visszafogások után egyre nagyobb gondot okoz az önkormányzatok
deficites mérlege. A települések felélték vagyonukat, hitelekből tengődnek. Ha
pedig sem az állam, sem pedig a helyhatóságok nem fejlesztenek, nem bővítenek, kik
adják majd a megrendeléseket a hazai vállalkozói körnek? A 0,4 százalékkal bővülő
belső fogyasztás?
Állítom, 2008-ban ismét kibukik - a javuló közpénzügyi helyzet ellenére
-, hogy akormánynak továbbra sincs hiteles, a külső konjunktúrához, illetve a
belső
helyzethez igazodó gazdaságpolitikája. A konvergenciaprogram pedig önmagában kevés
a fejlődéshez, a gyarapodáshoz. Elég volna lekopírozni regionális versenytársaink
modelljét? Az biztos, hogy a csehek, a szlovének, a szlovákok, a románok, a
bolgárok, a lengyelek és a balti államok elképesztő mértékben fejlődnek. A
kelet-európai térség átlagos növekedése hét-nyolc százalékos. Mi pedig a legjobb
esetben is a négyszázalékos GDP-ről álmodhatunk 2009-2010 körül. De abból még
nem
lehet osztogatni. Úgyhogy meg is kezdődik már jövőre a tartalékolás: összesen 170
milliárd forint jut különböző alapokba. Pedig hol vannak még a következő választások?
Vagy rossz az, aki rosszra gondol?
Szajlai Csaba, főmunkatárs
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=137982
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 19:47:30, péntek
|
| |
| |
Kié a felelősség?
Az utóbbi években rengetegszer hallhattuk - mostanában már nemcsak
ellenzéki véleményformálóktól -, hogy ,,rosszul mennek a dolgok"
hazánkban. Ebből a kétségtelenül igaz megállapításból kiindulva aztán a
médiatudorok, pártállástól függően igyekeznek magyarázni a
bizonyítványt vagy éppen ostorozni a regnáló politikai elitet.
Egyesek szidják, mások védelembe veszik a döntések meghozatalában
főszerepet vállaló politikusokat. De vajon ténylegesen mennyi köze van
a politikusoknak a politika alakításához, a döntések meghozatalához? A
kérdés elsőre furcsán hangzik, valóban. Hiszen joggal gondolhatja úgy
bárki, hogy az Országgyűlésben valamint más választott testületekben
helyet foglaló személyek azok, akik tolják vagy éppen visszafogják az
ország szekerét. A képviselőknek azonban megválasztásuk pillanatában
elválik a felelősségük az őket megválasztó emberektől. Ezt jelenti a
szabad mandátum fogalma. Tehát jogilag nincs semmiféle ,,szerződés"
képviselő és választópolgár között. Ezzel magyarázható, hogy a
politikusokat nem lehet felelősségre vonni - egyszerűbben fogalmazva
,,beperelni" - azért, ha esetleg nem teljesítenek minden ígéretet azok
közül, amiket megválasztásuk esetére tettek a választóknak. Sőt!
Olyannyira nem, hogy még abban az esetben sincs erre lehetőség, ha
homlokegyenest mást tesznek, mint amit korábban mondtak és ígértek.
Vagyis úgy tűnik, a hazugság büntetlen marad. Az egy más kérdés - bár
ennek a megválaszolása nem tárgya e gondolatsornak -, hogy a következő
választáskor a szavazópolgárnak megvan-e a lehetősége arra, hogy
legkésőbb a szavazófülke csendes magányában átgondolja, ki mellé is
érdemes behúzni az X-et? Rendelkezésére állnak-e azok az információk,
amelyek alapján képes meghozni a helyes döntést? (Mégiscsak furcsa a
demokrácia-felfogása annak, aki a törvényes előírások ellenére azért
nem hoz nyilvánosságra különböző adatokat ,,nehogy azokkal befolyásolja
a választások eredményét"!)
Tehát végső soron eljuthatunk ahhoz a kérdéshez, hogy miért nevezik a
képviselőt, képviselőnek, ha gyakorlatilag minden következmény nélkül
megspórolhatja az őt megválasztók képviseletét? Sőt, ha merészebbek
vagyunk máshogy is fogalmazhatunk: Ha nem az embereket és nem a nekik
tett ígéreteknek megfelelően, akkor vajon kit és milyen ígéretek
alapján képviselnek egyes honatyák és honanyák?
A politológusok által általánosan használt meghatározás szerint minden
párt három részből épül fel. Egyik közülük a technokrata párt, amelyet
szakpolitikusok alkotnak és a politikai szervezet szakértőinek gerincét
alkotják. Ilyenek például a közgazdászok, akik a gazdasággal vagy
társadalomtudósok, akik a szociálpolitikával foglalkoznak. Másrészt
mindenhol megtalálhatóak a professzionális politikusok, akik a párt
arculatát adják és a közszereplés javát magukra vállalják. Harmadrészt
pedig minden pártnak van egy olyan énje, amely ún. ,,megélhetési
politikusokból", ,,mutyizókból" és a párt mögött álló lobbicsoportok és
támogatók érdekérvényesítőiből áll. Ezt a részt hívják
,,zsákmánypártnak".
Ha elrugaszkodunk a nagy gondolkodók által papírra vetett utópista
eszméktől és a valóságot vesszük mikroszkóp alá, akkor
megállapíthatjuk, hogy a világnak vajmi kevés szegletében működik a
demokrácia haszonlesők nélkül. Mégis, úgy tűnik, a Föld szerencsésebb
felén működik a nép uralma, annak minden fogyatékossága, visszássága
ellenére is.
Probléma a rendszerben nyílván akkor merül fel, ha a zsákmánypárt
szerez túlsúlyt a párton belül, hiszen jellegéből adódóan olyankor
hajlamos arra, hogy elszemtelenedjék. Ennek következtében pedig mind
több kormányzati döntés az ő óhajuk - mármint mutyiséké - szerint
alakul, háttérbe szorítva ezzel azt az irányvonalat, amelynek
képviseletére az adott politikai szervezet a felhatalmazását kapta a
választópolgároktól.
(Érdemes ennek fényében végiggondolnunk az utóbbi évek kormányzati
kommunikációját, ami mára gyakorlatilag azon kívül, hogy elfedjék vele
a valós történéseket, vagy hogy az ellenzéket szapulják, jóformán
semmire sem jó, hiteltelen. Sehogy sem értem miért kell közpénzből
propagandistákat alkalmazni, hiszen Nyakó Istvántól úgyis ugyanazt
kapjuk.)
Mi más is lehetne egyértelműbb jele ma az önző zsákmánypárt
elszemtelenedésének, mint az, hogy a kormány sorozatosan hoz olyan
döntéseket, amelyek még csak köszönőviszonyban sincsenek a társadalmi
támogatottsággal. Ennek ellenkezően! A választók tömege ábrándul ki és
fordul el a kormányzó pártoktól. Gyakorlatilag hónapról hónapra úgy
csökken a bázisuk, mint ahogy a jégcsap olvadozik a márciusi
napsütésben. (A Tárki minapi közvélemény-kutatása szerint 15 illetve
1%-on állnak.)
Az egyik első kérdés, amit feltettem mondatfüzérem elején, hogy vajon
ténylegesen mennyi köze van a politikusoknak a politika alakításához?
Mert háttérérdekeket kiszolgáló csinovnyikokat politikusoknak nevezni
több mint túlzás. Jó volna, ha újra a választók képviselete lenne az
első szempont a döntéshozatal során.
A végső kérdés pedig az: a zsákmánypárt mikor ismeri fel végre, hogy ha
így folytatja, akkor előbb vagy utóbb, de saját pártját is felfalja!?
Csizmadia Péter
http://hirklub.hu/?cat=story&id=5289
2007. november 02. 12:15
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 19:33:37, péntek
|
| |
| |
Az ünnepi beszéd amit nem tapsolt meg Kiskunhalas polgármestere
Pordány László volt nagykövet ünnepi beszéde.
Elhangzott Kiskunhalason 2007. október 23-án
Polgármester úr,
Hölgyeim és Uraim!
A mögöttünk hagyott esztendő során - Petőfivel is szólva - elzúgtak nagy évfordulóink. Vagy inkább gyorsan elillantak, vagy mintha soha nem is lettek volna. Mert elszabotálták őket, ahelyett, hogy - mint bárhol máshol a világon - fölmutatták volna velük és általuk a nemzet értékeit. Pár hónappal ezelőtt volt az 1100-ik évfordulója annak a pozsonyi csatának, mellyel a magyar sereg többszörös túlerőn fényes győzelmet aratva megteremtette kárpát-medencei létünk és a majdani 1000 éves magyar államiság föltételeit. A kormányzat és a média egyként mélységesen elhallgatta. Véletlen, tudatlanság, tájékozatlanság? Dehogy. Mint ezer más eszközzel, ezzel is meg akarják akadályozni a porba döntött nemzeti tudat és az egészséges nemzeti büszkeség újraéledését. Ezért nem tanítják az iskolában sem, miközben vereségeinket a tatárdúlástól Mohácsig minden iskolás gyerek kívülről fújja, és még a sosemvolt nagy októberi szocialista forradalomról is több szó esik, mint Pozsonyról. Vagy mondjuk Nándorfehérvárról.
Mintegy felezve a pozsonyi időt, tavaly újabb nagy évfordulóhoz érkeztünk: akkor volt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója. Világraszóló ünnepet lehetett és kellett volna tartani. Annál inkább, mert Hunyadi nemzetközi sereg élén védte meg Európát, és vetette vissza a törököt közel 70 évre és azóta szólnak minden délben világszerte a harangok. Nagy keresztény nemzetközi siker született tehát, melynek kerek évfordulóját kitűnően föl lehetett volna használni nemcsak a magyar történelmi tudat erősítésére, hanem arra is, hogy fölmutassuk magunkat a világban, oszlatva a félreértéseket és a tájékozatlanságot. És ez nemcsak azonosságtudat kérdése, hanem például gazdasági érdekünk is volna. Mindehelyett közömbösség és hallgatás övezte az évfordulót a kormányzat, valamint a médiumok túlnyomó többsége részéről. Ahhoz viszont volt bőr a képükön, hogy ugyanakkor hisztériát keltsenek nemzeti jelképeink, a turul-madár és az Árpád-sávos lobogó ellen. Mit, hogy a nyilasok is használták? Hát a piros-fehér-zöld zászlót nem használták? De igen, használták. Akkor tehát el kellene attól is határolódni? Ne-tán be kellene tiltani?
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját már nem merték elbagatellizálni, bár történtek erre is kísérletek. Számos esetben meghamisították a tényeket, például nemegyszer megpróbálva összemosni az áldozatokat a bűnösökkel. Amit pedig tavaly az évforduló napján műveltek Budapesten, majd utána heteken-hónapokon keresztül ártatlan emberekkel, az fölül- azaz alulmúlta minden elképzelésünket. Igazságtevés pedig azóta sem történt. A bűnösöket kitüntették vagy futni hagyták, az áldozatokat pedig nem kárpótolta senki.
Magam 23-án késő este, gyertyafényben tartottam beszédet egy dunántúli városban, amikor jött a hír: Pesten, ugyanúgy mint 50 évvel azelőtt, ismét vér folyik az utcán.
Tegnap este leckét kaptunk abból, hogyan lehet nemzeti ünnepet tartani nemzet nélkül. Akinek ez nem tetszett és oda akart volna menni, mármint az Operaház közelébe, azt könnygáz és vízágyú várta. Ezt már ismerjük. Meglátjuk, tartogatnak-e még valami újat ma estére. Nem a Molotov-koktélt dobálókat védem, de az igazi kérdés az, hogyan jutottunk idáig, hogy le kell zárni a városrészt, ahol a miniszterelnök beszél.
Hölgyeim és Uraim!
Ahogy 1848 március 15-e méltatására kialakult a szinte kötelezően említendő helyek, események és nevek sora, így lesz ez lassan október 23-a kapcsán is, amikor illik megemlékezni a rádió ostromáról, a műegyetemi nagygyűlésről, a Sztálin-szobor ledöntéséről, a véres csütörtökről, Nagy Imre-beszédeiről, a Corvin-közről és Pongrátz Gergelyről, a Széna-téri csatáról, és így tovább. Mindezt magam is fontosnak tartom és csak annyit tennék hozzá, hogy ideje volna a Budapesten kívül történteket is részletesebben számba vennünk, és emlékeznünk rájuk. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy 56 lényege a részletek nélkül is megérthető, vagy legalábbis annak, aki akarja: megérezhető, mert 56 lényege egyetlen mondatban is megfogalmazható, és ez a mondat valahogy így hangzik:
1956 októberében a kommunisták által megnyomorított, megalázott, rabságba és nyomorba taszított magyar nép letörte láncait, fölegyenesedett, majd rövid két hétig, míg a sokszoros túlerővel el nem taposták, egyenes derékkal és fölemelt fejjel járt.
Ez a néhány nap jelentette a 20. századi magyar történelem egyik magasztos pillanatát, melyben sűrítve tapasztaltuk meg a szabadság és a nemzeti összetartozás mámorító érzését. Ezekben a napokban ismeretlenek ölelkeztek össze az utcán, az emberek nyílt utcai ládákba dobálták a pénzt a sebesülteknek, és magyar zászlót tűztek a szovjet tankokra. Szegények voltak és sokan éheztek, mégis a forradalmakra jellemző fosztogatás helyett a betört kirakatokba odatették a pénzt a kivett áru helyébe. Ez csak néhány napig tartott, mégis elsöprő erővel példázza a magyar forradalom tisztaságát, melyhez fogható azt hiszem nem volt a történelemben.
De aztán gyorsan elborult az ég, képletesen szólva, és megcsikordultak a Vörös Hadsereg tankjainak lánctalpai. Az ellenállás sok helyütt hősies volt; két héten belül másodszor születtek hősök a pesti utcán és másutt. A Mecsek felől, melynek aljában akkor szüleimmel éltem, még hetek múlva is fegyverropogás hangját hozta a szél. Ez a küzdelem azonban már reménytelen volt. A Nyugat által magunkra hagyatva, az elsöprő túlerővel szemben nem lehetett kétséges a bukás.
Már december elején sortüzeket vezényeltek a bosszúért lihegő győztesek. Egyedül Salgótarjánban több mint 100 embert lőttek agyon december 7-én.
Kiskunhalason, mint sokan tudják, két halálos áldozata volt egy sortűznek már az első napokban, itt látható ikerkopjafájuk a Bethlen Gábor téren. Sírjuk a református újtemetőben. A kitűnő kisgazda-politikus, Nagy Szeder István későbbi elítélt többek között azt mutatta meg 56-ban, hogy békés eszközökkel is lehet eredményt elérni és győzni.
Gyakorlatilag demokratikus rendszerváltozást hozott létre Kiskunhalason. Ma kint nyugszik a római katolikus temetőben. De hála Istennek, néhányan az 56-osok közül ma is velünk vannak. Nem utolsó sorban a város díszpolgára, F. Nagy József tanár. És itt szeretnék emlékeztetni Pajor Kálmánnak, az 56-os Emlékbizottság elnökének áldozatos munkájára is.
Országosan a forradalom leverése után hamarosan megkezdődtek a kivégzések; a következő év eseményeinek dicstelen állomásait akasztófák jelzik Magyarországon. És ez 56-nak, valamint a mai alkalmunknak is az egyik súlyos árnyéka. Mert az idei és a jövő évi is 50 éves évforduló, hölgyeim és uraim, csakhogy ez a megtorlás, az árulások és az akasztások évfordulója. Olyannyira, hogy az 56-os Magyarok Világszövetség és más szervezetek 2007-8-at a megtorlás és a gyász emlékezetévé nyilvánították. Többszörösen több embert öltek meg, mint a Rákóczi-majd a 48/49-es szabadságharc leverése után együttvéve. Az egyéni árulások szégyenletesek, ha néha talán érthetőek is. A kollektív árulások kevésbé.
Amikor 1957 május elsején ezrek mentek ki Budapesten a Hősök terére, hogy az áruló Kádár János mellett tüntessenek, sötét lapot írtak a magyar történelembe, még ha úgy vezényelték is oda talán legtöbbjüket. Erről nem szoktunk beszélni, pedig sajnos ez is része az örökségünknek és a tanulságoknak. De volt olyan is, aki bátran szembenézett a halállal, mint nem utolsó sorban maga Nagy Imre miniszterelnök.
(az alábbi a második, un. aktuálpolitikai rész)
...A másik árnyék, ami ránk vetül ezen az 50. és 51. évfordulón pedig nem más, mint az ország mai helyzete. Ez is a megtorlásban és az azt követő években-évtizedekben gyökerezik. A kártevés és a lassú szellemi rombolás ugyanis ebben az időben, a Kádár-rendszerben kezdődött. Ennek első, kemény diktatórikus éveiben megfélemlítették az embereket, hogy azután könnyűszerrel belevigyék őket egy dicstelen alkuba. Tudom, hogy vannak, akik még mindig - vagy már megint? - rokonszenvet vagy nosztalgiát éreznek a Kádár-rendszer iránt. Ez egyrészt érthető, mert sokan jobban éltek, és mindannyian fiatalok voltak, mára pedig idős, gyakran betegséggel küszködő és nélkülöző emberekké váltak.
De másrészt tudnunk kell, hogy Kádár, aki október utolsó napjaiban még dicsőséges forradalomról szónokolt a felkelők mellett, november 4-e után már szovjet tankok árnyékában alakított ellenkormányt Nagy Imrével szemben, akit később ígéretei ellenére kivégeztetett, nos ez a Kádár később sem tagadta meg önmagát, és hosszú távon is elárult bennünket, más módszerekkel.
Lényegében azt üzente a népnek: te nem politizálsz, tudomásul veszel engem, nem jár a szád, meggyőződéses marxista leszel, vagy legalábbis hallgatsz, minden április 4-én megünnepled úgymond a fölszabadulásodat és a szovjet dicsőséget, majd az utóbbit a biztonság kedvéért még egyszer november 7-én. Elfogadod azt a rendszert, melyben minden fordítva van, a rabság szabadság, a szovjet megszállás nemzeti függetlenség, a hazugság igazság, a hallgatás szólásszabadság. Még gondolatban sem kérdőjelezed meg, hogy az MSZMP vezetősége, és mögötte persze Moszkva a hatalom föltétlen birtokosa.
De mindezt nem kívánom ingyen. Cserébe hagylak élni, nem úgy, mint Rákosi, sőt, ha képes vagy és hajlandó vagy kizsákmányolni magadat és éjt-nappallá téve dolgozol, akkor még tollasodhatsz is. Lehet lakótelepi lakásod, vagy kiskerted, akár mindkettő, és ha jó előre befizeted, röpke néhány évnyi várakozás után lehet trabantod, még zsigulid is. Nyugatra is elmehetsz három évente egyszer kék útlevéllel, ha meghúzod magadat és jól viselkedsz.
És mindez működni látszott. Kezdesz egy kicsit valóban jobban élni, legalábbis közvetlen anyagi értelemben. A lelkiismereted viszont közben lassan elalszik. Elfelejted 56-ot, elfelejted, hogy egyszer szabad is voltál, ez a rendszer pedig hazugságra épül, és jó vége nem lehet. Közben azért ott lapul benned tovább a félelem, és nem mered elmondani a gyermekeidnek: fiam, nem igaz, amit az iskolában hazudoznak neked munkás-paraszt hatalomról a szocializmus győzelméről, ellenforradalomról. Éppen fordítva: ötvenhat októberében győzött a forradalom, és ha múló pillanatig is, győzött az igazság!
Először nem mered elmondani, aztán már nem is akarod. Igy nőnek föl gyermekeid tudatlanul. Jobban élsz, mint szomszédaid (persze az osztrákokat kivéve), de eladtad magadat, az utódaidat és a jövőt egy tál lencséért. Már nem is akarsz fölemelt fejjel járni, mint 56-ban, csak az olcsó kenyér és a sör meglegyen. Igy csapták be nagyrészt a népet, és roppantották meg máig ható érvénnyel a magyarság gerincét és önbecsülését. Tisztelet a bátor és kitartó kivételeknek, akik nem adták el a lelküket a gulyás- és fridzsider-szocializmusnak, megőrizték 56 szellemét, és 1987-88-89-ben ott voltak a rendszerváltoztatók első soraiban.
Kádár azonban nem ostoba. Érzi, hogy egyébként sem fönntartható gazdasági rendszerével egy idő után nem fogja tudni fönntartani a jólétet, de még a jólét látszatát sem, és akkor megint baj lesz. Elkezdi hát fölvenni a nyugati kölcsönöket - fedezetlenül. Majd amit Kádár a 70-es években elkezdett, később Grósz Károly és mások gyorsabb ütemben folytatták. Néhányan a rendszerváltozás után megpróbálták megállítani, több-kevesebb sikerrel.
Később azután előbújt valahonnan a Kommunista Ifjúsági Szövetség, igen, a KISZ egykori vezetőségéből egy ifjú kommunista, persze demokrata mezben. Ő már nem garasoskodott. Rövid politikai életű elődjére rálicitálva sok ezer milliárdnyi kölcsönnel az ő kormánya hajtotta bele Magyarországot véglegesen abba az adósságcsapdába, amiben most vagyunk. Ezzel tette tönkre elsősorban az országot, bár elismerem, hogy hazudozásai is példátlanok.
De hol van a fölvett sok ezer milliárd, ha közben a helyzetünk nemhogy javulna, hanem egyre romlik, olyannnyira, hogy elsőkből néhány év alatt sereghajtók lettünk Kelet-Európában? Szóval, hol van a pénz?
Hát hol lenne, nagyrésze elmegy a törlesztésekre és a kamatok fizetésére, mondják a közgazdászok, és bármilyen elképesztő, ez bizony igaz. De azért van itt más is. Egyet mondok: miközben fizetésünk értéke csökken, a gazdaság stagnál, a multik hosszú évek óta átlagban évi 20% nyereséget - adózatlan, vagy alig adózott nyereséget - visznek ki az országból!
Akik pedig ezt lehetővé teszik, sőt, a multikat mindannyiunkkal szemben - persze nem önzetlenül - kiszolgálják, nos, nekik is csurran-cseppen innen-onnan, mint például az európai uniós pénzekből. Még akkor is, vagy talán különösen akkor, ha valaki mondjuk z-vel írja a nevét, de c-vel ejti, mintha nem is Magyarországon élne.
Egyébként mi az a 80 millió? Még a jéghegy tetejét sem teszi ki. Sokszorosan többet lopnak a privatizáció vagy többek között a nagy sztrádaépítkezések környékén. Hogyan kerülhetett például a sík homokra épült szegedi sztráda lényegesen többe, mint a hatalmas hegyek között kanyargó horvát autópályák, ahol alagút viaduktot, viadukt alagutat követ?
És ki épít a mi pénzünkből 70 milliárdért hatalmas, gyönyörű, de lényegében értelmetlen völgyhidat egy szelíd, dimbes-dombos, majdnem alföldi balatoni tájon? Mennyi került ebből zsebbe vagy pártkasszába?
És még messze nincs vége. Az egészségügyi pénztárak 1600 milliárdjára, melyet verejtékes munkával hosszú évek során mi adtunk össze, hogy öreg korunkra biztosítva érezhessük az egészségünket, nos, erre a pénzre most teszik rá a kezüket egészségügyi reform címén. Az új vagyontörvénnyel pedig, mely ellen hiába tiltakoztunk sok ezren a Hősök terén, néhány illetéktelen kezébe helyezik a még megmaradt nemzeti vagyont. Amit már eddig is sokkal nagyobb mértékben adtak el, beleértve szinte az összes gazdasági szektort, mint bármelyik európai országban. A gépipar például közel 80, a bankok több mint 80, a biztosítók több mint 90 %-a külföldi tulajdonban van. És lehetne folytatni a sort, például a stratégiai ágazatokkal, melyeket nemzeti érdekből minden tisztességes kormány természetszerűleg többségi állami tulajdonban tart. A magyar kormányok eladták.
A föld java pedig ezután következik. Ilyen nincs sehol a világon. Ezzel eleve lemondanak és már lemondtak a magyar érdekek képviseletének nemcsak a szándékáról, hanem jórészt sajnos a lehetőségéről is. Hiszen mivel a külföldi tőke a fő tulajdonos, az diktál. A béreket például leszorítja és alacsonyan tartja a saját érdekeinek megfelelően. Igy, bár a magyar ember nem dolgozik rosszabbul, vagy kisebb teljesítménnyel, mint a legtöbben Európában, mégis többszörösen alacsonyabb bérekből élünk.
Ne essék félreértés, nem tőkeellenességről van szó. Elvégre mi, a magyar nép akartunk visszatérni Európához. Az pedig piacgazdaságot kíván. A piacgazdaság pedig nem megy tőke nélkül. De tudnunk kell, hogy a tőke profitéhsége korlátlan, vagy legalábbis nagyon ritkán fordul önkorlátozáshoz. A kormány dolga, azaz volna és lett volna, hogy a tőke terjeszkedését az ország érdekeinek megfelelően szabályozza. Ha kell, támogassa, de ha kell, korlátozza. Csakhogy ehhez politikai szándék, akarat és erő kell. Mindenekelőtt pedig az embereket, valamint a nemzeti érdeket képviselő kormány.
De a gyurcsányisták a nemzeti érdek helyett a tőke érdekeit képviselve oda is nemzetközi tőkét engednek, vagy éppen csalogatnak, ahol annak semmi keresnivalója nincsen.
És eladták a piacainkat is, méghozzá többnyire nem másoknak, mint saját korábbi konkurenseinknek. Azóta eszünk mondjuk Makón - hogy köznapi példával éljek - kinai hagymát, vagy éppen spanyol paprikát Kalocsán. Miközben a magyar gazdák tönkremennek. Még szerencse, hogy a híres halasi csipke megmaradásáról és fejlődéséről legalább jókat hallani. Úgy tudom, éppen 10 éve lesz például, hogy fölújitva ismét megnyitották a Csipkeházat, és ez valóban örvendetes.
Vannak viszont, akik vérszemet kapnak. Most már megint nemcsak a pénzünk, hanem, mint a Kádár korban, a lelkünk és a becsületünk is kell. Nemrégiben egy parlamenti képviselő nyilatkozott 56-ról, szó szerint idézem: ,,Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni.
Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva".
Nos, ennél súlyosabb elvakultságot elég nehéz elképzelni, de ezt a személyt mégsem vágta ki pártja a soraiból, hogy a lába ne érte volna a földet. Sőt a miniszterelnök még mentegette is az egyik múlt heti beszédében, és az illető továbbra is ott ül a magyar parlamentben. Ő és társai hozzák a magyar törvényeket.
Hölgyeim és Uraim! Közel két évtizede, amióta nagykövetként, vagy mint ma is, a Nemzeti Fórum tagjaként ünnepi emlékezésekre kapok meghívást, minden egyes alkalommal optimista felhanggal zárom a gondolataimat. Ezt most először nem tehetem meg őszintén és jó szívvel, legalábbis közvetlen jövőnket illetően semmiképpen. Most attól tartok, még sötétebb lesz körülöttünk, mielőtt kigyúl az alagút végén a fény. De hát tőlünk is függ. Fiatal korom kedvencei, Illésék, Szörényi és Bródy azt kérdezték:
,,Miért hagytuk, hogy így legyen?"
Az ő kérdésük ma is pontosan olyan időszerű, mint akkor, én pedig eggyel tovább kérdezek:
Meddig hagyjuk, hogy így legyen?
http://halas.net/modules.php?name=News&file=article&sid=3844 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 19:28:43, péntek
|
| |
| |
Gyulán egy folyosón tárolják a halottakat a betegekkel
2007-11-02 17:36 Barikád.hu
Időnként összetalálkozik a mintavételre érkező beteg a halottal, ugyanis az
aspirációs cytológiai szakrendelésre érkezők ott tudnak bemenni a patológiai
osztályra, ahol a holttestek koporsóba való helyezése történik. Ilyen körülmények
között dolgoznak a Békés megyei kórházban, az intézmény bővítésére ugyanis évek óta
nem sikerül pénzt szerezni. Pályázataikat egymás után utasítják el a
minisztériumban, miközben az osztály szűkössége szinte megoldhatatlan feladat elé
állítja az orvosokat.
Az elkészített tervek szerint közel kétmilliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy
az uniós előírásoknak megfelelő körülmények között dolgozzanak a kórbonctani
osztályon. A patológia nemcsak a boncolások miatt fontos, hiszen a kórház
működésének nélkülözhetetlen eleme.
Az osztály jelenlegi alapterülete 250 négyzetméter. Ennek legalább a háromszorosára
volna szükség, mert most olyan laboratóriumi tevékenységeket is kénytelenek egy
légtérben végezni, amelyeket egyébként tiltanak az előírások. Az orvosok szerint
emiatt az ÁNTSZ bármikor bezárathatná a gyulai patológiai osztályt, ez azonban az
egész súlyponti intézmény működését veszélyeztetné, hála Ágika kórházreformjainak.
(HírTv - barikád.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 19:26:57, péntek
|
| |
| |
Ünnepnapon is dolgoztat a Hankook
2007-11-02 09:38
http://echotv.hu/index.php?akt_menu=72&newsid=48865
Mindenszentekkor is berendelte dolgozóit a Hankook. Olyanoknak is munkába kellett
állniuk, akik nem a megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak - értesült róla a
Magyar Hírlap.
November elsejére sem szünetelt a munka a dél-koreai Hankook Dunaújváros melletti
üzemében
November elsejére sem álltak le a dél-koreai Hankook Dunaújváros melletti üzemének
gumiabroncsgyártó sorai. Erre csak az úgynevezett megszakítás nélküli munkarend
esetében van lehetőség a munka törvénykönyve szerint. A még mindig csak
féllegálisan működő szakszervezet egyik bizalmija szerint azonban a Hankooknál
olyanoknak is munkába kellett állniuk a munkaszüneti napon, akiknek munkaköre ezt
nem indokolta. A szakszervezeti vezető szerint ráadásul nincs semmi biztosíték rá,
hogy a dél-koreai gyár kifizeti dolgozóinak a megfelelő pótlékokat, nem pedig a
"rendes túlórába" számítja be a tegnapi munkavégzést. A gyár vezetősége lapzártáig
nem kommentálta a hírt.
Korábban volt már példa hasonlóra többek között pünkösdkor és augusztus 20-án is
Dunaújvárosban. Szeptember végén az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi
Főfelügyelőség munkaügyi szabálytalanságok miatt nyolcmillió forint bírságot rótt
ki a vállalatra, 32 koreai dolgozó munkavállalói engedély nélküli
foglalkoztatásáért pedig 17 millió forint befizetésére kötelezte a Hankookot.
A magyar munkarendet és a munka törvénykönyvét sértő körülmények miatt kirótt
nyolcmillió forintos bírságot a cég tudomásul vette, nem él ellene jogorvoslattal.
A Hankook vezetése akkor ígéretet tett arra, hogy a jövőben ilyesmitől tartózkodik.
Igaz, a munkaszüneti napokon megkövetelt munkavégzést a cég szeptemberi
szánom-bánomjában sem nevesítette. Nincs érdemi előrelépés a szakszervezet által
követelt kollektív szerződés megkötésében sem Dunaújvárosban. A szakszervezet
október elején próbapert indított, mert a Hankook visszatéríttetné a dél-koreai
képzés költségeit azokkal az alkalmazottakkal, akik idő előtt mondanak fel a
vállalatnak.
Figyelemre méltó, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál továbbra sem
szándékoznak felülvizsgálni a dél-koreai cégnek nyújtott húszmilliárd forintos
állami támogatást. Sőt a gazdasági tárca a bíróság másfél hónapos döntése ellenére
sem hajlandó nyilvánosságra hozni a Hankook-szerződést.
Forrás: Magyar Hírlap
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 16:36:02, péntek
|
| |
| |
Még messze a lélektani határ
A bírálatok erősödnek a szocialisták között az alacsony népszerűségi mutatók miatt
Népszabadság - Szalay Tamás Lajos - 2007. november 2.
Hiába a tartósan alacsony népszerűségi mutatók, a szocialisták nem beszélnek lélektani határról. Viszont Gyurcsány Ferencet - épp a közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva - egyre erősebben bírálják.
"Nem az a dolgom, hogy a ciklus elejétől azt vizsgálgassam: miként is áll a népszerűségi mutatónk" - így fogalmazott Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök a 168 Óra című hetilap legutóbbi számában adott interjújában. A kormányfő hozzátette, hogy "abba kéne már hagyni a népszerűségi tablók előtti hajlongást, a kormányzás nem szépségverseny". Az interjúban Gyurcsány arra is emlékeztet, hogy az őszödi beszédben világossá tette frakciótársainak: nehéz út vár rájuk, és a párt húsz százalék körül fog állni.
"Kértem, csak azok támogassanak, akik ezt el is viselik. (...) Van, akinek fél év után elfogyott az ereje. Más egy év után kimerült. A többség azonban tudja, hogy gyötrelmes úton, de jó irányba haladunk. (...) Hogy a szocialista párt tizenvalahány hónap után kritizál (egyesek ennél is tovább mennek), nem tartom elfogadhatatlannak. De mindenkinek azt mondom: ha van jobb elképzelése, ne foszszon meg bennünket a lehetőségtől" - mondta a kormányfő.
Az áprilisi, 16 százalékos mélypont után augusztusig húsz százalékra küzdötte fel magát az MSZP, a mostani mérések szerint azonban, ha lassan is, de újra lefelé halad. A szocialisták jelenleg tizenhét százaléknyi, körülbelül másfél millió szimpatizánst tudhatnak maguk mögött. Ez igen kevés.
A Népszabadság a kormányfő közvetlen környezetéből úgy értesült, hogy Gyurcsány Ferenc évekre visszamenőleg ismeri az MSZP-t érintő százalékos adatokat, a ciklus első másfél éve után viszont - úgymond - "a helyén kezeli a dolgokat". Vagyis: nem von le tragikus következtetéseket. Ezzel együtt úgy értesültünk, hogy az MSZP-ben egyre többször és mind élesebben bírálják őt - épp a népszerűségi mutatókra hivatkozva.
- Amíg a két nagy párt támogatottsága közötti különbség nem éri el a lélektani határt, addig az eredmény visszafordítható. Ez az MSZP elemzései szerint azt jelenti, hogy a Fidesz támogatottsága a biztos pártválasztók körében tartósan nem haladja meg a 40 százalékos szintet, az MSZP pedig nem kerül huzamosabban 15 százalék alá - ezt Juhász Ferenc szocialista elnökhelyettes mondta májusban, egy egri találkozón. Hogy vajon valóban tizenöt százaléknál húzható-e meg a lélektani határ, és milyen következményekkel járna, ha az MSZP ezt valóban átlépné (pontosabban: alulmúlná), egyelőre nem tudni.
Nyakó István, az MSZP szóvivője lapunknak azt a Kovács László expártelnöktől származó szállóigét idézte, amely szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni.
- Nincs lélektani határ, hacsak nem arra gondolunk, hogy az MSZP-től elpártoló, de nem a Fidesznél kikötő tömegeket nem tudjuk újra visszacsábítani - fogalmazott lapunknak a szocialista Szabó Zoltán. A képviselő szerint a reformoknak nincs alternatívájuk, és akkor lenne igazán nagy a veszteség, ha félúton visszafordulnának. Hasonlóképp a reformok szükségszerűségét hangsúlyozta lapunknak Ujhelyi István alelnök is. "A pályáról nem akkor szoktuk lehívni a játékosokat, ha az ellenfél nagyon vezet, hanem, ha láthatóan már maguk is feladták" - mondta. Ujhelyi szerint nem a közvélemény-kutatási adatokból húzható meg a lélektani határ, hanem annál a pontnál, amikor az MSZP vezetői (és a kormány) feladják hitüket a reformokban - ez pedig elképzelhetetlen.
Szanyi Tibor szocialista képviselő, aki az utóbbi hetekben (ön)kritikus hangvételű nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet, azt mondta: a népszerűségi mutató csalóka, illékony. Inkább az elutasítottság mértéke jelent iránytűt. "A lélektani határok sem feltétlenül a számokban rejtőznek, hanem az időben. Azaz, ha egy párt tartósan alacsony népszerűségű, akkor, minél hosszabban találja magát lent, annál bajosabb a kilábalás. Igazi gond akkor van, ha a politikai irányválasztás helytelen. Az pedig a gazdasági és társadalmi statisztikákból derül ki" - nyilatkozta lapunknak.
Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint ahhoz, hogy komoly következtetéseket lehessen levonni, több mutató együttállása és tendenciája szükséges. Rámutatott, hogy a kormányzóképességi mutató például az MSZP-nek kedvez, s a két pártvezető megítélése gyakran ingadozik. A képviselő azt is hangsúlyozta: a szocialistáktól átmenetileg elpártoló szavazók láthatóan nem a Fidesz táborát gyarapítják, vagyis a reformoktól várt eredmény akár ugrásszerűen javíthat is az adatokon. Ennek első komolyabb mércéje a 2009-es európai parlamenti választás és a népszavazás lesz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 16:30:21, péntek
|
| |
| |
Révész Sándor: Ártatlanok pártja
2007. november 2. 09:54
MNO
Révész Sándor: Kire bízná a kedves olvasó a pénzét? Arra, aki egészen biztosan nem lopja el, vagy arra, aki nem egészen biztos, hogy ellopja? Minden párt eldöntheti, hogy azokra a normális polgárokra számít, akik az első lehetőséget választják, vagy azokra a hülyékre, akik a másodikat. Úgy néz ki: az MSZP döntött.
(Népszabadság, november 02.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 16:29:22, péntek
|
| |
| |
Csak a kormányzat nem elégedetlen
A civilek és a szakszervezetek összefognak a kabinet reformdühe ellen.
2007-11-01 22:20 Magyar Hírlap
Miközben a kormány rendívül bizakodó az egészségügybe áramló nemzetközi pénzek kapcsán, a civilek és az ellenzék olyan mértékű rombolást tapasztal, ami miatt részben összefogással, részben pedig tiltakozással válaszolnak.
Hét év alatt összesen 481 milliárd forintra pályázhatnak az egészségügyi ellátó intézmények december 3-tól az Új Magyarország fejlesztési terv keretében - mondta Horváth Ágnes egészségügyi miniszter. Ezzel lehetőség nyílik a jellemzően hátrányos helyzetű kistérségekben élők egészségügyi ellátásának javítására. Hatvan-nyolcvan település és környéke csaknem egymillió lakosáról van szó. Az egészségügyi infrastruktúra modernizálására 311 milliárdot, egészségmegőrzésre és munkaerő-fejlesztésre csaknem hatvanmilliárdot szánnak. A központi források mellett további 115 milliárd forint jut majd az egészségügy korszerűsítésére.
Első körben az alap- és a járóbeteg-ellátást javítják új szakrendelők építésével, a kevés aktív ággyal rendelkező kis kórházak szakrendelővé alakításával. A terv keretében az új kistérségi járóbeteg-szakellátók kialakítására és modernizálására 25 milliárd, az aktív kórházi ellátásokat kiváltó járóbeteg-szolgáltatás fejlesztésére 6,4 milliárd forint értékben pályázhatnak a 13500 főnél nagyobb lélekszámú kistérségek. A már működő, alapellátást végző rendelők és járóbeteg-szakrendelők átalakítására húszmilliárd forint jut. A terv kiemelten kezeli az Országos Mentőszolgálat mentésirányítási rendszerének 3,5 milliárd forint értékű korszerűsítését. A 2008 végéig tartó időszakban összesen 109,5 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást igényelhetnek az intézmények.
A nemzeti fejlesztési terv keretében a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma tízmilliárd forintból újíthatja fel az épületeit, a Pécsi Tudományegyetem kétmilliárd forintból bővítheti szolgáltatásait, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Kórháza 1,2 milliárd forintból alakíthat ki egy egyedülálló módszertani központot amelyben a betegek egészségügyi adatait dolgozzák majd fel.
"Elég lesz egy súlyponti kórház is Magyarországon" - reagált szándékolt cinizmussal Cser Ágnes, az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke Kincses Gyula egészségügyi államtitkár kijelentésére, aki azt mondta a minap: néhány év múlva csak a súlyponti intézmények lesznek életképesek a jelenlegi formában.
Cser szerint azért lenne elegendő "egy súlyponti kórház egy súlyponti államtitkárral", mert nem tudni, valójában mit takar a súlyponti kifejezés. Az érdekvédő egyébként október végén kapott választ Brüsszelből arra a korábbi beadványára, amelyben fölhívja az Európai Parlament petíciós bizottságának figyelmét: a magyar jogalkotásban - így az egészségbiztosításról szóló törvény kidolgozásakor is - rendre figyelmen kívül hagyják a demokratikus játékszabályokat. A grémium elrendelte a vizsgálat lefolytatását.
Nagyszabású civil összefogás van kialakulóban az egészségügy átalakítása kapcsán. Több szakszervezeti konföderáció is egyetért a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal két törvényt módosító javaslatával, azok parlamenti benyújtásával. A Munkástanácsok tömörülés már jelezte csatlakozását, a többi szakszervezeti konföderáció most alakítja ki álláspontját.
Bagóért adják a közvagyont
Nem érti Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa, hogy miért siet a kormány az új egészségbiztosítási rendszer bevezetését célzó törvény elfogadtatásával. Mikola kifejtette: a bonyolult tervezetet már jövő szerdára a parlament egészségügyi bizottsága elé terjesztik úgy, hogy a képviselők még meg sem kapták. A társadalmat mélyen érintő változtatásról is csupán egynapos parlamenti tárgyalást tartanak november közepén. "Értékváltásra és a társadalombiztosítás felmondására készül a kormány" - jelentette ki a politikus, hozzátéve: az 1500 milliárd forintos OEP-alapot a biztosítók kisebbségi magántulajdonosai "bagóért", 50-100 milliárd forintért kapják meg. Mikola sürgette: a kormány vonja vissza törvénytervezetét.
NEM-KIP-PT
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 16:27:07, péntek
|
| |
| |
Mikola: "Bagóért" fog elkelni az egészségbiztosítási pénztár
2007-10-31 16:56
Értékváltásra és a társadalombiztosítás felmondására készül a kormány -
reagált Mikola István
fideszes szakpolitikus sajtótájékoztatóján a kormány egészségbiztosítással
kapcsolatos törvénytervezetére.
Mikola István a parlament elé tegnap beterjesztett dokumentummal
kapcsolatban azt mondta,
hogy annak szövege a végrehajtási rendeletek hiányában "csupasz" és "nehezen
értelmezhető"
- olvasható a Fidesz honlapján.
"Hiába hangoztatja a törvény preambuluma, hogy tömeges kockázatvállalásra
épülő felelősségvállaló
rendszerről van szó, ez nem az" - hangsúlyozta a politikus, aki szerint
"a szándék azonban világos: értékváltásra készül a kormány és a
társadalombiztosítás felmondására".
Az Orbán-kormány egészségügyi minisztere meglepőnek nevezte, hogy a tervezet
az elmúlt hetek koalíciós feszültségei ellenére sem "puhult fel" és nem
tükrözi azokat a folyosói beszélgetéseket,
amelyeken kormánypárti politikusok egyértelműen utasították el az
egészségbiztosítás
privatizációjára irányuló törekvéseket.
Mikola elmondása szerint
"hamarosan árverésekre, toborzásra, licitekre kerül sor, amelyektől a
kormány 50-100 milliárd forint bevételt remél".
A politikus szerint ez az összeg az 1500 milliárd forintos pénzalaphoz
képest
"nem túlságosan nagy", vagyis - mint mondta - az egészségbiztosítási pénztár
49 százalékát végülis
"bagóért" fogja eladni a kormányzat - áll a legnagyobb ellenzéki párt
honlapján.
Várhatóan december végén fogadja el az Országgyűlés a kedden benyújtott
törvénytervezetet,
amely az új biztosítási rendszerről szól - mondta szerdai tájékoztatóján
Horváth Ágnes.
Az egészségügyi tárca vezetője szerint így tartani tudják a menetrendet:
január végétől pályáztatják a magánbefektetőket a biztosítási területekért,
ezt követi az előminősítés és tavasz végén indul
az új pénztárak tagtoborzása.
A tárca nem készített vészforgatókönyvet arra az esetre, ha a parlament nem
szavazná meg a javaslatot,
mivel erről koalíciós megállapodás született, amelyet mindkét kormánypárt
aláírt - mondta el a miniszter.
A témáról bővebben a Rájátszás műsorában szerdán 20.05-től, a műsort
csütörtökön 08.05-től ismételjük.
(FH) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-02 16:25:15, péntek
|
| |
| |
Török: Semmi nem veszélyezteti Gyurcsány Ferenc pozícióját
2007. november 2., péntek 10:32 InfoRádió
Az emberek az MSZP-vel és a Fidesszel is elégedetlenek, mert unják a közéleti
állóháborút, de ez nem jelenti azt, hogy szavaznának is egy esetleges új
pártra - erre a politikai hungarikumra mutatott rá az InfoRádiónak adott
interjúban Török Gábor politológus. A Vision Consulting igazgatója szerint
Gyurcsány Ferenc pozíciója egyre gyengébb, de az MSZP-nek 2009 előtt
biztosan nem érdeke leváltania a miniszterelnököt.
1
A közvélemény-kutatásokból világosan érzékelhető, hogy viszonylag régóta
elégedetlenek, bizalmatlanok az emberek a politikai elittel, a pártrendszerrel. A
pártellenes attitűd azonban a tapasztalatok szerint a választói magatartásban
nem jelenik meg, vagyis politikai következménye nincs - vélekedett az
InfoRádiónak nyilatkozva Török Gábor.
A Vision Consulting igazgatója szerint nem lehet kijelenteni, hogy a magyar
választók nagy többsége új politikai elitre vágyna, és a polgárok néha még a
nyugat-európai szintnél is jobban tudnak maguknak politikai erőt választani, ha
arra kerül a sor.
Magas a "belépési küszöb"
Ami egy esetleges harmadik erő megjelenésének esélyét illeti, Török Gábor
hangsúlyozta: a magyar politikai életben az úgynevezett "belépési küszöb"
nagyon magas nemzetközi összehasonlításban is. Egyrészt a parlamenti
küszöb öt százalék - ez "középmagasnak" számít -, de ami ennél fontosabb: a
választási rendszer azt is megköveteli, hogy egy-egy párt helyben is
mindenhol tudjon jelöltet állítani.
Ahhoz, hogy a politikában egy új erő sikeressé tudjon válni, olyan komoly
anyagi, személyi, szervezeti és politikai erő szükséges, amelyet a politológus
szerint a következő években aligha tud valaki - vagy valakik - vállalni.
Gyurcsány és a status quo
Ami Gyurcsány Ferencet illeti, a politológus úgy véli: a kormányfő körül
kialakult egyfajta status quo helyzet a koalíción belül. Gyurcsány pozíciója
lényegesen rosszabb most, mint korábban, de mivel az ellenzéke is
megosztott, a status qou rövid távon aligha fog megváltozni - hacsak nem
történik valami váratlan.
Török Gábor szerint legkorábban, 2009-ben lehet bármilyen változás a
miniszterelnöki poszton - ha lesz egyáltalán. "A koalíción belül a jelenlegi
helyzetben semmi nem veszélyezteti Gyurcsány Ferenc közjogi pozícióját - ami
azonban nem jelenti azt, hogy nincs ilyen szándék, vagy terv, hanem azt, hogy
ma mindenkinek az az érdeke, hogy a kormányfő a helyén maradjon" - tette
hozzá.
Nagykoalícióra nincs esély
Az azonban biztos, hogy az ellenzék addig, amíg nincs 194 parlamenti
képviselője, nem tud kormányt buktatni - hangsúlyozta Török Gábor. Az
ellenzék az új választásokig nem tud mást tenni, mint nyomást gyakorol, és
várja, hogy ennek lesz-e eredménye. "Erről szól minden, amit a Fidesz 2006
óta tesz."
Török Gábor úgy véli, a jelenlegi politikai légkörben nincs reális esélye egy
nagykoalíció létrehozásának. Hiába közkedveltek a kevésbé konfrontatív
politikusok, mint Kósa Lajos, Dávid Ibolya, illetve Szili Katalin, ha a
népszerűséget nem tudják konkrét pártpolitikai szavazatokra váltani.
Hanganyag: Herczeg Zsolt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3125
- e Hét: 8857
- e Hónap: 19968
- e Év: 173464
|
|
|
Online
