Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Felhívás
  2007-11-05 23:30:42, hétfő
 
  HAZÁNK FÜGGETLENSÉGÉNEK HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT

A Hazafias Magyarok Szövetsége, mint a magyar nemzeti értékek és érdekek hatékony védelmére szerveződött egyesület felhívja a Magyar Köztársaság minden állampolgárát, de különösen a társadalmi, érdekvédő, civil és egyházi szervezetek, valamint a pártok képviselőit, hogy követeljék Simon Peresz izraeli államfő Magyarország gazdasági eszközökkel történő elfoglalásáról tett nyilatkozata alapján az izraeli tulajdonú és/vagy izraeli érdekeltségű cégek és magánszemélyek magyarországi befektetései jogszerűségének felülvizsgálatát.
A kormánynak és az ellenzéknek egyaránt megvan a felelőssége, ha legmagasabb szintű diplomáciai kinyilatkoztatás által alátámasztott, egyértelműen ellenséges szándékú felvásárlás esetén hallgat, vagy éppen mentegetni próbálja az ellenséges, állami szuverenitásunkat aláásni akaró izraeli hivatalos álláspontot és stratégiát.
Annál is inkább így van ez, amikor nyilvánvalóan nem egyetlen stratégiai jelentőségű hazai cég részvényeinek ellenséges szándékú felvásárlási kísérletéről van szó, mint nemrégiben a MOL esetében osztrák részről, hanem egy egész országról. Aki az izraeli ellenséges szándékot nem hajlandó megakadályozni, sőt akadályt gördít azok elé, akik alkotmányos, törvényes jogaikkal élve mindent megtesznek a magyar nemzeti érdekek és értékek védelméért, hazánk függetlenségének megőrzéséért, az hazaáruló, s a törvény előtt kell felelnie tetteiért és mulasztásaiért.
Követeljük a Magyar Köztársaság Országgyűlése Nemzetbiztonsági Bizottságának a hazánk ellenséges szándékú izraeli felvásárlásának kivizsgálása tárgyában történő haladéktalan összehívását, az ügy nyilvános megtárgyalását.
Követeljük annak vizsgálatát, hogy az izraeli titkosszolgálat beépült-e a magyar nemzetbiztonsági szakszolgálatokba, s ha igen, a megfelelő, törvényes elhárító lépések haladéktalan megtételét.
Követeljük az izraeli érdekeltségű őrző-védő cégek működésének azonnali betiltását.
Követeljük az egész ügyészség tevékenységének teljes körű átvilágítását, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének, törvényességi felügyeletének helyreállítását.
Követeljük a hazai felelősök, a szuverenitásunk aláásásában közreműködő politikusok, közéleti- és üzletemberek megnevezését és hatályos törvényeink szerinti példás megbüntetését.
Követeljük az évek óta tartó izraeli felvásárlás eltusolásában bűnrészes sajtó érintett képviselőinek bíróság elé állítását és felelősségre vonását.
Követeljük hazánk izraeli felvásárlásának tényeiről - beleértve az off-shore cégeket is - a társadalom széleskörű tájékoztatását, az érintett cégek és személyek országunkból való kitiltását.
Követeljük a hazai és nemzetközi téren folytatott bolsevik antiszemitázó, fasisztázó, rasszistázó magyarellenes rágalomhadjárat haladéktalan beszüntetését, ill. megakadályozását, mely az ellenséges ország-hódító izraeli szándéknak ágyazott meg.
Amennyiben a magyar állam hivatalos illetékes szervei és képviselői a törvényes rend helyreállítása, Magyarország szuverenitásának megóvása érdekében nem teszik meg az Alkotmány által előírt szükséges lépéseket, törvényes polgári engedetlenségi mozgalmat szervezünk az őseink vére által áztatott szülőföldünk megmentése érdekében.
Engedetlenségi mozgalmunk neve ,,Tel-Aviv 180 fok - ahol igazán önmagad lehetsz" lesz, szemben a hazánk szívében megvalósítani akart, tízezrek befogadására alkalmas izraeli beruházás ,,Budapest 360 fok - ahol igazán önmagad lehetsz"- címével.
Az ország megszállóinak eme vállalkozását egy izraeli mesterlövésznő arcával reklámozták. A mi kampányunk arca egy ún. ,,magyar gárdista" lesz: Petőfi Sándor, akivel így üzenünk Peresznek és ellenséges szándékát a hazai hatalomban kiszolgáló ,,vad törzsi sovinisztáknak":

,,Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat!"

Kosd, 2007. november 03.


Sárdy Barbara Ifj. Hegedűs Loránt
alelnök elnök
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyűlöletbeszéd
  2007-11-05 21:26:07, hétfő
 
  Korábban is megestek indulatos kirohanások a politikai közbeszédben, de ilyesmire még nem volt példa: Gerő András történész nyilvánosan "beszari alaknak" nevezte a köztársasági elnököt. Az eset nyomán az elkövetőt Verebes István meginterjúvolta a közszolgálati televízióban, nem is akárhogy. Előrebocsátotta: számára világos, hogy koronás uralkodókat nem szokás durva jelzőkkel illetni, de vajon e védettség kijár a köztársaság elnökének is? Mármost e gondolat Eörsi Mátyástól (SZDSZ) ered.
Utoljára frissítve: 2007. november 5., 09:20 nyomtat küld

A közszolga az Eörsi-parafrázissal nyilván tisztázni kívánta, melyik oldalon áll. (Fölösleges volt, tudjuk.) Gerő leszögezte, ő nem először beszarizza az államfőt, s ez részéről jogos, hiszen Sólyom nem mert elmenni tavaly az ötvenhatos megemlékezésre. Sőt, tódította a műsorvezető, Romániában tartózkodott!

A történész nem igazította ki, hogy az március 15-én történt, inkább megismételte: Gyurcsány elég bátor volt odamenni, Kosáry Domokos is; Sólyom azonban "beszart". Eddig, nyomokban legalábbis, létezett valamiféle közszolgálati etika.

Emlékszem, amikor Kenedi János egy törvényt "elcseszettnek" minősített, a műsorvezető jelezte, hogy rosszalja e kiszólást. Midőn szegény Paudits Béla kiborult és káromkodott, a műsorvezető rendre intette. Mikor Kern András buzinak nevezte Friderikusz Sándort, azonnal megszakították az adást, pedig a showman messze nem közjogi méltóság.

Ám Verebes nem kiáltotta el magát, hogy jaj, micsoda malőr, húzzuk le a rolót, csak mélán szuszogott tovább. Aztán jelezte, sajnálatos kötelessége föltenni egy kérdést; s amint Gerő ezt atyai mosollyal megengedte, elindított holmi döcögő körmondatot (közben kissé elbóbiskolt), amelynek lényege az volt: nem lehetséges-e, hogy Sólyom mégis bátor egy kicsit? Gerő így kicsaphatta az aduászt: Sólyom elég bátor "bazsarózsákat védeni", de egy szava sincs, amikor a tüntetők "zsidóznak a pesti utcán"; a holokausztot pedig egy beszédében "mítosznak nyilvánította".

Hát innen fúj az őszi szél. Gerő András mellékállásban az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című periodikát szerkeszti. Ezt az időszaki borzalmat egy soviniszta szabadkőműves-páholy, bizonyos B'nai B'rith adja ki - állami támogatással! - a magyar polgárok lenácizása céljából. Gerő legutóbb épp itt tette közzé azt az arcpirító hazugságot, miszerint minden negyedik magyar antiszemita.

A következő számban valószínűleg szerepel majd Sólyom László is mint cégéres holokauszttagadó. S jól ismerjük az asszociációs láncot: holokauszttagadó, antiszemita, kriptonáci. Egyébként az államfővel szembeni mocskolódást először épp egy gyűlöletbeszédről tartott liberális fórumon eresztette meg a történész.

S tudják, a gyűlöletbeszéd-törvény miért került ismét terítékre? Mert valaki lezsidózta Gyurcsányt. Abból, hogy egy ismeretlen alak a pesti utcán zsidónak nevezte a kormányfőt, európai botrány kerekedett; az esetről Brüsszelben - Magyarországot megszégyenítve - hosszan szónokoltak a felháborodott liberálisok. Aztán kamerákkal ellenőrizték, hogy ki, milyen lelkesen tapsol a teremben. De azon, hogy egy közszereplő magyarok millióit rágalmazza, s ugyanő a köztársasági elnököt az adóforintjainkból fenntartott köztévében "beszari alaknak", végső soron holokauszttagadónak minősíti, az úgynevezett baloldal egy másodpercre sem akad fenn.

Gyurcsányt az utcán zsidózni, gyűlöletbeszéd; Sólyom Lászlót a köztévében nácizni, politikailag korrekt. Ismét átszakadt egy gát. Ha az esetnek nem lesznek súlyos következményei, abból a szabad szájú (ál)demokraták azt a következtetést fogják levonni, hogy számukra bármilyen aljasság megengedett.

(Balavány György, Magyar Nemzet)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden magyar bűnöző?
  2007-11-05 19:24:32, hétfő
 
  KAPU
2005.09.

http://www.humanrightscenter.net/borton/dokumentumok.php

Minden magyar bűnöző?

Dudáltak az autók megállás nélkül, kettő majdnem ütközött is. Alig tartják be a fontosabb közlekedési szabályokat Belgrádban. Amúgy csendes délelőtt volt, gyalogos alig sétált a kormányzati negyedben. Egyszerre feltűnt a Reszavszka utca végében az égszínkék Citroën rabszállító furgon.

- Jönnek. Biztos, hogy őket hozzák - mondta izgatottan Ilona.

Feszültség látszott a szülők arcán. A rabomobil felhajtott a járdára, a két megtermett, mogorva tekintetű őr kiszállt, majd egyikük kinyitotta a guruló zárka ajtaját.

- Árpi! - kiáltott oda István, ahogy meglátta a fiút.

- Ne kiabálj, te! Még bajuk lehet belőle - csendesítette felesége, Ilona.

A 10 évnyi börtönre ítélt Horváth Árpád megbilincselve állt Szerbia-Montenegró Felső Bíróságának bejárata előtt, és mereven bámulta a rabszállítót, amíg az őrök intézték a belépést. István kiabálását hallotta, de tudta, nem szabad odanézni. A megbilincselt Árpád édesapja, Horváth Tibor szótlanul állt mellettem.

Aztán a 11 és fél év fegyházra büntetett Uracs Józsefet is kiszállították a Citroën furgonból. Őt édesanyja nem tudta elkísérni a másodfokú tárgyalásra Belgrádba, mert nem volt elég pénze. Az öt temerini magyar vádlottból ketten jelentek meg személyesen a további sorsukat eldöntő másodfokú tárgyaláson: a tizenkilenc éves Horváth Árpád és a huszonkilenc esztendős Uracs József. A többiek, Máriás István (21 éves, 15 év börtönre ítélték), Illés Zsolt (25 éves, 13 évet kapott) és Szakáll Zoltán (24 éves, tizenegy és fél éves büntetésre ítélték) nem utaztak a szerb fővárosba. Ügyvédeik így látták jónak. Nem sokkal később megkezdődött az öt magyar elítélt másodfokú tárgyalása.

A zavaros éjszaka

Az öt, első fokon összesen hatvanegy év börtönre ítélt magyar nemzetiségű fiatalember 2004 június 26-a óta ül Szerbia különböző börtöneiben. Előző éjszaka városukban, a szerbek és magyarok által immár szinte egyazon arányban lakott Temerinben mulatoztak. Korábban csak részben ismerték egymást, ám például Horváth Árpád és Máriás István már régi jó barátok voltak. Ahogy a többi szerb és magyar fiatal, így az öt elítélt is a temerini városközpontban, a piacteret körülölelő kocsmákban, diszkókban szórakoztak. Ugyanezt tette az újvidéki szerb fiatalember, a harmincnyolc éves, Petri becenéven ismert Zoran Petrovics. Ő több szórakozóhelyet végigjárt az este. A temerini Evergreen nevű klubból erőszakos viselkedése miatt (a szemtanúk állítása szerint mindenkivel kötözködött, elvette az ott szórakozók italát és cigarettáját) kidobták. Megfordult a csak szerbek látogatta mulatóban, a Milanóban is, majd betért a Kaja nevű bárba. Ezt a helyet a temeriniek a kábítószerélvezők és drogterjesztők törzshelyének tartják. Miután innen is távozott (vagy kitessékelték, ezt nem tudni), a piactér felé vette az irányt. Ott került szó- majd ütésváltásba a magyar fiatalokkal, akik az árusító standokon italoztak. A szemtanúk szerint Zoran Petrovics igen erőszakosan viselkedett, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül belekötött mindenkibe, és a fiatal lányokat is molesztálta. Mikor a magyar fiatalok szó- és ütésváltásba keveredtek Petroviccsal, a sértett a támadók magyar édesanyját is szidalmazni kezdte.

A verekedés során Zoran Petrovics súlyos, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az öt magyar fiúért már hajnalban jelentkeztek a rendőrök, akik kérték a - még akkor is bódult - fiatalokat, hogy öltözzenek át, mert ruhájukra szükség lesz a vérmintához. Az újvidéki bíróság Zdenka Sztakics bírónő elnökletével, gyilkossági kísérlet vádjával a fiatalokat összesen hatvanegy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, amit a magyarok az újvidéki és a mitrovicai börtönben töltenek a mai napig is.

A sértett, Zoran Petrovics sérüléseiből felépülve hasonló sorsra jutott. Előbb késsel próbált alkoholt rabolni egy élelmiszerboltból, amiért rövid időre börtönbe került. Kevés időt töltött szabadlábon, nem sokkal kiengedése után újfent erőszakos rablásért került fegyházba.

Magyar hóhérok

Verekedésért ilyen mértékű börtönbüntetést még soha nem szabtak ki Szerbia-Montenegróban. A boszniai szerb Biljana Plavsics háborús bűnök elkövetése miatt kapott tíz évet. A Legija (légiós) ragadványnéven ismert Milorad Ulemek egykori vörössapkás parancsnokot (későbbi bérgyilkost, aki bűnösnek találtatott Zoran Djindjics egykori miniszterelnök meggyilkolásában is) négyszeres gyilkosságért ítélték el tizenöt évre. Egy újvidéki sorozatgyilkost szintén tíz évre büntettek.

Dr. Bozóki Antal újvidéki ügyvéd nem vett részt a fiúk védelmében, de a szerb jogrendet ismerő szakértőként készséggel elmondta a véleményét:

- Mint minden nemzetiségi vagy egyéb alapokon megtörtént verekedés, úgy ez is mélységesen elítélendő. Ám ez az eset több érdekes kérdést vet fel. Például, hogy az újvidéki bíróság miért úgy értékelte és tárgyalta az ügyet, mint gyilkossági kísérletet. Hasonló esetekben súlyos testi sértés szokott lenni a vád. Ám ez az elsőfokú ítélet még így is megdöbbentő, ha gyilkossági kísérlet a vád, akkor sem reális a fejenként tíz-tizenöt év fegyház. Mindenkit megdöbbentett az elsőfokú ítélet - mondta Dr. Bozóki Antal.

A szerb sajtó az elmúlt több mint egy esztendőben kirívóan nagy terjedelmet szentelt az ügynek.

A Svedok című lapnak nyilatkozó szerb történész, Jovan Pejin például ugyanolyan véres nacionalista cselekedetnek tartja a fiúk tettét, mint a magyar csendőrök újvidéki bevonulásakor kivégzett szerbek megölését, és szeretné, ha fejenként legalább negyven év börtönt kapnának a magyarok. A Kurir című bulvárnapilap több írásában is gyilkosoknak, hóhéroknak és elvetemült állatoknak nevezte a magyar fiatalokat, a lapnak a kórházi ágyról nyilatkozó Zoran Petrovics pedig azt mondta, "keresztényi módon mindent megbocsátott a hóhérainak".

Az összes szerb orgánum a kórházi ágyon fekvő, lábadozó Petrovicsról közölt fotót. A Svat című bulvárjellegű havilap megírta, Zoran már jó tíz éve a heroin és az alkohol rabja, eddig négyszer volt elvonókúrán, és Hepatitis C betegsége van. A tényekhez tartozik még, hogy az újvidéki főügyész, Hrubenak Joakim szintén legalább fejenkénti negyvenéves börtönbüntetés kiszabására kérte a bíróságot, és állatoknak nevezte az elkövetőket, akiket szerinte nem is lehet igazán büntetni.

A börtönben

Illés Zsolt Újvidéken kezdte meg büntetésének letöltését, őt később - minden indok nélkül - áthelyezték a bosnyák határ melletti Mitrovica büntetésvégrehajtási intézetébe. A többiek Újvidéken vannak, de Horváth Árpádot pár hónapja gerincbántalmai miatt átszállították egy belgrádi kórházba. A fiatalok egészségi állapota az elmúlt hónapokban jelentősen megromlott. Erről a szülők csak felületesen győződhetnek meg, mert a havi látogatások mindössze hét-nyolc percig tartanak, az ügyüket érintő kérdésekről nem társaloghatnak, és szigorúan tilos magyarul beszélniük. A bírónő, Zdenka Sztakics több alkalommal - minden indok nélkül - megtiltotta a látogatást.

Az egyik fiúnak sikerült kijuttatnia egy cenzúrázatlan levelet a börtönből. Ebben leírja, a börtönőrök már első nap nagyon elverték mindannyiukat. A verések, rugdalások mindennaposak a börtönben, és az őrök természetesen szóvá teszik nemzetiségüket is. A fiú, aki a levelet írta, a szemeire mért ütésektől már szinte semmit nem lát, és a veséit is lerugdosták. "A bal szememre még a fényt sem látom, a jobbra is csak hatvanöt százalékot. Pontosan meg tudnám nevezni az őröket, akik ezt tették velem, de most még nem teszem" - írta. A levélben a fiú utalt rá, hogy más egyéb úton nem üzenhet szeretteinek. A levelet a szülők eljuttatták Raszim Ljaljicsnak, Szer-bia-Montenegró kisebbségügyi miniszterének, aki azóta sem reagált rá.

A szülők

A Temerin környéki termőföldek a legjobbak az egész Délvidéken. Manapság kevésbé erről híres a város és környéke. 1999-ben hangzott el sokszor Temerin neve szerte a világban, mert a NATO-erők grafitbombákkal tették tönkre a közeli áramelosztó rendszert, amely a környék áramellátását biztosította. Mostanában a magyarverések miatt került középpontba a város. Szabadka után itt van a második legtöbb bántalmazás, melyet magyarok kárára követtek el. Az elmúlt években több ezer koszovói és boszniai szerb menekült telepedett le a városban, akik alaposan felborították az 1945-ig színmagyar város etnikai arányát. A magyar szülők nem szívesen engedik el szórakozni fiatalabb gyermekeiket. Temerinben veszélyes magyarnak lenni. Az öt elítélt fiú hozzátartozói is félnek, immár több mint egy éve egyfolytában fenyegetésekkel kell szembesülniük. Elmondásuk szerint házukat ismeretlen autókból többször is lefilmezték, és fenyegető leveleket kapnak. Egyet megmutattak. Ezt gyermekes jellegű kézírással írták és benne foglaltatott, hogy Petőfitől Kaszáig minden egyes magyart karóba kell húzni. A szülők elmondása szerint mindannyian kaptak hasonló fenyegetéseket, ugyanazzal a kézírással. Már beszélgetésünk elején leszögezték, ők csak az igazságot akarják, fiaik tettét ők is mélységesen elítélik, de csak azért büntessék őket, amit valójában elkövettek.

Máriás István, Máriás Ilona, Horváth Tibor, Horváth János, Kabács János és Uracs Jozefina szeretnék, ha a közvélemény megismerné azokat az elhallgatott részleteket is, melyeket ők tudnak, és végre kiderülne az igazság. Elmondták, ők úgy tudják, Zoran Petrovics amikor a kérdéses éjszakán megjelent Temerinben, lakhelyén, Újvidéken már túl volt egy nagyobb verekedésen. Egy magánházból is kitessékelték, mert provokálta a helyieket, és családi ügyekbe avatkozott. Temerinben az Evergreenből szintén kidobták, mert alkohol és drog hatása alatt beleivott mások italába, elszívta idegenek cigarettáját, s aki ezt szóvá tette, annak vagy az anyját kezdte el szidni, vagy az italába köpött bele. A Kaja nevű szórakozóhelyről is kidobták, ezt követően ment a piactérre. Először Szakáll Zoltánba kötött bele, és dulakodni kezdtek. Kisebb ütésváltás után otthagyta Szakállt, és a piactéri padoknál Máriás Istvánba kötött bele, így tőle is kapott néhány pofont. Hangoskodtak, és Petrovics a magyarokat szidta. Az egyik szülő szerint ekkor Illés Zsolt odaszólt: "Ha a magyarokat szidja, akkor az én nevemben is adj neki két pofont!". A szülők szerint ekkor ennyiben maradt a dolog, de Petrovics nem nyugodott, és a piactéren bóklászó lányokba kötött bele, fogdosta is őket, majd a magyarok édesanyját kezdte el újfent szidni. Máriás István ekkor utánament, és közölte vele, vonja vissza a magyarokra tett sértő megjegyzéseit. Erre Zoran nem volt hajlandó, újabb verekedés tört ki a részeg fiatalok között. Később Petrovics alsónadrágra vetkőzött, és újból a lányokat kezdte el zaklatni, mire a lányoktól is beszedett néhány pofont. Aztán valószínűleg ekkor esett ki nadrágja zsebéből egy zacskó kábítószer (nyugtatók és extasy tabletták), melyet az őt körülálló fiatalok rögtön összekapkodtak. A szülők szerint ez a tény (melyre több tanú is van) az eljárás alkalmával kimaradt a jegyzőkönyvből. A hozzátartozók szerint egyébként ekkor érkezhetett a piactérre Horváth Árpád, barátnője oldalán. Újabb dulakodások kezdődtek, ezt ötven-hatvan fiatal nézte végig. Horváth és Máriás időközben távoztak a helyszínről. A szülők szerint nem tudni, hogy fiaik vagy mások okozták a súlyos sérüléseket Petrovicsnak. Elhallgatott ténynek tartják, hogy az áldozat mellett hosszasan időzött egy nagy fekete autó. Hogy ezalatt mi történt, arra továbbra sincs válasz.

Másnap tíz körül jelent meg a rendőrség letartóztatni a fiúkat. A hozzátartozók szerint a rendőrparancsnok később kijelentette: "Akár tizenötöt is bevihettem volna". Nincs rá magyarázat, miért éppen őket vitték be. A fiúkat ügyvéd jelenléte nélkül a hivatalos verzió szerint kihallgatták, vér- és vizeletmintát vettek tőlük. A hivatalos jelentés szerint mindegyik srác 0-s vércsoportú, miközben például Horváth Árpád vércsoportja RH+. A vizeletmintákból minimális mértékű alkoholt mutattak ki, holott mind az öten nagyon részegek voltak, egész éjszaka sört, bort és pálinkát vegyesen ittak. Árpád édesapja és nagyapja szerint a fiú reggel annyira nem volt tudatánál, hogy azt se tudta, hol van, amikor jött érte a rendőrség. A bíróság nem akarta elismerni, hogy a fiúk alkohol vagy drog hatása alatt voltak az éjszaka, pedig bekísérőik is elszólták magukat, mondván a srácokat állapotuk miatt aznap kihallgatni sem tudták. A tárgyalás során a bíróság azt is elutasította, hogy a fenti kijelentést tevő rendőrt tanúként meghallgassák. Zoran Petro-vics esetében figyelembe vették, hogy a férfi visszaeső kábítószer-élvező, és a kérdéses időpontban is alkohol hatása alatt volt. Hiányolják továbbá annak a paradoxonnak a feloldását, miszerint ha Petrovics végbelébe a vádlottak egy hatalmas botot dugtak fel, akkor miként lehetséges, hogy Zoran másnap már ülve beszélgetett a kórházi ágyon Raszim Ljaljics kisebbségügyi miniszterrel. Furcsállják továbbá, hogy Petrovicsnál semmilyen irat nem volt, amikor megtalálták, és törött állkapcsa ellenére (emiatt gyakorlatilag beszélni sem tudott), bizonyítottan erősen bódult állapotban igazolni tudta magát. A gyilkossági kísérlet vádiratában le van írva, hogy a tettesek az áldozatot levizelték és meg is égették. A szülők szerint Petrovicson se égési, se vizeletnyomokat nem találtak a szakértők.

A szülők szeretnék, ha az elhallgatott tények kiderülnének. Ugyanez vonatkozik szerintük az eset "körítéseire" is, mert túl sok politika van az ügyben, és fiaikat is politikai okból ítélték el igen súlyosan és verték meg naponta a börtönben. A szerb sajtó elhallgatta például Zoran Petrovics politikai múltját, aki a Vajdasági Szociáldemokrata Liga temerini titkára volt. Továbbá, hogy az eset felfokozott belpolitikai hangulatban, a szerb elnökválasztás, a Borisz Tadics-To-miszlav Nikolics párharc napján történt. A radikálisok köreiben gyorsan elterjedt a hír, hogy Zoran Petrovics a kórházban életét vesztette, így Seselj vajda követői Újvidéken ezerötszázan összegyűltek, és megindultak Teme-rin felé elégtételt venni a magyarokon a szerb férfi - állítólagos - haláláért. A szerb titkosszolgálat és a rendőrség szerencsére hírét vette a pogromkísérletnek, és megakadályozta a radikálisok tervét, ami ha sikerül, beláthatatlan következményei lettek volna. Még a kocsmárosok és a buszsofőrök is rendőrök voltak aznap Temerinben.

Belgrád, másodfok

A megbilincselt fiúkat bekísérték, a mogorva őrök körülállták őket. Közben megérkezett B. Tóth Elvira, a Magyar Szó belgrádi tudósítója, lassan fel kellett menni, mert délre volt kitűzve a hivatalosan nyilvános tárgyalás. Az esetleges kellemetlenségeket megelőzendő inkább nem lobogtattam magyarországi sajtóigazolványomat a papírokat ellenőrző biztonsági őrnek, ám ő így is problematikusnak találta jelenlétemet (annak ellenére, hogy valótlanul azt mondtam neki: Horváth Árpád magyarországi rokona vagyok), mondván, hogy csak a legközelebbi hozzátartozók mehetnek be (az amúgy elvileg nyílt) tárgyalásra. Végül engem beengedett, ám a némileg naivan sajtóigazolványával próbálkozó Magyar Szós kolleganőt nem. Ő csak hosszas huzavona után és félórás késéssel ülhetett be a tárgyalásra. (Újvidéken, az elsőfokú tárgyaláson érdekes eset történt. Petrovics édesanyja - amint bekísérték az öt vádlottat - elkezdett kiabálni, hogy minden magyar bűnöző - és jasenovac példáját emlegette -, mire Sztakics bírónő kiürítette az egész termet.). A szerb igazságszolgáltatás rendje szerint a tárgyaláson az öttagú bírósági tanács ismertette a fellebbezések tartalmát. Hallhattuk, hogy Hrubenak Joakim újvidéki főügyész továbbra is állatoknak tartja a vádlottakat, és további súlyosbítást szeretne. A védőügyvédek és a szülők a per újratárgyalását szeretnék, a gyilkossági kísérlet testi sértéssé minősítését, és az elfogult Zdenka Sztakics bírónő helyett másik bírót. Elvárják, hogy az új eljárásban vegyék figyelembe az orvosok és a tanúk kijelentéseit, vallomásait és a tárgyi bizonyítékokat. Feleljen mindenki, aki az eljárás során tévedett, beleértve a rendőrséget és a községi (ez Szerbiában a járás megfelelője) elnököt is.

Ítéletet nem mondtak, a hozzátartozók egy-két hónap múlva kapják csak meg a másodfokú eredményt, levélben. Addig a fiúk továbbra is Szerbia-Montenegró különböző börtöneiben raboskodhatnak, a szülők pedig kíváncsian várják, igazságos ítéletet hoznak-e. Ha nem, hajlandóak a végsőkig elmenni. Immár segítséget ígért nekik az Amnesty International, a Helsinki Emberjogi Bizottság, a Londoni Királyi Bíróság (Londonba a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai vitték el az ügy iratait és a börtönben brutálisan bántalmazott fiú levelét) és a Magyarok Világszövetsége, valamint számos egyéb civil szervezet. A vajdasági magyar pártok vezetői koncepciózusnak tartják az ügyet, amely szerintük arra szolgál, hogy még jobban megfélemlítsék a délvidéki magyarságot.

Horváth Ádám
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Inkább a pacsirtát választom
  2007-11-05 12:53:11, hétfő
 
  Inkább a pacsirtát választom, mert az ő éneke a szabadság szimbóluma és nem a halálé, mint a tövismadár éneke.

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."

/Colleen McCullough: Tövismadarak/

Mielőtt siet valaki azt mondani erre, hogy milyen szép, kérem gondolja át, hogy mennyi elkeseredett, boldogtalan ember van a környezetünkben, akik naponta elgondolják önnön kezükkel kioltott életüket. Vagyis, az ÖNGYILKOSSÁG gondolatát naponta megpróbálják némi értelmet keresve életüknek, elhesegetni.
Az ÖNGYILKOSSÁG ISTENNEK EGYÁLTALÁN NEM TETSZŐ!!!
Aki ennek az ellenkezőjét állítja, nem ismeri a Szentírást!!!
Szeretnék segíteni mindazoknak, akik naponta elveszítve az életük értelmének reménységét, hogy kell lenni minden reménytelennek tűnő élethelyzetben a megoldásnak.

Először is, soha ne felejtkezzünk meg Istenről!!! Legyünk vele állandó kapcsolatban és néma imával kérjük a segítségét.

A problémánk, a tragédiák LEHETSÉGES MEGOLDÁSAIRA ÖSSZPONTOSÍTSUNK, ne a bajtól és bánattól való rettegés töltse be életünket!!! (Konrad Lorencz-től tanultam ezt a gondolatot.)

Ne féljünk a haragunkat arra irányítani, aki esetleg a bánatunk, tragédiánk okozója...

Soha ne a vétleneket bántsuk, mert ők ott vannak "kéznél" és ők úgysem fognak
visszabántani. Ez nagyon igazságtalan lenne pont azokkal szemben, akikre esetleg számíthatunk a bajban!!! És, főleg, ne forduljunk önmagunk ellen!!!

Ne a "tövises ágat" keressük, amelyikre "felnyársalhatjuk" magunkat, hanem a nyíló virágot, a zöldellő füvet... stb. Inkább, ölelj át egy fát és maradj úgy, mígnem érzed, hogy visszatér beléd a LELKIERŐ...

Mert a LÉLEK erejével tudsz a bánatodon, a tragédiád miatt érzett kétségbeeséseden úrrá lenni.

Ebben csakis Isten segíthet!

(Nem kell feltétlen emberi tekintélyekhez rohangászni tanácsért! Főleg nem olyanhoz, aki elbújik egy másik tekintélyes ember mögé! Mint pl. Dr.-nék...)


Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe a tövismadár daláról.
És, hogy végre megszabaduljak a haldokló madár látványától, ami - az idézett szöveg hatására megjelent lelki szemeim előtt - leírom egyik kislánykori élményemet, amit nagyapával és egy gyönyörűen trillázó PACSIRTÁVAL éltem át évekkel ezelőtt...

SZÉNAHORDÁS ÉS PACSIRTA-TRILLA

A nyár vége-felé ugyanazzal a módszerrel, mint a szalmát - hordták be a téli takarmánynak való szénát. Volt a legelőnek mindig egy olyan része, ahol nem legeltettünk azon a nyáron.
Ez, többnyire a Bakér partján és környékén volt. Itt, bizonyos rendszerességgel - attól függ mekkora volt a szárazság - lekaszálták- és szép rendbe, majd kazalba hordták a füvet.
Ez volt csak izgalmas mozzanata gyerekkoromnak! Csodálatos volt megtapasztalni, hogy micsoda nyüzsgő élet költözött ezekbe a száradó rendekbe! Éppen ezért, nagyon óvatosak voltak a szénahordók - nehogy szétdúljanak egy-egy madárfészket, vagy még időben szóljanak a macskának, ha egérfészekre bukkantak. Gyönyörű gyíkokat láttam villámgyorsan elszaladni, amint a biztonságos búvóhelyül szolgáló széna hirtelen eltűnt felőlük. Láttam "félelmetes" sikló sietős, kígyózó tovasiklását.
Ilyenkor mindig megnyugtattak, hogy: - "Nem kell félni, mert nem bánt! Ez nem kígyó, hanem sikló! Jobban fél tűled, szőgény, mint té tüle!"
Láttam fészkéről felröppenő madárszülőket, "akik" halált megvető bátorsággal, zuhanórepüléses fejcsippentéssel próbálták elüldözni a "betolakodókat". Ezek körül a fészkek körül mindig hagytunk egy kis szénát, mondván: - "Ezek a madarak és majd a felnövekvő fiókáik szödik össze a sok férget a gyümölcsfákról, így segítve az embernek. Isten Édenkertjében minden élőlénynek mögvan a maga dolga..."

Akkor még nem tudtam, hogy egy életre szólón magamba szívhattam azokat az illatokat. Lelkem láthatatlan "fényképezőgépével" rögzíthettem a méh- és rovarzümmögéses, színes pillangós rétet; a kék égen úszó bárányfelhőket; a hirtelen kitörő nyári záporesőket, amint a szikes talajon, a repedésbe befolyó víztől pillantok alatt életre kelt a természet. Láttam a Bakérban kikelő ebihalakat és azt: hogyan lesz belőlük béka. Láttam a víz fölött szálló csodálatos szitakötőket, a víz felszínén úszkáló rovarokat, vízipókokat...

Soha nem felejtem el, amint nagyapa egyre gondterheltebben meg-megállt munka közben. Előttem van, amint egy alkalommal letörölte a verejtéket homlokáról és azt mondta, miközben felnézett a magasban trillázó pacsirtára:
- "Ez is csak fönt a magosban, az Úr szabad egiben TUDJA mondani a magáét!"

Ekkor vált számomra a ,,MAGASSÁGOS ÉGBEN" TRILLÁZÓ PACSIRTA a SZABADSÁG szimbólumává.

BMI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Goethe:
  2007-11-05 12:26:01, hétfő
 
  "Ha rombadőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szeretlek
  2007-11-05 12:23:53, hétfő
 
  Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik széjjel szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb Úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.

Gérecz Attila

(Gyűjtő, Kisfogház, 1954. júl.)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fogd a kezem
  2007-11-05 12:21:48, hétfő
 
  (Fohász Mesteremhez)

Fogd a kezem, míg botladozva járok,
Az út is görbe, s még sötét van körben,
Ne hagyj földre esni, nehogy fájjon a
Föld szemgödre, ne hagyjuk sírni,
Kérlek, taníts meg járni a fellegekben,
Ahol az angyalok repülnek csendben,
Békében. Harsona szól, semmi terror,
Véget nem érő jajsikoly, sem kettétört
Kenyérből csorgó fájdalom.
Csak a csend vigasztal s a felhő,
Miben fáradt lábam megmosom.
Nem akarok járni, bokáig vérben
Gázolni. Repülni szeretnék, ha
Lehet, magasra, még magasabbra,
ne érezzem a gyűlölet irtózatos bűzét.
Ne lássam csontvázak egymásra rakott,
Hatalmas fehér hegyét. El innét!
De hová mehetnék?
Fogd a kezem akkor is, ha járni tudok.
A másikban fogd a másikét, s ő a másikét.
S ha körbeértünk a Földön, s
Megfogják a kezem, hatalmas erő,
Mely összegyűlt annyi emberből,
Megöli a gonoszt, s menekül a Földről.
Helyette Földre szállnak az angyalok,
Béke lesz. Nem csak álmok.

(Zsiga Lajos)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megosztom veled...
  2007-11-05 12:17:43, hétfő
 
  Mondd hány embert ismersz?
Mondd ki gondolatod!
Milyen az a szépség
Mit cipelsz utadon?

Arcokat, vágyakat, tüzet
és gyárakat kocsmát és
lányokat, barátaim a
szerelmet, a szerelmet
mennyire, hány napra őrzitek meg?

Örökre megőrzök mindent.
Örökre megőrzök mindent.
Megosztom veled.
Megosztom veled.

Örökre megőrzök mindent,
Örökre megőrzök mindent,
Megosztom veled
Megosztom veled

Szomorú ablakban
hervad a tekintet
Indulnak a házak;
erdőkbe, merőkre

Álmodni, nyújtózni,
szellőzni, ölelni,
rázkódni, pihenni...
Barátaim a nyugalmat,
a nyugalmat mennyire,
hány napra őrzitek meg?

Örökre megőrzök mindent.
Örökre megőrzök mindent.
Megosztom veled.
Megosztom veled.

Örökre megőrzök mindent
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled.
Megosztom veled.

Vádolom a közönyt.
Szorít a rejtelem.
Arcunkat fátylazza,
fékez a kényelem

Éltető jó reményt,
hitet és szenvedélyt,
gyávákat, bátrakat;
barátaim a fegyelmet,
a fegyelmet mennyire,
hány napra őrzitek meg?

Örökre megőrzök mindent
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled.
Megosztom veled

Örökre megőrzök mindent
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled,
Megosztom veled.

Minden puskacsőben
szorong a hallgatás.
Hallgat a puskacső,
erjed a szorongás.

Utadon fegyelmet,
nyugalmat, szerelmet
és a csönd fölemel
Barátaim a világot,
a világot, mennyire
hány napra őrzitek meg?

Örökre megőrzök mindent
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled,
Megosztom veled.

Örökre megőrzök mindent
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled,
Megosztom veled

Örökre megőrzök mindent,
Örökre megőrzök mindent
Megosztom veled
Megosztom veled.

Örökre megőrzök mindent,
Örökre megőrzök mindent,
Megosztom veled
Megosztom veled.

Dinnyés József
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Narancsos széldzseki...
  2007-11-05 12:02:51, hétfő
 
  Be kellett bumlizni a városba. Muszáj volt az egy hete leadott fellebbezésemet visszavonni. Egy hét kellett ahhoz, hogy megadjam magamat a ,,Sors"-omnak és beletörődjek abba a megváltoztathatatlan ténybe, hogy soha, de soha nem lehetek igazán FÜGGETLEN, SZUVERÉN EMBER!!!!

Szóval, elindulnék végre.
Lányom a kertben - karján kicsi fiával - szól, hogy
- csúnya felhő közeleg, masszív esernyőt vigyél magaddal.
- Betettem a táskába még egy széldzsekit is!
Mondom, majd puszit adunk egymásnak, bátorításul.

A busz, pont elhaladt a házunk előtt, amikor kilépek a kapun. ,,Legalább 20 perc, mire jön a másik" - morgonckodok magamban.
A buszmegállóban egy idő után elunom az álldigálást, muszáj járkálni...le-föl, mint oroszlán a ketrecben.
Aztán, megpillantom az ismerős srácot és rámosolygok. Olyan pozitív kisugárzása van, hogy öröm mindig a vele való találkozás. Csakhogy a srác bringával van és a kezével int, pontosabban az ujjaival, mert nem engedheti el a kormányt. Nagy a forgalom ezért, szlalonoznia kell a négy és hatkerekűek között. És ő is visszamosolyog! De milyen kedvesen! Na, már ezért a mosolyért és integetésért is érdemes volt elindulni...

Aztán a busz még mindig nem jön...
A nagy sötét felhő, viszont pont fölöttünk landol, majd megnyitva csapjait, nagy kövér cseppekben megered az eső. Előveszem az esernyőmet és amint bajlódok a kinyitásával, látom, hogy tőlem pár lépésre egy fiatalember áll óriási papír-mappával a kezében. A busz még mindig sehol.
Újra a fiúra nézek, aki még mindig nem vesz elő semmilyen alkalmatosságot, amivel védelmezhetné a szétázástól a mappaját és annak tartalmát...
,,Az ilyen óriás mappákban szállítják a zsűrizésre szánt rajzokat, képeket... Lehet, hogy éjszakákon át dolgozott rajta..."
Eszembe jut a széldzseki, ami vízlepergetős anyagból készült. ,,Jaj, de jó, hogy betettem!" - Gondolom, de akkor már ki is ráncigálom a táskámból.
- Itt van ez a dzseki, szeretném ezzel a mappádat betakarni - mondom, miközben már védelmezőn beborogatom vele a meglepett fiatalember pakkját.
- Ó, köszönöm szépen, de hát nem...
- Én is úgy kaptam...
- Tényleg?
- Igen, úgy volt, hogy ezzel készülünk a mi narancsos forradalmunkra, amiből aztán nem lett semmi.
- Igen? Jaj, nagyon köszönöm...

Erre már nem is volt időm válaszolni, mert közben megérkezett az én buszom...

BMI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az erőszak ellen
  2007-11-05 11:54:10, hétfő
 
  Ami ma még nincs, holnap lehet,
csak várni kell csodás türelemmel.
Lám, mely parányi embrióból
lesz a délceg, diplomás ember.
S milyen parányi magocskából
fejlődik a faóriás is,
így nő a fű a réten, s így lesz
a rügyből bimbó és virág is!

Így nő az emberben is lassan
az ismeretlen másik ember,
közben vívja kegyetlen harcát
száz miérttel, igennel, nemmel,
S maga se tudja mivé lesz még,
csak megy, megy a damaszkuszi úton
és várja, hogy reá is az a
fordulatot hozó fény hulljon.

Mert ami most még nincs, holnap lehet.
De bimbót bontani nem szabad
erőszakkal, mert a bimbó
elcsúful, s rajta seb marad!
Még illatát is elveszti,
s nem lesz oly szép, midőn a nap
hajnali csókja bontja szirmát,
s a derűs tavaszi sugarak...

Nádudvari Nagy János
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2007.10 2007. November 2007.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 2982 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 257
  • e Hét: 599
  • e Hónap: 3725
  • e Év: 35455
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.