|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 19:57:07, szerda
|
| |
| |
Ünnepi beszéd a Nagy Októberi SzociÁLdemokrata Forradalom 90. évfordulójára
A beszédet elmondja: Warthdog_ elftárs
Elftársak!
A szociÁldemokrata kormány és neo-bolsevik pártunk nevében üdvözöllek benneteket a Nagy Októberi Szocialista - vagy inkább szociÁLdemokrata - Forradalom 90. évfordulója alkalmából.
Elftársak! Nehéz körülmények között ünnepeljük ma az októberi forradalom 90. évfordulóját. A konvergencia reformok következtében fényességes jövő boltosul hazánk felett. Ideiglenesen elveszítettük tekintélyünket. Az ellenségünk, a kapuk előtt áll. A Fidesz arra számított, hogy mindjárt az első csapás után szétveri híveinket és térdre kényszeríti pártunkat. De az ellenség kegyetlenül elszámította magát. Az ideiglenes balsikerek ellenére, híveink és pártunk végig az egész refom-fronton hősiesen visszaveri az ellenség támadásait és súlyos veszteségeket okoz neki.
Országunk egységes szociÁLdemokrata táborrá szerveződött, hogy haladó szellemiségű lazán viccesen mutyizó szociÁLdemokrata Pártunkkal és támogató híveinkkel - közismert nevén, amőbáinkkal - karöltve megsemmisítse a jobboldali szavazatrablókat.
Elftársak! Volt idő, amikor országunk súlyosabb helyzetben volt. Akkor még nem voltak szövetségeseink, nem volt szivárványos seregünk. De mi nem csüggedtünk, nem vesztettük el bátorságunkat és azóta is bátrak vagyunk!
Elftársak! A rendszerváltozás tüzében megszerveztük a kriptobolsevik túlélőtábort és demokratikus országgá változtattuk az addig gulásdemokrata országunkat.
A nagy Lenin szelleme lelkesített bennünket s szünet nélkül csak a Ságvárira gondoltunk.
És mi történt? Szétbomlasztottuk a magukat demokratikusnak valló demokratikus ,,csőcseléket", visszaszereztük az összes elvesztett tekintélyünket, újra írjuk a történelmet, és trükkök százaival kivívtuk a győzelmet.
Elftársaim! Mi az igazmondó szavak emberei vagyunk! Építjük az országot, örökösei vagyunk Dózsa Györgynek, Leninnek, Kádárnak, Ságvárinak, Nagy Imrének, Deáknak, Batthyányinak, na és Rózsa Sándornak is, s mindnek egyszerre.
Elftársak! a Nagy Októberi Szoccialista Forradalom kilencvenedik évforulóján elmondhatjuk, hogy pártunk és a dolgozó munkásosztályunk feljutott a csúcsra. Kicsit ma még nem olyan jó, de ez, mint ahogy eddig is, ezután is javulni fog.
Elftársak! Éjjenek a gyökerek! Éjjék pártunk és ormányunk!
Elftársak! Az egész kormány figyelő szeme magukra van szegezve.
Éberség ettársak!
Még több hazugságot a népnek...... ..... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 19:45:27, szerda
|
| |
| |
Nekiment Szilinek az MSZP elnöksége?
Lánchíd Rádió, sze, 2007-11-07 10:47
Sajtóinformációk szerint zártkörű helyzetértékelést tartott a szocialista párt
elnöksége hétfőn este, amelyen a belső feszültségeket okozó kérdéseket beszélték ki.
Úgy tudni: kritizálták Szili Katalin nyilatkozatait, állítólag többen azt rótták
fel a házelnöknek, hogy nem elegáns dolog a nyilvánosság elé tárni az MSZP belső
ügyeit. Abban egyeztek meg, hogy a pártvezetők mostantól minden parlamenti ülés
után összegyűlnek, hogy megvitassák a problémákat.
(hírTV)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 19:42:48, szerda
|
| |
| |
Somody az egészségbiztosításról: "Sok minden még hátra van"
Webdoki 2007. november 07. 13:07, szerda - Krasznai Éva
Somody Imre üzletember szerint az egészségbiztosítás átalakítása után öszvér rendszer alakult ki,
amelybe nem érdemes beszállnia az üzleti biztosítóknak.
Az irányított betegellátási modell veresegyházi megalkotója az InfoRádiónak úgy fogalmazott:
az egészségügy átalakítása során mindenki kifáradt, miközben nem magyarázták el, mi történik.
- Megéri beszállni a magánbiztosítóknak az új rendszerbe, tudnak-e nyereséget termelni?
- Én őszintén szólva nem tudom, hogy a biztosítók a jelenlegi struktúrába miért szállnak be,
erre nekem nincs válaszom.
Hónapok óta vagy már egy éve azt mondom, hogy egy ilyen, a társadalmat ennyire megosztó kérdésben
az emberek számára választási lehetőséget kell biztosítani.
Ez úgy működött volna, hogy regionális szinten engedélyezünk egy regionális
OEP-leány mellé egy pályázaton elnyert privát biztosítót.
- Egy privát megabiztosító legyen?
- Lett volna hét biztosító, amire szétbontjuk az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat.
Hét darab, nem megyei, hanem regionális állami biztosító, és lett volna mellettük hét régióban hét darab privát biztosító.
A legegyszerűbb kérdésre kell először választ adni, hogy Juli néni eldönthesse:
marad ott, ahol akar, mert ő az állami biztosítóban, a regionális egészségügyi pénztárban bízik,
amögött van állami garancia.
Pisti bácsi meg azt mondja, hogy ő a privátba akar menni, mert ott jobb lesz a szolgáltatás,
dinamikusabbak lesznek.
Ezzel szemben van egy olyan öszvér megoldás, amelyről senki nem tudja megmondani,
hogy az privát vagy nem privát.
- Ha Önnek lenne egy biztosítója, amelynek lehetősége lenne ebben a rendszerben részt venni, akkor beszállna?
- Ne értsen félre, de én nem értem, a mostaniba hogy lehet beszállni.
Az, hogy én most kisebbségbe beszállok, egy olyan biztosítóba, amelynek a többsége állami tulajdon,
és tételezzük fel, hogy üzleti alapon akarok működni.
Hogyan tud egy olyan cég üzleti alapon működni, amelynek 51 százalékos tulajdonosa tulajdonos az összes konkurensben?
- Az egészségügyi átalakításokat lehet még folytatni, van még hova menni?
- Tudjuk, hogy sok minden még hátra van, de kicsit úgy érzem, mintha minden szereplő kifáradt volna.
- Mire gondol, mi van még hátra?
- Mindenekelőtt meg kellene győzni az állampolgárokat, hogy ez miért jó nekik.
Én úgy gondolom, hogy ma ezt nem látják.
Ezzel párhuzamosan meg kéne győznünk az egészségügyi dolgozókat is arról, hogy ez miért jó nekik.
Amíg ezt nem tettük meg, esélyünk nincs, hogy egy reformmal sikeresen végigmenjünk.
És utána meg kell nézni, hogy néz ki ennek az integrált rendszere.
Hanganyag: Németh Zoltán
Forrás: Inforádió |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 19:37:39, szerda
|
| |
| |
Gyurcsányt a globális hatalom tartja a székében Bogár László: Orbán megállíthatja a
társadalom mélyrepülését
2007-11-07. 13:52:31
Gyurcsány Ferenc azért van még a helyén, mert a globális hatalomnak pontosan ilyen
figurára van szüksége, mint ő: arra a gátlástalanságra, cinizmusra, amellyel nem
egyszerűen végrehajta a diktátumokat, hanem még elébe is megy azoknak - fogalmazott
az MNO-nak Bogár László. A közgazdász professzor a rendszerváltással kapcsolatban
úgy vélekedett, hogy az csupán egy birodalomváltás volt.
A jelenlegi kormányzat közel hat éve rendelkezik mind a gazdasági, mind az emberi
erőforrások felett. Milyen összefüggés figyelhető meg kormányzásuk, illetve
aközött, hogy egyre-másra azt jelzik a társadalom állapotát jelző mutatók: a magyar
társadalom lejtmenetben van. Hiszen elég csak arra gondolni, hogy a KSH
folyamatosan a népességfogyásról ad hírt, drámai mértékben megnövekedett a
csecsemőhalálozások száma is.
- A kormányzat csak formálisan rendelkezik az erőforrások felett, hogy ki dönt, az
egy másik kérdés. Ahhoz, hogy megértsük, milyen helyzetben vagyunk, először is
tudomásul kell venni két, egymással szorosan összefüggő dolgot. A válság sokkal
általánosabb, illetve mélyebb, mint amilyennek általában a közbeszéd - akár a
radikális jobboldali közbeszéd, hiszen az is egy-egy szegmensét ragadja meg a
problémának -, azt láttatja. Itt egy sokkal mélyebb, illetve egy sokkal régebbi
időktől húzódó válságról van szó. Azt azonban leszögezném: ez a legcsekélyebb
mértékben sem ad semmiféle felmentést az elmúlt évek tényedéséhez, az elmúlt hat
évre vagy az egész rendszerváltozásra vonatkozóan. Ez csupán annak a ténynek a
rögzítése, hogy amit most átélünk, az egy sokkal régebb keletű válság kumulálódása.
Ha ezt nem értjük meg, és megelégszünk annyival, hogy elég a kormányt leváltani, az
nem elég. Az szükséges, de nem elégséges feltétel. Én óvnám attól az illúziótól a
magyar társadalom jóhiszemű részeit, a társadalom többségét, hogy valóban elhiggye:
attól, hogy bármilyen formában ezt a kormányt eltávolítjuk, akkor ezek a rendkívül
kínzó, évtizedek óta - bizonyos értelemben lassan egy évszázada mélyülő válsága a
magyarságnak - pusztán a kormány leváltásától megoldódna.
Rögzítenünk kell: a válság mélyebb és időben is sokkal távolabbra nyúlik vissza.
Ebből az is logikusan következik, hogy ha lesz is - és reménykedjünk benne -, hogy
lesz visszafordulás erről a lepusztulási lejtőről, ami a magyar társadalmat, a
nemzetet sújtja, annak gigantikus ára lesz. Elképesztő nehézségekkel, áldozatokkal
jár, és nagyon hosszú ideig tart majd. Ezt azért fontos leszögezni, mert bármilyen
jóhiszeműen is, de hajlamos lehet az átpolitizált társadalom hitelt adni azoknak a
szuggerált elképzeléseknek, hogy itt van egy egyszerű, gyors és olcsó megoldása
annak a helyzetnek, amibe keveredtünk. Ez nem így van. Ennek a válságnak több
szintje van, amelyek összefüggnek egymással. E válságrétegek önmagukban is olyan
hatalmas nehézséget jelentenek, hogy az egyes válságszintek megoldatlansága is
reménytelenné tesz mindent.
Melyek ezek a szintek?
- A legkézenfekvőbb dolog, hogy rengeteg példázat szól arról: ha összekeverednek a
nyelvek, ha egy közösség nem tud szót érteni, az a lehető legsúlyosabb probléma.
Egy közösséget nem érhet nagyobb csapás, mint amikor egyre inkább képtelenné válik
önmagával szóba állni, vagyis nem tudja megbeszélni a saját közösségéhez tartózó
közös ügyeket. Képtelen erre, mert a nyelve, amit használ, szétroncsolódott.
Alkalmatlan keretekkel, illetve fogalmakkal próbálja leírni a helyzetet. Ez, mivel
így nem sikerülhet, az ebből fakadó feszültsége, frusztrációja még indulatosabbá
teszi. Ennek következtében még inkább alkalmatlanná válik a beszéde és a
kommunikációja arra, hogy fel tudja dolgozni azt a szituációt, ami körülveszi. Ez a
szint azért a leglényegesebb, mert ha ezt nem tudjuk megoldani, tehát ha a nemzet
változatlanul nem tud önmagával szóba állni, nem tudja egy értelmes, tárgyilagos,
higgadt hangfekvésben, értelmezési keretben leírni, hogy miről van szó, és ebben
nem tud megegyezni, ez önmagában véve is teljesen lehetetlenné tesz bármilyen
megoldást. Mondjuk ki nyíltan: ez egy kvázi polgárháborús állapotot rögzít. Máris
benne vagyunk egy verbális polgárháborúban. Az a tény, hogy Magyarország egyaránt
kifosztott két nagy tömbje egymást pusztítja végtelen indulattal, elvakultan,
miközben mindannyian kifosztottak - nagyon elszomorító. Ennél nagyobb szolgálatot a
minket kifosztó globális birodalomnak, illetve hazai kollaboránsainak nem is
tehetnénk, mint azt, hogy a két kifosztott 45-45 százalék egymásnak esik.
A második szint, ami ebből logikusan következik: a rendszerváltás rendszerének az
egész válsága. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a rendszerváltás alapvetően jó;
hogy mégis csak demokráciában, illetve jogállamban élünk. Az a logika, hogy a
rendszer jó, ám vannak még hibák, engem a 70-80-as évekre emlékeztet, akkor mindig
azt mondták, hogy vannak még hibák elvtársak, de egyébként a rendszer - a
szocializmus - a lehető legjobb. A jobb- és baloldal többsége a közbeszédben
szintén azt hangsúlyozza: nem szabad a rendszert bántani, mert alapvetően jó, csak
vannak hibák, amelyeket persze a másik oldal testesít meg, tehát tükörképei
egymásnak, egymásra mutogatnak.
Maga a rendszer van válságban. A szisztémáról egyre inkább kiderül, hogy nem
elromlott, hanem kezdettől fogva alkalmatlan, mivel ez csak egy másolati példánya
volt a nyugati rendszernek. Lemásoltuk, bevezettük a demokratikus intézményeket, a
díszletek a helyükön vannak, de Ugandában is minden díszlet a helyén van. Ez a
rendszer - és ez okozza a válságát is - nem más, mint a globális hatalomgazdaságnak
-, amelyet a multinacionális vállalatok, a Valutaalap, a Világbank, a globális
média testesít meg, amelynek nincsen központja, hanem az országok feletti térben
testesül meg - a megléte. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy például 1988 és 2008
között a reálbérek évente 0,7 százalékkal emelkedtek, míg a profitok 23
százalékkal, vagyis 33-szor gyorsabban, mint a reálbérek. Ma Magyarországon az
összes megtermelődő profitnak a 92 százaléka a külföldi tulajdonú multinacionális
vállalatoknál összpontosul, sőt növekvőben van. Ha egy országban az anyagi erőit
megtestesítő többletjövedelem döntő többsége egy olyan hatalom birtokában van, mint
ahogy Magyarországon, akkor teljesen logikusan tételezhetjük fel: ez a hatalom a
szó szoros értelmében diktál a mindenkori magyar kormánynak. Ez a diktátum persze
soft-eszközökkel és rejtett terekben működik a különböző kamarákon, fórumokon
keresztül. Ha jót akarnak, akkor engedelmeskednek az "ajánlásnak". És ennek
engedelmeskedni szoktak a rendszerváltás kormányai.
A közszolgáltatások piacosítását akkor a WTO szorgalmazhatja ilyen puha eszközökkel...
- Abszolút így van. A globális birodalom egy hármas hatalmi rendszer. A multik
kényszerítő hatalomként működnek, amelyek közvetlenül megjelennek a lokalitásokban.
Jobbik esetben nekik dolgozik az ember, vagy beszállító-kiszolgáló gépezetként
kapcsolódik be a rendszerbe. És marad a harmadik osztály, ahová a legtöbben
tartozunk, kinek a megszorítások jutnak. Tehát háromféle bennszülött van: a
favorizált, aki közvetlenül a multiknak dolgozhat, a másodosztály, aki legalább
beszállító-kiszolgáló. A harmadik csoport az az alávetett pária, aki azoknak a
megszorításoknak a következményeit nyögi, ami pont amiatt következik be, mert a
magyar gazdaságban megtermelődő javak rohamosan növekvő hányada felett nem a magyar
társadalom diszponál, hanem egy olyan erő, ami természetesen nem a magyar
társadalom érdekeit tartja szem előtt. Nekik a részvényeseik a fontosak. Ez nem
gonoszság a részükről. E hatalmat teljesen hidegen hagyja, hogy a társadalom a
lejtőn lefelé megy, és nem tudja elemi szinten sem újratermelni önmagát. Csak az a
parancsa, hogy minél több profitot termeljen. Ha ezt azon az áron teszi, hogy a
magyar társadalom egyre inkább lepusztul, magánemberként, részvényesként
sajnálhatja, de azt mondja: amíg nem akadályoznak meg a profitszerzésben, miért
hátrálnék meg? Ez szabályozás kérdése, azonban a dilemma nem új: Magyarország 500
éve birodalmi függőségben él. Elég csak a török, a Habsburg-, a harmadik és a
negyedik birodalomra gondolni. Az ötödik az államok feletti térben létező globális
birodalom.
A magyar elitek között mindig volt konfliktus abban, hogy úgymond népnemzeti,
radikális kuruc, vagy behódoló, kollaboráns, komprádor labancok legyenek. Mindig
kialakult valamilyen kombinációja a két szélsőséges értéknek. Az utóbbi húsz évben
a egyre teljesebb behódolásnak lehetünk tanúi. Ennek következtében a túlhatalomra
szert tevő globális erők egyre inkább lehetetlenné teszik a nemzet elemi szintű
újratermelését. Maga a rendszer azért kerül válságba, mert kiderül róla: ez egy
rejtett birodalmi diktátum termékeként jött létre. Így érthető, hogy a közbeszéd
zavarossá tételében - fájdalmas kimondani -, de valamennyi politikai érdekcsoport
érdekelt. Ha ugyanis kiderülne, hogy a rendszer eleve hamis alapokra épült, az a
politikai osztály azonnali összeomlásával lenne egyenlő.
Mintha Magyarországon erőteljesebb lenne az együttműködési hajlam...
- Az én olvasatomban az, amit rendszerváltásnak hívunk, csak egy birodalomváltás
volt. A szétomló szovjet kísérletből áttoltak minket a most már egyetlenként
létező, uralkodó, nyugatias globalitás függési rendszerébe. De maga a függés és az
erőforrásaink kiszivattyúzása nem sokat változott, sőt rosszabb lett, nayobb
fokozatba kapcsolt. Ez a hatalom lényegesen intenzívebben és rejtettebben foszt ki
minket, mint a szovjet birodalom. Az elmúlt húsz év döntően azon múlott, hogy az
elitek ezen a bizonyos szuper-kuruc, vagy szuper-labanc szélsőségekben meg tudják-e
találni azt az optimális sávot, ahol az ügyes alkudozás következtében amolyan jut
is, marad is helyzet áll elő, vagyis egyezzünk meg döntetlenben: hagysz annyi
értékhányadot, hogy a számodra való kifoszthatóság állapotába mindig felhozhassuk
magunkat. Úgy néz ki, hogy ebből a szempontból egyértelműen Magyarország az utolsó
a környező, térségbéli országokhoz képest. Sikerült a nemzet hosszú távú jövője
szempontjából a lehető legrosszabb alkukat megkötni, ami annak a következménye,
hogy kudarcot vallottak az elitek.
Orbán Viktor azonban kivétel: kísérletet tett egy óvatos rendszerkorrekcióra, de
ennek látjuk a következményeit is. Vagyis, ahogy ő is fogalmazott: útban van. Ez a
globális rendszer mindent megtesz annak érdekében (ezek a fuvolázó hangok, hogy egy
Orbán nélküli Fidesszel szívesen összefeküdne az SZDSZ, ezek azt jelzik), hogy még
mindig büntetésben van Orbán Viktor. Láthatólag súlyos támadásoknak néz elébe, aki
akár csak arra vetemedik, hogy megpróbál a nemzetnek egy kicsit előnyösebb
rendszerkorrekciót véghezvinni, vagy alkumechanizmust kiharcolni. Az orbáni
kísérlet kudarca azt igazolja, hogy itt nem csak arról van szó, hogy az elitek itt
váltak a leginkább kollaboránssá, hanem olyan iszonyú nyomás alatt állnak, amely
nem is engedik ki őket ebből a helyzetből. A globális hatalom a legcsekélyebb jelét
sem mutatja annak, hogy szóba állna azzal, aki a lehető legóvatosabban is csak a
rendszer korrekciójáról beszél.
Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc meggyengülésrésről lehet hallani mostanában,
mindennek tükrében úgy látszik, hogy a jelenlegi miniszterelnök igen jó választás
volt 2004-ben.
- Ez teljesen egyértelmű. Gyurcsány Ferenc éppen azért van a helyén, mert minden
globális erőnek szüksége van, ha nem is személy szerint rá, de arra az
eltökéltségre, gátlástalanra, cinizmusra, amivel nemcsak mintaszerűen végrehajtja a
birodalmi diktátumokat, hanem még elébe is megy. Mindezt úgy állítva be, hogy a
magyar társadalomért, annak üdvéért teszi.
Akkor a bábeli zűrzavar segédkezet nyújt Gyurcsányéknak, hiszen képesek elhitetni a
társadalommal, hogy mindez, amit tesznek, nem csak érted történik, de még jó is
neked...
Ezt pontosan így van. És amíg a diskurzus tere, a nemzet önmagával való szóba
állásának irányítása a részvényesek birtokában van - és az ő kezükben van, sőt ők
uralják a fogalmak értelmezési rendszerét is -, addig sikeresen kommunikálhatják az
intézkedéseiket.
Miképpen lehetséges a változtatás?
- Ha nem lesz valamilyen szereplője a magyar nemzetnek - ez intézmények, személyek
rendszere -, amely a problémákat, a válság természetét őszintén, higgadtan kimondva
létre tudja hozni azokat a kommunikációs tereket, ahol megvalósulhat a párbeszéd,
amelyben a nyilvánosságban visszavonhatatlanul tematizálhatja és korrekt javaslatot
tehet a rendszerek korrekciójára, ha ez nem történik meg, akkor mi állíthatná meg a
jelenlegi válság mélyülését? Én nem hiszek abban, hogy ez magától megállhatna.
Vannak most olyan szereplők, akik képesek lehetnek ezt a korrekciót véghez vinni?
- Ahogy említettem, Orbán Viktor személye kétségtelenül a legnagyobb ígérete ennek,
de látjuk a beszorított helyzetét. Kiss Péter és Szili Katalin elvileg érzékelik a
problémákat, és időnként a megnyilvánulásaik is erre engednek következtetni. De ide
kell sorolni Gazsó Ferencet is. Mindez azt jelzi: nem teljesen lehetetlen a lejtőn
való megállás. A Fideszben Orbán Viktor és Mikola István, emellett az MSZP-ben is
létezhetnek olyan reprezentánsok, akik felérik ésszel a válság súlyosságát. Az
SZDSZ szóba sem jöhet, mert a globális rendszernek egy közvetlen nyúlványa, és
ebből a szempontból az MDF-et sem tekintem másnak.
[Forrás: http://www.mno.hu/portal/526148] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:54:31, szerda
|
| |
| |
Bartha Szabó József 2007. november 7. 11:58
Tudathasadásos állapot - Jaj a kistelepüléseknek..!
A már amúgy is kifacsart önkormányzatoknál, az inflációval is gyarapított,
drasztikusan növekvő kiadások ellenére szinte sehol sem emelkedett a normatív
támogatás összege. Sőt!
A kereszténydemokrata Nógrádi László - szűkebb hazája - Lenti polgármestere, a
térség országgyűlési képviselője. A milliárdoktól röpködő parlamenti vitában, a
kistelepüléseket érintő sarcokról, megszorításokról beszélt, példákkal igazolva,
miként lehetetleníti el a 2008 évi költségvetés a fejlődésnek, még a reményét is.
- Elindult a többcélú kistérségi társulások szervezése, de eközben egy
tudathasadásos állapot állt elő: a város, a volt járási székhely körzetközponti
feladatként intézi az okmányiroda, a gyámügy, az építésügy igazgatási feladatait,
miközben a kistérségi társulás külön munkaszervezettel szociális, egészségügyi és
oktatási feladatokat lát el. A körzeti igazgatási feladatokra nyújtott támogatás a
töredékét fedezi annak az összegnek, amit az önkormányzatnak minderre fordítania
kell. Íme, egy konkrét példa, az idei esztendőből: Lenti város polgármesteri
hivatala körzetközponti feladatokra az éves költségvetésében 66 millió 687 ezer
forintot biztosít. Ezzel szemben a központi költségvetésből csak 22 millió 452 ezer
forint áll rendelkezésre. Tehát az összköltség kétharmadát az önkormányzatnak kell,
kellene a saját költségvetéséből biztosítani. Ezt a többletkiadást az
,,önhiki" semismeri el, - jó lenne, ha legalább ott lehetne érvényesíteni
a többletkiadásokat.
- Körjegyzőség: méltánytalannak tartom, hogy csak négy településig ismeri el a
központi feladatok ellátására szánt a kiadásokat, miközben vannak olyan
kistelepüléses, aprófalvas településszerkezetű régiók, ahol egy körzet, egy
körjegyző sokszor hét, de van egy olyan körjegyző is, aki tizenkét településnek is
ellátja a feladatait. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem lélekszámarányos, - lévén,
körjegyzőnek mindet külön ügyként kell kezelni.
- Szintén rosszul érinti a kistelepüléseket, hogy a lakáshoz jutás támogatása
megszűnt, helyesebben szólva, úgymond, beépült a szociális juttatások keretébe. Ha
viszont megnézzük ez utóbbi összegét, kiderül: a szociális keretben nem látszik
semmiféle emelkedés. Pedig, nagyon fontos lenne - a korábbiakhoz hasonlóan -
támogatni a kistelepüléseken az építkezni, lakást vásárolni kívánó fiatal családokat.
- A közoktatási normatívák rendszere még átláthatatlanabbá vált, azáltal, hogy a
napközis foglalkozás és az alapfokú művészetoktatás is beépítésre került - a
teljesítménymutató által - a finanszírozás rendszerébe. Ezzel egyidejűleg az
alapfokú művészetoktatás finanszírozása szétvált, részben művészeti ágtól függően,
részben pedig központosított előirányzatból pályázható támogatás révén. A
pályázatokat azonban már a versenyként, a minősítési eljárás eredményeként bírálják
el, s nem mérlegelik, hogy egy kisvárosi, kistelepülési iskola, egészen más
feltételek között él, dolgozik, mint például egy fővárosi.
- Évek óta változatlan a közművelődési és közgyűjteményi feladatok ellátásának
normatívája, miközben ezekből kellene a kisebb településeknek a kulturális
feladatait, a könyvtári ellátást, és az egész közművelődési intézmény fenntartását
finanszírozni. - Ennek sem látjuk semmiféle növekedését.
- Semmi sem indokolja továbbá, hogy ,,a sajátos nevelést" igényű tanulók
esetében -az oktató intézmények alapító okiratában - külön-külön meg kell nevezni a
fogyatékosság típusát.
- Még egy gondolat: a tűzoltólaktanyák üzemeltetéséhez, a tűzoltójárművek
üzemeltetéséhez, karbantartásához évek óta nem emelkedik a normatíva, miközben az
üzemanyagárak, rezsiköltségek, gáz, áfa, jelentősen emelkedtek, emelkednek. A
kormány intézkedéseinek jóvoltából, a nyugdíjba vonuló tűzoltók száma is jelentősen
megnövekedett, melynek a vele járó költségeit az önkormányzatnak kell
finanszírozni. Ez egy kisvárosi tűzoltóság esetén is több tízmillió forintos
többletkiadás.
- Összefoglalva: a már amúgy is kifacsart önkormányzatoknál, az inflációval is
gyarapított, drasztikusan növekvő kiadások ellenére, szinte sehol sem emelkedett a
támogatás összege. Sőt! A korrektség kedvéért ,,azért" megemlítem:
növekedéstörtént a településüzemeltetési, igazgatási és sportfeladatoknál: 50
forint/fő
összeggel...
(Forrás: országgyűlési napló; kdnp.hu)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:50:51, szerda
|
| |
| |
Rendszerváltás - rendszerválság
szerda, 2007. november 7. Bogár László
A mind nyilvánvalóbb kudarctól és annak következményeitől megrettent politikai
elitcsoportok ugyanis egyelőre kétségbeesetten ragaszkodnak ahhoz a hamis
rögeszméhez, hogy a rendszerváltás valójában "sikeres projekt", csak a sajnálatos
módon még mindig létező ellenfél akadályozza folyamatosan, hogy ennek "pompája"
kiteljesedjék.
A magyar társadalom történelmének egyik legsúlyosabb válságát éli át. A távlatokról
beszélni csak akkor tudunk, ha előbb minél pontosabb képünk van mindarról, amit
magyar valóságnak látunk. Az itt következő gondolatok nagy része így kényszerűen a
fennálló viszonyok elemzéséről szól, mert amíg legalább hozzávetőleges egyezség
sincs (márpedig, mint bizonyítani igyekszem, nincs!) az értelmezést illetően sem,
addig elég nehéz magabiztosan távlatokról elmélkedni.
A krízis első szintje ugyanis a közbeszéd kommunikációs felülete, ahol egy hamis
fogalmakkal zajló hamis értelmezési keretekre épülő romboló párbeszéd zajlik, egyre
pusztítóbb örvényeket keltve. Ez a VERBÁLIS POLGÁRHÁBORÚ. A magyar nemzetet már nem
először zárják külső erők és belső támogatóik a hamis tematizáció ketrecébe, olyan
rejtett értelmező és véleményhatalmi diktatúrát gyakorolva, amelyet, mint most is,
akár demokráciának is lehet álcázni. A magyar értelmiség is ,,büszke"
lehet magára,hiszen csak három jelentéktelen ,,apróságot" mulasztott el
,,írástudóként" tisztázni.Hogy honnan jövünk
(,,szocializmus"?), hogy hová tartunk
(,,kapitalizmus"?), és, hogymi ez a zavaros, embertelen világ, ami
önmagát ,,rendszerváltásként"
reklámozza 16 éve.
A második szinten, az első szinthez szorosan kapcsolódva tehát, értelemszerűen a
,,rendszerváltás" rendszerének válsága húzódik meg, pontosabban az az
egyelőrekevésbé elterjedt felismerés, hogy a rendszer nem egyszerűen megbukott,
hanem ,,ab
start meg van (volt?!) bukva". Ez tehát a RENDSZERVÁLSÁG szintje. A verbális
polgárháború ezt kívánja leplezni, egyre kevesebb sikerrel! A mind nyilvánvalóbb
kudarctól és annak következményeitől megrettent politikai elitcsoportok ugyanis
egyelőre kétségbeesetten ragaszkodnak ahhoz a hamis rögeszméhez, hogy a
,,rendszerváltás" valójában ,,sikeres projekt", csak a
sajnálatos módon még mindiglétező ellenfél akadályozza folyamatosan, hogy ennek
pompája kiteljesedjék. Holott
valójában mindnyájan tudják, hogy a rendszerválság azért volt eleve
,,kódolva", mertaz ,,új rendszer" valamikor a 80-as évek első
felében olyan külső és
belső hatalmicsoportok egyezségeként jött létre, amelybe a magyar nemzet döntő
többségének
nemhogy beleszólása nem volt, de sejtelme sem arról, hogy mi zajlik a színfalak
mögött. A döntő többség most már pontosan érzi, hogy az ígéretekkel szemben nemhogy
,,szabadságot és jólétet" nem hozott számára az ,,új
rendszer", de még az igenszerény létfeltételek látszólagos biztonságától is
megfosztotta. A magyar
társadalom többsége tehát megvonta támogatását a ,,rendszerváltás"
rendszerétől, aztillegitimnek tekinti, és csak azért nem tudja megbuktatni, mert a
választásokon
erre alkotmányos keretek között nincs módja. (Legalábbis egyelőre...)
A harmadik szint a magyar társadalom, pontosabban a MAGYAR NEMZET egy évszázada
mélyülő REPRODUKCIÓS VÁLSÁGA. Trianon óta, rövid időszakoktól eltekintve, a magyar
társadalom spirituális talapzata, demográfiai újratermelése, komplex értelemben
vett egészségének helyzete, generációs kohéziója, ökológiai egyensúlya, illetve a
mindezekkel való gazdálkodásra épülő szűkebb értelemben vett
,,gazdasága", tehátegész ,,létállapota" folyamatosan romlik. A
rendszer pedig éppen azért van
válságban, mert nem tud mit kezdeni mindezzel! A ,,rendszerváltás"
látványtechnikaiszakaszában, vagyis 1988 és 1990 között, amikorra egyébként már
minden lényegi
kérdés régen eldőlt, a kijelölt régi-új elitek anélkül barkácsolták össze az ,,új
rendszer" jogtechnikai vázát, hogy ügyet sem vetettek arra a jelentéktelen
semmiségre, hogy ennek a váznak egy évszázada süllyedő nemzet felemelkedésének
tartalmait kellene hordoznia. Beszédes tény például, hogy 1989-től a magyar
statisztikai számbavételi rendszerből nyomtalanul eltűnt a ,,nemzeti
vagyon"
fogalma. Pedig addig semmilyen változásnak elkezdődnie sem szabadott volna, míg nem
tisztázzuk, hogy a magyar nemzet fizikai, mentális, intellektuális, spirituális
készletei, egészségvagyona, társadalmi kohéziója, ökológiai állapota, vagyis
sokdimenziós komplex vagyonmérlege mit mutat. A kollaboráns régi-új elitek cinkos
egyezsége mindmáig sikeresen akadályozta meg a kérdésnek még a felvetését is.
És végül a negyedik szint a GLOBÁLIS LÉTMÓD VÁLSÁGA, illetve ennek tükröződése a
magyar szocietális térben. A rendszerváltás elitjei azért hagyták-hagyják figyelmen
kívül a magyar nemzet reprodukciós válságát, mert komprádor-kollaboráns elitekről
van szó. A feladatuk éppen az, hogy Magyarországot bármilyen áron, de betagolják
abba a világhatalmi rendszerbe, amelyben nagyjából a latin-amerikai országok
státusa adódik számunkra. Itt valójában egy fél évezrede húzódó, egyre súlyosbodó
válság megjelenéséről van szó. Az európai tradicionális szakralitás, az
,,Occidens"évszázadokon át zajló szépreményű kísérlet volt arra, hogy
Európa képes legyen
olyan létmód felépítésére, amely az igen hosszú távú ,,folytathatóság"
esélyéthordozza. Máig sem pontosan feltárt módon azonban, a reneszánsz és a
felvilágosodás
eszmei előkészítése nyomán a ,,szabadság" létroncsoló irányba mutató
újraértelmezésével, brutális deszakralizáció vette kezdetét. Az erre épülő
diadalmas western modernizáció az Isten szerint való lét szabadsága helyett a
,,Thebusiness of the business is the business" totális
,,piacszabadságával", vagyis,,Isten privatizálásával" vélte
sikerre vinni az európai ember géniuszát.
Ám siker helyett a saját ,,élőhelyét", Európát is reprodukciós válságba
hajszolta. AXVII-XVIII. századtól azonban a saját maga által előidézett létkrízis
,,árát"folyamatos és egyre súlyosbodó mértékben, a világ többi része
(,,The West and the
Rest") felett gyakorolt diktatúrával próbálja ellensúlyozni. Mikor a XX.
századtólez a diktatúra világméretű és permanens Nyugat-ellenes polgárháborúval
fenyegetett,
a kikerülhetetlen ,,reszakralizációs" fordulat helyett a deszakralizáció
mindeneddiginél súlyosabb elmélyítésével és kiterjesztésével válaszolt. A planetáris
dimenziójú média hamis értelmező hatalma segítségével e fordulatot,
,,globalizáció"néven, mint az emberiség felemelkedésének újabb fontos
állomását igyekszik
reklámozni. Az ún. ,,rendszerváltás" valódi célja tehát az volt, hogy a
helyikomprádor elitek ,,kollaborációjával" Magyarországot e függési
rendszer
,,táplálékláncába" mint zsákmányállat-csordát illesszék be. Pontosabban
illesszékvissza, hiszen az ún. ,,szocializmus" csak átmenetileg
nehezítette meg a
térségértékmezőinek ,,kiaknázását". A magát szocializmusnak nevező
berendezkedés valójábanegyfajta oligarchikus politikai kapitalizmus volt, amelyet
feltételezhetően azért
,,engedtek megtörténni", mert a térség országaiban a tradicionalitás
maradványaitolyan brutálisan kellett felszámolni, amit a Nyugat a XX. században,
legalábbis
Európában és nyíltan, már nem szívesen vállalt volna. A ,,hazánk területén
ideiglenesen állomásozó" keleti modernizációs birodalom és helyi támogatói (akik
javarészt ugyanazok, akik ma az ,,új birodalmat" is buzgón kiszolgálják)
azonbanszívesen vállalták ezt a feladatot, és mikor ennek eljött az ideje, a
visszaillesztést is. (Utunk a Warsaw Treaty-től a Washington Treaty-ig.)
A ,,globalizáció" végletekig vitt deszakralizációs stratégiája egyre
mélyebb
öko-szocio-kulturális válságba hajszolja a világot, és evolúciós zsákutcát jelent
az emberiség számára.
Feladatunk tehát ,,mindössze" annyi volna, hogy koherens hosszú távra szóló
nemzetstratégiát építsünk e négyrétegű válságtér kezelésére. A feladat roppant
nehézségére már Bibó István is felhívta a figyelmet, amikor arról ír, hogy a hamis
realizmus és a túlfeszült lényeglátás végleteit elkerülve a lényeglátó realizmus
létkarakterének megteremtésével kellene nekivágnunk e hatalmas munkának.
A negyedik létréteg planetáris méretű fél évezredes válságának kezelésében egy
nemzet mozgástere kétségtelenül csekély. Csekély, de nem nulla! Az Európai Unió
tagjaként ugyanis megnyílt a reális lehetősége annak, hogy világhatalmi
szereplőként tételeződő konstrukció részeként bekapcsolódjunk egy eddig előlünk
hermetikusan elzárt diskurzus térbe. Európában ugyanis, a jelek szerint, többségben
vannak azok az erők, amelyek hajlandók és képesek is egy világméretű
,,reszakralizációs" folyamat kezdeményezőivé válni. Mind a
,,szociális Európa"védelme, mind a kiotói egyezmény támogatása arra utal,
hogy az ehhez szükséges
ökoszociális érzékenység erősödőben van. A világméretű átrendeződés megkezdéséhez
pedig arra van szükség, hogy Európa nyíltan vállalja is ezt a fordulatot, vagyis a
Washingtoni Konszenzus ,,Liberalizálj, deregulálj, privatizálj!" világot
szétroncsoló erőivel való nyílt szembefordulást, és ebben bizton számíthasson
Kelet-Európa nemzeteire is.
A harmadik létszint, tehát a magyar nemzet reprodukciós válsága azért kapcsolódik
ehhez a legközvetlenebb módon, mert kizárólag egy ilyen fajta európai fordulat
adhat eszmei és anyagi támogatást minden olyan hazai nemzetstratégiai fordulathoz,
amely megkezdi a spirituális talapzatnak, a demográfiai reprodukciónak, az
,,egész"-ség rendszerének, a nemzedékek közötti szolidaritási kötéseknek,
az
ökológiai egyensúlynak a helyreállítását. És amely világossá teszi, hogy a sikeres
gazdaság e folyamatoknak nem előfeltétele, mint azt a globalitás hamis logikája
beállítani igyekszik, hanem kizárólag következménye lehet!
A második létszint, a ,,rendszerválság" szintjén az erre a nemzetstratégiai
fordulatra képes és hajlandó eliteknek világossá kell tenni, hogy a ,,jobbés
baloldal" csupán hamis metafogalmak. A hamis tematizáció ketrecében vergődő
magyarság drámája éppen az, hogy mind az ún. jobboldal, mind az ún. baloldal
nagyjából egyformán meghasított, és mindkét oldalon jelen vannak a
globalo-komprádor és a nép-nemzeti erők egyaránt.
Most már sokkal nehezebb feltételek között, mint 1988-89-ben, de újra el kell
kezdeni a ,,nemzeti nagykoalíció" létrehozására irányuló roppant munkát.
1989októberében az MSZP és az MDF új vezetőivé lett személyeket egyforma történelmi
felelősség terheli az első ilyen kísérlet kudarcáért. Mindketten fokozatosan
szorították háttérbe az akkor még mindkét pártban többségben és meghatározó
pozícióban lévő nép-nemzeti erőket, és tették lehetővé, hogy a törpe kisebbséget
képviselő liberális globalo- komprádor erők meghatározó szerephez jussanak, amelyet
ezek azóta is kezükben tartanak.
A 2006-os választások újra egyértelműen jelezték, hogy a magyar társadalom egyre
kisebb része képes már megérteni az itt vázolt nemzetválság lényegét, és így újra
az őt kifosztó kollaboráns eliteknek adott felhatalmazást ,,művük
véghezvitelére".Ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy a globalitás hatalmi
szereplői is ezt a
stratégiát támogatják. Hatalmas munka vár tehát mindazokra, akik meg kívánják
állítani a társadalmunk további kifosztását és süllyedését. Az egyetlen lehetőség
csak az lehet, ha megkíséreljük az ország irányítását valójában kézben tartó
globális hatalom-gazdasági szereplőkkel megértetni, hogy a bukott rendszerváltás
helyére új alkurendszert kell illeszteni. Ennek lényege pedig aligha lehet más,
mint részükről annak az elfogadása, hogy az eddigieknél nagyobb mértékben kell
részt vállalniuk a szellemileg és gazdaságilag éppen általuk lepusztított magyar
társadalom reprodukciós mezőinek ,,újjáépítésében".
Tudatában vagyok annak, hogy ez ma még módfelett utópisztikus ábránd csupán, de
meggyőződésem, hogy ennél csak az utópisztikusabb, ha valóban azt hisszük, hogy e
nélkül is van bármilyen esély a válságból való kijutásunkra
Forrás:
http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=125&pagin g=1 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:48:21, szerda
|
| |
| |
A Dél Bankja: Az IMF és a Világbank alternatívája
vasárnap, 2007. november 4. Stephen Lendman
Az IMF és a Vilgábank által elért eredmények világszerte azonosak: hatalmas
közvagyon kerül magánkézbe, növekszik az államadósság, folyamatosan szélesedik a
szakadék a szupergazdagok és a kétségbeesett szegények között. Ismerős itthonról?
Novemberben hét dél-amerikai ország részvételével alapul meg a Dél Bankja, hogy
felváltsa ezeket az intézményeket.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank 2004 júliusában ünnepelte
megalapításuk 60. évfordulóját. Bretton Woodsban hozták létre őket, hogy
Németország és Japán várható világháborús veressége után pénzügyi keretet
biztosítsanak a háború utáni világnak. Egy 2004 októberi Development Committee
nyilatkozat lélegzetelállító képmutatással jelentette ki, hogy ,,a Bretton Woodsi
intézmények hatvan éves fennállását ünnepelve ... megerősítjük
elkötelezettségünket,hogy támogatjuk a fejlődő országok erőfeszítéseit a
fenntartható növekedésért,
helyes makrogazdasági politikáért, a fenntartható adósságért, a szabad
kereskedelemért, a munkahelyteremtésért, a szegénység csökkentéséért és jó
kormányzásért."
Valójában amit ezalatt a hatvanhárom pokoli év alatt ez a két intézmény elért, pont
az ellenkezője ennek. Kezdettől fogva az volt a feladatuk, hogy integrálják a
fejlődő országokat a globális Észak által dominált világgazdaságba, és az
adósságtörlesztést használják arra, hogy a szegény országokból a vagyon a gazdag
országok bankáraihoz áramoljon.
A cselt adósrabszolgaságnak hívják, mivel új kölcsönökre van szükség a régiek
fizetésére, az eladósodottság növekszik, míg a kölcsönzési feltételek egyirányú
,,szerkezetváltást" kötnek ki, amelyek magukba foglalják:
- az állami vállalatok privatizációját
- állami deregulációt
- a szociális kiadások kemény visszafogását
- a bérek befagyasztását vagy csökkentését
- külföldi cégek korlátlan szabadpiaci hozzáférését
- a cégeknek kedvező adócsökkentést
- a szakszervezetek megregulázását
- a másként gondolkodók elnyomását
A séma mindenhol azonos: hatalmas közvagyon kerül magánkézbe, növekszik az
államadósság, folyamatosan szélesedik a szakadék a szupergazdagok és a
kétségbeesett szegények között, agresszív nacionalizmust használnak a biztonsági
költések igazolására, tömegeket börtönzönek be, és elnyomást és kínzást használnak
a társadalmi kontroll fenntartására.
Az adósrabszolgaság egy alternatívája: a Dél Bankja
A nemzetközi tőke intézményei ellen vívott kereszteshadjárata részeként Hugo Chávez
2006 decemberében jelentette be, hogy létre akarja hozni a Dél Bankját. A bank
hivatalosan november 3-án jön létre el a caracasi (ahol a központja is lesz) elnöki
csúcson, hét alapító tagállammal: Venezuelával, Argentínával, Brazíliával,
Uruguayal, Paraguayal, Bolíviával és Ecuadorral.
Október 12-én a kolumbiai elnök, Alvaro Uribe bejelentette, hogy belemegy abba,
hogy az országa legyen a nyolcadik tag, de hozzátette: ,,Ez a döntés nem a
Világbankés az Inter-American Development Bank elutasítása, hanem a szolidaritás és a
testvériesség gesztusa a Dél-Amerikai közösség felé." Jelenleg csak négy dél
amerikai ország nincs benne a bankban: Chile, Peru, Guyana és Suriname, de
valószínűsíthető, hogy Chile követni fogja Kolumbia lépését, és esetleg a többiek
is csatlakozni fognak.
Az alapító országok pénzügyminiszterei október 8-án találkoztak Rio de Janeiroban,
hogy végleges formába öntsék a bank alapító okiratát. Sok alapvető gyakorlati
kérdés vár még megoldásra, de a nem hivatalos információ szerint minden ország
nemzetközi tartalékai 10%-át fordítja a bankra, és mindegyik egyenlő mértékben
felügyeli az új intézményt.
A venezuelai pénzügyminiszter, Rodrigo Cabezas elmondta, hogy a bank azzal fogja
segíteni a régió fejlődését, hogy több hitelt ad a dél amerikaiaknak. Növelni
akarja a likviditást és új életre akarja kelteni a társadalmi-gazdasági fejlődést
és az infrastrukturális beruházásokat a résztvevő országokban, amiket távol akar
tartani az IMF és a Világbank restriktív kontrolljától, ami visszaszorulóban van a
régióban.
2005-ben az IMF 81 milliárd dolláros porfóliójából 80% ment Latin Amerikának. Ma ez
csak 1%. A Világbankot szintén visszautasították. Venezuela idő előtt visszafizette
a tartozását az IMF-nek és a Világbanknak. Hugo Chávez szimbolikusan április 30-án
jelentette be: ,,Többé nem kell Washingtonba járulnunk, sem az IMF-hez, sem a
Világbankhoz, sem senkihez." Az ecuadori elnök, Rafael Correa követte a példát:
kifizette országa IMF tartozását, felfüggesztette a Világbanki hiteleket,
megvádolta a Világbankot azzal, hogy pénzt próbált kizsarolni tőle, amikor
pénzügyminiszter volt 2005-ben, és 2007 áprilisában ritka diplomáciai pofonként
kiutasította a Világbank képviselőit az országából.
A Dél Bankja ezeket az elnyomó intézményeket fogja felváltani 7 milliárd dolláros
kezdőtőkéjével, amikor 2008-ban működni kezd. A bank igazgatóságában a résztvevő
országok egyenlő jogokkal rendelkező pénzügyminiszterei fognak ülni. Rodrigo
Cabezas hansúlyozta a bank latin gyökereit: ,,az elgondolás az, hogy egy olyan
fejlesztési ügynökségre hagyatkozzunk, amit mi vezetünk és ami értünk van". A
bankállami, magán és regionális intergrációs projecteket fog finanszírozni. ,,A
hiteleket nem fogjuk gazdaságpolitikához kötni. Nem lesz olyan hitel, ami csapást
jelent a népeink számára. Ez nem uralmi eszköz lesz."
Hugo Chávez célja az, hogy felszabadítsa a régió országait az IMF, a Világbank és
az Inter-American Development Bank uralma alól, melyek milliókat tettek szegénnyé a
kölcsönzési politikájukkal. A váratlanul nagy olajprofit segítségével Chávez
kormánya példa nélküli elkötelezettséggel nyújt pénzügyi segítséget és a piaci áron
alul adott olajat a régió országainak. Ez évben az eddigi segítség kilenc milliárd
dollár körül van, és a Washington által kontrolláltal ellentétben, ez alacsony
áron, együttműködési szellemmel és kevés vagy semennyi hátránnyal sem jár.
Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász méltatta Chávez erőfeszítéseit, és a
támogatásáról biztosította a Dél Bankját október tizedikei caracasi látogatásán.
,,ADél Bankja egyik előnye, hogy a déliek perspektíváját fogja tükrözni,
szemben az
IMF és a Világbank feltételeivel, melyek meggátolják a regionlis hatékonyságot"
mondta Stiglitz.
Stiglitz találkozott Chávezzel a látogatása során, és dícsérte az újraeolosztó
politikáját, és kritizálta a washingtoni konszenzus neoliberális gyakorlatát, ami
kizsákmányolja a régió népeit, és ,,aláássa az Andokbeliek együttműködését. Ez az
amerikai oszd meg és uralkodj stratégia része, annak a stratégiának, ami a lehető
legtöbb előnyt próbálja megszerezni az amerikai cégek számára" a régió és
népeinekköltségén.
Bizonytalan jövőbeli kilátások
A társadalmi felelőseget vállaló regionális bankok kihívást fognak jelenteni a
finanszírozó tőke uralkodó intézményeire. De itt van a probléma. Ezek az új
intézmények nem csodaszerek, és lehet hogy hagyni fogják, hogy a tőke a saját
érdekei szerint használja fel őket. Ráadásul a finanszírozási autonómia önmagában
nem fogja megszabadítani a régiót Washington szorításából, más, nagyobb változás
nélkül. Az alapvető iparágak sürgős államosítására van szükség, és véget kell vetni
a WTO stílusú, egyirányú kereskedelmi megállapodásoknak, lehetővé kell tenni az
ország erőforrásainak szociális elosztását, fejleszteni kell a helyi gazdaságot,
föld és lakhatási reformot kell végrehajtani, és mély elkötelezettségre van szükség
a társadalmi egyenlőség és amellett a döntés mellett, hogy véget vetnek a 25 évnyi
neoliberális rémálomnak. 1960 és 1980 között a régióban az egy főre eső jövedelem
növekedése 82% volt. 1980 és 2000 között csak 9%, és 2000 és 2005 között mindössze
4%. Ez növekvő szegénységet, és a világon szupergazdagok és a szegények közti
legszélsőségebb egyenlőtlenséget jelentette.
Változásra van szükség, és a régióban Hugo Chávez Venezuelája tette ezért a
legtöbbet. Rodrigo Cabezas pénzügyminiszter nemrég mutatta be kormánya a 2008
költségvetési tervezetét a parlamentnek, aminek 46%-át a szociális költségek teszik
ki. Speciális figyelmet fordít az egészségügyre és az oktatásra, szintén az áron
alul adott illetve ingyenes élelmiszernek, földreformnak, lakhatásnak,
mikrohiteleknek, állásteremtésnek, szövetkezeteknek és más projecteknek, ahogy
Chávez továbbra is arra használja az országa erőforrásait, hogy kielégítse a népe
szükségleteit. Mióta hivatalban van, a szociális kiadások megháromszorozódtak, és
2006-ban a GDP 20.9%-át tették ki.
Cháveznek most van egy szövetségese Ecuadorban Rafael Correa személyében, akinek
ígéretesek az első lépései. Remélhetőleg a következő hat hónapban elkészülnek az új
ecuadori alkotmánnyal és a következő évben népszavazással döntenek róla. A Dél
Bankja más alapító országainak, mint Brazíliának, Argentínának és Bolívának magát
balközépnek nevező kormánya van, amik valójában elfogadják a kilencvenes évek
neoliberalizmusát, és a finanszírozási autonómia ezt nem fogja megváltoztatni. A
Dél Bankja csak akkor fog működni, ha eleget tesz annak, hogy a helyi igényeknek
biztosít elsőbbséget a multikéval szemben. Ez nagy feladat, és az elérése nem lesz
könnyű úgy, hogy a bank domináns tagja a Lula vezette Brazília, amit Washingtonhoz
a markában tart.
Mindazonáltal a változás apró jelei felbukkantak, és a Dél Bankja remélhetőleg az
egyik lesz ezek közt. A baloldali vezetők egy új generációja végül megtöri majd
Washington gyengülő, de még mindig erős fogását a régión. Ebben reménykedük, és
minden megtett lépés, ami több hatalmat ad a nép kezébe mutatja, hogy lehet más a
világ.
Kapcsolódó linkek:
* The Bank of the South: An Alternative to IMF and World Bank Dominance |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:41:09, szerda
|
| |
| |
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=138240
Begörcsölt szólásszabadság
Eddig csak a balliberális oldal Megélhetési Aggódók nevű együttesének örök
slágereként hallhattuk szezonról szezonra a "tiltsuk be a gyűlöletbeszédet"
mantrát. Ízlés, világnézet, avagy jól felfogott érdek alapján mindenki eldönthette,
hogy velük dúdolnak, avagy éppen fütyülnek. Rájuk. A gyűlöletbeszéd elleni
törvénymódosítás elfogadásával azonban újabb görcs állt a magyar közélet vállába.
Így továbbra is csak reménykedhetünk, hogy ez a növésben lévő, 18. életévét épp
csak betöltő rakoncátlan kamasz (az úgynevezett Harmadik Köztársaság) egyszer
feléri a civilizált és józan nemzetek klubjának kilincsét.
Gumijog
A múlt héten a parlament által elfogadott törvény szükségtelen és aránytalan
mértékben korlátozza a véleményszabadságot. A harmadik generációs, Bárándy vezette
szoci agytröszt agykontrollt vezetne be a közéletbe. Hogy is hangzik a szöveg? "A
személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a sértő megnyilvánulás, amely
faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási
vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a
személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a
társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik". Ez akkora gumijogszabály,
hogy feneketlen mélységébe beleveszne az egész magyar közélet, a kuruckodóktól az
összecsomagolt bőröndön ülőkig. Hogy ezt jobban megértsük, olvassuk el a második
bekezdést is: "A jogsértő nem hivatkozhat arra, hogy sérelmezett magatartása nem
közvetlenül és felismerhetően az első bekezdés szerinti sérelem alapján igényt
érvényesítő fél vagy felek ellen irányult." Azon túl, hogy az egész szöveg
magyartalan bikkfanyelven íródott, súlyos problémákat vet fel a polgári
törvénykönyvbe foglalt kiegészítés. Jogászkodjunk: mit jelent a "társadalmon belüli
kisebbség"? Ha jobban belegondolunk, a romáktól kezdve a katolikusokon át az
SZDSZ-szavazókig mindenki kisebbségnek számít, de bármilyen tetszőleges kategóriát
ki lehet találni.
Bohózatba illő
Megfoghatatlan tehát, hogy mit jelent a "többség" és a "kisebbség" kategória. Így
indokolatlanul különbséget tesznek a polgárok között. Továbbá: mit jelent a "sértő
megnyilvánulás"? Az, hogy mi számít jogilag sértésnek, megint csak egy
gumikategória. A tényállítás is lehet sértés? Azért jött létre plurális társadalom
1989 után, hogy a politikai, vallási és egyéb nézetek békés egymás mellett élése és
egészséges versenye alakuljon ki, amibe egymás kritizálása is belefér. Mi az hogy!
Ráadásul a második bekezdés arról szól, hogy a "jogsértő" nem magyarázhatja meg
kijelentését: ha bárki sértőnek találja azt, akkor az jogilag is sértés, punktum.
Már-már bohózatba illő viszont a harmadik bekezdés, mely szerint a "sértett
közösség" érdekében jogvédő szervezetek és alapítványok is igényérvényesítéssel
léphetnek fel a "jogsértővel" szemben. Értsd: a PTK-ba (!) került egy olyan
bekezdés, amely bármelyik megélhetési jogvédőt felhatalmaz arra, hogy bármely
"kisebbség" érdekében, bármilyen "sértés" ellen pert indítson, akár akarják azt a
"sértettek", akár nem. Üdítő élmény volt épp az egyik legfontosabb jogvédő
szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontját olvasni, amely
kíméletlen jogászi pontossággal mutatott rá a törvénymódosítás fent felsorolt
hibáira. A TASZ arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a
módosítást.
Szabad nép fél órája
Egy szabad ország egészséges közélete ugyanis arról ismerszik meg, hogy
kisebb-nagyobb csoportok folytatnak - a téma hőfokától függően -
kötetlen csevejt,párbeszédet, vitát avagy éppen anyázást az ország dolgairól.
Szabadelvűként nyilván
nekem is fenntartásaim vannak egyes közéletben hallható véleményekkel szemben.
Mégis, ódzkodom attól, hogy az államtól várjam annak meghatározását, miről és
hogyan lehet beszélni. Lépjen már valóban felnőttkorba a Magyar Köztársaság! A
"legkisebb rossz" elvét elfogadva, azt tudom mondani: durr bele. Mondja el mindenki
azt, ami a szívét nyomja, legyen az magvas bölcselet avagy megveszekedett baromság.
A nyilvánosság mezején aztán minden vélemény megküzd egymással. Ha érdemi
kérdésekről folyik valódi vita, akkor örülünk. Ha pedig megjelennek a mindenoldali
szélsőségek, akik az óvodai homokozó szintjéig húzzák le a színvonalat, akkor pedig
gügyögjük el nekik, hogy a mi homokvárunk a nagyobb és egyébként is a mi apukánk az
erősebb. Mert az óvodában is csak végső esetben fordulunk az óvónénihez, előbb
megpróbáljuk egymás között lerendezni a vitát. Ahogy az Alkotmánybíróság már
korábban kimondta: "Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis
öntisztulással alakulhat ki." Erről van szó. Előttem lebeg a periratokkal
elárasztott magyar bíróságok rémképe, mert minden nézeteltéréssel járó vitát ott
akarunk majd eldönteni. És várhatjuk majd, hogy a lassúságuk miatt szidni kezdett,
aktákba belefulladó bírák beperlik az egész magyar nemzetet, mert sértve érzik
magukat. Csak úgy. Szakadjunk el ettől a negatív spiráltól! Legyen egész
Magyarország egy bazi nagy Nyilvánosság Klub. Legyen mindenhol egy körzeti Hyde
Park corner, a Városligettől Magosligetig. Egy szabad nép napi fél órája, az oly
sokszor citált, de oly ritkán meghallgatott Emberek fóruma. Vitassuk meg
ország-világ dolgait, hadd mondja meg mindenki a frankót a Magyar Gárdáról, a
náciveszélyről, a zsidóságról, a klerikális reakcióról, a cigánybűnözésről és a
magyar glóbusz összes kibeszéletlen félelméről. Megdönteni kell a tabukat, nem
pedig újabb lakatot tenni rájuk.
Rajcsányi Gellért, a Reakció magazin szerkesztője |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:20:50, szerda
|
| |
| |
Ne szavazzák meg a képviselők a társadalom-biztosítás üzleti alapú átszervezését
(2007.11.07. 10:40) MOK
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete felszólítja az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a társadalombiztosítás üzleti alapú átszervezését, még általános vitára se engedjék az erről szóló törvénytervezetet.
A tervezet a társadalmi akaratot semmibe véve, politikai háttéralku következménye, megvalósulása drasztikusan csökkenti a lakosság egészségmegőrzési, gyógyulási és életsélyeit. Nincs olyan szakmai, érdekvédelmi vagy egyéb civil szervezet, amelyik az egészségügy üzleti átalakításával egyetértene. Ezen a téren a nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen negatívak! Az egészségügy nemzeti sorskérdés, bármiféle alapvető változtatás megfelelő hatásvizsgálatok elvégzését követően csak nemzeti konszenzussal valósíthatók meg!
Tisztelt Képviselők! Képviselői esküjük szerint Önök választókerületük lakosságát tartoznak képviselni, az egészségügy üzleti alapokra helyezéséről szóló törvénytervezet azonban ellentétes a választók érdekeivel és akaratával. Az üzleti átalakítás csak azoknak érdeke, akik ezt erőltetik, de a várható társadalmi katasztrófáért a tervezetet megszavazó összes képviselőnek viselnie kell a felelősséget! Ezért arra kérjük Önöket, hogy ne szavazzák meg, ne engedjék, hogy oda legyen hazánk, gyermekeink jövője!
Szabó Endre elnök
Nagycsaládosok Országos Egyesülete |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-07 16:19:58, szerda
|
| |
| |
Horváth Ágnes (cinizmusa): az egészségügyben fennmarad a nemzeti kockázatközösség
MTI 2007. november 7. 13:12 gondola
Az egészségügyben a reformok után is fennmarad a nemzeti kockázatközösség, ugyanis mindenki számára kötelező lesz a biztosítás, mint eddig és most - hangsúlyozta Horváth Ágnes egészségügyi miniszter az "Egészségügy: maradás vagy változás?" című konferencián szerdán Budapesten.
A tanácskozást a Pénzügykutató Zrt. és a Fővárosi Vízművek rendezte. A miniszter előadásában kitért arra, hogy a jelenlegi ellátórendszer minősége nem megfelelő, nem biztosít azonos hozzáférést és nem elég hatékony. Ez a rendszer a beteg kiszolgáltatottságát tartja fenn, döntő benne a hálapénz, nem biztosítja a méltó körülményeket, sem a méltányos jövedelmeket a gyógyításra, sem az orvosoknak, sem az egészségügy más dolgozóinak. A meghirdetett reformok célja, hogy a három alapproblémára, a minőségre, az igazságosságra és a fenntarthatóságra adjon terápiát. Fontos cél - mint mondta -, hogy hatékonyabb legyen az egészségügyi rendszer működése, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amely valódi szolidaritást biztosít.
A legfőbb újdonságként említette, hogy a létrejövő egészségbiztosítási pénztárak között verseny lesz, ami nyilván a hatékonyság növeléséhez fog hozzájárulni. Elmondta azt is, ami már korábban ismertté vált, hogy a tervek szerint 22 egészségbiztosítási pénztár jön majd létre. Ezeknek a kisebbségi részére, azaz 49 százalékos részvénycsomagjára licitálhatnak majd a befektetők.
Mint mondta: várhatóan 8-10 pénztár fog megmaradni, illetve fogja megkezdeni működését, az ügyfélszámuk ezeknek 500 ezer és 2 millió között lehet. Kiemelte, valamennyi pénztár országos működésű lesz, ami azt jelenti, hogy bárhonnan fogadhatnak, sőt kötelesek fogadni embereket, viszont területi felelősségük is lesz, aki nem jelentkezik, azokat is kötelesek lesznek majd felvenni tagjaik sorába.
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1734
- e Hét: 7466
- e Hónap: 18577
- e Év: 172073
|
|
|
Offline
