|
2007-12-01 09:46:26, szombat
|
| |
| |
Ezen a karácsony előtti rádiós áhítaton szeretnék egy olyan emberről szólni, aki annyira el volt foglalva saját tennivalóival, hogy emiatt elmulasztotta élete legna-gyobb lehetőségét. Mégpedig azt, hogy részese legyen minden idők legjelentősebb világtörténelmi eseményének. Ez az ember valójában mindenestől elveszítette karácsony páratlan jelentőségét.
A Biblia nem jegyezte föl ennek az embernek a nevét, de a Lukács evangéliuma 2. fejezet 7. verse megörökítette a róla szóló történetet. Ez a rövid vers sokat elárul arról az emberről, aki elmulasztotta a világ legelső karácsonyát: ,,És (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel nem volt helyük a vendégfogadó háznál." Pontosan az, aki a karácsonyt hozta, aki adta, aki maga a karácsony ünnepeltje, nem kapott helyet, ahol megszülethetett volna, mert: ,,Nem volt hely számára a vendégfogadó háznál." Nem találunk ennél szomorúbb mondatot a Bibliában.
Mi volt ebben az esetben a tragédia? Miért nem volt helye a szállóban a gyermekét váró Máriának és férjének Józsefnek, csupán az istállóban? Betlehem kis város volt, és a többi kis városhoz hasonlóan, csak egyetlen fogadója volt. Betlehemben minden hely elkelt, és nem volt más lehetőség az elszállásolásra.
Valószínűleg, találnánk néhány mentő indokot, hogy védelmünkbe vegyük a szóban forgó fogadóst. Először is, ez a család nem jelentkezett be előre, másrészt a népszámlálás miatt hihetetlenül megnőtt a kisváros forgalma, így érthető, hogy minden szálláshely betelt. Igaz, hogy mindezek ellenére kötelessége lett volna segítenie ennek a mindenórás asszonynak, de hát az üzlet, az üzlet, mindenki segítsen magán úgy, ahogy tud - gondolhatta magában. Annyira el volt foglalva saját tennivalóival, hogy nem is sejtette, hogy az, aki ,,az ajtó előtt áll" és bebocsátásra vár, a világtörténelem leghíresebb embere lesz, sőt több mint ember, Ő az Isten Fia, a Messiás, a Békesség Fejedelme.
Ma is sokan vannak, akik közömbösen reagálnak, amikor szenvedőket, szegénye-ket, elesetteket látnak, akik segítségre szorulnak. Sokszor megdöbbentő a világban tapasztalható közönyösség és érzéketlenség, mivel a mai ember annyira el van foglalva saját kényelmével, és kicsinyes dolgaival. Pedig rá kell ébredünk, hogy cselekednünk kell, és segítenünk kell sürgősen egymáson, amíg nem késő. Jézus Krisztus az utolsó ítéletről szóló példázatban így szól a megváltottak felé:
,,Jöjjetek, Atyám áldottai... mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és meglátogattatok... mert amikor megtettétek ezt akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg..."
Hadd tegyem fel a kérdést: nem követjük-e el mi is azt a végzetes hibát, mint a történetben szereplő fogadós, aki elmulasztotta élete legszebb karácsonyát? Talán mi is életünk félreeső szegletébe, hátsó ,,istállójába" irányítjuk Jézust? Ha igazi karácsonyt szeretnénk ünnepelni, Jézusnak kell életünk középpontját elfoglalnia. Csak az Ő jelenléte biztosítja, hogy igazi karácsonyunk legyen.
Sokan otthon szenvednek belső feszültségek miatt. Békétlen házastársak, széttört családok, árvaságra jutott gyermekek sokasága várja a vigasztalást. Összetört szívek fájdalma, néma könnyek sokasága Megváltó után kiált. Ha Jézust ma a szí-vünkbe engedjük, Ő betölt bennünket lényének békességével.
Van-e helyünk az ünnepelt, Jézus Krisztus számára, akinek a születésére ezekben a napokban emlékezünk? Vagy túlságosan el vagyunk foglalva saját dol-gainkkal? Úgy belemerülünk a karácsonyi lótás-futásba, karácsonyfa díszítésbe, aján-dékok vásárlásába, hogy közben nincs örömünk, mert elszalasztjuk annak lényegét, a földre érkezett Isten Fia diadalmas fogadását? Ugye, nem akarunk mi is úgy járni, mint a történet fogadósa két évezreddel ezelőtt?
(Németből fordította: Túrmezei Erzsébet) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
