|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 44
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 23:57:06, csütörtök
|
| |
| |
Megtörni a villámokat Ifjú Hegedűs Lóránt ellen újabb rágalomhadjárat indult
2007-12-20. 23:48:03
"Előbb vállalok gályarabságot, vagy máglyahalált, mintsem, hogy a magyarellenes és egyházellenes erőknek nyilatkozzam. Családomban gályarab ős is van, ez csak azért jutott eszembe, mert a pénteki megmérettetésre készülődve semmilyen áldozattól sem riadok vissza, nemzetem és egyházam életérdekeinek képviseletében. Állok bíráim elé, de úgy, hogy mindig szem előtt tartom, hogy a legfőbb Bíró előtt is meg kell jelenni, s remélem, ezt azok is tudják, akik felettem földi térben és időben kívánnak ítéletet mondani."
E gondolatokkal kezdődött a Szabadság téri Hazatérés Templomában ifjú Hegedűs Lóránttal a beszélgetésünk, annak okán, hogy a református gyülekezet lelkésze körül úgymond ismételten felforrósodott a légkör, bár ez a légkör soha nem is volt langyos. A régi dicsőséget idézi, s a magyar álmokat legalább nevében megtestesítő Hazatérés Templomában a Karácsonyra való készülődés jegyében már ott áll az oltár mellett a karácsonyfa, halvány fényei úgy pislákolnak, mint Kárpát-hazánk lelke. A félhomályban reményt mutatnak, ám a nagy fényáradatban eltörpülnek ezek a kis lámpások, amelyekre csak olyanok figyelnek, akik szívükben, s nem csak szájukon (vagy még ott sem) hordozzák a hazaszeretet minden vállalását.
A napisajtó, a média ismét Hegedűs Lóránt nevétől hangos. Hiszen a Mammon oltárán áldozók máig nem tudták megemészteni azt az üzenetet, amelyet a református gyülekezet lelkésze október 23-án Petőfi Sándor híres verssoraival küldött a parlamenti hazaárulóknak. Mert hát hiába finomítjuk, aki a magyarság nevében, a magyarság kiárusításában, népirtásában segédkezik, bármilyen módon is, az nem lehet egyéb, mint hitvány hazaáruló, haszonleső. Hiszen már maga Petőfi Sándor nevének kiejtése is halálos bűnnek számít ebben a sorstalanná vált gyülevészek csapatában, ahol még azt sem engedték meg, hogy a magyarság egyik legkiválóbb ősének porhüvelyét hazahozzák. Bár ez részünkről nem okozott meglepetést, mert Petőfi, a magyarok lánglelkű költője még holtában is veszélyes. Aki meg merte üzenni mindazoknak, kik a nemzetre támadtak, hogy "Foglalod a kurv' anyádat, de nem ám a mi Hazánkat" - az csak rebellise lehet e világuralmi babérokra törtetőknek.
De a szabadságharc költőjétől térjünk vissza a Szabadság térre, ahol most egy kései utód papi reverendában küzd a megmaradásunkért.
Mi is hát a bajnak forrása - ismétlem -e sokszor elhangzott kérdést ifjú Hegedűs Lóránt református lelkésznek.
- Hogy baj van-e, nem az én tisztem megítélni, de a kérdésre adandó válaszom közérthetősége céljából, mert hiszen nemcsak a gyülekezet tagjai, hanem világi személyek is olvassák, egy kicsit messzebbről kezdeném a feleletet. A reformáció egyházaiban alapelv, hogy gyülekezeteiben él az egyház, ez minden általános tisztújításkor, különféle tisztségekre történő szavazáskor szlogenszerűen meg szokott jelenni és az egyes jelöltek fennen hirdetik és vállalják is, hogy ennek az alapelvnek megfelelnek, és eszerint fogják a tisztségeiket betölteni. Sajnálatos módon, a Református Egyházon belül is az igazgatási ügyekben, fegyelmi ügyekben, illetőleg különféle etikai jellegű megítélés alá tartozó ügyekben ez a szempont egyre inkább háttérbe szorul. Nagyon fontosnak tartom a körülöttem, a velem kapcsolatban kialakult helyzetben annak hangsúlyozását, hogy itt nem az én személyemről van szó és nem az én személyem a fontos! Református emberként annál is fontosabb ezt hangsúlyozni, hiszen reformátori alapelv az is, hogy SOLI DEO GLORIA - egyedül Istené legyen a dicsőség! Mint ahogy az is, hogy "egyedül kegyelemből, egyedül hit által tartatunk meg". Szomorúnak tartom azt a folyamatot, ami a Református Egyházban az elmúlt években elindult, amely egyfajta központosításra utal. Sajnálatos módon ezzel kapcsolatosan az egyházon belül egyetlenegy valamire való, mérvadó ellenvélemény sem jelent meg. Természetesen nem az én tisztem és feladatom a Református Egyház vezetésének, vezető testületeinek a döntését kommentálni, de úgy vélem, hogy nekem is feladatom az egyetemes papság kálvini elve szerint és minden egyes református hívőnek, hogy véleményt fűzzön az egyházi döntésekhez. Erre azt mondani, hogy ez a felső egyházi hatóság megsértése, lejáratási szándéka, ez önmagában véve abszurd és nonszensz.
Odakintről kellemes festékillat lopakodik be a félig nyitott ajtón. A szűk kis lelkészi hivatalt az imént festették, reparálták, kihasználva a nagy ünnep előtti néhány nyugalmas napot. De jó is volna, ha azt a régen megígért tavaszi nagytakarítást legalább most, Karácsony fogadására elvégezhetnénk. Gyermekkorom meghitt készülődése jut eszembe, amikor nagyanyóék a ház minden zugát átnézve hadat üzentek a piszoknak, pornak. Hát, volna mit kitakarítani, térek vissza a jelenbe, s kérdem a lelkész urat: mondaná már meg, mi a "baj" vele.
- Mi a baj? - ízlelgeti a szót, s némi töprengés után ismét az előbbi lendülettel, szinte egy szuszra sorolja a választ: - A "baj" - gondolom velem az, legalább is amennyi istenismeretet és önismeretet nyertem eddig Isten élő igéjéből és szavából, - nem állíthatom, hogy tévedhetetlen vagyok és csalatkozhatatlan, hiszen ez a Római Katolikus Egyház dogmája a legfőbb pásztori vezetőről, a pápáról, - inkább az a véleményem, hogy túlzottan következetesen képviselem a reformátori alapelveket. Ha a konkrét ügyeket veszem alapul, amelyek jelenleg a "vád" alapjai, - hiszen itt már két ügyet vonnak össze, az egyik, hogy David Irwing itt járt az altemplomunk színháztermében, idén március 12-én, és a könyvét dedikálta; a másik ügy pedig október 23-ához kötődik, amikor azt a "bizonyos" négy szobrot avattunk fel. - S itt a "bizonyos" szónál a nyomaték kedvéért elsorolja ismét a történelmünk jeles alakjait: Wass Albertet, Szabó Dezsőt, Kossuth Lajost és Horthy Miklóst, akik életük egy jelentős szakaszában bizony világraszóló tettekkel öregbítették a magyarság jó hírnevét. Nem is bocsátották meg a mai napig "bűnüket".
- A négy szobor felavatásának ünnepén az általam elmondottak verték ki úgymond a biztosítékot és keltettek közfelháborodást - folytatja Hegedűs Lóránt, miután néhány gondolat erejéig megpihentünk a szobroknál, Domonkos Béla érdi szobrászművész alkotásainál. - Bár az a meglátásom, hogy ezek a mű-közfelháborodások mindig akkor jönnek, amikor nyilvánvaló, egyértelmű magyar nemzeti érdekvédelem történik, ennek hangot is adunk következetesen, s akkor, amikor észlelik ezek a fennálló magyarellenes, uszító, életellenes hatalmat kiszolgáló írástudók, a gyáva, hunyász alázatot képviselők, hogy vannak olyanok, akik nem hátrálnak meg, akik nem hajlandóak egzisztenciális fenyegetésre engedni, akik úgy gondolják, hogy az emberi méltóságuk és az ő örökké való üdvük a mindenható Istennél sokkal többet ér. Kimondhatatlanul többet ér, mint a földi életben az érvényesülés lehetősége.
Huh! Ezt így egy szuszra próbáljuk Hegedűs Lóránt után mondani. Ismét csak a kálvinista Róma, debreceni kötődésű nagyszüleim jutnak eszembe. Nagyanyó az egész utca fiúseregével hadba szállt, amikor kisiskolásokként összeverekedtünk. Majd mikor durcásan kikértem, hogy meg tudom én védeni magam, minek avatkozott be, leteremtett: Kislyányom, nem téged védtelek, hanem azokat a fiúkat. Hiszen milyen emberekké lennének, ha szégyenszemre egy ilyen apró teremtés, mint te, elpáholod őket. Meg kell hagyni, legalább az önérzetüket. S bizony ez az önérzetmeghagyás nem akaródzik manapság politikusaink részéről, akik úgy tűnik, ma már a látszatra sem ügyelvén mindent forintokra váltottak.
- Nyilván nem azt kívánom a saját életemben, a saját családomban, hogy mennél több küzdelmet kelljen megvívnom, és mennél inkább ellehetetlenítsem magam és ezáltal a családom, a kis és nagyobb családom egzisztenciáját, de mit ér az én egzisztenciám, s akár a családom egzisztenciájának a védelme is akkor, hogyha nem szólhatok a saját népem védelmében - kérdi úgy, hogy szíve szerint inkább világgá kiáltaná e gondolatokat.
- Miről is volt itt szó október 23-án? - idézi a közelmúltat. - És miért melegítik fel az "Irwing ügyet" újból, aki egyébként az 56-os könyvét is itt dedikálta, és érdekes módon akkor nem volt probléma. A 23-án elhangzott idézetek korábban innen, a Hazatérés Temploma stúdiójából, a Pannon Rádió műsorában igei áhítatként hangzottak el, a saját hangomon, igei idézettel összekötve. Miért probléma most már ez? Azért, mert egyértelműen nemet mondtam, s elítéltem a simonpereszi országhódító deklarációt, s ezt mind a mai napig a magyarországi Református Egyház nem tette meg! Én személy szerint addig nem nyugszom, amíg ilyen jellegű elítélő határozat nem születik! Nem lehet megfélemlíteni, mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét! Ha az én egzisztenciám megkérdőjelezéséig megy ennek a vállalása, akkor bizony addig megy! - Őt hallgatva az ember Petőfit képzeli el, milyen érzülettel is harsogta a Nemzeti dalt az övéi előtt. "Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!" - ismételhetnénk, hiszen ma sincs ez másképp, csak a média által elbutítottak, a "gyáván meghunyászkodók" - ismételjem Hegedűs Lóránt iménti gondolatait - nem akarják, nem merik még önmaguknak sem bevallani. S ha akad, aki helyettük szól, s ezért őt a vádlottak padjára hívják, akkor ez a tömeggé silányított nép mossa kezeit.
- Tudomásul kell venni, hogy ez a világ nem mindenestül áll Isten uralma alatt, sőt Jézus mondta, hogy az én országom nem evilágból való, de nagy baj, hogyha az egyház maga evilági szándékokat, hatalmi törekvéseket szolgál ki, vagy annak hódol be, vagy nem meri a prófétai hangot felvállalni, és megpróbálja ezt úgy feltüntetni, mint hogyha valamifajta nemtelen, szeretetlen indulatról lenne szó. Nehéz persze rágalmakkal szemben védekezni sokszor, főként, hogyha nem adnak rá lehetőséget, hiszen ismert is az a mondás, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Én ezért nem is fogok magyarázkodni. Nincs miért! Aki ismeri a gyülekezeti lelkipásztori munkámat, nagyon jól tudja, hogy milyen jellegű lelkipásztori, lelki-gondozói munkát végzek. Nem hiszem, hogy van még egy hasonló gyülekezet, amely a lelkipásztori-lelkigondozói feladatok mellett önfenntartóan próbál egy színháztermet is működtetni, mindenfajta világi és közegyházi támogatás nélkül, ahol keresztény nemzeti műsorokat, darabokat mutatunk be. De fönntartjuk a Hazatérés Temploma épületét is, szintén önerőből úgy, hogy a közegyházi kötelezettségeinknek is mindenkor, határidőre eleget teszünk, adminisztratíve is és pénzügyileg is. Ha a tisztelt egyházi vezetőség ezt a munkát annyira értékeli, hogy azt állítja a zsinat lelkészi elnöke, hogy én évek óta járatom le a Református Egyházat, akkor nyilvánvalóan nekem is el kell gondolkodnom azon, hogy hogyan tudjam a továbbiakban a lelkipásztor-társaim, a gyülekezeti tagok, az egész egyház és az egész széles világi közvélemény előtt közölni azt, hogy az én munkám milyen jellegű, illetve az ellenem forduló, ellenem feszülő indulatok valójában miben gyökereznek. Fel kell tárnom ennek az okait is, hiszen rendelkezésemre állnak természetesen írásos és szóbeli bizonyítékok, amelyek lehetővé teszik, hogy ezeket a gyökereket megfelelő módon feltárjam, és nyilvánosságra hozzam.
- Milyen írott és íratlan szabályai vannak a Református Egyháznak arra vonatkozóan, hogy a lelkész mit tehet, mit mondhat, hogyan viselkedhet, egyáltalán milyen elvárásoknak kell megfelelnie az alapvető, a tízparancsolat által megfogalmazott elvárásokon kívül?
- Különféle bizottságaink vannak, amelyek az egyes egyházi hitéleti, missziós területekkel, igazgatási és pénzügyi területekkel foglalkoznak, így az egyháznak van például külügyi bizottsága is. Ha például külpolitikai kérdésekről van szó, akkor elsősorban a zsinat külügyi bizottságának és mindenkor a választott egyházi vezetőknek - akik világi és lelkészi vezetők - kell megszólalniuk. Vannak olyan missziós kérdések, amelyek már közvetlenül belügyeket érintenek, társadalmi értelemben, tehát a magyar belpolitikát érintik, erre nézve is iránymutatást természetesen adhat a Református Egyház, amely időnként ad is. De érdekes módon a legkényesebb kérdésekben hallgatás van és nem iránymutatás. Nem minden esetben, hiszen voltak nagyon pozitív nyilatkozatok éppen a legutolsó időszakban. Gondoljunk csak arra, hogy a Református Egyház vezetése felhívta a figyelmét minden egyházközségnek arra, hogy a választott képviselőjéhez forduljon azért, hogy az egészségügyi törvény végszavazásánál nemmel voksoljanak a képviselők, mert ez ellehetetleníti eleve azokat az embertársainkat, akik már most is rendkívül kiszolgáltatottak, és ennek a támogatására kérték fel a gyülekezeteket. Ezt nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom, viszont hozzá kell tennem azt is, hogy ezen pozitív kezdeményezés mellett is a prófétai hang nem szólal meg kellő határozottsággal, hiszen itt egy tudatos népirtó intézkedésről van szó. Fordulhatok én a választott képviselőhöz, aki a mi gyülekezetünk területén Pető Iván. Természetesen nem én voksoltam rá, de Pető Ivánt nem keresem meg, mert eddigi tevékenységével is tökéletesen megmutatta, hogy teljességgel mindegy - pláne el lehet képzelni, hogy milyen hatása van - az ő szavazatára annak, hogy ifjú Hegedűs Lóránt a saját gyülekezete képviselete nevében megkéri, hogy nemmel szavazzon. Van, aki azt mondja, hogy ezt meg kellett volna tenni annak érdekében, hogy a lehetőséget biztosítsuk Pető Ivánnak, hogy lássa, mit tesz, de ő nagyon is jól tudja, mit tesz. Úgy gondolom, hogy a keresztény embernek naivnak nem szabad lennie és naivnak sem szabad mutatkoznia. A végsőkig kell elmennie a keresztény értékrend képviseletében, de ez a végső elmenetel nem jelenti azt, hogy a prófétai hangot nélkülözi, azt háttérbe szorítja és szinte pótcselekvés szintjére viszi az ellenállást. Ennek ellenére örültem a zsinati felhívásnak, hiszen nyilvánvalóan vannak olyan képviselők, akiket el lehetett érni érdemben, de ez sajnos nekünk lehetőségként nem adatott meg. Úgy látszik, a Szabadság tér már csak ilyen helyen van. Más hangon és más hangszereléssel kell nekünk az evangéliumi református hitvallásos értéket mindenestül képviselnünk.
- Igen, egy papnak mindig lármafának kell lennie, hiszen ha csak a nagyon rövid történetünkbe pillantunk vissza, sok-sok mártírt adott az egyház is a nemzetének. A Hazatérés Temploma pedig folyamatosan vállalja a lármafa szerepét. Ezért is zúgtak a harangok példának okáért 2006. szeptember 18-án, azon a bizonyos televíziós ostrom napján. Akkor kiért szóltak a harangok?
- Magam is úgy érzem, az a felvetés reális, hogy tulajdonképpen az ellenem folyó újabb rágalomhadjárat innen datálódik. Az első 2001-ben kezdődött, egy cikkem kapcsán, amely a MIÉP XVI. kerületi lapjában jelent meg, a Magyar Állam ezer éves fennállásának évfordulóján, Keresztény Magyar Állam címmel, s most, amikor 2006. szeptember 18-án a televízió székháza elleni ostrom alkalmából a templomunk harangját megszólaltattam. Czene Gábor népszabadságos cionista újságíró azt is megengedte magának, hogy leírja: a bőrfejűeknek, a szkinhaedeknek harangoztunk. Hogy kinek milyen a hajszíne, a haja hossza, viselete, azt egyelőre még a Református Egyház hitvallásai sem írják elő, s az evangéliumi értékrendünkben sem találok olyan útmutatást, hogy nemtelen törekvések képviselőit a hajuk hossza alapján válasszuk ki. Azt persze nem hozta le ez a médium sem, amit hivatalosan is kiadtam, hogy a templom harangjának hármas funkciója van: az élőket hívogatja, a holtakat elsiratja, és a villámokat megtöri. Valószínű, hogy az élők hívogatásának és a holtak elsiratásának funkcióját ők sem vitatják, bár nem tudom, hiszen nagy a fejlődés az egyházellenes, nemzetellenes oldalon. A villámok megtörése azt jelenti, hogy háborúság és természeti csapás esetén is szólnia kell a harangnak. Az nyilvánvaló volt, hogy a Hazatérés Temploma előtt háború zajlott és tűz is volt, olyannyira, hogy arról megint csak nem tudósítottak, hogy a Szabadság téri egyházközösség adta a tűzoltáshoz szükséges felszereléseket is, mint ahogyan a sebesültek ellátását is vállaltuk, mivel az itt tartózkodó mentősök, esküjükkel ellentétesen kizárólag csak karhatalmistákat látták el, még a passzív szemlélődőket sem. Még szerencse, hogy a családunkban több orvos is van, ezért ezt az egyetemes emberiességi és természetesen evangéliumi cselekedetet végbe tudtuk vinni. Október 23-án pedig, amikor másodjára ürítették ki, szintén jogellenesen a Kossuth teret, a karhatalom két órahosszáig tömegoszlatás címén bezárva tartott bennünket, sokadmagammal, akik a templomban voltunk. A mi gyülekezetünk ezért feljelentést tett, s itt látom, hogy a hatalom minden eszközzel megpróbál bennünket megfélemlíteni és megfojtani, mert feljelentésünk volt az egyedüli közösségi és kollektív feljelentés, amely ráadásul úgy lett megfogalmazva, hogy minden jogilag helytálló legyen, az ügyészség mégis kézből, kontra lesöpörte. Arra hivatkoztak, hogy bennünket nem bezártak, csak irányváltásra kényszerítettek, mert a főbejáró mellett pár méterre van egy oldalbejárat és ott, úgymond szabadon távozhattunk volna. Érdekes a hivatkozásuk, hogy azért van joga őrizetben tartani a karhatalomnak akár egy gyülekezetet is, míg tart a tömegoszlatás, mert biztosítani kell a terepet, hogy semmilyen más tömeg ne kerülhessen a háta mögé. Igen ám, de másutt meg azzal érveltek, hogy az oldalbejárón bárki kimehetett volna, tehát nem voltunk bezárva. Nem beszélve arról, hogy tőlünk néhány méterre egy idős embert rugdaltak, nem tudom, hogy halálra-e, a feljelentésünkben ez is szerepelt, mert rettenetes volt a látvány, de ezzel sem törődött az ügyészség. Sajnálatos módon a Református Egyház vezetése a feljelentésünk lesöprése kapcsán nem vette magának a fáradságot, akkor sem, amikor ez év március 15-én szolidarítási istentiszteletet tartottunk, amelyen a zsinat külügyi bizottságának az elnöke is itt volt, s külföldi megfigyelőket is tudtunk hívni, pl. a Pán-Európai Unió elnökét, a svájci Kereszténydemokrata Néppárt elnökét, a francia elnöki tanácsost, akiket még a fideszes képviselők úgymond "elkértek" megfigyelőkként, de sajnos sem az egyház, sem pedig a parlamenti úgynevezett nemzeti oldal nem volt hajlandó a mi bezáratásunk ellen tiltakozni. Holott nem egyszerűen csak a gyülekezeti jog durva megsértése, hanem ami ennél sokkal súlyosabb alkotmányos alapjogunk, a lelkiismereti és vallásszabadság jogának a megsértése miatt tiltakoztunk, s jogosan vártuk el tőlük legalább a szolidaritásuk kifejezését. Balogh Zoltán a parlament emberjogi- kisebbségi és vallásügyi bizottságának vezetőjeként sem volt hajlandó a mi bezáratásunk feltárásában segítséget nyújtani. Mi több, "ocsmány öntömjénezésnek" titulálta a feljelentésünket. A keresztény nemzeti elkötelezettség és szempont tehát a parlamenti képviselők szerint igazan és hitelesen így működik napjainkban. De hol vannak a magukat keresztény nemzetinek valló értelmiségiek?! Akkor, amikor az ellentábor, akik mindenkor fasizmust, antiszemitizmust és rasszizmust üvöltenek Észak sarkától a Tűzföld fokáig, amikor úgy érzik, hogy a saját érdekeik sérülnek, a tyúkszemükre lépnek, akkor most ezek az értelmiségiek hol vannak, miért nem gyűjtenek akár mellettem, mellettünk aláírást?! Itt nem az én személyemről van szó, hanem arról a lelkipásztorról, aki kötelességének érzi, hogy a nemzete érdekeiért álljon ki. Soha ezeknek a személyeknek a politikáját nem bíráltam, azt viszont bíráltam és mindig is bírálni fogom, hogy ilyen hatalom közepette, függetlenül a nemzetközi erőtértől, nem lehet finomkodva végrehajtani egy-egy akciót, mert ennek nemhogy mozgósító érdeme nincs, hanem kifejezetten leszerelő hatása van. Nélkülük természetesen nem lehet valódi változás ebben az országban, de az ő megváltozásuk nélkül sem!
Hogy milyen lesz ez a megváltozás, lesz-e egyáltalán fogadókészség a hallgató keresztény értelmiségnél arra, hogy a gyáva lapulás, a folyosói halk pusmogás, a félresandítás helyett az élet parancsát vállalják, nem tudni. De jó volna hinni, hiszen ma Kárpát-Hazánk nagy bajban van, amelyet orvosolni csak mi magunk vagyunk képesek. Hiszen ha múltunkra pillantunk, ezerszer megtapasztalhattuk, hogy amit kiharcoltunk magunknak, az volt a miénk. Az idegenek csak hadisarcért, ármánykodásért jöttek, nem evangéliumi szeretettel. A találgatások helyett december 21-én már többet tudunk, hiszen aznap délután lesz e nemtelen tetemrehívás első felvonása. Aki úgy érzi, hogy szolidarítást vállal aláírásával, vagy személyes kiállásával, azokkal a Hazatérés Templomában e napon - péntek 13 óra! - találkozunk.
Elköszönő félben ismét csak református őseim örökérvényű gondolatai jutottak eszembe: A magyar ember a papot, a tanítót és a kutyát a szájáért tisztelte. Igen ám, de mi van, ha ma a papokra akarnak szájkosarat tenni, a tanítók papolnak, s a kutya pedig rövid láncra fűzve kushad a nagy magyar pusztaságban? Akkor mégis csak fontos, hogy legyen mindig, aki félreveri azokat a harangokat?!
Rozgics Mária
(Megjelent a Magyar Világ december 20-i számában)
[Forrás: Magyar Világ]
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 23:42:50, csütörtök
|
| |
| |
A RÖGHÖZ KÖTÖTT SZABADSÁG - Részben felszabadulnak külhoni magyarjaink előtt a határok
2007.12.20.
Valamikor sokat vártuk ezt a pillanatot, ma már kevésbé. Az Európai Unióba való belépésünk egyetlen kézzelfogható eredményeként, Magyarország december 21.-én, pénteken 0 órától csatlakozhat a schengeni övezethez. Ennek eredményeként minden eddigi látható /hagyományos/ korlátozás és ellenőrzés megszűnik a szárazföldi és vízi határokon, azaz nem kell megállni, és útleveleinket felmutatni a szlovén, osztrák és szlovák határátkelőhelyeknél.
A schengeni külső határokon megmarad majd (Horvátország, Szerbia, Románia és Ukrajna felé) a megerősített határrendészeti kirendeltség. A belső határokon viszont megszűnik, emiatt összevonják a rendőrséget és a határőrizeti egységeket. A schengeni átkelőknél tehát a hagyományos ellenőrzést egy új típusú mélységi, idegenrendészeti szűrő-kutató tevékenység váltja fel. Ennek során végleg leomlanak a közúti forgalmi akadályok!
Románia uniós ország ugyan, de csak 2012-től lehet a schngeni térség teljes jogú tagja. Horvátországból továbbra is személyazonosító igazolvánnyal lehet magyar területre lépni. Szerbia és Ukrajna viszont rövid tartózkodásra jogosító, könnyített vízumszerződést kötött az unióval. A schngeni külső határokon rekedt magyar testvéreink kapnak ugyan némi pénzügyi segítséget vízumuk elintézéséhez az anyaországtól, de a kettős, azaz a magyar-magyar igazolvány megtagadása máig hatalmas szégyene a hazai törvényhozásnak. A lisszaboni alaptörvény megszavazásakor ismét leszerepelt az álellenzéki Fidesz, mert nem tudta /nem akarta/ most sem kizsarolni a posztkommunista koalícióból, ezt a nemzeti egységet érintő jogos követelést. (A polgári párt új programjában egyébként álságosan benne van a kettős állampolgárság megadásának ügye!)
Végül engedjék meg nekem, hogy néhány rövid kommentárt fűzzek ehhez a mostani hírhez, mivel voltunk néhányan, akik csak közvetlenül a ,,rendszerváltás" előtti évben kaptunk /életünkben először/ kiutazási vízumot. Akkor is úgy, ahogyan az egy valódi antikommunista ,,ellenséges ellenzékinek" járt: -Lehetőleg sose jöjjünk vissza, sohase tegyük lábunkat a keleti blokk, a népköztársaság területére. Nekem, mint fiatal művészpalántának, akkoriban korszakos élményem volt Haraszty István (Édeske) kinetikus szobrai közül, az 1971-ben alkotott Madárkalitka elnevezésű alkotás, amely szimbolikus, ám mégis nagyon naturális eszközökkel a látszatszabadságot elevenítette fel előttünk. (A pecsételő gép sem volt kutya!) A mű lényege abból állt, hogy egy nyitott ajtajú kalitkában felrebbent helyéről a rabságban tartott kismadár, de abban a pillanatban bezárult előtte a szabadság ajtaja. Ha visszarepült a helyére és mozdulatlanságba merevedett, akkor ismét kitárult előtte az önszabályozó rendszer. A látszólagos szabadság kapuja. Mi akkoriban kimentünk, aztán önként visszajöttünk saját börtönünkbe. Felrebbentünk a szabadság felé, mert börtönőreink kinyitották a kaput, majd visszatértünk, és azóta sem mozdulunk. Hiába lett szabad most a kapu, már nincs pénzünk, erőnk és akaratunk sem, hogy szabadon repülhessünk. Rendetlenséget szült és nyomorúságával örökre röghöz kötött bennünket, ez az oly sokáig áhítozott szabadság. Én már nem tudok örülni neki.
Molnár Tamás
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:55:30, csütörtök
|
| |
| |
A nemzet biztonsága, a hon és országvédelem
2007-12-20 19:57:07
Magyarországon, érdekeink többszöri feladásával, elvtelen pártpolitikai csatározásokban, a szavazatok gyűjtésének kampányában, elvérzett a HONVÉDELEM ügye.
Nemzettudatot pedig nem lehet építeni hamis és hazug ideológiákkal átitatott, az ősi gyökereket és kultúrák fundamentumát nélkülöző történelmi ismeretekkel.
A honvédség legyen a magyar ifjúság egyik nevelőiskolája!
Amennyiben fennmaradt volna az általános hadkötelezettség, amelynek hiánya nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, akkor a mai sorköteles korba lépő ifjúság 33-35 %-a egészségileg alkalmatlan, illetve csak korlátozással alkalmas katonai szolgálat teljesítésére. Nagy többségük a katonai szolgálatot szükséges rossznak, életükből elvesztegetett időnek tekintették.
Az Ország súlyos erkölcsi válságban van, amely szorosan összefügg a gazdasági helyzetünk mélypontjával. Örök törvényszerűség: az ország gazdasági helyzete határozza meg a hadsereg ütőképességét.A hadsereg pedig tükörképe egy társadalomnak!!!
Nemzettudatot pedig nem lehet építeni hamis és hazug ideológiákkal átitatott, az ősi gyökereket és kultúrák fundamentumát nélkülöző történelmi ismeretekkel.
Dilettáns az, aki a pedagógia elméletét és törvényszerűségeit megtagadja azzal, hogy tiltakozik a törvényi megfogalmazás ellen: ,,a honvédség legyen a magyar ifjúság egyik nevelőiskolája."
A felkészítés és kiképzés olyan új ismereteket, történelmi látóképességet, fizikai, lelki állóképességet, általános fegyelmet, törvénytiszteletet, egymásért, a közösségért érzett felelősséget tanít, amelyre sajátos jellege miatt egy polgári intézmény sem képes.
Ezért érthetetlen, hogy a pártok egymásra licitálva minden elméleti alapot nélkülözve, tudományos elemzések nélkül megszüntették a sorkatonai szolgálatot. Magyarázataikban mint már annyiszor érvek hiányában az EU-s és NATO követelményekre és elvárásokra hivatkoznak, amelyek nem is léteznek. A 80 milliós NSZK, gazdasági erejénél fogva megtehette volna, de nemzetbiztonsági okokból nem szüntette meg a sorkatonai szolgálatot. Tudni kell azt is , hogy a ,,professzionista hadsereg" háromszor többe kerül mint a hagyományos haderő. Lengyelország nem a minden áron való megfelelés szellemében, az országa érdekeinek fenntartásával tesz eleget szövetségi kötelezettségének, vagy száll vitába azokkal.
Magyarországon, érdekeink többszöri feladásával, elvtelen pártpolitikai csatározásokban, a szavazatok gyűjtésének kampányában, elvérzett a HONVÉDELEM ügye.
A Magyar Honvédség létszámát az 1993-as ,,Bécsi Haderő-csökkentési Egyezményben" a Magyar Fegyveres Erők létszámát 100000 főben, a harckocsik számát 870 db-ban, a páncélozott csapatszállítókat, 2000 db-ban, a 100milliméter feletti űrméretű tüzérségi lövegeket 1000 db-ban, harci és szállító helikoptereket 100 db-ban, a vadászbombázó és szállító repülőket 145 db-ban határozták meg.
Ezzel szemben a az Országgyűlés 2003-as határozatában rögzített 70000 fős létszám helyett a Magyar Honvédség 2007. évi összlétszáma 24700 fő, amelyből 21000 fő a harcoló állomány, felszámolták a páncélos és tábori tüzér egységeket, a légierőt, amelyből maradt 24 db vadászbombázó repülő a melyeknek alig 50% - hadra fogható.
Nem került szétválasztásra a szövetségi kötelezettséget teljesítők és a honi feladatot ellátók kötelékei. Megszűnt a tartalékos képzés, nincs katonai előképzés.
Európában példátlan, hogy a nemzeti össztermékből nálunk a legkisebb hányad van biztosítva a honvédelmi célokra. Ezét is tervezték a Brit konzervatívok NATO tagságunk felfüggesztésének kezdeményezését.
Az ORSZÁG függetlenségének és területi sérthetetlenségének biztosítéka, a külpolitikai és belpolitikai súlyképzője ereje, a Magyar Honvédség az elégséges védelem szintje alatt van. Egy minősített helyzetben, katasztrófa, vagy tömeges migráció, vagy etnikai konfliktus esetében, több tényező vizsgálatával együtt a katonai elő és tartalékos képzés hiánya, a zömmel elavult haditechnikai eszközök hadrendbe tartása miatt is, a HON VÉDELEME TRAGIKUS ÉS KATASZTRÓFÁLIS HELYZETBEN VAN.
Példának kell felhozni a falklandi, valamint az Öböl-háborúk tapasztalatait ahol összeomlottak, apátiába estek, sírva fakadtak előkészítetlenül mozgósított, vagy minimális kiképzésen átesett argentin és arab katonák.
Clausewitz örök érvényű igazsága: kötelet és nem kitüntetést érdemel az a parancsnok, aki nem készíti fel katonáit a harcra, és arra, hogy hogyan éljenek a harcmezőn.
Végezetül egy korszerű ország védelem megteremtése minden magyar felelősségével együtt kell megteremteni, amelynek feltétele a nemzet gazdaság fejlesztése, amely feleljen meg a kor követelményeinek, és a számunkra előnyös szövetségi rendszer színvonalának.
A NATO nem avatkozik be a tagállamok között fellépő esetleges etnikai konfliktusokba, azt az érintetteknek kell rendezni. Lásd Törökország és Görögország szembenállását.
Sürgető feladatunk tehát a hon- és ország védelem megreformálása
A nemzet biztonságának, az ország függetlensége megőrzésének a hon- és ország védelemre való állandó készenlét fenntartásának legfőbb feltétele: az alaptörvényünkben rögzített követelmények maradéktalan teljesítése.
A honvédelem nemzeti ügy, amelynek megvalósításában az egész társadalomnak - egységes nézetek alapján, de osztatlanul kell cselekedni."
Mert az a nép, amely lemond a szülőföld védelméről, az megteszi az első lépést az öngyilkosság felé.
Magyarország - csakúgy, mint más országok - alaptörvényében kiemelt fontossággal fogalmazza meg a hon és ország védelemre, úgy az egyén, mint a társadalom szülőföld iránti elengedhetetlen kötelezettségeit, annak minden eszközzel és áron való teljesítésére egy lehetséges háború, vagy fegyveres konfliktus, illetve egy katasztrófahelyzet bekövetkezésének esetére.
Az új alkotmány megalkotásában elsődleges kötelezettségeinket történelmünk alapjaira építve, megmaradásunk és jövendőnk sarkköveként kezelve kell megfogalmazni, majd alkalmazni a nemzet és ország védelem biztosítására. Így a hon megtartásának követelményei függvényében kerüljön ki- és átdolgozásra a honvédelmi, a szolgálati törvény, a végrehajtásra vonatkozó rendeletek, utasítások és szabályzatok.
Kiemelten kell kezelni:
Magyarország stratégiai helyzetének tudományos elemzését, abból fakadó politikai és gazdasági döntések kialakítását, végrehajtásuk pénzügyi alapjainak megteremtését, azok gyors folyamatba helyezését.
A nemzetgazdaságban a hadiipari érdekeltség megtartását, annak kiemelt fontosságát, továbbfejlesztésének biztosítását, az ország védelmi szempontból besorolt stratégiai ágazatok állami kézbentartását.
Az ország védelem és a fegyveres védelem összhangjának megteremtését, a mindenoldalú biztosítási rendszerek kiépítését, azok működő készségük és állandó készenlétük fenntartását.
A magyar honvédség, határőrség rendvédelmi szervek nemzeti jellegének végleges megteremtését, nemzeti kultúránk több ezer éves hagyományaira építve.
A magyar honvédség, határőrség szervezeti felépítését, a rövid, közép és hosszú távú fejlesztési tervek következetes végrehajtásával, hogy azok mindenkor feleljenek meg a korszerű hadművészet elméletén alapuló jövő évezred hadászati követelményeinek, valamint igazodjanak a várható szövetségi rendszer vezetési és együttműködési igényeihez, a nemzeti jelleg és az egyenrangúság fenntartásával.
Elengedhetetlen követelmény:
A fegyveres erők alapfelszerelésében, valamint fegyverzetében és technikai ellátottságával, a háborús anyagi készleteinek kialakításában - a politikai és gazdasági érdekeink szem előtt tartásával - zömében a hazai ipar által gyártott termékeknek kell dominálni.
A hivatásos (önkéntes és szerződéses) állomány nemzeti tudatának fejlesztését, önbizalmának megteremtését, a kiszámíthatóság a szociális biztonság, a magas fokú társadalmi elismertség megteremtésével kell megvalósítani.
A tényleges és tartalékos állomány (az általános hadkötelezettség újragondolásáig) képzési idejének meghatározását a várható szervezeti rendszer követelményei függvényében újabb törvényi szabályozás alá kell vetni, és soha nem lehet e fontos kérdést politikai pártok választási kampányfogásává degradálni, és ezáltal védelmi képességünket veszélyeztetni.
Szerzői utóiratnak ajánlom olvasóimnak, hogy a fenti szakvéleményem alapjait minisztériumi főosztályvezetői minősgemben1992-ben írtam meg először, majd 3 évenként megismételtem. Mind ezeket kiegészítve a Magyar Honvédség nemzeti arculatának megteremtésével, identitásának és jogfolytonosságának helyreállításával. Az új társasági egyenruha kialakításában a Tárcaközi Egyenruházati Bizottság titkáraként vettem részt. Az új szolgálati jeleket, díjakat volt szerencsém elfogadásra beterjeszteni, úgy a Honvédelmi Minisztérium vezetésének, mint az OGY Honvédelmi Bizottságának. A magyar katonai dicsőség megteremtésében szervezője és létrehozója valamint vezetője voltam a Honvéd Hagyományőrző Irodának, majd annak jogutódjának és egyben igazgatója a Hadisírgondozó Irodának. Kormánykőzi Hadisírgondozó Bizottság Elnökeként tárgyaltam, majd parafáltam NSZK, Oroszország, Moldávia, Ukrajna kormányaival megkötendő hadisír egyezményeket, és tárgyaltam Szlovákia, Románia, Horvátország, Olaszország és Lengyelország illetékeseivel és 9 kopjafa jelzi ezen országokban a megjelenésünket.
Felállíttattam Moszkvában a Bethlen emlékkövet, a Krasznogorszki, a DONI emlékművet. Hazahozatalát és újratemetését szerveztem gróf Bethlen István, Deseő László tábornok és az ismeretlen doni hős földi maradványainak. Munkám eredményeként közel kétszáz magyar katonai temető áll Oroszországban, megindult a lengyelországi I:VH-s temetők felújítása. Itthon 18 magyar - német katona temető és 170 II.VH-us hősi emlékmű fémjelzi tevékenységemet.
Javaslattevője és kidolgozója voltam az új hadigyakorló öltözetnek és egyéni harci felszerelésnek, csapattisztként még 1985-ben.
Mind ezeket nem a dicsekvés szándékával írtam, hanem azon megjegyzések megelőzésére, hogy" nem a pályán kívülről kell kiabálnom". Tettem a dolgom, esküm szellemében, míg a dilettáns politikusuk kettétörték a pályámat, akik most meakulpáznak, javaslataink elutasítása miatt.
Isten áldása legyen Mindnyájukon, legyenek hű polgárai és rendíthetetlen katonái Magyarországnak.
Erdős László
nyá. honvéd ezredes
erdoslaszlo.extra.hu - udk.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:53:30, csütörtök
|
| |
| |
Molnár Tamás: A LERÁGOTT CSONT - Csintalan csíny csupán?
2007.12.20.
Ha valami fontos, életbevágó politikai károkozás történik az országban, akkor azonnal beindul a figyelemelterelő bulvárgyár. Az egészségügy kivásárlásának december 17-i /fekete hétfői/ erőszakos átverése előtt, megint csúcsra járt a kézi vezérelt médiagépezet. Szegény Kovács Ági botrányos doppingellenőrzési ügyét követően feléledt rémálmából az üldözött Kármán Irén és a megdugott Zsanett. Aztán jött a kollaboráns Csoóri, a szintén köztörvényes idősebb Gyurcsány, a cigány vérfertőzésben pancsoló Gárda, majd maga a megasztori, amely maga alá temetett minden eddigi nézettségi mutatót: a Csintalan-féle szappanopera, ami miatt napok óta izzanak a felhevített szenvedélyek.
Azóta sem csitul, azóta sem lanyhul a mesterségesen felkorbácsolt érdeklődés a ,,Mi szeretett Sándorunk" iránt! Mindenki találgat, vajon ki tehette, ki hajtotta végre ezt a briliánsan médiaképes, önépítő produkciót. A szélsőjobb, a szélsőbal esetleg maga a MAZSIHISZ? A cserbenhagyott Maszop, vagy a polgári balközép Fidesz? Netalán személyesen adott utasítás a két maffiavezér, OVI és FLETÓ? Vagy talán a náci-fasiszta-nyilas-hungarista fattyak szövetkeztek Tom Lantossal? Vagy végső hollywoodi forgatókönyvek szerint (A született ügynökök paródiájaként), maga a pajkos Csintalan dádázta meg magát a Deffenddel? A politikai ügyekben teljesen pártatlan rendőrség mindenesetre már nyomoz. Sőt, nem csak a baráti karhatalom, de az összes fedésben és takarásban tartott titok- és árnyékszolga is, NBH-tól az STB-ig, minden szinten szinte mindenki!
A félholtra vert, másnapra felgyógyult /rossznyelvek szerint, félistenként feltámadt/ Médiamártír Sándor héber kulcstartóját elcsenő, ,,büdösfasszopózsidóbérencező", rasszista, feketeruhás és csuklyás, Budaházyra és Toroczkaira hasonlító, arctalan kurucinfós gárdistákat ez ideig még nem sikerült elkapni. (Nem én voltam! -a szerző.) Ami viszont biztató, hogy az éber rend őrei üzleti alapokra helyezték a nyomozást: ötmilliós vérdíjat kínálnak az elkövetők fejéért. Ekkora kaliberű összeget eddig soha nem ajánlottak fel például az olajügyek, a Gripen vesztegetések, a Kulcsár és Princz síbolások, vagy a fű alatt végrehajtott hatalmas politikai korrupciók tetteseinek felderítéséért.
Azt mondják, hogy ez azért van, mert Csintalan megruházásával a sajtószabadság sérült (de nagyon). Még Haraszti Miki fő-szabadsajtós /EBESZ/ is megvédte szegény Sándort, aki ráadásul nem is újságíró, csak egy idétlen bepofázós műsort vásárolt a bal-jobbközép hírvilágban. A félholtra agyonvert áldozat soha sehol nem írt le egyetlen értelmes mondatot sem, mindenesetre most gyorstalpalón újságíróvá gyepálták. A rémhír minden esetre úgy kellett ezekben a nehéz időkben, mint egy falat véres buci. Fel lehet rá építeni a fokozódó terrorveszélyt, a gyűlöletbeszéd és tettlegesség elleni nemzetközi harcot, a gyülekezési törvény gyors szigorítását. Mert ebben a demokratának csúfolt hazugrata országban, minden autokrata döntéshez indok kell! Sándorunk véres és látványos produkciójára lehet majd hivatkozni a végső pacifikálás előtt, akárcsak a ledőlt kettős torony vagy a soha nem létező iraki vegyi-fegyverek esetében.
A rendőrpalota belőtt ablakait már becsinálták. Szilvásy kormányzati jósdája -a bulvársajtó hülye asszisztálása mellett-, mindenesetre már dolgozik az újabb ügyön. Hátha van kedve valakinek megint titokban verekedni
Molnár Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:44:55, csütörtök
|
| |
| |
Úgyse érti senki - avagy Smith ügynök, az európai uniós komiszár
2002.12.20.
Miközben szerencsétlen Csintalan Sándort a modern kereskedelmi média véres kardjaként szerteszét hordozzák a különböző csatornákon, aközben a múlt héten Jakupcsek Gabriella aktíva vezetésével mélyrepülésbe átment TV2-n immáron Azurák Csaba kevergeti a Mokkát, ki tudja milyen gondolatokat ébresztve szerencsétlen konzumidióta baromban, aki reggelente letelepszik pár percre a tévéje elé.
Cseberből vederbe! - mondhatnánk némi ironikus felhanggal.
Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, nem tétlenkedik a Gyárfás-féle Angol utcai kreatív team sem. Csak egy hétvégére érkezett haza Kovács ,,Smith ügynök merjünk kicsik lenni" László, posztkommunista önkéntes mérvadó, aki manapság többmilliós havi javadalmazás ellenében, mint az Unió adó- és vámügyi fő(nép)biztosa, azaz komiszárja funkcionál, s a média máris kézről kézre adogatja. Pártállami fő hallja kendből uniós funkci. Ez aztán a szépívű karrier.
A TV2 honlapján a vele készült beszélgetést az alábbi beharangozóval ajánlja:
,,Nem lesz tovább az Európai Unió himnusza az Örömóda - talán ez volt a legérdekesebb mozzanata az új EU reformszerződésnek. A dokumentumot múlt csütörtökön írták alá, 27 tagország állam- és kormányfői. A Mokka vendége: Kovács László, az Európai Bizottság tagja."
És valóban. Ha valakiben még eddig bárminemű kétség is felmerült a tekintetben, hogy a honi kereskedelmi televíziózásnak ez az idő előtt meghosszabbított engedéllyel állócsillag pozícióba juttatott üdvöskéje nem a nyomtatott bulvársajtó elektronikus képi megjelenítéssel otthonainkba varázsolt prominens képviselője, az most végképp megbizonyosodhatott róla, hogy már pedig ez így van.
Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a történéseket, az egyre több helyről hallja, hogy ez az ún. Lisszaboni Szerződés tulajdonképpen a franciák és a hollandok által elutasított EU-alkotmánynak majdnem szó szerinti átirata, amivel az unió bürokratái próbálják menteni a menthetőt.
És akkor Azurák azzal nyit - ennél már az is jobb lett volna, ha huszárral f6-ra lép és rosál -, hogy a legérdekesebb momentum az Örömóda uniós himnuszként való státuszfosztása.
Barátaim az Úrban! Mondjátok meg nekem, de őszintén! Mit kell még elszenvednünk televíziós újságírás címén?
Operett-Magyarország, bulvármédia, műminiszterelnök. Tiszta sor.
A komiszár úr/elvtárs hosszasan sorolta az előnyöket.
De nézzük, mit ír a Lisszaboni Szerződésről az EUvonal.hu internetes oldal:
,,Aláírták a Lisszaboni Szerződést
Az EU állam- és kormányfői aláírták az EU reformszerződését Lisszabonban. José Manuel Barroso szerint a dokumentum a kibővült EU szerződése, amely egyesíti a nemrég még vasfüggönnyel elválasztott Európát, mert annak kidolgozásában minden tagország részt vett.
Barroso szerint a Lisszaboni Szerződés hatékonyabbá formálja az Európai Uniót, megerősíti az európai demokráciát, nagyobb beleszólást ad az európai ügyekbe az Európai Parlamentnek, miközben tiszteletben tartja a szubszidiaritást a nemzeti törvényhozások bevonásával. Az európai polgárok jogait védi az Alapvető Jogok Chartája, melyet tegnap (2007. december 12.) írtak alá az EU intézményeinek vezetői, s amelyet a reformszerződéshez csatolnak.
Barroso úgy vélte, hogy a szerződés növeli az EU külkapcsolatainak koherenciáját is, s erre jó példa, hogy az EU külügyi főmegbízottja a Bizottság alelnöki posztját is betölti majd.
Az elnök szerint a szerződés politikai jelentősége abban áll, hogy egyesíti a nemrég még vasfüggönnyel elválasztott Európát, azáltal, hogy annak kidolgozásában minden tagország részt vett. Barroso ugyanakkor hangsúlyozta: az EU csak akkor tudja végrehajtani kitűzött céljait, ha a cselekvőképesség politikai akarattal párosul.
A tagállamok 2007. október 19-én fogadták el a szerződés szövegét, amely hat év folyamatos belső reformkísérleteinek végére tesz pontot. A reformfolyamat 2002 februárjában kezdődött, amikor az Európai Konvent Valéry Giscard d'Estaing volt francia elnök vezetésével hozzálátott az EU alkotmányának megszövegezéséhez. A tervek azonban kudarcba fulladtak, amikor francia és holland szavazók 2005-ben nemet mondtak a dokumentumra. Az Unió vezetői ezután két évig keresték a kiutat a felemás helyzetből.
Az intézményi válság elkerülése érdekében kötött, kompromisszumokon alapuló Lisszaboni Szerződés egy kisebb változtatást kivéve megtartja az alkotmányban szereplő intézményi reformokat, egységes jogi személyiséget biztosít az uniónak, növeli a nemzeti parlamentek az EU-jogalkotásba való beleszólását, nyilatkozatban rögzíti az EU-jog a nemzeti joggal szembeni elsőbbségét, és majd 50 területen felszámolja a tagállamok vétójogát.
Ugyanakkor a szerződés 2014-ig érvényben tartja a jelenlegi szavazati rendszert, és közvetlenül nem tartalmazza az alapjogi chartát, az a szerződéshez csatolva, hivatkozással lép életbe. A megállapodás számos kimaradási lehetőséget és kivételt engedélyez az egyes tagállamoknak, s meghiúsult az alapdokumentum egyszerűsítésének célja is. A tagállamok minden olyan elemet kigyomláltak a szövegből, amely az EU-t, mint szuperállapot tüntetné fel, így kikerültek a dokumentumból a szimbólumok, a külügyminiszter - igaz ennek csak az elnevezése változott - és az európai törvények is.
A szerződés aláírása után azonnal elkezdődik a ratifikációs folyamat, amelynek során a tagállamok nemzeti parlamentjeik vagy népszavazás útján jóváhagyják a dokumentumot.
A legtöbb tagállam 2008 első felében szeretné ratifikálni a Lisszaboni Szerződést, melyről valószínűleg csak Írországban rendeznek referendumot. A ratifikációs folyamat 2009 elejére zárulhat le, miközben 2008-ban a tagállamok még megpróbálnak dűlőre jutni a szerződésben részletesen ki nem dolgozott elemekről, mint például az EU diplomáciai szolgálatának felállítása."
Forrás: www.euvonal.hu
,,Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!" - mondhatnánk Ferenc Jóskához hasonlóan. Mégsem mondjuk.
Megmondom az őszintét, a komiszár úr okfejtése az, ami engem kicsikét aggodalommal tölt el. A fenti hírben olvashattuk, hogy a dolgok jelen állása szerint valószínűleg csak Írországban kérdezik meg majd a népet arról, hogy milyen véleménnyel van a kicsikét ápofozott, átkozmetikázott, egyszer már elutasított ,,EU-alkotmányról". Nos, ez bizony aggodalomra ad okot. Több okból kifolyólag is.
Egyrészt úgy tűnik, az EU-bürokráciának elege volt abból a tökölődésből, amit úgy hívunk demokrácia, vagyis a többség uralma, és kisebbségként, méghozzá rendkívül jómódú kisebbségként, fogják magukat, és egész egyszerűen megkerülik a népet, a közvetett népuralomra, a parlamentarizmusra hivatkozva. Az egyes nemezetek törvényhozásaira lőcsölik rá ezt a lassacskán rutinszámba menő feladatot, amolyan laza ujjgyakorlatnak szánják, gombnyomogatásos teadélután keretében döntünk egy egész kontinens, meg majd' ötszázmillió ember sorsáról.
Valahol azért ők is érzik, hogy kicsikét gázos a dolog, mert az érdemi változások csak 2014-ben lépnek életbe, hiszen addig érvényben marad a jelenlegi szavazat rendszer. Azaz a nagyobb, befolyással bíró országok addig mindent elintézhetnek, ami érdekükben áll, utána pedig már hiába ugráltok, szépen, ügyesen bebetonoztunk mindent.
Aszongya a komiszár úr, teljesen felesleges népszavazást kiírni, hiszen hosszú, terjedelmes, jogi és politikai terminológiákkal teletűzdelt szöveg a dokumentum. Úgyse értené senki. Mármint a pórnép fiai és leányai közül.
Puff egy újabb pofon a demokráciának!
(Nem tudom figyelik-e, hogy az uniós érvelés milyen kísértetiesen hajaz a hazaira? Mennyire ledegradálja a közvetlen hatalomgyakorlás jelentőségét a közvetettel szemben. Lassan már elképzelhetetlen az, hogy egy egyszerű ember hozhasson egy döntést. Itt kérem szépen döntést csakis és kizárólag a kiválasztottak, a csókosok - értsd: az érinthetetlenek, az elszámoltathatatlanok, a beszámoltathatatlanok és a felelősségre vonhatatlanok - kasztjához tartozó emberek hozhatnak. A többiek olyan buták aljasok és/vagy műveletlenek - legalábbis szerintük -, hogy erre képtelenek.)
Olyan buta lenne a nép, hogy nem tudja, mit akar?
De vajon hova vezet mindez? Ez lenne a demokrácia? Vagy itt is ugyanarról a Patyomkin-féle látszatvilág, látszatdemokrácia szükségességéről és helyességéről akarnak bennünket meggyőzni, ami csak elölről, első ránézésre látszik szépnek és hibátlannak, a díszlet mögé nézni pedig sosem szabad?
Smith ügynök többek között arról számol be az interjúban, hogy ő bizony előadásai során, amikor felteszi a kérdést hallgatóságának, hogy tegye fel a kezét, aki olvasta már a Lisszaboni Szerződést, nos ő bizony még egyetlen egy olyan emberrel sem találkozott, sőt, Laci bácsi állítása szerint a közönség jót szokott derülni ezen a kérdésen.
Nos, szerintem ez inkább elszomorító.
Először is, egy olyan ,,politikus", aki az egyoldalú, sokszor rágalmazó és hazug kampányok kényszeredett társadalomra való ráerőltetésének nagymestere - és itt most főként az Európai unióhoz történő csatlakozás kampányára gondolok - az ne szóljon egy szót sem, jobb, ha hallgat és picire összehúzza magát.
(Mondjuk momentán ez valószínűleg menne is neki, elvégre ha valaki, hát ő aztán igazán tudhassa, hogyan kell kicsinek lenni. Nem igaz?)
Persze tökéletesen megértem, hogy egy államszocializmusban szocializálódott jó eftárs nem kíváncsi az ellenérvekre, főként akkor nem, ha ezek az ellenérvek legalább annyira nyomósak, ha nem nyomósabbak, mint a fősodratú média által lefizetett központi szócsövek által ezerrel sulykolt szentenciák, ráadásul, a csatlakozás óta eltelt idő azt bizonyítja, hogy az ellenérvelőknek volt igazuk.
Cifrázhatjuk ahogy akarjuk, de egy biztos, a régit felváltó új unió is csak púp a hátunkon, amiből inkább kárunk, mint hasznunk származott és származik ma is. A cehhet pedig nekünk kell kifizetni.
Aszongya Smith ügynök, látszatdemokrácia lenne, ha úgy szavaztatnánk meg az embereket, hogy azt sem tudják miről szavaznak.
Érdekes. Én nap mint nap ezt látom megképződni hazánk törvényhozásának házában, a Parlamentben, mégsem hallom egyik párttól sem, a szocialistáktól sem, hogy látszatdemokrácia lenne, amit törvényhozás címén kamerák kereszttüzében művelnek. Ugyanakkor e helyt érzem szükségét, hogy feltegyük azt a kérdést, az vajon nem látszatdemokrácia-e, ha engem, mint adófizető állampolgárt, s egyszersmind teljes jogú európai uniós polgárt eleve meg sem kérdeznek dolgokról, mert eleve nem is tájékoztatnak róla, hiszen eleve azt gondolják rólam, hogy én eleve olyan aljas és/vagy műveletlen vagyok, hogy eleve lövésem sincs a témáról? Úgyse érteném meg. - mondják ők. Eleve.
Mi ez, ha nem a demokrácia meghazudtolása? Mi ez, ha nem egyfajta bürokratikus - kicsit morbid, de ennyi erővel azt is mondhatnánk - eukonform diktatúra?
De van itt még egy kérdés, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül!
Mi történik akkor, ha eztán már csak ilyen, hosszú, terjedelmes, jogi-, politikai, gazdasági terminológiákkal teletűzdelt szövegeket tartalmazó dokumentumok alapján meghozott döntések születnek majd? A terjedelmesség, az átláthatatlanság folytán a nép - eleve - ki lesz zárva az érdemi döntéshozatalból, ráadásul, ha még a megfelelő tájékoztatásnak is híján lesz, úgyse tud majd érdemi döntést hozni.
Megint ez a kísérteties hasonlóság!
Emlékeznek 2006. október 23-ára? A technokrata bürokrata, a baksisért robotoló hivatalnok, a magasabb érdekeket feltétlen odaadással kiszolgáló aparatcsik, szimbolikusan és a valóságban is kizárt egy egész népet. Egy egész nemzetet. Most ugyanez látszódik megképződni immáron kontinentális léptékekben is. Pontosabban ennek előjelei már korábban is látszódtak, most mindössze annyi történt, hogy nyilvánosságra hozták a tényt, immáron hivatalosan is bejelentették, a civil, azaz a polgár innentől kezdve teljesen ki van rekesztve mindenféle fajta érdemi dologból.
A hatalom bepöccent.
Mivel elsőre, ha tetszik, szép szóra nem ment, most bekeményítenek. Már az Európai Uniós csatlakozás előtti kampányban is láthattuk, nincs jelentősége a tájékoztatásnak, az minden további nélkül lehet egyoldalú és felületes, sőt, az a kívánatos, ha egyoldalú és felületes, hiszen akkor nem lehet valódi, érdemi döntést hozni, csak manipuláción alapulót, az meg úgyis a hatalomnak kedvez. Csak ennek fényében meglehetősen álságos és cinikus az a kijelentés, hogy úgyse értenénk meg, hogy miről van szó. Hát így, hogy el sem magyarázzák, vagy szándékosan félremagyarázzák a dolgot, csak oda vezethet, hogy nem értjük meg, miről is van szó. Vagy talán attól félnek, ha korrekten és tisztességesen tájékoztatnának, nagyon is megértenénk, hogy miről van szó? Valószínűleg ez utóbbi. No és persze az is borítékolható, ha példának okáért az unióhoz történő csatlakozás előtt az ellentábor is legalább annyi és olyan súlyú megszólalási lehetőséghez jut a médiában, mint a hivatalos pártok által kommunikált szép új, eukonform jövő délibábja, egyáltalán nem biztos, hogy Kovács ,,Smith ügynök merjünk kicsik lenni" László, posztkommunista önkéntes mérvadó, többmilliós havi javadalmazás ellenében, ma is az Unió adó- és vámügyi fő(nép)biztosaként sertepertélne Brüsszelben.
Hogy ismét az immáron a klasszikusok és a heroikusan sokkoló médiasztárok kategóriájába emelkedő Csintalan Sándort idézzem: ,,Szart ér a harag hatalom nélkül!" Most, amikor ezeket a sorokat pötyögöm a klaviatúrán, néhány órája már túl vagyunk a szocialista rongyrázás és hazudozás legutóbbi eklatáns példáján. Biztonsági szelep, a legújabb szoci áldemokrata médiasztár is - médiabeli rikácsolásai ellenére (vagy tán éppen azért, ki tudja) - simán megszavazta az egészségügy pénzzé tételét.
Megmondom az őszintét, ha valaki december 31-én odajön hozzám és boldog újesztendőt fog kívánni, nem nagyon tudom, hogy mit fogok mondani neki. Kérdezzem meg tőle, hogy hol élt az elmúlt pár évben? Vagy netalán tán csak rossz tréfát űz velem, bosszantani akar?
De talán mégis az lesz a legjobb, ha maradunk a hagyományoknál. Tradition! Tradition!, azaz Hagyomány! Hagyomány!, énekli Tevje a tejesember a Hegedűs a háztetőn című musicalben. Maradjunk hát mi is a hagyományoknál, kívánjunk egymásnak egy szebb, jobb és boldogabb újesztendőt, hiszen a boldogság pénzben nem mérhető. De ezt ők, sem itt a Duna partján, sem ott a távoli brüsszeli üvegpalotákban - eleve - úgyse értik meg.
És akkor a csontig hatoló feltétlen nyalás újabb bizonyítékaként álljon itt 1 rövid hír az MTI-től:
,,Elsőként ratifikáltuk a lisszaboni szerzódést
Az Országgyűlés jóváhagyta az Európai Unió lisszaboni szerződését. Magyarország ezzel a tagállamok közül elsőként ratifikálta a dokumentumot."
Forrás: mti
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:39:57, csütörtök
|
| |
| |
Nyílt levél a Lisszaboni Szerződést megerősítő képviselőkhöz
2007.12.20.
Tisztelt Képviselő Asszony/Úr!
Szíves tudomására hozom, hogy 2007. december 17-én a Lisszaboni Szerződés megerősítéséről szóló határozat meghozatalakor a Magyar Köztársaság Országgyűlése szándékosan hozott alkotmányellenes határozatot, amely így - a Bécsi Egyezmény 46. cikke alapján -, de facto érvénytelen.
A 2004. december 20-i - később megbukott - EU Alkotmány megerősítés csupán ,,mulasztásos" alkotmányellenesség volt, az Alkotmánybíróság 90/H/2005. AB sz. határozata szerint. Azzal viszont, hogy 2007. december 17-én az Országgyűlés Elnökasszonya és a parlamenti pártok frakcióvezetői átvették a figyelemfelhívó petíciót, a gondatlan mulasztás nem áll meg, mert a figyelemfelhívás következtében a képviselők tette a szándékos alkotmánysértést merítette ki, így a jogellenes magatartás szemmel látható és alapvető jogi szabályozásra (Alkotmányra) vonatkozik.
Tájékoztatom arról, hogy az Alkotmánybírósághoz ma benyújtott - http://eunyet.hu/hirlevel/071219.doc címen olvasható - kifogás a határozat fenti joghely alapján történő érvénytelenítését, és a népszavazás kezdeményezés elfogadását szorgalmazza, amelyet az Alkotmánybíróság - amennyiben következetes korábbi (58/2004. (XII. 14.) AB sz.) határozatához - annak értelmében nem tagadhat meg.
Tájékoztatom arról is, hogy minden választókörzetben igazság-feltáró előadást fogok tartani az EU tényleges hatásáról 2008. január 6-tól (Baja, január 7: Székesfehérvár) kezdve, amelyen meg fogom azokat a képviselőket nevezni, akik szándékosan követték el az alkotmánysértést, és a tájékoztatás megtagadásával meggátolva választóikat abban, hogy az Alkotmány 61. §-a szerinti közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogukat gyakorolják.
Szeretném, ha felmérné a 2007. december 17-i parlamenti szavazás témáinak fontossági sorrendjét, és megállapítaná, hogy az egészségügy, vagy a Fidesz népszavazás-kezdeményezésének jelentősége messze eltörpül a kérdéseket kiváltó ok, a Lisszaboni Szerződésben megvalósuló ország-kifosztás hatása mellett, amely állandósítja - a 17-i napirenden szereplő - költségvetés hiányát is.
Sajnálom, hogy Ön egy olyan Országgyűlésnek a tagja, amely a 2/1993. (I. 22.) sz. Alkotmánybírósági határozat szerint gyakorolja azt az antidemokratikus elvet, amely szerint a képviselő a választás után már a pártjának, és nem a választóinak tartozik felelősséggel országgyűlési tevékenységével kapcsolatban.
Amennyiben Ön igennel szavazott a Lisszaboni Szerződés megerősítésekor, akkor az idézett alkotmánybírósági határozat ellenére Önnek el kell számolnia választói felé azzal a ténnyel, hogy képviselői megbízatását azok érdekével szemben gyakorolja, akik megválasztották. Ha ezzel nem ért egyet, érvütköztető vitára választói nyilvánossága előtt bármikor szíves rendelkezésére állok, sőt ezt a vitát előkészítem országjárásom során.
Kelt Szegeden, 2007. december 19-én.
Tisztelettel:
dr. Halász József
30/616-3894, info@szksz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:39:37, csütörtök
|
| |
| |
Pilhál György: A mi évünk vége
2007. december 20. 10:01
MNO
Pilhál György:
A BKV Zrt. felügyelőbizottsága támogatta a társaság jövő évi tizenhárom százalékos tarifaemelési javaslatát. Korábban a Demszky Gábor vezette főpolgármesteri kabinet is tervezett ilyen arcátlan, az inflációt jelentősen meghaladó emelést. A végső szót a Fővárosi Közgyűlés ma mondja ki. Lesz bőr a képükön. Minap olvastam, hogy a nyugdíjas HÉV-bérlet ára hamarosan ezerhétszáz forintról tizenhétezerre nő. A tízszeresére. Emberbaráti döntésnek látszik az is, hogy a tej és a tejtermékek árát pillanatokon belül huszonöt százalékkal emelik. Dübörög a gazdaság. Ha most nem robban ki forradalom, várhatunk az Aurorára.
(Magyar Nemzet, 2007. december 20.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:30:20, csütörtök
|
| |
| |
Megyeri Dávid: Válságdíj egy országért
2007. december 20. 10:05
MNO
Megyeri Dávid:
Az erőltetett diadalmámor így önleleplező, mert saját gyöngeségüket árulja el. A mágnás-miniszterelnök a pártszolgálati MTV-nek adott mamutinterjújában láthatóan ezt a sikermotívumot akarta meglovagolni, s azt mondta: büszke a pártjára, amiért az megszavazta a tervezetet. Hát egy dolog miatt tényleg büszkék lehetnek: a Guinness rekordok könyvébe illik, ahogy egy ezerhatszázmilliárd forintos alap, illetve tízmillió ember egészségének sorsáról úgy döntöttek, hogy - akár a kádári időkben - ők sem tudták, miről szavaznak. Gy. Ferenc tehát azért példálózik annyit a Kádár-rendszerrel, mert ő áll két lábbal benne. További negatív világcsúcs: a rabszolgatartó társadalmak korától fogva először van pontos tarifája egy emberi életnek, hisz potom tizenkétezer forintos kikiáltási áron kelhetnek el Magyarország polgárai. Ez a fejpénz, amit értünk kiperkálhatnak. Nem váltság-, hanem válságdíj. Az egész kiárusítósdi, embervásár Magyarországon egyetlen célt szolgál: az államcsőd elkerülését. Márpedig a pénzügyi krachot nem lehet kínosan kiszenvedett parlamenti többséggel meggátolni. Értsd: hiába szavaztatja meg a kapitány a beosztottjait, hogy minden rendben van, attól még a hajó menthetetlenül elsüllyed. A hírek szerint a jövendő biztosítók már tudnak valamit, mert keveslik, hogy egyszerű parlamenti többséggel megváltoztathatók a törvény egyes passzusai. Vagyis nem adnak egy lyukas garast sem a jelenlegi politikai formáció továbbéléséért.
(Magyar Nemzet, 2007. december 20.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:23:54, csütörtök
|
| |
| |
Parlamenti sírásók
2007.12.20.
- Avagy kormányzati libatömés (értsd: pusztításba hajló görcsös tenni akarás hórihorgas ripacs és mengelica vezényletével) -
Kóka Johnny, az 1 ügyű ígérgető, újabban ölelkezik. Nem is akárhol! A parlamentben. Kíváncsi lennék, mit szól hozzá a kedvese. De mielőtt még megkövezne, a tisztel Olvasó, hogy ezekben a nemzetet fillérekért kiárusító, vagy ahogyan Francisco szokta volt mondani, ,,játékpénzért" elkótyavetyélő vészterhes időkben olcsó poénkodással ütöm el a drága időt, ahelyett, hogy a lényegi dolgokkal foglalkoznék, foglalkozzunk hát azokkal.
Íme 1 hír az Internetről, egyik Brüsszelben élő honfitársunktól:
,,Kedves Honfitársaim!
Tudják-e, hogy mi történt 2007. december 17-én hétfőn a Parlamentben?
Ahhoz, hogy alkotmánymódosítás legyen, napirendre kell tenni. De ha 5/6-a a képviselőknek megszavazza, rögtön lehet alkotmánymódosítás. Két képviselő kérte, hogy halasszák el e módosítást, Boros Péter volt miniszterelnök / MDF / és Salamon L. / KDH /. Ennek ellenére megszavazták az alkotmánymódosítást és erre azért volt ilyen sürgősen szükség, mert meg akarták szavazni az új Európai Szerződést, amelyet még le sem fordítottak / több, mint 200 oldal / magyarra. Meg is szavazták a szerződést, amelyben Magyarország szuverenitásának több pontját feladja. Érdekes, hogy ilyen sokan megszavazták az alkotmánymódosítást, mivel az ellenzék nélkül lehetetlen lett volna. Belgiumban élvén 50 év óta, Nyugat-Európában nem szavaznak meg ilyen fontos dolgokat azelőtt, hogy a képviselők / több nappal előtte / ne tanulmányozzák az aláírandókat. Hogy minősítsük e magatartást? Sírásói ezek a képviselők a magyar hazának? Milyen érdekek vezérlik őket? Akik rájuk szavaztak, ezzel bízták meg őket? Irt-e ezekről a magyar sajtó?
Gyásznap lesz e dátum a magyar történelemben!
Mindezen rossz hírek ellenére kívánok kedves Mindnyájuknak, Kegyelemteljes Szent Karácsonyt és boldog, öntudatos és céltudatos Újévet jó egészségben hazánk szolgálatában."
Honfitársi tisztelettel, Dr. v. Kállay Oszkár / Brüsszel /
Ahogyan azt a bevált szófordulattal mondani szokás, ilyen az, amikor valaki egy nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országban tengeti hétköznapjait. Egy olyan országban, ahol nem tombolt ötven év állampárti proletárdiktatúra (kommunista szocializmus).
Ennek a két, jelzésértékű momentumnak - egészségügyi-törvény és Lisszaboni Szerződés ratifikálása - az egyazon napon történő bekövetkezése jól példázza a múlt és a szolgalelkűség továbbélését jelenünkben.
Ha már lúd, legyen kövér! Nem igaz? Kicsire nem adunk, nagy nem számít! Ha mán egyszer belekezdtünk abba, hogy az egyik kínos dolgot akarata ellenére leerőszakoljuk a nép torkán, fű alatt szép csendesen, letuszkoljuk a másik, legalább olyan nagy jelentőséggel bírót is. Kicsikét olyan ez, mint valami modernkori libatömés.
Egyfajta görcsös tenni akarás jellemzi az államhatalmat. Bepróbálkoztak ugyan, hátha elmegy még, ha lövetnek, mint régen, de mostanra már tudatában vannak ők is, hogy némiképp megváltoztak a játékszabályok. Ebben az új és csodálatos Európa-házban nem nézik jó szemmel, ha lövetnek, mint régen, még akkor sem, ha csak gumilövedékekkel és könnygázzal próbálják móresre tanítani a tanulatlan, műveletlen és/vagy aljas pórnépet.
No, mármost a kabinet és szolgalelkületű ölebmédiája, ha tetszik, lementek kutyába, és ezerrel nyomatják az összes csatornán, ,,lehet, hogy van még mit javítani a reformokon, de mi legalább hozzányúltunk a dolgokhoz!"
Képzeljék el a szituációt! Hosszú órák fáradságos munkájával felépítenek egy kártyavárat, kb. egy másodpercet gyönyörködtek benne, odajön valaki, 'oszt a porcelánboltba beszabadult részeg elefánt féktelen tombolásával ráfúj egyet az építményre, ami egy szempillantás alatt összedől.
Káoszhoz, átgondolatlan, pusztításhoz, romboláshoz, károkozáshoz vezető meggondolatlan mozdulatsorok. Valahogy így lehetne összefoglalni ennek a régi állampárti világot és ezt az új rablókapitalizmus sajátosan ötvöző, jelenleg regnáló gátlástalan haszonelvű és érdekvezérelt söpredék áldatlan tevékenységét.
Előbbre való a zavarosban történő halászás (értsd: a központilag engedélyezett szabadrablás), mint az ún. normál üzemmenet, amely esetleg valamiféle, ha nem is olyan gyors, de talán stabilabb és kiszámíthatóbb fejlődést garantál.
A mohóság pedig nagyúr Mammon világában. Egy olyan világban, ahol mindent aprópénzre váltanak, még azt is, amit pedig nem szabadna, nos ott kalmárlelkületű kufárok némi baksisért mindenre kaphatók. Tudják, olyan ez, mint a vagyonosok akaratranglétrája. Mit akar a szegény? Gazdag akar lenni. Mit akar a gazdag? Milliomos akar lenni. Mit akar a milliomos? Milliárdos akar lenni. A pénzből pedig sosem elég. Mire a delikvens eljut odáig, hogy aszongya, na mostanra talán mán elég pénzt összekapartam, felpillant a pénztárkönyvből, és kétségbeesve veszi észre, hogy közben elszaladt az élete. Nincs tovább. A fene nagy pénzkeresésben nem maradt ideje élni. Most mondják meg nekem, de őszintén! Megérte? Ugye nem. Egyszerű felismerés, ki előbb, ki később jön rá, van, aki azonban sosem jut el idáig. Ők a legszerencsétlenebbek.
Van 1 régi, a dús képzeletű nép ajkán született bölcs mondás: ,,Sokan vannak, akik sok pénzt keresnek, de csak nagyon kevesen vannak azok, akik oly bölcsek, hogy időt is hagynak az elköltésére." Bizony, nagy igazság ez!
De van itt még 1 nagyon érdekes hír a világhálóról, nézzük meg, hogyan nyilatkozik a szlovák eü-reform egyik liberális atyja az elfogadott magyar törvényről.
(Csak így zárójelben, ahogy szoktam, hátrálnak most már kifelé belőle, próbálják visszacsinálni a dolgot derék szlovák barátaink:-)
"Az volt a tét, hogy Gyurcsány marad-e a kormányfő" - kemény kritika Pozsonyból
Szlovák liberális szakértő a magyar reformról
A magyar reform nem sikerült, hiszen a több-biztosítós rendszer legfőbb előnye nem valósul meg, mely abban áll, hogy független a kormánytól - állítja a szlovák egészségbiztosítási reform atyja, Peter Pazitný, aki az SZDSZ egyik szakértője volt az eredeti, több-biztosítós modell kidolgozásában. Pazitný azonban csalódott: szerinte a "magyar modell" lehetővé teszi, hogy az állam visszaéljen a helyzetével.
Néhány hónapon belül másodszor bírálja a magyar egészségbiztosítási reformban kötött állami-magánpénztáras kompromisszumot a szlovák több-biztosítós modell egyik kidolgozója, az Egészségpolitikai Intézet (HPI) munkatársa, aki az SZDSZ egyik szakértője volt a párt eredeti, több-biztosítós modelljének kidolgozásában.
Augusztusi dolgozatában a szakértő arról írt: a júliusban kialakított kompromisszum egy versenyalapú "pluralista modell" előkészítését szolgálja, ám több beépített "ellentmondásos eszköz" szerinte el is lehetetlenítheti ezt a célt.
Szerinte skizofrén helyzetet teremt, és nagy veszélyeket hordoz magában az 51 százalékos állami többségi tulajdon az újonnan létrejövő pénztárakban. A szlovák reformer szerint az államnak nem szabad tulajdonosnak lennie, helyette hatékony és indokolt szabályozó szerepet kellene magára öltenie. A politikai befolyás enyhítése, a korrupció ugyanis csak akkor fékezhető meg, ha az állam kivonul az egészségügyből, és csak szabályozó funkciót lát el.
,,Az egész elképzelés rossz"
A szlovák egészségpolitikai szakértő a pozsonyi Új Szó című lapnak adott interjújában most megerősíti: a reform legnagyobb hibájának tartja, hogy az állam 51 százalékos tulajdonos marad minden egészségpénztárban, ez ugyanis szerinte olyan, mint amikor valaki önmagával sakkozik. "A 'magyar modell' lehetővé teszi - és ennek nagy a veszélye -, hogy az állam visszaéljen a helyzetével, mivel hozzáférése lesz az egyes, egymással konkuráló pénztárak stratégiai dokumentumaihoz."
Arra a kérdésre, hogy a magyar egészségügyi reform lehetővé teszi-e deklarált célját, az egészségpénztárak közti versenyt, a szlovák szakértő úgy válaszolt: ez a "magyar modell" második legnagyobb hibája, mivel valószínű, hogy regionális, megyei monopóliumok jönnek létre.
Verseny szerinte legfeljebb csak Budapesten és Pest megyében jöhet létre, ahol négy pénztár működhet.
"A törvény alapján ugyanis nagy az esélye annak, hogy a mai egy, országos monopólium helyett - ellentétben a miniszter elvárásával, aki a szabad verseny feltételeit szeretné megteremteni -, több, kisebb, helyi monopólium jön létre" - állítja.
Peter Pazitný elismeri, hogy a magántőke gazdaságosabb működést eredményezhet, de a gond szerinte az, hogy egy nagyon bizonytalan partnert kap ehhez: az államot.
"Ezt az egész elképzelést rossznak tartom. A sikere vagy a bukása azon múlik, hogy az állam mennyire lesz képes ellenőrizni és fékezni magát. Tartok tőle, hogy erre képtelen lesz. Folyamatosan késztetést érez majd a pénztárak működésébe való beavatkozásra, nagy lesz a kísértés, hogy korlátozza önállóságukat, annál is inkább - és ez a legnagyobb hiba -, mert betekintése lesz minden pénztárba" - nyilatkozta Pazitný az Új Szónak.
,,A magyar reform nem sikerült"
"A most elfogadott változat egy kompromisszumos modell, melyre keményen rányomta bélyegét a Magyar Szocialista Párt elképzelése, amely megőrzi az állam befolyását a pénztárak működése felett" - állítja a szakértő, aki szerint "a magyar reform nem sikerült, hiszen a több-biztosítós rendszer legfőbb előnye nem valósul meg, mely abban áll, hogy független a kormánytól."
Ellenpéldaként Szlovákiát hozza fel, ahol a négy magánbiztosító gazdálkodásába, működésébe az állam nem szólhat bele, csak ellenőrizheti. "A biztosítók a nyereség reményében ügyfélbarát intézkedéseket hoznak, javítják szolgáltatásaikat, vagyis biztosítják azokat az előnyöket, melyekre a verseny lehetőséget nyújt."
Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi magyarországi politikai helyzetben volt-e esély jobb reform elfogadására, Peter Pazitný úgy válaszolt: szerinte Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter modellje jó volt, a mai reform azonban már nem az egészségügyről, hanem a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc személyéről szól.
"Az egészségügyi reformért való küzdelem leple alatt a szocialista párt egyes frakcióinak egymás elleni harca folyt. Ennek az ára ez a rossz törvénycsomag. Az utolsó három hónapban már nem az egészségügy átalakítása volt a tét, hanem az, hogy Gyurcsány marad-e a kormányfő. A reform elfogadása Gyurcsány győzelme, és annak bizonyítéka, hogy még ura a helyzetnek" - közölte a szlovák egészségbiztosítási reform kidolgozója."
Forrás: Új Szó, Hírszerző
A szlovák szakértőt olvasva persze most feltehetnénk a költői kérdést, hogy akkor tulajdonképpen miért is van szükség erre az egészre? A választ persze mindannyian tudjuk. Lóvé, lóvé, lóvé, és megint csak lóvé. Minden mennyiségben, de legalábbis valami 1500 milliárd értékben, kizárólag a csókosok kasztjához tartozó kiváltságosok részére fenntartva. Ezért megy az iszapbirkózás.
Itt szeretném ismételten felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét a szolgalelkületű ölebmédia kiemelt, kulcsfontosságú szerepére, hiszen a konzumidióta barom központi elhülyítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett már eddig is, és fog még ezután is.
Elkövettem azt a hibát, hogy valamelyik reggel belenéztem az Angol utcai önkéntes mérvadókból álló, média-kommandó Aczél (Acsádi) vezényletével lefolytatott ténykedésébe, mely ki tudja miért, de a Kereszttűz címet viselte. Horn Gábor államtitkár volt a vendég. Volt egy mondata az államtitkár úrnak, amin én komolyan el kellett, hogy gondolkodjam. Valami olyasmit mondott, hogy tévedés azt gondolni, miszerint az egészségügy nem szolgáltatás. De bizony, hogy az!
Ez volt az a pont, ahol én komolyan gondolkodóba estem. Most nem akarom azt az elcsépelt (de attól még feltétlen igaz!) hasonlatot előráncigálni a sublót mélyéről, hogy példának okáért a kultúrát is mindenütt támogatásban részesítik, már csak a jellegéből fakadóan is. Arra gondolok, hogyha például valaki színházba megy, és megtekint egy előadást, vagy vesz egy könyvet és elolvasva az épülésére szolgál, az lehet, hogy közvetlenül, pénzben mérve nem hoz hasznot, mondhatnánk azt is, hogy nem rentábilis, közvetve azonban, mivel hozzájárul az ember felfrissüléséhez, ha már ragaszkodunk a közgazdasági terminológiák rideg racionalitásához, az egyén munkaerejének újratermeléséhez, mégis csak hasznos tevékenységnek minősül. És ha már minden áron a csomót keressük azon a bizonyos kákán, a színházjegyből a könyvből bevétel származik, vagyis akár támogatják, akár nem, mozog a pénz a rendszerben, ezáltal még az a bizonyos sokat emlegetett és az objektív, tárgyszerű gazdasági helyzet megítélésére mára bebizonyosodott, hogy teljességgel alkalmatlan, GDP is emelkedik.
Szerintem azonban Horn államtitkár úr egy helyen óriásit téved az egészségügy szolgáltatást illető megítélésében. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor két helyen is!
Ad 1.: Nem az ember van a pénzért, hanem a pénz az emberért! Nem a pénz ,,találta ki" az embert, hanem az ember a pénzt. Márpedig Horn államtitkár úr szemléletmódját és logikáját követve (lásd Patricia Anderson kontra General Motors ügyben az Amerikai Gazdasági Kamara állásfoglalása*) ha, mint beteg - ó pardon, a beteg szót nem használja a törvény! - ha mint pénztári tag, nem vagyok kellőképpen profitábilis, azaz haszontermelő a kassza számára akkor meg is dögölhetek? Előbbre való a biztosító haszna, mint az emberélet?
(Hangsúlyozni szeretném, hogy sem egészségügyi szakember, sem közgazdász nem vagyok, így elképzelhető, hogy kicsikét sarkosra sikerült a fogalmazásom.)
*,,Az Amerikai Egyesült Államok jogi esetei között szép számmal találunk olyanokat, ahol egyértelműen bebizonyosodott, hogy a korporációk számára a költséghatékonyság, vagyis a maximális profit elérésére való törekvés még az emberéletnél is előbbre való. És mielőtt még valaki megdöbbenésének adna hangot, ragadjuk meg az alkalmat, hogy e helyt is elmondjuk, példának okáért jogi procedúrák alkalmával (lásd a Patricia Anderson kontra General Motorts ügyet) az Amerikai Kereskedelmi Kamara - szemben az amerikai polgárok életével - érvelése során a cégek ún. költség-előny elemzését részesítette előnyben, mondván teljesen helyénvaló gyakorlat - mármint a részvénytársaság és a részvényesek hasznának szemszögéből - ha a baleset (vagy életveszélyes) megoldást választja a cég, amennyiben a bírságra kifizetett összeg jóval alatta marad annak a költségnek, amennyibe az adott hiba elhárítása vagy kiküszöbölése kerül.
(Patricia Anderson esetében ez azt jelentette, hogy a GM-nek még így is kifizetődőbb (értsd olcsóbb) volt rossz helyre szerelni az ütközés során nagy valószínűséggel felrobbanó üzemanyagtankokat az általuk gyártott Chevrolet Malibukon, mint hogy autónként kb. 9 dolláros többletköltséggel orvosolják ezt a veszélyforrást. A cég embere kiszámolta, hogy a felrobbanó üzemanyagtankok következtében évente körülbelül 500 ember hal meg. A kifizetett kártérítések átlagos összege mintegy kétszázezer dollárra rúgott, amit elosztott az Amerikában forgalomban lévő, a GM által gyártott autók számával (41 millió), így kijött a végeredmény, azaz egy-egy haláleset a General Motorsnak eladott gépkocsinként cirka 2 dollár 40 centjébe került, ami ugye jóval (több mint 6 dollárral) alatta maradt az üzemanyagtank biztonságosabb helyre történő szerelésének 9 dolláros többletköltségével szemben. Ezért mondhatta azt tehát az Amerikai Kereskedelmi Kamara érvelése során, hogy a részvénytársaság és a részvényesek haszna szempontjából az autógyár helyesen cselekedett, amikor nem építette biztonságosabbra a Chevrolet Malibukat".
Ad 2.: Ha teszem azt valamilyen áru vagy szolgáltatás vásárlásakor, vagy igénybevételekor hibát észlelek, kifogásom van cserélhetek, javíttathatok, miegymás. Ha ne adj' isten tényleg qrva nagy gáz van és elpatkolok, posztumusz milyen jogorvoslattal élhetek? Konkrétan arra gondolok, annak az esélye, hogy belehalok egy shoppingolásba valamelyik gigaplázában, elhanyagolhatóan csekély ahhoz képest, amit mondjuk egy évekre kihúzott várakozási lista jelenthet. A vizsgálatra várva menetközben elhatalmasodik rajtam a kór szépen, alattomosan, mire odakerülök a CT-hez vagy egyéb más modern mágneses rezonancián alapuló kütyühöz, a diagnoszta széttárja a karját és aszongya: ,,Hát Safranek bácsi, gyühetett vón hamarabb is, mer' most mán nem sokat tehetünk."
(Ismételten szeretném leszögezni, hogy sem egészségügyi szakember, sem közgazdász nem, csak egy egyszerű, az adófizető barom státuszába besorolt állampolgár vagyok, így elképzelhető, hogy kicsikét sarkosra sikerült a fogalmazásom.)
Persze az is könnyen elképzelhető, hogy ebben az újkori össznépi libatömésben, ahol a nép legszívesebben már torkaszakadtából üvöltene, hogy ELÉG LESZ MÁN! NEM KELL TÖBB!, talán egy újkori Lúdas Matyi jöhetne most mán, aki minimum háromszor veri vissza amit ezek a népnyúzó kutyaütők a nemzet ellen elkövettek.
Vajon mikor és hol születik meg a Megváltó?
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-12-20 22:18:38, csütörtök
|
| |
| |
Minden önkormányzat lépjen fel a Magyar Gárda ellen! - kéri az MDF elnöke
2007. december 19.
Dávid Ibolya: Ön megírta már az e hetit?A Magyar Gárda szívből örül, hogy léte és cselekedetei újra értelmet adtak az Országház langymeleg csendjében bóbiskoló politikusok életének.
Dávid Ibolyáról és az MDF munkájáról, eredményeiről vajmi keveset hallunk az egyszerű hétköznapokban, viszont minden héten kiadnak egy közleményt, amelyben újabb intézményeket buzdítanak a Gárdától való elhatárolódásra.
Nagyon reméljük, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a "Normális Magyarországért" munkálkodó demokraták is képesek lesznek lelazulni egy kicsit, hogy aztán januártól a valódi feladataikra koncentrálhassanak. 2010-ig még van idő, használják ki, mert lehet, hogy nem lesz több lehetőségük...
Íme, az e heti:
Az MDF vallja, hogy az agresszív szélsőségek elleni küzdelemmel nem szabad a bírósági döntésre várni, a békés többségnek helyi szinten kell a kirekesztő, megfélemlítő és szélsőséges tevékenységek ellen fellépni. Az MDF ezért arra kéri a pártokat, hogy Szegedhez hasonlóan fogjanak össze annak érdekében, hogy minden településen nyilvánítsák nemkívánatos szervezetnek a Magyar Gárdát, valamint társszervezeteit.
Bár a Fővárosi Főügyészség a minap kezdeményezte a Magyar Gárda feloszlatását, mi, a békés többség továbbra sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Európai konzervatív értékeket valló pártként a Magyar Demokrata Fórum leghatározottabb fellépést tartja elfogadhatónak és követendőnek a Magyar Gárda által folytatott szélsőséges, kirekesztő és félelemkeltő akciók ellenében. A szélsőségesek elleni fellépésben szükség van az igazságszolgáltatásra, de mindannyiunknak cselekednünk kell!
Demokratikus összefogással, határozott döntésekkel képesek vagyunk kiszorítani a szélsőséges szervezeteket utcáinkról. Ehhez azonban nem csupán szavakkal, de a megfelelő eszközökkel is fel kell lépni. Minden önkormányzat számára követendő példa Szeged városa, ahol a helyi MDF kezdeményezésére az országban elsőként nyilvánították nemkívánatos szervezetnek a Magyar Gárdát. A városban példamutató egyetértés alakult ki a demokratikus pártok között, és a Magyar Demokrata Fórum bízik benne, hogy további települések is csatlakoznak a felhíváshoz, melynek révén Magyarország egyértelműen azt üzeni: nem kér a gyűlöletből, a kirekesztésből és a megfélemlítésből, nem kér a Magyar Gárdából.
A szélsőségek elleni helyi fellépés eredményességét mostanra más pártok is felismerték. Ezért felkérjük az ügyben a Magyar Demokrata Fórummal egyetértőleg nyilatkozó Mohácsi Viktória EP-képviselőt, csatlakozzon kezdeményezésünkhöz, melyben felszólítottuk az ország mind a 3152 települését: határozatban nyilvánítsa nemkívánatos szervezetnek a Magyar Gárdát, valamint társszervezeteit. A közös ügy sikere érdekében továbbá kérjük, hogy szólítsa fel pártja önkormányzati képviselőit, hogy minden településen álljanak az ügy mellé, és szavazatukkal támogassák a nyugalom érdekében tett erőfeszítéseinket.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke
Budapest, 2007. december 19.
forrás: mdf.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 44
|
|
|
|
2007. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1029 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2145
- e Hét: 5247
- e Hónap: 16358
- e Év: 169854
|
|
|
Offline
