|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 21:05:45, szerda
|
| |
| |
MAGYAR HOLOKAUSZT
ÉVFORDULÓ, AMIT NEM LEHET ELFELEJTENI
Csúrog
Január 23-án van 63 áve annak a szomorú napnak, mikor a csúrogi
magyarok után örökre becsukódott az otthonuk a szüloházuk ajtaja.
Nagyon hideg téli nap volt, mínusz húsz fok alatti, és térdig éro
hó.
Reggeli órákban megjelentek a magyar házakban puskával a vállukon a szerb
partizánok, vagy magukat annak valló csúrogi szerb lakosok. Öt percet adtak
a csomagolásra, és utána kihajtották a megfélemlített magyarokat a
piactérre, majd a késo esti órákban elindították oket gyalogosan a térdig
éro hóban Járek felé.
Aki nem tudott menni azt puskatussal verték. Csak néhány kisgyerekes
családot raktak a marhavagonokba. Csúrogtól Járek 30 km. távolságra van.
Ezek az emberek foleg nok, gyerekek, és öregek voltak, mivel 1944 oszén az
életeros férfiakat már kivégezték, minden nemu bírósági végzés nélkül. A
bunük a nemzetiségük volt, mint azoknak, akiket kiuztek a faluból. Magyarok
voltak.
Mi történt Csúrogon 1944 és 1945-ben?
Etnikai tisztogatás?
Magyartalanítás?
Igen magyartalanítás történt!
Kollektív bunösnek kiáltottak ki minden magyart, élot és holtat egyaránt.
Ez volt a magyar holokauszt.
Mindent megsemmisítettek, ami magyar volt. Ledöntötték a katolikus
templomot, feldúlták a katolikus temetot, ami a mai napig városi
szeméttelep.
A kiuzött magyarokat koncentrációs táborba zárták, ahol nagyon sok volt a
halott, közöttük sok gyerek. Az elso halott egy kisbaba volt, aki megfagyott
az édesanyja karján. A hó alá temették.
Kegyetlen embertelen sorsban volt részük a tábor lakóinak. Úgy bántak velük,
mint az állatokkal, mondván, hogy ha minden nap meghal száz ember, akkor
jobb sora lesz a túlélonek. Sótlan csutkástól darált kukoricalisztet kaptak,
evo edények nélkül. Mindenki abból evett, amit a padlásokon vagy a szemétben
talált az elhagyott német házaknál, ahova betelepítették a magyarokat, nem
nézve, hogy a családok együtt vannak-e.
Nyolc kegyetlen hónap után, papírt adtak a megalázott, csontig
lesoványodott magyarok kezébe, hogy szabadok lettek, mehetnek, ahova
akarnak, csak éppen haza nem a szülofalujukba.
Ezt a határozatot az akkori Vajdasági Képviseloház hozta meg a belügyi
szervek javaslatára.
Így váltak hontalanná, földönfutóvá ezek a csonka magyar családok.
Mindenükbol kifosztott bunösnek kiáltott magyarok oda mentek, ahol a
munkájukért befogadták oket. Közöttük özvegyen, maradt édesanyám is, négy
gyerekkel.
Mi soha nem kaptunk semmit, csak megvetést és megaláztatást, hisz rongyosak,
hajléktalanok voltunk. A házainkban még ma is mások laknak, a földjeinket
mások szántják.
1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy határozatot, mely
kimondta, hogy alkalmazni kell a magyarok felett a kimondott kollektív
bunösséget. Ez a határozat pecséttel aláírással hitelesített. Ezzel a
határozattal fosztották meg a magyarokat véglegesen a házaiktól és a
földjeiktol, és osztották szét egymás között, vagy adták el.
Erre a kegyetlen sorsra jutottak az életben maradt zsablyai, és mozsori
magyarok is.
Azóta sok ido elmúlt. A kollektív bunösség azonban még mindig
rajtunk van. Akkor kollektív bunösnek kiáltottak bennünket a csecsemoktol az
aggastyánokig, most pedig egyénileg kell kérnünk a rehabilitációt. Ami még
szomorúbb, hogy több mint egy éve a kérelem a bíróságon van, és nem
foglalkoznak vele. Ha netán valakinek mégis eloveszik a kérelmét, akkor azt
kérik, hogy mi bizonyítsuk be, hogy miért végezték ki a hozzátartozónkat és
minket miért uztek ki a szülofalunkból. Nekünk kell bizonyítanunk az
ártatlanságunkat, mivel nem tudják bizonyítani, hogy bunösök voltunk. Ez egy
újabb megaláztatás, meghurcoltatás. Mintha nem lett volna már elég.
63 év után végre itt volna az ideje, hogy rehabilitálják
mindazokat, akiket ártatlanul kivégeztek, és akiket ártatlanul meghurcoltak,
kifosztottak, földönfutóvá tettek.
A mindenkori kormánynak el kellene ismerni és kimondani, hogy a szerb
partizánok nagyon sok ártatlan magyart kivégeztek. A megbékélés a békés
együttélés csak akkor lehetséges, ha mindkét nemzet a magyar és a szerb
elismeri egymás buneit és tiszteletben tartja egymás áldozatait.
Ez sajnos még nem történt meg. És mindaddig, míg a történelemírásba és a
tanításába nem lesz változás, míg egyes családok a gyermekeiket hamis
állításokkal a gyulöletre nevelik, nem lehet megbékélésrol beszélni. Majd ha
megismerik a fiatalok az érem mindkét oldalát, azt is, ami 1942-ben történt
és azt is, ami 1944/45-ben, és úgy ahogy valóban történt, nem pedig ahogy a
gyoztesek írták, akkor lassan a megbékélés felé haladunk.
Azonban addig míg Csúrogon az iskolában ott lóg a tábla a szerb
partizánok és közöttük több ártatlan szerb nevével, oda írva, hogy a magyar
fasiszták áldozatai, és a gyerekek minden nap ezt látják, számukra a
magyarok mind fasiszták. Ha valahol azt a magyar névsort is elolvashatnák,
akiket a szerb partizánok végeztek ki akkor talán kevesebb lenne bennük a
gyulölet, és talán egyszer megérnénk azt is, hogy az ártatlanul kivégzett
magyarok emlékére állított kereszt a helyén maradna.
A kiuzött csúrogi és zsablyai magyarok már lassan mind meghaltak
vagy megöregedtek, és senki nem kárpótolta oket az elvett vagyonukért a
kiontott életekért, a boldog gyermekkorért és az elveszett ifjúságért. Talán
ez is a cél. Nem régen hallottam egy külföldön élo magyartól, hogy mindig
szeretettel gondol szülofalujára, mert mindenkinek van egy kistemplom torony
a szülofalujába, ami hazavárja.
Sajnos a csúrogi magyarokat még a templomtorony sem várja, mert a
gyulölet és a gonosz kezek ledöntötték. Én nem tudok gondolni szeretettel a
szülofalumra, hisz elvették tolem az apámat, megfosztottak a boldog
gyermekkortól. Bár mindig valami megmozdul a szívemben, amikor meghallom ezt
a szót ,,Csúrog"
Soha nem szabad elfelejteni, hogy mi történt velünk, hogy volt
magyar holokauszt.
Meg kell ismerni a múltunkat, azért, hogy soha ne ismétlodjön meg sem velünk
sem mással, ami 1942-ben és 1944/45-ben történt.
Teleki Júlia
Továbbította:
M.Szabó Imre
Magyarok Világa, musorvezeto-szerkeszto
Az adás megtekintheto:
www.mszaboimre.hu - másnap
www.tornado.cwi.hu/magyarokvilaga.htm -
www.mszaboimre.org - publicisztikák, riportok
mobil: 30 6 327 348
ajánlom: http://oktober23bizottsag.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 20:35:23, szerda
|
| |
| |
,,Népem bajait ordítom világgá, ameddig csak élek. "
Wass Albert az emigráció szószólója
Adjátok vissza a hegyeimet!
Gróf Czegei Wass Albert életútjáról
Wass Albert 1908. január 8-án született erdélyi főnemesi család sarjaként, a Kolozs vármegyei Válaszúton. A család 1047-ig vezeti vissza eredetét. Kora gyermekkorától kezdve közel érezte magához a hegyeket, erdőket, tavakat - a természetet. Szülei - gróf Wass Endre és Bánffy Ilona - korai válása magányossá tette az érzékeny fiút. 1926-ban érettségizett, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián tanult és szerzett diplomát. 1935-ben megnősült, Siemers Évát vette feleségül. 1936-ban megszületett első fia, Vid, 1937-ben második fia, Csaba (aki néhány év múlva meghalt), 1941-ben harmadik fia, Huba, 1943-ban Miklós, majd 1944-ben ötödik fia, Géza.
Wass Albert 1945 húsvét hetében hagyta el Magyarországot. A német emigráció évei alatt is nemzete felemelkedéséért fáradozott. Bajorországban földmérői, majd éjjeliőr állást kapott. Ekkor írta az ,,Adjátok vissza a hegyeimet!" című regényét. A kommunista Románia népbírósága 1946-ban koholt vádak alapján - távollétében - halálra ítélte. Már ebben az évben kérte ügyének felülvizsgálatát. Takaró Mihály irodalomtörténész 2004-ben megjelent ,,A gróf emigrált, az író otthon maradt" című Wass Albertről szóló tanulmánykötetben megállapítja: ,,A román és a magyar sajtóban 1990-től napjainkig gyakran visszatérő és igaztalan vád vele szemben, hogy ha ártatlannak tartotta magát, miért nem kérte ő saját maga ügyének felülvizsgálatát. Azért igaztalan és nemtelen már e kérdés felvetése is, mert Wass Albert már 1946. szeptember 17-én levélben szándékozott kérni ügyének felülvizsgálatát. Tette ezt annak ellenére, hogy a román hatóságok - ez bizonyított tény -, hivatalosan soha nem értesítették az ellene hozott halálos ítéletről."
Wass Albert tanúvallomásában olvasható: ,,Mint a másfél milliós erdélyi magyar néptöredék fiatal nemzedékének írója, hívatásomat mindenkor szerencsétlen kis népem szolgálatába állítottam... Tudomásomra jutott, hogy Romániában halálra és vagyonom elkobzására ítéltek. Az indokokat nem ismerem, azonban lelkiismeretem tiszta, és fölemelt fejjel állok a világ közvéleménye elé, védelmet és elégtételt kérve. Nem lehet, hogy csupán azért, mert valaki mint író az önállóság és a szabadság híve, koholt vádakkal halálra ítélhető legyen...Tudom, hogy a román nacionalizmus Erdély másfélmilliós magyarságának elpusztítására törekszik, így elsősorban a szellemi embereket akarja útjából félreállítani...Fölemelt fővel állok Amerika népe elé és védelmét kérem! Becsületes emberek védelmét, becsületes ügy számára...Hiszek abban, hogy az igazságnak győznie kell az igazságtalanság fölött." Gondolatait e sorokkal zárja: ,,És végül hiszem, hogy nem lehet ma már az egész világnak szeme láttára bármilyen mesterségesen gyártott vádak alapján, csupán azért megölni valakit, mert jogot mert követelni az élethez, még a háború előtt, elnyomott népe számára!
Hiszek. Mert ha nem hinnék, nem érdemelné meg ez a világ, hogy éljek benne, mint ember. Akkor csak vadállatoknak van helyük ezen a földön. Plarnhof, 1946. szeptember 17."
Az író második feleségét Amerikában ismerte meg, akivel házasságot kötött 1952-ben. 1957-től az University of Florida egyetemi tanára lett, ahol 1970-ig tanított európai irodalmat, és történelmet. Emellett német és francia nyelvet oktatott.
Takaró elemzése szerint a kommunista Ceausescu-rendszer Romániája nem szemlélte tétlenül Wass erőfeszítéseit Erdély ügyében. Az irodalomtörténész véleménye szerint: ,,Többször megtapasztalták már, hogy az író minden politikai befolyását latba vetve milyen sikeresen végzi felvilágosító tevékenységét Amerikában Erdéllyel kapcsolatban. Ekkor kezdődnek meg a kísérletek Wass Albert elhallgattatására. Minden eszközt igénybe vettek arra, hogy az író tekintélyét lerombolják. Nevét és becsületét besározzák, egzisztenciáját, sőt, puszta életét is elvegyék tőle."
'Háborús bűnösség' címén sajtókampányt indítottak ellene. Erre az író két cikkben határozottan és keményen visszautasította a róla írt vádakat és rágalmakat. A Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979. szeptember 30-i számában 'Mi van a füst mögött' című írásában a következőket írja: ,,..El kell hallgattatni az írót, ez a parancs a füst mögött! Hogy kinek a parancsa ez, azt az olvasó fantáziájára bízom...Erdélyi magyar népem bajainak és szenvedéseinek szószólója vagyok...Népem bajait ordítom világgá, ameddig csak élek, s könyveimen át még azután is. Elpusztíthatnak, az igaz, hiszen halandó ember vagyok. De a papírra vetett igazság megmarad, s előbb-utóbb halló fülekre lel...Míg egy igazságos, emberséges megoldás nem biztosítja Erdély magyarjainak békés jövendőjét, mi magyarok nem hallgathatunk és nem nyugodhatunk, még ha agyon is vernek miatta."
Az író 1978 márciusában veszítette el második feleségét, Elizabeth-et. Ez nagyon megviselte a 79 éves írót. Ebben az időszakban ,,A kivénült harcos leteszi a fegyvert" című írásában a következő megrázó gondolatokat rögzíti: ,,Én letettem a fegyvert. Cserbenhagytak a magyarok, huszonhét hosszú és küzdelmes esztendőn keresztül. Elég volt. Beleöregedtem, belefáradtam és beleszegényedtem az eredménytelen munkába."
A másik - tragikus következménnyel járó - csapás akkor érte a már idehaza is ismert írót, amikor a kommunizmus megbukott, s ez nagy lelkesedéssel töltötte el. Takaró írja: ,,Reménykedett, hogy nem idegenként, hanem mint magyar állampolgár léphet újra hazai földre. Hazatérése, valamint magyar állampolgársági kérelme zátonyra futott." A már fent említett kötetben olvasható Wass Albert idevonatkozó, megrázó levele: ,,Uraim! Nyolcvannyolc éves vagyok, magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságomat hazámnak bemutatni. Mint magyar állampolgár kívánok haza látogatni, nem pedig mint román vagy amerikai..." A Belügyminisztérium képviselője, Dr. Ugróczky Mária főosztályvezető a következő válaszlevelet írta. ,,Tisztelt Wass Úr! Rádióműsorból szereztünk tudomást arról, hogy kérelmet juttatott el Magyarországra magyar állampolgárságának visszaszerzése érdekében. Tájékoztatom arról, hogy az interjú elhangzásának időpontjáig a kérelem nem érkezett meg a Belügyminisztériumba. A rádióműsort követően állampolgársági kérelmét megkerestük...Sajnálattal értesítem arról, hogy magyar állampolgárságát - az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény rendelkezései alapján - elvesztette, így a magyar állampolgárság fennállását tanúsító bizonyítványt kiállítani nem tudok..." 1997. január 21.
Nem tudjuk, mennyire befolyásolta az író utolsó tettét a Magyarországról érkező elutasító válasz. Tragikus haláláról mindenesetre így vélekedik Takaró Mihály: "Wass Albert, a mélyen hívő, Bibliát olvasó vasárnaponként templomba járó református ember sohasem akarta megölni magát. Józan ítélőképessége birtokában tudta, hitte és hirdette is, hogy az életet Isten adta és csak Ő veheti el. Ékes bizonyíték erre a halála előtt öt héttel, kilencvenedik születésnapján családja, barátai körében elmondott beszéde, amelyben épp az élet mellett tett hitet." S hogy mégis miért vetett véget életének? - tehetjük fel a kérdést. Az irodalomtörténész így válaszol rá: ,, Az események tragikus összejátszása, főképp pedig harmadik felesége, Mary La Plante magatartása váltotta ki előre nem tervezett, általa mindig is elutasított, kétségbeesett tettét."
Wass Albert halálával fiai vették gondozásba Édesapjuk szellemi hagyatékát. Czegei Wass Géza emlékirataiban a következőképpen nyilatkozik erről: ,, Apánk tiszteletére mi, az öt fia, Vid, Huba, Mikós, Endre, és én (Géza) odaszántuk magunkat, hogy folytassuk élete munkáját." Hamvait, ahogy végrendeletében meghagyta az író, szétszórták szülőföldjén, melyet annyira szeretett, melynek szabadságáért szentelte egész életét.
S hogy milyen korban született Wass Albert? Elődeiről megrázó őszinteséggel így vall maga az író: ,,Gróf Wass Albert felsőházi tag családi sírhelye. Ez a Wass Albert a dédapám volt. 1848-49-ben harcolt a szabadságért, Bem szárnysegéde volt...Ma már a sírhelye sincs meg többé a kolozsvári temetőben. Azt is kidobták onnan a gyilkosok. Oda temettük Nagyapámat is. Az ő hamvait is kidobták az oláhok a házsongárdi temetőből. Az ember megborzad ettől: miféle gyűlölködő népség ez, amelyik még a holtakat se hagyja nyugodni."
S hogy milyen történelmi időben élt Wass Albert Erdélyben? A magyarság talán legtragikusabb korszakában. Erdély román megszállás alá került, melyről ezt írta Raffay Ernő történész: ,,1918. december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésen megalakították a Román Nemzeti Nagytanácsot...A történeti Erdélyt a román hadsereg két és fél hónap alatt szállta meg...A zömmel magyar vasutasokat román hűségeskü letételére kötelezték, 1919. február 1-től csak az esküt letett vasutasok kaphattak fizetést. Megkezdődött a több tízezer magyar vasutas elűzése, letartóztatása vagy ,,csak" az állásból eltávolítása...A román nemzeti gárdák egész Kelet-Magyarország területén lefoglalták a kincstári javakat, anyagokat, épületeket...Bevezették a teleofon-lehallgatásokat, fölbontották a magánleveleket, végül bevezették a cenzúrát...Az erdélyi románok és a megszálló román hadsereg az 1848-1849-es atrocitásokat is felülmúló kegyetlenkedéssel félemlítette meg és űzte el a magyar nemzetiségű lakosokat Erdély szinte minden településéről...Letartóztatták az összes erdélyi magyar püspököt, az elérhető főispánokat és alispánokat, főszolgabírókat, jegyzőket..."
A Wass család a nagybirtokos arisztokráciához tartozott. Apja 2500 holdas birtokát, és Nagyapja 5000 holdas birtokát vették el, és maradt mindösszesen 300 hold földjük. Az író apja szinte belebetegedett a veszteségbe. Wass Albert így írt erről: ,,A kétezerötszáz holdas birtokból csak kétszáz hold szántó, ötven hold legelő és ötszáz hold erdő maradt...Apámat azonban iszonyúan leverte ez a veszteség. Hetekig betegen feküdt, kétszer kórházba is vitték, és egy esztendő alatt harminc évet vénült."
Az általános elszegényedés, és a mindennapi atrocitások elől az 1918. őszét követő években többszázezren menekültek el Romániából. Ebben az időben a ,,román állami és megyei hivatalok teljes erővel kihasználták a kezükbe csöppent hatalmat, s az azonnali meggazdagodás erőszakos és törvénytelen módszereit kezdték alkalmazni" - állapította meg Raffay Ernő. A lakás-rekvirálásokat egy nap alatt hajtották végre. Egy példát is olvashatunk a fent említett - Szabad Tér Kiadó és a Czegei Wass Foundation kiadásában megjelent - kiváló kötetben: ,,S. Abraham, a főtér egyik boltjának tulajdonosa rendeletet kapott, hogy boltját 24 óra alatt ürítse ki, s kulcsait adja át Popa Ioan román kereskedőnek...Abraham, mikor a rendeletet kikézbesítették, megőrült, úgy, hogy be kellett szállítani az őrültek házába."
,,A sokezres lélekszámú magyar tisztviselői kar jól képzett tagjai a húszas évek elejére, nemcsak munka, hanem lakás nélkül maradtak" - írja Raffay igazságot feltáró tanulmányában. Majd megállapítja: ,,A román megszálló kormányok talán legerősebben a magyar egyházaktól féltek a két háború között: a magyar nemzet legnagyobb védelmezőinek és összetartójának tekintették őket. Ezért tartóztatták le, és sarcolták meg már 1918 őszén az erdélyi magyar püspököket, ezért zaklatták, akadályozták a papokat, és ezért kísérelték meg a magyar keresztényeket a román ortodox egyházba kényszeríteni. Mind a papok, mind a hívők, mind a magyar egyházak kiállták a nehéz próbát."
Az 1945 utáni Magyarországról bátran kijelenti: ,,...megkezdődött a kommunista diktatúra kiépítése, valamint folytatódott a magyarellenesség. A magyar nép történetében példátlan helyzet állt elő: a hazai kormányok nem a magyarság érdekeinek a képviselői, hanem a magyarüldöző szomszédos kormányok testvéri szövetségesei lettek."
Ezekbe a történelmi folyamatokba illeszkedett bele a Wass grófok elleni, halálos ítélettel, valamint vagyonelkobzással járó koncepciós per. Nem véletlen, hogy a Wass grófok, apa és fia időben eltávoztak a román és szovjet hadsereg bevonulása előtt - jelenti ki Raffay. A koncepciós perben nem tudják bizonyítani a bűnösséget 'gyilkosságra való felbújtásban'. Előveszik hát a ,,Jönnek" című nagysikerű regényét. A Wass család elleni vádiratot megtárgyalta a kormány, Petru Groza miniszterelnök alá is írta a dokumentumot. A két Wass nevéhez ceruzával odaírták: ,,bűnös, felbújtó, halál". A Wass családról szóló koncepciós per anyagát első alkalommal dolgozta fel a kötetben Vekov Károly Kolozsváron élő történész.
Az adott kort, Trianon tragédiáját ismerve teljesen érthető Wass Albert gondolatsora az ,,Adjátok vissza a hegyeimet" című regényében: Idézzük őt: ,,Mert nem tisztességes dolog szabadságról beszélni, és mások szabadságát odaajándékozni az ördögnek. Igazságról és emberi jogokról beszélni és odaajándékozni egy országot a halálnak. Meg fogom kérdezni tőlük: mit vétettem ellenetek, urak? És mit vétett az én népem, ott a hegyek között? Majd előveszik a pénztárcáikat, mint ahogy szokták, ha nem tudnak megfelelni a szegények kérdéseire, de én azt mondom nekik: Nem, urak! Ne alamizsnát adjatok! Adjátok vissza a hegyeimet!"
Wass Albert fél évszázadot töltött az Egyesült Államokban. Lukácsi Éva református lelkipásztor a következőket állapította meg az íróval foglalkozó tanulmányában: Wass Albert ,,1957 tavaszán a könyvtárak anyagainak tanulmányozása közben döbbent rá, hogy milyen eltorzított, hamis információkat terjesztenek a Magyarországról és Erdélyről szóló könyvek, amelyek hamis adatokkal vezetik félre az amerikai tudományos intézmények kutatóit... Az író 1970-től - nyugdíjba vonulásától haláláig - magyar ügyekre szentelte idejét. Az emigrációs magyarság szószólója lett...Jó sáfárként élt: hű maradt kálvinista magyar hitéhez: Isten-, család-, egyház-, és nemzetszolgálatban telt élete."
Végezetül hogyan emlékezik Édesapjára Czegei Wass Huba, az író fia: ,,Nemesi származása ellenére Wass Albert szívéhez az egyszerű emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították. Minden embert egyformán értékesnek tartott...Egy fillér nélkül érkeztünk Amerikába 1951 szeptemberben, ezért előbb kétkezi munkával, később szellemi munkával kereste kenyerét, hogy fiait felnevelje...Erős missziói tudat vezérelte, ezért nem a saját ügye tisztázásával és önmaga igazolásával volt elfoglalva, hanem a magyar nemzet 'rehabilitálásán' fáradozott naponként."
Az antiszemitizmus vádját Wass Huba az alábbi gondolatokkal hárította el: ,,Azt a tévedést is szét kell oszlatni, hogy Wass Albert antiszemita volt. Szeretnénk végre ezt a rossz szellemet palackba zárni. Wass Albert műveiből nem bizonyítható antiszemitizmus. Mi, a fiai, akik életét közelről ismertük, szintén igazoljuk, hogy semmi ilyesféle megnyilvánulását soha nem tapasztaltuk, sőt ennek ellenkezőjéről vallottak szavai és tettei..." S vajon mit tenne ma Wass Albert? - teszi fel fia a kérdést, melyre így válaszol: ,,Kitartana a nemes ügyekért való küzdelemben." S hogy ez mennyire így lehet, álljon itt Wass Albert ma is aktuális gondolata: ,,Tartsatok össze, segítsétek egymást és az Úr szeretete, az Úr védelme, és az Úr ereje veletek lészen!"
Frigyesy Ágnes
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 20:33:10, szerda
|
| |
| |
Tőkés László európai parlamenti képviselő 2008. január 23-án, Nagyváradon hivatalában fogadta dr. Szili Katalint, a Magyar Országgyűlés elnökét.
A megbeszélésen részt vettek Terényi János, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, dr. Cseh Áron kolozsvári főkonzul, valamint az Országgyűlés elnökének kíséretében Kerényi György kabinetfőnök, dr. Istvánné Kollár Anikó irodavezető és Sőregi Éva személyi titkár, tanácsadó, a vendéglátók részéről pedig dr. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Csűry István helyettes püspök, Tolnay István tanügyi előadótanácsos, a PKE Vezető Tanácsának alelnöke és Antal János előadótanácsos, Tőkés László EP-képviselő nagyváradi irodájának vezetője.
A Szili Katalin házelnök kezdeményezésére létrejött találkozó során, melynek Tőkés László európai képviselői mandátumának megszerzése kölcsönzött aktualitást, a képviselő elismeréssel szólt az országgyűlési elnök nemzetpolitikai kezdeményezéséről. Ezzel szemben viszont nem hallgathatott arról, hogy a határon túli magyar-magyar kapcsolatok 1989 utáni történetük mélypontjára süllyedtek (lásd: a kettős állampolgárságról szóló népszavazás; a státustörvény elsúlytalanítása, a MÁÉRT megszüntetése, a határon túli támogatáspolitika visszaesése stb.). Tőkés László megköszönte a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fórumába (KMKF) való meghívását, és készségét fejezte ki aziránt, hogy személyesen, valamint szakértők révén részt vegyen annak munkájában.
A nagyváradi küldöttség tagjai a maguk rendjén tájékoztatták a házelnököt a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem eredményeiről és szűkös anyagi helyzetéről, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és - általában - az erdélyi magyar egyházak gondjairól, az erdélyi magyarság időszerű problémáiról (közösségi-egyházi ingatlanok, demográfiai viszonyok stb.), valamint a küszöbön álló választásokkal kapcsolatos közmegegyezésre irányuló törekvésekről. Tőkés László Szili Katalin és a Magyar Országgyűlés fokozott támogatását kérte erdélyi magyarságunk számára - mind a közvetlen kapcsolatok, mind az európai érdekérvényesítés szintjén, a kisebbségvédelem terén.
Szili Katalin házelnök asszony részleteibe menően ismertette a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fórumának tevékenységét, kiemelve, hogy a fórum nem pártpolitikai célokat szolgál, hiszen legitimációját épp a választottság jelenti: mindazon képviselők a tagjai, akiket a kárpát-medencei magyarság választott. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy eleddig a KMKF összes elfogadott dokumentumát konszenzus övezte, így az általa előterjesztett Nemzetpolitikai Stratégiát is. Ennek célja első renden, hogy kormányciklusoktól függetlenül lehessen kialakítani a közeljövőben - a megváltozott körülményekhez igazított - fontosabb nemzetpolitikai célokat, ugyanakkor a támogatási, finanszírozási rendszer átláthatóságát szeretné elérni. Felhívta a figyelmet a KMKF albizottságaira, amelyek különböző területeken szakértők bevonásával alakítanak ki követendő stratégiákat, egyben biztosította annak lehetőségét, hogy a Tőkés László tagokat delegálhasson állandó megfigyelőként a bizottságokba.
Minthogy az oktatást a Házelnök Asszony is nemzetstratégiai prioritásként kezeli, ezért felajánlotta, hogy megkeresi Bogdan Olteanut, Románia Képviselőházának elnökét a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Sapientia-EMTE akkreditálása ügyében, azzal a javaslattal kiegészítve felajánlását, hogy soron következő szokásos félévi találkozójukat valamelyik fentebb említett intézmény falai között ejthetnék meg.
Az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer finanszírozásának kérdéskörét többször is érintették. Tolnay István előadótanácsos ismertette a jelenlegi állapotokat, hangsúlyozva, hogy jól működő és a román akkreditációs bizottságok, szakminisztériumok által elismert intézményekről van szó. Azt is jelezte, hogy a magyar állam által biztosított költségvetés csökkentése egyben a fejlesztések leállását is eredményezte, ami hosszútávon ellehetetleníti a piacképes, minőségi felsőoktatás alakítását. Csűry István helyettes püspök ehhez kapcsolódva, a lelkészképzés anyagi hátteréről szólva rávilágított arra, hogy a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, mint az erdélyi protestáns egyházak által önerőből fenntartott intézmény semmifajta állami támogatásban nem részesül, ezért kérte az anyaországi kormányzat segítségét.
Kiemelt témaként kezelték a történelmi egyházak jelen helyzetét. Tőkés László EP-képviselő arra kérte Dr. Szili Katalin házelnök asszonyt, hogy a megfogalmazás alatt álló nemzetpolitikai törvénybe stratégiai szövetségesként vegyék be a történelmi egyházakat, mint - ahogy köszönetében Szili Katalin is fogalmazott - a magyar közösség megtartó intézményeit minden körülmények között.
Dr. Szili Katalin válaszában azt a dilemmát körvonalazta, amely a nemzetstratégia kialakításakor került felszínre, miszerint: úgy hatékony-e a finanszírozás, ha több helyről pályázhatnak támogatásért a határon túli magyarok, vagy ha egy egységes, ámde átlátható struktúrára épülő támogatói rendszert hoznak létre. Erről, reményei szerint, sikerül egy széleskörű vitában kikristályosítani a konszenzuális álláspontot.
Kerényi György államtitkár, a Magyar Országgyűlés Elnökének kabinetfőnöke a Brüsszelben létrehozandó lobby-iroda tevékenységét vázolta: a kisebb apparátus munkáját, elképzeléseik szerint, egy kurátori rendszerben működő tanácsadó testület segíti.
Zárásként a gratulációk során Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete fogalmazta meg a látogatók talán közös óhaját: aminthogy 2007. november 25-e közös sikertörténet volt, azt remélik, hogy a 2008-as választások szintén közös sikereket hoznak. Tőkés László EP-képviselő ennek kapcsán a megkezdett tárgyalások további folytatásának szükségességét emelte ki. Dr. Szili Katalin is az összefogás sikerességét támasztotta alá a vajdasági példával, a szavazatok és a mandátumok maximalizálásához elengedhetetlennek vélte a párbeszéd folytatását. Jelezte, hogy amennyiben szükség volna rá, ebben akár moderátori szerepet is vállalna a felek között.
A jó hangulatú találkozó végén Tőkés László könyvajándékkal köszönte meg dr. Szili Katalin és kíséretének látogatását.
2008. január 23.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtószolgálata
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 17:59:09, szerda
|
| |
| |
Sólyom László köztársasági elnök 2008. március 9-ére, vasárnapra t"uzte ki a
Fidesz-KDNP által kezdeményezett népszavazást, amely a kórházi napidíj, a
vizitdíj és a tandíj eltörlését célozza - tájékoztatott a Köztársasági
Elnöki Hivatal szerdán.
Az Alkotmánybíróság kedden utasította el azt a hét kifogást, amely az
Országgy"ulés által még decemberben elrendelt népszavazáshoz érkezett.
Február 22-ig kapunk értesítést arról, hogy szavazhatunk
4 milliárd 470 millió forintot különített el a kormány a vizitdíjról,
kórházi napidíjról és tandíjról szóló, március 9-re kiírt népszavazásra. Az
Országos Választási Iroda már december közepén elkezdte a felkészülést. A
választópolgárok február 22-ig kapnak értesítést arról, hogy szerepelnek-e a
névjegyzékben. Az el"oz"o alkalmakhoz képest idén az a változás, hogy aki
kimaradt a névjegyzékb"ol, és határid"on belül nem emel ellene kifogást, az a
szavazás napján már nem kérheti, hogy vegyék fel a listára. Azt is február
22-ig kell kérni, ha valaki külföldön kíván voksolni - tájékoztatott szerdán
Rytkó Emilia, az Országos Választási Iroda vezet"oje.
A köztársasági elnök alig egy nappal azután jelölte ki az id"opontot, hogy az
Alkotmánybíróság kedden zöld utat biztosított a Fidesz és a KDNP
népszavazási kezdeményezésének. "Er"osen bízunk köztársasági elnök úr
többször bizonyított demokrácia-érzékében, meg lehet kockáztatni, hogy
emberi számítás szerint tán április 6-a környékén sor kerülhet a
népszavazásra" - mondta kedden Tarlós István, a Fidesz népszavazási
kampányvezet"oje. Az elnöki hivatal erre úgy reagált , hogy az államf"o
bármiféle indokolatlan késedelem nélkül meghozza döntését arról, mikor
legyen a népszavazás, amint az Alkotmánybíróság (Ab) döntése megjelenik a
Magyar Közlönyben.
A lehet"o legkorábbi id"opontban
Az alkotmánybírósági döntés szerdán meg is jelent a közlönyben és a
köztársasági elnök, bár a jogszabályok szerint 15 napja lett volna az
id"opont bejelentésére, azonnal döntött is.
Sólyom László államf"o a törvényileg lehetséges legkorábbi vasárnapra t"uzte
ki a Fidesz tandíj, vizitdíj és kórházi napidíj ügyében meghirdetett
népszavazását. Mint ismert, a "zöld jelzés" és a népszavazási id"opont között
legalább 45 napnak kell eltelnie a törvény szerint, így a március 9-i dátum
a lehet"o legkorábbi vasárnapra esik.
Fidesz: "Minél rövidebb a kampányid"oszak a referendumig, annál jobb."
Pokorni Zoltán, a párt alelnöke szerint nem érdemes tovább húzni az id"ot, az
embereknek már kialakult véleményük van a referendum kérdéseir"ol. "És ezen
nem változtat a kormány több száz milliós kampánya sem" - tette hozzá
Pokorni Zoltán.
KDNP: "Örömmel üdvözöljük, hogy az államf"o a lehetséges legkorábbi id"opontra
t"uzte ki a népszavazást." A párt szerint azonban már rég túl lehetnének az
egész procedúrán, ha az olyan szervezetek, mint az OVB politikai
megrendelésre nem tettek volna meg mindent, hogy megakadályozzák, vagy
eltolják a népszavazást - nyilatkozta Halász Zsuzsa, a párt szóviv"oje.
MSZP: "Az államf"onek joga és kötelessége megjelölni a népszavazás
id"opontját, ezt megtette." Az MSZP természetesen elfogadja a döntést, a
szocialistáknak bármelyik id"opont megfelel - tette hozzá Nyakó István.
SZDSZ: "A Fidesznek kedvez leginkább a március 9-i id"opont." Horn Gábor, a
liberálisok kampányf"onöke úgy véli: a legnagyobb ellenzéki párt lényegében
már másfél éve kampányol a népszavazás mellett, és többször végigjárták
ennek kapcsán az országot, a többi pártnak viszont ennél lényegesen kevesebb
ideje lesz.
MDF: "Tudomásul vesszük az államf"o által meghatározott id"opontot." Az MDF
örül a rövid kampánynak. A párt ugyanakkor nem kíván abban részt venni, mert
a népszavazást csak kiemelt jelent"oség"u ügyekben tartja indokoltnak. A
tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj azonban nem tartozik ezek közé. Így
lejáratódik az intézmény - mondta el Csapody Miklós képvisel"o.
Budai: A kormány tiszteletben tartja Sólyom László köztársasági elnök
döntését, amelynek értelmében március 9-én, vasárnap tartják meg a Fidesz
által kezdeményezett 3 kérdéses népszavazást, a vizitdíj, a kórházi napidíj
és tandíj kapcsán.
FH
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 17:57:09, szerda
|
| |
| |
A tótok után a románok is magyar lányokat vernek
Kolozsvár kövein megint magyar vér csorog
Gubicza Eszter, sze, 2008/01/23 - 15:30
Fiatal lányokat vertek meg Kolozsvárott január 9-én, csak mert magyarul beszéltek magyar földön. A kolozsvári Szabadságnak nyilatkozó áldozatok beszámolója szerint a túlerőben lévő román támadók késsel tartották távol a lányok ismerőseit.
Közben arra kényszerítették őket, hogy nézzék végig a verést, és közben azt mondták nekik: ez történik, mikor magyarul beszél valaki az utcán.
Nem sokkal újév után, január 9-én két magyar egyetemista lány és két barátja incidensbe került, miután a diákok egy buliból hazafelé tartva betértek egy közértbe. A két lány kint várta őket, és addig beszélgettek, "magyarul, hisz magyarok". "Kis idő elteltével arra lettünk figyelmesek, hogy az a két fiú, akik a szórakozóhely ajtajánál álltak, besurrantak az üzletbe. Elkezdtek kötekedni a barátainkkal. Rájuk szólt a biztonsági őr és kérte őket, hogy hagyják el a helyiséget. Mást semmit nem csinált" - nyilatkozták a Szabadságnak.
Elmondásuk szerint ők kintről figyelték a történteket és nem tudták, mi az oka a veszekedésnek. "Egyszer csak kijött a két román fiú mérgesen a boltból. Az egyik lefogta a barátnőmet, a másik pedig elállta az utamat. Szóltam neki románul, hogy hagyjon békén, mire ő szembeköpött és pofon vágott. Ezt követően odajött még négy fiú, kettő az én hátam mögé állt, a másik kettő meg a barátnőmet kezdte ütni" - idézi fel a történteket az egyik sértett.
"Megkérdezték, hogy románok vagyunk-e. Mondtam, hogy nem. Ekkor eszeveszetten agyba-főbe vertek." Barátaik ott álltak az ajtónál, egy román fiú velük szemben zsebkéssel a kezében, és arra kényszerítette őket, hogy nézzék: "ez történik, mikor magyarul beszél valaki az utcán". Megfenyegették őket, nehogy közbe merjenek szólni, mert nagy bajuk esik.
Közben az egyik lány segítségért kiabált, de senki nem ment oda hozzájuk, annak ellenére, hogy nem volt kihalt az utca. "Mikor végre abbahagyták az ütlegelést, megfenyegettek, hogy vigyázzunk, ezután milyen nyelven beszélünk az utcán" - mondta az egyik sértett.
Valószínűleg ennek az esetnek is az lesz a vége, mint a Malina Hedvig-ügynek, hogy kiderül a lányok saját magukat verték össze és az esetleges szemtanúk sem láttak semmi érdemlegeset, a magyar külügy meg továbbra is becsukott szemmel, alvajáróként veszi tudomásul az esetet.
A helyzet elfajult és súlyos - szemezgetés az utóbbi néhány év magyarellenes atrocitásaiból, a teljesség igénye nélkül:
Kolozsvár
Tavaly húsvét másnapján például két román fiatalember szúrt meg egy magyar fiút. Az áldozat a kolozsvári Prospero bárból lépett ki, amikor támadói megálltak mellette, és miután románul gúnyosan boldog húsvétot kívántak neki, egy késsel a tarkójába szúrtak. A fiút csak copfba kötött hosszú haja mentette meg a súlyosabb sérüléstől. Ugyancsak Kolozsváron támadtak rá román fiatalok a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata Szent Kamill Szociális Otthonának munkatársára. "Bozgorok (hazátlanok), tűnjetek el az országból!" - ordították, miközben ütlegelték áldozatukat.
Székelyföld - Sepsiszentgyörgy
Hasonló támadásokról érkeznek a hírek Székelyföldről is. A hetven százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgyön tavaly tavasszal nyolc román fiatal belekötött két magyar általános iskolás diákba, kérdezvén, milyen nyelven beszélnek Romániában. Amikor magyarul válaszoltak, sértegetni, majd ütni kezdték őket. Ugyancsak itt esett meg, hogy egy szórakozóhelyről kitóduló román banda bicikliző magyar gyerekekre támadt, mert azok magyarul beszéltek. A román rendőrség ebben az esetben kézre kerítette a tetteseket, ám a büntetés mindössze száz eurónak megfelelő pénzbírság volt.
Csíkszentgyörgy
Csíkszentgyörgyön tavaly ősszel két román rendőr brutálisan összeverte a rokkantnyugdíjas János Elemért, mert nem beszélt elég jól románul. Az áldozat idézést kapott a helyi rendőrőrsre, mert peres ügye volt egyik falubelijével. Amikor tolmácsot kért, Vlad Urzica rendőr nekiesett, ütlegelni kezdte az idős embert, majd amikor a földre esett, egy társával együtt rugdosták János Elemért, miközben az édesanyját és a magyarokat szidalmazták.
Gyergyószentmiklós
Gyergyószentmiklóson egy rendőregyenruhába öltözött fiatalember igazoltatott egy munkába siető fiatal magyar lányt, K. É.-t., akinél azonban nem volt igazolvány, ezért a rendőrruhás román felajánlotta, hogy hazaviszi az irataiért. Ám miután kiderült, hogy nem beszéli elég jól az államnyelvet, a román a várostól tíz kilométerre kiparancsolta az autóból a lányt, mondván, amíg gyalog hazaér, addig megtanul románul. A megalázott lány néhány kilométert gyalogolt, amikor újra megjelent az autó és a rendőrruhás kioktatta, hogy Romániában tudni kell románul. Mint kiderült, a fiatalember a maroshévízi csendőralegység tizedese volt. A hatóságok ezúttal elismerésre méltóan intézkedtek, a csendőrt eltávolították a testülettől.
Szentegyháza
Tavaly szilveszterkor több helyen is súlyos magyarellenes atrocitásokra került sor Erdélyben. A kis hargitai faluban, Szentegyházán egy székelyudvarhelyi román csendőr és barátja hét magyar gyereket bántalmazott, mert törvény által engedélyezett kis tűzijátékot lőttek a levegőbe. A jól megtermett férfi és társa egy piros Daciából szállt ki, és rendőrként bemutatkozva ütni-rúgni kezdték a gyerekeket. Kettejüktől értéktárgyaikat is elvették, és azt mondták, csak akkor adják vissza, ha visszahívják a többieket, akik időközben riadtan elszaladtak. A visszaóvakodókat ugyancsak brutálisan ütlegelték és rugdosták. Mint kiderült, az egyik támadó egy székelyudvarhelyi román csendőr volt, társa pedig civil.
Szováta
Ugyancsak szilveszter éjszakáján történt Szovátán, hogy tizenkét magyar fiatalra rátámadt mintegy harminc román. Először csak petárdákat dobáltak közéjük, majd amikor a magyarok ezt szóvá tették, egyiküket szembeköpték, s már ütöttek is, miközben azt ordítozták: "Mindenki maradjon a saját fajtájánál!" Több magyar is súlyos sérüléseket szenvedett, volt, akinek az arccsontja törött el, másnak az orra. Egy fiút sörösüveggel vágtak fejbe. A verekedőket nem sikerült kézre keríteni.
Gyergyóditró
Sajnos az idei év is bővelkedik hasonló esetekben. A Székely Nemzeti Tanács június 18-i gyergyóditrói nagygyűlését megelőző éjszaka egy gyergyószentmiklósi szórakozóhelyre betódult vagy harminc román csendőr, akiket a másnapi rendezvény biztosítására vezényeltek a városba. Hangoskodva román zenét követeltek, majd amikor táncolás közben az egyik magyar fiú véletlenül meglökött egy csendőrt, elszabadult a pokol. A románok ütötték-rúgták a magyarokat, nem kímélve a lányokat sem. A gyergyói fiataloknak esélyük sem volt a tagbaszakadt, kiképzett csendőrökkel szemben. A sebesültek mindegyike nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A brutalitásnak ezúttal sem lett következménye.
Szent Anna-tó
Ugyancsak a román hatóság emberei verekedtek nemrég a Szent Anna-tónál. Július 29-én hét kézdivásárhelyi fiatal négykerekű motorkerékpárral kirándult a tónál, s amikor hazaindultak, megálltak a parkolónál, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítőt. Ekkor egy szemmel láthatóan részeg román rendőr rájuk szólt, hogy fújjanak bele a szondába. A vizsgálat kimutatta, hogy egyikük sem fogyasztott alkoholt. Ekkor a parkolóban álló négy rendőr és tíz álarcos, fekete egyenruhás rohamrendőr a földre teperte őket, a részeg tiszt pedig belerúgott egyikükbe. Ezután kettejüket elvitték a tusnádfürdői rendőrőrsre, majd később elengedték őket. Hogy miért támadtak rájuk, azóta sem derült ki.
Csíkszentsimon
Augusztusban Csíkszentsimonban bántalmazták románok az újtusnádi Korodi Imrét, aki sorompóőrként dolgozik a faluban. Augusztus 23-án éjjel egy piros autó állt meg a leeresztett sorompónál. A sorompóőr megkérte az utasokat, hogy halkítsák le a hangosan dübörgő zenét, mire az egyik román visszaszólt: "Mi van, nem szereted a román zenét?" Ezután kiszálltak az autóból s egyikük hátulról megütötte Korodi Imrét, aki a kezében lévő lámpával visszaütött, de a túlerőben lévő támadók végül a földre verték a magyar sorompóőrt. Később derült ki, hogy a verekedők ugyancsak az állam képviselői, börtönőrök voltak.
Nyírábrány
Szeptember 2-án két debreceni kerékpárost bántalmaztak a nyírábrányi határátkelő román oldalától alig egy kilométerre. A két sportoló egy mátrai versenyre készült, s már hazafelé tartottak, amikor egy autó leszorította őket az útról. Néhány száz méterrel odébb meglátták a kocsit s megkérdezték a benne ülőket, miért tették ezt. Választ nem kaptak, ám rövid idő múlva egy másik autó vágott eléjük, amelynek utasai szó nélkül nekik estek. Több ütéssel a földre verték, majd rugdosták őket, végül magyarokat gyalázó mondatok kíséretében távoztak.
Bukarest
A bizánci máz alól legutóbb december elsején, Románia nemzeti ünnepén bukkant elő a román agresszivitás, nem is akárhol, hanem Bukarestben, a parlament és a szenátus összevont ünnepi ülésén. A román fővárosban dr. Garda Dezső, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselője felszólalásában számon kérte a román államon az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román népgyűlés azon ígéreteit, melyek szerint Erdély minden nemzetisége, így a magyarság is autonómiát élvez majd. Mint mondotta, ez nyolcvannyolc éve várat magára. A román képviselők hurrogással, fújolással egyszerűen belefojtották a szót Garda Dezsőbe, az unióérett Románia nagyobb dicsőségére.
(Szabadság, Ágoston Balázs nyomán, Szent Korona Rádió)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 17:46:26, szerda
|
| |
| |
Kedves Olvasó!
Az Október 23. Bizottság Alapítvány cikksorozatot indít Az ,,európai bizottság" címen.
A civil szervezet ezzel adósságát törleszti a honlap állandó látogatói felé, mert részletesen beszámol a világjáró körútjairól.
Az alapítvány tagjai már korábban tájékoztatták a hazai sajtót a külföldön tartott fórumaikról. A CJB nemzetközi tevékenysége azonban az Egyesült Államokban tett 2007. novemberi látogatásukat követően egyre hatékonyabbá vált. Kiss Boldizsár a bizottság külügyi szóvivője rendszeresen nyilatkozik külföldi rádió csatornáknak, és cikkeket készít elő a nemzetközi írott sajtónak. Csicsery-Rónay Erzsébet angol fordításai eljutnak a legfontosabb médiumok hivatalos tudósítóihoz. A szakértőkkel bővült bizottság továbbra is gyakran ellátogat az elszakított területek és Európa más országainak magyarságához. Az alapítvány célja, hogy virtuálissá tegye a történelem által hazánk területére és a magyarok lelkére kényszerített határokat, mert nemzet sebeit az összmagyarság csak együtt képes begyógyítani!
2008. jan. 18-21. között Szöőr Anna kuratóriumi tag és Kávássy Pál Egészségügyi munkacsoport vezető Göteborgba látogatott. A meghívó felek a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület elnöke Csata Attila, valamint korábbi elnöke Kovásznay Ádám voltak. A szervezésben aktívan részt vállalt Tóth Károly Antal és felesége, a nagyváradi Ellenpontok egykori szerkesztői.
Szöőr Anna és Kávássy Pál szombaton az egyesület klubtermében, vasárnap egy református templomban, a magyar istentisztelet után tartottak előadást. Mindkét fórum teltház előtt zajlott, és az előadásokat érdemi vita követte. A rendezvény előtt és után a házaspár befolyásos közéleti személyekkel tárgyalt svéd és magyar egészségbiztosítási, valamint az összmagyarságot érintő témákat, mint pl. a Benes Dekrétumot illetően.
A szakértőkkel bővült CJB febr. 9-én Erdélyben tart előadást, majd febr. 25-27-én Brüsszelben tárgyal.
Szöőr Anna
kuratóriumi tag
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 17:44:43, szerda
|
| |
| |
Az Október 23. Bizottság Alapítvány a mai nappal meghirdeti a Nemzeti Akció Programját. A program lényege, hogy a korábban a 2006-os őszi rendőri brutalitást eredményesen vizsgáló civil szervezet társadalmi párbeszédet indít a Magyarországot súlyos válsághelyzetbe sodró kérdéseket illetően.
Jelenleg a társadalmat az Egészségbiztosításról szóló törvény foglalkoztatja leginkább, hiszen nagy a veszély, hogy február 11-én az Országgyűlés azt újra megszavazza.
Az Október 23. Bizottság Alapítvány ezért támogatja az Albert házaspár népszavazási kezdeményezését. Felhívja minden magyarországi város és település figyelmét, hogy tartsanak sajtótájékoztatókat, hiszen ezek sokszorosító hatása felbecsülhetetlen.
A bizottság tagjai újra megkezdték az országjárást. Tegnap Szekszárdon, majd Debrecenben, Móron, Kápolnásnyéken tartanak fórumokat.
Ezzel egyidejűleg az alapítvány szakértőket kért fel, akik gazdasági, jogi szempontokat figyelembe véve rámutatnak a tv. társadalomra való veszélyességére.
Felhívják a figyelmet, hogy a tv. hatástanulmány nélkül: hazárdjáték egy nemzet sorsán.
A tv. bevezetésének várható következményeit a már megbukott nyugdíjreform következményeivel vetik össze.
Vizsgálják, hogyan érinti a tv. a romákat, a fogyatékkal élőket és a mélyszegénységben élőket.
Szükség esetén a szakértők beadványukkal Alkotmánybírósághoz fordulnak, vagy akár próbapert indítanak a kormány ellen.
A Civil Jogász Bizottság továbbra sem feledkezik meg a rendőri brutalitás áldozatairól. Ezért havi rendszerességgel, pszichológus és szociális munkás segítségével folytatja az őszi rendőri brutalitás következtében poszttraumás stressz szindrómában szenvedők segítését.
A CJB tagjai továbbra is megjelennek a bírósági tárgyalásokon és felemelik szavukat az igazságtalan ítéletek ellen.
Az alapítvány nemzetközi konferencia és sajtó tájékozató sorozatot tervez kéthavi rendszerességgel a civil társadalmat érintő kérdésekben.
A CJB tagjai és munkacsoport vezetői rendszeresen szólalnak fel, publikálnak és lobbiznak az egészségügyet, oktatást, kisebbségi kérdéseket és más emberi jogi témákat illetően bel és külföldön egyaránt.
Ezennel csatlakozásra hívom fel a civil társadalmat, mert 2008 a civileken múlik!
Dr. Szöőr Anna
Kuratóriumi tag
Október 23. Bizottság Alapítvány
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 17:41:09, szerda
|
| |
| |
Új évi koncert Pesterzsébeten 2008
2008-01-09 10:09:07 elnök
Immár 10 esztendeje, hogy a kerületi önkormányzat újévi koncerttel lepi meg a kerületi közéletet. Idén, is mint az elmúlt években szinte mindenki megjelent, aki él és dolgozik a kerületért, kivéve Hiller Istvánt, aki ismét nem tisztelte meg jelenlétével a nagyérdeműt, noha elvárható lett volna.
A bevezető után Szabados Ákos polgármester úr tartott egy rövid beszédet. Boldog Magyarország, boldog Erzsébet, boldog magyarok köszöntéssel üdvözölte a mejelenteket - ami nem volt rossz kezdésnek.
Míg az elmúlt év elején 2006. évi sikerekről a kerületet uraló kellemes politikai légkörről áradozott a polgármester úr, addig idén igen visszafogottan beszélt a 2007. évi eredményekről. Dicshimnuszok és a kerület valós helyzetének említése nélkül a polgármester úr a játszóterek megszépülését, az uszoda építését és a Jégcsarnok igénybe vételét tartotta említésre méltónak. Név nélkül a Fideszt és annak képviselőit okolta amiatt, hogy a politikusok nem tudnak megegyezni! rámutatva, hogy ez egy ilyen szakma, ahol nem lehet komoly ügyekben együttműködni?, de rögtön meg is nevezte a civileket, mint azokat az embereket, akikben ott jövő, lehetőség a kompromisszumokra és az együttműködésre.
Ez mind szép, de ki szavazta le a saját választási programját kétségbe vonva az itt élők támogatását? Esetleg a polgármester úr távozni szeretne a pártjából?
A beszéd alatt két ember jelent meg egyszerre: Szabados Ákos polgármester, aki félti a kerületben megszerzett tekintélyét és Szabados Ákos országgyűlési képviselő, akiben ismét megmozdult egy kis jó érzés, talán nem véletlen, hogy újévi köszöntőjét Hajrá Magyarország, hajrá Erzsébet kifejezésekkel fejezte be.
A kellemes estéről és a jó hangulatról Kálmán Imre magyar operettslágerei, Johann Strauss dallamai, a kitűnő énekesek és táncosok valamint a pesterzsébeti Fúvószenekar gondoskodott a 2007-ben a kerület díszpolgárává választott Jakab Gedeon vezényletével.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 16:59:32, szerda
|
| |
| |
Egy újabb népszavazás előtt
(Kiegészítő megjegyzések a 2004. december 5-i
népszavazás előtt)
Igen, aggódom! De, nemcsak a volt ,,melósokért", hanem magunkért, a polgári demokráciát akarókért is!
Mert mi tudjuk nagyon jól, hogy mennyit kellett ,,ügyeskedni" azért, hogy a kontraszelekciót kijátszva, tovább tudjunk tanulni, és meg tudjuk tartani keresztény-nemzeti identitásunkat.
Aggódom, mert azt is tudom, hogy ,,nem voltunk elegen", ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a hatalmat 1994-ben. Ebből következik, hogy 1994- és 1998 között, majd 2002-től ismét arra kényszerültünk, hogy ,,merjünk kicsik, elesettek és gyengék lenni", ahhoz, hogy a régi-új hatalmasok megkíméljenek minket a revanstól!
Aggódom, mert nemcsak az volt a gond velünk, hogy nem voltunk elegen! A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága, vagy ahogy fentebb említettem: melósai, nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Azonosak: - az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
- azonosak a velünk "kisebbségben" élőkkel.
Egyre jobban aggódom, mert, ahogy teltek, múltak azok a bizonyos ,,rendszerváltoztató" évek, ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak kínálni!
Nem tudták tömegesen rehabilitálni őket. Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek!
Vagyis, nem tudták hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is (rendszert) váltani tudjanak! Sőt! Volt, aki úgy érezte igazságosnak - hazajőve a kényszerű emigrációból - hogy rajtuk torolja meg az 1945 utáni presztízsvesztettségét!
Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tőkével rendelkező szakmunkások társadalmi elfogadhatóságát tudta biztosítani!
A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik előtt nem kellett szégyellniük kicsinységüket, elesettségüket, gyengeségüket!!!
Ennek a tragédiáját írtam meg a nagyszüleim- és szüleim életéről készített néprajzi írásomban (,,Helytörténeti-néprajzi hagyományok Kunszentmiklóson..."). Akinek jut az otthon elkészített, szövegszerkesztett változatból, arra kérem -miután elolvasta - adja tovább! Tanuljunk belőle, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát! Mert így nem jutunk előre soha! Most is azon aggódhatunk, hogy a 2004. december 5-i népszavazáskor sem lesznek képesek belátni, hogy az IGEN-nel egy egész nemzetre- benne a saját felemelkedésükre is szavazhatnak!!!
Bp. 2004. november 29.
Most, ismét elérkeztünk egy újabb - sorsdöntő - népszavazáshoz.
A politikai helyzet semmit nem változott.
A nehézsorsúak talán még mindig, vagy még sokkal nehezebb sorssal, életkörülményekkel küszködnek, mint 2004-ben.
És, ami nagyon fontos: még most is azt hiszik, hogy az 1990-ben, a hatalmat átvevő rendszerváltoztató pártok felelősek minden rosszért!
Ugyanis, senki nem mondta el nekik, hogy az MSZMP által megvalósított egypárti diktatúra teljes anyagi csődbe "vezette" az országot. Lásd: MSZMP KB 1989-es ülésein készül jegyzőkönyvek tartalmát! (Országos Levéltár I. kötet)
Ez volt az egyetlen oka annak, hogy zokszó nélkül átadták a hatalmat... Csakhogy mindennek az ellenkezőjét hazudják még most is a félrevezetett és örökös hazugságokkal agymosott szavazótáboruknak... Nos ehhez még jönnek a rendszerváltozásban csalódott nehézsorsúak, kik számára még most sem jött el semmilyen rehabilitációnak mégcsak a halvány reménye sem!!!
Bóna Mária Ilona
történettulajdonos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-01-23 01:46:48, szerda
|
| |
| |
2008-01-21 12:33:06 elnök
Amikor közzétettük a 2006 őszén történt egyik rendőri túlkapás ügyében bennfentes információkkal rendelkező, tanúkat fenyegető ügyész önleleplező mondatait, az anyagot előzetesen véleményező jogászok egy lyukas garast sem tettek volna arra, hogy az illető még másnap is a Fővárosi Főügyészség szóvivőjeként szolgálhatja a jogszabályok megtartását és megtartatását egy olyan intézmény munkatársaként, amit a magyar jogrendszer a törvényesség egyik legfőbb őreként definiál.
Mégis ez történt, a Fővárosi Főügyészség képviseletében azóta is maga az érintett illetékes a sajtónak nyilatkozni az ellene Ihász Sándor fővárosi főügyész által feltételes módban kilátásba helyezett, de meg sem indított fegyelmi eljárásról - az ügy összes következménye mindössze annyi, hogy a Fővárosi Főügyészség szóvivője, az átlátható állam nagyobb dicsőségére, az Indexnek azóta elérhetetlen, nem nyilatkozik.
Dr. Varga Gergelytől azt szerettük volna megtudni, hogy ott volt-e az őrizetesverés idején, 2006. szeptember 21-én hajnalban a kőbányai rendőrkapitányság aulájában "rendőr kollégáival"? Ott volt-e az őrizetesverés idején? Ihász szerint az ügyész, az általa vezetett intézmény szóvivője "pusztán a szakmai véleményét mondta el az ügyről", amikor "magánszemélyként" a bíróság épületében fenyegette, hamis tanúzással vádolta a rendőri bántalmazásos ügy sértettjeit, és annak a meggyőződésének adott hangot hangfelvétellel dokumentált módon is, hogy az ügyben nem a megfelelő emberek ülnek a vádlottak padján, mert ő "rendőr kollégáktól" tudja, hogy kik voltak a valódi tettesek.
Egy kevés stílusérzékkel megáldva még azt is hozzátehette volna a fővárosi főügyész, hogy a Markó utcában elhangzott ügyészi szpícs "a legszenvedélyesebb igazságbeszéd volt a rendszerváltozás óta", amelyet az Index arra használt fel, hogy "politikai poklot csináljon az országból". De tényleg: Ha a miniszterelnök a helyén maradhatott az őszödi beszéd kiszivárgása után, miért vonnának felelősségre egy kompromittálódott ügyészt? A politikai motivációra gyanakvóknak, például Bárándy György ügyvéd úrnak arra szeretnénk a legmélyebb tisztelettel felhívni a figyelmét, hogy az Index hangsúlyosan emberi jogi, nem pedig politikai kérdésként kezelte, tálalta, tudósította az egész ügyet.
Ennek alátámasztására - rendőrszlenggel élve - el kívánjuk mondani, hogy Angel Mendoza, Magyarországon élő perui állampolgár véleményünk szerint azért kapta a legnagyobb verést a kőbányai rendőrkapitányság aulájában megbilincselve várakoztatott őrizetesek közül, mert az őt ütlegelő, rugdosó rendőrök cigánynak nézték, és ennek rasszista megjegyzések formájában hangot is adtak annak idején. Az ügy tárgyalásán - a bíró szerint részben biztosan hamisan tanúskodó - rendőrök egyike pedig a szélsőjobboldali szubkultúrákban divatos Lonsdale melegítőben tett tanúvallomást.
Mert az őt ütlegelő, rugdosó rendőrök cigánynak nézték A Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde miatt kirobbant 2006. őszi tüntetés- és zavargássorozat idején elkövetett rendőri túlkapások ügyében indult eljárások több mint 80 százalékában nem emeltek vádat, a símaszkban, azonosítószám nélkül "intézkedő" elkövetők azonosíthatatlansága és a rendőrség együttműködésének hiánya miatt.
Az ügyészség összesen 39 rendőr ellen tudott vádat emelni, és mint az az ilyen és ehhez hasonló ügyekben bebizonyosodni látszik, a bíróság ezekben az ügyekben bizonyítottság hiányában legalább újabb 80 százalékban felmentő ítéleteket kénytelen meghozni. Miközben még a Fővárosi Főügyészség szóvivője, Dr. Varga Gergely ügyész is tudja, hogy kik voltak a tettesek.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2008. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
214 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1193
- e Hét: 2903
- e Hónap: 11507
- e Év: 47448
|
|
|
Offline
