|
2008-01-07 11:28:30, hétfő
|
| |
| |
A visszatérő örök téma....
Amig nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni.
Amig nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni.
A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni.
Mit érez,hol fáj neki. Amig nem fáj a seb, amit másokon ejtesz,és nem vérzel tőle
te is, addig nem tudod, mi az, hogy "vele" és "együtt " és "közösen".
Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól,
amit benne én okozok.
A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb. Nem nekem fáj, hanem együtt fájunk.
Ezért, akiben megérik a valódi szeretet - és ez rendszerint nagy fájdalommal,
katarzissal jár, - mérhetetlen tapintattal és óvatossággal működik az emberek között.
Ídegei nem végződnek az újjai hegyénél, túlfutnak a saját testén beleérnek a másokba
és átérzi a fájdalmaikat.
Valószínű, hogy a szeretetnek nincs határa. De ez nem olyasmi, amit tanulnunk kellene,
mert bennünk van. Lelkünk mélyén ,eltemetve. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
