|
2008-02-12 22:31:59, kedd
|
| |
| |
Elszálltak a vágyak, oda lett minden,
Csalfa remények miért hittem benne
Oly nagyon, szép volt ez az érzés,
S nem vettem észre hogy szívem, összetörték.
Ezernyi gondolat kavarog bennem,
Csak egy ölelést kérek most tőled.
Szoríts magadhoz mert hiányzol nagyon,
Két karod legyen a védő angyalom.
Fáj a magány,mert egyedül vagyok,
Várom hogy mikor leszünk ujra boldogok.
Nem bírom tovább a szótlan szenvedést,
Hogy senki nem nyujtja ölelő kezét.
Sosem feledlek ezt igérted nekem,
Túl szép volt hogy valóság legyen.
Nem lehetünk együtt ahogy szeretnénk,
De a remény az még midig a szívemben él.
Ez az ÉN sorsom,a magány s félelem,
Könnyek között élni tovább az életem.
Az égre nézek hol sok csillag ragyog,
Nékik el sírhatom a bánatom.
Már életem oly sivár, feladom, nincs tovább,
A barátok is már nem néznek rám,
Egyedül járok, nincsenek vágyaim,
Már csak emlékek vannak s gondolataim.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
