|
2008-02-26 22:02:13, kedd
|
| |
| |
--------------------------------------------------------------------------------
És ha már "mindenütt" TAVASZ van, akkor adjunk hangot a SZERELEM-nek is!
Kései szerelem
Még álmosan nyílik fáradt szemem,
De már nyugtalanul ver amúgy lomha szívem,
Még hallom hangod susogását,
Még érzem érintésed lágy bársonyát,
Hervadó virágaink bódító illatát,
Pólusaimban ezt a végtelenül nagy csodát.
Bizony, csodának számít az ma már,
Mikor két szív így egymásra talál,
A lelkek húrja egymásra rezonál,
S olyan hang szólal meg,
Mit nem is álmodtál talán.
Valahogy így van ez,
Ha két emberi magány
Egymás szívében oltalmat talál.
Lassan, óvatosan jöttél felém.
Már réges-rég nem vártalak én.
Nyugodt csend ült szívemen,
Csak egy piciny seb világított odabenn,
Egy kipárnázott karosszék, miben
Nagyon-nagyon rég nem ült senki sem.
Szavaiddal megérintettél,
Azt mondtad: Íme, itt vagyok én,
Aki értem szavadat,
Hallom a gondolatodat,
Látom gyűrt arcod hívó mosolyát,
Hisz benned a világ, e csodás világ.
Elhoztam mindenem Neked,
S most szerelmünk oltárán
Feláldozom Veled.
A csillagot, Holdat, Napot,
S a virágos kertemet,
Az esőt, a szelet,
S a szivárványt is
Elhoztam neked.
Szerelmes könnyeket,
Csókot, ölelést...
Mindent, mire eddig
Azt mondtad, kevés...
Köszönöm, ennyi épp elég!
Földhözragadt, megfakult lelkem
Szavaid érintésére szárnyakat kap,
s felröpül messze, messze a végtelenbe Veled,
ki elhoztad nekem e kései szerelmet,
s mindent..., mindent visszaadtál,
mi eddig nem is létezett.
Elhoztad a kulcsot, mi kitárja szívemet,
A legtöbbet, mit ember embertől remélhetett,
Egy röpke üzenetet: Itt vagyok, már kerestelek!
A kölcsönösséget: Te adsz, és én adok Neked,
Gyönyörű szavaidat, mit porlepte szíved dédelgetett,
Szivárványból született hitet, reményt és újrakezdést,
Meleg, puha ölelést és szaporázó szívverést,
Egy kis madárcsicsergést,
Napnyugtát és napfelkeltét,
Kenyeret, békességet, figyelmet és tisztességet,
Egy új fejezetet, egy új utat, melynek végén
Két kezed, felém nyújtja a végtelent.
S maradt valami még Neked?
Ó, igen! Hisz nem hoztál semmit,
CSAK SZERETETET!
Lényeddel benapoztad életem árnyékos oldalát,
S lehet, még virág is nyílik rajta talán…
Köszönöm, hogy vagy…, hogy vagy nekem,
Hogy ilyen vagy! Kérlek, maradj velem! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
