|
2008-02-04 19:34:15, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
ARANYKENYÉR
Szelj kenyeret, édesanyám,
pirítsd meg a kályha-vasán,
aranyozd be sárga lánggal,
s kend be zsírral, fokhagymával...
Édesanyám: nagyanyóka,
szoknyáját két csöppség fogja:
Béla fiam, Mari lányom,
"csákós hősöm", "gyöngyvirágom".
A kályhából kicsap a láng,
bevilágítja a szobánk:
négyen lessük anyám kezét, -
s ő tűnődve szel -négy karéjt.. .
Négy karéjt szelt. ..
Mért csak négyet?
Önmagának nem szelt étket!
Unokái. ..fia... menye...
Önmagát lám elfeledte!...
Önmagára sosem gondol,
megőszül értünk a gondtól:
süt, főz, mos ránk, töri magát,
hogy szépen éljen a család. ..
Anyám szíve: aranyat ér.
A kenyere: aranykenyér. ..-
Szeretettel pirongatom,
megölelem, megcsókolom:
Öten vagyunk, édesanyám!. ..
Öten? -néz rám. Öten, az ám! -
mosolyog és éles kése,
belehasít a kenyérbe...
Csepeli Szabó Béla Link
" A Nap és a föld fiaként
csiholom a szívemből a fényt
a szeretet melegét, a reményt
embertelen-emberi világomért,
- a Békés és tiszta életért -
mindenkiért, mindenkiért."
Csepel, 2004. április 2. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
